Hajónapló

No. Ma reggel (mindíg reggel jönnek a használható gondolatok) végiggondoltam az egész vízrendszert, leültem a gumicsónakos Feri demomotorja elé (talán nem mindenki olvasta korábban miről van szó, bevállalt egy ugyanilyen motort  amilyen nekem van felújításra, ez most ott áll a műhelyében, fő funkciója az, hogy én spekuláljak előtte ülve, a Feri kávéját szürcsölve, így kényelmesebb mint a hajón a gépházban kucorogva) és kialakult a végleges megoldás. Tehát. Nem nyúlok a gyári szivattyúhoz. Feltételezem, hogy a Mercedes mérnökei voltak legalább annyira jók mint én, tehát a szivattyút a motorhoz jól találták ki. A belső áramlási kör, motor-termosztát-szivattyú egy méretezett, laborban kipróbált egység. Ha most én erőszakosan megnövelem a szivattyú fordulatszámát azért, hogy a megnövelt külső vízkört meghajtsa, olyan áramlási viszonyokat teremtek, amire ezt a rendszert nem méretezték. Ki tudja mi fog történni a szivattyúlapátokon kavitáció ügyben? Vagy a termosztátházban? Én aránylag elég magabiztos pali vagyok, de ennek is van határa. Merjünk szerénynek lenni! Tehát motor vízkör így marad ahogy van. A külső körbe viszont beteszek egy villanymotoros szivattyút, olyat amit valaki tanácsolt, a  teherautóknál, vagy a napkollektoroknál használt forróvizes rendszerekben. A szomszédos lakóhajón élő autóbuszos Laci kínált is egyet, de az sajnos 24V-os, nekem meg 12V-os kell. Ezt a szivattyút megvezérlem egy termosztáttal, ami monjuk 60 foknál bekapcsol. A motoron lévő mechanikus termosztát végzi a dolgát és mindíg 90-100 fokos víz lesz a hengerfejben. Úgy gondolom, hogy így működni fog a rendszer.

10:05 Kinéztem a neten a Laing ECICIRC VARIO D5-38/790N szivattyúját. http://www.laing.hu/termekek/szivattyuk/egyenaramu-szivattyu-vario/  95 fokoig jó. Sose fog annyit nyomni, mert a visszatérő ágba rakom. Nagyon kicsi az áramfelvétele és további előnye,hogy miután pillanatnyilag fogalmam sincs mennyi lesz igazán az a vízmennyiség amire szükségem van, ezen állítható a fordulatszám. Így  percenkén 5-25 lietig bármit be tudok állítani. Most keresem a beszerzési forrást. Az ára elég húzós, de ha összehasonlítom a hajóra kínált szivattyúk árával, még így is a fele annak. Ismét bebizonyosodik a régi elméletem, amit hajóra gyártanak, minimum a duplájába kerül, mint a vele azonos, vagy akár (mint jelen esetben megygőződesem) jobb minőségű ipari felhasználásra készült termék.

21:55 A gyár azt írta vissza, hogy a Bolesza kft forgalmaz egyenáramú szivattyút, a bajom csak az vele, hogy ezt a céget én is megtaláltam a neten, de azt a tipust amit én kinéztem nem láttam a webáruházukban. De holnap megnézem őket személyesen. Ma hazamentünk piacozni, meg "J" szüleivel konzultálni a fürdőszobájuk átalakítása ügyében, de én már itthon vagyok (a hajón), mert nem igazán akarok már lakásban aludni, "J"-t még odaköti két napra némi dolog, így egyedül kűzdök az elemekkel. "B" volt nálunk Denivel látogatóban, az utcán találkoztunk össze, a kutya borzasztóan örült nekünk és mi is neki, nagyon meg lehet szeretni egy ilyen kedves állatot.

Apropos piac. A régi Garay  valóban egy elavult korszerűtlen piac volt, de szerettük. Nyilván olcsó volt a gyakorlatilag szabadtéri, mindössze tetővel védett aszfaltozott placc és a körben bódésor üzemeltetése. Volt minden, zöldség, gyümölcs, hús, tej, hal, kenyér, jókat lehetett kajálni a talponállókban, vagy akár a kispiszkos, viaszonvászonasztalos beülősökben. Most van a helyén egy szupermodern palota, csillog-villog, de szinte üres. Komoly tapasztalatom van az épületüzemeltetésben, tudom micsoda horror pénz egy nagylégterű klimatizált, mozgólépcsős, liftes, automata ajtókon át megközelíthető ház üzemeltetése. Ezt csak akkor lehet kitermelni, ha a bérlők sokkal többet fizetnek, mint amikor a piac még primitív volt. Der az emberek nem hajlandók azért, pláne egy ilyen csóró kerületben, többet fizetni a káposztáért, mert mozgólépcsőn mehetnek le a pincébe a kofához. Inkább elmennek másik olcsóbb piacra. Ha viszont az árakat ezért nem lehet emelni, nincs pénz a bérleti díjra, így nincs pénz az üzemeltetésre se. A pinceraktárakban nem működik a szellőzés, hűtés, az egész ház bűzlik a rohadó anyagoktól. Sok kereskedő kiköltözött, mert nem bírja fizetni a helypénzt, ettől csökkent a kínálat, elfogytak a vevők, mert csökkent a kínálat. Önmagát erősítő folyamat. Nem tudom mi a megoldás itt északbalkánon. Persze nem nekem kell tudni, mert én nem indulok se országgyűlési, se önkormánytzati választásokon. De sajnos akik szorongatják egymás torkát a "hatalomért" (ez is egy röhej, aki nyer nem hatalmat szerez, hanem jogot a köz szolgálatára, de a hatalom szó árulkodik, hogy erről szó sincs), ugyanígy nem tudják.

Jobban megnéztem a LAING szivattyút. Amit fent írtam, hogy kinéztem, az műanyagházas, csak 60 fokot bír. Hm. De ha a bronzházasat választom az meg csak félcollos csatlakozású, leszűkíti a vízáramot. Bár lehet, hogy ennek nincs jelentősége, belül mind egyforma, tehát azonos az átömlő keresztmetszet, akármilyen a csatlakozás. Holnap kézbeveszem, ha van a boltban.

Pocsék az idő. Esett tegnap délután, egész éjjel, most ugyan elállt, de semmi jó nem néz ki. Lehet, hogy ki se dugom az orrom a hajóból ma. Reggel  meggoogliztam a hajó hűtővíz keringető szivattyút, hátha találok valami használhatót. Az első helyen ennek a blognak a tegnapi oldalát dobta ki. Hehe, a kör bezárult. Azért csak elmegyek a dieseleshez konzultálni ma.

Amúgy érdekes, azt gondoltam, hogy a futópróbák tulajdonképpeni sikertelensége és  a száraz vizestémákról való értekezések lecsökkentik a blogom olvasottságát, talán már unalmasak. De ránéztem a statisztikára és az elmúlt tíz napban hét volt amikor a napi olvasók száma meghaladta a kétszázat, az olvasottság meg  bőven volt 300 felett (tehát egy olvasó többször is járt nálam). Megtiszetelő, hogy ennyien éreznek együtt velem a gondokban is. (azt fel se tételezem, hogy valaki kárörvend) Bár a sikertelenség relatív (félig üres, vagy félig tele a pohár) nézőpont kérdése, ha kisütne a nap azonnal úgy érezném, hogy minden totálsiker, mindössze egy apró vízproblémám van. Sőt így esőben is úgy érzem, főleg ha megreggelizem végre.

21:04 Az eső amíg nem esett szétszedtem a kályhacsöveket és kitakarítottam az elmúlt téli kormot. Merthogy úgy tűnik a régi vénasszonyok nyara idén kimaradt. Nemrég még nyár volt, most meg tél van. Akkor meg fűteni kell. Aztán kiautóztam "Sz B" volt tengerészkollegám érdi műhelyébe, mert kínált egy még nem használt hűtővízszivattyút. Megszemléltem, de nem fogom megvenni, mert ez egy 500 lóerős hajómotorhoz lett kiválasztva, nekem túl nagy. Jó le lehet fojtani, meg lehet rá nagy ékszíjtárcsát rakni, hogy kevesebbet szállítson, de az én 70 lóerős motoromhoz olyan lenne, mintha egy  traktorral húzna valaki egy kézikocsit. Aztán meglátogattam két autóbontót is itt Csepelen, de nemhogy megfelelőt, de semmilyen ékszíjtárcsát nem lehet találni, mert minden autónál bordásszíjat használnak ma már. Esztergálnom kell majd valamit.  Holnap még megnézek egy szivattyúboltot, amit a neten találtam, van többféle ékszíjhajtású szivattyú a kínálatukban, a képen masszív bronzházasakat látok, hátha alkalmas. de mielőtt belevágok, azt hiszem megpróbálom a kisebb ékszíjtárcsát. De igazából még ingadozom. (mint a középparaszt, de ezt csak a Rákosi idők előtt születettek értik)

Megvolt a második futópróba.  A hajó gyönyörűen manőverezhető. Mivel fordulatszámmérőm még nincs beépítve, csak úgy fülre, olyan egyharmad fordulaton ment 5 mérföld/óra körül. Hátrába kapcsolva megállt mondjuk két-három hajóhosszon belül. Induláskor kicsit lassan lendül bele, de hát 16 tonnát kell beindítani. ( https://www.youtube.com/watch?v=tfp2O9ADwGk&feature=related ) Viszont a hűtővíz szivattyú nem megfelelő. Csak magasabb fordulatszámon  van hűtés, amint visszaveszek belőle, megy felfelé a hőmérséklet. Amikor belekezdtem a hátrákba, le kellett vennem a fordulatszámot minden esetben amikor irányt váltottam, felszaladt a vízhőmérséklet 100 fok fölé. A tágulási edénybe egyszercsak elkezdett villámgyorsan nőni a folyadékszint, azaz felforrt a víz a hengerfejtérben. Ekkor már hiába növeltem a fordulatszámot, nem csökkent a hőmérséklet, nem is erőltettem, nehogy nagyobb baj legyen, motor állj, horgony le. Szerencsére volt annyi eszem, hogy nem mentem messzire, felhúztuk a horgonyt, a víz enyhén sodort lefelé, beugrottam a csónakba, "J" felhúzta a horgony maradékát és szépen kivontattam a hajót a pontonhoz. Minden különösebb erőfeszítés nélkül alapgáznál alig nagyobbal ezzel a  kis vacak motorral a gyenge folyás ellenében sikerült. (Mondjuk amikor nagyobb gázt adtam akkor se ment sokkal gyorsabban a vontatás, csak én tekeregtem jobbra-balra a hajó orra előtt.) Amikor már kötéltávolságban voltam, megkötöttem a kötél végét, visszamentem a hajóra és ketten szépen odahúztuk Amapolát a helyére. Most, hogy kivártam, hogy lehüljön a hűtővíz, leengedem a motorról és kiszerelem a vízpumpát ékszíjtárcsástul. Két dolgot fogok megnézni. Hogy áll a szivattyú járókereke, valamint lehet e és hogy, csökkenteni az ékszíjtárcsa átmérőjét, ezzel növelve a szállított vízmennyiséget. Meg fogom az egész problémát konzultálni a "dieselszakértőmmel".  Ha nem kecsegtet markáns helyzetjavulással a dolog, egyszerűen elblindelem a szivattyúházat és berakok kívülre egy nagy, ékszíjhajtású szivattyút, amilyeneket a kétvízkörös hajókban használnak a külső vízkörben. Úgyis van egy üres ékszíjtárcsám a főtengelyen, ami valamikor a hidraulika szivattyút hajtotta az autónál.

Este van. Mindenféle aprócseprő dolog mellett a lényeg, kiszereltem a keringető szivattyú forgórészét, autósul a vízpumpát. A maga nemében kifogástalan, nincs rajta tökéletesítenivaló. Abban reménykedtem hátha törött, lekopott lapátkereket, lötyögő valamiket találok, amit kicserélve, megjavítva megszünik a problémám, de ez sajnos nem jött be. Az ékszíjtárcsa középátmérője 160mm, ezt le tudom vinni egy új ékszíjtárcsa készítésével százra. Ez  60 százalékkal megnövelné a szivattyú fordulatszámát. Kérdés elég e? Jót melózok vele, aztán kiderül, hogy ha nyáron felmegy a külső víz hőmérséklete 25 fokra kevés a hűtés alapjáraton. Azon is spekuláltam, hogy az alapjáraton nem kielégítő hűtésnek nemcsak a megnövekedett vízköri ellenállás az oka. Ugyanis hajón a motor alapjáraton is terhelve van, ha a propeller forog, azaz az irányváltó "sebességben van". Autónál viszont alapjáraton a váltó mindíg üresben van és amikor sebeségben van egyrészt mindíg van valamennyi "gázadás", másrészt a sebességváltó mindíg olyan fokozatban van, hogy a motor a terhelési jelleggörbéje optimális tartományában legyen igénybevéve. Hajónál viszont semmi se így működik. Alapjáraton, amikor kicsi a nyomaték és a teljesítmény, már van terhelés, tehát magasabb a kipufogógáz és a motor hőmérséklet, előfordulhat, hogy éppenhogy magasabb, mint amikor már lendületbe jött a hajó és magasabb a fordulatszám. Szóval jó kis fejtágító ez a hajógépészkedés. Könnyen lehet, hogy a legjobb kihagyni ezt az eredeti szivattyút, és ahogy reggel írtam berakni egy "igazit". Kaptam olyan tanácsot is, hogy cseréljem kisebb hőfokúra a termosztátot, vagy egyszerűen vegyem ki, de ez utóbbit biztos nem teszem. Meggyőződésem, hogy nem lenne jó  mondjuk egy 8-10 fokos vizet ráengedni a hengerfejre. Kisebbre cserélni meg úgy érzem félmegoldás.

Kicsit barangoltam a neten. Tavaly  94 éves korában halt meg a legnagyobb gitáros, az elektromos gitár feltalálója Les Paul. Egy kis nosztalgia annak aki szereti ezt a fajta zenét. Én igen. https://www.youtube.com/watch?v=ByGsHTlKmWk

Reggel hat óra tájban kilépek a deckre lobogózni, gyönyörű a reggel, hunyorgok a felkelő nap tüzében, A síma víztükörről már felszállt az éjszakai pára, a hőségnek legalább 10 hónapra vége, 9 fokot mutat a hőmérő, rajtam a Bundeswehr és a hajdanvolt Magyar Néphadsereg levetett téligúnyája van,  idén elöször aludtunk becsukott ajtók mögött. Egy horgász mellettem csorog lefelé a harcsázókészségével, ráköszönök

-Jó reggelt!

-Jóreggelt, így könnyű!

-Hát igen. Csak előtte hat évig kell építeni egy hajót!

Most este van. Délelőtt kipróbáltam a kis Suzuki csónakmotort. Helyes kis jószág. Vízreraktam a gumicsónakot, felraktam a motort, indul a szokásos rángatás. Szivatóval, anélkül, semmi. Aztán jó idő múlva felfedeztem a benzincsapot. Naná, hogy zárva volt. Meglepő sebességgel tólta a piciny, 2,20-as felfújható dingit, tkp. nem gumi, hanem PVC az anyaga, de persze mindenki gumicsónaknak hívja. Amióta "F"-el barátkozom, tudom, hogy a PVC az a gagyi, az igazi a gumi, az anyagát úgy hívják, higy hipalon (hypalon? leírva még nem láttam) az 20 évig jó. Aztán időnként leállt a motor, de szivatóval könnyen indult újra. Na kiszedtem, satuba deszka, motor ráfogatva, szétszed, karburátor ki, hátha szutyok van az úszóházban, de semmi. Fogalmam sincs mi volt az oka a leállásoknak, de most összeraktam és megy. Persze minden beállítást elcsavartam, ezért a vizen újra beállítottam (miközben a menetiránynak háttal szarakodtam a csavarhúzóval, hajszálhíjján, de tényleg nem volt egy centi se, nekimentem a rendőrök kikötött hajójának), most nem áll le, alapjáratban és nagy gázzal is húz rendesen, bár kicsit füstöl, majd ha lesz időm még szórakozok vele.  Délután alámerültem a gépházba és kiszedtem a töltés állító  bowdenes mechanizmus egy darabját és átalakítottam, hogy legyen megint alapjárat, majd beindítottam a motort. Nem tudok betelni a gyönyörrel, hogy valóban egy pöccre indul a gép, NULLA a füst, a szó szoros értelmében nagyon kell nézni, hogy észrevegyem, hogy van kipufogógáz, még emelt fordulatszámon is. Kicsit megrángattam a pontont, mentem volna próbaköröket, de már esteledett, "J" lebeszélt és igaza volt, holnap is lesz nap. De! Egy probléma mutatkozni kezdett. Miután jó darabig morcogtattam a motort alapjáraton, illetve attól csak kevéssel magasabb fordulatszámon, a hűtővíz hőmérséklet felment 100 fokra, majd száz fölé. Figyeltem a tágulási edényt, egyszerre csak elkezdett szökökutazni beléje a folyadék, azaz a hengerfej víztérben nyilván felforrt a víz. Amint megemeltem a motor fordulatszámát azonnal visszazuhant a hőfok 80 fokra. Namármost. Nem tudok másra gondolni, mint hogy a szivattyú alacsony fordulatszámon ezt a megnövelt, a több cső miatt jelentősebb csősúrlódásokkal terhelt rendszert nem tudja megfelelő vízárammal cirkuláltatni. Nagyon úgy néz ki, hogy nem fogom megúszni egy pótszivattyú beépítését. Olyan szivattyút kell találjak, ami bírja a 100 fokot, nem csöpög a tengelynél, mint az OBI fúrógépbe fogható barkácsszivattyú, és 12V DC-ről megy. Akkor azt megvezérlem egy 90 fokos termosztáttal és kész. Nincs valami ötlete valakinek hol találok ilyet kidobva? Ettől a problémától függetlenül holnap ha az időjárás is megfelelő lesz mostmár tényleg megyünk komolyabban a hajóval, legfeljebb ha nagyon melegszik a víz "ráteszünk egy lapáttal". Végülis EZ a futópróba. Jöjjenek ki a hibák és találjam meg a megoldást. Hiszen számítottam rá, hogy lesznek, egy percig se gondoltam, hogy pontosan úgy fog minden működni ahogy elsőre összeraktam.

A hajléktalan hajlékból egyelőre nem lett semmi, mert befutottak Balázs ( http://vizizene.blog.hu/ )  és Márti, Deni gazdái, így kutyaátadás-átvétel volt és ezt követően közös ebéd. Aki nem járt még idáig (akárcsak én) Csepelen a Nagy Levin étteremben azonnal menjen el, remek a kaja, elfogadhatóak az árak, jó a kiszolgálás és a külső részbe kutyával is be lehet menni. http://www.nagylevin.hu/index.aspx Mondjuk ha amúgy nem lenne tilos, ez a kutya bármelyik étterembe bevihető lenne, egyszerűen észrevehetetlen, lefeküdt a lábunkhoz az asztal alá és ki nem mozdult amig el nem indultunk. Természetesen hangja se volt. Deni öröme leírhatatlan volt amikor felismerte a gazdáit, szomorúan integettünk nekik amikor a hátsó ülésről hátrafelé bámuló kutyával elautóztak, nagyon megszerettük ezt a rendkívüli intelligenciával megáldott kedves állatot, máris nagyon hiányzik. Szóval ma munka csak kevés volt, mindenesetre megcsináltam a machetával az irtást a bozótban, behordtam a rozsdás uszályba fedett helyre egy rakás tüzifát és kicipeltük a műhelyből a "külsős" hűtőszekrényt a kikötőpontonra, melyet csak azért használunk, mert a hajón lévő hűtőládának nincs mélyhűtője, meg abban jobban elfér a nagy kukta. A rozsdás, kukázott hűtőszekrényt az időjárás viszontagságaitól  lemez és OSB táblákkal védjük. Már csak a robogónak kell valami rejtekhelyet találnom.

Estére elkezdett rendesebben esni az eső, abbahagytam a pakolást, különösen, hogy most már a cuccolás szabadtéri része következik. A holmik kilencvenöt százalékát kimentettem a műhelycsarnokból. Találtam egy megfelelőnek tűnő rejtekhelyet. Hatodik éve kerülgetek egy rozsdás, betört ablakú újságospavilont a telepen, benne hűtőkamra szendvicspanel maradékokkal és sok szeméttel. Valaki ottfelejtette. Ma kitakarítottam, az ablakokat a panelekkel és fóliával pótoltam és beleköltöztettem a kacatjaimat. Még a bringák is befértek.  Holnap még építek egy hajléktalansátorszerű szaletlit a bokrok alá a partra és oda deponálom a téli tüzelőnek alkalmas maradék faanyagot. Kemény nap volt, azt hiszem ledőlök a Tim Severin könyvvel és belealszom.

A kutyának ez volt az utolsó napja nálunk. Tegnap hazaérkezett a gazdája, holnap délelőtt jön érte. Szegénynek vége a vakációjának, mehet vissza innen a kutyaparadicsomból a négy fal közé álmodozni a  patkánykergetésről, erdőben szaladgálásról. Ma csak a búcsúeste miatt nem húztam rá a fenekére, mert már nagyon önálló, hiába hívtam elcsatangolt, egészen pontosan beásta magát  a sűrű bokrok közé egy elhanyagolt raktárkonténer alá, tetőtől talpig sárosan szaladt oda végül hozzám, amikor már nagyon haragosan kiabáltam, sunyított piszokul, mert pontosan tudta, hogy ezt nem szabad, meg jönni kell ha hívom, de pont úgy viselkedik mint a gyerek ha játszik, hiába hívja az anyja, oda se bagózik. Valamikor Újpalotán laktunk, minden este fél órát ordított egy asszony, hogy "Imikeee", tudtuk, hogy fél nyolc van. Úgy is hívuk magunk közt a szomszédasszonnyal, hogy Imikenéni. Na én is igy ordítoztam a telepen szerteszana, hogy "Denííí!". De  csak leszidtam, miközben farkát behúzva, fülét lelapítva kotort befelé a hajóra, végtére ez a búcsúeste, csak nem fogom bántani! Amire én is beértem, már karikába tekeredve egész kicsire összehúzódva lapított a sarokban és bűntudatosan pislogott. Még kicsit pirongattam, aztán megsímogattam az okos fejét, mire, nem tudom másképp mondani, elvigyorodott.

Jó és rossz dolgok kergetik egymást. Előbb a rossszat, essünk túl rajta! Épp a dieselszakemberrel hasalunk a gépház előtt (már persze miután a kutyát arrébbhessegettem, mert neki mindenbe bele kell dugni az orrát, és pont ott ahol a legjobban útba van), amikor csörög a telefonom. A lényeg, még a héten ki kell költöznöm a műhelycsarnokból. Ettől féltem. Kétségtelen, hogy előbb utóbb ennek be kellett következni, de olyan jó volt ott parkolni, bringával, robogóval, gumicsónakkal és két köbméternyi kacattal, ami "még jó lehet valamire". Aki netán régóta figyelmesen olvassa ezt a naplót, gyakran találkozhat olyannal, hogy ezt vagy azt olyasmiből csináltam, olyan dolgot használtam fel hozzá, amit már évtizedek óta őrizgetek. Nos ez csak azért lehetett, mert az annakidején hasznosnak, felhasználhatónak vélt anyagokat, eszközöket, tárgyakat nemcsak megőriztem, hanem fejben tartottam (na ez a művészet) mim van és hol. Mondjuk ha elvonulok majd innen úgyis lezárul ez a korszak, a hajón nincs helye ennyi kacatnak, de addig sokmindent kell megoldjak, amihez szükség lehet erre az arzenálra. Kitalálni műszaki megoldásokat, szerkezeteket kétféleképpen lehet. Az első, a "hivatalos" eljárás, megtervezem majd beszerzem hozzá az anyagokat, amikből megcsinálom. A második, tudom mi a feladat, áttekintem a rendelkezésre álló anyagokat legalább fejben, és azok adnak inspirációt a hogyanra. Szinte mindíg ez utóbbi működik nálam. A lényeg, a kacatokat valahová deponálni kell, bármit kidobni korai. Az elkövetkező hétvége feladata ennek a megoldása. Mielőtt bárki is felajánlaná sufniját, pincéjét, köszönöm,  ilyen helyem nekem is van, de ez a"raktár" itt kell hogy legyen karnyújtásnyira. De meg fogom oldani.

És most a jó. Tegnap elhoztam a szakembert a hajóra. Itt székel nem túl messze a Soroksári út 164-ben, valami rettenetesen lepukkant, volt szocialista textil nagyüzem területén, a szétesőfélben lévő épületek mellett lévő düledező kalyibák  egyikében. Külön megérdemelne egy hosszabb tanulmányt, hogy mi lett a sorsa annak a sok nagyberuházásnak, elvetélt ipari fejlesztésnek, melyre az apám élete, meg az enyém fele ráment, hogy szerezték meg ügyes "ingatlanfejlesztők", beruházók, vagyonkezelők, szóval bérbeadók, hogy nem költenek rá egy fillért se, hogy omlik porrá, miközben a romok közt az aprók, a kényszervállalkozók telephelyecskéi tenyésznek, mint döglött kutyában a férgek. De nem itt van annak a helye, "ugorgyunk", mint Pósalaki úr mondá! Szóval felkerestem a szakembert. Első kérdésem mindjárt a bemutatkozást követően az volt, hogy nincs e belőle ennél az XXL-esnél néhány számmal kisebb, mert az én motorom mellett ennyi hely nincs a gépházban. Na kisofíroztam a hajóra a mester megtekintette a gépet, aztán fordultunk mégegyet, mert visszamentünk a műszereiért. Az eredmény siralmas. Minden rosszul van összerakva. Egy papírra pontosan jegyzetelem az utasításokat, közben lassan értelmet nyernek a szervizkönyv homályos, rosszul fordított mondatai. Alaposan visszaismétlem a leckét, mit hogyan, aztán visszaviszem a műhelyébe Kiss Gyulát, mert megérdemli, hogy teljes nevén említsem, merthogy olyan tökéletesen kiokított, hogy utána este leszedtem a szelepházfedelet, az adagolót, beállítottam a gyári jelekre ékszíjtárcsa jelzést, adagoló ricnis kereket, szelephézagot, mindent megcsináltam, de este már nem akartam motort indítani, mert "J" ilyenkor már elpihen a TV előtt. Na reggel lekuporodok a gépházba, "J" indít, motor elsőre gyönyörűen beindul. De! Az egyes henger magasnyomású csőcsatlakozása a porlasztócsúcsnál spriccel. Sajnos az adagoló ki-beszerelése, acélcsövek görbítgetése állítgatása során a csatlakozás menete félrekapott, megsérült, ez javíthatatlan. Menés a "KGY"-hoz, mit tegyek? Ad egy marékkal az ő kacatjai közűl, de sajnos a menet nem stimmel. Deni autóba be, merthogy egyszerűen nem bír megülni a fenekén ha elindulok, hiába marasztalja "J" állandóan utánam szökik, irány a Báthory utcai Merci bolt. Boltos matat a PC-n

-Hányas henger?

-Egyes

-Pont az van csak, de kicsit húzós az ára.

-Ajaj (gondoltam ez a százforintos vacak akkor tán 1000), mennyi?

-Hatezerkétszázhetven

-......(van más választásom?) kell.

Fizetek, hozzák.

-Megint ajaj. Ez nem az. Annyit nézegettem már, hogy minden kanyarjára emlékszem. EZ NEM AZ.

-Itt nekem ez van. Tudja az alvázszámot?

-Na azt nem. (Hol van az már?)

-Van a gépben egy másfajta is, az csak készletben van, 13000.

-Láthatnám?

-Csak rendelni tudom.

-Akkor nem kell. Én ezt MA megoldom. Merci bontó van a közelben?

-Üröm, meg...

-Azt én is tudom, közelebbiben reménykedtem.

Pénz vissza, irány Üröm. Hét-nyolc éve is van annak, hogy ott jártam, amikor kitaláltam, hogy ilyen motor lesz a hajóban és szemeztem a kínálattal. Rövidre fogom, volt, vettem egy teljes garnitúrát 2000-ért, a hajóra érve felraktam az egyest, mindenféle hajlítgatás nélkül egyből passzolt a helyére (ez is bizonyítja, hogy jól áll az adagolóm), az új beállításhoz kicsit rövid a gázbowden, ezért kézzel adom lent a töltést miközben fent "J" indítózik, a motor gyönyörű egyenletesen jár, és ami a legfontosabb, "J" kinéz hátul és SEMMI FÜST se kis, se nagy gáznál! És amit még feltétlen meg kell itt említsek a Kiss Gyula egy fillért se kért a segítségért, azért, hogy két órát otthagyattam vele a rengeteg munkáját, elhurcolva a műhelyéből, kioktattatva magam a 123-as Mercedes motor beállításának rejtelmeiről. Nem ez az első, hogy valaki önzetlenül segít nekem. Igazából egyedül építem a hajót és mégse egyedül, mert akárhányszor kevés az erőm, a tudásom, mindíg akad valaki aki kihúz a csávából. Ha valakinek diesel autó gondja van én csak azt mondom hívja a 2808021-et kérje a főnököt, ő az aki rajtam is segített. Azt persze ne remélje senki, hogy rajta is ingyen fog segíteni,  talán kell ehhez az is amit nálam a hajón látott, ami már többeket indított arra, hogy ebben az őrült projektben egy kis segítséggel ők is beszálljanak. Köszönet érete és nincs elfelejtve! (Gut Ungarisch gesagt haben)

Hideg van és nyolcas idő. Az eső délutánra elállt. A szalon padlódeszkákat szegélyezem, a falakra ideiglenesen felrakott szegélyléceket véglegesítem. Külső munka alig volt, amíg az egyik táblát gyalultam kint, egy negyedóra alatt is majd szétszedett a szél, a kezem lefagyott. Pufajka viselése kötelező. Pfuj. Elkezdtem a felkészülést a télre, miután már a szép végleges padlódeszkák működnek leszabtam egy nagy vörösrézlemez szikrafogót a kályha elé, most alakítgatom.

19:10 Ilyen lett. A palódeszkák konyha oldali szegélyléce, aminek hiánya miatt idáig elcsúszkáltak, szintén kész. "J" régóta szekíroz egy függőleges szekrényszegély miatt, ami időnként a fejére esett, na azt is rögzítettem négy csavarral. Holnap délelőtt állítólag jön a dieselmotor szakember. Amíg részben ilyen rossz az idő, részben nincs tökéletes állapotban a motor, ilyen hiánypótlásokat művelek. Ebéd utáni alvás a cockpitban csak honvédségi mikádóban, kötött sapkában és betakaródzva. Ez a kutyára persze nem vonatkozik. Hol van már az egy héttel ezelőtti hőség!

Enyhe tél köszöntött ránk, nézem a hőmérőt, 6 órakor  12 fok van odakünt (ez mostanra lecsökkent 11-re), elkél a jégergatya a reggeli kutyasétáltatáshoz. Most firkálok kicsit reggeli előtt. Tegnapelőtt éjjel letöltöttem a linket, amit devton megjelölt, mivel lejárt a havi 3GB-om tetűre váltott a net, na amikor végre vége lett, kiderült, hogy ugyanaz a szervizkönyv van beszkenelve amit itt a kezemben tartok papírban, köszönöm szépen a segítő jószándékot, de hát megmondom őszintén lövésem sincs mit kezdjek a magyarázó ábra nélküli ilyen mondatokkal, hogyaszongya: "A műszerfalban lévő előizzítás-indítókapcsolót helyezzék menetlálásba (gondolom ez a slusszkulcs, ami egyrészt nálam, nincs, másrészt csak elektromos, tehát drótos kapcsolatban van a géppel, mi a köze a mechanikához??). Ebben az állásban a beállítókar középtengelye és a hosszfurattal rendelkező szem között legalább 2mm-es hézagnak kell lennie. Ellenkező esetben a kötelet (???) be kell állítani." Világos mint a vakablak, üzenem a szaklektor Szabó Csaba okleveles autógépész üzemmérnők úrnak. Szóval motor bütykölés specialista megérkezte után, ma ahogy kitekintek az égre belső munkák lesznek, a baro is esik még mindíg, és most reggeli, forró kakó vajas lekváros kaláccsal. A többit este.

18:50 Délelőtt nem esett még, sőt időnként a nap is látszott a felhők mögött. Nekiálltam az alaposan elkoszolódott decket , felépítményeket lemosni. A közhiedelemmel ellentétben jobb ezt ilyen időben csinálni, mint hőségben, amikor rászárad a felkefélt kosz mielőtt leöblíteném. Előkapartam egy csomag Ultrát, valami 6Ft valahány fillérbe került, nem egy mai beszerzés. Most szép tiszta fedélzetre szakad az eső, mert hogy közben az is beindult. Délelőtt még rendet csináltam a külső műhelyben és összepakoltam a kacatjaimat a legkiseb helyre ahova csak elfértek, mert elvileg már nem lehetnék ott, de hallgatólagosan megtűrnek, ne érje szó a ház elejét, netán közöljék, hogy menjek a fenébe. Ebéd után már esett amikor ledőltem a jól megérdemelt sziesztámra a cockpitban, szégyenszemre be kellett öltözni, kötött sapka, pufajka, az összes téli cuccot elő kell szedni lassan, mert délutánra is csak 13 fokig ment fel a hőmérséklet. Este lefekvés előtt a Moitessier "Az óceán szabad fia" könyvét olvasom, az eleje érdekesebb volt a hajdanvolt saigoni élet, az első háború a franciák és vietek közt, aztán amikor az ezoterikus izéket forszírozza az nem hatott rám túlságosan, a végén viszont fontos tanácsokat, következtetéseket szed rendbe hajósok számára, amire érdemes odafigyelni, mert az ő földkerülő, tengeri csavargó tapasztalata óriási. Nagy elégedettséggel olvastam, hogy az acél hajótestet, a túlméretezett árbocokat, a tükörre szerelt külső kormányt, az erős orrsudarat, általában a saját építésű masszív hajót  sokkal előrébbvalónak tartja a gyári műanyaghajóknál. Az viszont kétségtelen, hogy az ő hajókomfort igénye nekünk kevés lenne, neki egy pár kanna édesvíz, egy petróleumfőző elég volt akár hosszú utakra is, nekünk a napi zuhanyozás és a jókat főzés a nagy gáztűzhelyen még kikötőben is valahogy fontos.

Délután Tim Severin "A Brendan expedició" könyvét olvastam, ő volt az az eszement, aki egy bőrcsónakkal áthajózott az Észak Atlantin, bebizonyítandó, hogy Szent Brendan ír szerzetes a koraközépkorban, 1000 évvel Kolumbus és 400 évvel a vikingek előtt átment Amerikába. Már olvastam a könyvet valamikor nagyon régen, meg is van otthon, de most "B"-től kaptam ajándékba egyet a "hajókönyvtárba", nekiálltam újraolvasni, mert már semmire se emlékszem belőle, jó könyv, most ott tartok, ahol a csónakot a brit hagyományoknak megfelelően a régi módszerekkel dolgozó műhelyek öreg mesterei összehozzák, a nyálam csorog az ősi technológiák leírásán, bár ez egy bő 30 éves történet, gyanítom azóta a jó öreg Britannia is sokat változott. Figyelemreméltó az a hozzáállás, amivel a kalandos vállalkozást a hagyományaikra büszke britek mindenben támogatták, lettlégyen hivatalos szervek, vagy a hajóépítés anyagait szállító kis cégek, tudós kutatók, szakemberek, lelkes segítők. Nem tudom, hasonló, a  magyar történelmi múlt valamely jelentős eseményét rekonstruáló akció mennyi "szponzort" lelkesítene fel, akár a legújabbkori hobbimagyarok közűl is, a "szervek"-ről nem is beszélve.

Ezt azonnal le kell írnom. Reggel szélcsend, akkor kutyasétáltatás és reggeli után első futópróba.

Standby 8:30 Kötelek elengednek, "J" elöl én hátul finoman eltóljuk a hajót a pontontól, egész lassan előre. Nem tekeredeik, nem tolja a farát semerre, szépen indul a hajó az elhanyagolható folyással szemben. Úgy 100m után (a patról Feri és Marci lelkesen integetnek)kis gázadás és forduló jobbra. Nem akarok hencegni (dehogynem!), de úgy fordul a hajó, mint egy rövidkieles vitorlás. A fordulókör sugara nem tűnik nagyobbnak egy hajóhossznál!! De még ha kettő, akkor is! A kormány egyszerűen pompás. Megyünk pár kört. Ami negatív, baromira füstöl a kipufogó, tehát további próbáknak csak a motorbeállítás után van értelme. Két kör után"J" átveszi a kormányt, én körülnézek a gépházban, semmi rendellenesség, eltekintve a büdösségtől, mindenről ég le a festék, olaj, zsír, de ez teljesen rendbenlévő dolog. Hazudnék ha azt mondanám nem dobog a torkomban a szívem a kikötéskor. Ekkora hajóval még sose manővereztem egyedül. De minden vaj. Elkoptatom az amúgyis egész lassú sebességet pár hátrával és gyönyörűen a ponton mellé állunk. Springet elől "J" beakasztja, én  kiugrok az első kötéllel, motor leáll, minden meghúz. Manőver vége 9:10-kor. A műszeradatok: Maximális sebesség 5,3 nmi/hrs (tengeri mérföld/óra, azaz 9,8km/óra), megtett út 0,4 nmi, átlagsebesség 0,6 nmi/hrs. Most koccintunk egyet ( a Kótai Attilától a vízretételkor kapott Dalmatinoval {vodka-citrom, köszönjük és egészségére}), mert nagy nap ez a mai.

19:28 Jókor csináltuk, a bográcsozásból nem lett semmi, mert nemsokára rákezdett az eső, (helyette, meg további munka helyett bevásároltunk a Tescoban) most a gázon rotyog a pörkölt. "F" megfűzte a dieseles emberét, hogy csütörtökre vegyen fel a táncrendjébe. Nehéz ügy, mert ugye ahhoz van szokva, hogy odaviszik az autókat, munkája meg annyi mint a tenger. Majd meglátjuk mi lesz. Nem szeretem, ha ki vagyok szolgáltatva a "mesterembereknek" ezért csinálok mindent magam, de most mintha nem lenne választásom.

Hidegre fordult mint mondám, bár mára kisütött a nap, de erős a szél, (alighanem kimegyek betekerni a lobogót, mert nagyon csattog, spórolni kell a textillel, ezt az angoloktól tanultam, fent van, de mégse tépi a szél)alighanem ma se lesz futópróba. Szerintem helyette bográcsban fogunk marhalábszárpörköltet főzni. De ahogy e sorokat írom éppen mindja a rádió a várható lassú felmelegedést, tehát ami késik nem múlik. Tegnap nagyjából egész nap pihentem, persze munka nélkül azért nap el nem telhet, miután Denivel kibicikliztünk "J" elé a villamoshoz, hogy hazakisérjük, a régóta kész csáklyanyélre csináltam egy fejet, már többször kellett volna, kötelet felvenni, hajót eltszítani, most ez is megvan. Szóval nálam semmi se vész kárba. A kidobott 25 literes rozsdamentes szódásballonokból villany-, kályhába épített-, valamint napboyler készült, de az "ő" ideje is eljött. Szóval Recicling minden mennyiségben.

Ma reggel ahogy megnyitom a maileket olvasom Silvermoon/Gábor kommentjét. Nos köszönöm a jószót és megjegyzem azért nem ennyire "tragikus" a helyzet. Azért, hogy a hajó még idén vízre kerülhessen és motort próbálhassak sok dolgot  raktam félre. Most rengeteg aprómunka (meg nem is apró) következik, hogy a többszázból csak néhányat kiemeljek, meg kell csináljam a teljes belső kárpitozást, hogy végre ne ezeken a lomtalanítás elől mentett szakadt szivacsokon aludjunk, ücsörögjünk, valamennyi belső csvarfejet el kell dugózni, a lötyögő padlódeszkák szegélyléceit rögzíteni, headbe tükör, polcok, tartók, hajórádiót beépíteni, decket csúszásgátlóval lefesteni, megalkotni a rig vereteit, teljes álló és futókötélzetét stb, stb. És akkor még nem beszéltem a karbantartásról, merthogy a szabadtéri farészek közül a két szezont megérteket bizony újra kell lakkozni még a tél beállta előtt. Ahogy írtad egy hajó sosincs készen, de én még a szokásosnál is távolabb vagyok ettől. Abban is igazságod van, hogy alkotni gyönyör és aki hajót alkot az sose fogy ki belőle. Minden napra jut valami boldogság.

Mai ajánlatom https://www.youtube.com/watch?v=-xeINIlEIJA&feature=related

Este van. Annyira erős volt a szél, hogy a bográcsozás is dugába dőlt, talán holnap. Bánatomban lecsiszoltam az orrsudarat (ezzel eléggé elbánt a tél, egész megszürkült a lakkozott fa, gyanítom azért mert leszarták a madarak, amit a csapadék valamiféle maró folyadékká {salétromsav? na az kemény} alakított a felületen) meg a négy fa korlátelemet és ráraktam három réteg lakkot. Ez már a téli felkészülés. Délelőtt még napos időt mondott a meteorológia holnapra, most meg már esőt, szóval majd meglátom hogyan tovább.

Hehe. Addig szarakodtam az előkészületekkel, amíg vége lett a jó időnek. Persze számítani lehetett rá, amióta vitorlázom mindíg megfigyeltem, hogy aug.20-a környékén egy jelentős  hidegfronttal támad az ősz. Nem bánok semmit, ha nem készülök elő ilyen alaposan a próbamenetekre, lehet, hogy szerencsém lett volna, így viszont jobb esélyem van a jó eredményre. Lesz még idén bőven alkalmas időjárás a futópróbákra. Tegnap délután "beszökött az ősz", mit szökött, esett, na az eső is, meg jó nyomások is voltak, "J"-t le is beszéltem róla, hogy este hazajöjjön otthonról (aki rendszeresen olvassa ezt a blogot az érti ezt a látszólagos ellentmondást), és milyen jól tettem, ahogy befejeztük a telefont leszakadt az ég, még dörgött is a távolban, de nem volt annyira vészes a helyzet, hogy a frászt hozza a kutyára. Éjjel többször kimehetett a deckre patkányokat vizitálni, mert reggel elhúzva találtam a bejárati ponyvát a cockpitban, de "J"-vel ellentétben engem nem aggaszt a dolog, nem félek már, hogy meglép a kis nyavajás, ezt a kutyát már bottal se lehet innen elverni, tökéletesen itthon van, belakta a hajót. Remélem nem lesz nagyon szomorú amikor egy hét múlva hazajön a gazdája és elviszi. Amúgy nem panaszkodom az időjárásra, ma reggel pl. pont addig állt el az eső, amíg a reggeli kerékpáros séta/futóedzés, béltraktus átmozgatás programunk lezajlott a kutyával. Most setét van és megint esik, azt hiszem, hogy követem az eb példáját aki eldőlt az oldalára a cockpitban és horkolva alszik. Mi a fenét lehetne ebben az időben mást csinálni? És kedvem sincs semmihez. A szél elállt, a levegő istenien tiszta, még a kacsák se hápognak, a puha csendet csak az esőcseppek kopogása töri meg. Azt hiszem a cockpitban a padon ledőlök egy könyvvel és olvasás közben ahogy altatódalt muzsikálnak az esőcseppek a fejem felett a ponyván, elalszom.

Na most hallgatom a félkilences híreket, negyedszer mondja, hogy a tegnapi balatoni vihar után sok vitorlást kellett, meg még kell menteni, mert kisodródtak a marásra. Az eszem megáll a sok szerencsétlenen, biztos vagyok benne, hogy időben jelezték a másodfokot, mindenki motorozik ma már, hogy a francba nem tudtak időben elpucolni? Ez az eredménye, hogy bár elvileg mindenféle vizsgákat kell tenni, de néhány napos tanfolyam után jó pénzért mindenki kap papírt. Ezért sokan hiszik azt, hogy a hajó is olyan mint az autó, csak beülök és megyek. Valószinűleg azt is sokan gondolják, hogy "beszarni" az időtől szégyen. Pedig nem. A jó kormányos egyik fontos ismérve. Bizony. A VÍZ AZ ÚR.

A rendőrök rugalmasak voltak. Van ugyan elvileg valami hatósági ideiglenes izé, amit elvileg a hivatásos hajójavítókra találtak ki, de azt hiszem nagyjából mindenki lesz@rja. Itt nap mint nap hoznak- visznek hajókat, amiket próbálgatnak a "profik", kizárt, hogy ennyiszer beszaladgálnának a felügyelethez papírokkal. Még a fejük se úgy áll. Én még így is túl alapos voltam. "J" bement a városba én meg kiálltam a hajóval a bólya és a ponton közé és csináltam egy komoly húzópróbát. 80 fokon megindult a hűtés, lassan emelkedett a mutató és 90 fokhoz "odanőtt". Alapjáraton és kis gázon gyakorlatilag megszünt a füstölés, csak terheléssel és közepes gáznál füstöl még fehéren. Úgy tűnik minden a legnagyobb rendben. Legalábbis gépház oldalon. Viszont a hálóban ahol a lépcső alatt a kipufogódob van, annak mindkét végén szivárog a kipufogógáz, tehát ellentétben a gépházzal az itteni fáradozásom a tömítéssel nem volt igazán eredményes. Nagyon nem izgat a dolog, meg fogom oldani, de ez nem olyan súlyos probléma amitől ne lehetne futópróbákat tartani. Most ugyan szakad az eső, de holnapra talán megjavul annyira az idő, hogy elkezdhetek körözni a hajóval itt ezen a párszáz méteres szakaszon. Amikor már többször megjárattam a motort élvezve, hogy mekkora erővel mozdítja meg a hozzákötött legalább 25 tonnás pontont és az ahhoz kötött vagy száztonnás uszályt, behívtam "F"-et, ő mégiscsak autószerelő volt, mielőtt gumicsónakjavításra adta a fejét, nézze meg és értékelje a dolgokat. Azt mondta, hogy a füstölés el fog múlni, de az előtöltést még be kell állítani pontosan, ehhez majd hoz egy specialistát, csak még fel kell kelteni az illető érdeklődését a dolog iránt. Szóval jól állnak a dolgok. Egész nap kettesben voltunk Denivel a hajón, én a Bagó bocijával jöttem-mentem a hajó és a bólya, meg a part közt, amit a kutya eléggé zokon vett, a partról hallotam ahogy hangosan ugat és időnként sír, siettem is vissza. Kárpótlásul miután visszakötöttem a ponton mellé kivittem a csónakkal egy nagy körre, kezdetben bizonytalankodott egy kicsit, de aztán szemmel láthatóan elégedetten pöffeszkedett a csónakban. Még egy hétig lesz nálunk, ha tovább maradna egész jó hajókutya lenne belőle, elöző éjjel én aludtam mint a bunda, de "J"-t teljesen kiborította azzal, hogy egész éjszaka "járőrözött" a decken. Hiába tekerem le a ponyvát, kipiszkálja az orrával és kibújik a nííláson.

A legravaszabb trükkök ellenére beleszakadt a harmadik csavar csonkja is a termosztátházba, így le kellett szednem a hengerfejtörzsről. Kicsit tartottam ettől a dologtól, de azzal kellett volna kezdjem (naná utólag mindenki okos), könnyedén kijött a két 8-as csavar. Aztán ellkezdődött a precízkedés a beszakadt hatos csavar kifúrásával, miközben az átok motorcsónakok verték a hullámokat ( a rendőrmotorosokkal az élen) három fúrót is eltörtem, de végül csak megoldottam a feladatot. A termosztát gumitömítésének utánamenni annyira reménytelennek itéltem, hogy inkább összeraktam a régivel, amit a LOCTITE praktikus csodakencéjével, amivel az irányváltó dekliket és a mélység és sebességmérő fejeket is tömítettem, meggyógyítottam. Mit tesz Isten jó lett. Mit mondjak, összeraktam, feltöltöttem, beindítottam a motort, türelmesen megvártam amíg felmegy a víz 80 fokra és lássatok csodát, beindult a keringés, lekopogom (1-2-3 bal kéz középső ujj alulról felfelé a térképasztal alján) MŰKÖDIK! Holnap ismét kötélhúzópróba és átmegyek a rendőrökhöz bejelenteni, hogy futópróbákat kezdek itt előttünk.

Hehe azt fedeztem fel magamon, hogy olyan vagyok mint diák koromban, amikor valami komolyabb tanulnivalóm akadt és halogattam a dolgot, előtte még ezt meg azt meg kell csináljam, aztán majd belekezdek. Na ma kitaláltam, hogy most egy újabb fejezete előtt állok a hajómunkáknak és okvetlen rendet kell csináljak előtte.  (ha mélyen magamba nézek, tartok ettől a vízproblémától valahogy) Mondjuk kétségtelen, hogy iszonyatos a kupleráj a szalonban, szerszámdombokon gázolunk át jöttünkben mentünkben, a kosz pedig tolerálhatatlan, de semmi se súlyosabb mint tegnap, vagy akár egy hete. Viszont az kétségtelen, hogy sok olyan szerszám van elől, amire a munka ezen elkövetkező fázisában már nem lesz szükség, az a kartonpapír "szőnyeg" amit annakidején felterítettünk a lakkozott padlót védendő a munkakosztól, már cafatokban pöndörödik a talpunk alatt, védeni nem véd, viszont állandóan elbotlunk benne. "J" most reggelizik, addig szüneteltetem a porolást, mi Denivel túlvagyunk a reggeli futóedzésen, nemsokára folytatom a takarítást és utána a vízrendszernek esek neki. Este folytatom a naplót.

11:54 Na csodás rend van és tisztaság. Közben még intéztem ezt azt (mondom húzom az időt) és délelőtt felhívott "Cs" akinek van  (volt?) Mercije és azt mondja, hogy a termosztát igazából 90 fok felett kezd el nyitni, lehet, hogy semmi baja a motoromnak. És akkor kezdtem el spekulálni rajta (miután elmentem "F"-hez, letelepedtem a "demo"motor elé, és elkezdtem víz módjára gondolkodni)hogy lehet, hogy semmi bajom, mert  a rásegítő szivattyúval csak azt bizonyítottam be, hogy ha megnyomatom a szívóágat, akkor képes vagyok valami rugóerő ellenében erőszakkal megnyitni a termosztátot és vízáramot produkálni. Én hülye, hisz van nekem Mercedes szervizkönyvem, ami az idióta fordítástól eltekintve használható holmi. Megnézem, hát a leírásnál azt mondja, hogy 80 foknál kell elkezdeni nyitni a termosztátnak és 94 foknál kell teljesen nyitva lennie. Mondjuk a könyv hátsó oldalain, ahol összegzi a műszaki paramétereket ugyanerre 87-105 fokot ad meg, de az, hogy nekem 60-80 fok közt még nem volt áramlásom az teljesen normális működésre utal! Most görögdinnye (ez szuperfinom) és hajónsült pogácsa evés van, utána biztos ami biztos kiszerelem a termosztátot, fazékban gáztűzhelyen hőmérővel bemérem hogy rendben működik e. Amikor nem lesz bent a termosztát, feltöltöm és lezárom a rendszert, beindítom a motort és ha megindul a keringés az azt fogja bizonyítani, hogy a szivattyú rendben működik (és a 250 liternyi hűtőfolyadékot képes megmozgatni). Ha mindkettő jó, akkor megoldódott a gondom, ha bármelyik próba rossz eredményt hoz, legalább tudni fogom mi a bajom.

20:01 Szóval alighanem kár volt hozzányúlnom bármihez is. Ahogy a "RP" írta Ausztráliából a közmondást, angolul nem tudom idézni, de valahogy úgy szól lefordítva, hogy "Ha működik, ne próbáld megjavítani!" Persze én azt hittem, hogy nem működik, pedig 99% hogy semmi baja a hűtésnek. Leengedtem a hűtőfolyadékot és leszedtem a termosztátház fedelét. Na itt jött az első nehézség, az alu öntvényházba sikerült beletörni egy belerohadt hatos csavart. A fedél azért lejött, mert a csavar feje tört csak le, de a maradékot még nem tudom hogy szedem ki, mindenesetre jól belocsoltam injekciós fecskendővel petróleummal és többször megkocogtattam, ezt holnap is folytatom majd, aztán megszorítom a kiálló csutkát a kis satuval és megpróbálom kicsavarni. Ha nem megy, szerelhetem le az egész termosztátházat, ami újabb nehézségekkel kecsegtet. A kiszerelt termosztátot belógattam egy bögrébe, a gázon felmelegítettem, mellélógattam egy hosszúskálás laborhőmérőt (egyszer mindennek eljön az ő ideje, a hajdanvolt Hiradástechnikai Kutatót amikor 20 éve felszámolták, mert a COCOM listás temékek, immáron elérhetők voltak, kiszórtak mindent, egy komplett hőmérőkészletet valami 20 forintért vásároltam meg, tudok mérni nullától 500 fokig, most itt van a hajón, amikor elhoztam Balatonról, ahol a vackaimat tároltam, még fogalmam se volt, milyen hamar szükségem lessz rá és pont itt) és kiderült, hogy a termosztát Made in West Germany működik. 82 fokon elkezdett nyitni. Hagytam dolgozni 95 fokig, addigra alaposan kinyitott, tehát kifogástalan. Szóval kár volt szétszedni. Teljesen természetes, hogy azon a hetven fok körüli hőmérsékleten  nem indult meg a keringés, hisz a termosztát még zárva volt. Arra is megvan a magyarázat, hogy miért indult be amikor a pótszivattyúval megnyomattam a szívóágat. Ugyanis a külső kör előremenő és visszatérő ága közt, tehát a termosztátot megkerülve van az öntvényházban egy kb 8mm átmérőjű "sönt". Hogy ennek pontosan mi a funkciója azt nem tudom, "F" szerint előmelegíti a termosztátot, de az biztos, hogy arra jó volt, hogy amikor a fúrógépes szivattyúval erőszakkal megindítottam a külső kör vízáramát, ezen a furaton keresztül a hengerfej vízteréből kilépő, és a termosztátházból a motor saját szivattyújába áramló 60 fok körüli vizet beterelje az előremenő ágba. Az egész affér arra volt jó, hogy megtanuljam ezt a részét az autómotornak és talán az ezzel kapcsolatos agyalás segít kitolni az aggkori elhülyülés bekövetkeztét. Mondjuk hogy hogy fogom kiszedni a beletört csavart és hogy pótolom az antik Mercedes termosztátházának gumitömítését, az a holnap kérdése.

Siker és kudarc. Mint az élet. Az olajnyomás érzékelő ragasztása megkötött reggelre, beraktam a helyére. Ugye tegnap este mindent legjobb tudásom szertint kilégtelenítettem, motor indul. Megy ahogy kell, az olajnyomásmérő maximumon (devton kommentje szerint nem pontosak ezek a műszerek, de engem különösebben nem izgat, hogy 5, vagy 7 bar az olajnyomás, az a lényeg, hogy legyen) de a hűtővíz hőmérséklet nem áll meg, folyamatosan emelkedik, az elmenő cső a motortól távolabb már hideg, egyértelmű, hogy nincs keringés. Sün kommentje jár a fejemben, hogy tán a motor saját szivattyúja kevés ahhoz, hogy átkeringtesse a vizet. Leengedem a hűtőfolyadékot alacsonyabb szintre és berakok a nyomóágba egy kis OBI primitív fúrógépbe fogható szivattyút. A szívóágba átlátszó csövet rakok, akarom látni az eredményt.  Feltöltöm ismét a rendszert, indítózok. A vizet engedem felmenni 60 fokra, majd lehanyatlok a gépházba és nyomom a fúrógépet. Az eredmény az amit vártam. Azonnal beindul az áramlás, az elmenő csövek felforrósodnak, a hőmérő a műszerpulton megindul lefelé. Még nem tudom mire magyarázzam a dolgot.  A motoron lévő szivattyú ennél a sziriszari barkácsszivattyúnál sokkal robusztusabb jószág, a teljesítménye többszöröse kellene, hogy legyen, mégse indul be vele az áramlás. Miután kiszereltem a fúrógépes szivattyút újra kipróbáltam, hátha csoda történt, de nem. A gumicsónakos Ferinél pont van egy roncs ugyanilyen motor, azon tanulmányozom a rendszert, mert körbe lehet járni, szét is szedem, ebből az alkalomból a Feri műhelyét el is árasztom a blokkból kifolyó vízzel, szerencsére Deninek van annyi esze, hogy  hevertéből elugrik és nem fekszik bele a mocskos lébe. Érthetetlen. A szivattyúnak van egy nagyon komoly öntöttvas járókereke, alu öntvény házban pörög, az egész cucc olyan megbízhatóan masszívnak tünik, mint amiről a mondás szól, "ami szép az olasz, de ami jó az német". Holnap beülök a gépházba és szétszedem az egészet (ami nem lesz egy habkönnyű meló, mert nem lehet hozzáférni semmihez), szivattyút, termosztátot és mindent átnézek, hátha okosabb leszek.

Röviden, mert leragad a szemem. A mai nap csupa pozitívum. 1. Nem vagyunk bőrrákosak. A napot a bőrgyógyászaton kezdtük, melanoma szűréssel, erre majd egy hónapja kaptunk időpontot, akkor meséltem hogyan. 2. Ha már otthon voltunk piacoztunk egyet, már nagyon hiányzott a gyümölcs, itt a közeli Tescoban nincs igazán használható, pl idén mindössze kétszer ettünk görögdinnyét, az első ehetetlen volt, a második "csak" sz@r. Na ma a Garayn vettünk egy óriási igazi zöldhéjú görögdinnyét, még nem vágtam fel, de reménykedem. De isteni édes ringlót és sárgadinnyét is vettünk. 3. Egy törött 4-es menetfúróból köszörültem egy mini vésőt és szétügyeskedtem vele az olajnyomás adó gomba összekorcolt alsó és felső részét, a kitört kivezetést (nagyon gyengécske konstrukció) fúrógépbe fogva tűreszelővel "megesztergáltam", újraszegecseltem és most az alsó és felső rész Epokittel összeragasztva szorítóban szárad. Szerintem tökéletes lesz, különösen ha holnap a ragasztás megkötése után teszek rá még valami védőburkolatot, ami megóvja a további mechanikai sérülésektől.

Egyik hiba megoldódik, másik hiba megszületik. Ma kiálltunk a ponton és a tegnap lerakott lehorgonyzott bólya közé. Kis kötélmanőver a Bagó bocija segítségével, mert tegnap este nem mertem rajta hagyni a kötelet a bólya és a hajó közt még lazán se, mert nam igazán sűlyed el és valamelyik motorcsónakos még fennakad rajta. "J" kicsit aggódott, hogy neki kell kötelezni, azt kérdezte nincs e erre valami erős férfi, de nagyon ügyes volt, mondjuk ebben a vaj időben erőre egyáltalán nem volt szükség. Indítottam a motort, szépen ment, töltött a generátor rendesen, még mintha a füst is csökkent volna, beraktam előrébe, megemeltem az alapjárati fordulatot, hátramentem és megtapogattam a kötelet, jócskán volt rajta erő, a csiga kavarta a vizet, az első kötél ami a bólyához ment a korábbi feszes állapotából rendesen lelazult, a parton az uszály, amire a ponton van kötve szép lassan megindult előre, merthogy "profik" kötötték ki, vagy 5 métert tud előre-hátra mozogni és tördeli a parti bokrokat amikre támaszkodik. Szóval minden a legnagyobb rendben.  Időnként bekúszok a gépházba szemrevételezni a dolgokat, ott is menden OK. Megszünt a gázolajszivárgás nyom a négyes henger porlasztóház tövében, ezek szerint csak a korábbi hibás résolajcsőből kifolyt üzemanyag maradéka ijesztgetett. Hurrá! Nézem a műszereket, olajnyomás maximumon, a vízhőmérséklet azonban lassan kúszik felfelé! Ez rendben is van egy darabig, de 80 fok körül illene már megállnia, de nem, megy a 90 felé! Motor állj! Hasra a gépházba, tapogatom a hűtéskör csöveit, a hengerfej közelében a gumicső forró, de 50 centivel arrébb hideg. Itt kérem nincs keringés. Nos megvan az első konstrukciós hiba. Amikor az egész (jó komplikált) hűtésrendszert megterveztem és becsöveztem, valahogy nem gondoltam a több helyen való légtelenítési lehetőségekre . Úgy itéltem meg, ezek szerint tévesen, hogy ha majd betöltöm a rendszer legmagasabb pontján a hűtőfolyadékot, az majd kitolja, bugyborékoltatja  a levegőt. Hát ezek szerint egy frászt. Na nekiálltam mindenféle trükkökkel, gumicsövek emelgetésével, nyomogatásával, AWAB bilincsek lazítgatásával kilevegőztetni a rendszert, ennek az erdménye hamarosan tócsába ücsörgés lett, de ami a nagyobb baj, fetrengtemben letörtem az olajnyomás adó gomba csatlakozó kapcsát, ami olyan, hogy gyárilag összepréselt acéllemez ház, tehát elvileg nem szétszedhető javítás céljából, de azért holnap csak szétsikítózom, mert csak akkor veszek helyette másikat (gondolom csak a drága műszerrel együtt árulják) ha nem tudom megjavítani, amit azért kétlek. Amikor ez az olajnyomás távadó hiba bejött rögtön láttam, hogy mára vége az állópróbának, tehát aktivizáltam a legénységet (na jó leányságot) és visszaálltunk a helyünkre a ponton mellé. Holnap folyt. köv.

Ma csináltam egy komolyabb motorpróbát. Előtte rendesen beállítottam az irányváltót, ahogy sejtettem semmi gond nem volt vele, csak a kapcsolótengelyen kellett egy kicsit fordítani, mert a neutrális állás nem középen volt rögzítve, így hátrába berakta, de előre állásban előtte felütközött a rudazat. Kicseréltem egy résolaj csövet, úgy tűnik megszünt a szivárgás, legalábbis ami onnan jött, de gyanúsak nekem az alatta lévő fúvókatok-hengerfej-fúvóka menetes csatlakozások, mert mintha valami nedvedzés lett volna ott, ami lehet a korábbi résolajfolyás maradéka, de lehet, hogy utána kell húznom ezeket az alkatrészeket, csak kell hozzá 22-es csőkulcs, meg valami spéci villáskulcs, ami odafér a fúvókához, szóval ezt még meg kell majd figyeljem és ha kell beavatkozni. Ezzel együtt a motor megnyugtatóan szépen jár, a váltó kapcsol és forgatja a hajócsavart, vízszivárgás nincs. Hagytam a motort addig menni alapjáraton, illetve annál időnként kicsit magasabb fordulatszámon, miközben a gépházban szemlélődtem, de semmi olyat nem vettem észre ami agasztó lett volna. A kipufogón sűrű fehér füst áramlik kifelé, ami egyelőre nem rossz jel, mert ki kell égnie a sok olajkosznak ami a felújítás során bekerült mindenhova, ha netán 10 üzemóra után is így füstöl, akkor kell majd elgondolkoznom mi az oka. Kenőolajnyomás a maximumon amit a műszer mutat, a hűtővíz felment úgy 60 fok környékére. Amikor beraktam a váltót előrébe, majd hátrába, kissé megnöveltem az alapjárati fordulatszámot és megmozgattam a kikötőpontont immár "optikai csalódás" nélkül előre-hátra, de az igazi húzópróbákat holnaptól tervezem. Ma egy tartalék horgonyt felszereltem 15-20 m 10-es lánccal. Zárójelben ennek a története a következő. Amikor a cigányok bontották a honvédségtől leselejtezett, majd vízügyessé lett és immáron onnan is kikopott Ráckeve II.-t (részletesen valahol az egy évvel ezlőtti lapokon) jó barátságba keveredtem az összes börtöntöltelékkel és elkértem a számukra értéket nem jelentő, de príma, igazi prizmás üveg poziciós lámpákat. Minden további nélkül nekem adták, aztán a "vajda" mondta, hogy ha a fiúknak esetleg egy üveg bort adnék, azt eben a hőségben szívesen fogadnák. No ne mondják, hogy rajtuk akarok spórolni, hoztam a Tescoból egy ötliteres "üveg" kannásbort. Na ettől olyan "megcsinált ember" lettem náluk, hogy azt mondták azt viszek amit akarok. Boldogan nekem adták a billenőkapás (azt hiszem fortressnek hívják ezt a típusú lemezhorgonyt), kb. 15 kilós horgonyt, meg több, kiadós darab láncot. A horgonyszár végét a lánccal már sikítóval lenyisszantották, de én ma visszahegesztettem rá a véget a lánccal együtt, mondjuk nem volt egy rossz üzlet, megért vagy 100 liter kannásbort. Szóval erre a horgonyra ma rövid kötéllel felkötöztem egy 10 literes műanyag kanna "jelölőbóját", meg a lánc végére sekliztem egy rozsdamentes 25 literes szódásballont, mint kikötőbóját és az egész hóbelevancot a Bagó bocijával kiraktam a vízre, folyásnak felfelé úgy 50 méterre. Erre a fix pontra fogom holnap átkötni orral a hajót, a farát meg a pontonhoz egy szál kötéllel és kezdem a húzópróbát (persze a pontont fogom húzni, nem a horgonyt). Így a kötél feszességéből tudok következtetni arra, milyen fordulatszámnál milyen  tolóerő ébred a hajócsavaron. Az igazi az lenne, ha mérni is tudnám, de persze ez csak játék, a lényeg majd a futópróbán elért sebesség lesz, de ahhoz így kikötve kell bejáratnom a felújított motort legalább 15 órát. Hogy ne érje szó a ház elejét, kitűztem a kötélirányt, a csáklyanyélre mondjuk nem piros zászlót, hanem "J" egyik piros nadrágját használtam fel melynek egyik szárát már korábban  elhasználtam géprongynak . A maradék szár mint mutató kéz jelzi az irányt. Aki nem tudná így jelezzük azt az oldalát a hajónak, ahonnan kötél megy ki horgonyhoz, figyelmeztetendő az arra haladó hajókat, hogy nagyobbat kerüljenek. Mindazonáltal kötelet csak akkor teszek rá holnap, amikor a hajót is rákötöm és előre húzódzkodom. Ehhez a munkához jól jön a Bagó bocija, jobban bírja a lánc, horgonycipelést mint az én, egyelőre használaton kívüli gumidingim. Apropos Bagó, kérte valaki, hogy mutassam meg jobban, íme.

És kérem, ma a "B" kijelentette, hogy megfogadja a tanácsomat és berak egy ugyanolyan Hardy tárcsát a hajtásba a váltó és a csavartengely közé, mint ami nekem van, már nem mentem vele hiába el az "expedicióra". Ha még egy rendes váltót is berak és csinál egy erősebb kormányt, igazán mokány kis hajócska lesz belőle, mert amúgy küllemre nekem olyan, mint egy mesefigura, mondjuk Thomas a gőzmozdony, csak hajóban. Mondjuk az autó sebváltó nem a legjobb megoldás, mert a hátramenet (autósul "rükverc") ugye sokkal lassabb mint  az előre, ami hajónál nem a legboldogítóbb, ha el kell koptatni a sebességet, de egy ilyen kicsi, mindössze két tonnás hajónál nincs akkora jelentősége, manővernél végszükség esetén lábbal is el lehet tartani a hajót.

Az eb kezd elszemtelenedni. Na nem nagyon, csak ha úgy érzi késik a séta, benéz és követel. Még két hétig  vakációzik nálunk, aztán hazajön "K" a gazdája, aki a tengeren zongorázik. ( http://vizizene.blog.hu/ )

Na szóval. Ma összeállítottam a gázolajellátás-légtelenítés rendszert. Nagyon jól működik, de az ezzel kapcsolatos munka során kijött egy hiba. És fogalmam sincs mit csinálok vele. Persze meg fogom oldani, de eléggé tanácstalan vagyok pillanatnyilag. Arról van szó, hogy amikor még autóban volt a motor, az üzemanyagtank az adagolószint alatt volt, a résolajcsővezeték minimális nyomásnak volt kitéve, eséssel folyt vissza belőle az üzemanyag a szűrőházba. De nálam a két gázolajtank a gépház két oldalán van a motor szintje felett. Namármost  ez azt jelenti, hogy a résolajcső csatlakozások (ráadásul hengerenként, azaz porlasztócsúcsonként kettő) az aktuális üzemanyagszintből adódó statikus nyomásnak vannak folyamatosan kitéve. Egy hengernél szivárog is egy csatlakozás. Miután leírtam mindezt elkezdődött a tüzijáték, majd vacsoráztunk, közben folyamatosan ezen járt az agyam. Nem biztos, hogy igazam van. Ugyanis a szűrőház kimenő csonkjához csatlakozik a résolajvezeték, tehát folyamatosan rajta van a tápszivattyú nyomása amikor megy a motor. Márpedig az nagy valószinűséggel nagyobb mint a max 60 cm gázolajoszlop nyomása. És normál esetben mégsincs baj az autónál, nem folyik a gázolaj sehol a porlasztócsúcsok tövében. Tehát csak a résolajelvezetés gumicsöve lehet a hibás. Megnéztem ugyan, de lehet rajta olyan apró repedés nyakban, amit nem láttam. Kellene konzultálnom erről az egészről egy ilyen tárgyban jártas autószerelővel. A gumicsónakos Ferinek van is egy diesel expertje és amúgy ő is autószerelő. Ettől a problémától függetlenül ma délután különösebb gond nélkül beindítottam a motort és behasalva a gépházba ellenőriztem a dolgokat. Nem találtam aggodalomra okot adó dolgot, a motor némi kezdeti tarakkírozás után szépen járt. Mondjuk az irányváltó csak hátrába forgatta a csavartengelyt, előrébe nem, tehát a múltkori próba során csak "optikai csalódás" volt részemről, hogy azt hittem én mozdítottam meg előre a kikötőpontont, nyilván amikor hártába jól meghúztam, aztán üresbe, majd előrébe tettem,  nem volt rajta erő, magától úszott vissza előre. De azt gondolom, hogy ez csak beállítás kérdése, amikor kézzel kipróbáltam a váltót, minden rendben volt. Holnap mindenesetre ezzel kezdek, mert azért izgat a dolog egy kicsit. Ha ezt és a résolajcső gondját abszolváltam, kezdem a kötélhúzó próbákat.

Most jöttek ki a zsilipből azok a motorcsónakok, amelyekről a tüzijátékot nézték a népek a Nagydunáról. Négyből egy lassított, három jókora hullámokat vert, melyek ráadásul interferáltak, és persze alaposan össze-vissza dűlöngéltettek minket. Ebben az egészben a kiszolgáltatottság érzése a legrosszabb, hogy akármelyik balfácán kénye-kedve szerint elbánhat velem. Azt hiszem fogok csinálni egy magasnyomású vízágyút, amivel legalább száz méterre el tudok lőni.

Kedden leautóztunk Hartára. "B" ott várt minket a "Bagó" nevű hajóval. Halsütésre a zsákmány szegényes volta miatt nem került sor,  a strand vendéglőbe hívott meg minket "B" ahol miután behedonizáltunk egy menüt, kicsónakáztunk a Bagóra, mely horgonyon állt. A nők a partról integettek nekünk, kivéve Denit aki kétségbeesetten le-fel szaladgálva nézte ahogy távolodok tőle. "J" mesélte, hogy nehéz volt beparancsolni az autóba is amivel hazajöttek Amapolára. Az indulás ettől eltekintve sem volt felhőtlen, a Zsuk váltó nem akarta bevenni az egyes fokozatot, ezen a hajón minden másképp működik mint máshol, "B" esküszik rá, hogy egyesben gyorsabban megy a hajó mint hármasban (a zsuk váltó három fokozatú), de se egyes, se kettes nem volt, csak hármas, háromszori horgonydobás-húzás, kisérletezés után ezzel voltunk kénytelenek elindulni a kb 130 km-es útra, nem túl biztató, gondoltam, és még csak az elején voltunk és tényleg a többi jött sorba. A hajónak nincs állandó motorzaja, kezdetben ez idegesített, mindíg valami hirtelen havariára gondoltam a megváltozott motorhangból, de hamar megszoktam. A rettenetesen rázkódó meghajtómű alapban olyan zajos, hogy csak ordítva lehet "beszélgetni", de az ilyen "nyugodt" másodperceket gyorsan felváltja egy hosszabb ideig tartó félelmetes kerregő hang a váltó-kardántengely pár-csavartengely csatlakozás felől, mely többféle kerregésbe vált át, mielőtt visszatér a nyugodtabb dübörgés, hogy kis idő múlva ismétlődjön a tonális rettenet. Meggyőződésem, hogy a borzalom fő oka az, hogy a teljes rendszerben sehol nincs egy rugalmas tag, a gumibakikon ugrándozó háromhengeres bulgár targoncamotor a rászerelt Zsuk váltóval mereven csatlakozik egy Zsuk kardáncsuklóhoz, az egy Moszkvics kardáncsuklóhoz, aminek a vége a csavartengelyhez megy egy szoros hüvelybe. Az erőt egy csavar adja át mely a hüvelyt és a tengelyt kersztirányba átszelő lyukba van betéve, szóval nyírásra van igénybevéve. A tönkcső ugye a testhez fixen van rögzítve, így a motor rezgését ezen a meghajtás láncon keresztül a testnek kell(lene) felvennie. "B"-vel (aki szerint minden mérnök hülye, ezt ő mint asztalos pontosan tudja)nem jutottunk dűlőre egy vitában, szerinte ezen passzcsavar (én csak úgy hívtam nyírócsapszeg) egy-három óránkénti törésének a csavarok hitvány minősége, szerintem meg a rugalmatlan konstrukció az oka. Mindenféleképpen hiányoltam a váltó és a csavartengely közt valahol egy Hardy tárcsát, ami a rezgéseket átvenné (ahogy a nagy hajókon a Periflex) megkímélné a meghajtás további részeit a nagyfrekvenciás  inzultustól. De ez "B" szerint csak egy újabb hibaforrás, a Hardy tárcsa csak mindíg elszakadna. Szóval elvoltunk egymással meg a hajóval, a menet úgy nézett ki, hogy csattogtunk felfelé és időnként a felbőgő motor leállítása és horgonydobás után "B" lebukott a bilgébe, kihalászta az olajos fenékvízből a csavardarabot az anyával, az anyát leszedte, a csavardarabokat kidobta a Dunába, én leadtam az új csavart (volt bőven, csak én négyet vittem le magammal pótlásnak és a helyi esztergályossal is csináltatott párat "B") ő meg beszerelte, én feltekertem a horgonycsőrlőt, aztán mentünk amíg a csavar tartott. Volt egy rekorder, ami majd félnapot kibírt. Majdnem teljesen sötét volt amire Dunaújváros alá értünk, ott van egy csendes öböl ahol éjszakázni szerettünk volna, éppen én volta kormánynál, amikor hirtelen megtöbbszöröződött az amúgyse kicsi erő a kormánykeréken és hiába próbáltam a hajó erős balfordulóját megakadályozni. Előttünk szerencsére még eléggé távol három horgonyzó (naná, hogy kivilágítatlan) román uszály, a frász jött rám, kiáltok "B"-nek, hogy mi a bajom, ő gyorsan átveszi a kormányt, de ő se bír vele. Motor állj! Gyorsan horgonyt dobok, de az erős sodrásban hallom ahogy a billenőkapás horgony sisteregve csúszik a fenéken, megpróbálok még többször láncot adni neki, de a helyzet változatlan. Elfelejtettem, hogy ezen a hajón minden fordítva működik, "B" elmagyarázza, hogy nem tudok jól horgonyt dobni, nem szabad sok láncot engedni, mert akkor nem akad be a horgony (!) a láncnak 45 fokos szöget kell bezárni a fenékkel, akkor fog jól. Amikor mondom, hogy én másképp tudom, kijelenti, hogy az hibás vélekedés erre a horgonytipusra nem érvényes. Na horgony fel, majd megszakadok amire a töménytelen láncot felkurblizom, "B" újra ledobja és tényleg, két-három vízmélységnyi lánc ledobása után megállunk, ami nagyon hálistennek van, mert a sötétben  a part közvetlen közelében akár sziklák is lehetnek mögöttünk. Az még jó is, hogy a part bokros, amikor rányom az éjszakára naná hogy viharossá fokozódó szél. "B" nekivetkezik és beereszkedik a hajó mögé a vízbe, ami bátor cselekedet, mert a víz meglehetősen rohan alattunk, ha elengedi a hajót, elviszi a sodrás, a rekettyében még kikapaszkodni se tud a partra, ki tudja hol fogják ki a hulláját. A lábával kitapogatja a kormányt, úgy néz ki derékszögbe görbült, itt lehetetlen bármit csinálni vele, ki kéne jutni valami öbölbe, ahol áll a víz és ott kiszerelni és valahogy meggyógyítani. "B" ismer itt valami átkelőhajót, aminek elég erős a gépe, hogy a lerobbant, egyirányba húzó kormányunk ellenére folyással szemben elvigyen bennünket egy csendes öbölbe, ahol éjszakázni is szerettünk volna. Persze a telefonszámát nem tudja, de felhívja a vizirendőrséget, hátha ők tudják. Nem tudják, átkelőhajó már nincs, ők meg nem vontatnak, mert se hajójuk, se üzemanyaguk (meg gyanítom kedvük) nincs hozzá, de megadják a kikötői boxerhajó vezetőjének számát, reggel hat után hívjuk és ő ha akar segíthet. Na ezzel viszont "esemény" lettünk, ami leginkább abban nyilvánult meg, hogy az unatkozó ügyeletes pontosan annyi időnként telefonál ránk, amennyi idő alatt éppen elaludnánk. Egyszer azt kérdezi részvéttel, hogy van e valami "odu" a hajón, ahol elbújunk a viharos szél és eső elől, majd később a hajólevél száma iránt érdeklődik, de amire "B" villanyt gyújt, szemüveget keres, hajólevél után kutat, majd amikor elkezdi beolvasni, kiderül, hogy csak a hajó lajstromszáma érdekli, amit persze egyből mondott volna fejből, ha a rendőr ezt kérdezi. Legvégén azzal riaszt fel kezdődő álmunkból, hogy a parancsnoka akivel ezek szerint megkonzultálta a dolgot egyelőre nem engedélyezi a mentést (!?) Mintha kértük volna! Csak a telefonszámot akartuk tudni. "B" szépen kéri, ne telefonáljon már többet ha lehet, mert mostmár igazán aludnánk kicsit. Na reggel hív ismét, "B" bagózik odakint én veszem fel, sejtem ki hív, szabályosan jelentkezem:

-Itt a "Bagó" motoros, Bartyik Vilmos, jó reggelt kivánok.

-Jó reggelt, itt "XY" főtörzsőrmester a dunaújvárosi vizirendészettől. Hát szóval itt a főnökség azt mondja, hogy hozzájárulnak, engedélyezik a mentést.

-Márminthogy a kikötői boxert megkérjük, hogy vigyen el minket innen?

-igen.

-Hm főtörzs uram, megenged egy pikáns kérdést? Ha mondjuk nem engedélyezték volna a mentést, akkor nekünk itt csak az a választásunk maradt volna, hogy megegyük a maradék kajánkat és utána csendben éhenhaljunk?

- Jó kérdés...

-Tudja mit főtörzs uram, ne is folytassa, én voltam katona, meg tengerésztiszt, tudom hogy a paranccsal mit lehet tenni meg mit nem lehet, gondolom hamarosan letelik az éjszakai szolgálat, jó pihenést!

Reggel fél hétkor "B" hívja a boxert, egy óra múlva jön is értünk. Csudaszépen felújított, karbantarott 2 x 350 lóerős tolóhajócska, itt az ércszállítókat, koksszállítókat (olyan, de olyan patyolattiszta holland hajót raktak épp befelé koksszal, az állam esett le amikor láttam, hogy a matróz vödörből mosószerrel, ronggyal mossa a felépítmény oldalát)mocorgatja a kikötőben, semmiség neki minket a csendes vizekre vinni, közben összebarátkozom a kétfős gépszemélyzettel, egyikük dolgozott a tengeren is, megmutatja a gépházat, aztán a lakóteret, szép új minden, jó ilyet látni, a lerobbant vízügyes hajók után. Mesélek nekik Amapoláról és meg is mutatom a blogot a gépükön. Aztán lekötünk a dunaújvárosi kikötőmedence sétaparti oldalán, leszereljük a sekély, immáron álló vízben a kormányt, mely nemcsak elgörbült, de keresztben el is tört, szóval az égvilágon semmit nem tudunk vele kezdeni saját erőből. Újabb telefon a boxerhajó vezetőjének, hol van itt egy műhely, ahol bütykölhetünk? Kapunk nevet a kikötői javítóműhelyhez. Nos le a kalappal Dunaújváros előtt! (na jó a vizirendőrség előtt nem)Két óra múlva meghegesztett, megpántolt kormánnyal evezünk vissza a bocival a hajóra. Megjavította egy ember ott, még pénzt se kért érte se ő, se a műhelyfőnök, természetes, hogy segítenek a bajbajutott hajósokon, bár aki csinálta, végül egy keveset elfogadott unszolásra (végülis szépen dolgozott), de a boxerhajó vezetője még azt se, azt mondta, hogy természetes, hogy segít annak aki a vizen bajba kerül! Ezután megvidámodva, "B" aki értelemszerűen (az ő hajója)nálam nehezebben viselte a stresszt  megnyugodva, elértük a háromórai zsilipet Tassnál, majd egy újabb vizen töltött, de rendőrtelefonok zavarásától mentes  éjszaka   és négy elszakadt passzcsavar után ma 10 órakor kikötöttünk Amapola oldalára. "J" és Deni csókkal fogadott, az élet szép.

Lenne, ha egy csomó ökör nem úgy gondolná, hogy rá nem vonatkozik a Hajózási Szabályzat azon része ami valahogy úgy szól (bocs de régen volt, hogy vizsgáztam belőle), hogy a kötelező gondosság keretében kerülni kell a más hajókban okozott kárt. Nos ehhez hozzátartozna szerintem az is, hogy nem okozunk felesleges hullámzást kikötött hajók közelében, amelyeken a csendes időben nincsenek felkészülve az emberek arra, hogy az állványra támasztott tüzes forrasztópáka a lábukra esik, vagy éppen 2,4-es fúróval fúrnak, ami persze ilyenkor eltörik. Szóval minden istenverte barom jó heccnek tartja, hogy össze-vissza billegteti a hajómat, amikor a szarládájával elszáguld mellette. A velünk szemben lévő vizirendőrségen is nagy lehet a beszarás az augusztus huszadikai viziparádé miatt, mert a szerelőjük napok óta pont mellettünk flikk-flakkozik maximális sebességgel, mindent összeborogatva a hajón. A zsilipből kijövet két eszeveszett barom is döngetett az emeletes hullámaival, mostmár szégyellem, de annyira felbosszantott a dolog, hogy az utánuk következő, tisztességesen lassan haladó motorossal üzentem nekik, ha netán találkoznak velük, hogy mit tegyenek a foglalkozásszerűen szexuális szolgáltatást űző édesanyjukkal a ravatalon, és ha lehet orálisan. Egyikük azt válaszolta, hogy "írd meg a blogodban" ami nem is rossz ötlet, megtettem. És azt is mondta még, hogy "hajrá Amapola" amiért meg kössz. A rendőröknél meg felhívtam az ügyeletes tisztet és azt is letóltam. Gondolom ezek után majd rámhajtanak az ellenőrzésekkor, szóval lesz itt még haddelhadd.

Amúgy a páka azért kellett, mert minden drótot összeforrasztottam, minden kezelőszervet véglegesre bekötöttem a motorkonzolon, a fordulatszámmérő kivételével, melynek három drótját (12V DC plusz, mínusz, és a jel) odarögzítettem a később beszerelendő műszer nyílásába, már tényleg csak egy órás munka a gázolajvezeték véglegesítése és indulhat a motorpróba.

Megyek mindjárt Hartára, most két nap szünet a blogban. Amapolán marad a két nő ("J" és Deni). A kutyából közben igazi kemény házőrző lett. A napi többszöri kerékpáros edzés következtében a hája átalakult izommá, a csontokat úgy roppantja össze a fogaival mint egy igazi farkas.  Ha valaki jön ugat, támad ha idegen lép a deckre, szóval "J" vigyáz a hajóra, "D" meg "J"-re.

Átbringáztam Budára és a Start autósboltban, mega Homashitánál megvettem mindent ami kellett még, csőbilincseket a gázolajcsövekre, meg fagyállót a hűtőrendszerbe. A WC dugattyús szivattyú nyikorog, gondolom a  dugattyú palástján lévő ógyűrű nyekereg a hengerpalást falán, ha már ott voltam kitekertem az Andor u. 60-ba, ott laknak a szilikonspecialisták, vettem egy flakon szilikonolajat, lecsorgatok egy keveset a pumpa nyelének tömítése mentén, remélem ez megszünteti a hangot. Kiszereltem a műszerkonzol oldalából a kezelőpanelt, kiforrasztottam az összes kapcsolót, nyomógombot és beraktam ami kell, elkezdtem összeforrasztani a drótokat, de megjött egy látogató Csongrádból, aki olvasott rólam valahol és mindenáron meg akarta nézni a hajót (meg engem) így a délután barátságos beszélgetéssel és csatolt alkoholok fogyasztásával telt, szóval a munka megint állt egy picit. Holnap megyek Hartára, megesszük a halat amit Balázs, a Bagó kapitánya fogott az elmúlt hetekben, aztán hazajövünk a Bagóval, ahogy a megáradt Duna most folyik, ez saccperkábé egy háromnapos program lesz, majd beszámolok róla, ha visszaértem.

Beszereltem a gépházba az összes vasárút amit hosszú napok alatt készítettem. Helyére került a motor indítóakkucsoport töltő generátora, megcsináltam a végleges rögzítését ezeknek az akkuknak. Némi spekulálás után egy olyan bakelit fedőlapot készítettem, mely egyrészt leszorítja az alapkeretre a telepeket, másrészt megakadályozza, hogy ha netán lelazul egy saru, az leessen a helyéről. A generátor "SZ T" által készített tekercs kivezetését, mely a fordulatszám jelet fogja adni a Trabant műszernek kivezettem a cockpit műszerkonzolra. Kontraanyákkal lebiztosítottam a motor és az irányváltó közti Hardy tárcsa csavarjait. Valaki mondta, hogy gyengélli  ehhez a motorhoz és hajóhoz az 1500-as Lada Hardy tárcsáját. Azt válaszoltam, hogy minden rendszerben van egy leggyengébb pont, ami törik, szakad, ha a rendszer túlterhelődik. Namármost ha ez egy aránylag olcsó, egyszerű alkatrész, mint ez esetben ez a majd minden autós boltban kapható  gumitárcsa, az még mindíg jobb, mintha mondjuk az irányváltóban egy fogaskerék reccsen el. Persze ha túl gyakran teszi  és normál terhelésnél, akkor át kell majd alakítsam a szerkezetet. Erre valók lesznek a próbautak, manővergyakorlatok. Amúgy az én Mercedes motorom 72 lóerős, az ezerötös Lada meg 78 LE, tehát nem gondolnám, hogy a hajónál az autóénál amúgyis kíméletesebb üzemmód túl hamar tönkretenné, de majd kiderül! Mindenesetre annakidején az autósboltban amikor nézegettem mi kapható ami jó nekem, elsőre kinéztem egy Alfa Romeo Hardy tárcsát. Kérdeztem mibe kerül, modtak valami húszezer feletti árat. Megnéztem az ezerötös Ladáét, pofára ugyanakkora, mondjuk az utángyártás miatt kicsit sütőforma illesztésnyomos a gumi, de az csak ezerkettő. Mondom kérek kettőt. Na az egyik van bent most, a másik tartalék a fiókban.

Miután a "T E" javaslatára átalakítottam a hűtőcsöveket, ismét betöltöttem a kimentett fagyálló folyadékot a hűtőrendszerbe és megállapítottam, hogy vennem kell holnap még fagyállót, mert 5-10 liter még elférne benne (összesen kb 250 liter fér a rendszerbe). Aztán a gázolajcsövekhez kell vegyek ilyen mini csőbilincseket, az idomokat, légtelenítőcsapot a réz csőcsonkkal már tegnapelőtt összeforrasztottam, csak össze kell rakni. Ami még munkaigényesebb dolog az állópróba előtt, hogy a műszerkonzol oldalában lévő kezelőszerveket tartalmazó aluminium előlapot ki kell cseréljem, mert az új, az olvadóbiztosítót felváltó túláramvédő kapcsoló (ez jött a  szovjet tankból) nem fér rá, most két szál dróton fityeg, de így nem maradhat, mert egyrészt még próbaüzem szinten is gány, másrészt testzárlatveszélyes. Jó lenne holnap estére végezni mindezekkel.

Korán keltem ma. Nulla óra egy perckor(!) elkezdett dörögni az ég, ez azt jelenti, hogy Denit le kell fektetni a lábam mellé és símogatni. Most már mintha távolodna a vihar, bár még itt kering körülöttünk, ha így folytatódik visszafekszünk aludni mindhárman, de egyelőre "kutyaőrség"  van, de nem olyan értelemben, mint a Bisset könyvben. Este amikor még melóztam valami belement a bal szemembe, reméltem, hogy álmomban kikönnyezem, most, hogy felvert az idő (meg "J", mert ha nem szólongat, átalszom a vihart) még mindíg szúr. Lehet, hogy reggel kénytelen leszek felkeresni a szemészetet?

Hát reggelre nem igazán javult a kaparó fájó érzés a bal szemhéjam mozgatásakor. Na de szombat van, hol van ilyenkor szemorvos? "J" még aludt, különben befogtam volna szemet gyógyítani, így kutyasétáltatás után elkezdtem szemet mosogatni, közben sűrűn pislogtam. Nem igazán javult, hagytam a fenébe, elkezdtem dolgozni. Hát nekem csak ez használ. Tökéletesen megfeledkeztem a szememről, aztán dél felé rágondolva észrevettem, hogy semmi bajom. Reggel a rettentő komplikáttá alakuló, de reményeim szerint tökéletes vasszerkezet befejezésével kezdtem, mely a hűtővíz-üzemanyag csöveket rögzíti egy fontos helyen. Aztán némi tépelődés után legyőztem magamban a kényszert, hogy azonnal beszereljem. Semmi nem menti a hitvány munkát. Akárhogy is sietnék, mert már nagyon izgat a motorpróba, akkor se lehet így beszerelni! Leonardo mondta, hogy "ami nem szép az jó se lehet". Tehát szépen le kell festeni legalább kétszer! Kivittem az összes utóbbi napokban készített vasaimat a jó kis rozsdás uszályra, ott nem baj ha lecsöppen a festék (sőt), fellógattam drótokra és egyszer délelőtt, egyszer délután szép gépházszürkére festettem őket. Nahát! Így mindjárt más. Amúgy ma szinte egész nap a "bányában" voltam. Kábeleket, vezetékeket kötegeltem, párnáztam. Azért már a vége felé járok.

A vezeték kötegeket elöször Armaflexszel (olyan szivacsszerű anyag mint a búvárruha)beborítom, azt körbetekerem szigetelőszalaggal és ahol különösen fennáll a vassal való érintkezés, ott még Polifoammal is kipárnázom. Ennél jobban nem tudom megcsinálni. Ahol a bordákhoz kell rögzítsem őket , Polifoammal kipárnázott bilincseket gyártok, vagy a bordán átfúrt lyukakhoz egyszerűen hozzádrótozom, vagy kábelkötegelővel hozzáhuzatom. Sok lyukat kellett furkálnom, ami amúgy rengeteg spénnel (acélforgács) jár, amibe utálatos dolog a szűk helyen belehenteregni, ennek elkerülésére saját patentem van. Korábban már mutattam a "mágneses forgácselhárítást", de most továbbfejlesztettem. Ahová a furat kerül, feltapasztok egy gyűrű alakú hangszórómágnest és a közepébe fúrok. Garantáltan egy szem forgács se hullik szét.

Megint eltelt egy hét én meg sehol se tartok a motorpróbával. De hát annyi mindent kell rendesen megcsinálni előtte! Ma is dolgoztam már reggel hatkor. Mondjuk aztán a délelőtt, meg a fél délután autózással (jézusom ami a Körúton van villamosvágány meg megálló átépítés ügyben!) költözködéssel, meg a lányomnál villanyszereléssel telt. Az 50-es 60-as évek nagy találmánya volt az aluminium MM-fal vezeték, a kapcsolók ki-bekötése során ezek eltörnek, valamennyit meg kellett sorozatkapcsoznom és sodrott rézvezetékkel, a végeket leforrasztva újrakötnöm. Aztán akkor a szabvány nem írt elő földelővezetéket melegpadlós helyiségben, most véssem végig a frissen festett falakat egy plusz vezetékért!? Merthogy a gitárerősítője bizony nem kettős szigetelésű, a szobában használja (naná hol máshol) földelést igényelne. De utálom ezt a gányolást. De hát 10 lakásból kilencben ez van. Mindhárman bejöttünk a "városba" amíg én szereltem, "J" piacozott. Deni velem jött szerelni, nagyon rámragadt, bármerre mozdulok ott van a nyomomban, semmi munkazaj nem zavarja, sikítózhatok, hegeszthetek, ott ül a lábamnál, külön tehetsége van hozzá, hogy ott legyen ahol a legjobban útba van. Hazatérve Amapolára folytattam egy egyre komplikáltabbra alakuló vasszerkezet készítését, melynek a feladata a motor fő hűtővíz csövének, +a bejövő gázolajvezetéknek és a légtelenítő ágnak a rögzítése lesz. Borzalmasan utálom már az ezzel járó koszt és szerszámhegyeket a szalon bejárati részének padlóján. Már saccolni se merem, mikor leszek készen ezekkel az "aprómunkákkal", mert minden magamnak szabott határidőből kicsúsztam már, pedig abbahagytam a lustálkodást, ismét teljes erőbedobással dolgozom, bár azért annyira nem hajtok mint közvetlen a vízretétel előtt. Mindegy, mondjuk így, "hamarosan" kezdem az állópróbákat.

Reggeli közben hallgatom a Kossuth rádiót. Nagyonjó riporter kérdezi a nagyonokos elemzőt. (bocs zanzásítom) "A német gazdaság kilábolni látszik...válság...mi a helyzet...Európa...nálunk?" Nagyontudós, mély torokhang, ahelyett, hogy azt mondaná, "fingom sincs" aszongya: "A német gazdaság valóban...vannak jelek...biztató...persze lehetnek...végülis úgy néz ki...de persze ha az USA" Mindezt nyoc vagy tíz hosszú többszörösen bővített mondatban. Na inkább leülök a gép mellé! Mail nem jött, belenézek egy első helyen kiemelt blogba. http://designpumpa.blog.hu/2010/08/09/fenntarthato_vilagos_es_iszonyatosan_piros Jézusom mekkora egy szar!! Randa, hideg, embertelen, az meg hogy energiatakarékos, hazugság. Tessék mondani én vagyok hülye, vagy tényleg meghaladtam a koromat?? Megyek a gépházba!

Estevan estevan kikinyugalomba....blogol. Kellett nekem a Török Ervint beengedni a gépházba. Kitalálta, hogy a hűtés vízcsövét vigyem másmerre, mert ott sokkal jobb. És  igaza volt. Ha már lúd legyen kövér! Így ma a gázolajvezeték mellett  a vízcsövet is szétbombáztam. Ha így haladok lebontok mindent ami idáig elkészült. 

Húúú ez kemény volt ma! Reggel ötkor megvolt a kutya-golás, utána bezuhantam a "bányába" és csak ebédelni, meg  este jöttem elő így. 

Volt vér veriték és káromkodás, pedig a munka ritkán dühít fel, de most úgy éreztem, hogy direkt bosszantanak a dolgok. Egyszerűen nem fértem hozzá semmihez. A semmihelyen kínlódva eltörtem két négyes csigafúrót is, amikor a popszegecsek helyét fúrtam és valami iszonyatosan szorongatott helyzetben, egy kinyújtott remegő kézzel tartottam a gépet (legalább az egyik kezem lenne 20 centivel hosszabb). Volt a sokéves 20 literes Katepoxos laták egyikében a "B" komponensből még úgy egy jó kilónyi mézgássá beszáradt maradék (az "A" érdekes módon elfogyott), na ezt hőlégfúvóval kiolvasztottam és beöntöttem, töcsköltem a válaszfalat majdan tartó fenékborda és a túlnani 4-es édesvíztankl hátsó fala közti 2-3 cm-es résbe. A hölégfúvóval a bordát és a gyantát forróra melegítettem, hogy a "Z" varratok közti résekbe jól befollyon. Aztán ott visszamézgásodhat kedvére, a lényeg, hogy ahova befolyt, ott más már nem fog átfolyni. Aztán mindent lemostam acetonnal és a lefestett kifurkált lemez alá kentem a fekete holland tömítőmasszát, amit már a gunwale szegélylécek felrakásakor is használtam, ez talán nem annyira jó anyag mint a Sikaflex, de az előnye, hogy nem kell sietni a munkával, mert több nap alatt köt meg gumisra. Végül minden illesztési hézagot ujjammal amennyire csak tudtam lenyúlva, alaposan kikentem a pasztával. Szóval elmondva semmiség, de megcsinálni...ráment egy nagyon kemény napom. De készen van a víz- és egyéb folyadékzáró válaszfal, holnap az üzemanyagellátó rendszer végleges összeállításával folytatom.

A tegnapot ellógtam. Reggel kimegyek a fardeckre (a magyar tengerésznyelven "pupa", gondolom olasz eredettel), hogy a ... hm....folyó ügyeimet elintézzem, hát ahogy végzek, közelről köszön rám régi kollegám és barátom (volt már többször erre és a blog korábbi oldalain is látható, amikor a kajakból+kenuból, vagy két kenuból összeállított katamaránjaival jött ment erre), most a feleségével a  Baylinerükkel túráznak és mögöttünk dobtak horgonyt. Az attrakciómat reggelizés közben nézték végig. (Ismét elhatározom, hogy máskor "előtte" körülnézek, már volt egyszer, hogy a reggeli lobogóhúzást követően azonnal engedtem a feszítő kényszernek és csak utána feltekintve láttam, meg egy hajnalban kelő evezős kislányt, aki nyilván korábban kiváncsian figyelte a lobogózást, majd akit az azt követő exibicionizmusom gyors evezőcsapásokra késztetett, na akkor is nagyon elszégyeltem magam). Szóval megjöttek a Török Ervinék és az egész napot eldumáltuk  este meg felszívtuk a pezsgőt is amit hoztak.  De hát a hajó végül is elsősorban kéjtanya és csak másodsorban munkahely. Ma elővettem a hajó tervrajzait és megkerestem a 6-os bordametszetet, ennek alapján leszabtam 1,5-es lemezből egy válaszfalat, mellyel a motorteret fogom vízmentesen leválasztani a bilge többi részétől. Amíg ez meg nincs minden további motorpróba és szerelés szünetel, ezt a kis gázolajömlést égi jelként fogom fel, legalább a saját hibámból tanuljak. A fűrészpor felszívta a maradék gázolajat, több már nem szivárog hátra elölről se, a szag megszünt. A borda mentén elöször mosószerrel, majd etilacetáttal zsírtalanítani fogom a felületet és sikaflexszel tömítve zárt popszegecsekkel fogom a válaszfalat felerősíteni, mondjuk azt még nem igazán tudom, hogy a fenébe fogok ott fejjel lefelé a szűk helyen lyukakat furkálni a szegecseknek, mindenesetre egy fúrót nagyító alatt beretvaélesre köszörültem, holnap kiderül. Kieszeltem egy megoldást az üzemanyag légtelenítésre és a felesleg visszavezetésére a tápvezetékbe (a délutánt az ehhez szükséges anyag utáni kajtatással töltöttem), most nagyon ötletesnek gondolom, persze az elmélet rétje mindíg zöldebb, mint a gyakorlat szikes valósága...., szóval majd kiderül, ha megesszük a pudingot. A múlt hét végén anyaghiány (awab bilincs) miatt abbahagyott WC öblítőrendszert végre befejeztem, mert már nagyon untam a vödörrel öblítést. Most végre remekül működik, így néz ki. A membránszivattyú a fenékcsapon (kingston) kersztül beszívja a vizet és az átlátszó csőlírán keresztül a WC csészébe nyomja. Ha kinyitom a szivattyú bal oldalán lévő golyóscsapot,  vehetek vizet vödörbe . Nem szeretném elkiabálni, de remélem megszünt a headben az állandó, gyanus eredetű tócsákban való tapicskolás. Amúgy az élet békés és nyugodt, itt látszik pl. a  szieszta.

Na tessék. Megvan az első havaria, pedig még egy métert se mentem a hajóval. Na nem valami nagy, de bosszantó hiba és macerás a megoldása. Ma reggel, amikor befelé készülödök a gépházba, nézem a mennyezetre függesztett gázolajos kannát, amire oly büszke voltam magam előtt, hogy milyen frappánsan megoldottam a tápszivattyú feleslegének elvezetését és egyúttal a kultúrált üzemanyagellátó rendszer légtelenítést, hát a kannában lévő kb. 5 liternyi gázolaj lement monjuk egyre. Ajaj. Gyanakodva lenézek, naná hogy gázolajban úszik a gépház. Ennyit a patyolattiszta motortérről. Ami a nagyobb baj, hogy a bordakivágásokon keresztül az üzemanyag előreszivárgott az édesvíztankok alá, ahonnan aztán végképp nem tudom kitakarítani, a szaga örökké fertőzni fog a szalonban. Hogy mennyire folyt előre az attól függ, épp hogy áll a hajó trimmje. Szerencse a bajban, hogy közel fele az édesvízkészletnek már elfogyott és mivel a tankok a főborda előtt vannak ezért a hajó nagyon enyhén hátrafelé lejt. Az édesvíztankok előtti  fenékrészben legalábbis nem látok gázolajat. Kölcsön gumiballonos szivattyú a gumicsónakos Feritől, fejjel lefelé lógva szívom az anyagot, de hamar levegősödik, jó ha egy bő liter kijön. A maradékot szívom egész nap elöször 50 köbcentis, majd 10 köbcentis injekciós fecskendővel. Az 50m  horgonyláncot(métere 2,5kg, nem 10 mint amikor a Denit fenyegettem vele) hátracipelem a fartükör mellé, ugye ez elöl 125kg minusz, hátul ennyi plusz, ez is kicsit lenyomja a farát. Tízpercenként alábukom és fejjel lefelé(csak tele ne hányjam a gépházat) kiszívok modjuk 15 köbcentit. Ha már nem jön össze szívható mennyiség, hoztam egy fél vödör fűrészport azzal holnap felitatom. De valamit ki kell találjak a gépházi fenékrésznek legalább a borda magasságig való leválasztására, mert ilyesmi bármikor előfodulhat. A gondom az, hogy a mostmár jól összeolajozott vasakra semmivel se tudok ragasztani, azt meg hogy ott a szorongatott hozzáférhetetlen helyeken hegesszek szóba se jöhet, bármit akarok odakenni, hogy tömítsen, valahogy zsírtalanítanom kellene, de pillanatnyilag még elképzelni se tudom hogy tegyem. Mondjuk a bitumen magába veszi a gázolajat, de ha meleg van majd jól kiolvad, szóval elég tanácstalan vagyok. Na mégegy méreg, időnként rájön erre a blogoló szoftverre a nyavalya és azt mondja, hogy menti amit írtam, aztán frászt. Ilyenkor mindenféle trükköket kell alkalmazni, de most az egész napos mérgelődés kihozta belőlem az ideget, addig szarakodtam, amíg a teljes tegnapi napot töröltem és ezt már nem is lehet visszacsinálni. Úgy hogy aki nem olvasta mi volt tegnap, az már nem is fogja. Egy napot töröltem az életemből. Pedig olyan szépeket írtam.

 És kérem ahol a szükség, ott a segítség. Egy óra se telt el, belenézek a mailekbe és mit kaptam?" KZ" Google Readerje elmentette a szombatot és volt olyan kedves, hogy elküldte. Így idemásolom és köszönöm "lackok"-nak is, hogy a kommentbe bemásolta, jó tudni, hogy ilyen olvasott vagyok. Köszönöm. Szóval így szólt a tegnap:

Délelőtt a lányomnál villanyszereltem. Bringázok haza délben, hát Denit kivéve mindenki horgászik a hajón és környékén. Ebédre sült keszeg és csirke volt, a keszeg jó volt, de mondtam "J"-nek, hogy fogjon még csirkét is ne csak keszeget. Aztán ebéd utáni alvásból ébredve nekiálltam a szomszédos roncs uszályon csinálni egy bográcsállványt és  kisütöttünk 3 kiló bőrös libahájat töpörtyűnek. A vacsora ez volt hagymával, kenyérrel és vörös borral, lett még vagy három liter libazsírunk is kicsit macerás a sütés mert eltart több mint három órát, de a töpörtyűt imádjuk és a zsírral is főzünk legalább három hónapig. A kutya nem mozdult egész délután a bogrács közeléből, bár csak olajos halat kapott rizzsel, a töpörtyűből csak kóstolót. Amikor sétálni indulunk húz a pórázzal, menne gyorsabban, kitaláltam, hogy leveszem róla a pórázt hadd szaladgáljon, én meg bringázok mellette, megszökni nem tud, mert így én gyorsabb vagyok és a póráz mindíg a csomagtartóban van. Délután összeveszett a kerítésen át az ÁBKSZ beli kóborkutyákkal, valami nagyon csúnyát mondhattak neki kutyául, mert megsértődött és eliramodott, a dolog kezdett hasonlítani a múltheti szökéshez, de  utána tekertem és 30m után már vigyorgott és hagyta magát símogatni, amikor meg továbbszaladt egyenesen a hajóra vette az irányt, sőt időnként hátranézett, megyek e én is. Az első napok apátiája után mintha kicserélték volna, teljesen kivirult, szemmel láthatóan otthon érzi magát, napközben a decken hasal, bizonyos kajakosokat, kenusokat, evezősöket megugat, de van olyan kenus aki naponta többször is egész közel szokott mellettünk elhúzni, mégse ugatja meg soha. Miközben rotyogott a libaháj a bográcsban, időnként megkevertem, hogy le ne süljön, elgondolkodtam. Állandóan füst száll a szemembe, itt ülök egy kidobott hokedlin egy roncs uszályon, mellette egy ki nem fizetett pontonra kötve a hajóm, amin dolgoztam több mint öt évet már mint az állat, teméntelen pénzem benne van és még mindíg nincs kész, ott fekszik a lábamnál egy leasingelt kutya, szóval csupa abnormális dolog, én meg vigyorgok mint a hülye és boldognak érzem magam, ahogy csak bámulok az arcomból kife és nézem az átvonuló felhőket.

Mondjuk a kommentek amik még elugrottak, "temtom"-nak válaszolom, hogy kössz a tanács, de a bogrács  már akkor is a kötélen lengedezett, amikor a parton volt a hajó és a csónakdaruról lógott lefelé, még soha nem melegedett fel a bogrács füle annyira, hogy ne lehetett volna kézzel megfogni, nemhogy elolvadt volna a kötél, én sajnos (vagy hálistennek?) ahhoz a korosztályhoz tartozom akik még rendszeresen fűtöttek fával, szénnel gyerekkorukban, számomra a tűz egy szabályozható dolog, két dologra kell odafigyelni bográcsozáskor: 1. az edény magasságának a tűz felett szabályozhatónak kell lenni, hogy a mindenkori lángnak nagyjából a hegyében legyen a bogrács feneke, ha az oldalát nyaldossa a tűz, azt kerülni kell, mert ott hamar leég az anyag, 2. A fát úgy kell rakni, hogy sose csapjon túl magasra a láng. (mert pl. elolvad a kötél) Általában nem jó a túl nagy tűz, mert csak leég az étel, szinte mindíg az a jó, ha csak mérsékelten bugyog.

Tudjátok mit? Leírom, hogy csináljuk a libatöpörtyűt  (vagy libatepertőt, ha valakinek így szebb). 3 kiló bőrös libahájat  megtiszít az ember, mert a piacon néha kicsit tollasan toklászosan árulják, (bár még soha nem lett bajom ha némi sült tollat is megettem, csak kicsi kormban mondták, hogy {bocsánat de muszáj kírjam} dunyhát fogsz tőle sz@rni)  és olyan kétcentinként beirdalja a nagyobb darabokat, a kisebbeket  kb. 5 centis darabokra vágja. 10 literes fazékba (vagy jelen esetben bográcsba) teszi az egészet és aláönt annyi vizet, hogy amikor összeesik a rotyogtatás elején egy kicsit, akkor már szinte eltakarja. Ez ennél a mennyiségnél olyan fél és  egy liter között lehet. Ez azért fontos, mert ha víz nélkül tesszük fel a tűzre, könnyen odasülhet az alja, de a vizet a sütés során ki kell belőle főzni, így ha az sok, ülhetünk előtte félnapokat. Erős tüzet csinálunk alá és a fakanállal időnként ellenőrizzük, nem kapta e oda az alját, szóval kevergetjük. Addig kell sütni, amíg szép szőke nem lesz és nem érezzük, hogy annyira kiadta a zsírját, hogy szinte csörög. Ennél a mennyiségnél ez eltarthat két-három órát is. Ilyenkor már az egész mennyiség az eredetinek a tizedére zsugorodik és fent úszik a zsír tetején, amiből már minden víz elgőzölgött. Vigyázat, ilyenkor már felgyorsulnak a folyamatok, ha túlsütjük könnyen megég! Amikor késznek nyilvánítjuk, elvesszük a lángot és könnyű vízpermetet spriccelünk a tetejére, amitől heves spriccelésnek és gőzölgésnek indulna ha nem lennénk készenlétben és azonnal le nem takarnánk egy passzentos fedővel. Egy perc múlva levesszük a tetőt, fém szűrőkanállal kimerjük a töpörtyűket jól kicsepegtetve átrakjuk egy másik edénybe, a zsírt meg átöntjük valamibe amiben tárolni fogjuk. Ha ez fém zsírosbödön akkor akár forrón is lehet, de ha, ahogy a hajón nálunk is, műanyag "újravödör", korábban fagyisedény, akkor várni kell amíg kicsit lehül, mert elolvad az edény. Lilahagymával és vörösborral tálaljuk, (ez nem a Stahl Judit konyhája) jó étvágyat. Ja és a libazsír százszor egészségesebb mint bármelyik étolaj.