Ma a gumicsónakműhelyben nagyfrekis hegesztőgéppel meghegesztettük a ponyvák kiegészítéseit. Helyre is raktuk nagyjából őket, de annyi vendég jött egymást követve, meg átfedéssel is, hogy nem tudtuk befejezni, meg a maradék raklapvagdosásból se lett semmi. Sebaj, holnap is lesz nap. Sikerült egy ollót beejtenem a vízbe (mi úgy mondjuk a "Balatonba", ez egy alig megmagyarázható nosztalgia, ha bármikor az alattunk lévő vízről beszélünk így hívjuk), de "J" ügyesen kihalászta egy erős mágnessel, pedig én már lemondtam róla. "J" rábeszélt, hogy a tükörnél lévő utolsó nyitott részt is zárjuk le télre egy ponyvával, én nyitva akartam hagyni, hogy kapjunk onnan levegőt, de végülis a réseken keresztül így is jön be elegendő, viszont ezzel valóban teljesen védettek leszünk hátulról is, ha netán onnan jön a hófúvás. Szóval megint el kell menni a boltba némi anyagért, mert már csak dirib-darabok maradtak ebből a jó kis PVC kamionponyvából.
Tegnap (vagy tegnapelőtt?, fene tudja, ahogy itt rohan az idő) ezt írta régi tengerészkollegám "T M" amúgy most a "Viza" (ex csapatszállító {"honvédségiül" Cs. Sz.}, ami most Ráckevén parkol) gépésze, a korábbi megnyilvánulásomra itt a hajónaplóban, ahol azt jövendöltem, hogy az iszapkatasztrófa majd lovat ad az ökofundamentalisták segge alá:
Prófétai előrelátással beszélsz a "haragoszöldek" fölfokozott óbégatásáról, a magas ló alájuk tételéről. Itt van!!! Ez a kaptafájától elszabadult, aggkori agylágyulásban szenvedő Karátson Gábor írt egy oldalnyi "vegyes felvágottat" a szombati Magyar Nemzet Magazin részének címoldalára. .....Természetesen mindez a katasztrófa kapcsán, de van benne Bős, van benne hajózható Duna és minden egyéb, amihez ez a szerencsétlen azt gondolja, hogy valamit is konyít. .....van egy könyvem, Lao Ce-nak tulajdonítják, a "tao te king", ezt fordította le, méghozzá igen jól. Ezzel nem is lenne semmi bajom, de...és itt akadtam ki először. Az eredeti szöveg és a tüköroldalon lévő fordítás után jön egy hosszú magyarázat, kommentár Karátson tollából, kezdve ott, hogyan is fogott a fordításba, mi volt az előzmény! És - gondolom már kitaláltad - a 95.-ik oldalon mi másról van szó: a Bős-nagymarosi vízlépcsőről! Ekkor majdnem odavágtam a könyvet! Szegény kínai filozófus, mit vétett???!!!! Forog a sírjában!
Szóval úgy tűnik fején találtam a szöget, pedig a tavaszi árvizek után hogy befogták a szájukat a típusdumájukkal, hogy "A vizeket úgy kell hagyni folyni, ahogy vannak!" Na most ismét eljött az ő idejük.
Kettő híjján valamennyit felvágtam kályhaméretre láncfűrésszel, de nem tudtam befejezni, mert rámsötétedett, pedig a végén "J" is beszállt segíteni tartani, hordani. Tetőtől talpig alaposan fűrészporos lett, a termoruhája, mert persze nem öltözött be, bár kapott tőlem szép "kisvakond játszónadrágot", meg dzsekit, de mindíg optimista, azt gondolja nem lesz rá szüksége. Miközben dolgoztunk, a vers jutott eszembe, (ha jól emlékszem, mert van van vagy 50 éve, hogy tanultam)
A pontonon balra a villanyóra és a hűtőszekrény. Mondjuk a ki és bemászkáláshoz korlátot kell mászni, de ez bennünket nem izgat. Amapola orral északkeletnek áll, egyharmada túlnyúlik a pontonon, ez hátul a kormány alatt a vízmélység miatt elkerülhetetlen de a hajó orra sokkal védettebb az időjárás ellen mint a többé-kevésbbé nyitott hátsó fertály.
Duplasoros autógumipufferekkel alaposan kikötve reményeim szerint nem lesz gond az időjárás, vagy a hajóforgalom keltette hullámzásokkal, lökésekkel télen. Ez persze nem jelenti azt, hogy leállt a motor menet közbeni további próbálgatása, de most nem ez a főcsapás iránya, a cél a megfelelő téli felkészülés, ami pl. további ponyvák szabását, a meglévők tökéletesítését jelenti. A felkészülés jegyében láncfűrésszel felvágtam a kályha számára "ehető" méretre a tegnap begyűjtött raklapot és gerendákat, kb. egy átlag téli heti tüzelő. Délutáni sétáinkon ahol kihajított fát látunk, begyűjtjük. Érdekes módon a fahulladék (hálistennek) a kutyának se kell, mindenki gázzal fűt, központifűtéses házban lakik a fahulladék csak szemét. Na mi hasznosítjuk. Amíg kitart nem kell villannyal, gázolajjal fűteni.
A manővert a partról "G" megörökítette és átküldte a képeket. Innen karbatett kézzel néztük az eseményeket.
Egészen pontosan a rádió van a kezemben, amin a "14 karátos autó"-t hallgatjuk, a Kossuth minden hétköznap 13:04 perckor szóló "hangos könyv" irodalmi műsorában. Most épp P Howard van soron, nagy kedvencem, amúgy minden nap ilyenkor szoktunk ebédelni, közben rádiót hallgatva, de ma kicsit felborította a napirendet a manőver.
Kössz a tanácsot Gyuri! Aztán seperc alatt feltöltöttem a rendszert, a légtelenítés már csak pillanatok műve. Megkötöttem hátul a bólyán lógó kukázóhorgony kötelét és beindítottam a gépet. 5-6 perc múlva kinyitott a termosztát, a hűtővíz felment 80 fokra, beindítottam a szivattyút és a legkisebb fordulatszámon (mármint a szivattyún beállítható négy fordulatszámból a legkisebben) is benntartotta a mutatót a 80-90 fok között. A motor fordulatszámát akárhogy változtattam a hőfok nem változott. A próba nem egész fél órát tartott, aztán leálltam. További állópróbáknak értelmét nem látom, újabb futópróbák következnek, ha kijavul az idő. Már csak az automatikus ki-be kapcsolást kell megoldjam, de úgy esik az eső, hogy nem tudok a fuxba ki-be mászkálni a villanyszerelőanyagokkal, talán majd délután. De ha nem lesz kész az se gond a futópróbák szempontjából, mert nagyon úgy néz ki, hogy ez a szivattyú be fog kapcsolni 5-10 perccel a motorindítás után és le fog állni amikor kiköt a hajó és visszahül a motor 80 fok alá. Szóval addig amíg megcsinálom az automatikus működtetést akár kézzel is kapcsolható, ez nem akadálya a további manővergyakorlatoknak.
A bal felső pipa jön az osztó fenékből visszatérő ágára, alulra meg a motor termosztátházának belépőcsonkjára menő gumicsövet fogom felbilincselni holnap. Még van némi munkám az elektromos bekötéssel, akarok felrakni valahova egy választókapcsolót, kézi-nulla-automata állással, hogy ha netán a hőfokkapcsoló termosztát elromlik, gyorsan direktbe tudjam kapcsolni, mielőtt felforr a hűtővizem. De ha minden úgy alakul ahogy most gondolom, a hét végén megleszek mindennel és a jövő héten, ha az időjárásfelelős is úgy gondolja ismét futópróbákat tarthatunk.
Nem egy olcsó darab, de "örökre vasalva", mert a betét nem cserélhető papírszűrő, hanem mosható, amit felszerelés előtt olajjal kellett megnedvesítenem, hogy megfelelően működjön. Ezzel elejét vettem, egy újabb levegő nélküli motorozásnak, arról nem is beszélve, hogy nem árt ha a levegő megszűrve megy a motorba, bár a hajón ebből a szempontból sokkal kedvezőbb a helyzet mint mondjuk poros úton az autónál. A felső gumimandzsetta arra való, hogy ha netán találok valahol egy 62mm átmérőjű gégecsövet, akár kicsövezhetem a cockpit műszerkonzol alá is, ahonnan a gépház a levegőt kapja, persze csak majd ha egyszer a hangszigetelt ajtókat felrakom, de addig még elég sok víz le fog folyni itt Amapola feneke alatt.
Mindössze a magasságát kellett kissé megnövelni, hogy rendesen kilásson. Már elhagytuk a szálloda, kocsmahajókat, amikor ezúttal a motor jobb oldalán bújtam be a gépházba ellenőrizni a tengelykapcsolatokat amikor belémvágott a döbbenet!! Előzetes: a motor levegőszívó torkán még nincs légszűrő, mert az autómotoré olyan nagy malomkerék, hogy nem lehet mellette elférni, valami mást kell kitaláljak, addig is a szívónyílást egy Nestea kupakkal takartam le, nehogy valami szerelés közben beleessen. Ezt a kupakot idáig mindíg gondosan eltávolítottam a motorpróbáknál. Mondom idáig! De ma elfelejtettem. Második órája masírozunk a Dunán lezárt légszívótorokkal!! Nekiálltam levenni, olyan erős volt a szívás rajta, hogy alig bírtam vele. De amikor levettem a motor felpörgött, a hajó meg száguldani kezdett. Naná, így könnyű! De nem tartott soká az örömöm, épp csak kibújtam a gépházból, nyekk és leállt a gép. Gondoltam megártott neki a friss levegő, újra indítóztam, egy-két röffenés de semmi. Na fejvakarás, gumicsónakkal szemezés, hogy azzal visszavinni a kikötőhelyre aztán majd ott alaposabb hibakeresés, de szerencsére úgy döntöttem, hogy a dieselnek nem lehet semmi baja! Mi kell? Üzemanyag és levegő. (sőt úgy tűnik ez utóbbi nélkül is megvan valahogy) Elemlámpa, le a gépházba, jééé a pici örömében hogy végre van levegője akkorát ugrott, hogy lerúgta a tápszivattyúból az adagolóhoz menő gázolajcsövet. Naná, hogy nem működik. Levegő nélkül még csakcsak, de üzemanyag nélkül, na azt már nem. Visszanyomtam a csövet, kis légtelenítés a kézi pumpával (milyen jó, hogy ezen az antik motoron van ilyen, nem úgy mint a mostaniakon!)indítás és már megyünk is. És kérem a sebesség mint a rakéta, ahogy nyomom a gázkart negyedgáznál már 5 csomó, 6 csomó, füst semmi....6,4-nél megint nyekk. Lelökte a csövet. Végülis visszarakás után nem erőltettem a dolgot, szépen 2 csomóval hazaporoszkáltunk, egy tanítanivaló kikötés után koccintottunk a sikeres manőverre, csülkös bableves és délutáni alvás után a kifolyt gázolaj feltörölgetésével múlattam az időt, holnap mindent odabilincselek ezerrel és megteszem az előkészületeket a végleges szivattyú beszereléséhez, ami elvileg 16-án érkezik a boltba.
. A szivattyú így néz ki pillanatnyilag. Mivel a tengely mellett csepeg a primitív jószág, egy félbevágott 5 literes műanyag latát raktam alá (lata tengerésznyelven minden műanyag, vagy fém kanna, kisebb hordó stb). Délután kiraktam egy kukázóhorgonyt, amit korábban már használtam az állópróbák során 10-es lánccal a hajó mögé, hogy ne mozgassam már ide-oda a komolytalanul kikötött uszályt, és beindítottam a motort. Csináltam egy alapos kötélhúzó próbát többféle fordulatszámon. Nos amiben tévedtem: nemcsak alapjáraton, illetve alacsony fordulatszámon melegszik túl a motor, hanem amikor már elérte az üzemi, tehát 80 fok körüli hőmérsékletet, terhelve magasabb fordulatszámon is megállíthatatlanul kúszik a mutató a 100-as felé. Amikor csökken a hőmérséklet magasabb fordulatszámon, az csak üresbe kapcsolt állapotban van. Tehát a megnövelt vízkör ellenállását, a termoszifonos hatás ellen dolgozó eredeti szivattyú (a magától felfelé áramlani kívánó melegvizet lefelé a kielbe kényszeríti) nem képes megfelelő vízszállítással lekűzdeni. Viszont! Amikor elérte a víz a 80 fokot bekapcsoltam a fúrógép tápját. Kicsit aggódtam, mert ennek az olcsó kínai fúrónak elég alacsony a fordulatszáma, de elégnek bizonyult! A vízhőmérséklet nem emelkedett 90 fok fölé. Kipróbáltam mindenféle fordulatokon az alapjárat és a kb. félfordulat közti tartományban és nem melegedett túl egyszer se. Magasabb fordulatszámokat nem próbáltam, mert a bejáratós motort még nem akarom nagyon pörgetni. Kipróbáltam azt is, miután a kenőolaj is felmelegedett 70 fokra és alapjáraton az olajnyomás visszament 3 barra (magasabb fordulaton 5 körül van), azaz az olaj is meghigult, hogy tartósan félfordulat után hirtelen visszamentem alapjáratra. A mutatót mintha odaszegezték volna a 90 fokhoz. Felbátorodva kipróbáltam, hogy kikapcsolom a pótszivattyút és hagytam nőni a hőfokot 95 fokig. Ekkor bekapcsoltam a szivattyút, a hőmérő még egy kicsit emelkedett, de pillanatokon belül zsupsz! már szaladt is lefelé 90 fok alá. Végül is előrébe és hátrába jó pár próbát csináltam hirtelen gázadással, hirtelen gázelvétellel, de amikor a szivattyú be volt kapcsolva a vízhőfok mindíg a 90 fok közvetlen közelében maradt. Magas fordulaton picivel alatta, alacsony fordulaton picivel felette tán, de mindenféleképpen ott ahol kell. Szóval minden a legnagyobb rendben! Ami ugyancsak nem jött be, az átlátszó csövön semmilyen áramlást nem látok. A hűtőfolyadék kristálytiszta türkizkék, se hordalék, se buborék nincs benne ami mutatná, hogy áramlás van, szóval szemmel nem látszik semmi. De áramlás biztos van, máskülönben nem látszana az eredmény a hőfokok alakulásában. A fenékbe menő (központi fűtés nyelven, ha a motort tekintjük kazánnak "előremenő") cső forró, a visszatérő cső amiben a szivattyú is van teljesen hideg volt a kb félórás járatás végén is, tehát a hőcserélés a hajófenék hűtővíztere és a külső víz közt megfelelő. Erre muszáj volt egyet koccintani "J"-vel a rólam elnevezett körtepálinkával. Ezekután nagyon nem érdekel, hogy mennyi a tömegáram, meg a többi tudományos elmélkedés. Működik és kész. Pont ahogy akartam. Ha végre meglesz, bátran be merem majd tenni a végleges, drága szivattyút. Még meg kell találjam, pontosan hova tegyem be a szivattyú motort kapcsoló termosztát érzékelőjét, mert ha, ahogy elöször gondoltam a termosztát bejövő csonkjára teszem, amint bekapcsol visszahül, így állandóan ki-be kapcsolna, szóval egy monostabil multivibrátor lenne belőle. Valahova a hengerfejbe kéne berakni, ami persze nehéz ügy, de valamit majd kitalálok.
