Korán keltem ma. Nulla óra egy perckor(!) elkezdett dörögni az ég, ez azt jelenti, hogy Denit le kell fektetni a lábam mellé és símogatni. Most már mintha távolodna a vihar, bár még itt kering körülöttünk, ha így folytatódik visszafekszünk aludni mindhárman, de egyelőre "kutyaőrség" van, de nem olyan értelemben, mint a Bisset könyvben. Este amikor még melóztam valami belement a bal szemembe, reméltem, hogy álmomban kikönnyezem, most, hogy felvert az idő (meg "J", mert ha nem szólongat, átalszom a vihart) még mindíg szúr. Lehet, hogy reggel kénytelen leszek felkeresni a szemészetet?
Hát reggelre nem igazán javult a kaparó fájó érzés a bal szemhéjam mozgatásakor. Na de szombat van, hol van ilyenkor szemorvos? "J" még aludt, különben befogtam volna szemet gyógyítani, így kutyasétáltatás után elkezdtem szemet mosogatni, közben sűrűn pislogtam. Nem igazán javult, hagytam a fenébe, elkezdtem dolgozni. Hát nekem csak ez használ. Tökéletesen megfeledkeztem a szememről, aztán dél felé rágondolva észrevettem, hogy semmi bajom. Reggel a rettentő komplikáttá alakuló, de reményeim szerint tökéletes vasszerkezet befejezésével kezdtem, mely a hűtővíz-üzemanyag csöveket rögzíti egy fontos helyen. Aztán némi tépelődés után legyőztem magamban a kényszert, hogy azonnal beszereljem. Semmi nem menti a hitvány munkát. Akárhogy is sietnék, mert már nagyon izgat a motorpróba, akkor se lehet így beszerelni! Leonardo mondta, hogy "ami nem szép az jó se lehet". Tehát szépen le kell festeni legalább kétszer! Kivittem az összes utóbbi napokban készített vasaimat a jó kis rozsdás uszályra, ott nem baj ha lecsöppen a festék (sőt), fellógattam drótokra és egyszer délelőtt, egyszer délután szép gépházszürkére festettem őket. Nahát! Így mindjárt más. Amúgy ma szinte egész nap a "bányában" voltam. Kábeleket, vezetékeket kötegeltem, párnáztam. Azért már a vége felé járok.
A vezeték kötegeket elöször Armaflexszel (olyan szivacsszerű anyag mint a búvárruha)beborítom, azt körbetekerem szigetelőszalaggal és ahol különösen fennáll a vassal való érintkezés, ott még Polifoammal is kipárnázom. Ennél jobban nem tudom megcsinálni. Ahol a bordákhoz kell rögzítsem őket , Polifoammal kipárnázott bilincseket gyártok, vagy a bordán átfúrt lyukakhoz egyszerűen hozzádrótozom, vagy kábelkötegelővel hozzáhuzatom. Sok lyukat kellett furkálnom, ami amúgy rengeteg spénnel (acélforgács) jár, amibe utálatos dolog a szűk helyen belehenteregni, ennek elkerülésére saját patentem van. Korábban már mutattam a "mágneses forgácselhárítást", de most továbbfejlesztettem. Ahová a furat kerül, feltapasztok egy gyűrű alakú hangszórómágnest és a közepébe fúrok. Garantáltan egy szem forgács se hullik szét.