Hajónapló

 Mindenféléket kellene csináljak a gépházban, meg itt van a nyakamon a félbehagyott klotyó is, de a fuxba kéne kiszaladgáljak sikítózni, hegeszteni a vasakat és pillanatnyilag vihar van odakint, dörög, villámlik, esik az eső, hát blogolok. Deni egy beszari alak, amint megdördül az ég odabújik hozzám, el kellett húzni a legyektől szúnyogoktól védő függönyt az ajtóból és ezt a pozíciót vette fel, időnként feláll és nagyon be akar jönni, most pl. az egyik kezemmel símogatom, de amikor a két "emmmet" írtam becsapott egy nagy villám a közelbe, hopp már be is ugrott a szalonba és lelapult a gáztűzhely elé "J" lábaihoz, de a fúrólyukba is bebújna annyira kétségbe van esve, keres valmi általa biztonságosnak vélt odut (hiába mondom neki, hogy nyugi, ez a hajó egy Faraday kalicka), talált egy kis helyet az asztal és a kályha közt, oda bedugta az orrát és ott retteg. Most kijött és a gépházzal szemez, ettől eltanácsoltam, benézett a headbe, visszajött és befeküdt a lábamra a térképaszal alá, a két térdem közé dugta a fejét, reméltem, hogy talán itt megnyugszik kicsit, de minden dörgésre (mondjuk jó nagyokat szól az ég, pont felettünk van a vihar) megremeg, most megint kiment a headbe, aztán visszajött szóval mozgalmas az élet egy kutyával.

Volt egy komment amire válaszoltam ugyan, de  a választ itt is idézem, mert  fontos a jelenlegi látszatra talán pipogya piszmogásomra (hú ez itt csapott le tőlünk pár méterre), merthogy mindenki azért nyaggat, mikor megyek már itt össze-vissza a hajóval, szóval ezt válaszoltam:

"J" ma otthon volt piacozni, meg elhozta a postáról a mágneskapcsolót amit a Borbényi Laci küldött a kalocsabontóból, amikor a nagy eső és viharos szél elől behúzódott egy helyen az eresz alá, őt, meg egy kismamát babakocsistól tetőtől talpig beborított egy hatalmas tócsa vizével egy barom száguldó autós. Hopp, megint dörög az ég, megjelent a kutya. Na csak pár pillanatig tartott a mennyasszonypóz, a következő dörgésnél már csont nélkül vette a három lépcsőt és bent kuksol a térképasztal alatt a lábamnál.

Reggel van, megvolt a kutyasétáltatás, reggeli (csak nekem, az ebállat csak egyszer, este kap enni), én már egyszer alámerültem a laposvas tákolmányaim egyikével odapróbálni a motorra, ennek a feladata a vízpumpából kilépő gumicső rögzítése lesz. Most pihenésképpen kicsit írok, közben a Tilos rádió szól, szeretem a fiúkat, meg az adást, de az a zenéiktől időnként a hátam borsódzik, azt a kecskeb@szató  arab, vagy török muzsikát pl. amit most nyomnak kihagyhatták volna. Deni a korábbi komótos sétáról "húzósra" váltott, nem szeretem amikor vontat, időnként rá kell szóljak (ugye amióta meglépett szó se lehet póráztalanságról), ugyanakkor sajnálom, talán csak futkosni akar egy kicsit, ha sokáig lenne nálam konstruálnék egy olyan nyakörvet, amiből rádiótávirányításra  kiesik egy horgony, megakadályozva  a szökést. Eszembe jutott drága anyám, aki pici lánykorában mint angyalföldi mélyszegény családban élő gyerek kikerült falura "felhízlalásra" az egyház révén Reformátuskovácsházára, egy nyárra. Ott libát őrzött, répát egyelt, szóval megszolgálta a tartást és barátai csak a kutyák voltak, a parasztgyerekek kinézték maguk közűl a  mezitlábas csenevészecske városi gyereket, és most a rég elporladt állatok nevét itt meg is örökítem, mert anyám mesélt róluk amikor kicsi voltam, Mitvisz, Pásztor, Figura, Rajna, Sipszi, Sobri, Viola. A Pásztor volt a legnagyobb, egy kuvasz, vagy komondor, hatalmas kolonc volt a nyakában és anyám mindíg szerette volna levenni, mert sajnálta ahogy lehúzza a fejét, de nem tudta a kis kezével kicsomózni, meg talán nem is merte, félve a büntetéstől, abban az időben nem bántak keztyűs kézzel a kicsikkel. Szóval gondolom a Pásztor is elszaladt korábban, ezért kötözték a nagy tuskót a nyakába.

Most este fél tíz van. Délután régi sárkányrepülő klubtársak voltak a látogatóim, jól elbeszélgettük az időt, de a vízpumpa kilépőcsövének rögzítése azért meglett ma, holnap a belépő cső megbilincselésével folytatom. Fejembe vettem, hogy nagyon profi lesz minden a gépházban. Kigondoltam, hogy lesz az állópróba. Kirakok majd egy horgonyt a pontontól vagy 50 méterre folyásnak lefelé, kissé kifelé, kihúzom hozzá a hajó farát és az orrán hagyok a pontonhoz kikötve egy kötelet. Beállítom a hajót a kettő közé félútra és hátrafelé elkezdem húzni a pontont alapjárati fordulatszám felett valamivel. Ezt csinálom amíg beállnak az üzemi paraméterek, nyomások, hőfokok, közben ellenőrzök a gépházban mindent. Aztán megfordítom a hajót és farral húzom a pontont (a horgonyt nem akarom erővel feltépni), magyarul "előrében" próbálom ugyanezt. Ha mindez megnyugtatóan működik, akkor megyek csak futópróbára. 15 óra a bejáratási ideje a motornak, ez alatt meglennének a próbák.  Ha minden rendben működik utána olajcsere, majd felkészítés a hatósági vizsgára.

Szóval egyáltalán nem olyan egyszerű ez a zéfesztelés a gépházban. Azt gondoltam, hogy ripsz-ropsz egy kábelkötöző szalag ide, egy drótozás oda, kis Polifoam darabka amoda és kész. Na ahogy elkezdtem kritikus szemmel szemlélni a dolgokat "odalent a bányában", rá kellett jöjjek, hogy egy sereg dolgot kell gyártsak. Mert a motor hűtővízcsövei csak úgy lengedeznek ide-oda. Ha így hagyom, a rázkódástól és a hajómozgástól ide-oda csapkodódhatnak, aminek beláthatatlan következményei lehetnek. Az nem lenne jó megoldás, ha mindenféle helyekre kikötném őket, mert a motor rezgése lerángathatná a bilincskötéseket, ha túl merev a rögzítés. Tehát kell olyan merev tartókat készítenem, amiket felcsavarozok a motortestre, melyekre a csőbilincses kötések után fixen megfogom a csöveket. Ezután kell egy darabot, na nem túl nagyot, szabadon hagyni a rezgések felvételére, majd többé kevésbbé rugalmasan kell rögzíteni a további részt immáron a hajó szerkezeti elemeihez. A kábeleket vezetékeket szorosan kötegelem és ahol csak hozzáér, vagy hozzáérhet bordához, ott beburkolom Polifoammal, vagy Armaflexszel, és úgy kötöm hozzá kötegelő szalaggal a bordákhoz. Na ilyesmikkel vacakolok még egy darabig. Utána állópróba, a "V B" meggyőzött, hogy vegyem komolyan ezt a dolgot és ne siettessem a futópróbát, mert minél tovább járatom a motort  kikötött hajónál problémamentesen, annál kisebb a valószinűsége menetben később kijövő hibának. Szóval csak lassan, lépésről lépésre.

Tegnap mindenféle aprómunkákkal molyoltam, a lányomnál kötöttem be a mosógépet, beindítottam az eldugult őrláng dűznis  gázboylert, konnektort szereltem (na ez folyt. köv. mert MINDEN konnektor, kapcsoló torka véres) meg  pl. a kutyapanzióvá átalakított hajón zöldséges és húsosrekeszekkel elbarrikádoztam a menekülési útvonalakat, nehogy a négylábú Houdini meg tudjon lépni. A kutyaszökés lehetőségén kívül azon aggódom, hogy ha megindulok futópróbákra, bármi miatt elakadok gond visszajönni a helyemre, hogy megoldjam a problémát. Amapola egy abszolút prototipus, még a nagymúltú autógyárak is gyakran néznek szembe a nullszéria tesztelése során javítani, módosítani valókkal, sőt, gyakori a már kereskedelemben kapható autók visszahívása is ezért, vagy azért. Tehát nem túlzott aggodalmaskodás részemről, ha számítok géphibákra. Nem olyan tragédiákra gondolok most, hogy a motornak kikönyököl az oldalán a hajtókar, a 2,4-es Mercinél ez nem valószinű, de elpukkanhat egy cső, elnyíródhat egy csavar, szétrázódhat valami, kiderülhet, hogy mégis csak kell olajhűtő, ami miatt itt a bejáratott helyemen kell szereljek. Szóval azon gondolkodom már régóta, hogy a kis gumicsónakommal mellévett alakzatban egész lassú menetben vissza tudom e hozni az esetleg lerobbant hajót. Gumibocim már régóta van, de nem volt hozzá motorom. Végülis a gumicsónakos Feri segített, beprotezsált egy emberhez, akitől az új motor árának feléért vettem egy  kis Suzuki motort, ami a 2,20-as felfújható csónakomat nagy biztonsággal fogja mozgatni és Amapolát meg majd meglátjuk. Ha a Pardy evezővel mozgatja a hajóját akkor az én 2,2 LE-s motorom csak megmozgatja az enyémet, így ránézésre a Pardy legfeljebb 0,3 LE. Mindenesetre próbautakra vaj időkben fogunk menni, a Duna itt mondjuk 1km/óra sebességgel folyik, ha éppen folyik, én nagyon reménykedek benne, hogy ha valami tetűlassan is, de csak mozgunk ha rászorulunk. Szóval ma úgy indult a nap, hogy reggeli és Deni egészségügyi sétája után a hátsó ülésen pöffeszkedő kutyával kiautóztam Dudakeszire a Szántó Bélához, aki motorcsónakspecialista. Kicsit nehezen találtam oda, de megérte, egyrészt kaptam egy gyakorlatilag épphogy csak bejáratott motort az új ár feléért, másrészt megismertem egy velem egyidős, rendkívül kedves barátságos embert és hasonszőrű feleségét, azt kell mondjam percek alatt összebarátkoztunk, mindenkinek jó szívvel ajánlom Szántó Bélát és a Dunakeszi, Pihenő u. 31. sz. alatti szervizét ha csónakmotor problémája van. Van szemem hozzá, hogy megitéljem a műhely láttán, hogy milyen minőségű munka várható ott, nos ez "olyan" volt.

Naná hogy szívesen rohangásztam volna fel-s-alá a vizen az új motorkámmal, de nem tehettem, mert nem volt kire hagyjam a kutyát, "J" parti lótásfutáson volt egész nap, amit arra használtam fel, hogy cafatokra szedjem a drága jó hajóvécét, (én elvagyok nélküle kisdolgok esetén) mert már nagyon elegem volt abból, hogy állandóan gyanus levekben tapicskolunk a klotyó környékén. Szóval ha valaki hajóWC-t akar venni, semmi esetre se válassza ezt a típust, ideírom nemzetköziül is, ha valaki netán rágooglizik, ne csak  a 15 millió olvasóm tudja, The AAA WORLD-WIDE ENTERPRISES LTD (MADE IN TAIWAN) MANUAL MARINE TOILET A BIG SHIT, NEVER BUY IT!! Nagyjából az a baj vele, hogy ha meghúzom a csavarokat a tömítéseknél elreped a szar műanyag öntvény (ami ragaszthatatlan, javíthatatlan, már egy rakás helyen elrepedt), ha meg nem húzom meg, akkor folyik. Ha netán ilyennel vert meg valakit a Jóisten, az egyetlen valamennyire járható megoldás, a gumi tömítéseket zsírtalanítani, sziloplaszttal megkenni, összerakni, nem meghúzni(!!), éppencsak összekapatni a csavarokat, aztán egy fél óra múlva nagyon érzéssel meghúzni. Miután reménytelen a "csésze öblítővízzel való feltöltés" funkciót úgy megoldani, hogy a dugattyúszár mellett ne follyon a víz, feladtam a harcot, egyelőre vödörrel öblítünk, de a Tönkő Gábortól kaptam egy kis kézi membránszivattyút, amit akkor még nem tudtam mire fogok használni, nos most eljött az ő ideje. Amúgy sokan undorodnak az ilyen melóktól, én úgy gondolom, hogy van rosszabb dolog is mint a decken vödörből mosogatni a WC alkatrészeit, persze felemelőnek nem nevezném a hugykő lesavazását, de ilyen úri marhaságok, mint mondjuk a gumikeztyű viselése, csak megvetésemet vívják ki. (szintén P Howard, de passzol ide) Amúgy még ha kifogástalan a WC konstrukciója, akkor is szét kell szedni és kitakarítani alkalmanként, ezért baj, ha ilyen hitvány anyagokból van, mert így szinte "egyszerhasználható". Pontosan ezt fedezte fel a Rákóczy Pisti  (Steve Rakoczy) ausztrál barátom, aki most szabadalmaztatott egy valóban eldobható szerkezetet, amit akármilyen technikai analfabéta is ki tud cserélni a hajóján. Mindíg mondtam, hogy ez a Pisti egy zseni.

Fhúú, eseménydús napunk volt. Előzetes (mint az esti híradóban) címszavakban, működik az önindító, beindult a motor, Deni meglépett (nyugi Balázs, megvan).

Reggel hatkor sétára indultam "D"-vel. Amire a fene se gondolt, csúszkál a harmatos decken, csikorgó körmökkel ugrott ki a ponton ferde fedélzetrészére és csúszott vissza kétségbeesetten kapkodva kaparászva, kénytelen voltam beüzemelni a járót, mondjuk nekünk is kényelmesebb, más kérdés, hogy most, hogy napközben felszáradt, a boga istennek se hajlandó rajta kimenni. Fogalmam sincs mit tegyek vele. Amikor visszaugrik a hajóra akkor is csúszkál, ezért a járó belső oldalán is feldeszkáztam a decket. A pontonról egy jó nagyot kell lépni az alacsonyabb uszályra, idecipeltünk egy ládát, hogy azt is megkönnyítsük a rosszlábú kutyának (a bal hátsót operálták). Továbbá amióta átálltunk az Adonyról, "J" egyfolytában nyaggat, hogy csináljak rendesebb feljárót az uszályra, mert az a két szál deszka amit én megfelelőnek tartok neki billeg, csúszik etc. Na a hőségben vándorútra indultam és a télen lebontott teherautó pótkocsi oldallapokból megtaláltam kettőt a horgászok kacatos dombjánál (nagyrészét én tüzeltem el még a télen, amikor a saját fahulladékom elfogyott), na azokból csináltam ezt, szóval mostmár olyan akadálymentesre tataroztam az útvonalat Amapoláig, hogy ha felteríteném a vörös kókusszőnyeget az angol királynő is jöhetne látogatóba.

Bevallom van egy erősáramú villamos üzemmérnöki oklevelem, de ennek ellenére ez az autóvillamosság nem erős oldalam. Itt valahogy minden másképp működik, más volt a fejlődés útja a kezdetektől. Esküdni mertem volna, hogy testzárlatos a relétekercs, mert 1 ohm alatt mértem az ellenállását, de itt minden másképp van. Átnéztem mégegyszer a kapcsolást és egy vezeték még hiányzott az izzító elektronika és a mágnestekercs 50-es pontja közt. No átkötöttem, továbbá a Kalocsabontótól kapott szovjet harckocsi kismegszakítókból egy 20A-eset beraktam a kiolvadt 16A-es olvadóbiztosító helyére, mondom egy kísérletet még teszek. (amúgy az alkatrészen, a sarucsatlakozásokon, a bekötő vezetéken, ahogy a csavar meg volt húzva, rugós+sima alátéttel, látszott, hogy ez haditechnika és nem a gagyi kereskedelmi szirszar) Még emlékszem, hogy vkljucsity=bekapcs., vükljucsity=kikapcs, no próba! Izzítás, START. És kérem röffen a motor! Juhé!!! Behasaltam a gépházba és átnéztem az üzemanyagellátást. Felszereltem egy kannát, aminek korábban beragasztottam az aljába egy csőcsonkot, ha jól emlékszem fagyállót eregettem belőle a rendszerbe, most ez lett a gázolajszűrő visszavezető ágába kötve, ide tudtam kultúráltan légteleníteni az adagoló tápszivattyújának oldalán lévő kézi dugattyúval (a dieselnek két halála van, ha hideg a motor, vagy ha levegős az üzemanyag), mert hajón nem igazán működik az autószerelők módszere akik nyugodtan folyatják a habos gázolajat a blokk oldalán végig a műhely padlójára, úgyis beszívja a kosz, én viszont lehetőség szerint igyekeznék tisztán tartani a hajófeneket. (bilge, szantina, ki hogy szereti) Szóval megtettem minden tőlem tellhetőt a próbaindításra. Mondjuk ha az adagoló utáni, a porlasztócsúcsokhoz menő magasnyomású acélcsöveket is lelégtelenítettem volna, az lett volna az igazi, de  bíztam a vadiúj erős akkujaimban és ismét indítóztam. Na ezt többször kellett tegyem, de végülis BEINDULT A MOTOR. Vártam amíg a hűtővízhőmérséklet megindul felfelé, olajnyomás rendben, majd óvatosan visszavéve a fordulatszámot előrébe és hátrába kapcsoltam az irányváltót néhányszor, és megmozdítottam a hajót pontonostúl előre-hátra. Ennyi elég is volt a próbából. Holnap alaposan átnézem a gépházat, minden kábelt, vezetéket, csövet alaposan kikötök, rögzítek, kipárnázok, nehogy a rezgések, lengések, mozgóalkatrészhez érések kicsiszatolják valahogy őket. Úgy tűnik sehol se szivárgott kipufogógáz se a hálókabinban, se a gépházban, ha így maradna nagyon boldog lennék, mert pillanatnyilag ez a legnagyobb félelmem.

A reggeli kutyasétáltatás után késő délelőtt tettünk még egy rituális sétát, semmi póráz, "D" farokcsóválva lötyögött körülöttünk, legelte a füvet, szaglászta az izgalmas illatokat szerteszana, amíg a csónakmotorját eredménytelenül indítani próbáló "G"-vel tanakodtunk a hiba mibenlétéről, békésen elheveredett az árnyékban, követett minket motorszerelésre a műhelybe, majd vissza, aztán megunta az egészet és hiába kiáltoztam utána (a gazdája azt mondta, hogy erőteljesen kell rászólni, akkor engedelmeskedik) le se sz@rt, visszabaktatott a hajóra. A vacsorát jóízűen megette, pihent, majd az esti sétán ugyanígy ment minden, jó nagyot (mondjuk fél órát) jöttünk-mentünk, időnként leült, de amúgy semmi jele a kitörésnek, szegény nem szokta a sok mozgást, kövér is kicsit, hamar fárad a rossz lábával, sebaj, nem sietünk, megyünk már vissza a hajóra. Akkor még nem sejtettem (mint a "Tanu"-ban) hogy ez csak álca, a fogolyszökések legravaszabb trükkje, együttműködésel elaltatni az őrök éberségét. Mert az esti séta végén bekövetkezett a trükkös szökés! A hajóra menet az utolsó métereknél jobbra kell fordulni, amikor is a minket 5-10 lépésről követő kutya a bokrok takarásába kerül. Megyünk, várva, hogy mindjárt befordul ő is.... semmi. "J" aki nálam jobban ért a kutyákhoz és gyanakvóbb, azt mondja, "menj vissza érte, nehogy meglépjen!" "Á, dehogy, mindjárt jön." Mondom én a naív, (engem a kéregetők is mindíg kiszúrnak a hülye balek pofámról) és felsétálunk az uszályra. De "D" nem jön. Viszamegyek a kanyarig, fekszik a fűben úgy 10 méternyire, "Deni ne hülyéskedj, gyere" mondom és fordulok visszafelé. "J" kérdezi mi van, megnyugtatom, "mindjárt jön, csak pihen kicsit, sok volt neki a mozgás." De nem jön. Három perc múlva visszamegyek megint... kutya sehol! Kiáltozok, hívom, keresem futva erre-arra, mintha a föld nyelte volna el, az idáig folyamatosan produkált  csigatempójával elképzelhetetlen, hogy ennyi idő alatt kikerült volna a látótávolságomból! És mégis. Ami megnyugtató, a kapu zárva, tehát a telepen kell lennie. Usgyi vissza a hajóra a műhelykulcsért, ott a bringa, elkezdek körbe-körbe száguldozni, de se híre-se hamva! "J" is kiáltozik, orbitálisan be vagyunk sz@rva. Amikor másodszor kerülöm meg a műhelytömböt, "J" mondja, hogy egy horgász (később kiderül, hogy tökhülye)szerint a tömb másik oldalán látta. Száguldok oda, tényleg ott szalad. Ahogy "B" mondta keményen kell rákiáltani, rákiáltok. Na ez tette be a kaput. Mint a villám szalad velem ellenkező irányba és megpróbál a túloldali kapu alatti résen oldalt feküdve átpréselődni. Szerencsére nem fér át, de okos, ahelyett, hogy beszorulva el tudnám kapni, máris a másik irányba a működő kapu felé inal. Persze nincs nála a távirányítós kapu nyitója, így csapdába szorul. Gondolom én! De az az idióta horgász naná, hogy pont most ment ki a kapun, az már majdnem teljesen bezárt utána, de a kutya még épp átszalad (az infra alatt, így az nem nyit vissza) a résnyi nyíláson, előttem  viszont már bezárul, amire előkaparom a nyitót a zsebemből, van vagy 100m előnye.(Most, hogy írom e sorokat már röhögök a burleszkbe illő jeleneten, de akkor nem volt ilyen vicces a dolog.) Hogy lassú, hogy sánta!? Hah! Mindez csak tettetés volt! Viszi a kövér valagát mint a ménkű. Ráadásul egy falka kóbor kutya ugrik ki az ABKSZ előtti csalitból, "D" gyorsít, a kóbor ebek meg énutánam vetik magukat, naná, azért tekerek eszeveszetten, mert félek tőlük, gondolják, a végén még jól beleharapnak a pedálozó lábamba. Lelki szemeim előtt felrémlik a gyorsforgalmi úton száguldó esti forgalomban palacsintává lapított "D", tekerek a lejtőn felfelé mint állat, közben kiáltozok, könyörgök a kutyának, de az csak vágtat. Szerencsére nem megy le a járdáról, mert ha beveti magát a bokrok közé, esélyem sincs arra, hogy megtaláljam és azért csak szobakutya, lassul kicsit, fogy a távolság köztünk. Úgy a harmadtávnál a Szabadkikötő felé beérem és végre az "ül" vezényszónak engedelmeskedik. Megmarkolom a nyakörvénél, de érzem minden izma feszül, el nem engedhetem, mert azonnal elszalad. Hogy a fenébe vigyem haza? Hiába hívnám telefonon "J"-t a pórázzal, nálam a kapunyitó, nem tud kijönni. A bringán van a csomagtartón egy kosár, amit gumipókok tartanak, tán ha levennék egyet póráznak? De egy kézzel rohadt nehéz levenni, a bicikli jól rádől a lábamra, miközben az állat megpróbálja kihúzni a fejét a nyakörvből. Nyakörvet megszorítom, bocs kutya, de most nem engedhetlek a saját érdekedben!  Valahogy lejön végre egy gumi, amit átfűzök a nyakörvön és ellenkezés ide, ellenkezés oda, vonszolom egyik kezemmel a kutyát, másikkal a bringát. Hab a tortán, hogy a szúnyogok százai támadnak rám, érezve, hogy szabad préda vagyok, mindkét kezem elfoglalva. A vígjáték akkor hágja meg az ő tetőfokát, amikor ismét ránktámadnak a kóbor dögök, "D" ahelyett, hogy harciasan a védelmemre kelne, megint szökni próbál, egyik kezemet a gumipórázzal húzza, másikkal a dülöngélő, akadozó bringát rángatom ( a sztenderdet nem sikerült behajtanom, mert az a másik oldalon van) és a kutyákat próbálom üvöltözéssel és rugdosással távoltartani. A megváltás,  "J" jön elénk, a kiskapu nem volt zárva hálistennek ki tudott jönni és a zseniális eszével hozta a pórázt, így átveszi a kutyát, "akinek" lassan csökken az ellenállása és a végén beletörődve, sőt farokcsóválva jön mellettünk. Csinálhatod már! Mégegyszer nem csapsz be! Éjszakára a járóból kerítést csinálok, hogy ne tudjon kiugrani a hajóról a pontonra és a cockpit ponyváját lehajtom, igaz, hogy így nem sok levegőnk lesz a fülledt éjszakában, :-(( , de megkötni mégse akarom, különben is láncom (eltekintve a 10-es horgonylánctól, aminek métere vagy 10 kiló, arra mégse kötném) nincs, a kötelet meg reggelre elrágja. De mostantól séta csak pórázon! Nem fogsz nekem mégegyszer esti edzést tartani!

Na megvan a hiba. Testzárlatos a behúzómágnes. Naná, hogy veri az olvadóbetétet. Kiszedtem, de nem tudom mit kezdjek vele, várom Kalocsáról a pótlást.

Deni kutya elfoglalta őrhelyét a hajón. Egyelőre nem felhőtlen a kapcsolatunk rettenetesen depressziós, a délutáni sétánál többször lefeküdt az autóm mellé, és pórázra is csak nehezen indult útnak, gyanítom az autószag a gazdáját idézte, de  a második séta már nagyjából  rendben működött póráz nélkül is, csak néha kellett rászóljak, hogy ne bohóckodjon már, hogy minden ajtó, autó, kapu elé leül, várva a gazdit. Egy darabig kerülgette a gumicsónakos Ferit is, hátha Balázzsá változik, de nem volt szerencséje. Felkutatott és megkergetett egy patkányt is a vízparton, ami egy időre kizökkentette a flegmaságból, de igazi áttörést a Balatonról hazahozott macskakaja konzerv hozott, amiből kettőt szemmel látható élvezettel befalt, azóta nyugodtan szemléli a vizet a deckről és nem akar állandóan  nekiindulni a világnak, ami nagyon jó dolog, mert a délutáni próbálkozásaitól már kezdtem fáradni. Pillanatnyilag csorog a nyálam olyan illatok vannak, mert "J" főzi a holnapi zöldséges csirkefarhátját, lehet, hogy eleszem előle :-)  ...

A Bagó ma a 11-es zsilippel elhajózott Harta felé. Ketten voltak rajta, meg vagy egy tucat horgászbot, "B" tervei szerint rettenetes pusztítást fog végrehajtani a halak közt. Mindenesetre ha 17-ére amikor "G" ("B" felesége) levisz kocsival, hogy visszahozzuk ketten a hajót nem lesz annyi hal a szákban, hogy degeszre zabáljuk magunkat ("J"-t is le akarom csábítani) nem segítek neki és hallgathatja egyedül 120 folyamkilométeren át a motorja zakatolását. :-)

Deni estére szó nélkül bevonult fedélzeti őrhelyéről a cockpitba, ahol elheveredett, naná hogy pont oda ahol a nyakunkat fogjuk kitörni éjjel benne, amikor klotyóra kimászkálunk. Ha szólunk hozzá, vagy csak beszélünk róla és meghallja a nevét, billent egyet kettőt hevertében a farkán, ami ha jól értek kutyául egy jele a békülékenységnek, mint Marseilleben a kikötői kocsmában ha elengedik Galamb harmonikakoncertje közben a bicskát a zsebükben a hallgatók. (Ez utóbbi mondatot P Howard nemolvasók ne is próbálják értelmezni!) Az esti sötétedésben mai harmadik sétánkkor már egyáltalán nem volt szükség pórázra, békésen jött-ment előttünk mögöttünk és szaglászott mindenfelé, talán nem tévedek ha azt gondolom, hogy ez itt nem csak egy hajósparadicsom, hanem a kutyának is izgalmasabb környék mint a belváros, ahol él.

A változatosság kedvéért újabb manőverrel múlattuk a délelőttöt. Nekiindult az Adony, átvitte a zsilipen a kotrót, aztán visszajött és egyenként elvitte az uszályokat.

   Tegnap úgy kötöttünk ki, hogy elől orral ipszilonba a pontonra, hátul meg a ponton jobb oldala mellé kötött, hátrafelé hosszan kinyúló uszályra kötöttem a jobboldali farkötelet. Namármost az volt a manőver, hogy amint az uszály elmegy, a helyére kötünk a pontonra a bal oldalunkkal. Ez egyszerűnek hangzik, de ha a motoros netán elől húzza kifelé a folyásnak az uszályt, a befelé forduló fara kitólja a partra a hajómat. Megbeszéltem a félelmeimet a hajóvezetővel, aki megnyugtatott, hogy nem lesz gond. És valóban, valami relytélyes módon (azért úgy látszik számítanak a hajózással eltöltött évek) úgy mozdította meg a hatalmas bárkát, hogy a hajó előre semmit, csak oldalt kifelé a vízre mozdult. Futóra vettem az uszály bakján a farkötelemet, "J" elengedte elől az ipszilon bal szárát és lábbal eltartotta a hajó (behúzott bowsprittel immáron "hatástalanított") orrát a pontontól, miközben jobbra a nyílt víz felé masszírozta. Amikor már kifordult a folyás felé Amapola fara, elengedtem a farkötelet, az uszály előre távozott, mi pedig nagyon lassan előre húztuk, tóltuk a hajónkat, autógumi puffereket tuszkolva a ponton goromba szögvasidomai és Amapola finom érzékeny oldala közé. És már minden rendben is volt. A Bagó mindezenközben egy másik uszály mellett húzta meg magát, aztán ismét rákötött a külső oldalunkra. Ők holnap indulnak túrázni Harta irányába, ahonnan majd "B" és én mint vendégművész hozzuk vissza a hajót  huszadika környékén ide. Amit nagyon gyorsan megtanultam, ez alatt a két manőver alatt, hogy minden manővert csigalassúsággal kell végrehajtani, akkor az ébredő erőket, Amapola tekintélyes súlya ellenére, kézben lehet tartani. Szerencse is kellett hozzá persze (mint általában mindenhez az életben), nem lett volna ilyen egyszerű a dolog mondjuk erős szélben, de szerencsénkre csak gyenge fuvallatok lengedeztek. Délután "J"-vel beszálltunk a Bagó bocijába és egy kis csiszolópapírral és fekete akril "sprével" két perc alatt eltüntettem az orrtőkéről a tegnapi elhibázott manőver nyomát.  

 A sárga úgy látszik vonzza a másik sárgát, ilyen pókot, mint amit feltekintve a hajóbálványra (gallionsfigur, figurhead) még soha se láttam, eltekintve hatalmas méretétől, a sárga/fekete szine (Amapoladesign) is csodálatraméltó. Aztán lazára vettük a délutánt,

körbeeveztem a "birodalmunkat", meglestük a vizen pihenő, bukfencező, lubickoló kacsákat, megcsodáltuk a ponton mellett ringatódzó otthonunkat, elbeszélgettünk "G"-vel a Bagós "B" feleségével, majd fogadtuk a "Kisembert", aki váratlanul behajózik a Cunard egyik óceánjárójára zongorázni (http://vizizene.blog.hu/ ), és miután két hétig nincs  kire hagyia Deni kutyáját, az vendég hajókutya lesz nálunk erre az időre.  

Ma kaptam a mailt, hogy feladták postára a behúzómágnest, ha megjön, a jövő héten tán már tudok motort indítani.

Sajátságos manővert csináltunk ma. Tegnap "Z" a watchman az Adonyról szólt, hogy péntek reggel elmegy az Adony és viszi az uszályait, meg a kotrót. Szóval az összes rozsdás vasárút amire idáig kötve voltunk. Na szép. Merthogy ugye gépet nem sikerült csinálnom, nem  tudok mozogni a hajóval. Kispekuláltam, hogy sok kötél és némi ügyesség segítségével a folyással hátra lehet ereszkedni az uszályok mögé, és ha elmentek, felhúzódzkodni az ittmaradó pontonra (direkt jó, hogy nem fizették ki a csinálóinak, isten tartsa meg a jószokásukat, így ittmaradt), de ez egyedül, Amapola 16 tonnájával se egyszerű, de a Bagóval mellékötve aztán végképp manőverképtelen vagyok. No hívtam "B"-t jöjjön, aztán álljunk át együtt, egy hosszú kötéllel, meg indítson motort, és ha kell mozdítson. No ez hiba volt, mert "B" vérszemet kapott, hogy milyen jópofa dolog lesz azzal a pici hajóval ezt a nagy cuccot mozgatni, én meg mondom hadd legyen meg az öröme, elengedtem a kötelet, menjen egy kört. Annyi hozadéka azért volt a dolognak, hogy immáron megnyugodtam, long kiel ide, long kiel oda, Amapola remekül kormányozható, legalábbis előremenetben, mert ha nem így lenne, már összetörtük volna az orrát orrsudarastúl, meg az oldalát is. Ugyanis az történt, hogy "B" valami okból megindított egy fordulót és a csutka kormányocskájával véleményem szerint tökéletesen kormányozhatatlanul, teljes sebességgel mentünk egyenesen a túlparti betonfalnak. Beugrottam Amapola kormányához és belekormányoztam, amit ugyan "B" úgy értékelt később, hogy egész jól vitte a hajót, amíg el nem b@sztam a manőverét, de én mindenesetre megnyugodva konstatáltam, hogy megúsztunk egy iszonyatos nagy csattanást. Ezután megkérdeztem akar e még egy kört, de elég volt neki, így elkezdtünk közelíteni az általam tegnap kiszemelt zugoly felé az uszályok meg egy  munkadereglye és a part közti szűkületbe. Na ide nem volt egyszerű betalálni ilyen kétszemélyes kormányzással, mert a Bagót hajtó Balkancar targoncamotor olyan hangosan dübörög, hogy semmiféle ordibálással nem lehet kommunikálni. További nehézség, hogy a Bagóban irányváltó helyett egy Zsuk  sebességváltója van beleapplikálva, ezzel a tréfás szerkezettel viszont hátrában alig húz a hajó, de keresztbe azért, így kettőnket mellévett alakzatban, nagy valószinűséggel fordít. Végül is, miután egy ugrássak levetettem magam a dereglyére, sikerült eltartani annyira, hogy csak néhány négyzetcentiméterről vitte le a szegélye a hajóm orrtőkéjéről a festéket, a többi már gyerekjáték volt, jelenleg behúzott orrsudárral békésen pihenünk új helyünkön. Amit sejtettem, de most már tapasztaltam is, ezzel a hajóval nagyon más a manőverezés, mint az 1200 kilós 25-ös jolléval.

A délután lányom összes lakásaiban a gáztűzhelyek, mosógép kikötésével és a WC tartály bekötésével telt. Kaptam egy jó hírt. "B L" olvasóm írt a "Kalocsabontó"-ból (akitől a ruszki harckocsi áramvédőkapcsolókat is kaptam a horgonycsőrlőhöz), hogy talált nekem indító-mágneskapcsolót az önindítóhoz, merthogy nagyon úgy tűnik a ragasztott nem működik, azért veri a védelmet. Elkötés nincs a kapcsolásban, ha egy izzót teszek a mágnestekercs helyére, világít semmi gond, valószinűleg nem tud rendesen behúzni és így nagy áramot vesz fel.

Összegányoltam a kipufogócsöveket. Csak remélni tudom, hogy gáztömör. Van benne kipufogócsójavító paszta, üvegpaplan, üvegszövet, lepedővászon, cipővarrócérna és mindez vízüveggel átitatva. Így néznek ki.

Aztán megpróbáltam beindítani a motort, izzítás rendben, de az indítómotor 50-es pontjára ráadtam a feszültséget egy nyekk és kiverte a 16A-es olvadóbetétet ami a behúzómágnes áramkörében van. Lehet, hogy megártott a mágneskapcsolónak a törés... Itt tartok, folyt. köv.

Egészségügy... Annyit hallok a rádióban (valami mindíg szól és ha tehetem beszédet hallgatok, nem a legújabb rágógumizenéket, hülye "emszíkkel") a melanoma veszélyről, hogy mondom elmegyek szűrésre, amit rettenetesen tanácsolnak annak aki sokat van napon, szóval mint én. Ráadásul van a vállamon egy jókora barna pukli, ami mintha korábban nem lett volna ekkora...Telefonon próbálok bejelentkezni a Péterffy bőrgyógyászatra, a telefonközpont azt javasolja, menjek be személyesen, mert nem veszik fel a telefont. OK, "J"-vel bevillamosozunk buszozunk, kapunk időpontot augusztus 23.-ra. Mondom addigra ha tényleg bőrrákom van meg is halhatok. Válasz: "Reklamáljon az egészségügyi miniszternél!" Az a véleményem, hogy minden eddigi kormányzás hozzátette a maga tehetségtelenségét, hogy idáig romoljanak a dolgok (lásd Moldova könyvét sok évvel korábbról), de ezt tudva  remek kibúvó ez, hogy kivétel nélkül minden slendrián, teszefosza, lusta, egészségügyi dolgozó egy vállrándítással elhanyagolja a kötelességét felfelé mutogatva. Persze, fejétől bűzlik a hal, de ahol Pató Pál az úr, ott a szolga is patópál.

Nem is mondtam, a múlt hét pénteken társaságot kaptunk. A hajó neve "BAGÓ", egy "hazajáró" (ahogy a dunatengerjárókat neveztük annakidején), aluminium mentőcsónakjából építette egy régi ösmerős, Balázs, aki amúgy a Lágymányosi híd hídmestere, magamformájú ezermester, sok évvel ezelőtt egy tiroli sítúrán ismerkedtünk össze. Most így állunk. A sor jobbról balra, Adony, Amapola, Bagó és a Bagó horgászcsónakja, mert "B" nagy horgász, kecsegtet is bennünket, hogy majd fog nekünk halat, eddig többen mondtak már ilyet, de még senki se fogott semmit, hiszem ha eszem!

Elkezdtem a kipufogót összerakni, a gáztömörséget kipufogójavító pasztával próbálom elérni a csatlakozásoknál, meg kértem "B"-t, hogy ha jön délután, hozzon üvegszövetet, azzal alaposan betekerem és vízüveggel akarom beitatni, ettől várok tökéletes zárást. Autónál ez a kocsiszekrény alatt nem bír jelentőséggel, ha ott a felsliccelt egymásba dugható csatlakozások a szorítóbilincsek alatt kicsikét "pipálnak" nem baj, de itt a lakótérben mellőzném a füstöt és CO-t.

Úgy tűnik jó lett az élelmiszerhűtő. Rendesen termosztál és +5 fok van benne. Azért még megfigyelés alatt tartom egy darabig.

Péntek este  a napi munka izzadtságát és szennyét lemosandó beálltam a zuhany alá. Amint leszappanoztam magam, a zuhany azt mondta, hogy hrrrr, ezzel jelezve, hogy elfogyott az utolsó csepp is a negyedik, azaz utolsó édesvíztankból. Elöször elég tanácstalanul vakartam samponos koponyámat, majd megleltem a megoldást. Kizavartam szegény "J"-t a sötétségbe, a szúnyogok és pókhálók birodalmába, amivé a fedélzet válik estére, hogy nyissa ki a napboyler légtelenítő csapját, így a leeresztő csapon át 25 liternyi melegvizem volt, hogy lemossam magam, sőt még fogmosásra és a másnap reggeli tisztálkodásra is maradt. Persze sejtettem, hogy fogytán a víz, több mint egy hónapja töltöttem meg a tankokat, de reméltem, hogy vasárnapig kitart, akkor a legjobb tölteni, nincs autóforgalom, nem úgy, mint szombat reggel, ami sokkal inkább munkanap most a kőkemény kapitalizmus idején, mint a kommunistaszombatok divatjakor volt, nem győztem rohangálni a slaugomat menteni, mert ha átmegy rajta a darusautó, vagy a sitteskonténerszállító, megnézhetem. Na ezzel elkezdett csúszni az egész hétvégi program, ami a lányomnál vízszerelés, csempézés volt. Nem részletezem, de ez se nélkülözte a váratlan helyzeteket, pl.a kinaiak képesek voltak a szabványméretű hideg-meleg csonkok távolságát úgy "újraszabványosítani", hogy a régi csaptelep helyére nem ment fel az új! Az excentereken meg hogy állítsak, ha már le van minden csempézve? (végülis precízen körbevéstem úgy, hogy a csaprózsa takarja a felszerelés után, közben a régi vicc jutott az eszembe a nőgyógyászról, aki megunja a szakmát elmegy autószetrelőnek, de a szelephézagot a kipufogócsövön keresztül állítja) A régi WC bekötés ragasztott, hegesztett 110-es PVC csövét a legnagyobb óvatosság mellett is sikerült eltörni, a ragasztás nem jött szét, még szerencse, hogy (másodikra) kaptunk az OBIban harmonikaidomot, amivel meg tudtam oldani, hogy ne kelljen a strangba behatolni, ezzel a felettünk lakókat korlátozni a vízhasználatban. De az eredmény gyönyörű. Ilyen volt

 És ilyen lett. A koromzsákajtót nem illik lecsempézni, kap majd egy rozsdamentes lemeztakarást. Szuper lakásfelújító csapat vagyunk ketten a lányommal.

 Na erre ráment a hétvége. Ma esőben érkeztem vissza reggel a hajóra, viszont a kellemesen hűvös időben a soknapi hőgutával kecsegtető nap után élvezet volt a munka idebent. Jelentem az összes madzagolás kész a motortérben, a nagy keresztmetszetű akkukábelek, önindító, töltő, felsaruzva, bekötve. Volt némi aggodalmam, a legutóbbi motorindítás egy kölcsönakkuval tán három éve volt, azóta mindenfélék történ(het)tek, biztos ami biztos, mielőtt a starterakkuk negatív sarkait felraktam volna, egy próbalámpát beraktam a minusz drót és a negatív pólus közé és csak akkor mertem felrakni az akkusarukat, amikor a lámpa sötét maradt. ( A digitális voltmérő ilyenkor kevés, simán mutogat kapocsfeszültséget, miközben nincs valós "áram"kör.) Most szépen töltődnek a starterakkuk, a kezdetben 15A körüli töltőáram visszaesett 10A alá, az intelligens töltő  úgy tűnik most van az "U" fázisban. Holnap rámegyek a kipufogórendszer összerakására, ez várhatóan nem lesz felhőtlen, amikor legutóbb beindult a motor, megtelt kipufogógázzal a szalon és a háló, nem kéne, hogy így maradjon.

A teljes hőségidőszak alatt jelesre vizsgázott a saját készítésű élelmiszer hűtőláda. Ma, hogy lehült az idő, kipakoltam ("J" aztán nem lacafacázik, torkig pakol akármekkora hűtőt is), nekiálltam leolvasztani az alaposan eljegesedett elpárologtatót. Tettem ezt főleg azért, mert a hiányos rögzítés miatt a hőfokszabályzó sose kapcsolt ki, ma egy rozsdamentes szorítópofával szorosan rögzítettem a kapilláris hegyét az elpárologtató alsó fertályára, remélem ettől rászokik a rendes termosztálásra, ha nem, úgy be kell rakjak egy újat, mert lehet, hogy nem ide (normálhűtőbe), hanem mélyhűtőbe való (ez is kukázott alkatrész).

Megragasztottam az indítómotor mágneskapcsolóját, majd meglátom nem esik e szét használat közben. Azért majd körbenézek alkatrészboltban, ha kapnék egyet, tartalékba eltenném. Piszok meleg volt ma, visszajött a hőségriadó, a nap nagyrészét a fuxban töltöttem, a háztartási akkucsoportot üzemeltem be. Idáig a "Cs A" barátomtól kapott autóakkut használtam, az építés kezdete óta rendesen kitartott, de most eljött az ideje, hogy üzembe helyezzem a "B Gy"- től kapott 8db 45 Ah-s akkumulátort. Azért jó dolog, hogy ilyen ajándékokat kapok barátaimtól! Az akkuk párhuzamosan kapcsolásával kialakult egy 8x45=360 Ah-s egység, a másik csoport starter (ami a horgonycsőrlőt is működteti majd)  az 2x70=140 Ah, az összesen 500 amperóra, remélem ennyi elég egy ekkora hajóra. A hőséget enyhítendő felszereltem egy ősrégi gumilapátos "IMI" (Ikladi Műszeripari Művek) ventillátort (anyai örökségem, szerintem ez az utolsó ilyen az országban) a foxliban és a bejárat fölé egy esernyőt a nap ellen. Így  voltam csak képes órákon át elviselni a benti, közel 50 fokot (mondjuk az epoxi ragasztás gyorsan megkötött). Az 500W-os forrasztópákával amikor a sarukat forrasztottam a vezetékekre, a sugárzó hő már nem is izgatott.

Huhú! Olyan vihar csapott le ránk, hogy az ötliteres kuktafazék levest, ami hülni volt kirakva a hálókabin tetejére, ha "J" nem kapja el, elvitte volna. Látszott, hogy "idő jön", (az csak egy mese, hogy pl Balatonon minden előzetes jel nélkül jön a vihar) rá is készültünk, de azzal nincs mit tenni, hogy a ponyva hátulról nyitott és a szél arról fújt. Jött a jég is, amikor a cockpit padokról a heverőszivacsokat mentettük be a szalonba, meg a ponyva alját kötözgettem jól eláztunk, meg sűrűn kopogott a jég a fejünkön, de amúgy semmi baj nem esett.

A WC probléma egyelőre megoldva, persze nem remélem, hogy örökre, a hajóvécék nem adják fel ilyen könnyen. A reggel a bilgében kezdődött, az istennek se sikerült kiprovokálni a folyást, esti zuhanynál megfigyelés folytatódik, amúgy nem sokat izgat az a pár csepp, egy könnyed törlés a botra spárgázott szivaccsal, akár hosszú távon is így maradhatna, de persze nem fog, mert addig nem nyugszom amíg meg nem találom, hol szivárog. De nem ez a főcsapás iránya. A cél a mielőbbi motorindítás. Ma bekötöttem a tengelygenerátor B+ és D+ sarkait a főkapcsolótáblába. Legjobb irányban haladtam a drótozásokkal, mindkét generátor, indítómotor, izzítóelektronika, akkutöltés  bekötve, már csak az akkuk párhuzamosítása és bekötése volt hátra, azaz akár ma végezhettem volna a drótokkal, és akkor ha holnap megoldom a kifufogó összerakását, akár pénteken indulhatott volna a motor, amikor addig igazgattam a vastag kábelét az indítómotornak, amíg a csatlakozócsavar (30-as pont) puff kitört. Megpróbálom Epokittal megragasztani a bakelit házat, ha nem lesz jó, irány az autóbontó. :-((

Tegnap mindenféléket intézni kellett, biciklivel jöttünk-mentünk egy keveset. Ma beraktam a tegnap szépen lefestett akukeretbe a két motorindító akkut. A nap nagyrésze a head vízfolyásának felderítésével telt. Általában nincs szerencsém a vizes dolgokkal mostanában. Ahhoz, hogy egyáltalán hozzáférjek a feltételezett hibahelyhez, az egész szennyvíztankot ki kellett takarítsam. Ez többszöri átmosást és kiszivacsolást jelent, ennél undorítóbb munka ritkán akad, de muszáj volt megcsináljam, mert másképp nem tudtam fejjel belelógni az elsötétített headből a tartályba és kukkolni, hogy a  halogén reflektorral megvilágított szalon alatti bilgéből hol szűrődik át a fény. Sikerült megtalálni és Sikaflexszel eltömíteni. Hittem egészen mostanáig. De "J" esti zuhanyozása közben figyeltem a bilgét a szalon alatt, igaz hogy a korábbinak csak töredéke, de néhány csepp víz előbújt. A baj az, hogy oda, ahonnan folyik nem látok be. Tehát folyt. köv. (vagy folyás köv.) A másik meg, hogy megelégeltem a bosszantó vízszivárgást a WC pumpa száránál, de nem tudom szétszedni, mert a tömítéshez korábban használt Loctite tömítő anyag úgy megfogta. Szóval tömíteni nem tömít, de bekötni bekötött. Estig vacakoltam vele, aztán mérgemben holnapra halasztottam a további vizsgálódást. Helyette nekikezdtem a tengelygenerátor bekötéséhez keresni anyagot, csak kék szinű 16-os vezetéket találtam, ami normális esetben a minusz-, vagy a nullavezeték, de ezért most nem fogok elmenni a boltba, majd a  végére ami a B+  -hoz , meg a másikra ami a főkapcsoló táblához van bekötve, teszek egy egy jelet piros szigetelőszalagból. Már nagyon a körmömre égett a motorindítás, mindenki ezért nyaggat, hogy mikor már, meg mennyivel megy a hajó, ami persze engem is izgat, de túl ezen, ha sokáig vacakolok, nem lesz időm idén rendesen kipróbálni mindent, veszélyben a jövő évi világgámenés, amit nem szeretnék még évekig halogatni. Bár most az egész project inog, amikor kezdtem a hajót 250 alatt volt az euro, most hála a nagypofájú főnökeinknek lassan 300, a nyugdíjam reálértékben pedig azóta csökkent. Márpedig a legnagyobb bajban leszek, ha nem bírom pénzzel a világvándorlást. Nem szeretnék itt politizálni, de nem állom meg, hogy meg ne jegyezzem, a tehetségtelen, tökéletesen töketlen, teszefosza, érzéketlen, ostoba, tolvaj, szoclib nyolcéves uralkodás méltán bukott meg, de legnagyobb bűne, hogy egy fajankó, úrhatnám, paraszt, ügyvédbojtár és sleppje ölébe hullajtotta a kormányzást, akik mint annakidején a fényes szelek nemzedéke most aztán "sej megforgatják az egész világot". A totális hatalom megszerzését az "emberek"  érdekébenn feltétlen szükségesnek vélik, én már egyszer megéltem ezt, csak akkor a korábbi hatalomból kiábrándult "embereket" "dolgozó nép"-nek titulálták és az akkori népboldogítót Rákosi Mátyásnak. 

Tegnap egész nap fürdőszobát csempéztünk a lányommal, készen is lettünk vele estére, ma már magára hagytam, a fugázással és a széleken a vakolással gletteléssel, meg a falfestéssel egyedül is megbír. Már csak a WC padló és fal csempézése van hátra, ezt a jövő hétvégén csináljuk. Ma megcsináltam a motorindító akkuk alapkeretét és be is hegesztettem  a gépház fenékbordáihoz. Ha már a gépházban hegesztettem, mondom kiegészítem a head ajtajánál az egyik billegő padlódeszka alátámasztását is. Felemelve látom ám, hogy áll a víz a bilgében! Azon már túlvagyok, hogy aggódjam a lékesedés miatt, a hajótest holtbiztosan vízzáró. Vagy a pumpaszár mellett örökké szivárgó WC öblítővíz talált utat valamiféleképpen a head legjobb tudásom szerint vízzáróvá tett  padlója alá, vagy a zuhany vize került oda valahogy. Merés, szivacsolás, megfigyelés, miközben "J" pumpál (negatív) majd zuhanyozik, na ekkor megindul a víz egy zugolyból. Bosszantó, de apróság. Holnap utánanézek a dolognak és orvosolom.

Az alábbiakat csak azért mesélem el, hogy aki olvassa okuljon belőle. Magam is meglepődtem, mennyire nem érdekelt a dolog, pedig régebben felhúztam volna magam az eseten, de valahogy megváltoztam amióta vizen a hajó, teljesen lenyugodtam. Szóval említettem a fagylalttortát. Hát kiderült, hogy csak emlékeimben létezik, a Tesco kinálatából hiányzik. Sebaj, keressünk valami finom fagylaltot! Hosszas nézelődés után kiválasztottam egy "szilvásgombóc" fagyit, mely a felrata szerint az "év fagylaltja" versenyen harmadik lett, az ár is bizonyította ezt, a duplájába került, mint a hasonló súlyú, amúgy kipróbált kedvenc fagyik. De hát egyszer van 65. szülinapja az embernek, a szilvás gombóc meg a gyengém. Kifizettem, és hogy hazafelé el ne olvadjon a hőségben, az előtérben le is telepedtünk, hogy elfogyasszuk azon "hidegében". Kinyitom a vödröcskét, hát lássatok csodát, félig van az edény, valaki már belezabált. Utólag jut eszembe, milyen könnyen nyílt a fedő, az a kis kitörhető izé a peremből nyilván hiányzott. Szerencsére itt láttunk hozzá és nem otthon vettük észre, továbbá kivételesen a blookot se dobtam bele szokásom szerint az első kukába, csak zsebregyűrtem. Viszem vissza a vevőszolgálat pultjához. A kislány konstatálja a helyzetet, de a dolog súlyánál fogva nyilván meghaladja a hatáskörét, mert elmegyünk a főnöknőjéhez aki a csarnok közepén székel egy pultban és a kollegájával  társalog. Nem zavartatja magát a jelenlétünktől, végül is csak egy vevő vagyok, majd amikor sürgető pillantásaimat érzékeli, mondja, hogy "türelmet". Mondom "jó, de közben a fagyi olvad". Úgy tűnik ezzel elvágtam magam nála. Miután a kislány vázolja a problémát, utasítja, hogy vegye fel a kapcsolatot a biztonságiakkal, akik nézzék vissza a mozgásomat a belépésemtől kezdve és annak alapján fogják elbírálni a dolgot. Nem tudom másra vélni a dolgot, minthogy az eljárás annak a bizonyítását, vagy (kizásrását?) célozza, hogy esetleg valami zugolyban magamba tömtem a fagylalt felét, majd miután kifizettem, visszatértem a blokkal és visszakövetelem a vételárat. Ravasz! Amikor a biztonsági kamera felvételét nézőt felhívja a kislány, a párbeszéd innenső részéből világosan kitetszik, hogy fingja nincs a vonal másik végén lévőnek, hogy tulajdonképpen mit is kellene visszanéznie. De a parancs az parancs. Úgy negyedórát tart az eljárás, közben türelmesen várakozom a pultnál és csodálom a saját egykedvűségemet. Aztán cseng a telefon, bólogatás ezen az oldalon, majd kérdezi, a pénzt kérem, vagy egy másik fagyit. Az utóbbit választom, megkér, hozzak egyet. A jelenlétében bontom ki, a körmöm majd beletörik a fülecskébe, a fagyi érintetlen, ahogy a gép benyomta, a tetején a grilázs dísszel. Elbúcsúzunk, még teszek egy tiszteletlen megjegyzést a főnökére, amivel hangsúlyozom nem köteles egyetérteni, ez az én egyéni meggyőződésem.  "J" türelmetlenül fogad, el nem tudja képzelni mi tarthatott bő húsz percig. Amikor mesélem, egész felzaklatja a dolog, még én kell nyugtassam. Csak azért mesélem el nektek, hogy bármit levesztek a polcról, mielőtt a pénztárhoz vinnétek alaposan nézzétek meg, mert a Tesco úgy tünik minden reklamálót potenciális tolvajként kezel, amire akár rossz tapasztalatok késztethetik is, és jobb az ilyesmit elkerülni. A fagyi amúgy elég gyenge volt. Ma, miután elfogyasztottuk a maradékát, amivel este villámsebesen bringáztunk haza, hogy még elolvadás előtt a hűtőbe rakjuk, elolvastam az apróbetűs összetételét, ugyanaz  van benne mint a többiben.

Ma hazaugrottunk, mert kaptunk két rekesz sárgabarackot (jobb mint a fagyi), azt kellett elhozni, ilyenkor egy rakás egyéb cuccal is megpakoljuk az autót, úgy, hogy megint agyoncipekedtük magunkat, az egész hajózás 90 százaléka erről szól. Viszont este kész lettem a hajtás összerakásával, holnap csempézek a lányomnál, hajóépítés tán vasárnap, vagy inkább a jövő héten, mert ha nem lesz kész holnap a fürdőszoba, alighanem vasárnap fogjuk befejezni.

Mindenekelőtt mindenkinek köszönöm szépen a jókívánságokat!

Kellett nekem emlegetni a szürkeállományt! Ma jókor reggel, már hat előtt bevonultam a gépházba, hogy még a reggeli hűvösben folytassam a meghajtórendszer összerakását. Friss fejjel azonnal láttam, hogy a tegnapi munkámat szedhetem szét! Mert miután az irányváltót beraktam a helyére, nem tudom a tengelygenerátor ékszíját felrakni! Óhogyaza...!! (Ugyanolyan, mint amikor az ember a kábelvégre felforrasztja a soklábú csatlakozót és utána veszi észre, hogy lefelejtette a dugó kabátját előtte felhúzni a kábelra.  Fokozott eset, hogy miután a hibát kijavította, rájön, hogy még a tömszelence is lemaradt.) No irányváltó kikap, interneten csepeli ékszíjbolt keres, a temetőnél van egy, úgy 5-6km-re, bringával nem olyan sportos mint tegnap, még csak 8 óra, nincs olyan hőség. Van megfelelő, 2990Ft, nem mondom egy vacak ékszíjért nem kevés, de ez van, örüljek, hogy van méret. Felrakom, összerakom az egészet irányváltóstul ("J" mozgatja fent a cockpitban a kart, kétszer is ellenőrzöm, nehogy fordítva kössem be a működtetést, mint amikor elöször összeraktam pár éve, hátul volt az előre), tolócsapágyastul. A meleget csak úgy lehet elviselni odalent, hogy a ventillátor egyfolytában hessegeti befelé a levegőt. Ebédre kicsit kidőlök, utána ledőlök, mégis szülinapom van, lazíthatok egy kicsit. Délután nem forszírozom a munkát a "bányában", majd holnap reggel amikor hűvösebb lesz odalent, helyette decket mosunk. A tűzforró lemezen csak úgy tudunk mezítláb tópálni, hogy folyamatosan nyomom a búvárszivattyúval a deckre a vizet, ami 24 fokos, ezért van a jórészt vízvonal alatti gépházban is olyan kutyameleg. Rengeteg nyárfatermésmocsok bujt el a zugolyokban, most végre megszabadulunk tőlük. "J" aki annakidején sokat beszélgetett anyámmal, akinél amolyan bejáró-, takarító-, és főleg társalkodónői funkciót látott el, esküszik rá, hogy nem délután háromkor születtem, henem fél hatkor, mert ezt sokszor elmesélte neki a mutter, nos most 17:38 van, tehát 8 perccel múltam 65 éves, ki is bringázunk a Tescoba és befalunk egy fagyitortát, a mai nap további része az ilyen és még ennél sokkal jelentősebb élvezeteké.

 Csak hajnaltájt lehet ütőképesen dolgozni a hajóorrban. a későbbi hőség miatt. Amúgy nem panaszkodom, olyan 42-43 fokig bírom, aztán máshol, másba kezdek. Annakidején tengerész koromban is jól bírtam a trópust, mondjuk rettenet mennyiségű vizet megiszok, izzadok mint a ló, de más bajom nincs, nem úgy mint  szegény "J" aki elég nehezen viseli a meleget. Nagyjából kialakult a műhely. Persze még millió itt a teendő, mert pl. ha majd ugrál a hajó a hullámokon biztos leesnek dolgok, tehát kellenek majd valamiféle zéfesztelő madzagok, lécek, de végre lehet dolgozni, mert megtalálom a szerszámokat. Amíg a hajón mindenütt műhely volt, egyszerű volt a dolog, mert mondjuk a villáskulcsok a konyha jobb első-, fogók, nyelesszerszámok a második fiókban és igy tovább. De hogy beköltöztünk, a konyha felvette funkcióját, "J" elfoglalt minden ottani helyet, én meg azóta semmit se találtam. Na ennek 95%-ban vége. Neki is kezdtem a "valódi" munkának, ma beraktam az irányváltót a helyére (csak úgy lekapkodtam a megfelelő szerszámokat hozzá a falról), ami, miután az összes fedelet újratömítettem a szarházi digók után, immáron többhónapos tesztet követően se ereszt sehol. Megvettem és hazaszállítottam a motor starter/horgonycsőrlő akkutelepet. A motorhoz egy 90Ah-s aksi untig elég lett volna, de a horgonycsőrlőhöz több kell, vettem két 70 Ah-s karbantartásmentes akkut, bízom benne, hogy párhuzamosan kötve elég lesz. A pénztárcámnak mindenesetre bőven elég volt..:-(

A Merci motoron a résolaj elvezetés gumicsövei, még autómotor korából meglehetősen elaggottak voltak, a próbaindításkor tapasztalt gázolajszivárgást is az egyikükön nagy nehezen fellelt repedés okozta, ki kell cseréljem. A Dobozi utcában az Orczy tér mögött van egy gumibolt, elbicikliztem délben (mikor máskor, ugye dől a rádióból, hogy a hőgutaveszély miatt az öregek tartózkodjanak minden erőfeszítéstől és csak henyéljenek az árnyékban, folyadékot vedelve) és vettem új csöveket. Csepelről oda-vissza alig több mint egy óra volt és még el se fáradtam, sőt a menetszél kifejezetten kellemes volt. Visszajőve mértem a vérnyomásom, 136/87, pulzus 96, leves után 125/74 pulzus 82, nem rossz egy öreg embertől. Merthogy holnap délután 3 órakor lesz 65 éve, hogy a világra jöttem. Amúgy öt éve el kellett kezdenem vérnyomáscsökkentőt szedni, de a hajóépítés annyira meggyógyított, hogy harmadik hónapja nem szedek semmit.

Az irányváltó berakása előtt fellazítottam a csavartengely tömszelencét, kézzel forgatva semmi vízfolyás, a zsírral feltöltött tönkcső a zsinóros tömszelencével úgy tűnik működik. Elgondolkoztam a tömszelence flansnijának leszorító anyáin, annakidején semmiféle biztosítást nem gondoltam szükségesnek, most ezt átértékeltem, hajón semmit nem szabad félválról venni, ennél csak a repülés a veszélyesebb, a négy anyára hegesztettem csődarabokat körben kifurkálva és ha beállítottam őket, dróttal, amolyan quasi koronás anyaként fogom őket lebiztosítani. Most csak egy órás pluszmunka, de ha mondjuk lerázódnak és kijön az egész a helyéről, akár el is sűlyedhetünk, de legalábbis nagy kalamajka. Szóval lépésről lépésre, és csak dolgozzon a szürkeállomány! Jövő héten, ha addigra végzek az akkukeretek elkészítésével és beszerelésével, a kipufogó összerakással és a motor levegőellátásának végleges megoldásával, akár be is indulhat a "főgép". Izgalmas.

Pénteken és szombaton fürdőszobacsempézéssel telt a nap nagyrésze. Nem akarom a lányomat magára hagyni ezzel a komplikált munkával, mert bár a "rutin" már megy neki, de itt annyi csempelapot kell kifurkálni, spéci módon szabni a sok csőkiállás, kádszegélyléc illesztés miatt, hogy segítek végig, amíg kész nem lesz. A hajón puffereket gyártottam. A flmeken  az ellenállók, még a nagymamakorúak is egy könnyed kés-, esetleg kötőtűszúrással szokták elintézni a Wermachtos, vagy SS katonák autógumijait, hát én keményen küzdöttem, amíg géppel kifúrtam, illetve a fenderboardhoz kivágtam az acélszálbetétes külsőket.

A ruházatot, ágyneműt, törölközőket, abroszokat, konyharuhákat csak úgy behajigáltuk az ágyak alá, amikor hazahoztuk Balatonról. Ma előszedtük a textil hegyeket, elrendezni nagyjából, hogy egyáltalán tudjuk mink van és hol. A szerszámokat raktam tegnap és ma a fuxban az OSB falburkolatra. Azazhogy egy darabig csak, mert amikor a hőmérő  felmászott 48 fokra (ott nincs hőszigetelés) szégyenszemre abbahagytam. A textiliák ágy alá pakolása magával vonta "J" ágyán a matrac átszabását, bevonultunk a műhelycsarnok relatív hűvösségébe és ma délután ott szabtunk varrtunk. Nekem minden hely kevés, a fenderboardot a 2,5m-es deszkával és a két terjedelmes autógumival az Adony deckjén tudtam csak megcsinálni.

Ma főleg Kata lányomat oktattam falat csempézni. A padlócsempézést, beleértve a szegély beszabását és a fugázást gyönyörűen megcsinálta, a szobákat és az előszobát tapétátlanítás után olyan szépen leglettelte és csiszolta, hogy bármelyik szobafestő megirigyelhetné. A falakat egyszinű világos sárgára festette, az egész lakás  napsugaras lett tőle, igazi vidám otthon, ha majd véglegesen berendezkedik, talán bennem is csillapodni fog az a mélyen fészkelő szomorúság, ami, valahányszor odamegyek, erőt vesz rajtam, hogy az anyám aki mindíg amikor hallotta, hogy nyitom a kaput, elémtipegett az ajtóba, és innen vittem az utolsó útjára. Szóval büszke vagyok a lányomra, de nagyon. A bemutató után megebédeltünk a kínainál, aztán ő újonnan szerzett tudományát gyakorolta a fürdőszobafalon, én visszabringáztam a hajóra. "F"-el a gumicsónakok atyjával elautóztunk a gumis haverjához, ahonnan hat jó vastag "ballonos" lefutott külsőt hoztunk, most további puffereket gyártok, hogy a néha meglehetősen vadul közlekedő motorcsónakosok hullámai biztosan ne verjék oda a hajómat a mellete lévő Adonyhoz, amire kötve vagyok. A két spring (amit korábban is eszembe juthatott volna kitenni) amúgy remekül működik, ma a hétórási zsilipből egy délceg tökös magyar fiú nem törődva a 15 km/órás korlátozással, a szarládájától tellő legnagyobb sebességgel jött kifelé, jó nagy farhullámokat keltve (ez is érdekes, ha jó építésű a hajó akár ha nagy sebességgel is halad, nem okoz akkora hullámverést, mint amikor újgazdag rárak egy barom nagy motort a nem hozzávaló hajójára), kipenderültem a cockpitból nézve mi lesz, de némi puffercsikorgás és kötélnyekegéstől eltekintve minden a legnagyobb rendben zajlott. Bár működik a zsilip, az Adony a kotróval és uszályaival egyelőre marad, valami munkájuk lesz tán a környéken, nem mennek vissza Újpestre, ami nekem tiszta haszon, jobb mint egy stég. Ahogy a róka mondta a Kishercegnek, "semmi se lehet  tökéletes", estéinket a nyavajás szunyogok keserítik, minden évben voltak, de ennyi még soha, egyrészt a sok eső, másrészt gondolom nincs pénz irtani, esténként a békés meghitt cockpitban ücsörgést, cocktail szopogatást korai ágybabújás váltotta fel, mert a hálókabint beszunyoghálóztuk, sőt "J" akit különösen zabálnak a dögök még plusz moszkítóháló alatt alszik, én szétkenem őket, persze azért vakaródzok is, mert néha egy egy találat becsúszik, de valami miatt engem hálistennek nem szeretnek, mindazonáltal az esti autógumifurkálást kénytelen voltam abbahagyni, mert szemem-szám telement velük.

Most, hogy végleg kiköltöztem a hajóra és elmaradt a mindennapos utazás, minden egyszerűbb, a munkanap meghosszabbodott, bár ugyanakkor lazítottam a munkatempón, mert azt amit a vízretétel előtti hetekben műveltem hosszú távon nem lehet csinálni, ez a munka elsősorban élvezet, alkotás, nem vesszőfutás. Ma is faggatott a csepregi Gyuri a motorcsónakszervizes, mikor megy már végre a hajó le-fel a Dunán, mert ő már izgatott. Érdekes én egyáltalában nem. Hamarosan eljön annak az ideje is, de csak sorjában! A lassan hat éve tartó hajóépítés egy következetesen végigvitt, bár korántsem minden részletében megtervezett, "kőbevésett", ütemtervben rögzített, inkább a magam belső késztetéseinek megfelelő, nap-mint-nap mérlegre tett cselekvéssorozat volt mindezidáig. Ezen a továbbiakban se fogok változtatni, bármekkora is a csábítás a mielőbbi "Indítsuk már be a motort!!" irányába. Ha a mindenféleképpen elvégzendő, és a későbbi, tényleges  hajózást esetleg megnehezítő dolgokat nem számolom fel, azok csak súlyosbítani fogják a próbaüzem során amúgy is nagy valószinűséggel óhatatlanul felmerülő egyéb problémákat. Tehát a feladat: írtani a már most látszó problémákat!

Nézem a blog statisztikáját, a vízretételkor háromszáz fölé szökött napi olvasói létszám visszaállt a szokásos 150 körülire, ez már sok hónapja tartósan így megy, hja minden csoda három napig tart, most se tartott egy hétnél tovább. Nem lehetek elégedetlen. Amit én csinálok (ha nagyon szerénytelen vagyok) mondjuk rá, "rétegirodalom". Se szex, se erőszak, se politika, se mások csepülése (na jó egy kicsit a tudatlanok, meg az ökofundamentalisták), se kötekedés  nincs benne, mitől lenne népszerűbb? A munka és a dolgozó aki elmeséli. Ennyi. Ilyen kevés. (Vagy ilyen sok.)

Kicsit ujjungok. Muszáj megörökítsem az érzést a naplóban. Csodálatos minden reggel az ébredés a hajón. A nap szikrázik a vizen és visszatükröződő sugaraival a tükör (nemhajósoknak, merthogy egyre többen ilyenek is olvassák ezt a blogot, a hajó farán a hossztengelyre merőleges nagyjából sík hajóoldal)testablakán keresztül simogatja az arcomat, lehunyt szemhéjaimon keresztül vibrálva finoman ébreszt: "Tengerész, újabb csodás nap kezdődik, felkelni!" Kimászok a "rongyok" közűl, a deckre lépve magamba szívom a víz illatát, nézem az ébredező természetet, még csak egy koránkelő kácsamadár pedálozik a közelben, a víz tükörsima, a város zaja  tompán hallatszik el idáig, ahogy szegény emberek sietnek dolgukra, nyomva a gázpedált a még száguldva autózható Kvassay hídon át. Élvezem ezt a mámorító érzést ami egyszerűen megunhatatlan, és (aki akarja vegye hencegésnek), kizárólag magamnak, a hatéves kitartásomnak, kemény munkámnak köszönhetem. Ráadásul úgy jutottam el idáig, hogy senkinek nem "tettem keresztbe", a boldogságomat nem más hátrányba hozásával, megkárosításával, "kizsákmányolásával" értem el. Talán nem véletlen, hogy annyi kedves szurkolója lett az évek során ennek a projektnek (pl tegnap délután is beugrott "P" megmutatni a tegnap született hármas fiúikrei fényképét, egy"csapásra" egy komplett Soling, vagy Dragonlegénység) . Aztán további dolgos, alkotó nap következik, amitől a magamfajta munkabuzeránsnak a nyála csordulna ki, ha nem velem történne mindez.

No elgereblyéztem a hajó helyét. Minden szemét eltüzelve, vasak elhordva, tüzifa elrakva. A 8db hatalmas "U" gerendával, amiket kölcsön kaptam a Vízügytől, nem nagyon bírtam, három van keresztben, ahogy a képen látszik, ezeket mégcsak valahogy egymás mellé pajszeroltam, de a többi öt, amin fekszenek benyomódott a földbe az öt év és a hajó egyre növekvő súlya alatt, na azokat csak daruval lehet kiemelni. Visszaemlékeztem, hogy az összes ilyet eladták a hozzájuk tartozó pontonelemekkel a Fejes Karcsinak Balatonfűzfőre. Hívtam a Karcsit, hogy akkor ez is az övé lett azóta, ha kell vigye el, hálistennek én végeztem velük, itt a vége a parti hajóépítésnek. No ami a vizit illeti, bizony lassacskán lépegetek. Ez a berendezkedés a hajón való otthonteremtés egy lassú folyamat. Nem gondoltam volna mekkora egy kásahegy. Persze mindenki azt kérdezi, mikor indul meg végre a hajó.  De. Ahhoz, hogy eljussak a motor üzembehelyezéséhez, előtte még mindenféle mást kell csináljak. Persze ezek apróságok, de előbb utóbb úgyis meg kellene csináljam őket. Két példa. A rettenetes hőség ugyan enyhült, ma kifejezetten hideg volt, de holnaptól visszatér a nyár. Mindezidáig hol ide, hol oda rakosgattuk a padlón álló nagy ventillátort, ami elviselhetőbbé teszi a hőséget a szalonban. Már az idegeimre ment, mert mindíg belebotlottam, felrúgtam, különösen az utóbbi napok intenzív cuccolása közepette. Ma megoldottam a mennyezetre függesztését, a lábat kidobtam. Ahogy hazahoztuk a balatoni cuccokat, egy csomó dolgot csak behajigáltunk a padládákba. Ezek alatt még vastagon állt a parti tartózkodás alatt beáramlott nyárfaszösz. Egyrészt a további elhelyezkedésnek, a hajó, nemcsak ideiglenes használatának, hanem végleges "belakásánbak" alapfeltéte a javak szortírozása és végleges deponálása, másrészt a takarítás nem tűr halasztást, a végén még kinőnek a nyárfacsemeték a cockpitban. Szóval remek lenne már le-fel jönni-menni a Kisdunán és a kormánynál pöffeszkedni, de az, hogy úszunk a koszban és rendetlenségben, még rövid távon is tarthatatlan. Azért biztató, hogy a szerszámok és anyagok mind előrevándoroltak a foxliba és úgy nagyjából elrendeztettek. Persze még rengeteg ott is a teendő, de már nem akadálya az ott végzendő, és a hajó elindulását célzó munkálatoknak a mérhetetlen rendetlenség okozta munkatérszűkösség.

Hát még mindíg nem vagyok kész a hajó "hűlt helyének" rendbetételével. Láncfűrésszel felaprítottam a fák nagyrészét és egy raklapnyi alapterületű, álló raklapnál valamivel magasabb téglatest formába rakásoltam és alaposan leponyváztam. Jövő télen eltüzelem azzal a fahulladékkal egyetemben, amit a csarnoképület sarkában rejtegetek. Kicsit bizarr a rekkenő hőségben a téli tüzelővel foglalkozni, de olyan hamar elröppen a nyár, hogy nem is gondolnánk. Ha már rendben kell átadjam a hajó helyét, úgyis kellene valamit tenni vele, azaz praktikusan elégetni, hát akkor már inkább csak maradjon ez a feladat télre és hogy haszon is legyen belőle, a kályhában. Most elbújtunk a hajóban a leenegedett ponyvák mögé, mert vihar közeleg, hol villámlik, hol esik, így mára vége a szabadtéri tevékenységnek. Ma megvolt az első koccanás. Lezseren kezeltem a kikötést az itteni nyugodt vizen, mindössze egy kötél elöl, egy hátul. Zárva volt a zsilip mindezidáig, azaz nem volt hajóforgalom. Na úgy látszik már működik, mert ma megjelent a Budavár vizibusz, jókora hullámokat keltve és a táncoló hajó hozzákoccant az Adonynak, lehorzsolva kicsit a gunwale szegélylécet, de ami még baj, pont odaszorult a két hajó közé az egyelőre funkció nélkül ott lifegő kábele a baloldali poziciós lámpának, na azt szétkente. Szóval lesz elvágás, forrasztás, zsugorcső. A hibát magamnak köszönhetem, lehetett volna több eszem. Eső után köpönyeg, kiraktam előre hátra egy-egy drótkötél springet. Aztán fogok még csinálni két újabb autógumi puffert.

Eltüntettem a térképasztalról az iszonyatos sok oda nem való holmit, merthogy idáig amolyan műszerészasztalként funkcionált. Ide telepítettem a notbukkot. (ezt most megmagyarítottam, végül is az "echtemagyar" notesz is így született) Mondom megnézem a Kékszalagot. Hát csak szines szőnyegminta jön az aktuális online adás helyett. Akárcsak tavaly, most is összesz@rta magát a technika. A híradásokból látom, hogy katamarán nyert. Én, tekintettel a gyenge szélre ezt vártam. Viszont ha erősszeles futam lett volna szerintem nem kéttörzsű nyert volna. (ha meg viharos akkor pláne nem) Olyan érzésem van, hogy a balatoni rövid, "ütős" hullámokon a két úszótest ha különböző hullámok közé kerül nem lesz olyan gyors, mint az egytörzsű siklóhajók. Azt meg, hogy tartósan egy testen ússzon a hajó és a másik a levegőben legyen végig, nehezen tudom elképzelni, bár az igazság, hogy soha nem ültem katamaránban, tehát nem értek semmit hozzá, szóval csak okoskodok. Persze az igazság majd akkor derül majd ki, hamegeszik a pudingot. Na folytatom a rendezkedést.

8:27. Most látom, hogy nem megadta magát az adás, hanem csak péntek estig működött. Hja a középmezőny nem érdekel senkit. Valóban így van??? Pedig itt, sőt a végén vannak az igazi versenyzők! Aki egy Balaton 18-assal végigkűzdi a távot az ellenfeleivel, azt legalább akkora teljesítménynek tartom, mint elácsorogni egy rohanógép trapézán 15 órát. Persze ezekre a szponzorok már nem figyelnek és ők az igazán fontosak. Vagy tán nem így van?

Leszált az est, kilenc óra, mára vége a munkának. Csúf kötelességemnek teszek eleget ma és holnap (már a héten többször is belekaptam), a hajó helyén a parton próbálok meg rendet teremteni és eltüntetni a nyomokat. A hőségben szemetet égetek, mert nincs az a kuka amibe beférne a rengeteg éghető maradék. Aztán pihenésképpen nekiálltam a régi sárkányrepülő hasonfekvő hevederzetemből kitermelni a menthető alkatrészeket. Boldogult anyám lakásának kipakolásakor bukkantam rá a ruhásszekrény mélyén. Nagyon alaposan megcsináltam annakidején (na ja az életem függött rajta a szó legszorosabb értelmében), gond kifejteni a varrásokat, amiket még ragasztással is rögzítettem, miután a szükséges  öltésszám legalább tizszeresével, az akkor kapható legerősebb Devlon cérnával megvarrtam géppel és kézzel. Még az autó biztonsági hevedert se tartottam elégnek, a fő felfüggesztés MIG 21-es vadászgép fékezőernyő hevederéből készült. Utóljára még magamra vettem és "repültem" egyet a cockpitban az árbocra függesztve. Hát a repülésnek örökre vége. A hangtalan suhanás Hármashatárhegyen, vagy Óbuda felett, az irigykedő, nyakukat felfelé tekergető kirándulók pillantásaitól kisérve. Amúgy se lehetne már használni, mert a hőskornak vége, amikor mindenki maga gányolta a felszerelését, ma már csak bevizsgált, minősített eszközökkel szabad röpködni. Néha iszonyúan hiányzik...

Haza kellett jönni társasházi közgyűlésre (bár "J" a tulaj én csak ágyrajáró vagyok, de mindíg rámsózza a résztvételt), kihasználom az alkalmat utóljára még dróton netezni, csak a jövő héten  kikötik majd ki, de én még ma este iszkolok vissza a hajóra hónom alatt a laptoppal és beüzemelem a mobil netet. Szóval lassan darálom fel a teendőket. Minden nap történik valami fontos, miközben az alaptevékenység még mindíg a beköltözéssel kapcsolatos rámolás. A foxlit már nem tudom hányadszor pakolom át, és a kíméletlen szelektálás során többszáz kilónyi cuccot már kipateroltam onnan (csak egy példa, nem valószinű, hogy valaha szükségem lesz mégegyszer egy kb. 6-8 kilós acél derékszögre), hogy legyen helyem részben dolgozni, részben a folyamatosan beáramló készleteknek. Szóval alakulunk. A "R P" Ausztráliában most kacagni fog (neki többek közt hajóWC szabadalma van), mert hosszas halogatás után megkűzdöttem a pumpálós WC-nek a vízretétel után kiderült hiányosságával, ami parti üzemben természetszerűleg nem mutatkozott, hogy képtelen a vizet felszippantani, csak hörög (bár szerintem röhög) és várja szokásos vödörrel való öblítést. Na félnapi munkával rájöttem a kínai vacak konstrukció hibájára. Mindenesetre raktam elé egy szűrőt, amit még  a"R P"-től kaptam tán Görögországban, mert neki nem kellett, "majd jó lesz valamire", hát most beraktam, ne ennek hiánya miatt duguljon el a fenekényes szerkezet.

A nagy golyóscsapon át szív a pumpa és az a kis kerek izé a sárga és fehér cső közt a szűrő. Fent a vastag csövön át folyik a mosogató vize a konyhapultból a távolabbi, itt nem látszó, ugyanilyen nagy golyóscsapon át a hajó alá.

Én szigorúan tartom a lobogóviselés szabályait, felhúzni csak napfelkelte után és csak ha őrség van a hajón, lehúzni legkésőbb naplementekor, szóval elkészült a módosított lobogóárboc tartó. (kiegészítés a Tengerész Szolgálati Szabályzatból, ahogy emlékszem valahogy így szól: "Lobogót csak fedetlen fővel és fegyelmezett testtartásban szabad fel és lehúzni." Megvallom ezt már megszegtem, amikor hideg volt és nagyon esett az eső, úgy gondoltam ez vis major és nem vettem le a sapkámat.)

Helyén a horgonycsőrlő! Mondjuk villany még nincs benne, de az még ráér, a horgony is a helyén van, legalábbis az amelyik nem láncon, hanem kötélen van.

Még majd kap a görgő felett (amin most nyugszik) egy valamiféle gyorszárat ami a hajó ugrálása esetén is fixen rögzíti felhúzott állapotban.

Ezeket úgy fogjuk hívni, hogy "Andrishosszabbítók", merthogy a "Sz A"tól kapott 100m 2,5-es gumikábelt hosszas töprengés után felszabtam három darabba, ugyanis pont 33,333333....m fért egy-egy leürült és a lakatosoktól lenyúlt védőgázas hegesztőelektróda spulnira. Mindenféle dugaljakat és villásdugókat raktam rájuk, így reményeim szerint sok helyen lesznek használhatók, bár nincsenek illúzióim, hogy mindenütt bedughatók lesznek a világban, merthogy ezek lesznek a "parti kábelek". Ugye ha összedugom őket, 100m-en belül ha találok betápot jó vagyok, annál messzebbre már csak a feszültségesés miatt se tudok elérni.

Amikor egy nappal a vízretétel előtt a főárbocot felraktuk a hajóra, le kellett bontsam a ponyvát a cockpit felett és csak provizórikusan raktam vissza (a vízretétel estéjén jött rettenetes vihar el is áztatott alatta mindent, de kár nem esett semmi, mindazonáltal ezt nem akartam ismételni, ezért ma összeraktuk a "pilothouse"-t, így végre a szembeszéltől védettek vagyunk, és elhatároztam, hogy a maradék anyagból még a tél beállta előtt hátul is lezárom a teret.

És végül egy kép a "vidám Tengerészről", tegnap "Gy T" régi kedves kollegám látogatott meg és "megöregített" a fényképezőgépével.

Most 22:11 van, már a hajón vagyok. Kipróbáltam a mobil Internetet. Mondjuk a gépbe dugva nem akart beindulni a szalonban, de szerencsére vettem egy 5m-es USB toldókábelt, kiraktam a tetőre a kütyüt és így már működik. No egy kábellel több amit ki kell vezessek majd a tetőn át. Jóccakát!

Kaptam egy Emailt, hogy népszerűsítsem a Sailing.hu és az Unicum közös játékát. Részletek a http://www.sailing.hu/cikkek/versenyzes/legpozitivabb_csapat/a_legpozitivabb_csapat/  weboldalon, Nos akinek kedve van jelentkezzen. Még nem döntöttem el, lehet, hogy én is jelentkezem. Végül is "J"-vel egy kicsi, de igen pozitív csapat vagyunk, és az utóbbi öt év e napló bizonysága szerint eléggé sikeres is volt.

Utóljára írok "kegyeleminterneten", tegnap beruháztam egy Tmobil kütyübe, csak a laptopot kell még kihozzam a hajóra, egy USB toldókábellel kivezetem a ponyva alá, mert félő, hogy a Faraday kalickában esetleg térerő problémáim lennének, és vidáman netezhetek a hajón. Kicsit ömlengeni fogok. Csodás az élet a hajón. Teljesen kisimultam. Ma reggel arra ébredtem fél hétkor (hol vannak már az idegbajos, félnégyes felriadások!), hogy a szemembe süt a hálókabin testablakán keresztül a vízről visszatükröződő nap. Testemben energiákkal, szivemben lelkesedésssel, agyamban tervekkel nyújtózkodtam és keltem fel, bár, mint mindennap ballábbal, mert steuerbordon alszom, de ez semmit se ront a kedélyállapotomon. Lenyugodtam. Sok még a dolog, de ha nap-mint-nap szép nyugodtan megteszem a soron következő teendőket, ahogy öt éve eddig is csináltam, egyszercsak elfogynak, és nekiindulhatunk. Hogy ez pontosan mikor lesz? Kit érdekel? Úton vagyunk már most is. A mai munka horgonycsőrlő talpazat festés, horgonykötél horgonyseklire fuxolás, foxlipakolás(ez utóbbi még eltart pár napig, mert amíg minden anyag szeszám nem kerül a véglegesnek gondolt helyére, képtelenség racionálisan dolgozni a hajón) volt. Időnként nagyot csobban egy hal mellettem, ahogy a ragadozó kergeti, kacsák hápognak, és evezősök ütemes kattogása töri csak meg az isteni csendet. Nekem van a világon a legjobb dolgom.

A Magyar Nemzet Online-on megjelent a cikk, amit a Molnár Csaba írt a múlt szombati számban. nem hencegés képpen, de   http://www.mno.hu/portal/719855 , ha netán valakit érdekel.

Aztán. Kedves szurkolóm Gábor, aki gumicsónakból örökítette meg a vízretételt, felrakta a YouTube.ra is, a zene original Amapola, a Los Indios Tabajaras előadásában. https://www.youtube.com/watch?v=Exnnzx5b4Cs

Ahogy Mozart énekli a varázsfuvolában,(jó kis képzavar) "akinek ennyi jóó kevééés, azt érje szánalom és megvetééés", engem nem fog!!

"vvvati" kommentelő megcsinálta ezt a remek dolgot, nagyon köszönöm neki. tarhely.net16.net/ Most azért vagyok(unk) még itthon, mert rengeteg a tennivaló. Én a városban rohangászok, a UPC-nél ültem sorba két órát, hogy lemondjam az itthoni vezetékes TV-t, netet, mobilt kell vegyek a hajóra, csak még azt nem tudom mi kell nekem igazán, a blogon és a maileken kívül csak az aktuális beszerzéseim és inormációszerzés a cél, filmeket és más nagyobb állományokat nem töltök le. Valami olyat találtam, hogy a Tmobil ahol aranykártyás ügyfél vagyok sokéves mobiltelefonhasználatból kifolyólag kínál valami kedvezményes ilyesmit, ma annak is utánanézek. Végre leadtam a köteles példányokat a harmadik Bisset könyvből, felcipeltem a hat kötetet a várba a Széchenyi Könyvtárba, meg a Szabó Ervinbe egyet, nehezemre esett nem eladni őket, mert azóta többen vettek volna, de sajnos hálistennek elfogyott ezen a haton kívül az összes. Merthogy totál kifogytunk minden pénzből, még kaját venni, meg a havi csekkeket befizetni se volt miből, úgy hogy a bankban kezdtem a vastartalékot megcsapolni, ilyenkor mintha a fogam húznák, ki kéne számítani meddig élünk, hogy pont akkorra fogyjon el a pénzmag, mert ha előbb, akkor nyomor lesz a csúnya öregség mellé. 

"J" meg egyfolytában mos, a hajóról és Balatonról hazajött göncöket, takarókat, hálózsákokat igyekszik az építés utáni megújult Amapola szintre felhozni. Nézek ki az ablakon, naná, hogy befelhősödött, ez a nap se fog eső nélkül elmúlni. Megyek a hajóra, majd jelentkezem.

Bepótolok néhány mulasztást képileg. Még parton volt a hajó, amikor felraktam a solar panelokat. Mondjuk a baloldaliak még nincsenek bekötve, de az is meglesz hamarosan. Sokat nem termelnek egyelőre, mert a nap többet van a felhők takarásában, mint nélküle, fene ezt a nyárnak nevezett izét, ma is hol csepergett az eső, hol kisütött, de csak annyira, hogy ne merjek gond nélkül foglalkozni a horgonycsőrlő telepítésével. Szóval solarok. A kapaszkodó mellett nem tudtam rendesen fúrni, mert a tokmány belecsiszolt a szép lakkozott fába. Sebaj, elővettem a 40 éves(!!) elsőgenerációs B&D fúrógépemet, azon kisebb tokmány van, pont elfért. Érdekes módon még fémházas a hajtómű mechanikája, mechanikus a fordulatszámváltó és hidegben nem merevedik meg a kábele, mert szilikonos. Nem véletlen, hogy kibírt ennyi évet, pedig, különösebben régebben, nem kíméltem. Ez volt az első gépem, még esztergáltam és köszörültem is vele, egy fondorlatos befogót készítve hozzá.

Csináltam néhány képet búcsúzva a balatoni birodalmamtól. Büszke voltam amikor jól sikerült felhúznom a tornác csavart oszlopát....

A ház mellett a Tengerész, a 25-ös jolle, aminek  én adtam azt a nevet, amiről aztán engem neveztek el.

"J" megkér, hogy fényképezzem még le utóljára a kedvenc dédelgetett virágát. Ő az.

Szóval rendezkedés. Ha megnézitek a néhány nappal ezelőtti állapotokat a szalonban, tán megértitek a pánikomat.

Azóta sokat javult a helyzet. Egyrészt már nincs "ekkora" rendetlenség, másrészt visszatértem a normális önmagamhoz (már ha normálisnak tekinthető a mániás hajóépítés). Azt nem mondom, hogy "látom az alagút végét", de ismét képes vagyok racionálisan tevékenykedni. Mintegy kívülről szemlélem napokkal előtti önmagamat és megállapítom, hogy ennyire még nem voltam magamon kívül egész eddigi életemben. Talán érthető. Szóval ma megcsináltam a horgonycsőrlő talpazatát, mert untam már, hogy állandóan valahol az útban hever a winch, meg aztán előbb utóbb csak kelleni fog! Ha már "vasaztam", átszabtam a lobogórúd befogását is, mert amikor felraktuk a főárbocot a bölcsőjébe a vége útban volt, az ünnepélyes lobogófelhúzáskor így még nem a végleges helyén volt. Mindent lefestettem alapozóval, úgy hagytam ott ma délután száradni és hazaugrottam"J"-hez, aki itthon süt főz, amíg a hajón rendberázódnak a dolgok, hogy ott is teljes konyhát vihessen. Megállapítom, hogy nélküle előbb utóbb éhenhalnék, ma reggel is nekiálltam szabni-varrni a vasakat a horgonycsőrlőtalpnak (ki kell emeljem a deckből, mert a felívelő klipper orr miatt csak így lesz meg a megfelelő átfogási szöge a horgonyláncnak a láncdión), és már csak akkor mentem reggelizni, amikor már erőtlenedtem az éhségtől. Ha nincs "J" hogy etessen, egyszerűen nem eszem, egyrészt mert elfelejtek, másrészt nincs kedvem vacakolni a kaja összerakásával, végül bevallom egyedül nem esik jól az étkezés. Hja így jár aki rászokik a feleségére!

Köszönöm mindenkinek aki elküldte, elhozta a fotókat, videókat. Köszönöm a rengeteg gratuláló Emailt, bocs, de mégegyszer mondom képtelenség, hogy külön írjak mindenkinek. Kaptam két izét, ezek ha jól értem HTML kódok, amik alapján az olvasók megtekinthetik diavetítés formájában a készítőjük képeit, de énnekem nem ment a megnyitás, fogalmam sincs mi az a HTML, de idemásolom őket, talán másnak több esze van hozzá és megoldja a feladatot, ha megy, írja meg nekem is, mit kell csinálni!

<embed type="application/x-shockwave-flash" src="http://picasaweb.google.hu/s/c/bin/slideshow.swf" width="600" height="400" flashvars="host=picasaweb.google.hu&hl=hu&feat=flashalbum&RGB=0x000000&feed=http%3A%2F%2Fpicasaweb.google.hu%2Fdata%2Ffeed%2Fapi%2Fuser%2Ftibor.vari%2Falbumid%2F5484044251255810257%3Falt%3Drss%26kind%3Dphoto%26hl%3Dhu" pluginspage="http://www.macromedia.com/go/getflashplayer"></embed>

Tegnap feltöltöttem az édesvíztankokat, mert ugye daruzás előtt igyekeztünk kifogyasztani a készletet, a négyből három tartály eleve száraz volt a tisztítás után, a negyedikben meg úgy eltaláltuk, hogy ne maradjon sok, hogy már szombaton nem volt egy kézmosásnyi se a péntek esti zuhanyozást követően. Na mindjárt lement a másfél tonna víztől a hajó a sárga vonal aljára. Elhatároztam, hogy egy csomó dolgot, ami most még a hajón van, és eredetileg ott is akartam, hogy maradjon, mert ha az építés során kellett, jó lesz az később is, mégiscsak kipakolok. Pl. nem kell két szalagcsiszoló, legfeljebb papírt cserélek, (Most úgy használtam, hogy gyorsítsam a munkát, hogy az egyiken volt a 60-as a másikon a 100-as papír.) nem fogok 50 kiló tartalék vasanyagot bent hagyni. Szóval alaposan végigkajtatom a hajót és az "agresszív lomokat" kíméletlenül kirakom. A Moitessier könyvében amit az Alexandrának lektoráltam is van egy ilyen rész, amikor a szerző a füldkörüli útra készülve megrak egy szemeteskonténert a hajóban lévő fölöslegességekkel.

Ma ismét padlócsempézés meg bútortologatás volt a lecke Kata lányomnál, annyira elfáradtam, na persze nem ettől, hanem az elmúlt napoktól, hogy hazajőve délután elaludtam és csak este ébredtem fel, most kilenc óra múlt, megyek visza a hajóra, "J" holnap jön utánam.