Szeptember 4.-én szerdán napfelkeltével elmentem Missolonghiban "kutyát sétáltatni" ( kutya nincs, de egyszer egy kardiológus mondta, hogy idős korban a kutyát minden nap kétszer el kell vinni sétálni, még akkor is ha nincs kutya). Elég kietlen néptelen hely, lapos, kopár, hegyek csak a távolban.
Kifelé jövet jobbkéz felé (a műholdképen baloldalt) elszórva házak, néhány fa, olyan kertes víkendtelkek,
balra sekély víz quasi ingovány, elszórva lábakon álló földszintes házakkal.
Kiérve a bójasorból irány Spartochori újabb, közel ötven mérföld. Aztán ennél még több lett. Merthogy kezdetben motoroztunk, de aztán megjött a szél. NANÁ, hogy szemből, szóval kreuz. Ez látszik az útvonalunkon. (bár csak úgy fejből rajzoltam be, mert Gyuri nem küldött chartplotter képet, de nagyjából így mentünk.)
De VÉGRE van szelünk.
Annyira, hogy hamarosan reffelni kell. Csak egy nem tetszik, a génua (orrvitorla) reffelésekor a forstagra az alsó él felfelé csúszik, így hasa lesz a vitorlának, amitől nem lehet elég élesen menni vele. Felajánlom Gyurinak, hogy tekerjük ki, kimegyek a hajó orrába és miközben újból betekeri, én lefelé "fejem" az alsó élt, de félt, hogy a bukdácsoló hajóról beesek a tengerbe. Hát így marad a vitorla. A versenyzéssel eltöltött évtizedek miatt idegesít, szinte fáj a horpadozó fock, de legalább vitorlázok végre. J teljes nyugalommal alszik az orrkabinban, keresztbe fekve az ágyon, kezét-lábát kitámasztva a falakhoz, hogy el ne guruljon. Nagyon bírja az ilyen időt. Akkor ébred fel amikor a szigetek közé érve ledöglik a szél és megszűnik az ütemes ringatás. Motorozunk ráadásul kellemetlen döghullámzásban.
Alkonyattal érkezünk. Gyuri azt mondja a város neve "Vati",
de ilyet nem találok a térképen, meg különben se volt hely, ezért tovább megyünk és 30 perc múlva érünk Spartochoriba.
Remek helyünk van srévizavé a kocsmával. Mire végzünk a kikötéssel koromsötét van. Vacsora. J egy nagy halat néz ki magának a hőtőpultban, ketten esszük, elég is, meg hozzá görög salátát, meg sültkrumplit, meg innivalók azzal meg pláne elég, 70 valahány € a kettőnk számlája az meg még annál is plánábban elég. Nem sírok, mert megtehettük és nem szegényedtünk el tőle, de ebből azért nem csináltunk rendszert.
A többit holnap.
És most a jelenről. Vasárnap van, nem lehet fűrészelni, mert csendrendelet van, a körfűrész meg sivít, így elvonulok aludni, mert hajnali fél háromkor ébredtem. Így van ez ha az ember elfárad (mint én tegnap az esőben való svédtornától a stégen) és hamar ágyba zuhan.
