Na tessék. Megvan az első havaria, pedig még egy métert se mentem a hajóval. Na nem valami nagy, de bosszantó hiba és macerás a megoldása. Ma reggel, amikor befelé készülödök a gépházba, nézem a mennyezetre függesztett gázolajos kannát, amire oly büszke voltam magam előtt, hogy milyen frappánsan megoldottam a tápszivattyú feleslegének elvezetését és egyúttal a kultúrált üzemanyagellátó rendszer légtelenítést, hát a kannában lévő kb. 5 liternyi gázolaj lement monjuk egyre. Ajaj. Gyanakodva lenézek, naná hogy gázolajban úszik a gépház. Ennyit a patyolattiszta motortérről. Ami a nagyobb baj, hogy a bordakivágásokon keresztül az üzemanyag előreszivárgott az édesvíztankok alá, ahonnan aztán végképp nem tudom kitakarítani, a szaga örökké fertőzni fog a szalonban. Hogy mennyire folyt előre az attól függ, épp hogy áll a hajó trimmje. Szerencse a bajban, hogy közel fele az édesvízkészletnek már elfogyott és mivel a tankok a főborda előtt vannak ezért a hajó nagyon enyhén hátrafelé lejt. Az édesvíztankok előtti  fenékrészben legalábbis nem látok gázolajat. Kölcsön gumiballonos szivattyú a gumicsónakos Feritől, fejjel lefelé lógva szívom az anyagot, de hamar levegősödik, jó ha egy bő liter kijön. A maradékot szívom egész nap elöször 50 köbcentis, majd 10 köbcentis injekciós fecskendővel. Az 50m  horgonyláncot(métere 2,5kg, nem 10 mint amikor a Denit fenyegettem vele) hátracipelem a fartükör mellé, ugye ez elöl 125kg minusz, hátul ennyi plusz, ez is kicsit lenyomja a farát. Tízpercenként alábukom és fejjel lefelé(csak tele ne hányjam a gépházat) kiszívok modjuk 15 köbcentit. Ha már nem jön össze szívható mennyiség, hoztam egy fél vödör fűrészport azzal holnap felitatom. De valamit ki kell találjak a gépházi fenékrésznek legalább a borda magasságig való leválasztására, mert ilyesmi bármikor előfodulhat. A gondom az, hogy a mostmár jól összeolajozott vasakra semmivel se tudok ragasztani, azt meg hogy ott a szorongatott hozzáférhetetlen helyeken hegesszek szóba se jöhet, bármit akarok odakenni, hogy tömítsen, valahogy zsírtalanítanom kellene, de pillanatnyilag még elképzelni se tudom hogy tegyem. Mondjuk a bitumen magába veszi a gázolajat, de ha meleg van majd jól kiolvad, szóval elég tanácstalan vagyok. Na mégegy méreg, időnként rájön erre a blogoló szoftverre a nyavalya és azt mondja, hogy menti amit írtam, aztán frászt. Ilyenkor mindenféle trükköket kell alkalmazni, de most az egész napos mérgelődés kihozta belőlem az ideget, addig szarakodtam, amíg a teljes tegnapi napot töröltem és ezt már nem is lehet visszacsinálni. Úgy hogy aki nem olvasta mi volt tegnap, az már nem is fogja. Egy napot töröltem az életemből. Pedig olyan szépeket írtam.

 És kérem ahol a szükség, ott a segítség. Egy óra se telt el, belenézek a mailekbe és mit kaptam?" KZ" Google Readerje elmentette a szombatot és volt olyan kedves, hogy elküldte. Így idemásolom és köszönöm "lackok"-nak is, hogy a kommentbe bemásolta, jó tudni, hogy ilyen olvasott vagyok. Köszönöm. Szóval így szólt a tegnap:

Délelőtt a lányomnál villanyszereltem. Bringázok haza délben, hát Denit kivéve mindenki horgászik a hajón és környékén. Ebédre sült keszeg és csirke volt, a keszeg jó volt, de mondtam "J"-nek, hogy fogjon még csirkét is ne csak keszeget. Aztán ebéd utáni alvásból ébredve nekiálltam a szomszédos roncs uszályon csinálni egy bográcsállványt és  kisütöttünk 3 kiló bőrös libahájat töpörtyűnek. A vacsora ez volt hagymával, kenyérrel és vörös borral, lett még vagy három liter libazsírunk is kicsit macerás a sütés mert eltart több mint három órát, de a töpörtyűt imádjuk és a zsírral is főzünk legalább három hónapig. A kutya nem mozdult egész délután a bogrács közeléből, bár csak olajos halat kapott rizzsel, a töpörtyűből csak kóstolót. Amikor sétálni indulunk húz a pórázzal, menne gyorsabban, kitaláltam, hogy leveszem róla a pórázt hadd szaladgáljon, én meg bringázok mellette, megszökni nem tud, mert így én gyorsabb vagyok és a póráz mindíg a csomagtartóban van. Délután összeveszett a kerítésen át az ÁBKSZ beli kóborkutyákkal, valami nagyon csúnyát mondhattak neki kutyául, mert megsértődött és eliramodott, a dolog kezdett hasonlítani a múltheti szökéshez, de  utána tekertem és 30m után már vigyorgott és hagyta magát símogatni, amikor meg továbbszaladt egyenesen a hajóra vette az irányt, sőt időnként hátranézett, megyek e én is. Az első napok apátiája után mintha kicserélték volna, teljesen kivirult, szemmel láthatóan otthon érzi magát, napközben a decken hasal, bizonyos kajakosokat, kenusokat, evezősöket megugat, de van olyan kenus aki naponta többször is egész közel szokott mellettünk elhúzni, mégse ugatja meg soha. Miközben rotyogott a libaháj a bográcsban, időnként megkevertem, hogy le ne süljön, elgondolkodtam. Állandóan füst száll a szemembe, itt ülök egy kidobott hokedlin egy roncs uszályon, mellette egy ki nem fizetett pontonra kötve a hajóm, amin dolgoztam több mint öt évet már mint az állat, teméntelen pénzem benne van és még mindíg nincs kész, ott fekszik a lábamnál egy leasingelt kutya, szóval csupa abnormális dolog, én meg vigyorgok mint a hülye és boldognak érzem magam, ahogy csak bámulok az arcomból kife és nézem az átvonuló felhőket.

Mondjuk a kommentek amik még elugrottak, "temtom"-nak válaszolom, hogy kössz a tanács, de a bogrács  már akkor is a kötélen lengedezett, amikor a parton volt a hajó és a csónakdaruról lógott lefelé, még soha nem melegedett fel a bogrács füle annyira, hogy ne lehetett volna kézzel megfogni, nemhogy elolvadt volna a kötél, én sajnos (vagy hálistennek?) ahhoz a korosztályhoz tartozom akik még rendszeresen fűtöttek fával, szénnel gyerekkorukban, számomra a tűz egy szabályozható dolog, két dologra kell odafigyelni bográcsozáskor: 1. az edény magasságának a tűz felett szabályozhatónak kell lenni, hogy a mindenkori lángnak nagyjából a hegyében legyen a bogrács feneke, ha az oldalát nyaldossa a tűz, azt kerülni kell, mert ott hamar leég az anyag, 2. A fát úgy kell rakni, hogy sose csapjon túl magasra a láng. (mert pl. elolvad a kötél) Általában nem jó a túl nagy tűz, mert csak leég az étel, szinte mindíg az a jó, ha csak mérsékelten bugyog.

Tudjátok mit? Leírom, hogy csináljuk a libatöpörtyűt  (vagy libatepertőt, ha valakinek így szebb). 3 kiló bőrös libahájat  megtiszít az ember, mert a piacon néha kicsit tollasan toklászosan árulják, (bár még soha nem lett bajom ha némi sült tollat is megettem, csak kicsi kormban mondták, hogy {bocsánat de muszáj kírjam} dunyhát fogsz tőle sz@rni)  és olyan kétcentinként beirdalja a nagyobb darabokat, a kisebbeket  kb. 5 centis darabokra vágja. 10 literes fazékba (vagy jelen esetben bográcsba) teszi az egészet és aláönt annyi vizet, hogy amikor összeesik a rotyogtatás elején egy kicsit, akkor már szinte eltakarja. Ez ennél a mennyiségnél olyan fél és  egy liter között lehet. Ez azért fontos, mert ha víz nélkül tesszük fel a tűzre, könnyen odasülhet az alja, de a vizet a sütés során ki kell belőle főzni, így ha az sok, ülhetünk előtte félnapokat. Erős tüzet csinálunk alá és a fakanállal időnként ellenőrizzük, nem kapta e oda az alját, szóval kevergetjük. Addig kell sütni, amíg szép szőke nem lesz és nem érezzük, hogy annyira kiadta a zsírját, hogy szinte csörög. Ennél a mennyiségnél ez eltarthat két-három órát is. Ilyenkor már az egész mennyiség az eredetinek a tizedére zsugorodik és fent úszik a zsír tetején, amiből már minden víz elgőzölgött. Vigyázat, ilyenkor már felgyorsulnak a folyamatok, ha túlsütjük könnyen megég! Amikor késznek nyilvánítjuk, elvesszük a lángot és könnyű vízpermetet spriccelünk a tetejére, amitől heves spriccelésnek és gőzölgésnek indulna ha nem lennénk készenlétben és azonnal le nem takarnánk egy passzentos fedővel. Egy perc múlva levesszük a tetőt, fém szűrőkanállal kimerjük a töpörtyűket jól kicsepegtetve átrakjuk egy másik edénybe, a zsírt meg átöntjük valamibe amiben tárolni fogjuk. Ha ez fém zsírosbödön akkor akár forrón is lehet, de ha, ahogy a hajón nálunk is, műanyag "újravödör", korábban fagyisedény, akkor várni kell amíg kicsit lehül, mert elolvad az edény. Lilahagymával és vörösborral tálaljuk, (ez nem a Stahl Judit konyhája) jó étvágyat. Ja és a libazsír százszor egészségesebb mint bármelyik étolaj.