Enyhe tél köszöntött ránk, nézem a hőmérőt, 6 órakor  12 fok van odakünt (ez mostanra lecsökkent 11-re), elkél a jégergatya a reggeli kutyasétáltatáshoz. Most firkálok kicsit reggeli előtt. Tegnapelőtt éjjel letöltöttem a linket, amit devton megjelölt, mivel lejárt a havi 3GB-om tetűre váltott a net, na amikor végre vége lett, kiderült, hogy ugyanaz a szervizkönyv van beszkenelve amit itt a kezemben tartok papírban, köszönöm szépen a segítő jószándékot, de hát megmondom őszintén lövésem sincs mit kezdjek a magyarázó ábra nélküli ilyen mondatokkal, hogyaszongya: "A műszerfalban lévő előizzítás-indítókapcsolót helyezzék menetlálásba (gondolom ez a slusszkulcs, ami egyrészt nálam, nincs, másrészt csak elektromos, tehát drótos kapcsolatban van a géppel, mi a köze a mechanikához??). Ebben az állásban a beállítókar középtengelye és a hosszfurattal rendelkező szem között legalább 2mm-es hézagnak kell lennie. Ellenkező esetben a kötelet (???) be kell állítani." Világos mint a vakablak, üzenem a szaklektor Szabó Csaba okleveles autógépész üzemmérnők úrnak. Szóval motor bütykölés specialista megérkezte után, ma ahogy kitekintek az égre belső munkák lesznek, a baro is esik még mindíg, és most reggeli, forró kakó vajas lekváros kaláccsal. A többit este.

18:50 Délelőtt nem esett még, sőt időnként a nap is látszott a felhők mögött. Nekiálltam az alaposan elkoszolódott decket , felépítményeket lemosni. A közhiedelemmel ellentétben jobb ezt ilyen időben csinálni, mint hőségben, amikor rászárad a felkefélt kosz mielőtt leöblíteném. Előkapartam egy csomag Ultrát, valami 6Ft valahány fillérbe került, nem egy mai beszerzés. Most szép tiszta fedélzetre szakad az eső, mert hogy közben az is beindult. Délelőtt még rendet csináltam a külső műhelyben és összepakoltam a kacatjaimat a legkiseb helyre ahova csak elfértek, mert elvileg már nem lehetnék ott, de hallgatólagosan megtűrnek, ne érje szó a ház elejét, netán közöljék, hogy menjek a fenébe. Ebéd után már esett amikor ledőltem a jól megérdemelt sziesztámra a cockpitban, szégyenszemre be kellett öltözni, kötött sapka, pufajka, az összes téli cuccot elő kell szedni lassan, mert délutánra is csak 13 fokig ment fel a hőmérséklet. Este lefekvés előtt a Moitessier "Az óceán szabad fia" könyvét olvasom, az eleje érdekesebb volt a hajdanvolt saigoni élet, az első háború a franciák és vietek közt, aztán amikor az ezoterikus izéket forszírozza az nem hatott rám túlságosan, a végén viszont fontos tanácsokat, következtetéseket szed rendbe hajósok számára, amire érdemes odafigyelni, mert az ő földkerülő, tengeri csavargó tapasztalata óriási. Nagy elégedettséggel olvastam, hogy az acél hajótestet, a túlméretezett árbocokat, a tükörre szerelt külső kormányt, az erős orrsudarat, általában a saját építésű masszív hajót  sokkal előrébbvalónak tartja a gyári műanyaghajóknál. Az viszont kétségtelen, hogy az ő hajókomfort igénye nekünk kevés lenne, neki egy pár kanna édesvíz, egy petróleumfőző elég volt akár hosszú utakra is, nekünk a napi zuhanyozás és a jókat főzés a nagy gáztűzhelyen még kikötőben is valahogy fontos.

Délután Tim Severin "A Brendan expedició" könyvét olvastam, ő volt az az eszement, aki egy bőrcsónakkal áthajózott az Észak Atlantin, bebizonyítandó, hogy Szent Brendan ír szerzetes a koraközépkorban, 1000 évvel Kolumbus és 400 évvel a vikingek előtt átment Amerikába. Már olvastam a könyvet valamikor nagyon régen, meg is van otthon, de most "B"-től kaptam ajándékba egyet a "hajókönyvtárba", nekiálltam újraolvasni, mert már semmire se emlékszem belőle, jó könyv, most ott tartok, ahol a csónakot a brit hagyományoknak megfelelően a régi módszerekkel dolgozó műhelyek öreg mesterei összehozzák, a nyálam csorog az ősi technológiák leírásán, bár ez egy bő 30 éves történet, gyanítom azóta a jó öreg Britannia is sokat változott. Figyelemreméltó az a hozzáállás, amivel a kalandos vállalkozást a hagyományaikra büszke britek mindenben támogatták, lettlégyen hivatalos szervek, vagy a hajóépítés anyagait szállító kis cégek, tudós kutatók, szakemberek, lelkes segítők. Nem tudom, hasonló, a  magyar történelmi múlt valamely jelentős eseményét rekonstruáló akció mennyi "szponzort" lelkesítene fel, akár a legújabbkori hobbimagyarok közűl is, a "szervek"-ről nem is beszélve.