Hajónapló

No, csak kitanultam hogy kell ebben az időben dolgozni. Először is nem reggeliztem, üres gyomorral kezdtem el pakolni már reggel 7 előtt, kellemesen hűvös időben, alacsony napállás mellett. 8 órára már tiszta volt a terep. A mai nap további sikerélménye, hogy egy speciális bravúros műszaki…

Nem tudom mondtam e már (eléxer) UTÁLOK telefonnal fotózni. De most épp valami gubanc van az adatkártya-PC kapcsolatban és nem tudom a fotókat a kamera kártyájáról bemásolni ide, ezért tegnap délután és ma az okostelóval fotóztam KATASZTRÓFA. SEMMIT nem látok a tűző napon, hogy mit…

Engi Lajos pontos volt, pár perccel reggel nyolc után érkezett a csapat és nekiláttak a fának. A vastagabbja láncfűrésszel, a 10 centi alatti ágdarálóval Lajos maga alatt vágja a fát. Ez már a törzs... mondjuk eltelt vagy 3 óra mire idáig eljutott a csapat. Itt nem is néz ki a fa olyan…

Pihenő van. Tegnap végülis Ervin vízibiciklijével közelítettük meg a stéget a víz felől, kiszabadítottuk a stég alól a munkacsónakot, aztán kikötöttünk E stégjénél és én elmentem pihenni, mert a hason, térden kínlódástól kishíján kihánytam a reggelimet. Kipihenve visszaeveztem és kitisztítottam a…

Az eleje a tegnapi blog hozzászólásokban olvasható, mert a hajóról írtam éjjel, ahol nem tudom szerkeszteni a blogot, csak a benti PC-n mint most. A lényeg, kidőlt a fa. Ez a látvány fogadott reggel 6 órakor a deckre kilépve. Át kellett keljek rajta... olyasmi mint a fáramászás csak nagyjából…

Vihar volt pár napja éjjel. Ez az utca egy kidőlt fával amin túl sok borostyán volt. Ennyit arról, hogy a borostyán nem károsítja a fát amin élősködik. A tűzoltók vágták ketté és rakták az útszélre, hogy lehessen közlekedni. Sajnos a fakidőlés úgy látszik ragályos. Tegnap éféltájt (vagy inkább…

Említettem a járó korlátján vadászó keresztespókot, akinek akkor még nem volt neve, de úgy döntöttem, hogy ő Elvira.  Éjszaka amikor mentem ki a hajóra aludni megörökítettem. (pirossal bekarikázva) Ez egy közelkép a mestermű hálója közepén őrködő Elvira/Arakhné keresztespókról. Elég nehéz…

Tegnap itt volt látogatóban a Tilos rádiós csapat. Két kenuval + egy autóval + két biciklivel érkeztek tizenegyen, plusz egy kutya és egy 8 év körüli tüneményes kislány. Jólesett, hogy bár  már 11 éve nem vagyok a műsor rendszeres hallgatója amióta kiköltöztem az adáskörzetből, és amióta eloperálták…

Az történt, hogy rákaptam az olimpiára. Talán már mondtam, hogy igazából nem vagyok sportközvetítésrajongó, de most a küzdelem megragadott. Na nem mindegyik, persze elsősorban amiben magyar érdekeltség is van, meg amiben látom a feszültséget, a küzdelmet, szóval magát a SPORTOT. Nem mind ilyen.…

Nem vagyok lelkes sportközvetítés néző. Ez alól még az olimpia se kivétel. Odafigyelek... úgy félfüllel, de alapvetően nem gondolom a nemzeti büszkeségem (van egyáltalán olyanom??) alapvetésnek az aranyéremszámolgatást. E vonatkozásban Pottyondi Edinával értek egyet: „Döbbenetes, hogy milyen…

Na szóval, ez a "húzódzkodó". A gyakorlat a következő. Ülök alatta a fotelban, lábam a földön, és felnyúlva, felhúzom magam, ahányszor aránylag nem nagy megerőltetéssel megy. A nehezített változat, fotelban ülve, lábak sarokkal az asztalon és így húzódzkodom. Siralmas. Ment mondjuk  hatszor.…