Reggel kicsit elaludtam, úgy látsziik kiszívott a tegnapi kötelekkel való bírkózás. Telefon ébreszetett 7 után pár perccel a Temesi Tamás (tudjátok a "14" írója) drága jó ember, kaptam tőle ajándékba egy gyönyörű tűzoltókészüléket, melynek a papírja mostantól egy évig érvényes, meg hozott egy nagy zacskó diót, hogy legyen mit törnöm, ha elfogyna a saját szedés. Jó is volt felkeljek, mert a kitűzőn a fiúk nemsokára elkezdtek cihelődni, aztán fél kilenc felé meg is indult a hajó az uszállyal. Arra számítottam, hogy megmozdulunk pontonostul, mert a motoros farától legfeljebb 2-3 méterre álltunk, szegény "J"-t is kipiszkáltam az ágyból, ha netán a köteleken kell igazgazni legyen segítségem, de olyan ügyesen sikerült tegnap a ponton végét a parthoz igazítanom, és "J" (ez egy másik "jé", ő a hajóvezető) olyan ügyesen indult, fordult hogy meg se mozdultunk (szóval számítanak az évek, úgy mozog hajóval, mellékötött bazi nagy uszállyal centiz, öröm nézni, pedig hát hm... szóval nem absztinens éppen), így a kötélmanőver elmaradt hálistennek, merthogy azért a merev drótkötelekkel nem egy gyönyör a legalább 50 tonnás pontont hozzákötve a 16 tonnás Amapolával friss szélben mocorgatni. Amúgy a "Kitűző VIII." motoros azért vette magára az uszályt, mert kábelkitermelést végez a Nagydunán. Valamikor régen a Posta kezelésében voltaképpen a BM speciális szervezete működtette az országos titkos lehallgató hálózatot. Ez olyan szuperkábelekkel volt kiépítve, melyek acélpáncél és ólom burkolattal voltak ellátva, a burkolat alatt valamennyi légnyomás volt azt hiszem, ha az "ellenség" megpróbálta volna lehallgatni, ahhoz be kellett volna hatolnia a burkolat alá ezt a nyomáscsökkenésből észlelte volna a központ és behatárolva a helyszint lecsapott a behatolóra. "M J" mesélte, hogy egyszer építkezéskor eltéptek egy kábelt, mire rövid idő múlva szirénázva érkeztek a rendőrök. Na ez volt a spéci kábel. Most, hogy immáron 20 éve kitört a szabadság és a nemzetbiztonsági szolgálatot kizárólag pofozógépnek használják, ezeket a kábeleket a Posta kitermelteti, jelen esetben a Dunából. Ehhez a kábel mentén lefektetnek egy drótkötelet teljes mederszélességben a fenékre, ez segít a búvároknak, akik a víz alatt felderítik, megkötik a kábelt, azt az uszályról daruval kiemelik és szétvágják szállítható darabokra. Persze mindenkinek jobb lenne nyáron csinálni, mint mostantól egyre hidegebb időben fagyoskodni a vizen, de ugye a gazdaságnak nem az értelem diktál, hanem a pénzügyi szigor. Miután a pénzeket egy évre kell tervezni, beosztani, elkölteni, év közben senki se mer ilyesmire költeni, mert mi van, ha elfogy a pénz és év végére nem lesz meg a terv? Tehát nagyjából az év végére derül ki, hogy lesz e, és mennyi erre a munkára. Ezért az emberek most az "emberes" (nov-, dec-) hónapokban fognak fagyoskodni víz felett és alatt. De hát kit érdekel az ember? Örüljön, hogy van munkája. Eszembe jutott a szállodás múltam. Ugye a szállodák január, februárban üresek. Természetes, hogy ilyenkor kell végezni a felújításokat. De a pénzügyi év is a naptári évvel kezdődik, tehát amikor nincs bevétel, egy vasat se szabad elkölteni, azaz nincs semmi pénz a munkára. Mindenki tudta, de szemet hunyt a legnagyobb szabálytalanság felett, minden év végén a kivitelezők benyújtottak teljesítési jegyzőkönyvet, számlát, építési naplót, megannyi hamis okoratot, (csak magam írtam alá sok tucatot mint műszaki ellenőr, megbízó, beruházó, stb) az egész január-februárban majdan elvégzendő munkára, ezzel a pénzügyi év (az elöző) lezáratott, majd a munkát annak rendje-módja szerint az év elején elvégezték. Mindenki boldog volt, a pénzügyérek lekönyvelték a hamisítványokat, megújult megint két szállodai emelet. Persze ezt csak a legnagyobb bizalom mellett lehetett csinálni, de SOHA egyetlen kivitelező se élt vissza az én pályafutásom során a bizalommal. Igaz, a fizetési határidő is olyan hosszú volt, hogy akkor kapta csak meg a pénzét, amikor a munka is épp meglett, de ez még az elöző pénzügyi évet terhelte, tehát minden szabályos volt. Sőt! Van még ebben az országan vállalkozó, aki nem hányna cigánykereket, örömében, ha a munka elvégzésének másnapján a bankszámláján lenne a számlája ellenértéke??Még egy apró történet. A titkos kábelekről jutott eszembe. Egyszer tán 6-8 éve egy tavaszi napon megjelent egy teherautóval három ember, egy öltönyös, két melósruhás a Novotel BKK-ban, engem kerestek. Az öltönyös nemzetbiztonságis igazolványt mutatott és kérte, menjünk a telefonközpontba. Ott rámutatott egy nagy szürke kétajtós acéllemez iratszekrényre és azt mondta ezért jöttek. Kérdeztem mi a fene ez? Neki volt hozzá kulcsa. Kinyitotta, ólom kábelek, egészen spéci kábelfejekkel, további ólomburkolatú vékonyabb kábelekre kifejtve, melyek eltüntek a falban. Na ezek voltak a bizonyos szállodai szobákba beépített rejtett mikrofonok kábelei. Kiemelték a szekrényt és elvitték. Szerintem valakinek otthon kellett szerszám, vagy fegyverszekrénynek, persze annál több eszem volt, hogy ellenkezzem. Vigyétek fiúk, eddig se tudtuk, hogy itt van és miért, ezután se fog hiányozni. Bájbáj diktatúra!
Lassan az idő is kijavult, kisütött a nap. Beindítottam a motort és amennyire lehetett a pontont megtoltam a partnak, ráhúztunk a kötelekre, kész az új kikötőhely, van a hajó kielje alatt még ennél a kis víznél is legalább 20 centi a fenékig, ezt már szeretem. Megint gyűjtöttünk egy kis tüzifát, holnap azt fogom láncfűrésszel kályhaméretre aprítani. Az aprófát amikor machettával aprítom mindíg eszembe jut a régi versike: "Nem kell papír, nem kell gyújtós, itt a Tüker alágyújtós!" Fiataloknak: Tüker= Tüzelőanyag Kereskedekmi Vállalat (A TÜZÉP elődje) az alágyújtós pedig egy papírba csomagolt, kötegelt, gázolajjal átitatott, két marékkal átfogható aprófaköteg volt, melyet gyufával meg lehetett gyújtani, erről a nagyobb hasábok már könnyen fogtak lángot. Persze sose használtuk, mert nem volt rá pénzünk, vágtam a gyújtóst gyerekként minden nap és a Szabad Nép-pel alágyújtottunk. '56-ban amikor minden újságpapír elfogyott, nem volt mivel begyújtani egy idő után, emlékszem nagyon örültünk, amikor égi áldásként röpcédulák hullottak pár utcányira tőlünk földetérve, rohantam haza az összeszedett kazalnyi gyújtóspapírral, melyből mellékesen megtudtuk, hogy valami Kádár János vezetésével megalakult az ideiglenes kormány.
Ja és vörösiszap. Megy a hazudozás. Ugyanis nem a vörösiszap ami megmarta az embereket, az valóban nem veszélyes anyag, hanem a lúg ami a tetejéről leúszott. Ma már 700000 köbméterről szólt a híradás, szóval még egy nagyságrend. Ipari tartályoknál ha veszélyes anyagot tartalmaznak szoktak un, kármentő medencét építeni köréjük éppen az ilyen esetek megelőzésére. Az iszap ugyan nem minősül veszélyesnek, de a lúg ami borítja egész biztosan az. Vajh itt miért nem volt második gát?
