Cseh Tamás nótáját dúdolgatom. "Micsoda idő, micsoda ócska idő...". Bár semmi kedvem se volt kimenni a duruzsoló kályha mellől (ma reggel szégyenszemre befűtöttem), de megreggelizvén kiautóztam megnézni a szivattyút. Annyira azért mégse vagyok sportos, hogy a szakadó esőben bringázzak a Határ útra, mégha csak 5km akkor is (se). Gondoltam hétvégén be is építem. Na ebből alighanem nem lesz semmi. Még az se biztos, hogy a szolnoki gyárban van összerakva belőle! Amióta összeomlott a korábban "dübörgő" gazdaság, senki nem termel raktárra, mert talán sose lesz aki megveszi. Majd visszahívnak. Szeretnék tenn-venni a hajón, de ahhoz ki-be kéne járkálnom, amivel csak minduntalan eláznék, meg összelocspocsoznám a végre műhelykinézetből emberi otthonná alakulni kezdő hajóbelsőt. Azt hiszem elpakolom a két tengerészzsáknyi téli holmit amit tegnapotthonról kihoztam és alszom egyet. Mi mást tudnék ilyen időben csinálni, aminek valami haszna is van?
19:52 Délután két óra tájban legjobb álmomból vert fel a szivattyús ember, nincs szivattyú, valószinűleg(!) a tizenhatodikai szállításig összeraknak egyet nekem. Olyan létező szocializmus hiánygazdaságszerű érzésem van. Sokszor hallottam a rendszerváltás óta, hogy "minden van, csak pénz legyen!". Én meg gyakran tapasztaltam, hogy ez egyáltalán nem igaz. Minden van, amiből sok fogy. De ha valami spéci kell, amiből nem adnak el naponta ezret, vagy minőségi termék, nem a szokásos kínai dömping gagyi, akkor nincs. Rendszeres a válasz a boltokban, "nincs, de tudunk rendelni". Kössz, azt én is tudok. Ha majd az esőnek méltóztatik elállni, kimodellezem a szivattyúkört ahogy korábban tettem a fúrógépbe fogható barkácsszivattyúval, annyi lesz a különbség, hogy 12V-os "akkujafogyott" kézifúrógépet fogok a hajó 12V-os hálózatáról megtáplálni, így parti áram nélkül, menetben is ki tudom majd próbálni. Ha az elméletem (és persze a hűtés) működik megnyugszom. Ma csak lazsáltam, semmi meló.
