Feltöltöttem a hűtőrendszert és mindent kilégtelenítettem. A szivattyú így néz ki pillanatnyilag. Mivel a tengely mellett csepeg a primitív jószág, egy félbevágott 5 literes műanyag latát raktam alá (lata tengerésznyelven minden műanyag, vagy fém  kanna, kisebb hordó stb). Délután kiraktam egy kukázóhorgonyt, amit korábban már használtam az állópróbák során 10-es lánccal a hajó mögé, hogy ne mozgassam már ide-oda a komolytalanul kikötött uszályt, és beindítottam a motort. Csináltam egy alapos kötélhúzó próbát többféle fordulatszámon. Nos amiben tévedtem: nemcsak alapjáraton, illetve alacsony fordulatszámon melegszik túl a motor, hanem amikor már elérte az üzemi, tehát 80 fok körüli hőmérsékletet, terhelve magasabb fordulatszámon is megállíthatatlanul kúszik a mutató a 100-as felé. Amikor csökken a hőmérséklet magasabb fordulatszámon, az csak üresbe kapcsolt állapotban van. Tehát a megnövelt vízkör ellenállását, a termoszifonos hatás ellen dolgozó eredeti szivattyú (a magától felfelé áramlani kívánó melegvizet lefelé a kielbe kényszeríti) nem képes megfelelő vízszállítással lekűzdeni. Viszont! Amikor elérte a víz a 80 fokot bekapcsoltam a fúrógép tápját. Kicsit aggódtam, mert ennek az olcsó kínai fúrónak elég alacsony a fordulatszáma, de elégnek bizonyult! A vízhőmérséklet nem emelkedett 90 fok fölé. Kipróbáltam mindenféle fordulatokon az alapjárat és a kb. félfordulat közti tartományban és nem melegedett túl egyszer se. Magasabb fordulatszámokat nem próbáltam, mert a bejáratós motort még nem akarom nagyon pörgetni. Kipróbáltam azt is, miután a kenőolaj is felmelegedett 70 fokra és alapjáraton az olajnyomás visszament 3 barra (magasabb fordulaton 5 körül van), azaz az olaj is meghigult, hogy tartósan félfordulat után hirtelen visszamentem alapjáratra. A mutatót mintha odaszegezték volna a 90 fokhoz. Felbátorodva kipróbáltam, hogy kikapcsolom a pótszivattyút és hagytam nőni a hőfokot 95 fokig. Ekkor bekapcsoltam a szivattyút, a hőmérő még egy kicsit emelkedett, de pillanatokon belül zsupsz! már szaladt is lefelé 90 fok alá. Végül is előrébe és  hátrába jó pár próbát csináltam hirtelen gázadással, hirtelen gázelvétellel, de amikor a szivattyú be volt kapcsolva a vízhőfok mindíg a 90 fok közvetlen közelében maradt. Magas fordulaton picivel alatta, alacsony fordulaton picivel felette tán, de mindenféleképpen ott ahol kell. Szóval minden a legnagyobb rendben! Ami ugyancsak nem jött be, az átlátszó csövön semmilyen áramlást nem látok. A hűtőfolyadék kristálytiszta türkizkék, se hordalék, se buborék nincs benne ami mutatná, hogy áramlás van, szóval szemmel nem látszik semmi. De áramlás biztos van, máskülönben nem látszana az eredmény a hőfokok alakulásában. A fenékbe menő (központi fűtés nyelven, ha a motort tekintjük kazánnak "előremenő") cső forró, a visszatérő cső amiben a szivattyú is van teljesen hideg volt a kb félórás járatás végén is, tehát a hőcserélés a hajófenék hűtővíztere és a külső víz közt megfelelő.  Erre muszáj volt egyet koccintani "J"-vel a rólam elnevezett körtepálinkával. Ezekután nagyon nem érdekel, hogy mennyi a tömegáram, meg a többi tudományos elmélkedés. Működik és kész. Pont ahogy akartam. Ha végre meglesz, bátran be merem majd tenni a végleges, drága szivattyút. Még meg kell találjam, pontosan hova tegyem be a szivattyú motort kapcsoló termosztát érzékelőjét, mert ha, ahogy elöször gondoltam a termosztát bejövő csonkjára teszem, amint bekapcsol visszahül, így állandóan ki-be kapcsolna, szóval egy monostabil multivibrátor lenne belőle. Valahova a hengerfejbe kéne berakni, ami persze nehéz ügy, de valamit majd kitalálok.