Hallgatom itt a Kossuth rádió reggeli műsorát. A Környezetvédelmi Felügyelet képviselőjét interjuvolják. Hosszú cikornyás többszörös bővített mondatok hangzanak el, a lényege az ellenőrzés kizárólag papírmunka. Tehát a cég gyárt egy rakás papírt, aminek meglétét a hatóság ellenőrzi. Nem tudom más országokban mi a szokás, de valahogy nálunk mindenre csak a fiskális megoldás az a mi működik. Illetve frászt működik. Van jogszabály a kutyaszaratásra? Naná, hogy van! Tele az utca kutyaszarral? Naná, hogy tele. Van jogszabály az állatkínzásra? A zebrán való óvatos áthajtásra? Az éjszakai randalírozásra? A fizetési fegyelem betartására??? És? Ez egy kinemszarjaleország. Ha meg a"hatóság" bekeményít, elkezdi betartatni a szirszart. Közúti ellenőrzés a veszélyes vezetők kiszűrésére? Megállítanak mindenkit és megbüntetik akinek nincs bekötve az öve. Aki a discoterepjárójával 200-al a leállósávban előz az meg biztos megússza. Foglalkozzunk a vakondtúrással, a hegyek meg majd csak ellesznek valahogy! A hatósági munka nélkülözi a kreativitást. Azt nem lehet normázni. A bürokrácia működteti önmagát, mindenki lepapírozza a saját bőre védelme érdekében amit a jogszabály megkíván, az élet meg megy ahogy tud. Ahol meg ekkora pénzek gurulnak, mint itt az aluminiumtermelő cégnél, kártalanítására nem lesz pénz, hisz a kár gyakorlatilag felmérhetetlen, de lesz sztárügyvédekre, akik mindenkit kimosnak, kivéve az iszapot a tájból és az otthonokból. Az se megoldás a következő időkre, hogy minden cég kössön felelősségbiztosítást. Vajh mekkora lenne a havi összeg ekkora veszélyeztetésre? Ki tudná, akarná azt fizetni? Melyik biztosító merne felvállalni egy tízmilliárdos kockázatot? Aztán ha nagybátran felvállalná, ki is fizetné, vagy inkább becsődölne? Ó mennyi kérdőjel és paragrafus, amik közt a jogászok jókat csűrcsavaroghatnak, miközben gyakorlati eredmény nélkül eltelnek az évek. Aztán még egy veszély. Ekkora ipari katasztrófa majd ráerősít a méregzöld ökofundamentalistákra akik eddig is minden amúgy értelmes, munkahelyteremtő beruházásnak keresztbetettek (lásd veresegyházi injekcióstűgyár), ki a fene fog tőkét invesztálni olyan iparilag elmaradott területekbe, ahol lassan felnő egy generáció úgy, hogy munkahelyről csak a választási plakáton olvasott?
21:45 Ma reggel gyönyörű idő köszöntött ránk. A reggel mindíg hamutzással és begyújtással kezdődik, utána kivittem a szemetet és amíg kicsit felszáradt a rengeteg harmat odakint, a naplót írtam, meg megtörtem a diót amit "T" hozott tegnap. Közben vidáman égett a tűz a kályhában és amire "J" kibújt a rongyok közűl, már 25 fok volt a szalonban. Reggeli után kihasználva a szélcsendet átálltunk Amapolával a ponton másik oldalára. Itt a ponton reményeim szerint majd leárnyékolja az uralkodó északnyugati zegernyét. Szóval ez lesz a téli helyünk. 
A pontonon balra a villanyóra és a hűtőszekrény. Mondjuk a ki és bemászkáláshoz korlátot kell mászni, de ez bennünket nem izgat. Amapola orral északkeletnek áll, egyharmada túlnyúlik a pontonon, ez hátul a kormány alatt a vízmélység miatt elkerülhetetlen de a hajó orra sokkal védettebb az időjárás ellen mint a többé-kevésbbé nyitott hátsó fertály.
Duplasoros autógumipufferekkel alaposan kikötve reményeim szerint nem lesz gond az időjárás, vagy a hajóforgalom keltette hullámzásokkal, lökésekkel télen. Ez persze nem jelenti azt, hogy leállt a motor menet közbeni további próbálgatása, de most nem ez a főcsapás iránya, a cél a megfelelő téli felkészülés, ami pl. további ponyvák szabását, a meglévők tökéletesítését jelenti. A felkészülés jegyében láncfűrésszel felvágtam a kályha számára "ehető" méretre a tegnap begyűjtött raklapot és gerendákat, kb. egy átlag téli heti tüzelő. Délutáni sétáinkon ahol kihajított fát látunk, begyűjtjük. Érdekes módon a fahulladék (hálistennek) a kutyának se kell, mindenki gázzal fűt, központifűtéses házban lakik a fahulladék csak szemét. Na mi hasznosítjuk. Amíg kitart nem kell villannyal, gázolajjal fűteni.
Ma megjelent a pontonon "Á M" a ponton gazdája. Rosszat sejtettem, tán útba vagyok neki, esetleg bérleti díjat kér érte, nenetán mégiscsak kifizették és elviszik, pedig milyen jól berendezkedtünk rajta. De nem ez volt a helyzet. Közbevatőleg ugye a ponton azért maradt itt, mert a
megrendelő akinek készítették nem fizette ki, így a nyakukon maradt. Most megnyertek egy tendert több régi dunai ponton felújítására, ahol szükséges fenékcserékre, szóval nagy munka esett be a cégbe. Na úgy tűnik a konkurrencia, aki elbukta a tendert, bosszúból feljelentette a rendőrségen, a munkaügyi hivatalban, APEH-nél, ahol csak lehetett. (tipikus magyar történet, dögöljön meg a szomszéd tehene is!)Meg is jött a csipetcsapat, rendőrautó, munkaügyiautó konfetti brillantin, láthatósági mellény et cetera, azonban nem találtak semmi szabálytalanságot. Nehéz ezt egy hatóságnak elviselni, semmi esemény, büntetés. Emberek bejelentve krampácsolnak a sólyatéren, sehol egy román. (pedig egy nagyon komoly gépelt feljelentés volt...{aki nem látta a "Tanu"-t ne törje a fejét hogy kerül ez ide})
- Na ott az a ponton az mért van ott?! Kérdi a rendőr. (amin éppen rendezkedünk Juditkával)
-Hát azt nem fizették ki.
-Nincs hatósági vizsgája.
-És akkor nem lehet a vizen?
-Lehet, de hajót nem szabad rákötni.
Itt a tudós rendőr még kioktatta szegény "ÁL"-t (aki amúgy annakidején a Lékai János hajózási szakközépiskola igazgatója volt, illetve tán még ma is az, nem kérdeztem), hogy ha valami havaria történik a rákötés kapcsán, majd én jól beperelem, mert nem volt a pontonnak papírja!
Na ekkor látogatott meg "Á L", hogy most mi legyen. Mondtam neki, hogy ha kifogása van ellene hogy itt vagyok, már szedem is a köteleimet, de ezt a helyet a Vízügytől bérlem, tehát teljesen legális az ittlétem. Szabadkozott, hogy neki aztán nem vagyok útjában, csak a rendőrnek. Na mondom én akkor innen el nem kötök, ha a rendőrnek baja van, jöjjön ide, majd elmagyarázom neki a HSz-t, hogy a mindenkori hajóvezető oda köt ahova akar ha a hajó biztonsága, a viziút szabadon tartása, az emberélet biztonsága és a víz tisztaságának megóvása szempontjából ezt tartja helyesnek. Ha a bérelt területem mellett van egy akármi, amit az összeütközés elkerülése érdekében célszerűnek tartok kötéllel a hajómhoz rögzíteni, az csak az én dolgom. Na jól felhergeltem magam, de a rendőr oda se dugta az orrát, ami a legjobb dolog volt ami történhetett, mert az a legjobb konfliktus, ami elmarad.
De ahogy mondám foglalkozzunk a vakondtúrásokkal (Tengerész hova köt, pontonon ki áll) a hegyek (iszapár, lúgfürdőben két falu) majd csak ellesznek valahogy.
