Ma ismét csodálatos idő volt. Igazi vénasszonyok nyara. Mondtam is "J"-nek, hogy ha most a lakásban lennénk annyit észlelnénk belőle, hogy a szomszéd ház tetejét süti a nap. A szük utcák is árnyékosak mifelénk a kies "Csikágóban" azaz a VII, kerület Garay környékén. Itt meg a hajón szinte ránkzuhan a levegőég. Csodás napfelkeltéket, fantasztikus szinekben játszó naplementéket élvezhetünk. A város bűze is csak megszűrve jut már el idáig. Az alacsony vízállás miatt lezárták az erőművet, nincs hordalék, a víz méteres mélységig átlátszó, még a halakat is látni, bukdácsolnak is a vöcskök, kacsák, szárcsák mindenfelé.
Ma a téli felkészülés jegyében begyűjtöttünk még vagy egy tucat roncs raklapot. Úgy gondolom lassan összejön a teljes téli tüzelőnk. Persze ha valahol belebotlunk valami deszkába, nem fogjuk otthagyni. Kettő híjján valamennyit felvágtam kályhaméretre láncfűrésszel, de nem tudtam befejezni, mert rámsötétedett, pedig a végén "J" is beszállt segíteni tartani, hordani. Tetőtől talpig alaposan fűrészporos lett, a termoruhája, mert persze nem öltözött be, bár kapott tőlem szép "kisvakond játszónadrágot", meg dzsekit, de mindíg optimista, azt gondolja nem lesz rá szüksége. Miközben dolgoztunk, a vers jutott eszembe, (ha jól emlékszem, mert van van vagy 50 éve, hogy tanultam)
....A napszámos, napszámosné/Tuskót fűrészel és hasít,/ Daróc pólyában gyermekük/A szévésszel versenyt sivít/ Hol a boldogság mostanában?/Barátságos meleg szobában. ...(Petőfi, Téli Világ)
Nos most a fűrészporból kifürödve éppen a barátságos meleg hajószalonban, pihenjük ki a tüzelőanyag feldolgozást, a kályha üvege mögött vörös lángok táncolnak, "J" TV-t néz és pletykalapokat olvas közben, én blogolok, mit mondjak, ez valóban a boldogság.