Sehogy se voltam megelégedve, ahogy tegnap is írtam a pontonnal. Oldalt állt a parthoz kötve, így alig volt alattunk víz, azt szerettem volna, ha merőlegesen áll a partra és akkor ha a végéhez kötünk lesz alattunk legalább 20 centi víz, ami megnyugtatóbb a számomra. Kihasználtam a déli szelet és átrendeztem a köteleket még tegnap este, de persze a száztonnákat kézzel nem tudtam igazán mozgatni, rábíztam a szélre, hogy éjjel tán lefordítja a pontont velünk együtt. Csak az volt a veszély, hogy rányom a "Kitűző VIII"-ra, "J" alaposan rám is ripakodott, hogy milyen ostoba vagyok, hogy kockáztatom a biztos kicsit rosszat a bizonytalan jóért, vagy nagyon rosszért. Na mázlim volt, reggelre pont úgy állt a hajó, meg a ponton ahogy szerettem volna, csak legalább 4 méterre volt a ponton vége a parttól, ami kijárásilag nem a legjobb, úgy, hogy amire "J" felébredt én már agyonmelóztam magam a drótkötelekkel, de kint van a járó a parton és alig kaptam leb@szást, mert ő persze csak azt látta már, hogy jobbra balra ki vagyunk pufferezve, tehát nyilván odaverődtünk a kitűzőhöz, ahogy ő megjósolta. Most magyarázzak? (Kicsit azért próbáltam)

15:54 Azért ezt a szakadó esőben való kötélmanővereket nem szeretjük. Az eső úgy csinált mintha elállna, kimentem és "J"-t is alarmíroztam, hogy hátrább álljunk a pontonon, mert ha beindul a kitűzőhajó esetleg kocc lesz. Merthogy ilyen alacsony vízben a fenéken ücsörög uszály, motoros, szóval ugratni kell a hajót. Na "J"-nek több esze volt, gumicsizmában vízhatlanban jött ki, rajtam csak egy régi Detertes vízhatlanfelső volt, el is áztam rendesen alul, merthogy naná, hogy rázendített az eső, amint belekezdtem a kötelezésbe. Most szárad a cucc a kályha mellett, meg kell csináljam minél előbb azokat a mennyezeti kapaszkodórudakat, melyeknek másodlagos funkciója a ruhaszárítás lesz a kályha fölött, quasifregoliként, mert alighanem nem ez az utolsó eset, hogy szárítkozni kell.

Délelőtt "T" meghozta a javított változatát a fordulatszámmérőnek, de még nem stimmel igazán, az lesz, hogy hoz egy marék ellenállást és kondit és addig csereberéljük itt a helyszínen az alkatrészeket, amíg sikerül belőni egy kontrollműszerrel, szóval folyt köv. Mindenesetre már annyit játszottunk vele, hogy motorhangról tudom mennyit pörög, abszolút hallásom van már erre, nem is kell műszer, úgy vagyok vele, mint annakidején egy pilóta, aki azt mondta, hogy a legfontosabb műszere a segge, azzal érez az ülésen mindent.

Más. Tegnap este nézem a híradót, elöntött két falut a bauxitos vörösiszap Ajka környékén. Négy halott, otthonok pusztultak. Tragédia. Na hogy jön ez le a "népnek"?  Hírek a médiában. Mondjuk az Illés Zolitól nem meglepő (szemellenzős  mozgalmár, ezt én írásba adom), azt mondja a tízmilliárdos kárt a károkozóval meg fogják fizettetni. Ekkora ökörséget!! Minek kell a népet ilyesmivel hülyíteni? Persze, ez így "igazságos". Naná erre iszik a vendég.  De ki az a hülye, aki úgy gondolja, hogy egy bármiféle cég ma magyarországon, 1.  tízmilliárdos szabad, kártérítésre felhasználható tőkével rendelkezik? 2. ha netán lenne is ennyi pénze, majd odaadja egy vismajor kárra, merthogy ha nem vismajor, hanem emberi hiba, akkor az a hibás aki elkövette. Magánszemélytől tízmilliárd? Ha meg vismajor, akkor nem kell kártéríteni. Gondolom a magáncégnek van max 10millió alapító tőkéje, addig felelős, aztán csődeljárás, Marinéni beállhat a sorba, vagy az állam, ha meghitelezi Marinéni házikójának rendbetételét, a kár az államé, azaz mindannyiunké. Csak majd nézzük, hogy bújik ki a biztosító is a számtalan jogászával, szakértőjével a kártérítés alól! A média meg azt a legszebb fogást találta az eseményen (a mai manőverek közt viszonylag keveset hallgattam rádiót, de ez tuti benne volt), hogy Gyurcsán Ferencnek valami ijafija, valamikori üzlettársa tulajdonos a bűnös cégben. Na egy újságírónak csak meg kell mutatni a célsegget és máris hegyezi a nyelvét. Most meg, hogy benarancsosodott az ország muszáj igyekezni, mert aki elsőnek odafér az kapja a legzamatosabbat és hátha elfelejtik, hogy korábban vörösebb segget nyalt.

Az meg csak hab a tortán, hogy az átlagújságíró, tehát nem a műszaki szakújságíró, annakidején megbukott fizikából, kémiából, matekból, tehát símán keveri a köbmétert a literrel, kilóval, fingja sincs mi a különbség a feszültség, az áramerősség, a teljesítmény, a vilamos fogyasztás (Volt, Amper, Kilowatt, Kilowattóra) közt, számára csak a forint, euro, svájci frank, stb az értelmezhető dimenzió, így szólhatott tegnap a királyi TV híreiben az, hogy hetvenezer liter zagy ömlött ki, majd a rádióban az, hogy 70000 köbméter. Csak három nagyságrend a különbség, persze a "nagyságrend" szó is mást jelent újságírónak, politikusnak, náluk azt jelenti, hogy valami kicsivel több, vagy kevesebb. Micsoda farkak formálják itt a közvéleményt! És ha most valaki azt hinné, mert nálunk nem ész van, hanem szekértáborok, nem a gondolkodás, hanem a hit a meghatározó, hogy azonnal beledug engem az általa kommunistáknak, vörösöknek, szoclibeknek, netán zsidóbérenceknek, szóval a nemzetrontó utálatosoknak a gyűjtőzsákjába, nos nagyot téved, mert amit a politikusokról, médiamunkásokról mondtam, azt párt és rendszerfüggetlennek gondolom, amióta én élek (66 éve) így van, talán az egyetlen, amiben nemzetünk folyamatossága töretlen.