Rozsdamentes lemezből csináltam egy mérőtokot a boylertermosztát érzékelőjének és felcsavaroztam egy, a hengerfej oldalán lévő 10-es zsákfuratra. Persze itt kicsit alacsonyabb lesz a hőmérséklet mint bent a víztérben, de majd azt csinálom, hogy felküldöm a hűtővizet 85 fokra és akkor addig tekerem a termosztát beállítócsavarját amíg éppen bekapcsol. A mérőtokot meg kívülről kicsit lehőszigetelem, így a külső hőmérséklet változás nem lesz rá akkora hatással. Van ugyan a fagydugó mellett egy, a blokkba símuló belső kulcsnyílású nagy csavarfej, gondolom a víztérbe vezet, de olyan nehezen megközelíthető helyen van, hogy nem akarnám kicsavarni, hogy beleapplikáljak valami mérőhüvelyt. Sehol se leltem az adagolóhoz menő üzemanyagcsőhöz való aprócska bilicset, így kénytelen voltam kibiciklizni a Homashitához a Fehérvári útra. Mondjuk nem nagyon hosszú az út, csak a Lágymányosi hídra való felcipelését utálom a bringának. A múltkor amikor arrafelé tekertem, zivataros napok után rengeteg éticsiga szaladgált a kerékpárúton, az arrajárók sokat szétlapítottak, én igyekeztem kerülgetni őket. Eszembe jutott, vajh meddig száguldozom még kétkeréken, mikor lesz az amikor akár rólam is szólhat majd a vicc a csigaszedő öregemberről, hány év még az "annyi". Remélem elég sok. Aki nem ismeri elmesélem.

Éticsiga begyűjtő állomáson a szedők rakják a mérlegre a zsákmányt, 10 kiló, 15 kiló, stb, jön egy bácsika, lerak két darabot.

-Na de bácsika, ennyi??? Nézze a többiek mennyit szedtek!

-Naa...jaaa...gyerekeim...höööö. T'djátok.... neke..eem neem o'an eccerűűű! Észr'veszek eggg..gyet, deee amire leha...hööö'jolok HUSS!

Na de nézzük a hajót! Elmentem ugye a boltba négy bilincsért, aztán otthagytam egy rakás pénzt, mert már régóta vágytam egy 12V-os ledes stecklámpára, mert ez 20W-os  fénycsőarmatúra (a Volga szállóban volt fürdőszobalámpa), ami a gépházban ég csak parti áram esetén világít, azonkívül olyan esetlen plump holmi, hogy sehova se fér oda, ráadásul mindíg leesik. Az elemlámpa meg részben kevés, részben mindíg éppen lemerül, azonkívül leköti az egyik kezemet. Szóval a gépházban turkáláshoz, ami mostanság az életem meghatározó részét képezi kell egy ilyen. Aztán a boltban nézelődve megláttam azt a légszűrőt ami el is fér a gépházban. Így néz ki. Nem egy olcsó darab, de "örökre vasalva", mert a betét nem cserélhető papírszűrő, hanem mosható, amit felszerelés előtt olajjal kellett megnedvesítenem, hogy megfelelően működjön. Ezzel elejét vettem, egy újabb levegő nélküli  motorozásnak, arról nem is beszélve, hogy nem árt ha a levegő megszűrve megy a motorba, bár a hajón ebből a szempontból sokkal kedvezőbb a helyzet mint mondjuk poros úton az autónál. A felső gumimandzsetta arra való, hogy ha netán találok valahol egy 62mm átmérőjű gégecsövet, akár kicsövezhetem a cockpit műszerkonzol alá is, ahonnan a gépház a levegőt kapja, persze csak majd ha egyszer a hangszigetelt ajtókat felrakom, de addig még elég sok víz le fog folyni itt Amapola feneke alatt.