Bekötöttem a szivattyúműködtetést. A cockpit vezérlőpultra tettem pluszba a szivattyúnak egy  háromállású kapcsolót, egy 5A-es Wickmann olvadóbiztosítót és egy zöld LEDet, ami akkor világít, ha a szivattyú bekapcsolt. A kapcsoló középállásban kikapcsolja a szivattyút, egyik szélső állásban bekapcsolja, a másik szélső állásban meg rákapcsolja a termosztátkapcsolóra, ez az a bizonyos "AUT" (automata) állás. Ehhez be kellett húzni két vezetéket a gépházból a pultig. Mindent elkötöttem, beforrasztottam, hibátlanul működik. Így elmondva egyszerű, de ráment a nap. Este még ideiglenesen bekötöttem egy kukázott, ütött kopott, de bitang erős hangú 12V-os dudát a próbatábla kapcsaira, (amikor a cigányok bontották a Ráckeve II.-t, nekik csak az alu- és vasanyag kellett, elkértem tőlük az összes poziciós lámpát, meg ezt a dudát, amikor kipróbáltam csak nyűnyörgött, kiderült, hogy nyakig kitömte a darázs a betonná szikkadt fészkével a csigaformájú trombitáját, vagy egy órát kínlódtunk vele ketten amíg kipiszkáltuk), hogy szükség esetén tudjunk hangjelzést adni az evezősöknek, mert a múltkori próbánál is nehéz volt kitérni, mindenáron el akart ütni egy, háttal evez a menetirányának, húz mint az őrült és megy cikkcakkban. Rengeteg evezős van a vizen, a fene se ismeri ki a logikájukat, százkilós behemótok melóznak a nyolcasban, négyesben, kettesben, mindegyik csak egy evezővel húz, ma meg megjelent két pici lányka mellettünk, összesen nem voltak 25 évesek és hajóval együtt se nyomtak 100 kilót, de négy evezőjük volt. Keményen dolgoztak a ritkaságszámba menő, a folyó hosszirányába fújó erős déli szél által felkorbácsolt hullámos vizen, nagyon ügyesen csinálták, egész meghatódtam tőlük olyan aranyosak voltak, nagyapói érzéseket váltottak ki belőlem.

Tegnap amikor a kapcsolóért mentem be Csepelre a boltba, a piac mellett kerekeztem el, nem tudtam ellenállni a zöldségespult csábításának, bár elmúlt már Lőrinc, de vettem egy görögdinnyét, egy sárgadinnyét, meg 8db őszibarackot, mert azt mondta a boltos, hogy finom. Nem tudom ki hogy van vele, de az idén nem ettem még jó őszibarackot, pedig imádom. Na ez is szar volt. Valahogy száraz, tapló, íztelen. A gyümölcsöket, zöldségeket agyonnemesítették, hogy egyforma méretűek szépek, a kártevőkkel szemben ellenállóak és hosszú ideig eltarthatóak legyenek, de közben, mint mellékes dolog az íz, az elsikkadt. A paradicsom a legjobb példa erre, gyönyörű de íztelen. "G J" a Novotel BKK kertésze mondta erre, hogy "piacos" a termék. A másik ok, hogy a feldolgozóipar az igazi nagy felvevő, ott nem szempont a jó íz, adalékokkal, ízfokozókkal, cukorral, pótolható minden. A kőkemény gumibarack kifejezetten a befőttgyártásra lett kitenyésztve, mert megfőzve, cukrozva remek konzerv, de a paraszt, meg a kereskedő persze kiviszi a piacra is, kit érdekel mit zabál a vevő, fő, hogy fizessen. Az ipari, meg a takarmánykrumpli igénytelen jószág, egy bokorban megterem 10-15 kiló is, az étkezési burgonyából viszont kevesebb gumó nö egy növény gyökerein, többet kell kiásni, tehát több a meló vele, majd hülye lesz a paraszt azt árulni, úgyse tudja a hülye pesti megkülönböztetni őket. Ha meg közétkeztetésre főznek belőle akkor meg úgysincs drágábbra pénz, egyék ezt a szart az óvodások, iskolások, öregek a napköziben! Hitványság, gagyiság, minőségtelenség ahova néz, nyúl, kóstol az ember.