Kalandos napunk volt. Korábban megbeszéltük Veperdi kapitánnyal (ő volt a Bisset könyvek fordítója ha emlékeztek még erre a szintén kalandos projektre), hogy kinéznek a hajóra Marcsival a feleségével és megyünk egy kis manővergyakorlatra Amapolával. Végül is egyéb okok fennforgása miatt csak egyedül jött. Standby reggel kilenckor. Motor indul (természetesen az első apró pöccintésre), hangja mint a svájci óráé, kis melegedés, közben oldalponyvák kilátásfokozás végett feltekerve akkutöltések generátorokra átkapcsolva, parti áram kihúzva, spring elenged, kötelek elengedve, kormány balra teljesen kihajtva, hogy az "előrébe" járó jobbos hajócsavar a bal oldalával kikötött hajó farát eltávolítsa a pontontól, irányváltó és gázkar egész lassan előrébe, "Taszítsd el elől és középen!".....Én a kormánynál, Bandi elől, "J" középen szóval bőséges legénységgel minden a legtökéletesebb....lenne, de hajó nem mozdul. Kicsit ráteszek a gázra....akkor sem. Mondjuk erős hátszelünk van, rányom a pontonra, változtatok a taktikán, áttekerem a kormányt jobbra és hátrába kapcsolok. Elsőre semmi, aztán amikor ráteszek egy nagyobb lapáttal, lassan megindulunk a széllel szemben hátra. Aztán előrébe, miközben a hajó orrát a hosszú csáklyával "B"  eltólja a pontontól, látom ahogy egész testével keményen belefeszül, de végre megindulunk. Ekkor még nem sejtettem...(ahogy a "Tanu"-ban), pedig amikor hátranéztem iszapfelhőt láttam kavarogni a nyomdokvízben, ami akár gyanúra adhatott volna okot.

Kis szünet, mert görögdinnyét fogunk enni, de utána folytatom.

18:31 No. (ettünk már jobb dinnyét is az idén...)Szóval elindultunk. Szépen fordulózott a hajó, a kipufogódob nélkül elérte csúcsban a 7 csomót, szóval mindössze két tizeddel többet, mint annakelőtte, de nincs semmi füst a hálóban, ami nagyszerű. Más kérdés, hogy nagyobb gázon azért erősebben durrog a hajó feneke, lehet, hogy átalakítva, hogy ne füstöljön semmi esetre se mégis visszarakom, mert szeretném a gépet a lehető legjobban lecsendesíteni. "B" átvette a kormányt, neki az enyémnél jóval nagyobb a gyakorlata géphajók manőverezésével, amikor otthagyta a tengert átment a honvédséghez és vezetett a Dunán aknásznaszádot, ami ugyan kétszer akkora mint Amapola (géperőben meg ötször), de azért a manőver módja összemérhető. Nagyjából elégedett volt a hajó manőverezhetőségével ő is. Megyünk előre, hátra, fordulunk lendületből és tolatva, a sebesség 4-6 csomó közt változik, működnek a dolgok. A hűtővíz szivattyú remekül teszi a dolgát, szóval úgy tűnik ez a probléma kipipálható. Nade. "J" lekukucskált a gépházba, amiről én már kezdek leszokni, és közölte, csöpög a gázolaj. Na aláhanyatlottam én is, valóban, a 3-as henger magasnyomású csöve a porlasztó csatlakozásnál nedvedzik, és a tápszivattyúról az adagoló oldalán is csordogál a lé. Ez eddig nem volt. Úgy tűnik semmi se lehet tökéletes, ahogy a róka mondja a Kishercegnek. Mondjuk a dolog nem katasztrofális, "J" egy kis műanyagvödröt tesz az adagoló alá, kikötésig lesz benne három gyűszűnyi anyag, de azért hazafelé vesszük az irányt. "B" átadja a kormányt, mindenki saját maga törje össze a hajóját kikötéskor, elhatározom, hogy egy nagyon szép, biztonsági manővert fogok csinálni, nehogy már leégjek itt a vendég előtt. A szokásos módon közelítem a helyünket, amikor egyszercsak elfogy a sebesség... Na egy picivel nagyobb gázt... semmi. A hülye (szóval én is) látja, bizony megfeneklettünk. Gyorsan összeáll a kép, az elmúlt napokban jó fél métert leengedtek a belvizek miatt a Kisdunából. Amikor indultunk, nem a szélnyomás, hanem a fenék fogott meg bennünket, azért volt a nagy iszapkavarás. Se hátrába, se előrébe nem tudunk leszabadulni. Rövid kupaktanács után a horgonnyal kievezek folyásnak felfelé (a folyás az jelen esetben nulla, mert zárva fent a zsilip és áramtermelés sincs, tehát a turbinákon se folyik át számottevő víz, csak a pangás ellen van tán egész minimális vízutánpótlás, de gyakorlatilag állóvízben vagyunk), jobbra a mederbe, miután körbetapogatom a csáklyanyéllel a hajót és megállapítom, hogy jé, tényleg nincs alattunk víz. Az elkövetkező másfél órát horgony csőrlőzéssel, horgony fenékről való felszakításával múlatjuk, még a zsilip felé igyekvő motorcsónakokat is lestoppolom és arra kérem csináljanak mellettünk jó nagy hullámokat (bezzeg máskor amikor nem kell kérés nélkül teszik). Végül átkötök a pontonra és talán a hullámoknak hála, meg persze a verítékünknek, mintha megindulnánk. Halvány meggyőződéssel elindítom a motort és kérem a maradék 10 métert már gépi meghajtással tesszük meg. Ismét billeg alattunk a hajó, szép az élet, még a nap is kisüt. Manőverkoccintás körtepálinkával, hajó a helyén kikötve, és nem is mondtam még, a takonykórom is elmúlt. Szép az élet!!