Hajónapló

Befejeztem a  hálókabinban a kipufogó hőszigetelését, helyreraktam a polcolkat végre, beszabtam a lépcső alatt hiányzó utolsó padlódeszkát és alaposan kitakarítottam. A szalonban is volt még egy ideiglenes, a valahavolt Novotel konyhai ajtóból szabott padlódeszka darab a térképasztalt a szofától elválasztó szoknyafal tövében, ezt is kihajítottam és csináltam egy véglegeset. Nem nagyon kívánkoztam kifelé a melegből, de a körfűrészeléseket csak a pontonon lévő munkaasztalon tudtam csinálni a fűrészpor miatt, hát a metsző szélben alaposan kihűltem. Ez volt délelőtt, délután nekiláttam az irányváltó és gázkar megmagasító szerkezetet kitalálni és a vasat le is vágtam az oszlophoz. 

Mai ajánlatom https://www.youtube.com/watch?v=7V99mhUsW_8&feature=related

Jó hajózást "Kis ember"!

 Süt a nap, süvít a szél, hideg van, kinti munka elnapolva. Ráadásul délutánra futó záporokat hoztak a bőjti szelek. A cockpitban a műszerpulton még mindig nem működött a Raymarine Bidata műszer. Télen arra fogtam, hogy "hidege van" az LCD kijelzőnek, de ez mostmár nem áll. Kibontottam rosszat sejtve, de hálistennek csak egy csatlakozó csúszott ki, visszadugtam és kikönnyítettem a kábelt, hogy a súlya ne húzza ki mégegyszer. Aztán kipakoltam a hálókabinban a "J" ágya alatti tárolót és folytattam a kipufogócső hőszigetelésének befejezését, amit a tél beálltával a hideg  miatt hagytam abba. A csövet ISOLIT kőzetgyapot veszi körül, de ezt az ágy alatti padlódeszka alatt egy kemény hablemez takarja, ezt szabtam most be és ragasztottam oda a helyére és még PUR habbal is rögzítettem. Holnap a túloldalról még betömködök egy adag ISOLITot, ez nagyon utálatos meló, fel kell vegyek porálarcot, mert rettenetesen fullaszt a pora, de ha egyszer végre letakarom légmentesen, azt remélem, hogy az én életemben többet nem kell hozzányúlni. Ezután végre beállhat a tárolórend a hálóban az ágy és a bejárati lépcső alatt, megszűnik a baromi kupleráj, ami azért is fontos, mert már nagyon szeretnék visszaköltözni a hálóba aludni, előbb utóbb csak vége lesz a fűtési szezonnak, bár erre most rácáfolni látszik az idő, az imént fűtöttem be a kályhába ma másodszor. A tél elején az ágy alatti nyílásig elvezetett kéteres vezetéket kivezettem a cockpitba, erre fogom kötni  a hajókürt nyomógombját, merthogy a duda is előírás. Ma azt találtam ki, hogy ki fogom emelni a műszerpult fölé egy méterre az irányváltókart és a gázkart, mert nem tetszik, hogy minden motormanővernél le kell hajolni mélyen a kormánytól, ezzel másodpercekre elveszítve a rálátást a környezetre. Eddig ezt a néhány próbaút során úgy oldottam meg, hogy a lábammal taszigáltam a karokat, de ez nem egy szép és főleg nem biztonságos megoldás. Ha már lesz egy oszlop amin a karok lesznek, akkor a duda nyomógombja is itt lesz kéznél, merthogy idáig nem volt duda és az egyik tavalyi próbaút során is nehéz volt elkerülni, hogy a menetirányuknak háttal eszeveszetten húzó rengeteg evezős közül egy el ne üsse Amapolát.

Tegnap szép volt a reggel. Nagyon szeretném a már napok óta tervezett lakkozásokat elintézni a decken, de hol homokot hol pernyét hozott a szél. Tegnap majdnem nekifogtam, de nagyon ijesztgetett a meteorológia és én hittem nekik. És milyen jól tettem! Délután elkezdett szemerkélni az eső és egy óra alatt viharos idővel visszajött a tél. Hideg van, egész éjjel csikorogtak a puffergumik, fütyörészett minden ami kötél és kellemesen ringatott a hajó. Aludtam is mint a bunda, csak "J" fél ilyenkor kicsit, mert mindig attól tart, hogy letép a szél minket. Szóval jól tettem, hogy nem költöztem ki a terjedelmes lakkoznivalókkal, mert nem tudom mit kezdtem volna velük az esőben, ami a kezdeti cseperészés után alaposan elkezdett zuhogni. Így inkább idebent vacakoltam a fényforrásaimmal. Ma se lesz kinti munka ebben a hidegben és viharos szélben. 

TM-el mailezgetünk folyamatosan, a tegnapi Duna kommentekre írta ezt:

"Minden vitatkozónak először a Mosonyiék kidolgozta átfogó vízgazdálkodási elgondolást kellene kötelező tárgyként megtanulnia és fölmondania, utána mondhatja a sajátját. Ahhoz pedig egy asztalnál kell ülni tóttal, osztrákkal, némettel, ukránnak, oláhval, déli szomszéddal, és közös nevezőre jutni, hogyan tovább Kárpát medence. Na, ez nem lesz az én, a mi életünkben. És nem a határon túliakon múlik! Ez a szomorú!!!

Egy alkalommal, Izreelből jöttem haza, El Al géppel és mellettem egy Magyarországról aliázott idős hölgy ült. Itthon éppen valamelyik árvíz utáni helyreállítás volt a téma, a hölgy hozzám fordulva megkérdezi: hogyan van az önöknél, hogy nem tudnak a vízzel mit kezdeni, hol sok van belőle, hol kevés???

Toldy Miki hívta fel a figyelmemet erre a cikkre. http://www.mfor.hu/cikkek/Uj_tipusu_hajok_kellenek_a_dunai_hajozas_fejlesztesehez.htmlAhogy azt a Mórickanéni elképzeli! Az utolsó mondat akár helyes is lehetne, de eszembe jut a Vituki tanulmány, ahol olyan megoldást rendeltek, mely nem tartalmazza a duzzasztást. Mit tesznek majd a szakemberek, ha rájuk parancsolnak, hogy nem lehet 1,50-nél mélyebb merülésű hajót tervezni? Hogy így egy árútonnakilóméter a duplájába kerül majd, mint a rajnai bárkával? Hogy lesz ez versenyképes? Megannyi kérdőjel. Az meg hogy Magyaroroszágon ..." alapot jelentenek az értékes hajóépítő hagyományok és szakértelem "...   Jézusom! Holvanazmár!!! Roskatag aggastyánokat fognak klónozni? Mert kevés él már csak a szakmát ismerőkből, a többség a föld alatt, meg az urnákban...A mai szakértelem meg....nem akarom alábecsülni az ifjú nemzedéket, de ha nem volt kitől megtanulni, mert pláza van a hajógyár helyén, honnan tudnák?? A hajóépítéshez  nem elég a computertudomány. Ahhoz tudni kell amit a régi hajókovácsok tudtak, hogy egy 10-es kazánlemezt hogy és hol kell megmelegíteni, hol és mekkora erővel kell megütni, hogy odagörbüljön a bordára. A "hagyomány" az nem az, hogy emlékszünk rá, hogy volt egyszer, hanem olyan, hogy most is tudjuk azt amit akkor.

0:02 Szóval már holnap van. Beho küldött rengeteg képet, mostanra úgy-ahogy deformáltam blogbavalónak őket. 

Íme az első érkezők.  

 Hogy javuljon a korátlag azért ifjabbak is jönnek.

Sőt még annál is ifjabbak.

De a korkülönbségek kiegyenlítődnek.

Megindulunk a gonosz fatörzs ellen.

 

 

 

 

 

 

 Két kötelet vonszolni kemény evezősmunka volt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Feszült figyelem az arcokon. (Miután Jánost a könnyebb Krisztiánra cseréltem a csónakban)                                                                                                                                                                                                                                                          

 

 

 

 

 

 

 

Még egy lasszózás a part közelében.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És kint van a hajózást veszélyeztető szörny.

 

 

Lehet kajálni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Meg babázni.

 Mert a kis sünöket mindenki megdögönyözte, de nagyon jól bírták.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 De van belőlük bőven, jutott az anyjuknak is.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mindenki zabál, nekem meg semmi??

 

 

 A képen nem látni, de megbökte a könyökömet a Deni, így aztán nem bírva a szemrehányó tekintetét egy kicsit adtam neki, mint ahogy három képsorral feljebb a Márti is éppen neki nyújt egy falatot az asztalfőről a baloldalamra. Szóval szépen letarhált mindenkit azzal a fájdalmas tekintetével.

 

Közben új vendég érkezik. Marci még befér a pörköltbe, de már erősen fogy a bográcsból. 

Aztán a végére még pár kép, arcok a csapatból,  mert mindjárt fél kettő és leragad a szemem. 

Ha jól igyekszem beazonosítani a jelenléti ív alapján, az "old boy szekció" álló tagja Csomós Róbert ( http://pescador.uw.hu/  ), aki már akkor mélytengeri búvár volt, amikor én még csak pocsolyákban úsztattam a magam faragta, hajónak nevezett deszkadarabokat.

 Mindenki sumákol. A kicsik kicsibe a nagyok nagyba. Azelőtt mindig ott volt 10-ére a bankszámlámon a nyugdíj. Ha 10-ike hétvégére esett, akkor már pénteken ott volt a pénz. Most, hogy végre a zemberek emberei vezényelnek, mondom kimegyek a tecsóba, mert elfogyott az ásványvíz a hét végén. Na nézem a fizetés után a bankszámlaegyenlegemet 8314 Ft maradt rajta a két karton víz kifizetése után. (valami köze lehet a dolognak a Pí-hez) Ennél azért valamivel több a nyögdíjam, azaz még nem utaltak. Amúgy hatalmas anyagi hasznunk volt a bulin, vagy 300 forintnyi üveget és egy 500 Ft-os sörösrekeszt váltottam vissza, a sörösdobozokhoz sorba kellett volna állnom a hajléktalanokkal, akik ezresével nyomják az automatába a dobozokat, így az elsőnek a szatyrába raktam az enyémeket. Most értem vissza a fuvarból, reggel még ezt-azt elpakoltam ami szombatról kint maradt, meg megpróbáltam a vihar nyomait eltüntetni, amit szétszórt összeraktam, letakartam a gumicsónakot, ne szívja a nap, jól tettem, hogy még szombat este kikötöttem jól a ponton cönkjeihez, mert éjjel biztos bevitte volna a cúg a Dunába. Most már abbamaradhatna ez a háromszor háromnapos északi. (aki még ismeri ezt a régen rendszeres balatoni jelenséget) No ebéd aztán szunya, én úgy ellustultam mostanság, hogy nem tudom mi lesz a hajózással, mert csak ténfergek.

20:57 nem is csináltam semmi komolyat. Kicsit LED-eztem, lassan minden fényforrás öszeáll. Beho küldött képeket a szombatról. 

Ma van a költészet napja. Ez az egyik kedvenc versem..talán a legkedvencebb. https://www.youtube.com/watch?v=-bLfe269TI0

 

Naná, hogy elállt a szél reggelre! Persze ennek az volt az ára, hogy tegnap tökösen kitartottunk a süvöltő szélben, ami néha még a pörköltet is majd kivitte a szájakból. Hideg, borzongató reggelre ébredtünk, de a nap hétágról süt, kipihentem kissé magam, rájöttem igazából a tegnapi rossz hatásfokú megfeszített evezés fáraszthatott ki, mert a két kötél húzása a vízben (sőt a drótkötél a fenéken) amikkel a szél ellenében a csónakot, a partról meg a fát húztátok, eléggé megterhelt. Eszembe jutott a szomorú történet amit RP mesélt. A Fenixszel (a Földközin tartott hajójukkal, merthogy Ausztráliában is van nekik egy) valami öbölben horgonyoztak, a közelükben egy idős házaspár egy másik hajóval. Este kicsónakáztak a partra  vacsorázni, ahogy az öregek is ezt tették. De nem együtt voltak. Kemény szél támadt erős hullámzásban kellett visszamotorozni az enyémhez hasonlóan aprócska gumicsónakkal. A két öreg viszont soha nem került elő. Nem lehet tudni pontosan mi történhetett, de nagy valószínűséggel leállhatott a motorjuk, és ahogy tegnap látszott két személlyel ebben a csónakban gyakorlatilag lehetetlen hatásosan evezni, pláne hullámos vízben pláne ellenszélben, nem véletlen, hogy egy biztosító kötelet kiadtam Amapolára a lányomnak.

Az imént kijavítottam a helyesírási hibákat, a helytelen fogalmazásokat, meg a helytelen nevet (Jánost leistvánoztam, végülis szent-szent)a tegnap esti blogban, mert  este annyi energiám nem maradt, hogy a képek beintarziázása után még át is nézzem a szöveget. És ma csak heverészni fogok és olvasgatni, ott egye meg a  fene a melót!

9:20 Mutatok egy borzalmat.http://www.blikk.hu/blikk_aktualis/sajat-tengerjarot-epitett-vilmos-2048894

Az történt, hogy tegnapelőtt éppen szállok le a buszról a garay piacról hazafelé jövet, amikor szól a telefonom. Egy slapaj a BLIKK-től bizonyos Pintér Luca interjút akar csinálni velem. Mit mondjak...eltekintve attól, hogy épp autók előtt szaladtam át a Weiss Manfréd út túloldalára, voltak sejtéseim. Készültem a tegnapi bulira, volt egy csomó dolgom, hogy ne égjen semmi a körmömre ezért keltem reggel hatkor, ehhez képest most idejön valaki egy ...hát mondjuk úgy általam nem olvasott laptól, két órát elvesz az életemből, szóval azt mondtam jöjjön a jövő héten. Nagyon erősködött, hogy ő ezt aznap akarja, de megszabadultam tőle. Hitem én! Épp a cipőmet húzom lefelé a cockpitban, Luca csörög. Amúgy nagyon udvarias rendkívül kedves hang...nem lehetne mégis?? NEM. Akkor legalább telefonon egy húszpercest! Hőőő...na jó, hívjon 10 perc múlva, addig kipakolok, leülök és feldugom a telefonom a töltőre. Pontosan 10 perc, szól a telefon, jönnek a kérdések, mennek a válaszok. Mesélem többek közt, hogy az elhatározás a a Szajnán úszó EU lobogós hajót nézve született meg bennem, amikor néztem a Point Neuf-ről "hogy úszik el a dinnyehéj" (végülis nemsokára itt a költészet napja). Lement a riport, kértem küldje el az anyagot, hogy javíthassam amit kell, nem akarok a stílusához nyúlni, de hozzánemértők szoktak hajózással kapcsolatban hibázni szavakkal. Kérdeztem felveszi e a szövegemet, vagy csak jegyzetel, azt mondta jegyzetel, ez további aggodalommal töltött el, mint kiderült volt rá okom. Nos idézek egy mondatot a nyersanyagból. "2003 nyarán a Szajna partján álmodozva néztem a folyó vizén csordogáló dinnyehéj formájú hajókat."  Sóhajtottam, javítottam. Ezt is, meg a többi sületlenséget. Mindenáron arra akarta kihegyezni a cikket, hogy hajón gyakorlatilag ingyen lehet élni, mindent lop az ember és semmiért se fizet, nyilván ez a lapja  olvasóközönsége érdeklődési körének centruma. Aztán kértem, hogy a végleges cikket mégegyszer küldje át és közölje a megjelenés idejét, amire azt válaszolta, hogy a szerkesztők(??) még átírják az anyagot. Azóta egy sor, egy szó se a hölgytől, ellenben ma meggoglizom a témát, hát ez lett belőle. Ja és az első képre odaírták, hogy MTI fotó, de a másodikra, hogy azt a blogomból kopyzták, azt nem. Pedig amikor felhatalmaztam a képanyagom felhasználására azt is kértem, hogy közölje a blog linkjét. Ha elolvassátok a "cikket" és elolvassátok mondjuk az általam tipikus  BLIKKolvasónak vélt kommentező  legfőbb kérdését, mely a tárgyban felmerült benne, láthatjátok a színvonalat. Íme a közvéleményformáló média.(meggoogliztam, a BLIKK "legolvasottabb magyar napilap" ) Kérdem én saját magamat: És még csodálkozol bármin is?

13:48 Nekem olyan drága jóságos feleségem van, hogy adott a marhapörköltjéből.Mielőtt ebéd utáni sziesztára vonulnék mutatok még pár képet.

 " J"  annyi virágot kapott, hogy beborítják Amapolát. Megmutatom a hajózási akadályokat is immáron ártalmatlanítva. Az első aránylag könnyebb volt, ezt seperc alatt kirántotta a partra az ott álló tettrekész csapat, de a másodikat azt csak igen kemény munkával sikerült a part menti sziklákra emelni, ahol már nem veszélyezteti a hajózás biztonságát.

Amúgy a szél megint süvít és cibálja a hajót, mégiscsak kell valami szélgenerátort csináljak, mert elég már a villanyszámlából!

21:03 Végülis eltrendeztettek a virágok.

 Kaptunk még a  művész Pamacstól (Fejéregyházi András) egy egészen speciális "virágcserepet". Így néz ki. Nagyon szép, "J" tapsikol örömében ha ránéz, ő is fényképezte le, csak én húztam a számat, hogy mégegy "nem hajóra, hanem kertbe való holmi", remélem nem sértettem meg vele nagyon a művészt amikor húztam a számat az ajándék láttán. Amúgy vele jött egy rendkívüli vendég, akinek felkeltette az érdeklődését az Amapola projekt, Fejéregyházi Sándor, a valamikorvolt hajógyár igazgatója, ahol valaha a folyami és a tengeri hajók készültek. Így múlik el a világ dicsősége...Amapola az egyetlen épülő magyar hajó.

Gyerekek... én olyan piszokul elfáradtam, hogy a kezem nem tudom megemelni. "J" a másik fele, ő is csak dülöngél.  Mondom hagyom a dagadt ruhát másra, szóval majd holnap megírom a naplót, de aztán mégiscsak nekiálltam, mert gondolom néhányan már olvassák a mai napot is, akik itt voltak, meg azok is akik nem. Szóval a "jelenléti ív" tanúsága szerint Denit és az összes sünpalántát is beszámítva 33-an voltunk, de erős a gyanúm, hogy főleg a későbben jöttek közűl néhányan leszabotálták az adminisztrációt. Mindenesetre a "kemény mag" megjelent. Bár  az első perctől hangsúlyoztam, hogy nem tekintem magunkat házigazdának, legfeljebb csak egyszerű résztvevői vagyunk a pikniknek, de aztán mégis valahogy úgy alakult, hogy sokat kellett ugrándoznunk. Vitézül elpakoltam a táborhelyet és még a bográcsot is kisikáltam, de szegény "J" még mindig mosogat, mert valahogy minden tányérunk beforgott a közevésbe, "szerencsére" két rozsdamentes bögrét és egy műanyag húsvágó deszkát beejtettem a Balatonba (nekünk minden víz Balaton akár a Dunán, akár az Adrián vagyunk) amikor az eszetlen mennyiségű csetreszt behordtuk a hajóra, ezeket már nem kell mosogatni, ráadásul a szokásos mágnessel való szerszámkiszedés, ami pl ollónál bevált, se működik ezeket nem fogja a mágnes, szóval ezekből, erről a halak esznek isznak ezentúl. "J" nem győzi siratni a kedvenc bögréit.  Akinek egy narancsszínű műanyag pohara hiányzik az viszont itt van, erősen "süngyanús" a dolog. Szóval remek volt a buli, bár amit reméltem, hogy ezentúl tudni fogom, kit hogy hívnak, melyik névhez melyik ábrázat tartozik, azt a kitűzők ellenérte is csak felébe, harmadába sikerült memorizálnom és erős a gyanúm, hogy ahogy telnek a napok egyre többet fogok elfelejteni, de hát amíg az embernek minden pisálás előtt eszébe jut kigombolni és ütőképesen használni a hardvert, addig ne panaszkodjon a szoftverjére!

Szóval aki nem volt itt sajnálhatja, aki meg itt volt az biztos nem unatkozott, a távollévők kedvéért rögzítem a tényt, hogy teljes sikerrel járt a hajózóút tuskótlanítása, némi nyers erőszak alkalmazásával kihúztuk a partra illetve a part melletti veszélytelen vízbe a fákat, mindenki aki részt vett az akcióban a fák után magát is kihúzhatja, megvolt az eheti jócselekedete! Ugyancsak a távollévők kedvéért kérem aki fotózott, hogy  küldje el a képeket a vilmosbartyikkukachotmail.com-ra és én be fogom rakni ide a blogba, hogy szegény invalidusok,IQnuku,  sanyi és harpi (meg akik még jöttek volna de valami közbejött) is megnézhessék mi is történt velünk, boldogabbakkal ma. Mindenesetre minden betegnek jobbúlást!! Rengeteg komment meg mail jött, elnézést, de nem fogok külön-külön mindenkinek válaszolni, mert csak azt írhatnám, hogy köszönöm, és jajdejó, tehát így mindenkinek: KÖSZÖNÖM ÉS JAJDEJÓ! Remélem mások is így éreztek ma.

Alighanem az elkövetkező hetekben pirítóst, bundáskenyeret fogunk enni reggeli-ebéd-vacsorára, mert annyi kenyér maradt és a sör és bor is kitart idén az év végéig, amennyit mi iszunk. Viszont a pörköltből csak egy kis kóstolónyi maradt "J"-nek, merthogy ő volt tán az egyetlen akinek alapból nem jutott, pedig ő főzte, de azért elrakott belőle egy kanállal, legjobb volt amikor a 9 hónapos sünbébik cuppogva ették a pörköltszaftos pásztortarhonyát, szóval alighanem nem vallottunk szégyent a kajával.

21:50 No jött egy eresztés kép Vajktól (halálosztó) megpróbálom idekopyzni, csak át kell őket méretezni egyenként, szóval eltart egy darabig. De ez ne tartson vissza másokat, akik még fotóztak, mert sajnos a rönkhúzásról nincs kép köztük, hiszen Vajk ott keményen dolgozott, nem tudta megöregíteni az akciót, pedig látványos lehetett amikor ott kepesztettem a csutka evezőimmel az előttem tornyosuló Jánost megpróbálva nem vesénverni a piciny gumicsónakban.

 Pfűű. Lesikáltam magamról a rettenetes mocskot. Merthogy délután körbenéztem a parton bogrács elhelyezés ügyben. Mivel a pribékek egész héten égették a gazt, meg a kupacba hányt szemetet, az egész part úszik a hamuban. (nincs a teremtésben vesztes csak én, ha északi szél fújt akkor a port szórta a hajóra, mert a búvárok a sólyatéren a pontonukat homokfújják, ha meg délről fújt akkor a bozótharcosok fojtogató füstjével és pernyével terítette be a hajót) Ez nem egy szerencsés állapot, mert belefújja a szél a hamut a bográcsba, tehát nekiálltam elhordani legalább a tűzrakó hely közeléből. Na ebben az erős északiban ami már napok óta tart eléggé érdekes volt hamut lapátolni. Amúgy a köteleinket alaposan átnéztem délután, nem árt az óvatosság, de semmi kopásnak nem találtam nyomát, ráhúzogattam amire lehetett és biztos ami biztos kiraktam hátra még egy drótkötelet, így Amapola hat kötéllel van kikötve, három 20-as poliészter és három 12-es drótkötéllel. Elmostam és fellógattam a bográcsot, odatalicskáztam egy csomó téglát, hogy a szél ellen a tűz védve legyen, szóval amit lehet előkészítettem a holnapi főzéshez. Ma már nem ismétlem a "reklámot" aki olvasta olvasta, aki jön jön, aki nem, remélem sajnálhatja. Megbeszéltem az "illetékes elvtárssal", hogy mindenki be lesz engedve a hétvégén amúgy zárva lévő kapun autóval is, tehát aki hozzám jön az a tetthelyig sofírozhatja magát és partnereit. Előkészültem a rönkhúzásra, mivel a luxusköteleimet nem akarom összekoszolni, kitermeltem a parti koszból némi rozsdás drótkötelet és a végére kötöttem egy vastag poliésztert, hogy tenyérbarát legyen a kötélhúzás. Egy vadiúj kesztyűmet cafliztam szét a kiszálkásodott drótkötéllel, úgy fogynak a kesztyűk mint a cukor, a Vízügy megszponzorálhatna egy pár párral, ha már itt karbantartom a folyót. Na majd az Illés Zoli! Ma volt egy cikk a NOL-on ( http://nol.hu/archivum/volner_pofon_illesnek__hajozni_muszaj_ ), jól megkommentáltam, nem mintha valami értelme lenne a dolognak, de nem bírok a véremmel.

Délelőtt betett az idő a lakkozásnak, reggel a Garay piacon kezdtem, gondoltam utána lakkozom amiket kell a decken, de a homokfúvás és az erős szél miatt majd máskor, helyette LED-ekkel vacakoltam a fuxban.  "RP" győzköd Ausztráliából, hogy az energiaproblémák lehetséges megoldása a solar panelek mellett egy szélgenerátor lehetne, hát kétségtelen, hogy ami szél volt az elmúlt napokban, dagadtra töltötte volna az akksijaimat, megfontolom a dolgot, van valakinek tapasztalata ilyen holmival?

Nyírfa bukkant erre http://www.hirado.hu/Hirek/2011/04/07/11/A_neve_Amapola__sajat_epitesu_hajon_lakik.aspx

No lám ez lett a tegnapi MTI fotós fiú látogatásának eredménye. Nehéz dolga lehetett abból a legalább száz képből amit csinált ezeket kiválasztani. Mondjuk ígérte, hogy nekem is küld képeket, de úgylátszik, hogy majd. 

Ma délután éppen elpakolásban vagyok a deckmunka után amikor hív egy blogolvasó. Kicsit körülményes bevezető után rátért a lényegre, hogy hozna zenét a parti partyra, mit szólok hozzá. Bevallom lelki füleim előtt felcsendült valami lakodalmas rock szerű ijesztmény, de megnyugtatott, hogy nem erre gondolt, mindenesetre megmondtam neki, hogy nem bánom, de se túl hangos a zenéje, se túl érzékeny a lelke ne legyen, ha netán úgy döntünk, hogy inkább egymás túlkiabálásában (ami az ilyen bulik velejárója "beszélgetés" címszó alatt) gyönyörködnénk. 

Ma ez lett. 

Mielőtt kritizálná valaki, még messze nincs készen, matt feketék lesznek a fényterelő lemez szárnak és a doboz belseje. Megpróbálom csokorba fogni a lakkozni valókat, megcsináltam az evőeszközös fiók belső osztó fakkjait, amiért "J" már jóideje rágja a fülemet és holnap, ha az időjárás lehetővé teszi a decken a lakkozást, egy menetben lelakkozom a lámpakasznikkal, szalon asztallappal, meg a cockpit padládák oldallapjaival egyetemben.

Parti party felhívás! 

 Bár az ötlet ha jól emlékszem Süné volt, de többen, beleértve jómagamat is lelkesen üdvözöltük, tehát meg is fogjuk csinálni. Miután "én vagyok itthon" bizonyos mértékig védnökségem alá vagyok kénytelen venni a dolgot, tehát anélkül, hogy az egyéni kezdeményezéseknek gátja akarnék lenni pár alapvetést lefektetnék. Mostantól minden olvasó szóljon hozzá, hogy ha valakinek valami nem gömbölyű, akkor még változtathassunk!

1. Nem várhatunk a dologgal túl sokáig, tehát semmi szín alatt nem lehet ebből nyári esemény, akkor már mindenkinek más dolga lesz. Javaslom az esemény időpontjának április 9-e szombatot. Ha az időjárás nem megfelelő, szóval esőnap a rákövetkező hét szombatja 16-a és így tovább amig nem lesz jó idő, de feltétlen meg kell lennie a nyárfavirágzás előtt, mert vattát utálok enni.

2. Miután nem lehet tudni hányan leszünk és még véletlenül se szeretnék belebonyolódni az előre jelentkezés, utólag nem stimmelés ingoványába, az esemény alapvető formája ebédidőben tartott szabadtéri piknik, azaz mindenki azt eszik iszik délben és koradélután, amit akar, azaz amit maga és a többiek magukkal hoztak. A magunk részéről az eseményhez egy nem túlságosan megpúpozott 10 literes bográcsnyi marhalábszárpörkölttel, az ehhez szükséges bográccsal és tűzifával járulunk hozzá. Célszerű hozni evőeszközöket, poharakat és mindent amire a szabadban ülni leheveredni lehet, mert bár pár pallót egy-egy tuskóra rakva tudunk a tűz körül ülőhelyet kialakítani, de ha mondjuk 247-en lennénk akkor ahhoz kevés a deszkám, igy a hajóépítés vége felé.

3. Lehet vízről is érkezni, sőt aki vizijárművel érkezik, az külön piros pontot kap, amivel a későbbiek folyamán henceghet.

4.Ha valakinek bármi hozzáfűznivalója ötlete, javaslata van, kommentben közölje, hogy meg tudjuk vitatni itt addig. Ezt a négy pontot addig is minden blogbejegyzés végére oda fogom másolni, hogy nehogy valaki aki csak párnaponként figyeli a naplót diszkriminálva érezze magát, hogy nem értesült az eseményről, tehát MINDENKI meghívott korra nemre, pártszimpátiára való tekintet nélkül, aki a blog olvasója és egyáltalán nem peremfeltétel, hogy notórius kommentező legyen.

A fenti konzerv anyaghoz csak annyit, hogy a 9-ike az immáron fix, némi lehűlést mond a meteorológia, de esőt nem, bízzunk ebben, kivettem a húst a hűtőből, hogy holnapra kiolvadjon, hogy szegény "J" fel tudja darabolni.

 Mindenekelőtt néhány "szolgálati közlemény". nagyon szépen köszönöm a névnapi jókívánságokat, nagyon jólesik, annak ellenére, hogy június 25.-én tartom. Ez egy csuda érdekes dolog, ahogy visszaemlékszem mindig április 6.-án kaptam a gratulációkat sose június 25.-én. Talán át kéne raknom, de hát 66 éve már így lett bevezetve, sőt sokkal korábban is, merthogy apám is Vilmos volt, de amúgy sose volt ez egy nagy családi ünnepnap. Valahogy nem voltunk valami ünneplősek, a július 25.-i születésnapommal voltak egybevonva ezek a napok és az volt a "meglepetés", hogy anyám mindig cseresznyés rétest sütött, sose felejtem el ahogy nagynénémmel, anyám testvérével nyújtották a rétestésztát a kizárólag évente egyszer erre a célra használatos terítőn. Mint ahogy az ízét se felejtem el soha annak a rétesnek amíg élek.

A másik, hogy idemásolom a térképet, hogy mindenki idetaláljon szombaton a piknikre.

Parti party felhívás! 

 Bár az ötlet ha jól emlékszem Süné volt, de többen, beleértve jómagamat is lelkesen üdvözöltük, tehát meg is fogjuk csinálni. Miután "én vagyok itthon" bizonyos mértékig védnökségem alá vagyok kénytelen venni a dolgot, tehát anélkül, hogy az egyéni kezdeményezéseknek gátja akarnék lenni pár alapvetést lefektetnék. Mostantól minden olvasó szóljon hozzá, hogy ha valakinek valami nem gömbölyű, akkor még változtathassunk!

1. Nem várhatunk a dologgal túl sokáig, tehát semmi szín alatt nem lehet ebből nyári esemény, akkor már mindenkinek más dolga lesz. Javaslom az esemény időpontjának április 9-e szombatot. Ha az időjárás nem megfelelő, szóval esőnap a rákövetkező hét szombatja 16-a és így tovább amig nem lesz jó idő, de feltétlen meg kell lennie a nyárfavirágzás előtt, mert vattát utálok enni.

2. Miután nem lehet tudni hányan leszünk és még véletlenül se szeretnék belebonyolódni az előre jelentkezés, utólag nem stimmelés ingoványába, az esemény alapvető formája ebédidőben tartott szabadtéri piknik, azaz mindenki azt eszik iszik délben és koradélután, amit akar, azaz amit maga és a többiek magukkal hoztak. A magunk részéről az eseményhez egy nem túlságosan megpúpozott 10 literes bográcsnyi marhalábszárpörkölttel, az ehhez szükséges bográccsal és tűzifával járulunk hozzá. Célszerű hozni evőeszközöket, poharakat és mindent amire a szabadban ülni leheveredni lehet, mert bár pár pallót egy-egy tuskóra rakva tudunk a tűz körül ülőhelyet kialakítani, de ha mondjuk 247-en lennénk akkor ahhoz kevés a deszkám, igy a hajóépítés vége felé.

3. Lehet vízről is érkezni, sőt aki vizijárművel érkezik, az külön piros pontot kap, amivel a későbbiek folyamán henceghet.

4.Ha valakinek bármi hozzáfűznivalója ötlete, javaslata van, kommentben közölje, hogy meg tudjuk vitatni itt addig. Ezt a négy pontot addig is minden blogbejegyzés végére oda fogom másolni, hogy nehogy valaki aki csak párnaponként figyeli a naplót diszkriminálva érezze magát, hogy nem értesült az eseményről, tehát MINDENKI meghívott korra nemre, pártszimpátiára való tekintet nélkül, aki a blog olvasója és egyáltalán nem peremfeltétel, hogy notórius kommentező legyen.

 Várok, hogy kicsit melegedjen az idő. Tegnap este még kimentem körbenézni a köteleket, mert rettenetesen rángatta a szél és a hullámzás a hajót. De minden rendben volt és az éjszakát se zavarta meg "esemény". Kissé megalmult a szél reggelre, de hideg van és a nap se süt. Sebaj, legyen csak ilyen, és szombatra jöjjön be a meleg! Amúgy lesz "közmunka" is, ezt nem a résztvevők számának csökkentése érdekében bocsájtom előre, de elhatároztam, hogy ha megfelelő létszám lesz, kicsónakázunk a vízben fennakadt fatörzsekhez, kötünk rájuk kötelet és kivonszoljuk a parthoz őket, ezáltal elhárítunk egy hajózási veszélyforrást. A munkadalokkal színesített  akció fedőneve "Napi jócselekedetként megvalósított zenés-táncos kötélhúzás a kishajózás biztonsága érdekében."

Nem tudom mire leszek képes ebben a hidegben, estére kiderül, addig is a reklám:

Parti party felhívás! 

 Bár az ötlet ha jól emlékszem Süné volt, de többen, beleértve jómagamat is lelkesen üdvözöltük, tehát meg is fogjuk csinálni. Miután "én vagyok itthon" bizonyos mértékig védnökségem alá vagyok kénytelen venni a dolgot, tehát anélkül, hogy az egyéni kezdeményezéseknek gátja akarnék lenni pár alapvetést lefektetnék. Mostantól minden olvasó szóljon hozzá, hogy ha valakinek valami nem gömbölyű, akkor még változtathassunk!

1. Nem várhatunk a dologgal túl sokáig, tehát semmi szín alatt nem lehet ebből nyári esemény, akkor már mindenkinek más dolga lesz. Javaslom az esemény időpontjának április 9-e szombatot. Ha az időjárás nem megfelelő, szóval esőnap a rákövetkező hét szombatja 16-a és így tovább amig nem lesz jó idő, de feltétlen meg kell lennie a nyárfavirágzás előtt, mert vattát utálok enni.

2. Miután nem lehet tudni hányan leszünk és még véletlenül se szeretnék belebonyolódni az előre jelentkezés, utólag nem stimmelés ingoványába, az esemény alapvető formája ebédidőben tartott szabadtéri piknik, azaz mindenki azt eszik iszik délben és koradélután, amit akar, azaz amit maga és a többiek magukkal hoztak. A magunk részéről az eseményhez egy nem túlságosan megpúpozott 10 literes bográcsnyi marhalábszárpörkölttel, az ehhez szükséges bográccsal és tűzifával járulunk hozzá. Célszerű hozni evőeszközöket, poharakat és mindent amire a szabadban ülni leheveredni lehet, mert bár pár pallót egy-egy tuskóra rakva tudunk a tűz körül ülőhelyet kialakítani, de ha mondjuk 247-en lennénk akkor ahhoz kevés a deszkám, igy a hajóépítés vége felé.

3. Lehet vízről is érkezni, sőt aki vizijárművel érkezik, az külön piros pontot kap, amivel a későbbiek folyamán henceghet.

4.Ha valakinek bármi hozzáfűznivalója ötlete, javaslata van, kommentben közölje, hogy meg tudjuk vitatni itt addig. Ezt a négy pontot addig is minden blogbejegyzés végére oda fogom másolni, hogy nehogy valaki aki csak párnaponként figyeli a naplót diszkriminálva érezze magát, hogy nem értesült az eseményről, tehát MINDENKI meghívott korra nemre, pártszimpátiára való tekintet nélkül, aki a blog olvasója és egyáltalán nem peremfeltétel, hogy notórius kommentező legyen.

21:03 Ahogy mondtam. Az a leggazdagabb akinek barátai vannak. János akiről meséltem, hogy hajóval volt látogatóban és remek fémcsiszoló eszközöket hozott, ma bekukkantott a fuxba, ahol éppen epokittoztam a piros LED-es panelt és behajított egy polírpaszta rudat és már rohant is tovább. Aztán a gumicsónakműhelyben Sikaflexeztem éppen a lámpák furatait, amikor a Marci átad egy borítékot, ami az ő címükre, de nekem címezve érkezett. Köralakú NYÁK lapocskák voltak benne, a 360 fokos horgonylámpa LEDjeinek beforrasztásához kialakítva, még egy kis vázlat is volt benne, hogy az elkötést és az összeszerelést hogy képzeli az adományozó. Annyit tudtam csak meg a postabélyegzőből, hogy Egerben adták postára, de a feladó kilétére semmiféle utalás nem volt, így ezúton köszönöm szépen.Holnap be is forrasztom a LEDeket beléjük. Nem tagadom jólesik a felém áradó segítő szándék és szeretet. Szóval beforrasztottam a kiszedett sárga LEDek helyére a gyönyörű rubintpiros színnel világító tegnap hozottakat és Epokittal be is ragasztottam a NYÁK lapokat az izzó foglalat helyére. Sikaflexszel betömtem a lámpatestek szellőző furatait, amik gondolom az izzók hőjének kiszellőztetésére voltak kitalálva, de  leginkább a darazsak és pókok beköltözését tették lehetővé. Aztán ebéd után a másik két réz fényterelőt is megcsiszoltam, holnap a János pasztájával filckoronggal véglegesre polírozom. Azt hiszem nem rakok rájuk semmi "igazi" védőbevonatot, úgysem bírná az időjárást, hanem a lakkozott fafelületek karbantartására használt terpentinben oldott méhviaszos ronggyal fogjuk időnként áttörölni, aztán ha a sötétvörös rézfelület netán barnulni kezdene, na majd akkor ismét átpolírozom.

 Reggel nekivágtam a városnak, hogy kicserélem a sárga LED-eket, pirosra. Már előre felidegesítettem magam, ugye a régi szocialista beidegződések (juteszembe; 'Ááá prilisnégyről szóljona zének', 'Felszaba dulva zengjea nép!' 'Érctorkok harsogva zúgjáka szélnek' Felszaba dítók hősine vét!), amikor az ember hibás árút vett, mindig egy tortúra volt a csere, mert a boltnak ezer ötlete volt, hogy miért nem jogos a csere. No ahogy belépek a boltba már jajong a hölgy, hogy mennyire szégyelli a dolgot és hogy elnézést, rájött már ő is, hogy a friss szállítmányon rossz volt a felirat, ami őt is megtévesztette, persze cseréli és mégegyszer elnézést...és még elmondta vagy ötször, alig tudtam megvigasztalni. Szóval csak ajánlani tudom az alkatrészboltot a példás vevőkezelés okán. ( http://www.elektronikai-alkatresz.hu/ ) Hazatérve nekiálltam a lámpáknak, így néz ki az első oldalfény, immáron félkész állapotban. 

Soha ajándék nem jött annyira jó időben, mint tegnap. János fúrógépbe és sikítóba fogható fémcsiszoló szerszámokat hozott, azt hiszem az eredményességük, a mai képet  összehasonlítva a tegnapi képpel elég meggyőző. Ha van valakinek ötlete, mivel lehetne megvédeni a felpolírozott felületet az oxidációtól, szívesen veszem, mert egyelőre nem jut eszembe semmi bejáratott megoldás. Biztos van valami védőlakk, talán az akril erre is jó..(?). Még nem csináltam ilyet.

Aztán a meteorológusok előjelzésének megfelelően ránktört a viharos szél, az eső még nem esik, de az ég semmi jót nem ígér, Amapola rángatja a köteleit, berreg a ponyva, ringatózunk rendesen, remélem nem lesz hosszú az időjárásromlás, mert félszemmel már a szombatra pislogok, amiről ígéretemmel ellentétben elfelejtettem újból és újból hírt adni, most igyekszem pótolni.

A Parti party felhívást a késedelmes olvasók kedvéért megismétlem.

 Bár az ötlet ha jól emlékszem Süné volt, de többen, beleértve jómagamat is lelkesen üdvözöltük, tehát meg is fogjuk csinálni. Miután "én vagyok itthon" bizonyos mértékig védnökségem alá vagyok kénytelen venni a dolgot, tehát anélkül, hogy az egyéni kezdeményezéseknek gátja akarnék lenni pár alapvetést lefektetnék. Mostantól minden olvasó szóljon hozzá, hogy ha valakinek valami nem gömbölyű, akkor még változtathassunk!

1. Nem várhatunk a dologgal túl sokáig, tehát semmi szín alatt nem lehet ebből nyári esemény, akkor már mindenkinek más dolga lesz. Javaslom az esemény időpontjának április 9-e szombatot. Ha az időjárás nem megfelelő, szóval esőnap a rákövetkező hét szombatja 16-a és így tovább amig nem lesz jó idő, de feltétlen meg kell lennie a nyárfavirágzás előtt, mert vattát utálok enni.

2. Miután nem lehet tudni hányan leszünk és még véletlenül se szeretnék belebonyolódni az előre jelentkezés, utólag nem stimmelés ingoványába, az esemény alapvető formája ebédidőben tartott szabadtéri piknik, azaz mindenki azt eszik iszik délben és koradélután, amit akar, azaz amit maga és a többiek magukkal hoztak. A magunk részéről az eseményhez egy nem túlságosan megpúpozott 10 literes bográcsnyi marhalábszárpörkölttel, az ehhez szükséges bográccsal és tűzifával járulunk hozzá. Célszerű hozni evőeszközöket, poharakat és mindent amire a szabadban ülni leheveredni lehet, mert bár pár pallót egy-egy tuskóra rakva tudunk a tűz körül ülőhelyet kialakítani, de ha mondjuk 247-en lennénk akkor ahhoz kevés a deszkám, igy a hajóépítés vége felé.

3. Lehet vízről is érkezni, sőt aki vizijárművel érkezik, az külön piros pontot kap, amivel a későbbiek folyamán henceghet.

4.Ha valakinek bármi hozzáfűznivalója ötlete, javaslata van, kommentben közölje, hogy meg tudjuk vitatni itt addig. Ezt a négy pontot addig is minden blogbejegyzés végére oda fogom másolni, hogy nehogy valaki aki csak párnaponként figyeli a naplót diszkriminálva érezze magát, hogy nem értesült az eseményről, tehát MINDENKI meghívott korra nemre, pártszimpátiára való tekintet nélkül, aki a blog olvasója és egyáltalán nem peremfeltétel, hogy notórius kommentező legyen.

 Együtt keltem a nappal. Jó tudom az ablak koszos, de akkor is szép. Folytattam a "lámpázást". Hajlítgattam, kalapáltam, csiszolgattam, ebédre nyersen megvoltam három lámpa lemezeivel, ebéd utánra maradt a forrasztás. Aztán sziesztából felébredvén éppen kimegyek a deckre, hát ki kelti a hullámokat? János, akinek a vezetéknevét naná, hogy elfelejtettem, de legalább a Jánost (újabb rákérdezés után) megjegyeztem, pedig volt nálam párszor, kőkemény törkölypálinkája mély nyomokat hagyott a gégémen (lásd még Leila az arab démon.....Nem Rejtőspecialaisták ne is kísérletezzenek a megfejtéssel!). Kihasználta a tavaszi verőfényes napot egy kis csalinkázásra és meglátogatott hetyke kis hajócskájával, így hát beszélgettünk a fux tetőn ücsörögve a világ dolgairól. Aztán búcsút intettünk neki, 

miközben elpöfögött lefelé a Kisdunán.

Fogytán volt az édesvizünk, így kifektettük, összetoldottuk a slaugokat és betankoltunk 1400 litert.

A fentiek miatt csak egy lámpát forrasztottam össze. Persze még ettől messze nincs készen, de már mutatja a végleges formáját. Ez az árbocfény. 

(kevésbé járatosaknak, ez 225 fokos szögben világít előrefelé és akkor ég az oldalfényekkel és a farfénnyel egyetemben, ha motorral haladunk) 

A Parti party felhívást a késedelmes olvasók kedvéért megismétlem.

 Bár az ötlet ha jól emlékszem Süné volt, de többen, beleértve jómagamat is lelkesen üdvözöltük, tehát meg is fogjuk csinálni. Miután "én vagyok itthon" bizonyos mértékig védnökségem alá vagyok kénytelen venni a dolgot, tehát anélkül, hogy az egyéni kezdeményezéseknek gátja akarnék lenni pár alapvetést lefektetnék. Mostantól minden olvasó szóljon hozzá, hogy ha valakinek valami nem gömbölyű, akkor még változtathassunk!

1. Nem várhatunk a dologgal túl sokáig, tehát semmi szín alatt nem lehet ebből nyári esemény, akkor már mindenkinek más dolga lesz. Javaslom az esemény időpontjának április 9-e szombatot. Ha az időjárás nem megfelelő, szóval esőnap a rákövetkező hét szombatja 16-a és így tovább amig nem lesz jó idő, de feltétlen meg kell lennie a nyárfavirágzás előtt, mert vattát utálok enni.

2. Miután nem lehet tudni hányan leszünk és még véletlenül se szeretnék belebonyolódni az előre jelentkezés, utólag nem stimmelés ingoványába, az esemény alapvető formája ebédidőben tartott szabadtéri piknik, azaz mindenki azt eszik iszik délben és koradélután, amit akar, azaz amit maga és a többiek magukkal hoztak. A magunk részéről az eseményhez egy nem túlságosan megpúpozott 10 literes bográcsnyi marhalábszárpörkölttel, az ehhez szükséges bográccsal és tűzifával járulunk hozzá. Célszerű hozni evőeszközöket, poharakat és mindent amire a szabadban ülni leheveredni lehet, mert bár pár pallót egy-egy tuskóra rakva tudunk a tűz körül ülőhelyet kialakítani, de ha mondjuk 247-en lennénk akkor ahhoz kevés a deszkám, igy a hajóépítés vége felé.

3. Lehet vízről is érkezni, sőt aki vizijárművel érkezik, az külön piros pontot kap, amivel a későbbiek folyamán henceghet.

4.Ha valakinek bármi hozzáfűznivalója ötlete, javaslata van, kommentben közölje, hogy meg tudjuk vitatni itt addig. Ezt a négy pontot addig is minden blogbejegyzés végére oda fogom másolni, hogy nehogy valaki aki csak párnaponként figyeli a naplót diszkriminálva érezze magát, hogy nem értesült az eseményről, tehát MINDENKI meghívott korra nemre, pártszimpátiára való tekintet nélkül, aki a blog olvasója és egyáltalán nem peremfeltétel, hogy notórius kommentező legyen.

 Így jár aki nem a legnagyobb gyanakvással kezeli a dolgokat. A boltban a LED-ek közül csak a zöldet próbáltam ki. A pirosról, meg a fehérről elhittem, hogy az. Nem kellett volna. Ma, miután szépen összeforrasztottam minden fényforrást véglegesre, kiderült, hogy a piros az sárga. Egyrészt csinálhatom újra, másrészt mehetek a boltba kicserélni (biztos örülnek majd a rövidre vágott lábú öszeragasztózott használt jószágoknak), ha van egyáltalán nekik. Merthogy ezt is valahonnan hátulról kotorták elő.

Bánatomba nekiálltam a lámpaházakat megcsinálni 1-es vörösréz lemezből. A problémám az volt, hogy a "sapkáját" domborítani kell, amiről nem igazán volt elképzelésem, hogy tudnám szépen megcsinálni. Az ilyen dolgokat gyárilag mélyhúzással készítik, ha lett volna hozzáférésem az esztergához szóba jöhetett volna egy pozitív forma kiesztergálása után arra forgás közben egy tompa anyaggal való "trébelése" a lemeznek*, de hát nem számítottam erre a dologra. Na addig keresgéltem a lakatosműhelyben szerteszét heverő kacatok közt, amíg rendkívüli szerencsémre találtam egy levágott flansnit egy darab csővéggel. A csővég pontosan 91mm átmérőjű volt, azaz a kívánatos méret. Ezt sikítóval merőlegesre alakítottam és lekerekítettem a peremét. Ezzel megvolt a pozitív szerszámom. További keresgélés után találtam egy vastag acélcsövet, melynek a belső átmérője 95mm volt. Ebből levágtam egy 10mm-es darabot. A rézlemezből dekopírfűrésszel kivágtam  három darab 105 mm átmérőjű tárcsát és az udvaron heverő óriás golyóspréssel, melyet "J" tekergetett, szépen belesajtoltuk a csőből levágott gyűrűbe a rézlemez tárcsát. Kicsit bő volt a cső, helyenként beráncolt az anyag, de a lágy rézlemezt utána satuban  "F" műanyag kalapácsával szépen rá tudtam kalapálni a nyomószerszámra. Ilyen lett. Piszok büszke vagyok rá, hogy megoldottam. Ezután a vízügyesek kézi lemezhengergetőjével meghengerítettem a fényterelő házakat, holnap ha minden rendben megy össze is forrasztom őket.

*Vasárnap 7:57 Miközben várom, hogy odakint kicsit felmelegedjen az idő, eszembe jutott egy eset a régi, "létező szocializmus" bértollnokairól (Na nehogy azt higgye valaki, hogy a mostaniak jobbak!). Az esztergapadon történő öblös lemezedények formázásáról, a trébelésről még a technikumban Szaniszló Tibor Tanár Úrtól (így nagybetűkkel, mert megérdemelte) tanultam, meg minden egyebet, amit gépelemek tantárgyból, gyártástechnológiából tudok. Szóval ő magyarázta, hogy a gyorsan forgó, megfogott és megtámasztott síklemezt egy kézben tartott tompa szerszámmal, gyakorlatilag egy hosszú nyelű bunkóval rányomják a forma szerszámra. Van is egy vasbográcsom Balatonon, melyen az ilyen "nyomatás" körkörös rovátkái látszanak. Ehhez a dolgozó, hogy erőt tudjon kifejteni, egy erős "biztonsági övnek" támasztja a fenekét. Ez általában egy bőrbe bújtatott lánc, melynek a hossza változtatható. Nos valamelyik akkori ('60-as évek) újságban közöltek egy képet egy gyarmati fekete munkásról aki éppen egy esztergapad mellett áll ilyen munkát végezve. A képaláírás ez volt: " Bár a gépek modernek, de a dolgozót még a géphez láncolják.".

A Parti party felhívást a késedelmes olvasók kedvéért megismétlem.

 Bár az ötlet ha jól emlékszem Süné volt, de többen, beleértve jómagamat is lelkesen üdvözöltük, tehát meg is fogjuk csinálni. Miután "én vagyok itthon" bizonyos mértékig védnökségem alá vagyok kénytelen venni a dolgot, tehát anélkül, hogy az egyéni kezdeményezéseknek gátja akarnék lenni pár alapvetést lefektetnék. Mostantól minden olvasó szóljon hozzá, hogy ha valakinek valami nem gömbölyű, akkor még változtathassunk!

1. Nem várhatunk a dologgal túl sokáig, tehát semmi szín alatt nem lehet ebből nyári esemény, akkor már mindenkinek más dolga lesz. Javaslom az esemény időpontjának április 9-e szombatot. Ha az időjárás nem megfelelő, szóval esőnap a rákövetkező hét szombatja 16-a és így tovább amig nem lesz jó idő, de feltétlen meg kell lennie a nyárfavirágzás előtt, mert vattát utálok enni.

2. Miután nem lehet tudni hányan leszünk és még véletlenül se szeretnék belebonyolódni az előre jelentkezés, utólag nem stimmelés ingoványába, az esemény alapvető formája ebédidőben tartott szabadtéri piknik, azaz mindenki azt eszik iszik délben és koradélután, amit akar, azaz amit maga és a többiek magukkal hoztak. A magunk részéről az eseményhez egy nem túlságosan megpúpozott 10 literes bográcsnyi marhalábszárpörkölttel, az ehhez szükséges bográccsal és tűzifával járulunk hozzá. Célszerű hozni evőeszközöket, poharakat és mindent amire a szabadban ülni leheveredni lehet, mert bár pár pallót egy-egy tuskóra rakva tudunk a tűz körül ülőhelyet kialakítani, de ha mondjuk 247-en lennénk akkor ahhoz kevés a deszkám, igy a hajóépítés vége felé.

3. Lehet vízről is érkezni, sőt aki vizijárművel érkezik, az külön piros pontot kap, amivel a későbbiek folyamán henceghet.

4.Ha valakinek bármi hozzáfűznivalója ötlete, javaslata van, kommentben közölje, hogy meg tudjuk vitatni itt addig. Ezt a négy pontot addig is minden blogbejegyzés végére oda fogom másolni, hogy nehogy valaki aki csak párnaponként figyeli a naplót diszkriminálva érezze magát, hogy nem értesült az eseményről, tehát MINDENKI meghívott korra nemre, pártszimpátiára való tekintet nélkül, aki a blog olvasója és egyáltalán nem peremfeltétel, hogy notórius kommentező legyen.

Azt hittem nagyot fogok ezzel az előrefurkált NYÁK lappal. De nagy szar, mert a kis réz foltocskák egyszerűen leválnak a hordozólemezről az alkatrész legkisebb mozdítására, leginkább már forrasztás közben. Úgy, hogy szépen feldaraboltam őket csíkokra és  két csík közé beraktam két vékony, Epokittal átitatott üvegfátyolszövetet, olyat amit a gipszkartonosok használnak az illesztések eltakarására. Ezt a szendvicset egy irodai papírcsiptetővel összefogva bedugdostam a LEDeket a helyükre, úgy, hogy annyi lábuk maradjon a "munkaoldalon" hogy majd ha holnapra megköt az Epokitt ami így szép masszívan megfogja a lábakat, beállíthassam őket szektorirányba. A hátoldalon összeforrasztom amit kell és a kivezetéseket is beöntöm epokittba, hogy csak két szilikonszigetelésű hajlékony drót lógjon ki, amiket majd összeforrasztok a tápkábel ereivel.  Kitakarítottam, elmostam a lámpákat és az üvegeiket. Úgy voltak kitalálva, hogy alul és a búra tetején furatok voltak, hogy az esetleg beszivárgó víz kifolyhasson és az izzó hője is kiszellőzzön, de én minden lyukat be fogok tömni Sikaflexszel, mert mániám a víztömör lezárás, meg pl így nem fognak beköltözni a darazsak se, merthogy találtam bennük döglött rovarokat, amik a fészkeikkel nem feltétlen tartozékai a pozíciós lámpáknak.

Olvasom a Sinkó Máté blogját, meg drukkolok, hogy fog sikerülni neki az új motort beépítenie ott egymagában, beleértve, hogy a hajó kiemelése nélkül kell tegye, (http://www.glatisant.hu/index.php?page=tobbnapos&utsonap=246&elsonap=237) ,nagyon passzol a mondás, ahogy írta 'Cruising is about boat maintenance at exotic places',  meg is írtam a "P"-nek Ausztráliába, mire ő ezt válaszolta: "Definition of a successful cruise: the same number of people who go on the cruise eventually reach habitable land with or without the boat."

A Parti party felhívást a késedelmes olvasók kedvéért megismétlem.

 Bár az ötlet ha jól emlékszem Süné volt, de többen, beleértve jómagamat is lelkesen üdvözöltük, tehát meg is fogjuk csinálni. Miután "én vagyok itthon" bizonyos mértékig védnökségem alá vagyok kénytelen venni a dolgot, tehát anélkül, hogy az egyéni kezdeményezéseknek gátja akarnék lenni pár alapvetést lefektetnék. Mostantól minden olvasó szóljon hozzá, hogy ha valakinek valami nem gömbölyű, akkor még változtathassunk!

1. Nem várhatunk a dologgal túl sokáig, tehát semmi szín alatt nem lehet ebből nyári esemény, akkor már mindenkinek más dolga lesz. Javaslom az esemény időpontjának április 9-e szombatot. Ha az időjárás nem megfelelő, szóval esőnap a rákövetkező hét szombatja 16-a és így tovább amig nem lesz jó idő, de feltétlen meg kell lennie a nyárfavirágzás előtt, mert vattát utálok enni.

2. Miután nem lehet tudni hányan leszünk és még véletlenül se szeretnék belebonyolódni az előre jelentkezés, utólag nem stimmelés ingoványába, az esemény alapvető formája ebédidőben tartott szabadtéri piknik, azaz mindenki azt eszik iszik délben és koradélután, amit akar, azaz amit maga és a többiek magukkal hoztak. A magunk részéről az eseményhez egy nem túlságosan megpúpozott 10 literes bográcsnyi marhalábszárpörkölttel, az ehhez szükséges bográccsal és tűzifával járulunk hozzá. Célszerű hozni evőeszközöket, poharakat és mindent amire a szabadban ülni leheveredni lehet, mert bár pár pallót egy-egy tuskóra rakva tudunk a tűz körül ülőhelyet kialakítani, de ha mondjuk 247-en lennénk akkor ahhoz kevés a deszkám, igy a hajóépítés vége felé.

3. Lehet vízről is érkezni, sőt aki vizijárművel érkezik, az külön piros pontot kap, amivel a későbbiek folyamán henceghet.

4.Ha valakinek bármi hozzáfűznivalója ötlete, javaslata van, kommentben közölje, hogy meg tudjuk vitatni itt addig. Ezt a négy pontot addig is minden blogbejegyzés végére oda fogom másolni, hogy nehogy valaki aki csak párnaponként figyeli a naplót diszkriminálva érezze magát, hogy nem értesült az eseményről, tehát MINDENKI meghívott korra nemre, pártszimpátiára való tekintet nélkül, aki a blog olvasója és egyáltalán nem peremfeltétel, hogy notórius kommentező legyen.

 A kocka el van vetve. Megvettük a bográcsbavaló marhalábszárat. Miután a gáztöltéstől  megtáltosodott hűtő a hajón gyakorlatilag fagyasztóként működik, semmi gond nem lesz az eltárolásával a jövő hét végéig. 

Reggel legyőzve a civilizáció iránti undoromat, bementem a városba és vettem egy marék 75 mA-es LED-et, ellenállásokat, meg egy olyan sűrűn agyonfurkált NYÁK lapot, amin össze tudom állítani a végleges fényforrásaimat. A tükör a LEDek mögé, mint sötétben megállapítottam, teljesen felesleges, csak az üveg ház világosodik ki azt látni hátulról, de gyakorlatilag nincs tényleges hátrasugárzás. Most egyszerűen be fogok forrasztani 6 db LED-et a NYÁK lapba és úgy görbítgetem a lábakat, hogy a teljes szektort kiadják a fénnyalábok. Vettem a vegyszerboltban szilikagélt és mielőtt a lámpák búráját hermetikusan lezárom, mindegyikbe fogok rakni egy kiskanállal, ahogy "Tücsök" ( ő nem kommentelő, ő egy iszonyatosan komoly szakember { https://www.youtube.com/watch?v=YdPUGtpP4QM }, vele mailben konzultálunk), tanácsolta. 

17:11 http://www.elektronik.ropla.eu/pdf/stock/ops/ospg5111p.pdf ez pl. a zöld. Ilyenekből lesz a legújabb változata a fényforrásoknak. Most kísérletezek velük. Mindenesetre elnézve a sugárzási képet, egészen jó volt a parasztos meglátásom, hogy 6 db LED fogja lefedni a kötelező 112,5 fokot az oldalfényeknél.

A Parti party felhívást a késedelmes olvasók kedvéért megismétlem.

 Bár az ötlet ha jól emlékszem Süné volt, de többen, beleértve jómagamat is lelkesen üdvözöltük, tehát meg is fogjuk csinálni. Miután "én vagyok itthon" bizonyos mértékig védnökségem alá vagyok kénytelen venni a dolgot, tehát anélkül, hogy az egyéni kezdeményezéseknek gátja akarnék lenni pár alapvetést lefektetnék. Mostantól minden olvasó szóljon hozzá, hogy ha valakinek valami nem gömbölyű, akkor még változtathassunk!

1. Nem várhatunk a dologgal túl sokáig, tehát semmi szín alatt nem lehet ebből nyári esemény, akkor már mindenkinek más dolga lesz. Javaslom az esemény időpontjának április 9-e szombatot. Ha az időjárás nem megfelelő, szóval esőnap a rákövetkező hét szombatja 16-a és így tovább amig nem lesz jó idő, de feltétlen meg kell lennie a nyárfavirágzás előtt, mert vattát utálok enni.

2. Miután nem lehet tudni hányan leszünk és még véletlenül se szeretnék belebonyolódni az előre jelentkezés, utólag nem stimmelés ingoványába, az esemény alapvető formája ebédidőben tartott szabadtéri piknik, azaz mindenki azt eszik iszik délben és koradélután, amit akar, azaz amit maga és a többiek magukkal hoztak. A magunk részéről az eseményhez egy nem túlságosan megpúpozott 10 literes bográcsnyi marhalábszárpörkölttel, az ehhez szükséges bográccsal és tűzifával járulunk hozzá. Célszerű hozni evőeszközöket, poharakat és mindent amire a szabadban ülni leheveredni lehet, mert bár pár pallót egy-egy tuskóra rakva tudunk a tűz körül ülőhelyet kialakítani, de ha mondjuk 247-en lennénk akkor ahhoz kevés a deszkám, igy a hajóépítés vége felé.

3. Lehet vízről is érkezni, sőt aki vizijárművel érkezik, az külön piros pontot kap, amivel a későbbiek folyamán henceghet.

4.Ha valakinek bármi hozzáfűznivalója ötlete, javaslata van, kommentben közölje, hogy meg tudjuk vitatni itt addig. Ezt a négy pontot addig is minden blogbejegyzés végére oda fogom másolni, hogy nehogy valaki aki csak párnaponként figyeli a naplót diszkriminálva érezze magát, hogy nem értesült az eseményről, tehát MINDENKI meghívott korra nemre, pártszimpátiára való tekintet nélkül, aki a blog olvasója és egyáltalán nem peremfeltétel, hogy notórius kommentező legyen.

 Amíg melegszik az ebéd (minden jéggé fagy a megfékezhetetlen hűtőben) gyorsan leírom. Pocsék hangulatom volt reggel. Ahelyett, hogy ezekkel a lámpákkal haladnék, most nekiállhatok a csónakmotorral szarakodni...már megint mi a vén bánat lehet vele...hogy fogok így haladni a dolgokkal, hogy kész legyek a vizsgára nyár elejére? Jól felszívtam magam, nagy mérgesen kiszedtem a motort a csónakból, mert tegnap este csak úgy odakötöttem a ladikot a hajó mellé mérgemben. Mondom azzal kezdek, hogy leengedem a benzint az úszóházból. Kicsavarom a csavart, egy csepp se! Leszedem a csövet, megnyitom a benzincsapot egy alárakott befőttesüveg fölött... egy csepp...na jó, kettő. Belenézek a tankba...töküres! Háááát...benzin nélkül már tavaly se motoroztunk! Kibicikliztünk a benzinkúthoz egy 5 literes kannával, bekevertem egy liter 50-es keveréket, felét betöltöttem, felraktam a motort a csónak tükrére, hopp egy rántás, hopp mégegy, ketyeg mint az óra. Tettem egy pár kört amúgy burkolatok nélkül és milyen jól tettem! Merthogy az elején még semmi gond. De ahogy elkezdtem vadulni (már ahogy egy 2,2 LE-s motorral lehet ) egyszercsak megint elkezdett fuldokolni a gép. És akkor megvilágosodott a csökött elmém. A burkolatok nélküli kopasz motoron az átlátszó benzintankban pontosan lehet látni, hogy mennyi a benzin. És amikor nagyobb sebességnél kitúrja a hajó az orrát, a benzin hátrafolyik a tank túlvégébe és a karburátorhoz menő cső csak luftot kap. Tehát már akkor is baj van a benzinellátással, ha félig van a tank, de rossz a trimm. Ugye előreterhelni nem tudok, mert akkor nem érem el a kormány/gázkart, ergo állítottam a motor trimmjén és minden megoldódott. Fel is raktam a burkolatot és csurig töltve a tankot Juditkával elmentünk csalinkázni. Ott egye meg a fene a melót! Hogy mikor lesz lámpa, meg vizsga? Ki a francot érdekel! Sütkéreztünk a simogató napsütésben egymás kezét fogva megbámultuk a partot, a madarakat, a sok horgászt (tudjátok, akik azt a rengeteg szemetet otthagyják maguk után a parton), időnként még csókot is váltottunk, az élet szép. Már egészen közel voltunk visszaúton a hajóhoz amikor ...jaj... a motor megint leáll. De csak egy kukkantás a tankba és lám, elfogyott a benzin. Nagy nevetések közt felváltva hazaeveztünk, most ebéd, alvás. Meló elnapolva.

21:47 Alvás után kiültem a deckre,a fux lecsukott tetejére, kedvenc pózomban a hátam a gázpalackos ládának vetve és miközben földimogyorót ropogtattam csak bámultam az evezősöket, a vizet, a kacsákat, ahogy elúsznak előttem, többnyire  párban, alighanem megvoltak a nászok, sőt erős a gyanúm, hogy a magányos gácsérok nem agglegények, hanem már a tojásokon ülő tojók zavarták el őket otthonról "bevásárolni". Bár időnként nagy veszekedés van, mert utánavetik magukat a párjuktól kissé eltávolodó "lányoknak". Micsoda erkölcsök...tisztára mint az emberek. Szóval ma limányolás volt, de holnap visszatérek a munkához. 

A Parti party felhívást a késedelmes olvasók kedvéért megismétlem.

 Bár az ötlet ha jól emlékszem Süné volt, de többen, beleértve jómagamat is lelkesen üdvözöltük, tehát meg is fogjuk csinálni. Miután "én vagyok itthon" bizonyos mértékig védnökségem alá vagyok kénytelen venni a dolgot, tehát anélkül, hogy az egyéni kezdeményezéseknek gátja akarnék lenni pár alapvetést lefektetnék. Mostantól minden olvasó szóljon hozzá, hogy ha valakinek valami nem gömbölyű, akkor még változtathassunk!

1. Nem várhatunk a dologgal túl sokáig, tehát semmi szín alatt nem lehet ebből nyári esemény, akkor már mindenkinek más dolga lesz. Javaslom az esemény időpontjának április 9-e szombatot. Ha az időjárás nem megfelelő, szóval esőnap a rákövetkező hét szombatja 16-a és így tovább amig nem lesz jó idő, de feltétlen meg kell lennie a nyárfavirágzás előtt, mert vattát utálok enni.

2. Miután nem lehet tudni hányan leszünk és még véletlenül se szeretnék belebonyolódni az előre jelentkezés, utólag nem stimmelés ingoványába, az esemény alapvető formája ebédidőben tartott szabadtéri piknik, azaz mindenki azt eszik iszik délben és koradélután, amit akar, azaz amit maga és a többiek magukkal hoztak. A magunk részéről az eseményhez egy nem túlságosan megpúpozott 10 literes bográcsnyi marhalábszárpörkölttel, az ehhez szükséges bográccsal és tűzifával járulunk hozzá. Célszerű hozni evőeszközöket, poharakat és mindent amire a szabadban ülni leheveredni lehet, mert bár pár pallót egy-egy tuskóra rakva tudunk a tűz körül ülőhelyet kialakítani, de ha mondjuk 247-en lennénk akkor ahhoz kevés a deszkám, igy a hajóépítés vége felé.

3. Lehet vízről is érkezni, sőt aki vizijárművel érkezik, az külön piros pontot kap, amivel a későbbiek folyamán henceghet.

4.Ha valakinek bármi hozzáfűznivalója ötlete, javaslata van, kommentben közölje, hogy meg tudjuk vitatni itt addig. Ezt a négy pontot addig is minden blogbejegyzés végére oda fogom másolni, hogy nehogy valaki aki csak párnaponként figyeli a naplót diszkriminálva érezze magát, hogy nem értesült az eseményről, tehát MINDENKI meghívott korra nemre, pártszimpátiára való tekintet nélkül, aki a blog olvasója és egyáltalán nem peremfeltétel, hogy notórius kommentező legyen.

22:21 Fhuuu. Ma este megint kicsit melegünk lesz. Most, hogy bejavult az idő, alig kell tüzelni, könnyű "túllőni" a tüzet. A perkettásoktól hoztunk még a hét végén egy zsák keményfa  fűrészport. Most egy adagot meglocsoltam az elhasznált sütőolajjal és beraktam a kályhába némi gyújtóssal. Úgy gondoltam, hogy szép lassan el fog izzani, fokozatosan nyomva a hőt. Ehelyett beindult mint a kohó, ontja a meleget, nemsokára 40 fok lesz idebent. Aklimatizálódunk a nyárra...

 Ez nem egy krokodilus, hanem egy lefelé lógó ágaival fennakadt farönk, ott ahol a múlt évben mi is felültünk a homokpadkán. Tőle jobbra egy másik, aminek már csak az ágai látszanak ki, mert, mint ahogy ezzel is történni fog, sodorta a víz amíg el nem akadt, aztán lassan megszívta magát, lesüllyedt a fenékre, a hordalék feltorlódik rajta, és egyre nagyobb zátonyt képez. A fenéken heverő tuskóból kiálló ágcsonkok szerencsétlen esetben felszakítják egy kisebb hajó fenekét. Ez történik a vizekkel, amiket pénz hiányában nem tartanak karban, merthogy a széptudású Karátson Gábor (legutóbbi lélegzetelállító hablatyolása itt olvasható   http://dunacharta.hu/hirek.html#dunment ) megmondta, a vizeket úgy kell hagyni ahogy vannak. Csak remélni tudom, hogy az ő kenuja fog beleakadni.

Ma összeraktam egy  lámpát 6 db zöld leddel és  kiraktam a hajó orrára. Felpumpáltam a gumicsónakot, ráraktam a motort és kipróbáltam, hogy indul e a hosszú téli állás után. Negyedik rántásra beindult, mentem vele egy próbakört, majd megvártam a sötétet és nekiindultam a folyásnak lefelé, megnézni, hogy meddig látszik a zöld fény. Sajnos  a motoron megint kitört a kórság, kezdetben félperces, később már ötmásodperces üzemelés után állt le, úgy hogy a végén evezővel kellett hazatérjek. Ezzel holnap valamit kell csináljak, pontosan ugyanúgy viselkedik, mint tavaly, pedig azt hittem, sikerült úrrá lennem a betegségén. Mindenesetre a próba a lámpa vonatkozásában sikeres volt, a kanyarig, ami olyan bő egy kilométer lehet innen, a háttérfények ellenére jól látszott a zöld fény. 

 Nézem reggel a közmunkások a tüzelős sátram közvetlen közelében égetik a gizgazt. Na sebesen kivonultam és ellenőrzésem alá vontam a dolgokat és a tüzükön elégettem a magam szemetjét is, meg körbegereblyéztem a faraktáramat, hogy még véletlenül se terjedhessen arrafelé a tűz. Délelőtt még esett egy kis eső, aztán délre kisütött a nap és remek idő lett. Kísérleteztem tovább a LEDekkel. Három erősfényű LEDet sorbakötve egy 500 ohmos ellenállással az áramfelvétel 10mA, a LEDeken egyenként 2,5-2,6 V feszültség esik 13,1V kapocsfeszültségnél, ami jelenleg az akkufeszültség bekapcsolt parti táp esetén. A kérdés csak az, hogy ez mit jelent fényáramban? Szemre nem sokat nőtt a fény erőssége amikor 10mA helyett 20mA folyt át egy LEDen, de hát a szem csalóka jószág. Végülis megvártam az estét és egy hármas csoport zöld LEDet kivezetékeztem a cockpitba és kiakasztottam a külső ponyvatartóra. Eltávolodva a hajótól amennyire lehetett, a terep adottságainak megfelelően olyan 150m-re egészen meggyőző volt a hatás. Olyan erős volta zöld fény, hogy kifejezetten bántó volt ránézni, pedig rendkívül erős volt a fényszennyezés, a hajó mögött a város fényei, a hídon a nátriumlámpák olyannyira megvilágítottak mindent, hogy szinte olvasni lehetett volna a Csepregi stégjén, ahonnan nézelődtem. Úgy gondolom, hogy az előírt 2 mérföld láthatóság a város fényszennyezése nélkül bőven meglenne így is, de: 1. A LEDek mögé az előírt kisugárzási szögben a lámpán belülre tükröt fogok tenni. 2. Nem 3, hanem 6 LED lesz egy-egy oldalfény lámpában, 3-3 sorbakötve. Amit még nem döntöttem el, hogy 9V-os stabilizátor IC-ről, vagy a most alkalmazott 500 ohmos ellenállásról táplálom a fényforrásokat. Az ellenálás mellett szól az egyszerűség, a ezzel járó kevesebb meghibásodási lehetőség, az IC mellett az a pici energiaveszteség megtakarítása, ami az ellenálláson jelentkezik. Bár ez utóbbit elhanyagolhatónak gondolom, három poziciós lámpa összesen 60mA áramfelvétellel...Ehhez képest ha bekapcsolom a kabinvilágítást, laptopot, rádiót, vagy a TV-t az nagyságrendekkel nagyobb fogyasztás.

1:02 Nem igaz, hogy nincs telepátia! Úgy bő egy órája jutottam el a Sinkó Máté blogjának ( http://www.glatisant.hu/index.php?page=nap&hnid=243 ) olvasásával a tegnapi napig. (a kákán is csomót keresőknek, tegnapelőttig, hisz most már holnap van) És mondom mielőtt kiszállok a blogból, belenézek, jött e Email. Hát ki írt?! A Máté a Glatisantról. A LED-es fényekkel kapcsolatban adott ötleteket. 

Visszatérve a telepátiára. Soksok évvel ezelőtt egyszercsak minden apropó nélkül eszembe jutott, hogy mi lehet R P barátommal, aki Ausztráliába költözött és úgy 10-15 éve minden kapcsolatunk megszakadt?? Na kezdem keresni egy elrongyolódott noteszben a szülei telefonszámát (akkor még nem volt PC-m, meg ilyen firlefrancok, hogy internet se volt kitalálva). Találok egy hatjegyű(!!!) régi számot, annakidején egy csomó számot úgy alakítottak át hétjegyűre, hogy eléraktak egy hármast. Kipróbáltam hármassal. És jééé...a mamája veszi fel a telefont!

-Kezit csókolom. Vili vagyok, nem tudom teszik e emlékezni, aki a Pistivel együtt kalózozott vagy 20 éve a Vízügyben Siófokon..

-Igen emlékszem.

-Mit tetszik tudni, mi van a Pistivel?

-Pisti?.. Mindjárt adom, tegnap jött haza pár napra ...Pistíííí.. a Vili keres!

9:03 (mostmár tényleg másnap) Elfelejtettem kopyzni a Parti party felhívást, most pótlom.

Bár az ötlet ha jól emlékszem Süné volt, de többen, beleértve jómagamat is lelkesen üdvözöltük, tehát meg is fogjuk csinálni. Miután "én vagyok itthon" bizonyos mértékig védnökségem alá vagyok kénytelen venni a dolgot, tehát anélkül, hogy az egyéni kezdeményezéseknek gátja akarnék lenni pár alapvetést lefektetnék. Mostantól minden olvasó szóljon hozzá, hogy ha valakinek valami nem gömbölyű, akkor még változtathassunk!

1. Nem várhatunk a dologgal túl sokáig, tehát semmi szín alatt nem lehet ebből nyári esemény, akkor már mindenkinek más dolga lesz. Javaslom az esemény időpontjának április 9-e szombatot. Ha az időjárás nem megfelelő, szóval esőnap a rákövetkező hét szombatja 16-a és így tovább amig nem lesz jó idő, de feltétlen meg kell lennie a nyárfavirágzás előtt, mert vattát utálok enni.

2. Miután nem lehet tudni hányan leszünk és még véletlenül se szeretnék belebonyolódni az előre jelentkezés, utólag nem stimmelés ingoványába, az esemény alapvető formája ebédidőben tartott szabadtéri piknik, azaz mindenki azt eszik iszik délben és koradélután, amit akar, azaz amit maga és a többiek magukkal hoztak. A magunk részéről az eseményhez egy nem túlságosan megpúpozott 10 literes bográcsnyi marhalábszárpörkölttel, az ehhez szükséges bográccsal és tűzifával járulunk hozzá. Célszerű hozni evőeszközöket, poharakat és mindent amire a szabadban ülni leheveredni lehet, mert bár pár pallót egy-egy tuskóra rakva tudunk a tűz körül ülőhelyet kialakítani, de ha mondjuk 247-en lennénk akkor ahhoz kevés a deszkám, igy a hajóépítés vége felé.

3. Lehet vízről is érkezni, sőt aki vizijárművel érkezik, az külön piros pontot kap, amivel a későbbiek folyamán henceghet.

4.Ha valakinek bármi hozzáfűznivalója ötlete, javaslata van, kommentben közölje, hogy meg tudjuk vitatni itt addig. Ezt a négy pontot addig is minden blogbejegyzés végére oda fogom másolni, hogy nehogy valaki aki csak párnaponként figyeli a naplót diszkriminálva érezze magát, hogy nem értesült az eseményről, tehát MINDENKI meghívott korra nemre, pártszimpátiára való tekintet nélkül, aki a blog olvasója és egyáltalán nem peremfeltétel,  hogy notórius kommentező legyen.

Ma favágós nap volt. A köz- és váltómunkások elkezdték a meglehetősen elhanyagolt környező terep megtisztítását. A feladat részeként az elburjánzott növényzet is megrendszabályoztatik, így a Feri (itt a környéken szinte mindenki Feri, vagy Jóska ) motoros láncfűrésszel kivágta a rekettyés egy részét, a nagyobb fáknak meg a földközeli hajtásait vagdosta le. Sok kar- és combvastagságú méterfa keletkezett így a mozgáskörletünkben. Na én az ilyet nem hagyom figyelmen kívül, bár bőven van tüzelőnk, de  ebből sose elég, elvégre jövőre is lesz tél, nehogy már a jövő héten mindet elégessék a pribékek, merthogy ez lesz a sorsa a gallyaknak,  avarnak, meg a benne rejtőző évtizedes szemétnek. Nekiálltam tehát és láncfűrésszel kandallóméretre szabtam a fákat és a tűzifa sátramat egy fél raklappal megnagyobbítva  elraktároztam valamennyit, plusz a parton összedőlt horgászszárnyékok deszkáiból is felfűrészeltem egy jó adagot gyújtósnak, a következő télig ki is szárad majd valamennyi. Alaposan elfáradtam, nem is terveztem mára mást, annál is inkább, hogy nemsokára jön az Ica exkolleganőnk a Vegytervből („J” is Vegyterves volt) , a blog nyomán talált rám, kíváncsi vagyok ráismerek e, merthogy úgy ’75-ben láttam utoljára. Persze rá fogok jönni, hogy ő az, mert mást nem várunk mára, akkora jövésmenés azért nincs nálunk. Valahogy úgy alakult statisztikailag, hogy pont annyi a látogatónk, amennyi még nincs a terhünkre, de éppen nem érezzük magunkat magányosnak. Bár egyszer-kétszer előfordult, hogy többen is jöttek egyszerre, de ebből nem csinálunk gondot, mindenkit bemutatunk a másiknak és tovább folyik a jóízű fecsegés, ami valljuk be a sava-borsa a hajóséletnek. Azért azt jobb szeretjük, ha előtte kapok egy telefont, mert néha nem a legmegfelelőbb pillanatban kapnak el a látogatók, pl a klotyón ülve, vagy reggel, amikor még pucéran jövünk-megyünk. És pláne télen, amikor csak egy helyiségünk van, nem úgy van, hogy kérlek foglalj helyet a nappaliban, mindjárt jövünk.

22:30 No itt voltak Ica és a Férje Sanyi. Ica semmit se változott az elmúlt 35 év alatt. Jól elbeszélgettük az időt. Ők nagyon okosan élik az életüket, pl Sanyi amikor elkezdődtek az üzemanyag áremelések, az épülő házuk olajtároló tankját gyorsan feltöltötte gázolajjal, még 10 év múlva is  2,50-es gázolajjal autóztak. Elgondolkodom, hogy miért lehetséges az, hogy az állam gazdálkodása tizedannyi józanészt se tükröz, mint amennyi az egyszerű állampolgárokban, például az anyámban volt. Mert pl. tőle tanultam, hogy soha ne kérjek kölcsön, ezért nem volt soha bankkölcsönöm, árúvásárlási hitelem és ezt nem volt még alkalmam megbánni. Na egyszer azért volt OTP lakáskölcsönöm, mert a későkádári időkben a három gyerekre komoly törlesztési kedvezményt kaptam, amit ostobaság lett volna nem kihasználni, meg másképp lakáshoz se jutottunk volna. Aztán beütött a gengszeterváltás és egyoldalúan felbontotta a szerződést az OTP és piaci kamatot kellett volna fizetnem, ekkor megkérdeztem mennyi kedvezményt adnak, ha egy összegben visszafizetem a maradék tartozást (nem volt már túl sok a 10 évből, amire felvettem a pénzt), kaptam 40%-ot, na egyből kifizettem és ezzel be is fejeződött a dolog. De még híre hamva se volt az energiatakarékossági divatnak, amikor már anyám elmagyarázta nekem apró gyereknek, hogy a villany sok pénzbe kerül és ezért ahol nem vagyunk, ott mindig el kell oltani. Azt meg, hogy a vízzel úgy spórolok, hogy amíg a szappannal habozom a kezem, dörgölöm a testem, vagy amíg a fogamat sikálom, elzárom a csapot, még a tengeren tanultam meg és olyan szokásommá vált ami már soha nem fog megváltozni.

Mondja a meteorológia az esőt, pedig a tűzifamentést holnap is szeretném folytatni.

 Előszedtem a Ráckeve II bontásakor zsákmányolt pozíciós lámpáimat. Lesz azért velük melóm, mert alaposan átalakítom felszerelés előtt őket. Eredetileg 21W-os  gépkocsi égők voltak bennük, ami ugye darabonként 1,75 A, van belőlük gépüzemi menetben 4 db, vitorlás üzemben 3 db, főleg ez utóbbi áramfelvétel ami tűrhetetlen, hisz ilyenkor nem termel a generátor. Ergo cserélni kell az izzókat  ledekre. Nekiálltam mérni. Most vettem igazán kézbe vizsgálat céljából a valamikor ajándékba kapott  fényforrásokat. Írtam akkor  (http://amapola.blog.hu/page/15  2009 06.29,  nekem is elég nehéz volt előgoogliznom a saját blogomból, azt hittem tavaly volt aztán fenét), hogy kaptam ajándékba egy látogatómtól. A cockpitba már napokkal korábban felszereltem az ugyancsakma Ráckeve II bontásából származó "Szgyelano v CCCP " lámpát, abba már beraktam egyet,  remek a világítás odakint, megszűnt az elemlámpázás este. Volt még két darabom, ezek nem tűlábúak voltak, mint az amit a cockpitba raktam, hanem bejonettfoglalatosak, ahogy itt http://yachtlight.hu/ látható. És nekem ezzel alapvetően bajom van. Nyilvánvaló, hogy arra lettek kitalálva, hogy egyszerűen ki lehessen váltani velük a hagyományos izzókat. De nekem ez nem tetszik. nem bízom a foglalatokban. Állandóan beáznak a lámpák, az érintkezők oxidálódnak, mindig akkor lesznek kontakthibásak, amikor esik az eső, feljár a hullám, jön a kínlódás, volt velük elég rossz tapasztalatom a Mahart hajókon annakidején. Viharban árboclámpa izzót cserélni elemlámpafénynél, amikor lenéztem hol az egyik oldalon, hol a másik oldalon láttam magam alatt a tengert, no a hátam közepébe se kívánom. Úgy gondolom, hogy készítek szektorosan elhelyezett erősfényű ledekből csoportfényforrásokat, melyekbe magában a lámpán belül fogok tükröket rakni a ledek mögé egyből 112,5 és 135 és 225 fokos szögben, hogy maximálisan biztosítsam a fényhasznosítást. Ezeket a fényforrásokat fixen összeforrasztom a tápkábellel és Sikaflexszel körbetömítem, hogy víz semmi szín alatt ne tudjon behatolni a búrán belülre. Na ezt kell kiókumlálnom, hogy hogy lehet megoldani. Végeztem méréseket. Az ajándék két lámpa nem egyforma fényerősségű, az egyik 180mA-t, a másik 90 mA-t vesz fel, ez utóbbi fénye is bőven elegendő az oldalfényekhez, de mondom nem ezeket fogom felhasználni. Egy darab LED a sorbakötött 500 Ohmos ellenállással 20 mA-t vesz fel. Ebből lesz az oldal- és farfényekben 3-3 db, az árbocfényben 5 db, a horgonylámpában meg 8 db. A jobb fényhasznosítás végett nem lesz színes üveg a piros és zöld lámpákban, hanem eleve piros és zöld fényt kisugárzó LEDeket vettem, még vagy 6 éve amikor már ezen spekuláltam, most előszedtem őket. Na ezekkel vacakoltam ma.  A zsákmányolt lámpáknak alumínium lemezből készült popszegecselt fényterelő burkolataik vannak, ezeket is ki akarom cserélni, még nem döntöttem, hogy az abszolút hagyományos külsőnek megfelelően fából készítsem, vagy  "modernebb" vörösrézlemez burkolatuk legyen, mindkettőhöz van anyagom. (Mondjuk az igazán hagyományos, az rézlemezből készült petróleumlámpa, deszka fényterelőkkel, na ennyire nem ragaszkodom a hagyományokhoz. Aki olvasta Bisset apánkat; "Minden rendben, a lámpák fényesen égnek!")

 "J" nek ma van a szülinapja. ) 9 órakor született, szóval nemsokára "idő" van. Azt mondta nem írhatom meg hányadik, de a napokban amikor valakinek mondtam, hogy nemsokára lesz a szülinapja azt is mondtam hogy hányadik és eggyel többet mondtam, mint amennyi valójában, mert fogalmam se volt igazából hány éves az én drágám. És mégcsak ki se javított, hogy öregítem!! Ő is tudja, hogy képtelen vagyok a számokat megjegyezni. A múlkor  azon is gondolkodnom kellett egy pillanatig, hogy én hány éves is vagyok....Na indulok a dolgozóba, alakul az időjárás!

19:02 Juditka köszöni szépen a jókívánságokat! Én is köszönöm szépen a jókívánságokat. Silvermoonnak gratulálunk és neki is minden jót és kevesebb hajólyukadást, meg több dollárt kívánunk, hogy legyen miből hajóznia és egyáltalán mindenkinek mindent kívánunk, amit csak szeretne!!

Felszereltem a felülvilágító ablakok nyitó szerkezeteit, amiken már napok óta dolgozok. Így néznek ki nyitva 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

és csukva.

 

Az imént a Toldy Mikivel nosztalgiáztunk Emailben, hogy hogy is volt az, amikor házat építettünk sziklás alapon. Olyan jól leírtam neki, hogy ide is bekopyzom, ha netán valakit érdekel, hogy kezdtem el egyedül egy házat felépíteni Balatonon, amit 12 év alatt fal is építettem, szóval nekem nem ez a hajó az első szólóteljesítményem.

 

Jött a lengyel Poclain a Warinsky tulajdonosa, megnézte a helyszínt kiköbözte, hogy mekkora gödör kell, ennek alapján megállapodtunk a munkadíjban, meg hogy mikor jön a géppel az embere. Gondolom kiszámította azt is, hogy kb mennyi idő alatt végez, aztán még aznapra biztos bevállalt valamit a környéken. Na a megbeszélt időben jött az embere, a nagy kanál volt a gépen. Mondom kis kanalat nem hozott? Mert ezzel elég nehéz lesz. Aszongya azt nem szokták használni, csak árokhoz. Na jól van gondoltam ti tudjátok, én nem pofázok bele. Nekikezdett, hát csak ugrál, meg karistol a sziklákon a szerszáma. Vakarja a fejét az ember, ejtegeti a kanalat, tördeli, valahogy csak megbontotta, de  iszonyatos kínlódás volt a kanál hegyeivel kapirgálni, markolászni. Na délben jön ám az autójával idegesen a főnöke, hogy miafene van már, ott kéne lennie a másik munkahelyen. Elképedve látja, hogy a gödör csak félig van kész. Lezavarta az emberét a gépről és ő ugrott neki. Kétségtelen ügyesebb volt, de csodákat ő se tudott tenni, bőven délután volt, mire végzett.  Aztán elkezdett rinyálni, hogy hát ez sokkal több munka volt, mint amire számított és amit megbeszéltünk. Mondom sajnálom, 8000-ben maradtunk, csak ennyi pénz van nálam, kénytelen lesz beérni ennyivel. A  sziklák nagyját  10 kilós "népszava" kalapáccsal összetörtem, hogy valahogy egyáltalán mozdítani tudjam és abból falaztam fel a pincét, meg a kerítést. Az is érdekes volt a tördelés. Ugye fogalmam se volt, mit kezdjek a 100 kilónál is nehezebb kavicsokkal. Felültem a Riga mopedre és elpöfögtem Vászolyra, megkerestem egy kőművest. Kérdezem, hogy lehet a sziklákat szétvágni. Ilyesmikre gondoltam, hogy lyukakat fúrok beléjük és vas ékeket ütök bele, szóval tudományosan gondolkodtam. A kőműves csak mosolygott. Azt mondta nagy kalapáccsal meg kell üti, de a kő mindig billenjen, mert ha fixen van alátámasztva akkor nem törik. Aztán sose a kalapács fejének pont a közepével, hanem mindig kicsikét  valamelyik felével üssek. Ezt érteni véltem, nyilván nem porrá akarom törni, csak szétrepeszteni. Hazamentem, néztem az első bazi nagy követ jobbról, balról, megmondom őszintén nem nagyon reménykedtem a sikerben. De megütöttem egyszer, kétszer, háromszor, semmi. Valahogy nagyon reménytelennek látszott a dolog. Aztán csak nekiveselkedtem még párszor és egyszercsak megváltozott a szikla hangja az ütéskor. Hoppá, csak nem?? De bizony! A következő csapásnál kettévált a kő és karbidszag  érződött. Na ettől egészen megmámorosodtam és lemészároltam még néhány sziklát. Egyfolytában olyan tíz-tizenkettőt tudtam suhintani, ekkorra fehér pontok kezdtek ugrálni a szemem előtt és le kellett ülni, mert valahogy kifogyott az oxigén is a levegőből. És ha nem ütöttem teljes erőből, az semmit se ért, a kő csak röhögött. Egy idő után annyira ráéreztem a kövek szerkezetére, hogy előre tudtam, hol fog széthasadni, és hogy hova kell üssek, hogy olyan alakja legyen amit szeretnék.  Aztán eltelt tizenvalahány év a kalapács csak állt ott a sufniban, míg egyszer beszorult a baltám a tuskóba és se té, se tova. Na mondom rácsapok a kalapácsommal, akkor biztos szétreped a fa. Hát...mit mondjak a fehér pontok és az oxigénhiány már a harmadik, negyedik csapás után megjelentek. Hogy mitől lett ennyivel nehezebb egy kalapács csak úgy álltómagában a fal mellett? Érthetetlen...

 

Ma délelőtt munka közben hallgatom a Fiala valami hihetetlenül professzionális riportját(ezekért érdemes elviselni a gyakori ámokfutásait)  Dutkó Andrással, azzal a térképész, tudós emberrel, aki a földrajzi név bizottság elnöke volt, mielőtt arra vetemedett volna, hogy a bizottsági tagjaival egyetemben valami 19:1 arányban leszavazza a kormány javaslatát a ferihegyi reptér új nevének szórendje vonatkozásában. (Tehát félreértés ne messék, nem azt helytelenítették, hogy Liszt Ferencről legyen elnevezve, csak a kormány által javasolt mondat szórendjén változtattak volna!) Na úgy vágták ki a bizottságával együtt, mint a taknyot a pozíciójából és a tagok közül hármat az állásából is. Az új, gondolom a kormány igényei szerint megalakuló bizottságnak rengeteg lesz a dolga, pl emlékszem, ahol sárkányrepülőként az első siklásaimat tettem, azt a helyet a Hármashatárhegyen úgy hívták, hogy Vöröskővára. Nos ezt azonnal át kell keresztelni Narancskővárára! És a Pilisvörösvár, meg a Veresegyháza is nagyon nem jól van! Érteni vélem a nemzeti együttműködés modelljét. Aki nem működik együtt gondolkodás nélkül a Fidesszel az megszívja. Lehet, hogy a nyelvész professzorok is megkapják az ultimátumot a helyesírás szabályainak a köztársaság elnökének szokásaihoz való igazításához. És aki nem narancsillatút fingik állami állásban, na az is megnézheti magát!

 

 

 Mai zenei ajánlatomat tegnap hallottam a Tilos Rádióban. http://indavideo.hu/video/Albertirsa_himnusza Óriási!

Reggel amint 10 fok fölé emelkedett odakint a hőmérséklet belecsaptam a melóba, de aztán a Kisember belassított, megjelentek Denivel a tavalyi vendég hajókutyánkkal, és elpofáztuk a délelőtt nagyját. Azért estére kész lettem az ablaknyitókkal, de a felszerelés holnapra marad.

Kicsit politizálok. A szoci (liberális? olyan hülyeségek ezek a kategóriák, akár a jobb és baloldal, semmi köze semmihez, amiről valamikor szóltak ezek a szavak) sajtó sokat tanult az Orbántól, ki kell valakit pécézni és azt addig ekézni, amíg felfordul. Egy  félreérthető gesztusát, egy szövegkörnyezetéből kiragadott mondatát megragadni és azon át karaktergyilkolni, be egészen a szíve közepéig. Tegnap a NOL ban jelent meg Tamás Ervin cikke, mely egy egész felhőkarcolót épít fel arra a sovány sívóhomokra, amit a Lázár János állítólagos, a szegényeket, a sikerteleneket alázó mondatából esszencionált. Lázárt lehet nem szeretni, bár az egyetlen olyan ember a Fideszben, akinek csillog a szeme, nem látom rajta se azt a fásultságot, se azt a cinikus agresszívitást és főleg nem azt a lassú tekintetet ami a Fidesz vezéreket annyira hasonlóvá teszi a  korakádárkori nómenklatúrához. (Elqrta ezt a bérautó dolgot és  még húzta ameddig lehetett, de aztán volt ereje visszaadni tehát visszakozott, hasonlót a  főnökéről el tud valaki képzelni? A hibát beismerni az én szememben erény.) Már az is szomorúan nevetséges, hogy a támadók azonosítják a pénztelenséget a sikertelenséggel. Azt mutatja, hogy az ostobáknak fogalmuk sincs róla, hogy aki nem ért el semmit az pl. még azt is jelentheti, hogy tehetséges volt, de megrekedt a primitív pénzcsinálási technikáknál, ahelyett, hogy nagy feltaláló, vagy író, vagy színész, vagy filmes lett volna, tehát egy közönséges gazdag sikertelen ember. Én hallottam az eredeti szöveget és az a szöveg ott nagyon a helyén van! Lázárt ezen keresztül támadni azt jelenti, hogy "utállak téged, ezért ki akarlak nyírni, mindegy hogy mivel, ha csak a sámli van a kezem ügyében azzal b@szlak fejbe." Ezt a módszert a Fidesz vezette be és most "szerencsésen" terjed, mint a mustárgáz a lövészárokban. A hatalomból kiszorult pártnak és bértollnokainak számtalan lehetősége lenne rámutatni a tehetségtelen újkeletű "fényes szelek nemzedékének" mohó hatalomhabzsolására, a nekik nem parírozók kirúgdalására, a névváltoztatásokban kimerülő budapesti megújulásra, az ostoba tehetségtelenségükre, de ők abban a fajta faultolásos futballtechnikában bíznak, amivel Orbán megmarkolászta a tökeiket. Nos felidegesített a dolog és kicsit odakommenteltem Tamás Ervin cikke után tegnap reggel amíg a melegedésre vártam, hogy kimehessek a deckre dolgozni. Na este nézem az azóta szépen felszaporodott kommenteket, már megkaptam valamelyik csőlátótól, hogy milyen hülye fideszes vagyok. 

21:54 Juteszembe. Deni kutya hullajtja a téli szőrzetét és nagyon élvezte, amikor "J" kifésülte a kutyagyapjút a bundájából. Nagy halom finom pihe gyűlt össze a fűben, Balázs még kérdezte is, hogy mi legyen vele, de "J" megnyugtatta, hogy elfér ott. Nos estére a Csepregi stégje melletti nagy fán fészkelő dolmányosvarjú  már a felét elhordta kibélelni a fészkét.

 Jó volt a silvermoon tegnapi kommentje a viccel és egyáltalán nem volt felesleges a csimnit megmagyarázni, mert nem tudtam, sőt a rednecknek is utána kellett googlizzak. 

Ma reggel szikrázó napsütésre ébredtem, hol van már a téli tespedés, a fél kilencig alvás?!! Mondjuk azért kezdem blogolással, meg Emailezéssel a napot, mert amikor fél hétkor kitópáltam a deckre lobogózni még deres volt a korlát, szóval nem kívánkozom még a fuxba a rozsdamenteseket vacogó fogakkal, dermedt kézzel nyiszitelni, hegeszteni. Érdekes, de tegnap még iszonyatosan mocskos, hordalékos volt a víz, ma meg egész tiszta volt már (a WC öblítéskor pontosan látom a pillanatnyi vízminőséget), úgy tűnik levonult az árhullám, remélem azért a zsilipekkel tartják a jelenlegi vízszintet.

20:01 Folytatom a mai napot. Nézem van e komment, hát egy "trackback" Meg tudja valaki  mondani mi ez?

Kifogástalan idő volt napközben. A kissé borzongató reggelt gyors felmelegedés követte és sötétedésig tudtam dolgozni a decken, ahol azért mégiscsak kényelmesebb mint lent a fuxban. Folytattam a nyitószerkezeteket.

Akár találóskérdés is lehetne; "hogyan találkozik a Leányfalu Nagymarossal?"  Nos a válasz egyszerű, reggel megjelent a Nagymaros 

nevű Mahart Passnave személyhajó és maga elé vette a Leányfalu kikötőpontont és elindult vele a Kvassay zsilipen át, gondolom Leányfalura.

 "J" is kióvakodott a szép időben, ő csinálta rólam ezt a remek felvételt. A sipkámat nem azért raktam ilyen dzsesszesen a fejemre, mert éppen hiphopp táncossá képzem át magam, hanem előfelé simléderrel nem fér bele a fejem a hegesztőálarcba.

Amíg nem lesz jobb az idő megpróbálom intézni a vásárlásokat, már ahogy a pénzem engedi. Régóta akarom megcsinálni a szalonban a mennyezeti kapaszkodókat, hogy végre komplett legyen a benti világ. Azért is kellenének, kellettek volna már idáig is, mert ha valamit meg kell szárítani, mert mondjuk megázott a gúnya az esőben, nincs hova akasztani a vállfán a kályha fölé. Na kisütöttem, hogy sárgaréz gyűrűs konzolokra fogok 40mm  átmérőjű rudakat szerelni, ki is néztem az OBI-ban a tartókat, de megrémültem a 4000Ft körüli áruktól, merthogy kéne vagy 6-10 db. (csak úgy közbe, hogy mit ér a munka, ha magyar és ha szellemi, annakidején az Alexandra kiadó tíznapos kemény lektori munkámért akart  valami 30000 bruttót fizetni, amire mondtam, hogy vagy megemelik a duplájára, vagy megkapják ingyen, mert ennyiért nem dolgozom, viszont megígértem, hogy megcsinálom, márpedig amit megígérek azt megtartom. Tehát ha az ország legnagyobb kiadója ilyen szegény akkor ajándékba megkapják tőlem.... Kifizették a dupláját, igaz 14 nap helyett 60 napra.) Szóval réz kapaszkodórúd tartók ügyben eszembe jutott volt tengerész rádiós-kambuzer kolegám Tóth Feri, akinek rezes boltja van az Ó utcában.( http://toth-rezmuves.extra.hu/ ) Fel is kertestem, elsőre ugyan nem ismert meg, de hát amikor anno az M/S Újpest hazajárón  szolgáltunk se ekkora fehér szakállam, se ilyen kevés hajam nem volt. Na jól, elbeszélgettünk és ad árajánlatot, merthogy bár mindenféle csodás réz cucca van a boltban, de ilyesmit nem tart raktáron, merthogy ahány vevő annyiféle kívánság, szóval most remegve várom, mennyi az annyi.

Délután a fuxban a hajóműhelyben dolgoztam, tűrhetően haladok a felülvilágító nyitószerkezetekkel most, hogy végre lehet ott dolgozni, na nem mondom, hogy a 13 fokban nagyon melegem lett volna, de ezt már képes vagyok tartósan elviselni, este fél nyolcig nyomtam. Egész szépek lettek a rozsdamentes hegesztéseim.

Tavaszi szél vizet áraszt (virágomviiráá-gom...). Kétszer kellett ma ráhúzzak a kikötő drótkötelekre, amik a pontont a parthoz rögzítik, pedig hónapokon át félig kint volt a parton a fele. Jó koszos víz jön, de legalább van végre. Az idő csak annyit javult, hogy elállt az eső, sőt reggel még a nap is kisütött, de aztán hamar abbahagyta. Gyorsan felvágtam és  bespejzoltam három vödör fát, tuskót, gyújtóst vegyesen, immáron sokadszorra reménykedve benne, hogy ez már az utolsó idén, a nyár előtt. A pribékek aprítják a bozótot a parton, szálanként vágják ki ágcsípővel a kínai nádat, hát így elég szaporátlan, én machetával 10 perc alatt kivágtam annyit, amikor a tűzifámnak a helyet csináltam mint ők hárman egy nap alatt, de hát ők miután közmunkások plusz csatolt idevalósi Lajos, nem olyan aktívak mint én, meg machetájuk sincsen. Mindenesetre jobb vigyázni, amikor a drótköteleket húzogattam, egyúttal a ponton mellé a partra "J"-vel felállítottunk egy póznát és a levegőbe emeltem a parti kábelemet, mert nem bízom benne, hogy a rekettyés irtása közben nem vágják el azt is a dolgozók, ahogy ott a földön, meg a gallyak közt kanyarog.

Egy ideje bajom van a kályhával. Minden begyújtás egy tortúra, az istennek se hajlandó beindulni a tűz, ha sok levegőt adok neki visszafüstöl, ha keveset kialszik, aztán egyet-egyet lobban, ilyenkor megint "visszapofázik". A jelenség oka persze ismerős, koromlerakodás a füstcsőben, de szerettem volna kihúzni az undorító kormozást a fűtési szezon végéig, hát ez nem ment. Ma csináltam egy célszerszámot. "J" elhozta otthonról a duguláselhárító spirált, én meg a végére szerkesztettem egy felerősítő szerkezetet a fúrógépbe fogható drótkorongnak. Ezt a spéci kéménytisztító szerszámot a külső kémény leszerelése után végigtoltam  párszor a kályhacsövön, egyenes és könyökös szakaszain, így annak szétszedése nélkül sikerült lekotorni a kormot egészen a rókatorokig, ahonnan egyszerűen kilapátoltam a hamuzólapáttal vagy kétliternyit. Most olyan huzata van a kályhának, hogy egyből begyulladt, sőt amikor kinyitottam az ajtaját, hogy a leégett fát pótoljam, akkor se füstölt ki a szalonba. Egy bő fél óra alatt kész voltam a dologgal és még kosz se került a lakótérbe. Emlékszem gyerekkoromban mekkora tortúra volt amikor apám nekiállt kormozni. Külön e célra rendszeresített munkásruhát vett fel, nagy óvatosan szétszedte a kályhától a kémény nyílásig kanyargó füstcsövet, de előtte mindent le kellett takarni rossz lepedőkkel, rongyokkal, az udvarra kivinni a csöveket, könyököket, drótra kötött újságpapír gombóccal kituszkolni a kormot, majd az egészet összerakni. Legalább félnapos program volt  nagytakarítással.

Ebéd utáni alvásból ébredve folytattam a műhelyben a felülvilágító ablaknyitók készítését, már jócskán sötét volt amikor abbahagytam, akkor is csak azért, mert egy könnyed áramütést éreztem a sikítót fogó kezemen, ami még nem is izgatott volna fel túlságosan, de sötét is lett, levágta valami kósza zárlat a parti szekrényben a fírelét. Miután lecsavaroztam a parti alu tokozott elosztó deklijét, visszanyomtam (fantasztikus az új szupererős ledes akkus fejlámpám, megszűnt a kézi elemlámpával való szarakodás a sötétben, mintha kinőtt volna még egy kezem), már nem volt kedvem folytatni a munkát egy másik sikítóval, mert ezt holnap szét kell szedjem megnézni mi a fene lett rajta testzárlatos.

Érdekes dolog ez a kommentekkel, néha semmi kedvetek reagálni a dolgaimra, máskor meg beindultok, aztán én is belelendülök, így lett szinte rekordmennyiségű hozzá és oda-visszaszólás a tegnapi blog után, ráadásul mesére sarkallt engem is a Kisember tegnapi megjegyzése. Szóval blog a blogban.

 Az ördög tudja hogy van ez! ( a vers valahogy úgy van tovább, hogy: "a jókedvünknek vége lesz. nem illik már a virág sem kabátod kopott gomblyukába, vagy elegánsan odaülni a kávéháznak ablakába..." nem vállalok felelősséget az idézet pontosságáért, úgy 40-50 éve hallottam, a költő, akinek a nevére szintén nem emlékszem, ugye épp tegnap említém, hogy a neveket képtelen vagyok megjegyezni, azt siratja, hogy 30 éves öregember lett, de most nem a verset akartam idézni, csak beugrott) Az ember alszik mélyen a kényelmes ágyában a hajón és egyszercsak felriad, hogy valami nincs rendben! És akkor rájöttem, ma 03 óra 10 perckor, hogy a négy danamid csapágy helyett csak kettőt esztergáltam valami érthetetlen okból (frászt érthetetlen, aggkori elhülyülés) kifolyólag. Egyből kiment a szememből az álom, megigértem a Péternek, hogy ma reggel 7-re visszaadom a műhely és az eszterga szerszámszekrény kulcsát, márpedig amit én megígérek arra emeletes házat lehet építeni. Az volt a baj, hogy én kényelmes hétvégi munkára számítottam, de kiderült, hogy ma "ledolgozós" szombat van. Engem az ilyesmik már nem izgatnak, de ebben az esetben ez azt jelentette, hogy nem egy kétnapos hétvége, hanem csak a tegnap délután áll a rendelkezésemre. Apropos amikor anno a francia főnököm szembesült azzal, hogy itt összevissza tologatjuk a napokat, azt mondta, hogy ha náluk ilyesmivel próbálkozna a government, az emberek újra lerombolnák a Bastillet. No szóval azt tettem amit kellett, beállítottam a telefonomon az ébresztőt fél ötre, ami mindig úgy működik, hogy a beállított időpont előtt 5-10 perccel felébredek magamtól. Most se volt másképpen, 5:19-kor kinyílt a szemem, felöltöztem és irány a műhely, fél hétre megvolt a két danamid persely,7:15-kor az érkező "P" kezébe tettem a kulcsokat. Még elbeszélgettem kicsit a gumicsónakos fiúkkal, meg a büfés Misivel, aztán megelégedetten tértem vissza a hajóra. Na mondom elkél a henyélés a tegnap esti és a ma hajnali kemény görnyedés után a gép mellett, hideg is volt odakint, az eső is szemerkélt, a szél meg olyan ötös, szóval nem az a "banánérlelő, dejóodakint" időjárás, ennyit a Sándorról, aki a Józseffel, meg a Benedekkel zsákba hozza a meleget. Épp csak befűtök és készülök a reggelihez ("J" még mélyen alszik) amikor kiabálást hallok kívülről: "vilibááácsííí, vilibááácsííí!!!" Na kit evett ide a fene, már kopog a szemem az éhségtől, de felállok az asztaltól, hát a Feriék, a sólyatér vasnyűvő ördögei, hozzák a legkevésbé vidám hírt, most hogy feljött a víz (tényleg nem is említettem, hogy úgy 10 napja elkezdett apránként emelkedni a vízszint, ami az utóbbi két napban begyorsult és ismét szinten van a Kisduna), vinnék sólyára a pontont, amire kötve vagyunk. Mit mondjak viharos szélben a hátam közepébe se kívántam a kötélmanővert, de hát ez nem kívánsághangverseny, felébresztettem a "legénységet", "J"-nek az volt az első kérdése, hogy kávézni van e idő, mert ugye ő addig nem tud felébredni, amíg nem önt magába egy kapuccinot, hát ki kellett ábrándítsam, a fiúk nagyon kezdtek tüsténkedni, szóval nem volt idő kávézni, csak azt kötöttem a lelkére, hogy nagyon melegen öltözzön föl, magamban meg arra gondoltam, hogy kint a metsző szélben majd felébred szegény kávé nélkül is. A manőver nem volt egyszerű, tekintettel az erős szélre, le kellett ereszkedni három pontonnal lejjebb és visszakötni az immáron "korlátlan" régi pontonunkra. Mit mondjak, volt pár nehéz pillanat, Amapola nem két kiló, amikor a szél belendítette minden erőfeszítésünk hiába való volt a megfékezésére, egyszercsak úgy gondolta, hogy beakasztja a bowsprit végén lévő veretet a második ponton korlátlábába és attól kezdve se té, se tova. Na horgonycsőrlővel sikerült lehúzatni és több kevesebb bénázás és elenyésző mennyiségű sérülés árán fél tizenegyre a régi új helyünkön álltunk. Kötelek, springek, pufferek, parti áram a rutin szerint, utána reggeli, szárítkozás és bevallom még az álom is elnyomott. Hogy ma többet se idáig, se ezután nem dolgozunk, abban biztos vagyok. 

 Rövid leszek. Eső, szél, hideg, csak a műhelyben lehetett dolgozni. Reggel óta nyomom az ablaknyitókat. Kieszetergáltam a csapágyakat danamidból, támasztó tárcsákat, kurblikat KOR anyagból, meg mahagóniból. Hulla fáradt vagyok, kotrok aludni. 

Hehe. Ma is okosodtam. Pernahajder Campbellnek  üzenem, hogy rájöttem a "mért" azértjára. Csakugyan ottmaradt valami beütve egy rubrikába a Hajónapló helyett.

Esik az eső, csak rajzolgatom a szerkezeteimet. Ha ilyen használhatatlan az idő, mást nem nagyon tudok alkotni. Kitaláltam, milyen legyen a felülvilágító csavaros-kurblis nyitás-zárás megoldása, a hét végén megint beszemtelenkedek a Vízügyesek műhelyébe és megcsinálom. Ilyen pocsék időben kénytelen vagyok "kihelyezni" a termelést. Ma délben nyílik egy kiállítás a Közlekedési Múzeumban, azt hiszem elmegyünk. ( http://hajosnep.hu/ ) 

19:12 No voltunk a kiállításon. Meghallgattuk a megnyitó beszédeket. Volt optimista felhang, a lényege, hogy lesz még hajógyártás Magyarországon. Szívből kívánom, hogy így legyen. Sajnos amit egyszer sikerült megszüntetni, aminek még a nyomát is eredményesen sikerült felszámolni, aminek a szakemberei anélkül haltak ki, hogy az utánpótlást kinevelhették volna, azt elképzelni nem tudom, hogy lehet haló porából feltámasztani. Az csak egy modern hiedelem, hogy fiatal okos emberek akármire képesek, ha megfelelőképpen motiváltak. Sajnos a tapasztalat, a sok év alatt megszerzett szellemi tőke, a "fogások" ismerete a gyakorlati tudás egy ilyen iparágban attól tartok nélkülözhetetlen. De szeretném ha nem lenne igazam és bebizonyosodna, hogy csak egy "kuvik", egy aggodalmasan huhogó "nyugger" vagyok. De tényleg nem tudom elképzelni, hogy pl. akik még soha nem görbítettek 12-es kazánlemezt domborúra, de még csak nem is látták, hogy kell, olyan pontos hajótestet formázva ahogy egykor az öreg hajókovácsok csinálták Angyalföldön, mit fognak kezdeni a feladattal. Bár mondjuk ha átmennek Komarnoba, ott megnézhetik, szerintem nyelvi nehézségeik se lesznek, magyarok dolgoznak ott is, csak kicsit több bölcsesség szorult a "buta tót" vezetőikbe. 

Volt sok ismerős, pofavizit, vidám csevegés, engem, aki abszolút nem vagyok "társasági ember", ilyenkor mindig feszélyez, hogy valakit megismerek és ő nem ismer rám, az meg mégjobban, ha valaki rámismer, nekem meg fogalmam sincs hova tegyem, különösen, hogy a neveket mindig elfelejtem, akiét meg megjegyzem, azt gyakran összekeverem valaki máséval. 

Amikor reggel az esőben, ernyő alatt összebújva kifelé gyalogoltunk az 1-es villamos felé, a Lágymányosi híd alatt egy szép önjárót, olyan ezervalahányszáz tonnást láttunk felfelé menni és csodák csodája, magyar lobogó volt a főhelyen. Nem is tudtam, hogy ilyen van magyar cégnek. Amikor  a kiállításon újságoltam a dolgot a Horváth Józsi kapitánynak ( http://www.uskok.eoldal.hu/ ), a mellette álló kolléga (na ez az... arcról mindenki ismerős, de a nevek...) mindjárt mondta, hogy ez az ő cégük hajója lehetett ( http://www.fluvius.hu/msregnitzhu.html ). Jó volt megtudni, hogy azért...ahogy Arkagyij Rajkin mondá: "Válámi ván..." (persze folytatni is lehet a mondást, fiatalabbaknak: "de nem áz igázi", az igazi akkor lenne ha 100 magyar hajó vinné a Dunán a magyar ipar világszínvonalú termékeit és elégítené ki a csúcsra járatott magyar ipar nyersanyagigényét).

Visszatérve a kiállításra, különösen, hogy kifelé menet még elbámészkodtunk a magyar gyártmányú gőzmozdonyok, motorkocsik 1:10- es fantasztikus modelljein ("J" különösen olyan mint a gyerek, egyszerűen nem lehet elvonszolni egy-egy vitrin elől, még zseblámpájával a szerelvények belsejébe is bevilágított), szomorú belegondolni mégcsak nem is a háború előtti (pláne az első világháború előtti) ipari kapacitás hanyatlásába, hiszen még a vad Rákosi időkben és utána is exportáltuk az "ezüstvonatokat" Argentínába, az úszódarukat Braziliába, és az oroszok, ukránok tán még ma is a jóvátételben gyártott tolóhajókkal szállítják a gabonát a Földközire. Hajót meg nemcsak Angyalföldön és Óbudán, hanem Vácott, Balatonfüreden  is gyártottunk az akkori kor igényei szerint exportképes kivitelben. Ott álltam a hathengeres Jendrassik motor félmetszeti bemutató példánya előtt és lepergett előttem a magyar hanyatlás, a nemzet dögrovásra jutásának szomorú évtizedeinek sora. És valahogy az az érzésem, hogy tán nem is a nagy csapások, nem Trianon, nem a vesztes háborúk, nem a kommunista diktatúra,nam a Szovjet elnyomás, hanem az a mindennapi rendszerfüggetlen nyomulás, ahogy az önző erőszakos  hülyeség teret nyert a nem önmaga menedzselésére, hanem teremtő  okosságra szocializálódott műszaki intelligenciával szemben.