Így jár aki nem a legnagyobb gyanakvással kezeli a dolgokat. A boltban a LED-ek közül csak a zöldet próbáltam ki. A pirosról, meg a fehérről elhittem, hogy az. Nem kellett volna. Ma, miután szépen összeforrasztottam minden fényforrást véglegesre, kiderült, hogy a piros az sárga. Egyrészt csinálhatom újra, másrészt mehetek a boltba kicserélni (biztos örülnek majd a rövidre vágott lábú öszeragasztózott használt jószágoknak), ha van egyáltalán nekik. Merthogy ezt is valahonnan hátulról kotorták elő.
Bánatomba nekiálltam a lámpaházakat megcsinálni 1-es vörösréz lemezből. A problémám az volt, hogy a "sapkáját" domborítani kell, amiről nem igazán volt elképzelésem, hogy tudnám szépen megcsinálni. Az ilyen dolgokat gyárilag mélyhúzással készítik, ha lett volna hozzáférésem az esztergához szóba jöhetett volna egy pozitív forma kiesztergálása után arra forgás közben egy tompa anyaggal való "trébelése" a lemeznek*, de hát nem számítottam erre a dologra. Na addig keresgéltem a lakatosműhelyben szerteszét heverő kacatok közt, amíg rendkívüli szerencsémre találtam egy levágott flansnit egy darab csővéggel. A csővég pontosan 91mm átmérőjű volt, azaz a kívánatos méret. Ezt sikítóval merőlegesre alakítottam és lekerekítettem a peremét. Ezzel megvolt a pozitív szerszámom. További keresgélés után találtam egy vastag acélcsövet, melynek a belső átmérője 95mm volt. Ebből levágtam egy 10mm-es darabot. A rézlemezből dekopírfűrésszel kivágtam három darab 105 mm átmérőjű tárcsát és az udvaron heverő óriás golyóspréssel, melyet "J" tekergetett, szépen belesajtoltuk a csőből levágott gyűrűbe a rézlemez tárcsát. Kicsit bő volt a cső, helyenként beráncolt az anyag, de a lágy rézlemezt utána satuban "F" műanyag kalapácsával szépen rá tudtam kalapálni a nyomószerszámra. Ilyen lett. 
Piszok büszke vagyok rá, hogy megoldottam. Ezután a vízügyesek kézi lemezhengergetőjével meghengerítettem a fényterelő házakat, holnap ha minden rendben megy össze is forrasztom őket.
*Vasárnap 7:57 Miközben várom, hogy odakint kicsit felmelegedjen az idő, eszembe jutott egy eset a régi, "létező szocializmus" bértollnokairól (Na nehogy azt higgye valaki, hogy a mostaniak jobbak!). Az esztergapadon történő öblös lemezedények formázásáról, a trébelésről még a technikumban Szaniszló Tibor Tanár Úrtól (így nagybetűkkel, mert megérdemelte) tanultam, meg minden egyebet, amit gépelemek tantárgyból, gyártástechnológiából tudok. Szóval ő magyarázta, hogy a gyorsan forgó, megfogott és megtámasztott síklemezt egy kézben tartott tompa szerszámmal, gyakorlatilag egy hosszú nyelű bunkóval rányomják a forma szerszámra. Van is egy vasbográcsom Balatonon, melyen az ilyen "nyomatás" körkörös rovátkái látszanak. Ehhez a dolgozó, hogy erőt tudjon kifejteni, egy erős "biztonsági övnek" támasztja a fenekét. Ez általában egy bőrbe bújtatott lánc, melynek a hossza változtatható. Nos valamelyik akkori ('60-as évek) újságban közöltek egy képet egy gyarmati fekete munkásról aki éppen egy esztergapad mellett áll ilyen munkát végezve. A képaláírás ez volt: " Bár a gépek modernek, de a dolgozót még a géphez láncolják.".
A Parti party felhívást a késedelmes olvasók kedvéért megismétlem. Bár az ötlet ha jól emlékszem Süné volt, de többen, beleértve jómagamat is lelkesen üdvözöltük, tehát meg is fogjuk csinálni. Miután "én vagyok itthon" bizonyos mértékig védnökségem alá vagyok kénytelen venni a dolgot, tehát anélkül, hogy az egyéni kezdeményezéseknek gátja akarnék lenni pár alapvetést lefektetnék. Mostantól minden olvasó szóljon hozzá, hogy ha valakinek valami nem gömbölyű, akkor még változtathassunk! 1. Nem várhatunk a dologgal túl sokáig, tehát semmi szín alatt nem lehet ebből nyári esemény, akkor már mindenkinek más dolga lesz. Javaslom az esemény időpontjának április 9-e szombatot. Ha az időjárás nem megfelelő, szóval esőnap a rákövetkező hét szombatja 16-a és így tovább amig nem lesz jó idő, de feltétlen meg kell lennie a nyárfavirágzás előtt, mert vattát utálok enni. 2. Miután nem lehet tudni hányan leszünk és még véletlenül se szeretnék belebonyolódni az előre jelentkezés, utólag nem stimmelés ingoványába, az esemény alapvető formája ebédidőben tartott szabadtéri piknik, azaz mindenki azt eszik iszik délben és koradélután, amit akar, azaz amit maga és a többiek magukkal hoztak. A magunk részéről az eseményhez egy nem túlságosan megpúpozott 10 literes bográcsnyi marhalábszárpörkölttel, az ehhez szükséges bográccsal és tűzifával járulunk hozzá. Célszerű hozni evőeszközöket, poharakat és mindent amire a szabadban ülni leheveredni lehet, mert bár pár pallót egy-egy tuskóra rakva tudunk a tűz körül ülőhelyet kialakítani, de ha mondjuk 247-en lennénk akkor ahhoz kevés a deszkám, igy a hajóépítés vége felé. 3. Lehet vízről is érkezni, sőt aki vizijárművel érkezik, az külön piros pontot kap, amivel a későbbiek folyamán henceghet. 4.Ha valakinek bármi hozzáfűznivalója ötlete, javaslata van, kommentben közölje, hogy meg tudjuk vitatni itt addig. Ezt a négy pontot addig is minden blogbejegyzés végére oda fogom másolni, hogy nehogy valaki aki csak párnaponként figyeli a naplót diszkriminálva érezze magát, hogy nem értesült az eseményről, tehát MINDENKI meghívott korra nemre, pártszimpátiára való tekintet nélkül, aki a blog olvasója és egyáltalán nem peremfeltétel, hogy notórius kommentező legyen.
