Időjárásváltozás van. Borús volt az idő egész nap és erre fogom, hogy valami rettenetes lustaság vett rajtunk erőt, csak heverészni volt kedvünk. Na azért, rájőve, hogy a vajat elfelejtettük tegnap, azért kibicikliztünk a Tescoba és vettünk vajat. Ez volt a délelőtti program. Délután ahogy mondtam nem volt kedvem felkelni se a szofáról. Aztán mégiscsak erőt vettem magamon és kiagyaltam hogy fogom felerősíteni a farlámpát az antennaárboccal egyetemben. Neki is láttam szabni, hegeszteni a rozsdamentes anyagot. Hát egy kéjmámor a hegesztés az új hegesztőmaszkkal! Csak úgy odanézek és látok, előtte, közben és utána. Nagy marhaság volt, hogy spórolás okán nem szántam rá magam előbb a vásárlásra. Rengeteget könnyített volna az évek során. A vastag anyagoknál kisebb a gond, ott van idő ívet fogni, de vékonyka lemezeknél amire ránéz az ember a normál pajzson keresztül, már ki is lyukadt, vagy leolvadt az anyag, vagy a másik eset, hogy teljesen rossz helyre ment a varrat. A saválló anyag hegesztésekor meg különösen hajlamos az elektróda "ragadni", de ha látom a végét mikor ívet fogok, ennek sokkal kisebb az esélye, mert biztosabban vezetem a pálcát. Érdekes volt, hogy amíg kicsit meg nem szoktam az új technikát, mindig nyúlkáltam (volna) a pajzs után, mert egyszerűen nem tudtam a bal kezemmel mit kezdeni. Lefényképeztem a helyére került, motorozáskor előírt, 225 fokban fehér fénnyel világító árboclámpát. Ez a tegnapelőtti éjszakai képen a középső fénypont.
Már csak három kiskacsa van :-((
Sajnos már csak négy apróság kerülgeti a kacsamamát, néhány napja még legalább nyolcan voltak..ilyen a kegyetlen természet. Csak az erősek és a szerencsések érik meg a felnőttkort. Nagy az esély rá, hogy a maradék négyből egy se, merthogy nagyon aprócskák még, bár nagyon igyekeznek, már legalább a duplájára nőttek mint pár napja amikor először feltűntek. Itt még békésen selypegnek, pedáloznak az anyjuk (és Amapola) körül, de hamarosan erőszakosan közeledik egy huligán gácsér. 
Jó sokáig vacakoltam vele, de hát amíg ezeket a mütyürkéket kiszabtam, öszehegesztettem lemezből, zártszelvényből... A baloldali kar az adagoló töltést, a jobboldali az irányváltót működteti. 
A szerkezet két csavaros szorítóval rögzül a ládatatőre..jpg)
, amikor erős csapkodást hallok a vízből (!!) a hátam mögűl. Hátranézek...JÉZUS!!! Egy feketeruhás alak vergődik a vízben az elsüllyedt ponton korlátja alatt!! .....Beletellt egy-két másodpercbe amíg felfogtam, hogy egy neoprénba öltözött búvár, csak úgy sznorkerrel, maszkban, szóval semmi vész, nincs rajta uszony se, csak úgy csizmában, azért a nagy csapkodás, nyilván az előző nap folytatásaképp, amikor azon töprengtünk milyen technikával kéne kiemelni a pontont, éppen felderíti a víz alatti állapotokat. Ha búvár akkor meg hadd vergődjön, az a dolga! De egy pillanatig a frász jött rám. Délután meglátogatott Minyo, aki egy fotóművész és csinált teleobjektívvel képeket a túlparti lépcsőkről, mert most éppen ez vág bele a művészi koncepciójába, de mellékesen engem is megörökített munka közben.jpg)
, meg kicsit beszélgettünk is az élet nagy dolgairól.
, holnap össze is rakom
.jpg)
Csodálatos idő volt ma. Délelőtt egy kicsit abbahagytam a munkát, "J"-nek se volt igazán kedve semmihez (aztán mégiscsak rászánta magát és kirántott egy jó adagot a géva gombából, nagyon finom lett), úgy hogy csak ücsörögtünk a fuxtetőn, cocktailt szopogattunk és süttettük magunkat a simogató napsütéssel, miközben a kajakozókat, kenusokat, evezősöket bámultuk. Nagyon rendben vagyunk magunkkal, meg a minket közvetlen közel körbevevő világgal. A természet piszokul beindult, a kép azt a partot mutatja ma, ahol nemrég a parti partyt tartottuk. Ha nem lenne ott a kihúzott farönk fogadjunk rá se ismernétek. Nem tudom mi a pontos neve ennek a borzalmas gyorsan regenerálódó növénynek (egy régi kollégám Deczki Jóska, Isten nyugosztalja "kínai nádnak" nevezte tán a rendkívüli életereje és szaporodási gyorsasága miatt), de meg se látszik, hogy néhány hete egy szálig kivágták, sőt, szerintem még használt is neki, mert annál gyorsabban sarjadt a friss növényzet, hogy nincs útjában a kiszáradt, elpusztult régi. Nekem nincs utamban, szerintem kifejezetten használ a partnak, hogy így bezöldült, szebb mint egy hónapja a nagy kopaszság. 
.jpg)
Az utolsó két képen Kata beüti az utolsó vasat.
Rá két percre rázendített az eső, a létrát(amit Amapola építésekor használtam a parton) már behúzott nyakkal kötöztem fel a kocsi tetejére..jpg)
navigációs lámpák felszerelését. Az oldalfények ugye 112,5 fokos szögben világítanak a hajó hossztengelyétől jobbra és balra. Na ez a probléma a felerősítésnél, mert itt aztán sehol nem lehet merőlegest, párhuzamost állítani, mérni, a gunwale szegély ívelt befelé is, fölfelé is, és hogy ráadásul félfokos pontossággal beállítható lenne, azt kizártnak tartom, hogy ember meg tudja csinálni akár profi hajógyári körülmények közt is, de mindenféle lécekkel, meg mérőszalaggal megtettem amire képes voltam. Ez a bizonyos fa kaszni persze majd ha feláll a főárboc, akkor a klasszikus megoldásnak megfelelően felkerül a vantnikra, de most amíg Amapola "motorcsónakként" működik, a vantnik bekötőszemeihez (melyek egyúttal daruzófülek is) lesz rögzítve.
azt könnyű abbahagyni. Na ehhez képest egész jó idő volt, még "J" is kijött hajmosás után a napra hajat szárítani a friss szellőben, kellemesebb mint a villanyhajszárító.
A színt most kenik rá a gyerekek.
Locsolkodós Húsvét hétfő volt ma. Mármint az Úr úgy döntött, hogy meglocsol bennünket. Eléggé elfárasztottam magam az elmúlt napokban, meg mégiscsak ünnep van, gondoltam ma pihenőnapot tartok és magasztos gondolatokkal mosom át az agyamat. Persze én nem tudok "nemdolgozni". Ahogy kiderült az ég az éjszakai szemerke után, kiültem a fux tetejére és nekiálltam az egyik ajándékba kapott, amúgy kiselejtezett mentőgyűrűről lekaparni az évtizedek alatt rákent vastag, helyenként lepattogzó, helyenként meg négyzetmilliméterenként is nehezen lejövő festéket, ez pont olyan munka ami mellett az ember gondolatai nyugodtan száguldozhatnak Krisztus feltámadása és az élet dolgai között. Nemsokáig matathattam azonban odakint, mert komolyabban rázendített az eső, így idebent pihenkélünk leginkább. Most kinyitottam az Emaileimet, ahol minden komment mutatja magát amit a blogomhoz valamely olvasó fűz és egyet találtam egy eddig ismeretlentől jofétól. A csütörtöki tüntetéses naplóbejegyzéshez volt figyelemreméltó közölni valója. És most szándékosan nem a kommentek közt válaszolok rá, mert úgy gondolom jofe tökönragadta a nagy nemzeti problémáink számomra leglényegesebbikét. Kedves jofe nagyon értem a problémádat, de nagyon nem értek egyet azzal, ahogy megakadsz ezen a dolgon. Nem jó a megközelítésből levont végkövetkeztetés. Totálisan igaz, hogy a politikusaink megosztották az országot, ebben nincs vita köztünk. Nem titkolom, hogy ebben az egyik pártot és annak vezetőjét sokkal nagyobb mértékben tartom bűnösnek. De! Úgy gondolom, hogy az én hajónaplóm kommentelői és remélhetőleg olvasói nem acsarkodnak "az én kocsmámban", legalábbis mindezidáig nem kellett a redőnyhúzóval senkit se kitessékelnem. És ez lenne a lényeg. Hogy a nemzetünk sorsa az amiért mindnyájunknak aggódnia kell(ene). És az én véleményemmel ellentétes vélemény is lehet tiszteletreméltó, ha azt tisztességes módon képviselik és a marhalábszárpörköltet pl. békés egyetértésben ette mindenki politikai meggyőződéstől függetlenül. És az ország, a nemzet sorsa is egy marhalábszárpörkölt, mindenki szereti, csak a chéfek egymásnak ugrasztották a vendégeket. Tehát nem lehet az a megoldás, hogy a politikát, az ország sorsát, hagyjuk csak másra, mi fordítsunk neki hátat, mert az úgyis csak megosztott hívők egymás mellett való elbeszélése, egyetértés még abban se lehetséges, hogy mennyi kétszer kettő, mert ha az egyik,már kimondta hogy négy, akkor a másiknak csak a 3,999 marad, vagy pláne az 5. Ez rossz, káros a nemzet sorsára, mert a pártérdekek felülkerekednek az ország érdekein. És ebbe nem lehet beletörődni és aki képes a saját gondolatai után menni és nem lesz egyik párt droidja se az nyugodtan kifejtheti a véleményét, ahogy én is azt teszem. Ha valaha feladnám az önálló gondolkodás jogát és másoktól is elvitatnám ezt, akkor lennék igazán "hazaáruló". Természetesen ez a napló továbbra is egy hajónapló, de egyúttal az életem, a mindennapjaim hiteles krónikája, ahol a mindennapjaimról, a gondolataimról (is) beszámolok, mindenről ami közben történik (na jó a szexuális életünk az kimarad) és ha életemben harmadszor elmegyek tüntetni, hát azt is ideírom. Ha valamiről határozott véleményem van, azt le is írom. Most például azt, hogy (persze nem kellett nagy jósnak lennem hozzá) sajnos aláíratott az új alaptörvény, ami azt fogja okozni, hogy 1. Hosszútávra be akarja majd betonozni a sarkalatos törvényekkel a Fideszhatalmat, ami ellen minden más párt harcolni fog, tehát az ország problémái a háttérbe szorulnak. 2. Ha lesz majd új választás és erre az alkotmányra kell majd felesküdnie annak aki helyteleníti, egy egészen furcsa jogi helyzet áll majd elő, ismét ez lesz a téma nem a nemzet sorsa. 3. A Fidesz elemzői majd patikamérlegen méricskélik, hogy mi hoz majd több szavazatot, ha a határon túliak megkapják, vagy ha nem a szavazati jogot? Vajh több lesz e a határon túlról jövő szavazat rájuk, mint amit a hazaiaktól veszítenek azzal, hogy olyanoknak adnak szavazati jogot, akiknek semmi rizikójuk ezzel, mert se adót nem ide fizetnek, se nem itt "élvezi" a kormányzás hatásait. Szóval nem a határon túliak érdekei, hanem a sajátjuk a lényeg. Az ország sorsának jobbítása mindenkinek kötelessége, de ez az alkotmány nem arról szól amit Orbán hangoztat, nem véd meg senkit és nem szolgája csak a jelenleg uralkodó elit érdekeit. 4. Isten látja lelkem nem szíveltem a Sólyom Lászlót, mert olyan sehússehalnak érzem, nem láttam kiállni semmi ellen se mellett, kivéve tán a bánáti bazsarózsát, de azt is civilként, nem köztársasági elnökként tette. De. Az azért nagyon valószínű, hogy az alkotmányhoz egészen jól ért. És ezt az alkotmányt nem írta volna alá az tuti. Na ezért is lett kiváltva egy ipari robottal. Egyetlen van amivel maradék nélkül egyetértek, hogy szellemében az állampolgári jogokat a kötelességekkel egy csokorban kezeli, nekem is az a véleményem, hogy aki a kötelességeinek nem tesz eleget, az ne hivatkozzon a jogaira, mert azokat csak a haza szolgálatával lehet kiérdemelni. Amúgy ezt mondtam volna el a tüntetésen, ha maradt volna a négy megszólalós változat, melyből az egyik lettem volna és nem változott volna meg a koreográfia, a "mindenki egy mondat" performancera:
NAGYON jó lett. Igaz, hogy már kopogott a szemünk az éhségtől amire készen lett, merthogy ez nem egy olyan "gyorskaja" mint a múltheti marhapörkölt, ami rövid három óra alatt készen van, ez halpucolással, az alap elkészítésével beletellett bő öt órába. Hogy ne legyen olyan egyszerű az élet, elhatároztam, hogy végre használatba vesszük a szinte napra pontosan egy éve ajándékba kapott "Judit- és Lacifákat" (elnevezve az ajándékozókról), azokat a sütő izéket, amikre feltekerve a tésztát kürtőskalácsot lehet sütni. Így működött.
Amire befejeztük a sütésfőzést be is alkonyodott. Minden piszok jól sikerült, de úgy belefáradtunk, hogy most csak pihegünk.