Ez nem egy krokodilus, hanem egy lefelé lógó ágaival fennakadt farönk, ott ahol a múlt évben mi is felültünk a homokpadkán. Tőle jobbra egy másik, aminek már csak az ágai látszanak ki, mert, mint ahogy ezzel is történni fog, sodorta a víz amíg el nem akadt, aztán lassan megszívta magát, lesüllyedt a fenékre, a hordalék feltorlódik rajta, és egyre nagyobb zátonyt képez. A fenéken heverő tuskóból kiálló ágcsonkok szerencsétlen esetben felszakítják egy kisebb hajó fenekét. Ez történik a vizekkel, amiket pénz hiányában nem tartanak karban, merthogy a széptudású Karátson Gábor (legutóbbi lélegzetelállító hablatyolása itt olvasható http://dunacharta.hu/hirek.html#dunment ) megmondta, a vizeket úgy kell hagyni ahogy vannak. Csak remélni tudom, hogy az ő kenuja fog beleakadni.
Ma összeraktam egy lámpát 6 db zöld leddel és kiraktam a hajó orrára. Felpumpáltam a gumicsónakot, ráraktam a motort és kipróbáltam, hogy indul e a hosszú téli állás után. Negyedik rántásra beindult, mentem vele egy próbakört, majd megvártam a sötétet és nekiindultam a folyásnak lefelé, megnézni, hogy meddig látszik a zöld fény. Sajnos a motoron megint kitört a kórság, kezdetben félperces, később már ötmásodperces üzemelés után állt le, úgy hogy a végén evezővel kellett hazatérjek. Ezzel holnap valamit kell csináljak, pontosan ugyanúgy viselkedik, mint tavaly, pedig azt hittem, sikerült úrrá lennem a betegségén. Mindenesetre a próba a lámpa vonatkozásában sikeres volt, a kanyarig, ami olyan bő egy kilométer lehet innen, a háttérfények ellenére jól látszott a zöld fény.
