Tegnap szép volt a reggel. Nagyon szeretném a már napok óta tervezett lakkozásokat elintézni a decken, de hol homokot hol pernyét hozott a szél. Tegnap majdnem nekifogtam, de nagyon ijesztgetett a meteorológia és én hittem nekik. És milyen jól tettem! Délután elkezdett szemerkélni az eső és egy óra alatt viharos idővel visszajött a tél. Hideg van, egész éjjel csikorogtak a puffergumik, fütyörészett minden ami kötél és kellemesen ringatott a hajó. Aludtam is mint a bunda, csak "J" fél ilyenkor kicsit, mert mindig attól tart, hogy letép a szél minket. Szóval jól tettem, hogy nem költöztem ki a terjedelmes lakkoznivalókkal, mert nem tudom mit kezdtem volna velük az esőben, ami a kezdeti cseperészés után alaposan elkezdett zuhogni. Így inkább idebent vacakoltam a fényforrásaimmal. Ma se lesz kinti munka ebben a hidegben és viharos szélben.
TM-el mailezgetünk folyamatosan, a tegnapi Duna kommentekre írta ezt:
"Minden vitatkozónak először a Mosonyiék kidolgozta átfogó vízgazdálkodási elgondolást kellene kötelező tárgyként megtanulnia és fölmondania, utána mondhatja a sajátját. Ahhoz pedig egy asztalnál kell ülni tóttal, osztrákkal, némettel, ukránnak, oláhval, déli szomszéddal, és közös nevezőre jutni, hogyan tovább Kárpát medence. Na, ez nem lesz az én, a mi életünkben. És nem a határon túliakon múlik! Ez a szomorú!!!
Egy alkalommal, Izreelből jöttem haza, El Al géppel és mellettem egy Magyarországról aliázott idős hölgy ült. Itthon éppen valamelyik árvíz utáni helyreállítás volt a téma, a hölgy hozzám fordulva megkérdezi: hogyan van az önöknél, hogy nem tudnak a vízzel mit kezdeni, hol sok van belőle, hol kevés???
