Amíg nem lesz jobb az idő megpróbálom intézni a vásárlásokat, már ahogy a pénzem engedi. Régóta akarom megcsinálni a szalonban a mennyezeti kapaszkodókat, hogy végre komplett legyen a benti világ. Azért is kellenének, kellettek volna már idáig is, mert ha valamit meg kell szárítani, mert mondjuk megázott a gúnya az esőben, nincs hova akasztani a vállfán a kályha fölé. Na kisütöttem, hogy sárgaréz gyűrűs konzolokra fogok 40mm átmérőjű rudakat szerelni, ki is néztem az OBI-ban a tartókat, de megrémültem a 4000Ft körüli áruktól, merthogy kéne vagy 6-10 db. (csak úgy közbe, hogy mit ér a munka, ha magyar és ha szellemi, annakidején az Alexandra kiadó tíznapos kemény lektori munkámért akart valami 30000 bruttót fizetni, amire mondtam, hogy vagy megemelik a duplájára, vagy megkapják ingyen, mert ennyiért nem dolgozom, viszont megígértem, hogy megcsinálom, márpedig amit megígérek azt megtartom. Tehát ha az ország legnagyobb kiadója ilyen szegény akkor ajándékba megkapják tőlem.... Kifizették a dupláját, igaz 14 nap helyett 60 napra.) Szóval réz kapaszkodórúd tartók ügyben eszembe jutott volt tengerész rádiós-kambuzer kolegám Tóth Feri, akinek rezes boltja van az Ó utcában.( http://toth-rezmuves.extra.hu/ ) Fel is kertestem, elsőre ugyan nem ismert meg, de hát amikor anno az M/S Újpest hazajárón szolgáltunk se ekkora fehér szakállam, se ilyen kevés hajam nem volt. Na jól, elbeszélgettünk és ad árajánlatot, merthogy bár mindenféle csodás réz cucca van a boltban, de ilyesmit nem tart raktáron, merthogy ahány vevő annyiféle kívánság, szóval most remegve várom, mennyi az annyi.
Délután a fuxban a hajóműhelyben dolgoztam, tűrhetően haladok a felülvilágító nyitószerkezetekkel most, hogy végre lehet ott dolgozni, na nem mondom, hogy a 13 fokban nagyon melegem lett volna, de ezt már képes vagyok tartósan elviselni, este fél nyolcig nyomtam. Egész szépek lettek a rozsdamentes hegesztéseim.
