Naná, hogy elállt a szél reggelre! Persze ennek az volt az ára, hogy tegnap tökösen kitartottunk a süvöltő szélben, ami néha még a pörköltet is majd kivitte a szájakból. Hideg, borzongató reggelre ébredtünk, de a nap hétágról süt, kipihentem kissé magam, rájöttem igazából a tegnapi rossz hatásfokú megfeszített evezés fáraszthatott ki, mert a két kötél húzása a vízben (sőt a drótkötél a fenéken) amikkel a szél ellenében a csónakot, a partról meg a fát húztátok, eléggé megterhelt. Eszembe jutott a szomorú történet amit RP mesélt. A Fenixszel (a Földközin tartott hajójukkal, merthogy Ausztráliában is van nekik egy) valami öbölben horgonyoztak, a közelükben egy idős házaspár egy másik hajóval. Este kicsónakáztak a partra  vacsorázni, ahogy az öregek is ezt tették. De nem együtt voltak. Kemény szél támadt erős hullámzásban kellett visszamotorozni az enyémhez hasonlóan aprócska gumicsónakkal. A két öreg viszont soha nem került elő. Nem lehet tudni pontosan mi történhetett, de nagy valószínűséggel leállhatott a motorjuk, és ahogy tegnap látszott két személlyel ebben a csónakban gyakorlatilag lehetetlen hatásosan evezni, pláne hullámos vízben pláne ellenszélben, nem véletlen, hogy egy biztosító kötelet kiadtam Amapolára a lányomnak.

Az imént kijavítottam a helyesírási hibákat, a helytelen fogalmazásokat, meg a helytelen nevet (Jánost leistvánoztam, végülis szent-szent)a tegnap esti blogban, mert  este annyi energiám nem maradt, hogy a képek beintarziázása után még át is nézzem a szöveget. És ma csak heverészni fogok és olvasgatni, ott egye meg a  fene a melót!

9:20 Mutatok egy borzalmat.http://www.blikk.hu/blikk_aktualis/sajat-tengerjarot-epitett-vilmos-2048894

Az történt, hogy tegnapelőtt éppen szállok le a buszról a garay piacról hazafelé jövet, amikor szól a telefonom. Egy slapaj a BLIKK-től bizonyos Pintér Luca interjút akar csinálni velem. Mit mondjak...eltekintve attól, hogy épp autók előtt szaladtam át a Weiss Manfréd út túloldalára, voltak sejtéseim. Készültem a tegnapi bulira, volt egy csomó dolgom, hogy ne égjen semmi a körmömre ezért keltem reggel hatkor, ehhez képest most idejön valaki egy ...hát mondjuk úgy általam nem olvasott laptól, két órát elvesz az életemből, szóval azt mondtam jöjjön a jövő héten. Nagyon erősködött, hogy ő ezt aznap akarja, de megszabadultam tőle. Hitem én! Épp a cipőmet húzom lefelé a cockpitban, Luca csörög. Amúgy nagyon udvarias rendkívül kedves hang...nem lehetne mégis?? NEM. Akkor legalább telefonon egy húszpercest! Hőőő...na jó, hívjon 10 perc múlva, addig kipakolok, leülök és feldugom a telefonom a töltőre. Pontosan 10 perc, szól a telefon, jönnek a kérdések, mennek a válaszok. Mesélem többek közt, hogy az elhatározás a a Szajnán úszó EU lobogós hajót nézve született meg bennem, amikor néztem a Point Neuf-ről "hogy úszik el a dinnyehéj" (végülis nemsokára itt a költészet napja). Lement a riport, kértem küldje el az anyagot, hogy javíthassam amit kell, nem akarok a stílusához nyúlni, de hozzánemértők szoktak hajózással kapcsolatban hibázni szavakkal. Kérdeztem felveszi e a szövegemet, vagy csak jegyzetel, azt mondta jegyzetel, ez további aggodalommal töltött el, mint kiderült volt rá okom. Nos idézek egy mondatot a nyersanyagból. "2003 nyarán a Szajna partján álmodozva néztem a folyó vizén csordogáló dinnyehéj formájú hajókat."  Sóhajtottam, javítottam. Ezt is, meg a többi sületlenséget. Mindenáron arra akarta kihegyezni a cikket, hogy hajón gyakorlatilag ingyen lehet élni, mindent lop az ember és semmiért se fizet, nyilván ez a lapja  olvasóközönsége érdeklődési körének centruma. Aztán kértem, hogy a végleges cikket mégegyszer küldje át és közölje a megjelenés idejét, amire azt válaszolta, hogy a szerkesztők(??) még átírják az anyagot. Azóta egy sor, egy szó se a hölgytől, ellenben ma meggoglizom a témát, hát ez lett belőle. Ja és az első képre odaírták, hogy MTI fotó, de a másodikra, hogy azt a blogomból kopyzták, azt nem. Pedig amikor felhatalmaztam a képanyagom felhasználására azt is kértem, hogy közölje a blog linkjét. Ha elolvassátok a "cikket" és elolvassátok mondjuk az általam tipikus  BLIKKolvasónak vélt kommentező  legfőbb kérdését, mely a tárgyban felmerült benne, láthatjátok a színvonalat. Íme a közvéleményformáló média.(meggoogliztam, a BLIKK "legolvasottabb magyar napilap" ) Kérdem én saját magamat: És még csodálkozol bármin is?

13:48 Nekem olyan drága jóságos feleségem van, hogy adott a marhapörköltjéből.Mielőtt ebéd utáni sziesztára vonulnék mutatok még pár képet.

 " J"  annyi virágot kapott, hogy beborítják Amapolát. Megmutatom a hajózási akadályokat is immáron ártalmatlanítva. Az első aránylag könnyebb volt, ezt seperc alatt kirántotta a partra az ott álló tettrekész csapat, de a másodikat azt csak igen kemény munkával sikerült a part menti sziklákra emelni, ahol már nem veszélyezteti a hajózás biztonságát.

Amúgy a szél megint süvít és cibálja a hajót, mégiscsak kell valami szélgenerátort csináljak, mert elég már a villanyszámlából!

21:03 Végülis eltrendeztettek a virágok.

 Kaptunk még a  művész Pamacstól (Fejéregyházi András) egy egészen speciális "virágcserepet". Így néz ki. Nagyon szép, "J" tapsikol örömében ha ránéz, ő is fényképezte le, csak én húztam a számat, hogy mégegy "nem hajóra, hanem kertbe való holmi", remélem nem sértettem meg vele nagyon a művészt amikor húztam a számat az ajándék láttán. Amúgy vele jött egy rendkívüli vendég, akinek felkeltette az érdeklődését az Amapola projekt, Fejéregyházi Sándor, a valamikorvolt hajógyár igazgatója, ahol valaha a folyami és a tengeri hajók készültek. Így múlik el a világ dicsősége...Amapola az egyetlen épülő magyar hajó.