Hajónapló

No ez is megvan.

Nem akarok semmi komolyabba belekezdeni, ami megakadályozhatja az indulást egy kis hajózásra. Pláne szétszedni valami fontosat. Így csak ilyen aprómunkákkal bíbelődök. Tegnap a TV és rádióantenna rendszerben véglegesítettem korábbi ideiglenességeket, ma nekiálltunk a Mákvirágra az új ponyvát kiszabni. Sajnos nézve a vízállás előjelzést egyelőre csökkenő a vízszint.

Délután kint voltam a Milla tüntetésen a Parlament előtt. Lehettünk úgy tízezren. Hogy mindenki értse miért voltam ott, egy történettel kezdem. Ismertem valakit (egész pontosan ismerek, csak amióta nem dolgozom vele együtt nem találkoztunk), aki nagyon jól pókerezett. Nagyjából mindenkit "lenyert" akivel csak leült egy asztalhoz, ezért elhatározta, hogy kipróbálja a "nagypályát". Egy szép napon magához vette a bankkártyáját és kiutazott Las Vegasba, hogy az ottaniakkal is megmérkőzzön. Amikor hazajött és kérdeztem hogy ment a dolog, csak legyintett. Szóval alighanem otthagyta a vagyonkáját amivel kiutazott. Szóval hiába vagy nagyhal a pocsolyában, ha kiúszol a tengerbe esetleg összefutsz a cápákkal és megtudod tulajdonképpen "hányas a kabátod".

Van itt ez az Orbán Viktor meg a pártja és kormánya. Lenyerte az országot és ahogy tőle tudjuk Európa is a lábai előtt hever úgy besz@rtak a salleroktól amiket kiosztott nekik. Nos pénzt kéne szerezni. Nyugaton nem adnak, Kínát az arabokat már próbálta, amúgyis félázsiaiak vagyunk, elmegy hát Azerbajdzsánba a rokonokhoz. Félreértés ne essék nem gondolom, hogy bekopogott és azt mondta nekik, hogy "Itt van nálam egy túszotok, mennyit adtok érte?". De hát valamiért csak odament nem? Biztos nem pénzt adni, hanem mert valamiféle előnyt akart ami persze pénzt ér. Hogy ész is legyen vele, vitte a Szíjjártót. És itt jött a bukta. Beült játszani a nála sokkal dörzsöltebbek közé. A parti végén  virítani kell. 

-Mid van kisfiam?

-Hát van egy baltás gyilkosom akit ti nemzeti hősként tiszteltek, nektek mitek van?

-Hááát...van pénzünk..sok, kéne e esetleg?

És a balek azt hiszi jól járt, kap egy csomó lóvét, amiből nonkonzervatívkodhat, dicsekedhet, hogy lám van élet Európán kívül is, nem lesz Brüsszel gyarmata, úttörő módon nyitott kelet felé és ezért csak egy nyomorult bűnözőt kellett odalöknie. 

Azám. Csakhogy a nagyfiúk másképpen gondolkodnak. Majd hülyék lesznek a Dunába vizet hordani (pedig milyen jól jönne néha a hajózásnak), a csődtömeg  magyar gazdaságot bármilyen módon finanszírozni!  Amint kézhez kapják a fegyencet azonnal szabadon engedik, sőt kitüntetik és mindezt az egész világnak megmutogatják, mindeközben kiszivárogtatják, hogy tulajdonképpen szó volt ott magyar államkötvények vásárlásáról. A média persze azonnal összerakja a dolgot, nagy a szégyen ha bebizonyosodik. A balek nem tehet mást mint kézzel lábbal tiltakozik a vád ellen, az azerik meg széttárják a karjukat, "Jaaa, ha nem kell a pénz, mi nem erőltetjük!". Mi marad a baleknak? A magyarázkodás és a szégyen. Én meg nem tehetek mást, mint elmegyek a tüntetésre, mert így legalább én szóltam, hogy bocs nem tudtam a dologról, semmi közöm hozzá, az a bűnöm, hogy magyarnak születtem, szóval emberemlékezet óta sunyi alakok uralkodnak felettem.

Ki lehetne tenni a harmadik táblát a két zöld alá, hogy  "Gyalázat 200m". és a nyíl a parlament felé mutatna.

Krajcsir Piroska armenológus, műfordító elmondta, hogy a baltás gyilkos még Magyarországon ült amikor hazájában már példaképként állították az ifjúság elé, többek közt iskolát neveztek el róla.

Tegnap egész délelőtt bevásárlás ügyben bringáztunk. Mindent ott veszünk ahol a legolcsóbb, egészen pontosan ahol az ár-értékarányt a legjobbnak gondoljuk. Mondok egy példát. Igaz, hogy az "S" méretű tojás olcsóbb 10-20%-kal , de aki tanult matematikát az tudja, hogy a térfogat az átmérővel köbösen nő, az öt milliméterrel nagyobb tojásban majd duplája a tartalom, ergo a legnagyobb tojást kell venni. Tanítani kéne ezt a közbeszerzést bírálóknak is (bár gyanítom ők másban tudósok)akkor talán nem az a cég nyerné a járdaépítést amelyik után még egyszer meg kell csinálni a munkát (persze nem csinálják meg mégegyszer, ott fordul ki a boka a tűsarokban az egy éve átadott hepehupásra egyenetlenedett, szétfagyott díszburkolaton). Szóval akár három kört is megyünk a piacon, mire eldöntjük mit, mennyit és hol vesszük meg. Ami nem kérdés a konfekcionált húsfélét (kalbász, egyéb felvágott, tepertő stb)a csepeli piacon csak egy helyen vesszük a "lányoknál a sarokban", náluk van minőség és jó rájukmosolyogni, mert visszamosolyognak. Szóval mentünk vagy három helyre a piacon kívül még, csak enni-főznivalót vettük és mindenütt csak azt  ami kell, semmi extra ez az utolsó falatig elfogy, éppenhogycsak megtelt a biciklipótkocsi, mégis úgy elment egy húszezres mint a sicc. Nem tudom az a jeles ember aki azt mondta, hogy meg lehet élni ennyiből vagy annyiból, jár e vásárolni és kipróbálta e amit említett.

Ma hol esett az eső, hol kisütött a nap, hol meg egyenesen zuhogott. Nem tudok betelni az új cockpittakarással! Ujjongani volt kedvem amikor kint szakadt az eső, bent meg barátságos világosság volt a körbeablakokon át és szárazság. Azt is sikerült kiplankolni hol jön be a pár csepp víz. Ahol a csavarok átmennek a ponyván és összefogják a bakelit latnikat  a kívül lévő párjukkal, a csavarok mellett átjött a víz. Fene gondolta volna. Mindenestre kevés ragasztóval könnyű lesz megoldani, szóval apró a probléma.

Ezt kaptam ma (bocs nem kaptam felhatalmazást a forrás közlésére): http://www.echotv.hu/videotar.html?mm_id=161&v_id=15159 Illés Zoltánt kérdezi az Echo TV-s ember az alacsony dunai vízállás kapcsán. Az államtitkár úrnak fel sem merül a fejében, hogy a Duna nemzetközi viziút, amit mond, több Magyarország által aláírt nemzetközi egyezményt tételesen sért.  Viszont prímán beleillik a sumák, Európaellenes,  primitív, a széles tömegek irigységtáplálta szimpátiájára (és szavazatára) méltán számító és az össznépi tahósággal cinkosan összekacsintó kormányviselkedésbe. Mit mond a derék magyar polgár (amúgy mint tudjuk félázsiai, tehát messze nem domesztikált européer, hanem szilaj hordatöltelék aki ugye  alig várja, hogy vezére a demokrácia sikertelenségét tapasztalva más, nonkonzervatív demokráciát talál ki neki...bár volt már ilyen, úgy hívták "népi" demokrácia, annyiban különbözött a demokráciától, mint a b@szástól  a ráb@szás) hallva Illés úr szavait? "Ez az! Dögöljenek meg a mocskos németek, hollandok a kiszikkadt Dunánkon a hajóikkal! Majd az én pénzemből fognak itt nekik vizet duzzasztani."

A levél írója felteszi a kérdést:

Kíváncsian várom, hogy Illés Zoltán nyilatkozatától a kormány, a
külügyminisztérium, a közlekedésért, az energetikáért, a mezőgazdaságért,
élelmiszeriparért, a magyar export-importért felelős minisztériumok, stb.
elhatárolódnak-e, ill. az érintett szakmai-, és érdekvédelmi szervezetek
tiltakoznak-e majd az elhangzott, nemzetközi kapcsolatainkat is érintő
kijelentésekkel, megállapításokkal kapcsolatban?

  Nos én biztos vagyok benne, hogy senki nem fog elhatárolódni. A kormányzás egyetlen látható célja a hatalommegtartás és a klientúra táplálása. A kitartó támogatók ajkáról gyakran hangzik el ez a szöveg, hogy " Nem lehet két év alatt rendberakni azt amit nyolc év alatt szúrtak el!" Biztos így van. De az a véleményem, hogy bő két év alatt legalább hozzá kellett volna kezdeni. De ennek semmi jele. Viszont ment a demokrácia intézményeinek  kiüresítése, a demokráciának álcázott diktatúra napmintnap való újjászülése,  se szeri se száma a látszatkormányzásnak, ma nézem a híradót, rövid életem során harmadszor lesz rendszámcsere, mondvacsinált indokkal vetnek ki extra sarcot az autósokra. És ezek nevezték a hülye szocik gyengécske próbálkozásait  (300Ft vizitdíj, tandíj) pofátlan megszorításoknak. Szóval drága barátaim akik szalmaszálként kapaszkodtok a "nyolcévetnemlehetstb"  dumába olyan ez mint amikor valaki a sötét erdőben a kidobónyílást egyre jobban eluraló görcs szorításában hajtogatja magának, hogy "Nem félek, nem félek!"

A levél amiből szemezgetek így folytatja: 

A fenti témáknak különös aktualítást ad, hogy csak idén, a korábban az
árvíz-, belvíz és a fagyok, majd később a szárazság, a kánikula,
csapadékhiány, aszály miatt, 200 mrd Ft-ra becsült mezőgazdasági-,
élelmiszeripari-, állattenyésztési, stb. kárt pár napja még 400 Mrd Ft-ra,
de a mai hírek szerint már 800 Mrd Ft-ra becsülik! Tévedés lenne mindent a
mostanában divatos "klímaváltozás"-ra fogni, "időjárás" eddig is volt, de
mit tettek a döntéshozók a megelőzés érdekében? (Mosonyi Emil professzor
már réges-régen felhívta a Békés-megyeiek és a döntéshozók figyelmét a
problémára! lásd: www.realzoldek.hu honlapon!)

Ennek a kárnak a jelentős része az elszabotált vízkészletgazdálkodás, az
árvíz-, belvíz-, aszály elleni védekezés, a vízvisszatartás, tározás,
vízkormányzás, a vizek többcélú hasznosításának elmaradása (hajózás,
víziközlekedés/szállítás, logisztika, stb.) miatt következett be, a Duna
Kör "minden szabadon folyjék" szlogen jegyében!

Ennek a helyzetnek a kialakulásában jelentős szerepet játszottak a
"környezetvédő"-nek "Zöld"-nek, és "civil"-nek álcázott, valójában azonban
"ál-környezetvédő" szervezetek, és megtévesztett követőik! (emlékeztetül:
"Dunaszaurusz", "Tiszaszaurusz", "Papírtigris", stb. és ezek
következményei, lásd: Szigetköz, Dunakanyar, Duna-Tisza-közi Homokhátság,
stb.) A problémát és annak okozóit viszont a helyben élők, lakók, dolgozók,
egyre nagyobb számban kezdik érzékelni, és a tényleges felelősőket
felismerni!

Ma hallgatom a rádiót, már kenik a fekáliát az ellenségre, jelentik, hogy az első Orbán kormány nagyívű tervekkel rendelkezett a vízmegtartásra, tározók létrehozására, de a szocik ugye...Nos a vízgazdálkodás háttérbe szorítása, a szakma cafatokra szaggatása, a "vízügyi lobbi" lealázása (ugye azok a mocskok állami pénzen akarnak hízni.. ..míg a sok ökofundamentalista az mind maszekpénzből gazdálkodik, az esszéket, filmforgatókönyveket, filozófiai tanulmányokat veszik mint a cukrot, állami csöcsön egy se lóg) a gengszterváltás óta töretlenül folyik, egyik kormány se tehet szemrehányást a másiknak.

Azért fantasztikus a technikai fejlődés. Délelőtt Skipeon csevegtem a Kisemberrel, aki a Disney hajón zongorázik valahol a Csendes Óceánon Alaszka felé. ( http://vizizene.blog.hu/ )Én még egyáltalán nem felejtettem el amikor évtizedeket kellett várni egy vezetékes telefonra. Az ember egyre több technikai csodával és az ezzel kapcsolatos  egyre szaporodó lehetőségekkel rendelkezik, miközben a gondolkodása az elmúlt 2000 év alatt alig valamit változott. Az erkölcs csak vékony máz, ha összeütközésbe kerül a létfenntartás és a fajfenntartás alapvető motivációjával, hamar lekopik a homo sapiensről.

Miután a doghouse jóval kisebb mint a régi sátor volt, egy csomó ponyva megmaradt a szabásból. Ezeket olyan darabokra vágom, hogy a szabadra került fekvő rudazatot le tudjam velük árnyékolni, így nem eszi a nap feleslegesen a lakkozást. Ma ezzel bíbelődtem, beszegtem a darabokat és ringliket ütöttem a szegélyekbe, hogy le tudjam kötözni. Holnap kész lesz ez is.

Elpakolás, rendcsinálás, szóval a "szálak elvarrása". Elrobogtam és vettem még gumikötelet, meg vékony ponyvát, mert bármilyen ügyesen gondoltam is a régi dragon génua anyagából kiszabni a Mákvirág takaróját, egyrészt nem lett egészen tökéletes, tehát a szabás lehetne jobb is, másrészt sajnos átengedi az eső egy részét. Újat kell csináljak, most úgyis benne vagyok a lendületben. A rekordmeleg után rekordhideget emlegetett ma a meteorológia, nos nemcsak a hőmérséklet, a vízállás is hektikus. Tegnapelőtt még alig volt alattunk víz, tegnapról mára egy bő fél métert emelkedtünk, de a Nagydunán  a vízállás mely két napja még lehetetlenné tette a nagyhajók mozgásárt a Dunán, ahogy nézem az előjelzést (http://www.hydroinfo.hu/Html/hidelo/hidelo_graf_duna.html), egy hét múlva akár elsőfokú árvízvédelmi szintig emelkedhet. Azért fontos ez most nekünk, mert félretenném a munkát egy időre és ha beállna a normál 2-4m vízszint, melynél működnek a zsilipek (ez alatt, illetve felett tartósan bezárnak), hajóznánk egy kicsit odakint a Nagydunán, aztán lent Tassnál jönnénk vissza, de nem szeretnék kint rekedni mondjuk télre.

,Szóval pár kép az elkészült nagy munkáról. Bevallom azt gondoltam egy hónap alatt végzek ezzel a sátorral, hát most visszanéztem a naplóban, június 29-én kezdtem neki, pont két hónapig tartott. Pedig keményen dolgoztam. No jó közben voltunk 10 napot Horvátországban, volt pár nap állás eső miatt...mindegy. Mindig túl optimista vagyok, ha egy feladat befejezési idejét saccolgatom. RP-nek teljesen igaza van amikor azt írja innen a szomszédos Ausztráliából, hogy a hajóépítésnek békés piszmogásnak kell(ene) lennie, nem fárasztó hajtásnak, de se neki se nekem nem sikerül betartani a szabályt. Hozzám hasonló megszállott, nem véletlen, hogy annakidején boldogult ifjúkorunkban egy kalózban versenyeztünk (azt is agyonspéciztük szerkentyűkkel), neki például két hajója van, egy otthon, egy meg a Mediterránon és mindig oda megy vitorlázni ahol éppen nyár van. Egyszer bement a boltba valamit venni a hajójára és amikor kiválasztotta, mondta, hogy adjanak belőle kettőt. Kérdezte a boltos, hogy minek, ez nem fog elromlani, mire mondta, hogy neki két hajója van, mindegyikre kell egy. Mire a boltos elszörnyedve közölte vele, hogy "Uram maga nem normális!".

No. Szóval az volt a tervem, hogy szeptemberben felállnak az árbocok, de ebből nem lesz már semmi. Helyette amint beáll a vízszint zsilipelhetőre hajózás lesz a Dunán, sebességpróba folyással szemben "odakint a nagyvizen", manővergyakorlatok és parti jövésmenés. Aztán ősszel-télen lesz árbocveret és állókötélzetgyártás, árbocozás tavasszal.

A mű kész, az alkotó pihen. Ma, eltekintve egy kis rendcsinálástól,  gyakorlatilag csak henyéltem. Végülis ahogy RP megjegyezte a hajóépítésnek békés piszmogásnak kell lennie, megette a fene ha örökké csak hajt az ember. Tegnap délutánra minden a helyén volt a doghouseon. Varrtunk bele ablakokat átlátszó "ponyvából", helyén minden patent, babakocsizár, ringli, tépőzár. Remek a kilátás körben. És estére meg is jött az eső és hajnalra a viharos szél. Szóval az időzítéssel se voltsemmi baj. Majdnem tökéletes minden, a szél ellen teljesen véd a sátor, de reggelre a bal oldali padládán egy kis vízfolt volt, egyelőre nem tudom hol jöhetett be, de ha napvilágnál lesz majd egyszer eső, kifigyelem hol jut be és orvosolom. Mindazonáltal tökéletesnek nevezhető a dolog,  pár csepp víztől nem esünk kétségbe.

Szóval az a helyzet, hogy alighanem hiába nyomtam a zsírt a tönkcsőbe, a külső csapágy kenése nem lehetett túl jó, mert sok zsír ment át a tömszelencén az irányváltó felé. De most, hogy meghúztam a tömszelencét és ma vagy húszat rápumpáltam a zsírzópréssel, lemerülve láttam és főleg tapogatással éreztem is, hogy szépen átment a kenőanyag a hátsó csapágyperselyen. Szuper! Ma délelőtt kibringáztunk a piacra, mert itt álltunk nyárvíz idején teljesen görögdinnyétlenül! Na vettünk sárga és görögdinnyét, őszibarackot, szilvát, paradicsomot, sonkát és sült tokaszalonnát, kacsazúzát, no meg kenyeret. Odafelé elsőre elégedetten konstatáltam, hogy a korábban, a Szabadkikötő út nyugati felén lévő  kivágott  jegenyefasor helyén ültetett facsemetéket teherautóra rakott vizestartályokból öntözik. Visszafelé viszont jobban ránézve a tavalyelőtt ültetett fasorra láttam, hogy a csemetéknek legalább 60-70 százaléka mentehetetlenül kiszáradt. Brávo. Így lehet a közpénzt elpocsékolni. Ültetünk fát aztán hagyjuk kidögleni. Odafelé menet a bicikliút mellet az árnyékban früstökölt egy csapat közmunkás. Egy óra múlva  visszafelé jövet ugyan már nem kajáltak, de még mindig nem csináltak semmit az ácsorgást kivéve. Tudom hogy "szaréhugyé" dolgoznak muszájból, de ha azt a pénzt amit tízen kapnak odaadnák három "nemkényszermunkásnak" azok ennyiért ötször ennyit teljesítenének. Közpénz, közmunka, közfelelőtlenség

Folytattam a ponyvákat, sose lesz vége a patentok, ringlik, latnik, tépőzárak  kusza kavalkádjának. Bevallom el nem tudtam volna képzelni, hogy ennyi ideig tart, de mostmár tényleg látszik az alagút vége, hétvégére már csak azért is kész kell legyek mert jön a hideg, esővel. Délelőtt Szíjjártó Gabriella (század vigyázz!! főszerkesztőhelyettes!) volt a vendégem egy fotós fiúval, valahol rám bukkant és immáron a sokadik sajtóriport készült velem, velünk a Szabad Föld számára. Olyan meleg van, hogy nem is kellett a neoprén ruha, délután lemerültem ellenőrizni, hogy átmegy e a kenőanyag a hajócsavar felé a tönkcső bronz csapágyperselyén.... nos nem volt a dolog túlságosan meggyőző, holnap nagyobb mennyiségű zsírral megnyomom a tönkcsövet. Attól tartok inkább a gépház felé ment az anyag, mert a tömszelencén több marék zsír átment, ezért ráhúztam a zsinóros tömszelencére, szemmel persze nem lehet az apróságokat a víz alatt látni, annyira átlátszatlan a víz, a kezem meg nem igazán lett zsíros ahogy a tengelyt tapogattam a hajócsavar alatt, szóval holnap (viszek le magammal lámpát is) addig nyomom amíg holtbiztos nem leszek abban, hogy a vízoldali csapágypersely rendesen megkapta a kenőanyagot. A környezetvédelem érdekében élelmiszeripari gépekhez használatos kenőzsírt használok, ez akár meg is ehető, nem károsítja az élővizet.

Ma kaptam a mailt M GY-től.

Nos végülis a történet hepienddel végződött. Ha valaknek felkeltette az érdeklődését a két éve általam lektorált Marton Gyula féle hajósregény (jó könyv tanusíthatom!) és szponzorálni kívánja a kiadást, a világ minden kincséért se habozzon jelentkezni! 

Más. Holnap 12:30-kor a Kossuth Rádió "Ütköző" című műsorában Szalma Botond ex tengerészkollégám, későbbi Mahart vezérigazgató és jelenlegi hajózási vállalkozó fog vitázni Illés Zoltán pillanatnyi államtitkárral és Barsiné Pataki Etelkával. Nos Illés Zolit nem minősíteném, ő szerintem minősíthetetlen, Etelkáról meg ezt írja a Wikipédia "...2010. július 10-ei nappal – az 1150/2010. (VII. 9.) Kormányhatározat szerint – kinevezték az Európai Unió Duna Régió Stratégiáért felelős kormánybiztosává, mely minőségében – az Európai Unió Tanácsának Magyar Elnöksége munkájában nyújtott kiemelkedő teljesítményéért, valamint az elnökség sikeréhez tevőlegesen hozzájáruló munkája elismeréseként – 2011 novemberében Schmitt Pálköztársasági elnöktől megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje polgári tagozata kitüntetést.^[4]..." Nos amilyen a stratéga olyan a stratégia, meg az is aki kitüntette érte. Hajrá Botond!

Ma búvárkodtam. Tavaly is csináltam ilyet de akkor még tapasztalatlanabb voltam. A gumicsónakból próbáltam merülni, de az teljesen alkalmatlan ilyesmire. Például leólmozva (a neoprén ancúg miatt több mint10 kiló ólom kell rám, hogy vízközt lebegjek) lehetetlen kimászni rá. Most viszont egy raklapot lógattam ki a vízre, azon kényelmesen lehet szerelkezni, kimászni bemászni. Remek dolog ez a festőkompresszor. Valamikor egészen jól merültem tüdővel, egy percet bírtam odalent  és képes voltam 10 méterre is lemenni (persze ez a teljesítmény nevetséges a profikéhoz képest, a Fülöp szigeteken a bennszülöttek akikkel merültem, lementek 40-re kókuszdióhéjból faragott szemüveggel uszony nélkül) de megdöbbenve tapasztaltam amikor T hajóját vakargattuk pár hete az Adrián, hogy még a kétméteres vízzel is bajom van, szóval a kor és a gyakorlat hiánya megtette a magáét. Viszont most ezzel  a 10m hosszú csővel és a szájreduktorral addig maradok a víz alatt amíg akarok. Ellenőriztem a kormánylapot, a hajócsavart az anódokat. Minden rendben odalent, a hajócsavarról levakartam spaklival a lerakodásokat, a magnézium anódokat is megtakarítottam. Holnap szivaccsal folytatom a munkát kihasználva a jó időt, az algagátlós festékről könnyedén lejön a trutymó, a halak csak úgy hemzsegtek körben, úgy tűnik eszik mint a cukrot. Kifejezetten kellemes a víz alig akartam kijönni belőle.

A csónakdaru ruhaszárítónak is jó, bár ahogy itt kinéz, a napon még neki is melege van, ezért könyörög hogy árnyékba mehessen.

Némi tűnődés után iderakok egy olyan képet is amit éppen akkor csinált rólam J amikor kiköptem a reduktort, lehet vele ijesztgetni a gyerekeket ha nem akarják megenni a spenótot. (én amúgy imádom) A képen viszont jól látszik saját találmányom a víz alatti szemüveg. Sok gondom volt ezzel. Tavaly beszélgettünk is róla, volt aki kontaktlencsét javasolt, én azt még soha nem próbáltam, a búvárboltban lehetett kapni méregdrága, a maszkba belülről ragasztható dioptriás lencséket, de egyik se volt az én vaksi szemeimhez elég erős. Végülis azt ötöltem ki, hogy a régi karcos szemüvegem helyett amikor új lencséket rakattam a régi keretbe, előtte kiszedtem a műanyag lencséket. Kifurkáltam a széleken és kalapgumival felkötöztem a maszk külső oldalára. Prímán bevált a módszer.

Következik  M Gy hajónaplójának harmadik, befejező része.:

Kiszabtam és a hátsó tetőponyvához rögzítettem a kétoldali bejárat oldalponyváit. Ahol a tető átmegy függőlegesbe egy újabb bakelit latni merevíti, melyre a csatlakozó részek szegecselve vannak. nagyon megnyugtatóan passzentosra sikeredtek  a munkadarabok. Kifogytam minden apróanyagból, se csavar, se alátét, se patentok, úgy, hogy reggel mindjárt boltokba robogóztam. Juteszembe azt mondtam, ha megtaláltam volna a 20 filléreseket akkor ha alátéteket csinálok belőlük a tízszeresére értékelem fel a forintot. Hát fenéket. Még az apró rozsdamentes alátétek is 7 forintba kerültek, de azok amik húszfilléres méretűek azok 20 forintba!! Szóval százszorosába.

Ma kaptam Hegyvidékitől a Szalma Botonddal a Kossuth rádióban elhangzott riportot. ( Ma reggel a Kossuth rádióban a „180 percben” volt 8 perce a hajózásnak 06 32.50-től - 06.40- ig hallható  http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2012-08-21) Valaha a Kossuthot hallgattam meg a Petőfit, mielőtt slágerrádiót csináltak volna belőle, de  ki hallgatja már a  kiherélt "királyit", pláne hajnalban? Sz B megszállott hajós és tisztességes ember, mondja a magáét, de minden szava pusztába kiáltott szó....   A méregzöldek uralják a pályát. Nemrég Hajósi Adrent hallottam valamelyik rádióban parlagfű ügyben "szakérteni".

És most  M Gy naplójának következő részlete:

Fél hatkor keltem, hogy még a reggeli hűvösséget kihasználva folytassam a tegnap este sötétedés miatt abbahagyott munkát. Jó volt fázni egy kicsit, napfelkeltekor még csak 14,5 fok volt, de aztán beindult a meleg hamar. Délutánra 42 fok volt odakint, bent a hajóban 31,5. NAGYON szeretnék már túl lenni ezen a sátorprojekten, (kivételesen ebéd után nem is aludtam)azért erőltetem a munkát ennyire, ráadásul egész nap a tűző napon, bár bevallom időnként úgy érzem eldőlök az árnyékban és fel se kelek két napig. Túl a fáradtságon, úgy hat rám a meleg mint a computerekre, lelassul az agyműködésem, elfelejtek dolgokat, ez nehezíti a munkát, ettől ingerült leszek, ami még jobban nehezíti a munkát, néha még szegény J is issza a levét, pedig elég neki az ő baja, nálam sokkal nehezebben bírja a meleget. Nagyjából összeállt a hátsó, feltekerhető ponyvarész. Bakelit latnik tartják, hogy ne horpadjon be  a hátsó ablak "szemöldökfája"és a fix tetőt hátul lezáró zártszelvény közé. A hajó bal oldalán itt lehet ki-be járni, jobboldalt meg a fejet, felsőtestet fent kidugva kormányozni. Egyszer majd még csinálok a kormány fölé egy kis bimimnit, de az már ráér. Csináltam egy skiccet, hogy hogy működik a "vízzár" a tetőn a két ponyvarész közt. Majd télen kiderül, jót találtam e ki.

Más. Van egy volt Mahartos kollegám Marton Gyula. Gépészmérnök, vitorlázó akit írói vénával büntet az Isten. Az ő könyvét lektoráltam úgy emlékeim szerint bő egy éve. Jó könyv volt, igazi hajóskönyv, bár igazából fikció, mégis   megmutatja  a magyar tengerhajózás halálát és nem mellékesen izgalmas cselekménydús regény. Sajnos azóta se talált kiadót rá. (Bezzeg ha mondjuk Ganxta  Zoli összejönne Kiszel Tündével a románcot hány példányban adnák ki?) Nos a napokban Emailt kaptam Gyulától egy naplót mely legutóbbi tengeri élményét rögzíti egy vitorláson. A történet nem tanulságmentes, de a tanulságot mindenkinek magának kell levonni. Engedelmével közreadom, a következő napokban részletekben fogom közölni a naplót.  A neveket kívánságára csak kezdőbetűkkel jelölöm, állítólag személyiségi jogokat sértene, ha kiírnám. Íme az első rész.

Folytatás holnap.

,Visszajött a hőség. Gyakorlatilag hideg gyümölcslevesen, fagylalton és görögdinnyén élünk ilyenkor. (bár ma már jól jött valami komolyabb is, tegnap oldalast vett J a piacon, azt ettük sütve olyan ebédvacsorának tört krumplival uborkasalátával) A piacról hoztunk tegnap egy 20 kilós görögdinnyét (hogy ez a bringapótkocsi mekkora király!!), ma már alig van belőle. Szépen haladtam a ponyva tetejével. Tegnap délután lesikáltuk az összes régi ponyvát, olyan szép tiszták lettek, öröm ránézni. A képen látható rögzítés a szélvédő felső pereménél a látszat ellenére nem patentekkel, hanem menetes távtartókkal és anyákkal történt, mert felhasználtam a meglévő ponyván már  korábban beütött karikákat. Így azt is megoldottam, hogy egy centit eléugrik az ablaknak, így a csurgalék talán kevésbé fogja kosszal megcsíkozni. A nagy kihívás a tetőn keresztbefutó bejárati toldás vízmentes, viharálló megoldása, ehhez rengeteg ötlet kavarog a fejemben, plusz RP Ausztráliából is fertőz elképzelésekkel, lassan el kell döntsem hogy csinálom.  Igazából nagy optimistán azt gondoltam már ma eljutok odáig, de reggel felébredve amikor kinéztem, azt láttam, hogy megint lement a víz vagy 20 centit, az elmúlt pár napban kb. fél métert apadt a Duna, elkezdtem félteni a kormányt, hogy felüt a fenékre. Miután megnéztem a hálistennek megint  működő http://www.hydroinfo.hu/Html/hidelo/hidelo_graf_duna.html oldalon a prognózist, elkezdtük Amapolát eltávolítani a parttól. De akárhogy is mértem a mélységet, ahhoz, hogy megfelelő legyen a parthoz közeli farkosár alatt, az kellett volna, hogy ismét kiálljunk horgonyra. Sok kedvem nincs megint csónakkal kijárni, ezért azt eszeltem ki, hogy megfordítjuk a hajót, így orral a part felé ugyanezen a helyen állva a kormány 12 méterrel messzebb kerül a parttól, ahol már 2 méter körül van a mélység,  Amapola 1,10-et merül ennyit  csak nem apad már. Korábban azért volt fontos orral állni a víznek, mert az uralkodó szeleket így szemből kaptuk és nem a hátulról kevésbé zárható ponyvatető felől, de most ha meglesz a bombabiztos doghouse, mindegy lesz, hogy elölről, vagy hátulról kapjuk a zegernyét. Szóval a kötélmanőverrel, meg egy Tescobamenéssel ( a "dömpingárút "a Tescoban, a minőséget a piacon vesszük)elment a délelőtt. De alkonyatra kész lettem a tetőponyva elejének rögzítésével.

Más. Sokak szerint elég egyoldalúan nyilatkoztam a horvátokról.Álljon itt egy ellenvélemény amit  V I küldött Emailben.

"Látom a blogodból hogy nem nagyon nyerték el a horvátok a tetszésedet. :) Egy két dologra írok ezek közül, amit én máshogy látok. Pl. Én másfél éve vagyok ebben a kikötőben és szerintem segítőkészek az itt dolgozók, pedig tőlem még nem láttak borravalót. Az meg hogy fizetni kell az áramért meg a vízért? Viszont az én hajóm éves díja 1790 EUR. Előzőleg Vodicében volt egy ACI marinában, ott ingyen volt az áram és a víz, de az éves díj 3450 EUR volt. 
Azt hogy 18 havonta el kell hagyni a külföldi hajóknak az országot, meg pont az EU miatt vezették be. Mert az EU-ban van egy ilyen törvény hogy ne tudd elkerülni a vám fizetést, a horvátoknak meg a csatlakozás miatt kellett a törvény harmonizáció keretében ezt a törvényt meghozniuk. Az mondjuk vicces hogy ez az EU-s hajókra is vonatkozik. De ezen ők semmi pénzt nem keresnek, mert az országból való kilépés és belépés teljesen ingyenes. Persze ha már van matricád, de az úgyis van mert itt tartózkodik a hajód. 
Nehogy azt gondold hogy védeni akarom őket, csak egy másik szemszögből is meg akartam mutatni amiről írtál. Amúgy abban egyetértünk hogy a külföldi a fejőstehén, de ha az országunk ilyen természeti adottságokkal rendelkezne mint ők, akkor mi is ezt tennénk. Jól el tudnak élni a külföldiekből, mást nem is kell csinálniuk. "



Varró István
http://ibex.uw.hu/ibex.html

Végre nem kellett esőtől tartanom, így jelentősen haladtam előre. A ponyvához az alkatrészek ettől ( https://www.miederhoff.de/home/ ) a gyártótólgyártótól jönnek és nem messze tőlem a volt "Vörös Csepel" (alias Weiss Manfréd, alias Csepel Vas és Fémművek) területén üzemelő Sarolta Bellon ponyvásboltban kaphatók. Rengeteget spekuláltam, pontosan hogyan oldjam meg az acélszerkezeten a ponyvák rögzítését. Az oldalponyvák a helyükön vannak végre véglegesen, leengedve beütős patentok tartják  elől a szélvédő pereme és a szalon hátsó fal melletti lábon, de könnyedén feltekerhetők, ha éppen az kell. Fent a vízszintes szakaszon ( közel vízszintes, előre enyhén lejt a tető )pedig, miután teljesen leszedni nem kell soha egyszerűen felpopszegecseltem (illetve ha egyszer majd elöregszik simán lefúrom a szegecseket) nagy alumínium alátétekkel a popszegecsek feje alatt.  Sokat kerestem a hajón egy zacskó régi 20 fillérest, de valahova elkallódott, pedig azokból akartam alátéteket gyártani, így kénytelen voltam alu lemezből kivágni egy marékkal, pedig ha megtaláltam volna az érméket, miután egy alátét legalább két forint, ha nem több,  ezzel sikerült volna a tízszeresére  felértékelnem a forintot, azt hiszem ez egyedülálló lett volna a forint története során. Az első szélvédő immáron átlátszó, J meghámozta a külső-belső fóliát róla, egyszerűen FANTASZTIKUS, hogy csak úgy kilátni előre, itt pl. látható, hogy éppen a sárkányhajósok edzenek, de ilyenkor nem koptatják a sárkány fejét és farkát, azt csak ünnepélyes alkalmakkor szerelik fel. Edzésen dobos sincs, ha "gázt kell adni" a kormányos kiabál.

Ezt kaptam ma: http://index.hu/belfold/budapest/2012/08/10/kitiltottak_a_szallodahajokat_az_i._keruletbol/  Mit mondjak? Ez a tökéletes magyar abszurd. Alighanem eljutottunk arra a szintre, hogy gyakorlatilag a hülyeség használhatatlanná fertőzte a döntéshozás teljes rendszerét. Mi az ami kiveri a szemet? 1. Nincs olyan indok, háborút, elemi csapást kivéve, mely szükségkikötésre kényszeríthet egy többszáz utast szállító hajót. 2. Mi az, hogy az önkormányzat évi félmilliót kaszál egy kikötőért? OK, a kikötő üzemeltetőjének még egy sor komoly költséggel kell számolnia, egy rakás pénz a ponton fenntartása, biztos fizet az államnak még mederhasználati díjat, de hogy csak ennyit fizet a parthasználatért az gyanús. Lehet, hogy akit korábban megkentek az engedélyért annak kinyílt szeme? 3. Hogy pék f@szába lehet az, hogy Budapest kellős közepén nincs parti áram minden kikötőcönk tövében legalább 50 éve?? Hogy aki legutóbb a közműtervet elkészítette,  jóváhagyta nem ütött a homlokára, hogy "Gyerekek legalább három üres 200-as csövet rakjunk le 100 méterenként az aszfalt alá, hogy ha be kell húzni kábelt, vizet, gázt, internetet, megavénbánattudjamit ami még ki sincs találva ne kelljen bontani!" Ez az ország megérett arra, hogy az egyre divatosabb kelet felé orientálódás jegyében megvásárolja az egész csődtömeget valami okos kínai, esetleg a türkménbasi, (ez a rovásírásos hátrafelényilazó újungur szittyabetyár hobbimagyarságot nagy boldogsággal töltené el, ugye mégse a zsidók..) és elkezdje összerakni.

Ma befejeztem a doghouse acélszerkezetének festését. Halálosztó tegnapelőtti kommentjének hatására egy-egy tenyérnyi helyen meghámoztam kívül-belül  a védőfóliától az első és hátsó szélvédőket, nagy megnyugvásomra egyáltalán nem sültek rá a tűző nap hatására a polikarbonát lapokra (merthogy több mint egy hónapot tároltam az anyagot a tűző napon), könnyedén eltávolíthatók és remek a kilátás rajtuk keresztül, már előre kéjes érzéssel gondolok a télre, amikor majd csak bámulom a hóvihart az ablakon át és már csak emlék lesz, hogy mekkorákat szívtunk a korábbi sátor réseinek tömködésével. "J" olyan optimista, látva tökéletességre törekvésem, hogy még abban is reménykedik, hogy ha lezárjuk a sátrat még a szúnyogok se tudnak majd bejönni, na ebben én kételkedem. Viszont azt elképzelhetőnek tartom, hogy a sátortető fix részére két oldalt a padládák felett felgumizok moszkítóhálókat, melyeket leengedve lehetne nyáron kint aludni és a feltekert oldalponyvák alatt elalvás közben bámulni a csillagokat.

Na így néz ki az első szélvédő kívülről és belőlről. Itt is rajta hagytam a karcvédő fóliát.

Hálistennek enyhült a hőség mára. Éjszaka viharos széllel hidegség áramlott erre, reggelre helyreállt a normális nyári idő, ami azt jelenti, hogy végre lehetett fuldoklás nélkül dolgozni odakint. Persze csak a korábbihoz képest van hűvös, a fuxban odalent tegnap 45 fok volt, ma csak  35, a decken a 30 fok kifejezetten kellemes volt. Mindazonáltal még tegnap kész lettem az első szélvédő keretével és délután kettőre a helyére is tettük a polikarbonát lemezt. Ezután csak pihegtem az árnyékban a saját levemben ázva, 40 fok feletti hőmérséklettel megdőlt az évszázados hőségrekord. Ma reggel a bicikliutánfutó reparálásával kezdtem, megrepedt a műanyag láda a húzókánál, egy darab lemez és pár popszegecs segítségével ismét használható az eszköz. Nagyon bevált ez a pótkocsi, szinte napi használatban van, de hetente egyszer-kétszer biztosan. Aztán folytattam...volna a munkát a hajón, de olyan fáradtság tört rám, hogy hagytam a fenébe az egészet, ledőltem és elaludtam olimpianézés közben, csak ebédelni keltem fel,de aztán tovább aludtam, csak akkor nyitottam ki a szeme amikor J felébresztett, hogy magyar versenyzőt mutatnak. Csak késő délután folytattam a melót, lecsiszoltam a leműanyagozott tetőt, felcsavaroztam az alsó profilokat amik az új leműanyagozott tetőelemekhez rögzítik a szélvédőket a háló kabin és a szalon tetején. Ha nem jön vissza megint ez a trópusi hőség, talán lehet majd végre normális körülmények közt dolgozni.

Ma délelőtt elbicikliztem a szomszédba a tojásnagykerbe. Miközben a tojásokat pakoltam a tálcából a kereskedő mesélte, hogy 30000Ft-ra büntette a rendőr, mert a zebrától 5m-en belül állt meg (régen tanultam a KRESZT, de én úgy emlékszem, hogy csak akkor parkol valaki, ha otthagyja a kocsit), de amikor látta, hogy ott van a rendőr, már ment is volna tovább, tehát ki se szállt, de ez nem számított, kapta a csekket. A másik történetet tegnap mesélte a büfés Misi. Tiszatúrán voltak kenukkal. Kinézték maguknak a Túrt, hogy ott szállnak vízre, valaha 2m-es hajózható víz volt ott, majd elérve a Tiszát (ott ahol a kis Túr siet beléje, mint a gyermek anyja kebelébe) azon mennek lefelé. De hát változnak az idők. A Túr hajózhatatlan az uszadékfák miatt. Ugyanis a helyi önkormányzat előkapart valami rendeletet, mely szerint a lakosság csak 2000Ft/m3 áron szedheti ki és szállíthatja haza tüzelni az uszadékfát. Miután pénze senkinek sincs, a fa ott rohad bele a folyóba. Akinek meg talán van pénze, az 3000-ért megrendeli a fát, amit ellopnak neki az erdőből. Nekem nagyon úgy tűnik, hogy élén az állammal mindenki "feladta". Aki a karmai közé kerül azt megpróbálja lehúzni amennyire tudja. A jövőkép továbbra se fejlődésről, innovációs elképzelésekről, kitörési pontok kereséséről szól (nemzeti együttműködésről?) , hanem arról, hogy a másik fuldoklót hogy tudja maga alá gyűrni, hogy pár percnyi levegőhöz jusson. Valami pánikhoz hasonló jelenség ez, a tervszerű cselekvést önző, ösztön diktálta, vadállati automatizmusok váltják fel, az erős fennmarad a gyenge elpusztul. A természetben ez működik..egy darabig. De a társadalomnak az egységben van az ereje, nem abban, hogy atomizálódik, mindenki magának kapar, mindenki mindenki ellensége. Az ember aki soha nem hazudik nagyon helyesen látta, hogy nem homokra épít akkor amikor a hatalmát a belső ellenségeskedések iránti össznépi igényre alapozza. Most aztán így maradtunk egymás torkára szorított kézzel...

Dörög, villámlik, hol szemerkél, hol eláll, hol beborul, hol "veri az ördög a feleségét". Tegnap is ijesztgetett, de sablon után kivágtuk az első szélvédőt polikarbonátból és próbálgatva utánjavítgatva pontos méretre munkáltam. Leszabtam a keretek alu profilját és ma a jobb oldalon fel is popszegecseltem a keretre illetve a szalon tetejére. Meg kell mondjam nehezemre esik a munka a hőségben, 38 fok körül mozog odakint még árnyékban is, de sokat kell a napon is nyüzsögni, néha ott tartok, hogy lefekszem, mert elfogyott az erőm, de azért persze csak hajtok tovább. Tegnap leműanyagoztam kívülről a szalon tető deklit ahol korábban a tolótető volt, mostmár eshet rá az eső, még majd kicsit glettelni, csiszolni és festeni kell, de az már nem olyan ijesztő dolog, ha lesz egy nap amikor nincs sürgősebb dolog és tutira nem eshet az eső megcsinálom, nem olyan mint amikor minden kitakarva két napig, hogy lehessen haladni és elkezd felhősödni az ég.

Délután a lányomnál voltam robogóval, kerestem valamimet a pincében a kacatok közt, de már nem találtam. Viszont elpárásodott szemmel nézegettem ifjúkorom egyéb kacatjait, például huszonéves koromban lelkes fotós voltam, magam laboráltam a képeimet, ott egy csomó negatív, meg tán diák is...kidobjam..? Majd kidobja valaki amikor én már nem leszek. Mostanában sokat gondolkodom a "hogyan tovább"-on, meg azon, hogy tulajdonképpen mennyi van még hátra. Valaha úgy képzeltem, hogy "majd ha megöregszem", rendezgetem csendben a régi dolgaimat, rendszerezve hagyom hátra magam után, ehelyett folyamatosan új dolgokat csinálok. Hogy jön el így a "békés öregkor"? Meddig élhetek úgy, mint most, hogy "mintha rám nem vonatkozna az idő"? Pedig van valami latin mondás, ami magyarul úgy szól, hogy "Mindenek felett az idő az úr!". Nagy igazság. A napokban olvastam valahol Tacitus mondását: "Túléltük Nérót, Tibériust és Caligulát, de közben eltelt az életünk." Hát én? Túléltem (anyám hasában) Szálasit, majd Rákosit, Kádárt, a gengszterváltás valamennyi hülyéjét, reménykedem, hogy ezt a legutolsót is túlélem... és hát az van, hogy "ennyi volt"? Francnak kell nekem a régi kacatok közt turkálni.Olyan pocsék kedvem lett tőle.

Ma is hőségrekord, vagy aközeli idő volt (estére az egésznapos izzadástól a saját szagomat nehéz volt elviselni és zuhanyozáskor olyan lé jött le rólam, hogy virágot lehetett volna ültetni bele) , de azért oda kellett figyeljek, mert volt egy zivatar is. Szerencsére időben sikerült leponyvázni. Helyén a szalon lejárati tető, egy részét már le is műanyagoztam, most már olyan nagyon nem tud velünk kiszúrni az idő, bár persze megnehezíti a munkát amikor időnként villámgyorsan el kell pakolni és mindent letakarni. Rengeteget számít a gyakorlat, a hálókabin tetejével több mint egy hétig tartott az a munka amit most a szalonnál két nap alatt lezavartam.

Nagyjából rendbejött a derekam. Végülis a doghouse projekttel nem nagyon tudtam volna egyébként se haladni, mert minden nap, vagy éjjel esett az eső valamennyit, ehhez pedig ki kell takarni a cockpitot. Tegnap megjelent T és hozta a szivattyútörmelékeket, meg azokat az alkatrészeket amiket Angliából kapott hozzá, persze nem stimmelnek a dolgok igazán, 30 év nagy idő, azalatt mindenki kihalt aki ezt a típust személyesen láthatta, egész nap kínlódtunk a szétszereléssel, igazán átütő siker nélkül. Két belerohadt csapágyat próbáltunk kiszedni a csapágyházból.... az egyiket sikerült Bosch kővel elköszörülni és eltörve kipiszkálni, de a másodikba beletört a bicskánk, akarom mondani a köszörűnk. Közben összevissza autóztunk a többi alkatrészért, szóval nem volt egy túl sikeres nap, olyan 30 %-ig sikerült a probléma megoldásában előre jutni. Mára már száraz időt jósolt a meteorológia illetve az elkövetkező kettőre is, ezért nekizuhantam a munkának, most itt állunk égre nyíló szalonnal ( a második tolótetőt is eltakarítottam), bár J befüggönyözte, hogy legalább a szúnyogok kint maradjanak. 

Nagynehezen sikerült úrrá lennem az elpakoláson. J kissé lazábban állt hozzá a dologhoz, amikor már nagyon szekíroztam, hogy elpakolhatná végre a nagy tömött táskáját a cockpitból, egyszerűen elrejtette az ágya végébe. Viszont kijött a lumbágóm. Már tegnap este éreztem, amikor elbicikliztünk a Tescoba a kambuza feltöltésére, ma elég kínlódva kerekeztem ki a piacra zöldség-győmülcs-kolbász-sültszalonna-tepertőbeszerzésre. Vissszafelé kétszer belevágott a villám a 4-es 5-ös csigolyaközbe, jobbnak láttam nem erőltetni a dolgokat, ilyenkor egy megoldás van, feküdni, mint darab fa 3-5 nap alatt elmúlik. Régen kínlódom ezzel a bajjal, 25 éves voltam amikor először előjött, olyan 40 éves koromban megoperáltak gerincsérvvel, az sokat javított, de nagynéha azért előjön, mint most is. Szerencsére éppen olimpia van, nem unalmas a fekvés, az összes közvetítést végigdrukkoltam. Majd elfelejtettem, Horvátországban a kikötőben találkoztunk a Mihalik Péterrel. Legalábbis a horvát alteregójával. Annyira hasonlított rá, hogy alig tudtam megállni, hogy meg ne szólítsam. Lehet, hogy unokatestvérek?

,Pfhúú.... Iszonyatos a rendetlenség a hajón, kupacokban a motyó, kaja semmi vásárolni kell menni, de én azért irkálok amíg J kávézik. Szóval az a helyzet, hogy kaptam egy visszautasíthatatlan ajánlatot. Dr Rácz Tamással még  a Bisset könyv kapcsán és e blog nyomán ismerkedtünk meg pár éve. Van egy hajója Horvátországban. Ez az. Pár hete felhívott, hogy nincs e kedvünk kimenni vele pár napra a hajóra kicsit vitorlázni, meg éppencsak annyit szerelni, hogy ne legyen nagyon unalmas a hajózás. Visz-hoz autóval, szóval volt kedvünk hozzá. lindultunk 15-én hajnalban és este már az Adria kellemes langyos vizében úszkáltunk, ami az utazás (meg az azt megelőző hetek hősége)  után fantasztikus volt. Nagyon rámfért egy kis pihenés, mert amit írtam a fáradtságról az teljesen igaz volt, csak azt nem írtam a tegnap részletezett okokból, hogy nem Amapolán pihenek, hanem a Varunán. Varuna egy szigeten áll kikötőben, ide Zadarból mentünk komppal.

Ez olyan másfél óra, onnan még kicsit autózni kell. A komp magas fedélzetéről remek kilátás nyílik Zadarra, meg a kikötőben álló böhöm luxushajókra, manőverező vitorlásokra, de hamarosan mi is "igazából" hajózni fogunk!

16:26 Zuhog kint az eső, folytatom a blogot. Egyelőre 3:1-re vesztésre állunk a cuccokkal folytatott csatában. Minél többet elpakolok annál több jön elő olyan ami nem is volt velünk az Adrián. J teljesen feladja időnként, egyszer azt kiabálta sírós hangon, hogy "Elegem van, vissza akarok menni!!" Kétségtelen, hogy ha nyakig bent van a tengerben akkor érzi magát igazán jól. Én már vacogtam, de őt úgy kellett kiimádkozni a vízből. De félre a nyafogást nézzük mi volt aztán, hogy megérkeztünk a szigetre. Én mindenáron be akartam menni a tengerbe lemosni az egésznapi (meg az előző kétheti) fáradságot. persze amikor már a fürdőlétra tetején volt a lábam elkezdtem félni, hogy milyen hideg lesz a víz, de ehelyett szinte meleg volt, egészen megdöbbentett, szerintem volt vagy 26-27 fok. Mindjárt kiment belőlem minden ami rossz, csak élveztem a víz simogatását, a csendet és nyugalmat. Másnap körbenéztünk a hajón.

Itt láthatók a képek a belső terekről. Varuna úgy 30valahány éve készült  azt hiszem a USA-ben, minden szempontból prámiumkategóriás hajó volt, újkorában valami 270000 dollár volt az ára ha jól emlékszem T elbeszélésére. Ő is ilyen retro lelkű ember mint én tehát ilyen oldtimer hajóra vágyott, ezért volt képes a neten kikutatni ezt a hajót és elmenni érte Kanadába megvenni, persze már az eredeti ár töredékért vásárolta meg, mert hát a 30 év azért eléggé árcsökkentő tényező. És itt következnek a gondok. A gyártó mindent belerakott a hajóba ami az adott korban szem szájnak ingere volt, minden minőségi és borzalmasan bonyolult.

Én mindenesetre javasoltam kiírni a gépházajtóra, hogy  "Mensch wenn du diesen raum betrittts, dann lass alle hoffnungen drausen!"( Dante Pokol nemtomhanyadik szín," Ember ki itt belépsz hagyj fel minden reménnyel!) Rejtélyes csövek kanyarognak a zsúfolt gépházban, minden szerelhetetlen, hozzáférhetetlen, áttekinthetetlen  és bonyolult. Bár van egy hatalmas vastag service manual a hajóhoz, de ha valami kell, az pont nincs benne. T amikor megnézte az addig csak a neten látott  hajót miután benézett a gépházba, azonnal 20000 dollárral  csökkentette a kikiáltási árat, amit Bob a tulaj szomorúan tudomásul vett. Ezután megvásárolta és elhozta az Adriára, ahogy az akkor először felhúzott és most fóliatakaró alatt pihenő magyar lobogón mutatják a feliratok. Sajnos a magyar hatósági előírások miatt végülis a hajó USA lobogó alatt hajózik, merthogy azoknak a mienknél komolytalanabb és tengerhez kevésbé értő hajózási hatóságai nem tartanak igényt rá, hogy ötévente megnézzék egy rakás pénzért, hogy nincs e lejárva a mentődoboz dátuma, meg van e pecsét a tűzoltó készüléken, ami igazolja, hogy valóban zöldben áll a mutató. No szóval hála az eltelt éveknek a hajón sorozatban jelentkeznek a valaha minőségi alkatrészeken az elhasználódás, illetve az elmúlás jelei. T ezt valami felhőtlen optimizmussal kezeli, én  egy mérföldet nem mennék addig a hajóval, ameddig minden rendszert cafatokra nem szedtem és így meg nem ismertem, minden kopó alkatrészt ki nem cseréltem, fel nem újítottam, de hát mindenki másképp csinálja. Szóval első nap elkezdtük felrakni azt a darut a farkorlátra amit T itthon csinált a gumicsónak motorjának a gumicsónakba süllyesztése megkönnyítésére. Merthogy egy hatalmas motor van a csónakhoz, szükség esetén az egész hajót elviszi, de erőművész kellene a felszereléséhez. A motorhoz volt egy "hám" amivel a darura lehetett akasztani, de előző generációk szétbontották és azóta nem sikerült rájönni hogy is kell befűzni, ezt J segítségével sikerült megoldani, 1:0  a javunkra, büszkén is mutogatjuk a fényképen. A daru korlátra való szerelését is megoldottuk, ez már nem ment olyan könnyen, mert hiába mér ki az ember mindent a hajón, a műhelyben készítés közben állandóan próbálgatni kellene, ez még nekem is probléma, hát még T-nek akinek a műhelye Pilisszentlászlón van, míg a hajó ugye...De némi szolid sikitózásá és  nyers erőszak után a daru a helyé (2:0 ide), majd vele a motor immáron a kibillenés ellen veszélytelenített hámban leeresztettetett  (van ilyen szó? a helyesírás ellenőrző aláhúzta, de én állandóan nyelvújítok) és mi boldogan száguldottunk a hullámos vízen pattogva egy szembeszigetre, ahol J-vel felfedeztünk egy igazi homokos partszakaszt, ez igen ritka az Adrián, mert amúgy inden sziklás, ráadásul gyakori a tengeri sün, mérgező, az ember talpába beletörő tüskékkel, nem is merek másban mászkálni, mint búvárbakancsban. Szóval remekül telt a nap. Vérszemet kapva másnap elhagytuk a kikötőt és Varunával szembeszélben motorozva ( gentleman don't beat the wind, bár ez esetben J kormányzott, amit imád) áthajóztunk egy kellemes öbölbe, ahol horgonyt vetve fürdés, étkezés, szieszta volt a program. Visszafelé a viharos szélben egy mizzennel és génuával mentünk, ami rendben is volt nagyon, szépen kiegyensúlyozott volt a hajó raumban, de T nem rajong viharos szélben a halzolásért, úgy, hogy megpróbálkoztunk egy szamárfordulóval. Azám! De hiába pörgette J a tőle telhető legnagyobb sebességgel jobbra a kormányt, hogy jobbcsapásról szélen átforduljunk, a szembehullámokon megtorpant a hajó és ehelyett visszaesett félszélbe és onnan se té, se tova! Merthogy félszélből leesni se tudtunk bőszélbe, annyira nyomta a mizzent a szél, minden leesési kísérletnek ellenállt a hajó, csak félszél és éles menet közt lehetett válogatni, mindezt persze továbbra is jobbcsapáson. Mindeközben sodródtunk a sziklák felé! Két lehetőséget láttam a kilábalásra, az első, ráengedni a mizzenre, de ennek akadályát láttam abban, hogy a hátsó vantnik a bum kiengedásét eléggé korlátozták, alba nem volt, nem akartam égnek állítani a bumot, pláne így meghalzolni, aztán fene tudja hogy lehúzni onnan, inkább az egyszerűbb megoldást javasoltam, motor indít és szépen megcsináltuk a szamárfordulót gépi segítséggel. De persze miután kerültük a halzveszély miatt a hátszelet kellett legalább még egyszer csapást váltani hazafelé. Rábeszéltem a kapitányt egy halzra, nagy bajunk nem lehet ezzel a kis mizzennel, gondoltam megcsinálom a fékezett shottolást kézzel, behúzás nélkül, de bevallom túlbecsültem az erőmet, úgy rántott át leebe a kézben tartott csigasorral a bumm mint a pelyhet, sok volt a szél, olyan hetes körüli, néha tán több is, de a hajónak meg se nyekkent a dolog, persze időben kiengedtem a trawellert (leekocsi, gleitwagen) ütközésig, ütközött is, hiába kapaszkodtam bele teljes erőmből, de bírta, azért az amerikaiak se ma kezdtek hajót csinálni. Ezután már csak egy oldalszeles kikötés várt ránk a tarajos vízen, zsúfolt marinában a nehezen manőverezhető longkieles hajóval. Mit mondjak. Ahogy a képeken is látszik a hajók puffertávolságban vannak egymástól és hiába a rengeteg kiakasztott fender, csak ellengedeznek ha odanyomja a hajót a szél, egy kis festéknyomot sikerült a mellettünk álló hajóra kenni, de szerencsére nyom nélkül lejött egy kis mosószeres szivacsolással.

Másnap egy régi godjával ismertetett meg T. Beázik az első kabin ha esik az eső. Hiába slaugolja, nem tud rájönni hol megy be a víz, mert csak esőben ázik be! RP Ausztráliából most alighanem elmosolyodik, neki két évébe telt amíg a vadiúj hajóján megtalálta a folyás okát, nekem az első autómon SOHA nem sikerült megtalálnom hol jön be a víz esőbben, pedig órákat slaugoltam. Szóval a víz már csak ilyen. De nekem szerencsém volt! (ráadásul alatta aludt J, szóval volt motivációm) Mint a képen látszik a  már feltárt hiba, a hatch sarkában egy repedés alatt annyira megnyílt a laminálás, alighanem gyártási slendriánság miatt (bár 30 évig ha bírta azért az nem nagyon rossz ), ahol a fedél keretét a deckre illesztették, hogy ha az ember türelmesen öntözte, egyszercsak megjelentek alul a kabin mennyezetén a cseppek a műbőr borítás szélén. Ehhez ronggyal elgátolva, szakaszosan kellett fentről szorgalmasan áztatni a keret környékét. Miután kivéstem és sikítóval kivagdaltam a gyenge részeket Epokittal megfoltoztam és bár pár nap múlva megjött bőséges esővel a bóra, ami pontosan ugyanaz mint a Balatonon a háromnapos északi, többet egy csepp eső se jött be! Ez már 3:0 !

Na itt bíztam el magam. T már itthon mondogatta, hogy nincs megelégedve a motor ( egy hathengeres jókora Chrysler) hűtésével, alighanem cserélni kell az impellert a vízpumpában.Na másnap mondom T-nek "most cseréljük!". Miután a viharos szél és a tegnapi ugyancsak viharos kikötés után nem igazán akaródzott hajózni, neki is láttunk. Aztán amikor a kezemben volt a szivattyú akkor láttam, láttuk, hogy nem az impeller itt a bibi, hanem az egész. Attól eltekintve hogy T mit kínlódott amíg kiszedtük (ő volt bent a motor mögött), ahogy a mellékelt színes ábra mutatja az állapot elszomorító. EZT itt a hajón javítani képtelenség. Szimmering, csapágyak, tengely, tömítések összerohadva. Ami a gond, hogy hiába jött haza velünk a cucc, itthon ehhez semmi nincs, merthogy minden USA szabvány, MINDEN méret collos, ezek ilyen méretekben számolnak, hogy 7/64, meg 5/32, nem vicc láttam T eredeti fúrókészletét a millimétert hírből se ismerik, borzalom. mert ha DIN szabvány lenne, bemegy az ember a roncsokkal az SKF-hez, vagy a FAG-hoz és megkap mindent. De ehhez?? Szegény T (meg szegény mi, mert ezekután persze lőttek minden hajózásnak, a kikötőbe ki-be csak motorral lehet és szabad közlekedni) kereshet hozzá alkatrészt a neten, ha talál egyáltalán. De a helyzet még drámaibb, ha hozzávesszük a speciális horvát hozzáállást az idegenforgalomhoz, úgy általában. És most egy kis kitérőt teszek. Én igazából a világban való jövésmenésből nem igazán az idegen városok épületeit, a múzeumok kincseit, a zabálást a mediterrán éttermekben, a szép tájakat élvezem, hanem a helyi emberekkel való beszélgetést. Minden nyelvi nehézség ellenére például a Fülöp szigetekből annak a katonának az elbeszélése maradt meg bennem a legjobban, aki naponta ment ki a fegyveres csónakokkal harcolni a külső szigetekre a lázadókkal. Engem a leghatározottabban zavar az, hogy a horvátokkal beszélgetni lehetetlen a végletekig kiélezett merkantilista légkörben. Egyszerűen vannak ők és vagyunk mi. Ők üzemeltetik a szolgáltatásokat, mi igénybevesszük, MINDENÉRT fizetni kell. Ha a hajó a saját horgonyán áll bárhol, egyszercsak megjelenik valaki és követeli a sápot, mert az állam bérbe adta neki a tengerpartot. A kikötőben 10 kuna (400 Ft) a parti villany de nincs mindig, csak 8-12 és 16-22 óra közt. Bedobod a zsetont és három órára jön az áram, aztán kikapcs. Ha kell még, dobj be újabbat! Ugyanezért a zsetonért kapsz 40liter vizet. Ha reggel 6 és 7, valamint délután 4és 5 közt akarsz a klotyóra menni nyugodtan összesz@rhatod magad az ajtóban, mert akkor tilos bemenni mert takarítanak. A "vendég" olyan mint a fejőstehén, húzd meg magad, fizess, naná sokat, aztán húzz el a fenébe! Ahogy egy kicsit is lassítottunk az autóval, mert kerestük hogy hol kell befordulni, meg hát NYARALUNK, nehogymá száguldozzunk, AZONNAL valaki nyomta a dudát mögöttünk, vérig sértődve, hogy az ötvenes táblánál nem mehet nyolcvannal, hogy aztán másfél órát üljön a háza előtt a padon a tengert bámulva. Mert amúgy mint a tetűk, csak ülnek és beszélgetnek egész nap, ha arrébb kell menni már betegek, legalábbis vonszolják magukat. És most vissza a vízpumpához! Itt fizetni kell a tengeren való hajózásért, a kikötőért, a megérkezésért, a belépésért, mindenért. De vannak megátalkodott személyek akik mindezt kifizetik és még ezek után is jól érzik magukat. Hát kieszelték, hogy aki három éve van itt, az köteles kihajózni az országból nemzetközi vizekre és ha annyira szeret itt, akkor lépjen be újra, természetesen újabb sáp lefizetése ellenében. Nyilván rájöttek, hogy ha belépnek az EU-ba, akkor nem kérhetnek a tagországok állampolgáraitól sarcot a belépésért, ezért utoljára még megvágnak mindenkit. Namármost szegény T ha nem tud a szivattyújához javító készletet szerezni záros határidőn belül, akkor nem tudja elhagyni az országot és nem tud visszatérni, ezért majd jól megbüntetik. Megpróbáltunk bemenni a luckakapitányhoz és elmagyarázni a problémát, de csak a vállát vonogatta, alighanem nem is értette a dolgot, mert alig beszélt angolul. Elküldött a policijára ahol a 8 órai nyitvatartás ellenére 9 után szédelgett oda egy finánccsaj és 10 után egy rendőrlányka, a rendőr semmit, a finánc keveset beszélt angolul, de SEMMIT nem voltak hajlandók tenni, javasolni (azon kívül, hogy menjünk vissza a luckakapitányhoz) a probléma megoldása érdekében. Mindenki csak a vállát vonogatta és lesírt róluk, hogy "menj már a 3,14csába a problémáddal!". T nagyokat tudna mesélni róla, hogy a kikötői személyzet olyan mint a fóka a cirkuszban a jutalomhallal, csak akkor csinál valamit, ha lobogtatod a jattot, mert ha nem, akkor ott tesz keresztbe neked ahol tud, márpedig ha ott a hajód a kezei közt akkor erre ezer lehetősége akad. Viszont!  Azt meg kell hagyni, hogy nincs felesleges b@sztatás. Tehát, bizonyára talán mert a hajózás szempontjából ez is egy hozzánk képest komolytalan ország, végülis csak párezer kilométer tengerpartjuk és pártízezer négyzetmérfüld tengerük, meg  nem csak az emlékekben létező tengerhajózásuk van szemben a mi bányatavainkkal, folyóinkkal, Balatonunkkal, senkit nem érdekelt, hogy egy nagyjából háromszemélyes csónakban nyolcan ülnek, hogy ott úszik a tengerben mindenki ahol akar, nem jön a rendőr, hogy a halászok csónakjaiban amivel viharos időben is kimennek kenyeret keresni tuti nincs egy darab mentődoboz se. És annak ellenére, hogy tán jogszabály sincs rá, egy darab falfirkát se láttam, takarítják a házuk előtt a járdát és a drága édesvízzel öntözik azt a kevés növényt amim megterem a sziklás agyagos földjükön. Ezért aztán öröm volt odamenni, de nem volt hagy szomorúság eljönni onnan.

De vissza oda, hogy szivattyútalansággal sikerült mozgásképtelenné tenni a hajót és ezzel a 3:0-ról Varuna 3:1-re szépített (bár a szivattyúgond lehet, hogy legalább hárompontos, szóval egál), nem maradt más hátra mint bánatunkban mindenféléket dolgozni, végülis mint tudjuk "cruising is maintenance in exotic places", szóval igyekeztünk hasznosan eltölteni a "nyaralást". T korábban beszerelt egy pót horgonycsörlőt, mert a régiben nem bízik, de ennek még semmi villanya nem volt bekötve, ezért dacolva a nehézségekkel behúztunk kábelt a távműködtetésre a cockpitból, meg helyi működtetésre az orrdeckről. Alighanem működne is, ha T nem hagyta volna egy fontos alkatrészét itthon. Ehhez sokat kellett bujkálni szűk helyeken, a lánckamrába való folyamatos felhidalást fürdőgatyába tárolt szerszámokkal meghagytam T-nek, végülis a legfőbb élvezet mindig a kapitányé. Amúgy az amerikaiak zseniálisan a szalonon átvezető kábelpályát a mennyezet műbőr burkolatán zippzárral zárták le, egyszerűen leesett az állam amikor láttam, sajnos a 30 év alatt a zippzár működtethetetlenné vált, mert a műanyag fogai összegyógyultak, ezért már a korábbi tulajdonos is felvágta és összevarrta amikor a hangfalát, meg a hangulatvilágítást vezetékezte. Az orrkabinban naponta feldúltuk az ágyainkat részben az alattuk tárolt anyagokhoz való hozzáférés, részben a lánckamrában való matatás miatt, szegény J amint felkelt már takarította is el a matracát, mert perceken belül  szerszámok borították a deszkát. Felszereltünk még egy horgony és deckmosó szivattyút kapcsolóstul, kipuhatoltuk hogyan kell a hátsó fekáliatankból kiüríteni az anyagot, ennek kapcsán a gépházban kissé felszaporodott a speciális varunakoktél (fagyálló, tengervíz, olaj és sz@r keveréke) ezt kimostuk tengervízzel és T nagyívű terveket készített, hogy egyszer mit fog tenni a gépházban matatástól állandóan letörő melegvízcsonk helyére. Egyszer meglepett a drága parti táp a kinti fí kapcsoló folyamatos verésével, de mielőtt nekiálltam volna komolyabban testzárlatot keresni, hálistennek beugrott nekem, hogy van egy stecker a padládában a rendszerben, amit bolygattunk, megfordítottam a villásdugót ettől minden megjavult, azaz a nulla a fázis és a védővezeték a helyére került. Amúgy szórakozásnak maradt az úszás a tengerben a kikötő végében, egyszer elmentünk világítótornyot nézni és én egy kicsit sznorkeleztem, de sivár a tengerfenék errefelé, halak alig, leszámítva a párcentiseket, bár a hajó mellett kenyérmorzsákkal J akinek különös tehetsége van mindenhez ami állat, tenyérnyi halakat etetett állandóan. 

No. Elnézést, de volt egy kis dezinformáció részemről. Az a helyzet, hogy a pihenés Horvátországban volt, de nem akartam a netre feltenni, hogy őrizetlen lesz Amapola 10 napig, mert lehetnek olyanok akik nem az irántunk és a hajósélet iránti érdeklődés miatt böngésznek a világhálón, hanem  bizonyos keresőszavakkal azt kutatják ki megy el otthonról szabadságra, hogy ezalatt kirámolják az otthonát. Szóval úgy láttam biztosabbnak, hogy Amapola úgy fogad minket ahogy itthagytuk, ha nem verem nagydobra a dolgot, mégegyszer elnézést, de hát ilyen bitang világot élünk, illetve ilyen van nálunk, merthogy azért Horvátországban nem kell nagyon bezárni pl. a kocsit ha az ember kiszáll egy kicsit fagyizni a kompra várakozás közben. Egy fél órája léptünk a hajóra, ami hálistennek érintetlen, minden úgy van ahogy hagytuk, kipakolás van, holnap folytatom a dolgokat.  Átfutottam a kommenteket, megnéztem a statisztikát, érdekes módon annak ellenére, hogy egy sort se írtam 10 napja, az olvasottság napi 250-300-ról mindössze 180-230-ra csökkent, szóval megy ez nélkülem is!! Persze ez csak tréfa, azért majd holnap lesz részletes fényképes beszámoló. Idefele jövet az autóban már Budapesten hallgattam a Kossuth rádió 8 órás híreit, nem változott semmi, kormány a helyén, csapatai harcban állnak az IMF és Európa ellen, szóval semmit se hagytunk ki abból ami itthon történt.

Hölgyeim és Uraim! Elfáradtam. Piszok sokat dolgoztam az elmúlt hetekben és ahogy a tegnapi kommentekből is kitűnik mentálisan se vagyok éppen a csúcson. Pihenni fogok legalább egy hetet. Heverészek, olvasgatok, nem hallgatok híreket  és alighanem még a netet se fogom használni. Szóval amíg nem termelek valami mutathatót a hajón addig blog se lesz, mert ennek az üres, pláne politikai szócséplésnek semmi értelme.  Ha megjön az erőm és a kedvem a munkához és eredménye is lesz akkor jelentkezem. Most kikapcs.....

Jó kis vihar volt az éjjel, felhőszakadással kísérve. De nekünk BAKFITTY! Egyetlen csepp eső se jött be a cockpitba. Nagyon jó az új ponyvatartó szerkezet. A borító ponyva egyelőre még a régi, az volt a tervem, hogy újat szabok, de anyagi megfontolásból a régit fogom átszabni. A "doghouse" acélszerkezete teljesen kész, hegesztve lefestve. Megnyugtatóan szilárd és a forma kifejezetten szépen illeszkedik a hajóhoz, nem az az összevissza mint ami régen volt. A vihar meghozta az enyhülést. Vagy az enyhülés a vihart? Mindegy. A lényeg, hogy megszűnt az a pokoli hőség amiben második hete szenvedek a munka erőltetésével. Az igazság az, hogy alighanem túlhajtottam magam. Elfáradtam és akárcsak  Nagy Vezérünknek, nekem is mintha kicsit lemerültek volna az akkumulátoraim. Mondjuk még sok a munka ezzel a kutyaházzal, az első tolótetőt is meg kell szüntetni és átalakítani fixre, berakni az első szélvédőt a keretbe, ponyvát szabni, felpatentozni, fülezni, zippzárazni, vagy babakocsizárazni, szóval eltart még egy darabig amíg kész lesz.

Így néz ki a helyén a hátsó szélvédő. Az, hogy fehér, ne tévesszen meg senkit, ez a kétoldali karcvédő fólia, csak akkor húzom le majd ha kész az egész doghouse. Ma idekanyarodik egy ember Amapola mellé egy ...izében evezve. Félig van vízzel. Azt mondja  ez egy csónak, ő építette, most rakta vízre és a horgászkalyibákhoz igyekszik innen folyás irányban lefelé olyan 150 méterre. Adtam neki kölcsön egy szapolyt, hogy el ne süllyedjen amíg odaér. Egy darabig merte a vizet (aki mer az nyer), mondtam neki, majdcsak bedagad a ladikja, de amikor elárulta, hogy bútorlapból (!!!) csinálta, megváltoztattam a véleményem. Kérdeztem hogy jutott eszébe ez a teljesen alkalmatlan anyag? Azt válaszolta, hogy alaposan lekente, hogy vízálló legyen. Kérdeztem, hogy mivel kente, azt mondja Bonobittal...meg mindenfélével. Merte egy darabig a vizet, ami egyáltalán nem csökkent, aztán visszaadta a szerszámot és  továbbra is bokáig vízben ülve elkanalazott. Később már gyalog jött vissza a parton és eldicsekedett vele, hogy kishíján elsüllyedt amire odaért, ott is hagyta a járművét a barátjánál aki majd megjavítja, mert ő művészember, nem igazán ért hozzá. Mondjuk ez utóbbit valahogy idáig is sejtettem, de azért kíváncsi voltam milyen művész, azt mondja festő. Hát elég nyúvéves volt a ladikja színezése az szentigaz. Mondtam neki biztatóan, hogy ezen a ladikon csak a fűrész segít, a sok Bonobittal lekent bútorlap prímán fog égni a kályhában télen. Egész belerezgett a fejem, hogy mivel mer ember a vízre menni. Ha kicsit szélesebb a folyó, alighanem elsüllyed mielőtt átér a túlpartra. Miután horgászbotok, meg terepszínű őlcájgok voltak bepakolva a lábáztatóba (Meg tudja valaki mondani miért álcázzák magukat a horgászok rekettyének? A halak így nagyobb bizalommal viseltetnek a kukacuk iránt? ) alighanem a halak jártak a legjobban.

Kedd. Olvasom a moszkítóhálós kommentet. Nagyon rossz hírem van. Megjelentek az újfajta szúnyogok.Olyan kicsik, hogy átférnek a szúnyoghálón, hangtalanok és fájdalmasabb a csípésük a hagyományosénál. Minket már csípnek. Nincs sok belőlük, de ki tudja meddig lesz ez még így.

Kicsit elegem van már ebből a hőségből. Délelőtt piacra meg tescoba bringáztam utánfutóval, mert gyúmölcs, zöldséghiány volt már a hajón, meg tej, meg ásványvíz is fogytán. Még a kerékpározás is fárasztó ebben az időben. Alig valamit hűsít a menetszél, a nap meg mint a tagló súlyt le a koponyámra, hiába a sapka. Ma is negyven fok körül mutatott a külső hőmérő.Türelmetlen vagyok ebben a melegben, idegesít ha valami nem sikerűl egyből, ugyanakkor nincs energiám ahhoz a precizitáshoz, ami ahhoz kell, hogy minden simán menjen. Ergo apróságokon dühöngök. Néha az jut eszembe miért nem fekszem le az árnyékba és hagyom a fenébe az egészet? De persze folytatom. Ma a piacon további tapasztalatot szereztem, miért is olyan sikeresek a kínaiak. Citromlevet akartam venni, látom a polcon, az ára is oda van írva, 320 Ft, leveszem a polcról, kiszámolom az árát. Van ugyan előttem egy vevő, de gondolom, odateszem a pultra a pénzt és viszem az árut, attól még nyugodtam molyolhatnak az előttem lévővel, pokoli a meleg, mennék már tovább. De rámüvölt a kiscsaj, hogy várjak. Közbe bejön a fiúja, aki eddig kint pakolászott, adnám neki a pénzt, csak menjek már, de nem, az a rend, hogy a kasszánál kell fizetni. Az is kiabál, ne tolakodjak! Tolakszik a fene, senkit nem utasítottam magam mögé, ott a pénz, majd beüti a kasszába amikor ideje lesz, de NEM. Itt be kell tartani a rendet. Namármost. Nekem eszembe jutott egy olyan dolog amivel senkinek nem okoztam volna hátrányt, miközben előbb szabadultam volna a boltból, viszont nem ez a REND. Alighanem a sikeres rendszerek úgy működnek, hogy még ha nem optimumon jár is a rendszer, akkor is minden az előre kitervelt módon zajlik, semmi kreatív ötletelésnek nincs helye, mert akkor a RENDSZER sérül.

A hátsó szélvédő keretbe kiszabtam kartonból a polikarbonát lemez sablonját, ezzel sokat kellett vacakolni, úgy, hogy a végleges anyag kivágása holnapra maradt.

Nézem a neten ezt a legújabb blöfföt. http://burzsuj.blog.hu/2012/07/07/mindent_tudunk_a_magyar_luxusszigetrol#comment-form Majdnem olyan jó, mint egy hajó, csak sokkal szarabb, mert nem lehet vele arrébb menni, ha jön a ciklonidőszak. Ja majd elfelejtettem, az árából egy egész hajóflottát lehetne vásárolni.

Amikor az első hajómat építettem egy társasház udvarán és közeledett a tél, szemerkélt a hó de én csak csavaroztam a cockpit szekrényfalat. Amikor már nagyon fáztam, bementem a kazánházba, felültem az olajkazán tetejére és addig ültem ott amíg izzadni nem kezdtem. Aztán ki az udvarra és folytattam. A szomszéd épülő házról már lejöttek a pribékek, mert befagyott a malter, meg ők is ráfagytak a stellungra, de én csak nyomtam. Sose felejtem el. Na ezekben a pokoli meleg napokban pont az ellenkezőjét élem át.Nem akarok panaszkodni, de 40 fok volt ma is és egész nap kint dolgoztam a napon a decken. Hát ezt se felejtem el amíg élek. Hogy csak egy egyszerűt mondjak, a fém szerszámokat, például a pillanatszorítókat amint leteszem le kell takarni, mert máskülönben nem lehet velük dolgozni, annyira felforrósodnak, sütik a kezem. De estére összeheftelve helyén volt minden vas, még a parton lefestettem mindet, csak ahol hegesztem ott kell majd javítani. Nem véletlen, hogy ennyire sietek még ebben a melegben is, estére éppenhogycsak leponyváztuk az új vasakat, már jöttek a felhők és hamarosan dörgéssel, villámlással egy hatalmas zuhé.Trópusokon annakidején sótablettát szedtünk a Mahart hajókon az izzadtsággal távozó só pótlására, most kiskanál sót kaptam be tegnap ezért, de gyanítom nemcsak a nátrium, hanem a kálium pótlására is szükségem lenne (na meg a magnéziuméra, mert nemhogy a vádlim, de a combom és a kezem is begörcsöl néha), ma is megittam vagy 5 liter vizet, limonádét, hideg gyümölcslevest, már nem fér több lé a hasamba de még mindig szomjas vagyok. Viszont ha meglesz az új takarás a cockpit fölé, akkor 1. Kikerülnek az árbocok a takarásból, tehát hozzákezdhetek a veretezéshez, állókötélzethez, 2. nem jön be több eső, hó még viharos időben se a cockpitba, 3. A lefektetett árbocokra, vagy a felállított árbocoknál a bumokra feszített könnyű napvédő a most épülő ponyvarendszer fölött egy plusz árnyékot ad majd, a nyári hőségben paradicsomi állapotokat várok tőle a cockpitban. Szóval sokkal több lesz ez, persze csak ha minden úgy sikerül ahogy elterveztem, mint egy hagyományos bimini-dodger (sprayhood) kombináció. Szegény "J" kevésbé bírja a meleget mint én, jobbára bent "hűsöl" a szalonban, ahol persze nincs azért nagyon hideg, de hála a jó hőszigetelésnek amikor kint 40 fok volt árnyékban, akkor bent csak 31. Ha kész leszek ezzel a nagy munkával, tartok legalább egy hetes pihenőt