Dörög, villámlik, hol szemerkél, hol eláll, hol beborul, hol "veri az ördög a feleségét". Tegnap is ijesztgetett, de sablon után kivágtuk az első szélvédőt polikarbonátból és próbálgatva utánjavítgatva pontos méretre munkáltam. Leszabtam a keretek alu profilját és ma a jobb oldalon fel is popszegecseltem a keretre illetve a szalon tetejére. Meg kell mondjam nehezemre esik a munka a hőségben, 38 fok körül mozog odakint még árnyékban is, de sokat kell a napon is nyüzsögni, néha ott tartok, hogy lefekszem, mert elfogyott az erőm, de azért persze csak hajtok tovább. Tegnap leműanyagoztam kívülről a szalon tető deklit ahol korábban a tolótető volt, mostmár eshet rá az eső, még majd kicsit glettelni, csiszolni és festeni kell, de az már nem olyan ijesztő dolog, ha lesz egy nap amikor nincs sürgősebb dolog és tutira nem eshet az eső megcsinálom, nem olyan mint amikor minden kitakarva két napig, hogy lehessen haladni és elkezd felhősödni az ég.
Délután a lányomnál voltam robogóval, kerestem valamimet a pincében a kacatok közt, de már nem találtam. Viszont elpárásodott szemmel nézegettem ifjúkorom egyéb kacatjait, például huszonéves koromban lelkes fotós voltam, magam laboráltam a képeimet, ott egy csomó negatív, meg tán diák is...kidobjam..? Majd kidobja valaki amikor én már nem leszek. Mostanában sokat gondolkodom a "hogyan tovább"-on, meg azon, hogy tulajdonképpen mennyi van még hátra. Valaha úgy képzeltem, hogy "majd ha megöregszem", rendezgetem csendben a régi dolgaimat, rendszerezve hagyom hátra magam után, ehelyett folyamatosan új dolgokat csinálok. Hogy jön el így a "békés öregkor"? Meddig élhetek úgy, mint most, hogy "mintha rám nem vonatkozna az idő"? Pedig van valami latin mondás, ami magyarul úgy szól, hogy "Mindenek felett az idő az úr!". Nagy igazság. A napokban olvastam valahol Tacitus mondását: "Túléltük Nérót, Tibériust és Caligulát, de közben eltelt az életünk." Hát én? Túléltem (anyám hasában) Szálasit, majd Rákosit, Kádárt, a gengszterváltás valamennyi hülyéjét, reménykedem, hogy ezt a legutolsót is túlélem... és hát az van, hogy "ennyi volt"? Francnak kell nekem a régi kacatok közt turkálni.Olyan pocsék kedvem lett tőle.
