Hajónapló

Asztalosmunka megy. Patkány eltűnt, lehet hogy ha nem is fogta meg a csapda akkora pofont adott neki, hogy elment a kedve tőlünk? Túl szépen hangzik. Mindenesetre csak az maradt kint amiben nem tud nagy kárt tenni, meg talán nem igazán szereti a vörös- és fokhagymát meg a krumplit. Mindenesetre mind a szalonnabőrös csapda, mind a körötte szétszórt dió és napraforgó is érintetlen. Köszönöm a tanácsokat, de lehetetlen felfüggeszteni ennyi dolgot, továbbá a kikötőkötelekre is reménytelen patkányakadályokat rakni, lévén a hajó oldalával kipufferezve van a pontonra kötve. Egyébként hiába rakosgattuk a tengeren a Mahart hajókon is a kötelekre a patkánylemezeket, mindig bejöttek. Az meg, hogy mindenféle távtartókkal kitámasztani és ezeket is levédeni...olyan "elvi" megoldás. Gyakorlatilag kivitelezhetetlen. Amúgy nem tudok igazán haragudni a betolakodóra. Ügyes, okos és szép állatka, ahogy a vicc mondja pont mint a mókus, csak rosszabb a PR-ja. 

Éjjel patkányt kerestünk. Olyan zörömbölést csinált a cockpitban, hogy felébredtem rá, de még J is hallotta, pedig ő még a szalonban TV-zett. Persze semmi eredmény, amint az ember kimegy, hogy megpróbálja felderíteni hol lapul, már nyoma sincs. Reggel láttuk, hogy megkóstolt egy almát, szóval egy  vega patkánnyal van dolgunk. Nappali fénynél a poros párkányon hagyott lábnyomaiból az is látszott hol bújt be a ponyva alá.  Pont az ultrahangos riasztó felett. Az imént amikor a tegnapi képeket szerkesztettem újra, elcsattant a napnyugtakor felállított csapda, de semmi eredmény, még csak vérnyom se, viszont az összes diót, napraforgót megette a csapda körül, illetve a csapdából. Szóval ez egy süket vega szuperintelligens behatoló. Ami még ennél is rosszabb, hogy felszórtam fűrészporral a párkányt körben, de most nincsenek lábnyomok, ami azt jelenti, hogy már bent lakik. Felcsaliztam ezúttal szalonnabőrrel a csapdát, azt nehezebb kilopni, bár nem vagyok benne biztos, hogy nem kerüli el messzire, okulva a szerencsés megmenekülésen, akármennyire is vonzó a csali.

Ma nekiláttam a bejárati ajtók átalakításának. Korábban ezek a megszüntetett tolótetőkhöz illeszkedtek, de amióta fix tetők vannak, amik 75mm-el magasabbak, fent egy ilyen széles hézag van a tető és az ajtók közt. Idáig a melegben nem volt jelentősége a dolognak, de most, hogy fűteni kell, gondoskodnom kell jól záródó ajtókról. Különös aktualitást adott a dolognak a patkánybehatolás, mert már az is elég baj, hogy beköltözött a cockpitba a spájzládába, hát még ha a szalonba, vagy a hálóba költözne be! Szóval ma az ajtómagasító fákat szabtam, de közben jött spray egy saját készítésű távirányítású hajómodellel, összerakta és persze én se tudtam ellenállni a játéknak, azonnal elkezdtem vele üldözni a kacsákat.

Olvassátok és zokogjatok együtt velem! http://www.compassmagazin.hu/hir/a-kotras-nem-megoldas-huledeznek-illes-szavain-a-szakemberek.html  Mi van itt??  Ha már lúd legyen kövér!  Whyskis  rabló (vagy Kiszel Tünde, esetlegy Győzike) for president!  

18:29 Beüzemeltem a patkányriasztót, mert ilyenkor ahogy hűl a levegő elkezdenek a rágcsálók meleg és élelemközeli helyet keresni. J-vel nem egészen értettem egyet abban, hogy nem kell felállítani az agyoncsapós fajta csapdát, ő egyrészt  bízik a riasztóban, másrészt azt mondja, hogy a felcsalizott csapdával csak idevonzzuk a patkányokat. Én úgy gondolom, hogy épp elég vonzerő a cockpitban a szárazkambuza ( magyarul spájz), de nem erősködtem, ki fog derülni úgyis, ha egy süket, azaz ultrahangra érzékletlen patkány elkezdi megrágni megint a vajat ahogy Dezsőék tavalyelőtt.

Ahol a cockpit takaró doghouse lábai csatlakoznak a felépítményekhez, volt négy darab 4 cm széles 45 cm magas szabad nyílás. Esőben nem jön be ott a víz, hacsak nincs nagyon erős szél pont irányból, de egyrészt téli viharokban, pláne hóban már nem biztos hogy ez lesz a helyzet, másrészt J is rámparancsolt, hogy csináljam be azokat a lukakat, mert akkor majd nem tud ott bejönni a patkány a sátortető alá. Nem fogom nagydobra verni a dolgot, mert patkánykörökben alighanem erős derültséget keltene az elképzelés, hogy egy sátor alkalmas lenne az élelmiszerraktártól való távoltartásukra, sőt J még a pókokat is említette ami a legoptimistább elképzelés amit valaha hallottam. De maradék polikarbonátból szabott csíkokkal lezártam a nyílásokat, ezzel fokozva a téli felkészülés előrehaladottságát. Napközben hálistennek szép napsütéses idő volt, de éjjel be kell öltözni meleg pizsamába, kint 8 fok volt ébredéskor  idebent 17, ilyenkor reggel rakok a kályhába egy egészen kis tüzet és amire J kibújik az ágyból és átjön a szalonba (egyelőre amíg nincs nagyon hideg hátul alszunk a hálókabinban ahol nem lehet fűteni ) már 20 fok felett van a hőmérséklet.

Tegnap reggel bár erős szél fújt, de elállt az eső és kisütött a nap, ezért indulásra alkalmasnak ítéltem az időt. J még aludt amikor én már visszajöttem a péktől a kenyerekkel és éppen a bicikliket pakoltuk befelé B-vel, amikor kitópált a deckre és kinyilvánította legmagasabb nemtetszését a tervezett indulással kapcsolatban. Mondtam, hogy apelláta nincs, standby van, ő meg mondta, hogy ilyen szélben nem hajlandó kormányozni, ebbe' maradtunk. Miközben ő reggelizett beszedtem a köteleket és úgy fél tíz óra tájt elindultam a hajóval. Kissé csípős volt az idő, 9 fokra hűlt le a levegő az egy nappal azelőtti huszonvalahányakról, ez párosulva a friss északi széllel hamar kipirosította az orrunkat, de ezzel együtt kifejezetten kellemes volt a hajózás, a végén még rövid időkre mégiscsak sikerült rásóznom a kormányzást életem párjára, amíg én elvégeztem a szemlélődést odalent a géptérben. Éjfél óta horgászati tilalom volt, de tegnap és ma is több helyen láttunk horgászokat, úgy tűnik nem olyan komoly ez a dolog. Egyáltalán van valami ami komoly ebben az országban? Pl. a komp ami a két part között jár Erzsébetnél ugye csak akkor szabadna, hogy kitűzzön egy zöld lobogót amikor le van engedve a kötél, tehát szabad a meder a hajók számára. Ehelyett még menetben is ott a lobogó. Talán csak a kerékbilincs és az autópályadíj, szóval ami lehúzás az ami komolyan működik.

Déltájt láttuk meg a hidat Szigethalomnál, innen kezdtem telefonon többször egyeztetni a találkozót B Gy-vel akit már szombaton említettem. Sikerült nem eltévedni a nádszigetek, hókonyok és egyéb labirintusok közt és szerencsésen horgonyt dobtam Gy csónakjától 20 méternyire Taksony és Szigetszentmiklós vonalában. Nem láttuk egymást 37 éve, de Gy semmit nem változott, szerinte én sem, ez utóbbi nagyon hízelgő, de aligha igaz, mindenesetre  könnyedén felismertük egymást. Meglátogattuk parti házában és vele és családjával ebédeltünk mindenféle finomságokat csatolt házi termésű roséval, mely igen itatta magát. Jól elbeszélgettünk ott, majd a hajón folytattuk. Gy sokáig dolgozott még a Vegytervnél aminek én '75-ben hátat fordítottam a tengerészet miatt, ott volt amikor részekre szakadt a cég, a villamos tervezéssel foglalkozó főosztály több dolgozójával saját céget csinált ezt http://www.villkobak.hu/, sokáig nagyon komoly munkákat csináltak, mert a vegyipari tervezés még a volt szocialista nagyipar privatizációját követő befektetőgazdák alatt is intenzíven folyt, de az életút egyre rögösebb lett, ahogy az intézményes elcsibészesedés egyre inkább teret nyert. Olyan osztrák tulajdonos próbálta meg egy teljesen kész munka átvételekor elszabotálni a végszámla kifizetését, aki ezt otthon meg nem merte volna tenni, de hát a gyarmatosítók erkölcsei évszázadok óta különböznek a hazájukban tanúsítottól. Az ilyen labancmódszert csak egy kurucos megoldással lehetett orvosolni, a memóriakártya kihúzásával a PLC vezérlés a végszámla kifizetéséig nem volt képes üzemelni. Én mint bérmunkás nem sokat láttam bele a vállalkozások korának hajnalán a széthulló szocializmus romjain kialakuló rablóversenyes kapitalizmusba, csak csóváltam a fejem amikor Gy, ennek a korszaknak a veteránja életképeket villantott fel belőle. Volt sok szomorú hír is, sokan a régi kollégák közül már nincsenek az élők sorában, nálam fiatalabbak, Gaál Tivadar, Joó Misi, aztán a nem sokkal idősebbek, Pintér Misi, Barbarits Tomi, Báthori Jancsi (ő még ott volt a parti partyn, itt van a 2012-es újévi szerencsekívánó Emailje, hát neki nem volt szerencséje). Azért írom a neveket, mert tudom, hogy olvassa olyan a blogot aki ugyancsak velünk volt annakidején, had szomorkodjon kicsit ő is. Szóval így telt a délután, miután búcsút vettünk a Bak családtól már nem mentünk tovább, részint mert késő délután volt, részint meg mert alkoholos befolyás alatt hajót vezetni se szabad (És hajón horgonyőrséget adni? Hm? Határeset...), ott éjszakáztunk és ma reggel fél kilenckor indultunk tovább immáron szélcsendben, így J is boldogan kormányzott amíg háromnegyed 11-kor megérkeztünk megszokott helyünkre a Vízügy 1-es szakaszmérnökség vízterületére. Hajó kikötve, ismerősök meglátogatva, etetés hiányában elvadult kacsák visszaszelidítése megindítva.Tegnap volt pont egy hónapja, hogy ugyaninnen elindultunk. Nagyon szép utunk volt.

Ps. Szegény Szutyok cica is elment, elütötte egy autó, Lajos az udvaros mondta, hogy tegnap temette. Két árvája már egészen felnőtt méretű, egyikük a teljesen tigriscsíkos ugyanolyan barátságos mint az anyjuk volt, a másik viszont, amelyik az anyja kiköpött mása ami a csíkokat és foltokat illeti, természetére nem az anyjára ütött mert megközelíthetetlenül bizalmatlan, nem hagyja magát simogatni.

Jajdejó!!! Most hívott a B Gy , hogy tévedtem, a Barbarits Tamás nem halt meg! Mostmár nem törlöm a téves bejegyzést, mert akinek halélhírét keltik az sokáig él...IGY LEGYEN!

Kaptunk még egy nap haladékot a vénasszonyok nyarából, vagy legalábbis majdnem egyet, mert késő délutánra azért megjött az eső és a szél. De délelőtt még körbesétáltuk a kastélyt és a kis tavat, sütiztünk, fagyiztunk a Romantika cukrászdában, ücsörögtünk a kastély parkjában a hatalmas tölgy árnyékában, szinte éreztem, hogy árad belőle az erő felém. Szóval elbúcsúztunk Ráckevétől, ha kiegyenesedik az idő szedjük a köteleket és indulunk. Délután elkezdett szemerkélni az eső, de még mindig nehezen adta meg magát a jó idő, amikor olyan 4 óra felé kimentem a deckre megnézni mi a helyzet (amikor megjöttünk a sétából csak eldőltem és elaludtam, a hidegfronttól mindig elálmosodom) még mindig erőlködtek a napsugarak az esőfelhőkkel küzdve. De mostanra rendesen himbálódzik a hajó, megjött a megjósolt rossz idő. Azért nem panaszkodhatunk, szép hosszú volt az ősz és talán még nincs is egészen vége.

Hehe. Újból és újból és újból visszatérő álom. http://vizpartifejlesztesek.blog.hu/2012/10/03/uszo_koloniakat_hozna_letre_a_paypal_atyja#comment-form

19:46 Délelőtt persze piacoztunk, ez Ráckevén szerdán, szombaton kötelező, bontott házityúkkal meg gyümölccsel, zöldséggel tértünk haza. J remek levest főzött belőle,  miközben kivittem a szemetet le is fényképeztem odakintről ahogy dolgozik a konyhaoldalon. Csodás nap volt és a langymeleg estében szinte elképzelhetetlen, hogy holnap elromlik majd az idő. A meteorológia elkötelezte magát amellett, hogy holnap viharos széllel, záporokkal, zivatartokkal megjön a hidegfront és  vagy 10 fokkal lesz hidegebb. Kivárjuk a végét aztán elindulunk majd fölfelé a folyón és "téli szállásra" vonulunk. Még megállunk majd a Bak Gyuszinál, volt Vegyterves kollégámnál Dunaharasztiban, nem tudom tudunk e ott éjszakázni, lesz e stabil kikötőhely, ha igen ott megalszunk és csak másnap megyünk tovább. Mondja a TV, hogy Makádnál belefulladt egy horgász, akkor ezért vágtatott erre délután a tűzoltók motorcsónakja. Szomorú dolog én valahogy el se tudom képzelni, hogy tud ilyesmi megtörténni, de mindenki így van ezzel, én magam ismertem három olyan tapasztalt vitorlázót aki belefulladt a Balatonba, szóval a víz nem tréfaság az embernek folyamatosan ápolgatnia kell magában a veszélyérzetet ami a megszokással a rutinnal folyamatosan kopik. Amikor régen beosztottaimnak félévente kötelező munkavédelmi oktatást kellett tartsak mindig azzal intéztem el a dolgot, hogy a legfőbb munkavédelmi eszközünk az agyunk és nagyon legyünk óvatosak amikor valami olyat csinálunk amit még soha nem csináltunk. Ennél csak akkor kell jobban vigyázni, amikor valamit már nagyon sokszor csináltunk. Amúgy hétfőtől horgászati tilalom van ez megkétszerezte a horgászok számát a vízen, talán a nagy akarás is közrejátszott szegény negyvenkilenc éves ember halálában. Ha megkérdezek egy környékbeli pecást van e valami fogás, mindig csak a fejüket csóválják, de ma volt egy kivétel. Ugyanis kedves régi, ugyancsak Vegyterves kolléganőm a Fekete Ica volt a férjével Sanyival látogatóban délelőtt nálunk, a túlparton a Balabán szigeten van házuk és a szomszéduk hozta át őket csónakkal. Na a szomszéd elmondta, hogy 700 kiló felett fog halat évente és már ötödik éve ingyen kapja a horgászjegyet, mert aki 15 kilós ponty felett fog az ha bejelenti és igazolják és visszaengedik a halat, akkor a következő évben nem kell fizetnie. Szóval akkor van aki mégiscsak fog halat. Senki nem akarja elhinni, hogy mi nem horgászunk ilyen tökéletes körülmények között, de engem egyáltalában nem érdekel a dolog. Hogy én órákat üljek a bot mellett... nem passzol az én állandó lüktetéssel teli életritmusomhoz. Utoljára a tengeren horgásztam. Amikor horgonyon álltunk a Mahart tengerjárókkal akkor mindenki pecázott. Kicsit egyszerű volt a készség, 120-as damil, drótelőke, nagy hármashorog valami csalival (legjobb a tintahal csápja) és kész. Az ember mukavédelmi kesztyűvel a kezén fogta a madzagot, ha a hal megrántotta, berántott és kihúzta. Nappal láttam is amikor jön a hal és bekapja. De ha 5 percig nem fogtam semmit akkor már öszecsomagoltam a cájgot, a fene se fog itt várni a kapásra. De akkoriban még olyan halbőség volt a tengerben, hogy ritkán fordult elő ilyesmi.

Tegnap a TM tanácsára felkerestünk nem messze egy borkimérést, nagyon finom borokat vettünk egészen elfogadható áron, ma az egyik, a Cserszegi Fűszeres mellett beszélgettünk vendégeinkkel. Csalós bor, az ember szopogatja az édeskés illatos nedűt és egyszerre csak azt veszi észre, hogy romlik a mozgáskoordinációja. De hát hajón ez se probléma, megebédel és elalszik a dolgozó...hát szóval ma nem sokat alakítottam.

Tegnap remek szél és napsütéses idő volt. Beültünk a Mákvirágba és összevissza vitorláztunk és egyáltalán nem volt kedvünk semmi máshoz, pedig már olyan éhesek voltunk mint a fene. Aztán mégiscsak kikötöttünk Amapolára és megebédeltünk a zsákmányolt gombából tojással. Ebéd utáni alvásból telefon riasztott, Golenár Feri zakatolt a Tarna nevű hajójával Amapola mellett és esti sütögetésre hívott meg bennünket. Úgy, hogy összeszedtük magunkat, átalakítottam a Mákvirágot vitorlásból motorcsónakká, meleg gúnyát öltöttünk és zsákoltunk, mert az esték már hidegek és harmatosak és elcsónakáztunk beszélgetni sülthúsok és elágazó vörösborok mellé. Ennek egyenes következményeként GF-ék elaludtak és lekésték a hétórási kompot (volt képe hozzá, hogy engem okoljon) amivel mentek volna az M7-es felé, merthogy ma még vitorlázni akarnak Olaszországban.

Más. Segíítséég! Szükségem lenne képernyőfotózó izére. (bevallom korábban ilyesmit a magam paraszt módján úgy intéztem, hogy igazából lefényképeztem a képernyőt) le is töltöttem egy ScreenshotCaptor 2.47.01 nevű szoftvert, de iszonyatosan komplikált és csak néha sikerül vele "ehető" PNG képet csinálni, mert többnyire megnyithatatlan PCX fileokat csinál, amikkel képtelen vagyok bármit is kezdeni.  Tud valaki okosságot írni a vilmosbartyikkukachotmailpontcomra? És könyörgöm valami megalázóan szájbarágós stílusban ha lehet, szóval úgy vagyok vele, mint amikor az egyszeri kertész imádkozik. "Ó Istenem, adj esőt.. de ha már adsz akkor olyan csendes szemerkélőt...és ha már olyat akkor csak éjjel, nappal süssön a nap...és ha már... akkor azért ne olyan perzselően, hanem csak olyan barátságosan...." és így tovább.

16:41 Juhé! Rámzuhant a levélözön, a ma este- éjszaka képernyőfotótanács értelmezéssel fog eltelni. 

Más. A tegnap megpedzett Illés Zoltán riportra személyes Emailben jelentkezett rcpt. Az ő hozzászülását némileg szerkesztett változatban közlöm, mert úgy ír, hogy abból vájtszemű olvasó kikövetkeztetheti kilétét, márpedig a világért se szeretném, ha ezért valahol, valakik (na kik) betartanának neki ha netán pályázik merthogy neki is élnie kell valamiből, nem olyan szerencsés ingyenélő mint én.

19:35 Hosszas Skipeolás (Zoli Debrecenből) után már az Infran View képszerkesztőbe amit közben "megmagyarítottunk", tudom kezelni, menteni a képernyőfotót. Már csak azt nem tudom, hogy hogyan lehet a Hotmail szövegbe elegánsan betördelni, mint azt a Makovsky Zsolt felvonószakember teszi . (A liftesekkel mindig jóba voltam, szegény jó Kuchta Feri, hiába ugattam neki, hogy ne bagózzon annyit...) De rajta van, hogy beidomítson!

Ezt ma kaptam Matterhorntól. Interjú az államtitkárral, Illés Zoltánnal. http://www.realzoldek.hu/modules/MP3_Player/Interjuk/Interju_IllesZoltan_2012_LanchidRadio.mp3 

 Elkeserítő, ha egy magas beosztású állami vezető ennyi marhaságot tud összehordani 19 perc alatt. Csak néhány apró megjegyzés:

 - Melyik áruházláncnál árulnak 400 forintos ásványvizet literenként?

 - Miből és hogyan akar öntözni, ha nem építünk hozzá megfelelő létesítményeket (vízlépcsőket  is!)?

- Ki számolta ki a 600 éves megtérülési időt egy vízlépcső esetére? Ez egyébként Illés kedvenc  mondása, bár a kilencvenes évek elején még 240 évről beszélt, hja az infláció itt is begyűrűzött.

 - Már tavaly is leírtam, hogy Hainburg esetében nem volt népszavazás, Freudenau (Bécs)  esetében viszont igen, s ott a nép a vízlépcső megépítésére szavazott (1991 május).

 - A Duna esése szinte az egész német és osztrák szakaszon 40-60 cm/km, amely "síkvidékinek"  tekinthető. Itt-ott vannak hegyek, mint Nagymarosnál és Hainburgnál(!) is, a folyó esése kicsi  ugyan, de van benne „erő”, amit érdemes lenne hasznosítani, hátha hamarabb is megtérül, mint  600 év…                                                               

- A bősi zsilip meghibásodásának esetére építették annak idején a dunakiliti duzzasztónál a  hajózsilipet.                  

- Ha egy kg marhahús előállításához cca. 15 ezer liter víz kell, akkor jó sok vizet elpazaroltunk az  ilyen nyilatkozatokért…

Ezt meg már én teszem hozzá: Az egész riport hangja pökhendi ("én húztam ki azt a beadványból...") és demagóg. Nem hiányzik belőle az előző kormányok csepülése, ami ugye kötelező. (nagyvonalúan elfeledkezik róla, hogy nekik is volt benne 4 évük) Jelentős része blabla, biztos érdekes az, hogy az egész világon..., meg a globáis felmelegedés..., meg a károsanyag kibocsájtás. Nekünk a saját nemzetünk részére kell megoldást találnunk és ebből a szempontból kivételesen egyszer a büdös életben szerencsénk van, nagyobbak a lehetőségeink, mint a "boldogabb" országoknak. De ha ilyen tökkelütöttekre bízza az általa sokszor hangsúlyosan emlegetett "orbánkormány" ezt a dolgot, akkor ez is el lesz puskázva, mint eddig annyi más lehetőség.

Most beszéltem a kisemberrel (http://vizizene.blog.hu/ )Skipeon. San Franciscoban vannak Mártival, ahol pont olyan idő lehet mint itt, napon póló, árnyékban pullóver.  Csodás idő lett a tegnapi rondaság után. Hja, ha ez az eső egy hónappal előbb esett volna. De hát mindig ott van egy "volna". Tegnap nézem a híradóban Illés Zoli, mint  megvilágosult próféta osztja az észt vízkormányzás ügyben. Micsoda álszent alak. Miután ő és tudatlan mozgalmár társai 20 éven át uszítottak minden vízépítéssel szemben, most mondja bele a képembe a frankót. Mondjuk most jót mondott, de mibe került az elmúlt 20 év nekünk?! És mostmár bármit mond nincs pénz úgyse semmire. Vagy ha lesz rá valami EU-s támogatás, akkor azt úgy fogják majd elkölteni, hogy  bespejzolhassák az esetleges bukásuk esetére egy következő ellenzéki időszakra a pártkasszába. A vízépítésre meg majd kivezénylik a kényszermunkásokat ásóval lapáttal kapirgálni.

Délelőtt piac, meg kolbászbolt, meg pékbolt, ezúttal bringával. Aztán miután elpakoltuk a "zsákmányt" kisétáltunk a Savoyai kastélyba, mert rettenetesen izgattak engem ezek a hatalmas fák. Van egy ilyen aminek a levelei a képen látszanak, szerintem valamilyen akácfélék lesznek, aztán vannak vadgesztenyék és tölgyek. Vittem 5m-es mérőszalagot, hát a legvastagabbhoz, egy tölgyhöz éppenhogy elég hosszú volt. Pontosan 5 méter volt a kerülete a talajtól 1,3m magasságban. A legvékonyabb  3,10 volt. A fák magassága és lombkorona átmérője is 15-20 m közt lehet. Ha a legvastagabb tölgyet veszem (a sugár, mínusz becsült kéregvastagság osztva becsült évgyűrűtávolság), lehet a fa olyan 250-300 éves. Toldy Mikivel beszélgettem róla a Vizán, azt mondja múzeumban látott mamutfenyő törzset metszetben, még messze volt a közepétől az évszám, mely azt  jelölte, ekkor gyilkolták meg Julius Cézárt.

Amúgy elbúcsúzni mentünk ki Ráckevétől, mert holnap reggeli indulást terveztem. De aztán miután megsimogattuk a fákat, "leszüreteltünk" egy nagy adag géva gombát egy parti fűzről (J már meg is dinsztelte hagymával, borssal, tojással fogjuk enni) és csak könyököltem a korlátra és bámultam a vizet sütkérezve a nyári hőség után kellemesre szelídült napsütésben, beleszippantva a mézillatú levegőbe egyszerűen elpárolgott minden nekiindulási tervem. Szóval egy napot még biztos maradunk.

Mindenkinek köszönöm a kedves sorokat a tegnapi kommentekben.

Tegnap délután nagyon laza voltam. Úgy döntöttem, hogy nem ponyvázom le a bocit, na este már bántam, de sötétben pizsamában már nem volt kedvem kimenni vacakolni vele. Elég macerás ceremónia, elsősorban nem lehet csak vízen, benne állva nekikezdeni, mert a "túloldalt" nem lehet elérni, ha már a darukon lóg, viszont befejezni, tehát az "innenső" oldalra ráfeszegetni a körbegumizott ponyvát meg csak a deckről lehet ha már felemeltem. Na mázlim volt, éjjel csak pár csepp esett, éppen annyi, amit egy szivacstörléssel ki tudtam belőle szedni, mert reggel ahogy felébredtem az volt az első dolgom, hogy leengedtem (nem szeretem ha a vízen hánykolódik, tehát ha nem is maximumig, de a vízről általában elemelem éjszakára) és kitakarítottam belőle a sok belehullott falevelet. Hiába, itt az ősz. Picit eközben is szemerkélt az eső, de azt kell mondjam tisztességesen megvárta amíg végzek. Hanem aztán amikor a helyén volt a csónak és rajta volt a ponyva, alighogy bejöttem rákezdett. És ez így ment egész nap váltakozó intenzitással, miközben olyan sötét volt, hogy lámpát kellett gyújtani idebent. Ilyenkor rámjön az álmosság, egyszerűen semmihez nem volt kedvem, csak eldőltem mint a stopászsák és hol elaludtam, hol felébredve elkezdtem olvasni, aztán megint elaludtam. Közben járt az agyam, mert az mindig terveket forral, bár az is lassabban forog ilyen időben. Már reggel, ahogy a deckmunka után leültem a gép elé és megnyitottam az éjjel jött Emaileket, elkezdtem ezen gondolkodni... Hogy tulajdonképpen micsoda szerencsés fickó vagyok én, hogy sikerült öregségemre megállapodni ebben az életformában, amiben olyan passzentosan érzem magam, mint a rászabott kesztyűben az ujjak. Alapjábavéve egész életemben társaságkerülő voltam, ez öregkoromra csak még jobban elhatalmasodott rajtam. Ugyanakkor ebben mégsem vagyok következetes, mert bár dolgozni leginkább egyedül szeretek, mégsem tudnék például egyedül meglenni a hajón. Szóval hatalmas szerencsém van, hogy megtaláltam J-t akinek pontosan megfelel ez az életmód. Nélküle nem jutottam volna el idáig. Aztán ugye jött ez a napló, amit a szükség szült. Még állásban voltam amikor már építettem Amapolát és mindenki aki csak meglátott a munkahelyemen egyből azt kérdezte, hogy "Na mi van a hajóval?". És akkor el kellett kezdeni mondani és nekem már rojtos volt a szám, pedig (akik ismernek tudják) nem esik nehezemre a szó, de ugyanazt elmondani tizedszer halál unalmas. Tehát leírtam, aztán ha valaki feltette a kérdést, csak mondtam "Kattints rá a neten!". És aztán egyszercsak elkezdtem szeretni naplót írni és mások meg elkezdték szeretni olvasni. És kiderült ennek kapcsán, hogy miközben "embert kerülni" remek életforma a hajósélet, de mégiscsak jó, ha társaság vesz körül ami mégsem nyomasztó a jelenlétével, merthogy, bár szinte tapintható, de mégis virtuális, ugyanakkor igazi valóság. Nem tudom ezt jobban megfogalmazni, alapjábavéve talán rút önzés, de úgy vagyok ezzel a blog alakította közösséggel, mint az az ember aki csak a mazsolát piszkálja ki a kuglófból, a többit otthagyja. Nyilvánvalóan beleőrülnék ha folyamatosan köröttem lebzselne az a nagyjából ezer ember aki több-kevesebb rendszerességgel olvassa ezt a naplót, ugyanakkor sokszorosan kiderült, hogy amint valamiben elbizonytalanodom, csak felteszem a kérdést és máris kommentben, vagy személyes Emailben jön a válasz valakitől, aki olvas, aki ért hozzá, aki szívesen segít, ugyanakkor nem kell vele bájologni, mintha itt vendégeskedne a nyakamon. Egy kicsit szégyellem is a dolgot, de remélem azzal, hogy olyat írok ami érdekli az olvasókat, a barátaimat, valamennyire megszolgálom azt, hogy szükség esetén merítek a tudásukból. Szóval szakemberek virtuális hada vesz körül, ezt komolyan mondom, nem akárkikre támaszkodhatok, ha valamiben elbizonytalanodom. Nem igazán tudom megfogalmazni azt, hogy mekkora segítség nekem, hogy olyan kaliberű emberek foglalkoznak a konzultációra feldobott, vagy privát Emailben feltett kérdéseimmel, akik mondjuk egyetemen tanítják a témát, akik komoly pályafutásuk egész tapasztalatával mélyednek el az ÉN személyes problémámra adandó adekvált megoldás kiötlésével. Akik ha ezt hivatalból tennék idegennek, annak alkalmasint súlyos szakértői óradíjjal kéne honorálni az erőfeszítéseiket. Jó, nem mindenki itt lett "nyájas olvasó". Például a Rákóczy Pisti akivel anno kalózban versenyeztünk a Vízügy SC-ben Balatonon. Ő igazán nem "kispályás". És a gondolom méregdrága idejében lenne éppen elég bizniszdolga, ehelyett, pontosabban emellett napi 3-5 Emailt váltunk, a legkülönfélébb hajóstémákban agyal az ÉN problémáim megoldásán. És akkor még itt vannak azok, akik "csak" olvasnak, de néha kibuggyan belőlük a komment, hogy ...nos nem tudom másképpen megfogalmazni, mint hogy a lényeg ez "Szeretünk titeket Tengerész, drukkolunk nektek Tengerész...". És van aki fényképet küld, hogy "láttalak ám a piacon" és van aki megszólít, az utcán és még soha senki nem mondta, hogy tulajdonképpen mekkora marhaság az, hogy valaki vénségére a vízen cirkulál, ahelyett hogy békésen várná, hogy berakják az elfekvőbe. Szóval ha valaki úgy gondolja, hogy tiszteletreméltó az amit idáig csináltam akkor én meg azt mondom, hogy nagyon nagy segítség nekem az a társaság, egyetemistától 80 évesig, melyre bármikor támaszkodhatok és megtettem már sokszor és meg fogom tenni még sokszor és köszönöm. Hát ennyi.

Tegnap kigöngyöltem Mákvirág vitorláját és miközben J a baromfiudvarral foglalkozott én a gaffon a felerősítésen alakítottam, hogy jobb legyen a formája, Délután szerettem volna kipróbálni, de elkezdett cseperészni az eső, maradt a dolog mára. Aztán ma délelőtt is esett, így olvasgattam. Mondom nem tudok ellenállni a könyveknek, szombaton a piaci turkálóban megláttam Eric Knight Légy hű magadhoz c.könyvét. 200Ft-ért kinálták, mondom az eladó hölgynek, hogy bár piacon mindig alkuszom, de ebből az árból nincs pofám. "De hát miért nem alkuszik?" Mondom, jó, akkor legyen 150! Rendben mondja, így aztán ennyiért hoztam el. (amúgy olvasva rájöttem, hogy valamikor talán gyerekkoromban már olvastam, de csak halvány részletekre emlékszem belőle.) Én kölyökkorom óta állandóan olvasok. Ahogy megismertem a betűket, azonnal rávetettem magam a könyvekre és ez a szenvedélyem azóta se csillapodott. Talán nem mindig jó ez. Merthogy gyakran találkozom könyvekben olyasmivel ami annyira összevág a mával! És ez elgondolkodtat és néha olyan csüggesztő. Mondok egy példát. Nemrég olvastam ki Clive Irving " A tengely" c. könyvét. Arról szól, hogy a hitleráj alakulásakor jelentős szimpátia övezte az angol arisztokrácia körében a nemzetiszocialista Németországot és messze nem volt biztos, hogy Anglia beszáll e egyáltalán a háborúba és ha igen, nem véletlenül Németország oldalán e. Ezt már én teszem hozzá, Franciaország se dicsekedhet túlzott előrelátással, a békehívő franciák kimentek tüntetni, hogy "Nem fogunk meghalni Warsóért", így aztán meghaltak (sokkal többen) Párizsért. Szóval Neville Chamberlain elment Hitlerhez akiről azt hitte, hogy majd az engedmények (szudétenémet területek annektálása feletti szemet hunyás) hatására nyugton marad és nem vette észre, hogy egy diktátornak nem szabad hinni, a fasizálódó országban már a müncheni olimpián világosan látszott, hogy ezeket csak erővel lehet megállítani, de Angliában jelentős volt a tábora azoknak akik inkább hittek abban, hogy csak a zsidók akarják rossz hírét kelteni Németországnak, ahol éppen ellenkezőleg egy új dicsőséges, követendő világrend alakul. Szóval ismét csak a hívőkkel való győzködés, a közben eltelt értékes idő, mialatt volt ideje a náciknak alaposan felkészülni a világháborúra. Valahol így szól a szerelméhez a könyv egyik hősnője, aki látta a németek legújabbkori művészetét bemutató kunsthallét és ettől nyílt ki igazán a szeme: "Ezeknek abból ered a hatalmuk, hogy kitalálják kit kell gyűlölni." Lehet, hogy nem pontosan idéztem, de valahogy így hangzott. Ezt viszont most belelapozva megtaláltam:

"...A közvélemény leigázása annak a folyamatnak az első lépése, amely a népek leigázásához vezet" 

Nos  mi változik a történelem folyamán? Mindig jön egy erőszakos ember aki két könyökkel tör utat magának, mindig van egy csomó másik akinek ez nem tetszik, de olyan zsenánt, olyan közönséges, olyan fárasztó lealacsonyodni a szintjére és felpofozni, inkább mindenki félreáll, az ostobák akik csak az erőben hisznek követni kezdik, sokan lesznek, ettől a gondolkodók beszarnak jön a diktatúra ami persze megbukik, de sokakat ránt magával a sírba.

Na délután jó szél volt, úgyis kellett kenyérért menni így aztán J ellenkezését ismételten leküzdve elindultunk vitorlázva a "városba". A délutáni vitorlázás mindig kockázatosabb, mert 5 óra felé le szokott állni ez a fajta délies szél, most is ez történt. Odafelé még csak-csak csordogáltunk kreuzban, de amire visszafelé mentünk volna, kitükrösödött a víz és annyi fuvallat maradt csak, hogy gyengécske folyással szemben egyhelyben álltunk. Na de ahol a szükség ott a segítség, GF pontosan ott jött ezzel a kiránduló-városnéző hajójával és mellévéve hazasofírozta velünk Mákvirágot.

Más. Ahogy ígértem időnként vissza fogok térni Schneider Karcsi Amapolához hasonló méretű eladó hajójára, akit esetleg érdekel ezen a napon írtam róla részletesen. http://amapola.blog.hu/2012/08/13/hetfo_739

Ma délelőtt meglátogatott bennünket Kata lányom és barátja Geri. A piacon beszéltük meg a találkozót, együtt piacoztunk, aztán J és G autóval, K és én a Mákvirággal motorozva tértünk haza Amapolára. Késő délutánig beszélgettünk paprikás krumpli mellett vidám és kevésbé vidám dolgokról. Sajnos nemrég feltörték egy parkolóban az öreg Passatot és ellopták belőle K gitárját. Azt amit nagy boldogan hozott haza Amerikából amikor cserediákként kint tanult és a zsebpénzéből spórolta össze rá a pénzt. Órákat kellett várni a helyszínelőre, a Tesco kültéri kameráinak felvételét csak rendőrnyomozónak adják ki, de nyomozás 30 napon belül nem várható. Mindenkinek a fantáziájára bízom mi várható egy ilyen nyomozástól. De tegyük fel, hogy miután a gyerekek járják a helyeket ahol esetleg feltűnhet "olcsó" eladó hangszer, mi van, ha rábukkannak? Vajh képes e egy ilyen hatásfokkal működő rendőrség egy feljelentést időben kezelni, nem nagyobb e a valószínűsége, hogy a feljelentés nyomán a bosszúálló bűnöző előbb kapja meg a feljelentő személyes adatait a korrupt rendőrségtől, mint hogy elfogják s bűnözőt és visszakapja a hangszerét, ami mellesleg kenyérkereső eszköze is, mert miközben egyetemre jár, egyéb munka mellett zenével is próbál jövedelemhez jutni. Ma a B bócmannal is éppen a falujabéli svábokról beszélgettünk, akik éjt nappallá téve dolgoznak, miközben mások az önkormányzat előtt ácsorognak segélyért. Olvasva a tegnapi kommenteket, nem gondoltam volna hogy ekkora hullámokat iniciál az írásom, de valahogy arra kanyarodott a ma délutáni beszélgetésünk is, hogy a gyerekek azon spekulálnak, hogy ami korábban egyiküknek se jutott volna az eszébe, mégse Magyarországon kellene leélni az életüket. És ezt két olyan korai huszonéves mondja, akire minden kormányzat mint legkívánatosabb állampolgárra kellene gondoljon, nem azért mert az egyik az én gyerekem, de mindketten dolgoznak mint a güzü, mellette iskola, nyelveket beszélnek, szóval azok a fiatalok akikre az országot  építeni kellene. Helyette egyre inkább elmegy a kedvük az itthonmaradástól. Normális ez? Akinek van kedve olvassa el ezt http://mno.hu/ahirtvhirei/paul-lendvai-lejarato-filmje-teljesen-felrevezeti-a-nezoket-1108162#comments Lehet kuncogni, hogy házhoz megyek a lóf@szért, mert a kommentelők közt ott vagyok én is, de kérdem én mi lesz azzal az országgal ahol ez a hangnem és a mögötte lévő eszme ami a kommentelők 90%-ából árad, lesz a magyarság alapvető ismérve, az a zsinórmérték amihez mindenki aki magyar igazodni köteles? Merthogy a Magyar Nemzet Orbán Viktor kedvenc újságja és belőle a keresztény konzervatív mérsékelt jobb oldal hangja szól. Tényleg? Akkor hogyhogy nincs kimoderálva a kommentelők nagyrésze? 

Megmagyarázná ezt nekem valaki?http://vicces-kepek.chatlakozz.hu/egyeb/matek.vicces-kepek Mert ha valamiben hiszek az a matek, de itt elbizonytalanodtam.

Délelőtt a "ház körül" matattam, délután csónakba ültünk és elpöfögtünk az "őrsi gyűlésre" a parti sétányra ahol mindenféle okosságokat mondtak a Vízügy, a Vízirendőrség, az NKH, a Ráckevei Horgász Egyesület és a Nemzeti Park korifeusai. Sok újat nem hallottam, sőt azt is tudom ami, legalábbis nekem az előadások legfontosabb háttérmondanivalójának tűnt, röviden így tudnám összefoglalni; pénz nincs semmire, minden hatóság megpróbálja betartatni az ezer sebből vérző jogszabályokat, amúgy meg a hegyek elvannak maguktól, legjobb ha csak a vakondtúrásokkal foglalkozunk. Utána még volt kötetlen társalgás zsíroskenyérszó mellet, ahol pl megtudtam, hogy az előadások során elhangzott tiltott magánpartfeltöltés azért Pintér Sándorra nem vonatkozik, mert ha ezért balhéznak a környezetvédők, akkor sok egybenyakú XXXL-es szigorú ember jön oda beszélgetni. Aztán hazamotoroztunk Mákvirággal. Ja, vettem egy kiló kenyeret 485 forintért (!), mert már csak ez a fajta maradt délutánra a boltban...hát nagyon finomnak kell lennie ezért a pénzért!

Van hogy az ember amikor megcsinál valamit, már akkor érzi, hogy...hááát... ez nem biztos, hogy jó lesz így, de aztán meggyőzi magát, hogy : "Jó lesz ez!" Na így voltam azokkal a csörlőkkel amiket a darukarokra raktam. Hát...nem lettek jók. Elől még csak hagyján, mert ott csak a horgonyokat teszem-veszem vele helyre, meg ki -be , végülis  20-30 kilók lógnak. De hátul a  csónakot felkurblizni kicsit nagyobb erő, meg nem igazán esik jól kézre, szóval oldalt is húzom amikor tekerem, így aztán az történt, hogy oldalt kigörbülgetett a 2,5-es lemez kar, majd  az egyikről le is tört a fogantyú a legutóbbi felhúzáskor. Na ma nekiláttam, leszedtem és egy-egy félbevágott csődarabbal megerősítettem a karokat és a vékony tengelyű fa fogantyúkat csövekre cseréltem. Így néznek ki. Ezek már biztos nem fognak kihajlani akármekkora és akármilyen irányú erővel tekerem is őket. Ezzel elment a délelőtt, délután ki is próbáltam, az éjszakára vízen hagyott csónakot felemeltem és leponyváztam, mert mondja a rádió az esőt viharral éjszakára. Aztán sietve elbicikliztünk a Tescoba a tömegáruért (tej, ásványvíz, kefír ) ezek ott a legolcsóbbak és a Mihalik Péter Által kedvelt boltba a Dömsödi útra, mert ott meg jó a kolbász. (Péter csókoltat a boltosnéni). Sietni azért siettem, mert az égen már gyülekeztek a felhők és szerettem volna bringaelrakás, leponyvázás, rendcsinálás a decken és egyéb zéfesztekkel végezni mielőtt elkezd esni. J persze megrótt, hogy miért tekertem olyan gyorsan, neki a bringázás lassú nézelődés, amiben én általában benne vagyok, de nem akkor ha "sötét felhők gyülekeznek hazánk egén". Aztán egyszerűen nem volt kedvünk bemenni a deckről, mert elállt minden légmozgás (teljes "vihar előtti szélcsend"), a levegő bársonyos meleg volt az égbolt meg egyszerűen csodálatos. Szóval megintcsak...EHHEZ így kell élni.

Piacnap, tehát délelőtt irány a piac. Lehet menni gyalog, biciklivel és hajóval. Remek DDK-i szél fújt, kitaláltam, hogy az egyetlen stílusos megoldás a Mákvirággal vitorlás üzemmódban. Mindjárt tudtam, hogy J-nek nem fog tetszeni (mondjuk erősszeles kreuz odafelé ez tény). Az én drágámnak semmi kifogása a vitorlázás ellen, de piacra menni bevásárolni vitorlással?  Na ne!  Ugye a nőket sokminden különbözteti meg a férfiaktól, de azon kívül ami a legjobban érdekel bennünket férfiakat belőlük, van egy fontos tulajdonságuk, nem szeretnek semmiféle kockázatot vállalni és soha nem engednek a járt utat el ne hagyj elvből. RP ezt úgy fogalmazta meg, hogy ha a nőkön múlott volna soha nem jött volna le az ember a fáról. "Ne hülyéskedj Jenő! Oda le?? Minek? Nem jó volt eddig itt nekünk?" Engem viszont rabul ejtett a vágy, hogy a piacozás vitorlázva történjen, és J tiltakozása ellenére felszereltem a bocit. Ez a tiltakozás a férfipartner bármiféle nonkonzervatív lépése ellen amúgy rendkívül praktikus dolog és ezzel minden nő tisztában van. Ugyanis a következő dolgok történhetnek: 1. Remekül sikerül a dolog, akkor a pasas boldog és ez feledteti a korábbi női gáncsoskodást, szó se esik többet a dologról. Ha netán mégis megemlíti a férfi, el lehet intézni azzal, hogy "Én csak jót akartam, már az is baj?!! Veled nem lehet értelmesen beszélni, mert olyan makacs önfejú akaratos stb. vagy ..."  és megy a duzzogás amíg a férfi porig nem alázkodik a családi béke kedvéért. 2. Bejön a hibapont, hisz kockázat volt ami rosszul sült el. Na akkor jaj a férfinak, szélsőséges esetben akár a maradék életen át lehet ekézni, "Jenő látod én megmondtam, de veled nem lehet értelmesen beszélni mert egy önfejű akaratos...". Szóval a nő mindig nyer, mert minden felelősséget áthárít a férfira, ha nem sikerül az akció kedvére diadalmaskodhat, viszont az akció sikere esetén élvezi annak előnyeit. Hát én felvállaltam, minden ellenkezést letörtem és beültettem életem párját a dinghybe. Hogy tisztázzuk a kockázatot. 1. Leáll közben a szél. Eredmény; evezhetek oda-vissza a hosszú úton inam szakadtából, ráadásul közben hallgatva hogy "ugyeénmegmondtamdete" . 2. A most is jó erős szél annyira beviharosodik, hogy nem bírjuk és vissza kell fordulni és akkor hallgathatom, hogy...stb. Még megfordult a fejemben, hogy berakom biztos ami biztos a motort, de olyan kevés a hely a kis csónakban, hogy ezt nem szívesen teszem, hátra a tükörre meg nem tudom rakni, ha ott a kormány. De mázlim volt. Az erős szél kitartott, ez kreuzban  odafelé kifejezetten jól jött, hamarosan láttam kedvesem arcán, hogy képtelen haragudni, mert élvezi a dolgot, jókat nevettünk magunkon amikor a híd alatt kellett átmenni. Ezt kicsit magyarázom. Számomra teljesen szokatlan dolog volt eleinte ez a belvízi vitorlázás. A balatonihoz szokotthoz képest itt soha nincs kifújt szél. Minden háznak, minden fának megvan a vízen a szélzavaró hatása, az ember örökösen turbulenciák közt vitorlázik, 30-40 fokos szélfordulók természetesek, erős szélben meg állandó széllökések tarkítják a szélfordulókat. Egyik pillanatban rohan a hajó, aztán megtorpan és magától vált csapást, vagy áll szélbe hülyén csapkodva a bummal. Esetleg vágja nyakon az embert. Szóval jött a híd. Eleve kicsi a nyílás, ráadásul két oldalt horgászok vannak marha hosszú botokkal messzire behajigálva a cájgjukat, mert MINDEN horgásznak az a fixa ideája, hogy a halak a másik part közelében vannak. Szóval PONTOSAN szembe fúj a szél és ott kell átkreuzolni. Minden horgász meg van győződve, hogy a vitorlás kizárólag az ő bosszantására van a vízen és most jön ez a hülye is a másfél méter széles csónakjával és ahelyett, hogy pont középen menne ezzel maximum másfél métert zavarná a halakat, ehelyett össze-vissza cikázik. Bezzeg az ő unokatestvérének a sógorának a bátyja mesélte egyszer, hogy a vitorlással olyan egyenesen lehet menni hogy csak!  Na szóval van a híd nyílása. A hídra két oldalt magas töltésen vezet fel az út, akárhonnan közelítek a lepörgő örvénylő széláramban kell haladjak, hol feláll, hol megdől a hajócska, hol "fel tudok menni "és már azt hiszem, hogy "veszem a nyílást", aztán egy pillanat múlva majdhogynem hátat kell fordítsak neki. De aztán szerencsésen  becsúsztunk a dűznibe és hopp a híd máris mögöttünk volt és még anyáink se csuklottak. Kikötöttünk a piacnál lévő szabadkikötőben, lévén "teherhajóval" voltunk semmi nem akadályozta a vásárolt mennyiséget, vettünk is egy zsák krumplit a gyümölcsök mellett. És kérem velem volt a szerencse, csak akkor fordult viharosra az idő, amikor már ott voltunk a piacon. Szép tarajos hullámokon szálltunk csónakba és raumban rohantunk hazafelé. Mit nekünk híd?! ( Gondolom a horgászok megállapították, hogy időközben megtanultam vitorlázni, végre egyenesen megyek és mennyivel gyorsabb is így.) Szóval jól sült el a dolog, maximum ezért a blogbejegyzésért kapok majd a fejemre, de remélem a délután enyhítő körülmény. Ugyanis jót "élményfürdőztünk", J-t 50 percig dögönyözték, én közben mindenféle hőmérsékletű vizekben és gőzökben fürdettem magam, aztán együtt lubickoltunk és a napot a Csöni vendéglőben fejeztük be megismételve a tavaszi  sikeres menüt. Szép napunk volt ismét.

Jó kemény szél volt délelőtt. Felszereltem Mákvirágot és leszáguldottunk vele a hídon túli Wellness hotelba, mert J-nek beígértem egy masszázst a fájós vállára. Bejelentkeztünk holnap délutánra. Én ugyan nem dögönyöztetem magam, engem idegesít ha (nem szexuális célból) matatnak rajtam, legutoljára Bogácson próbálkoztam masszíroztatni tagjaimat, egyfolytában szekírozott a masszőr, hogy lazuljak már el végre, de ehelyett inkább görcsöltek a hátizmaim, bár szerintem hülyén is csinálta, mert ha jól masszíroznak az magában ellazít, nem a duma ami kell hozzá. De J imádja ha ropogtatják a tagjait, legyen meg az ő akarata, addig én majd elleszek a vízben, gőzben, meg amit kínál egy ilyen komplexum. Visszafelé kemény kreuz volt. Mákvirág egyszerűen istenien viselkedik erős szélben, szinte elengedett kormánnyal lehetett menni annyira kiegyensúlyozottra sikeredett a hajócska, ragyogóan kreuzolt, a gumihurkák nemcsak a megnövelt keresztstabilitás miatt remekek, hanem sokat megfognak a hullámokon csattogás keltette spriccekből, bár J így is elázott kissé, de hát ez nem sivatagi sport. Délutáni pihenkélésből BB bócman ordítása riasztott, egy 1939-es kiadású füzetkét hozott megmutatni. Valamiféle, az iskolások számára rendszeresített tanulmányi kirándulásokról szóló sorozat 25. része, a Csepel sziget kirándulóhajókkal való körbehajózásáról szól, szóval pontosan arról amit mi "öreggyerekek" éppen csinálunk, sok régi képpel és a part menti települések bemutatásával. Azt kell mondjam alapos munka, nem csak az van benne, hogy milyen tájakon viszik körbe a gyerekeket, hanem hogy valóban odafigyelnek az egészre, beleértve a nevelést, felügyeletet. Mintha '39-ben komolyabban vették volna az ifjúsággal való foglalkozást mint manapság. Az irkából tudtam meg, hogy a Kvassay zsilip elsődleges feladata Budapest megmentése a jeges árvizektől, ugyanis korábban a kettéváló folyóágban a lassabb folyású Kisduna hamarabb fagyott be, ezzel egy torlaszt képezve ami megfogta az úszó jégtáblákat, ezek gyorsan feltolultak, fenékig elzárva a főmedret, a folyamat végeredménye lett többek közt az 1838-as  jeges árvíz. Ma amúgyis "megcsapott a történelem", délután fagyizni voltunk, aztán kézakézben körbesétáltunk a Savoyai kastélyban. Az udvaron hatalmas, ránézésre többszázéves fák állnak. Nem tudom milyen fák ezek, de az Árpád szoborral srévizavé az utca túloldalán a gimnázium előtt is áll egy, becslésem szerint 200 évnél öregebb csodás tölgy. Akárhányszor arra megyünk megsimogatjuk a kérgét, szinte érzem ahogy sugárzik belőle a vitalitás. Szóval beleborzongtam az érzésbe, hogy ezek a fák már akkor is itt álltak amikor királyok (hercegek grófok, naplopók és burzsoá..ák) kocsiztak erre, jobbágyok süvegelték az uraságot és itt állnak majd akkor is amikor mi már csak futó  emlék leszünk, ha egyáltalán ükunokáink emlékezni fognak ránk.

Tölgyfáról jut eszembe. Collingwood tengernagy aki Nelson halála után vette át Trafalgarnál a flotta parancsnokságot (És amúgy nagy hibát követett el azzal, hogy ahelyett, hogy Nelson utolsó kívánságának megfelelően lehorgonyozta volna a flottát várva a vihart, ehelyett hazaindult a harcban sérült flottával, ráadásul zsákmányolt hajókat vontatva. Ennek következtében a kitörő viharban elvesztette hajóinak jelentős részét és a  frissen csonkolt sebesültek nagyrésze miután a kötéseik felszakadtak, a hajók gyomrában hánykolódva elvérzett. Feljegyezték, hogy még a tomboló vihar süvöltését is túlharsogta a sebesültek ordítása.), no szóval Collingwood  sétái során ha  makkot talált azt gondosan elültette, mert a jövő hajóinak tölgyfa alapanyag utánpótlására gondolt. Persze amire ezek a magok vágásérett tölgyekké lettek, már régesrég acéltestű hajókkal csatáztak a tengereken. Szóval ezek a ma simogatott fák tán akkor (vagy akár korábban) sarjadtak, szóval már ÉLTEK amikor még fából voltak a hajók és Napóleon vívta csatáit Európában.

Miután a Hardy tárcsa szakadást az olajcsöpögés keresés "melléktermékeként" találtam meg, ma folytattam és megpróbáltam nyomára jutni, hol csöppen le a motor alá rakott tálcába a kenőolaj. Egyelőre hiába vizsgálódom nem találom. Vannak gyanúim, de egyelőre nem vagyok biztos a dologban. Mindenesetre szétszedtem egy gázolaj csatlakozást is az adagoló tápszivattyúja előtt, mert ott is voltak nyomok, de ennek a kenőolaj szivárgáshoz nincs köze. Sokat vacakoltam a motor mellé gyűrődve nagyjából nulla eredménnyel. Aztán hogy folytassam a kígyóemberkedést, lemásztam a bilgébe a kályha alá keresni azt a helyet ahol a zuhanyból lecsöpög a víz, na azt se találtam. Aztán, hogy folytassam a "hogyan tetézzük a legsz@r@bb melókkal a napot" vetélkedőt, szétszedtem a klotyó szivattyúját, mert már nagyon nyikorgott a dugattyú, ezt időnként, olyan kéthavonta meg kell kenni. Csak azért aggódom, hogy hány ki-betekerést bírnak a műanyag házban a lemezcsavarok. Délután, hogy valami szép is legyen a napban kicsit megint alakítottam Mákvirág rigjén, egy ránc megy keresztben a vitorlán, ami nem igazán látszik, de engem bosszant. Elvileg miután a vitorla mind a négy csücske a fel- és behúzópontokkal egyetemben állítható, nem szabadna előfordulnia, de mégis. Kipróbálni már a viharos szélben nem volt kedvem, nem vonz az elázás, nem vagyok már olyan lelkes mint 20 éve. Szóval nem volt egy túl eredményes nap, de még mindig jobb volt mint az övé. https://www.youtube.com/watch?v=XsOsaspLY10&feature=related  Esetleg a másiké. https://www.youtube.com/watch?v=XsOsaspLY10&feature=related. 

Kéjrándultunk délelőtt. Felraktam Mákvirágra a kis Suzuki motort és elpöfögtünk barangolni a vízen. Most a nyugati oldalról hatoltunk be a kis lagúnába az Angyalisziget és a Vesszőzátony sziget közt. (47fok11perc58mp É 18fok57perc20mp K) Nagy csend béke mindenütt. Délután meg felvitorláztam a Mákvirágot és vitorláztam... volna, de vágyaimmal ellentétben az enyhe bríz nemhogy maradt, vagy netán erősödött volna, de majdnem teljesen leállt, szóval nem volt az a száguldozás. Szép nap volt.

Ja Kindle megoldva, RP vett egy újat, a régit elküldi nekem Ausztráliából a tesztklotyó legújabb változatával. 

Szeretjük Ráckevét. Nem csak azért, mert itt lakik a MP akit kedvességben és segítőkészségben nem lehet felülmúlni, meg mindig van jó kikötőhely, meg piac, hanem mert valami egészen más, sokkal nyugodtabb a hangulat mint Budapesten. Persze lehet, hogy csak azért van így mert amire mi kiszabadulunk a városba, addigra a szegény páriák akiknek muszáj, már autóval, busszal, HÉVvel elutaztak őrjöngeni Pestre, este amikor meg hazajönnek egyrészt már fáradtak, másrészt mi is visszavonultunk összes termeinkbe. Tegnap délután például miután már nagyon elegem volt a villanykütyükből, bringára pattantunk és elmentünk a Lipóti Pékhez kenyérért, meg megrendeltük mára a tönkölybúzásat.  Amikor a Savoyai kastélyhoz értünk a parkból természetesen meg kellett (volna) várni amíg az autóforgalom beenged a főútvonalra. Meg is álltam fegyelmezetten, különös tekintettel arra, hogy egy böhöm nagy"ballonos" gumikon gördülő metallfényben csillogó (én csak úgy hívom őket diszkóterepjárók) autó közeledett, na ilyen elé bringásnak kimenni, még ha elsőbbsége lenne is akkor se célszerű, nemhogy egy park sóderos ösvényéről. És mi történt? Na mi? Megállt és intett, hogy csak nyugodtan guruljak el előtte keresztben és soroljak be a szembesávba! És ma amikor a piacról bringáztunk hazafelé, feltűnt egy egészen idióta bringás, aki azért, mert az Árpád szobornál majdan balra szándékozott kanyarodni, már az utca elején balra sorolt az amúgy  egysávos egyirányú utcában. Miután a jobb oldalon jónéhányan parkoltak ez alaposan megnehezítette az autóval való megelőzését. SENKI nem dudált rá, senki nem rázta az öklét, senki nem anyázott. Minden autós lassított és megvárta amíg végre van helye jobbról előzni, merthogy ráadásul le se húzódott, vagy másfél méterre tekert a bal járdától. ELKÉPESZTŐ! Tisztára úgy néz ki mintha emberek laknának itt és nem a szokásos állampolgárok.

20:29 Délelőtt piacoztunk. Az őszi verőfényben sokan voltak a parti sétányon szerdán és szombaton esedékes eseményen. Persze csak úgy mentünk ki, hogy nem kell az utánfutó, elég lesz J kormánykosara, hisz csak a tegnap megrendelt tönkölybúzás kenyérért meg némi paradicsomért megyünk. De, mint mindig, ehhez képest rengeteg gyümölccsel, zöldséggel megrakodva tértünk haza, J megpúpozott kormánykosárral én egy, a szemétből kipiszkált, korábban gyanús tartalmú, megpakolt  kartondobozzal a csomagtartómon billegve. És még így is alig tudtam elráncigálni életem párját további zöldfélék pultjaitól. A mai menü szőlő, főtt kukorica, szilva, szóval veganap. Amúgy meg angolszombat, könyvet olvasok(egyelőre papírból) heverészve.

Említém tegnap, hogy a könyvolvasó ügyben továbbra is bizonytalan vagyok. Szakértő olvasóim elé bocsájtom a következő dilemmámat. Miért is kellene nekem ragaszkodnom a Kindle-hez amikor én egyáltalán nem akarok az Amazonról könyvet rendelni? Itt van egy pár ami úgy tűnik használat szempontjából ugyanazt tudja. ttp://www.olcsobbat.hu/szamitastechnika/hardver/e_book_olvasok/ Ráadásul olcsóbban. Nem akarok ezzel az eszközzel semmi mást csinálni, mint könyvet olvasni. Másra ott lesz a PC, a netbook, netán tablet, bár ez utóbbit kevésbé tartom jónak mint a netbookot, mert az amit valaki tanácsolt, hogy kiegészíteni a tabletet egy kyboarddal...akkor nem ott vagyok mint a netbookkal, aminek ráadásul már lement az ára, míg a tablet egyelőre divatcikk, szóval azonos tudású drágább a netbooknál? Az meg hogy pár hét múlva kijön valami új sokattudó izé...ja és gondolom olcsóbb lesz mint amiket idáig tárgyaltunk.... Ez nem az én utam, aki spórolásból egy hétig használok egy papírszalvétát és ősszel nem rakom mosásba a rövidnadrágot, mert még nem annyira piszkos, hogy ne bírja ki a következő nyarat, vagy valamennyit belőle. A lefogyott szappant hozzáragasztom az újhoz és a fogkrémes tubusból miután kinyomom az utolsó lehetőt, még kiszívom a maradékot.

Itt van pl ez http://www.pcdiszkont.hu/9406/koobe-junior-5-e-book-olvaso ugyanazt tudja mint a Kindle, de nem kell semmit konvertálni rá, egyből le lehet tölteni a tartalmat a netről és máris olvasható. Igaz nincs odaírva, hogy "Best By".

Másik http://www.220volt.hu/DPS+E850

Ez http://www.koobe.hu/termek/icarus-omnia-g2-multimedias-e-reader ugyan nem E ink, hanem LCD kijelzős, tehát nagyobb az áramfogyasztása, viszont kétharmadába kerül.

http://www.wayteq.hu/hu/xbook60w http://www.edigital.hu/e-Book_olvaso/Wayteq_xBook-60w_6E-link_kijelzo-p330286.html?bid=&partner=10003

http://www.pocketbook-int.com/hu/store

20:42 Sandrovics annyira igazat írtál. Itt a bizonyíték. Csak az Ebook olvasó utánolvasgatásnak, keresgélésnek a neten ráment a teljes délelőttöm. Ahelyett hogy kihasználva a gyönyörű napsütéses időt elmentünk volna bringázni, vagy a számtalan egyéb teendő valamelyikével foglalkoztam volna, ültem a gép előtt (már ez is jellemző, hogy  a "gép" egyértelműen a PC -t jelent) és kerestem a nekem legjobbat. Egyelőre ár-érték vonatkozásban ezt preferálom. http://firstshop.hu/termek/47165/wayteq_xbook_60w_ebook_olvaso_6_eink#!prettyPhoto

Kicsit körbenéztem a neten okostelefon ügyben. Miután csak telefonálásra használom a telefonomat eléggé szkeptikus vagyok ezzel az eszközzel kapcsolatban. Merthogy ahogy nézem ennek a cuccnak a legeslegutolsó funkciója a telefon. Minden szart tud de semmit se olyan jól, mint az erre a funkcióra kihegyezett szerkezetek. De a legfőbb baj vele, hogy 100000 Ft az amit már arra is lehet használni amit Gekko javasol. Ennyi pénzért egy netbookot (vagy tabletet)is lehet venni, amiben ötször ennyi anyag van és látni is amit kiír. Jó, a kisember más kategória, mert neki konspirálni kell ha éppen lopja a netet jártában-keltében. Az egész mai napom ezzel a hülyeséggel telt el, hogy a netet bújtam kütyüket nézegetve. Teljesen igaza van Grigorijnak francba az egésszel, rájuk nem nézek egy hétig. Most látom, már holnap van. ( 0:22) Kell ez nekem?

Beraktam az új Hardy tárcsát a helyére. Előtte leellenőriztem az egytengelyűséget. SEMMI eltérést nem találtam. Ennél alaposabban nem tudtam csinálni. A tárcsa két tengelykapcsoló fél közt van, melyek két bordás tengelyen csúszva fogják hat csavarral a gumit, három a motor felőli, három az irányváltó felőli homloklapba köt be. Hat csavarral összehúzattam a bordás tengelyeken elcsúszó kapcsolófeleket, ezek egy tengelyre lettek összefúrva, azaz mindkettőn hat furat van nem csak az a három menetes, amibe a Hardy tárcsát fogó csavarok bemennek. Tehát mindkét darabban van három M12-es menetes és  3 db 12 mm átmenő  furat. Így minden menetes lyukkal szemben van egy átmenő furat, össze lehet csavarozni őket lap a lapra, ugye így volt betéve az a bizonyos acél passzdarab amiről apieszének írtam a kommentjére. Ha most "elmentek" volna a csatlakozó tengelyvégek az "egytengelyből"  valamiért, a csavarok egyszerűen nem mentek volna a helyükre. Annyira így van ez, hogy az eredeti csavarokat akármennyire is igyekeztem kiegyenesíteni őket, nem tudtam berakni a furatokba. Új csavarokkal kellett ezt a próbát elvégezni, melyekkel viszont minden további nélkül sikerült a dolog.  Csak azért raktam vissza a régi kiegyenesített csavarokat, mert azok  nagyobb szilárdságúak, még így görbülés után kiegyenesítve is jobban bízom bennük mint a 6.6-osakban amikkel ezt a próbát csináltam. Jó sok időt elvacakoltam  a dologgal a gépházban görnyedve, kevés ott a hely, csak aprókat lehet fordítani az imbusz  csavarokon, hatlapfejű jobb lenne a hozzáférés szempontjából de annakidején ebben a minőségben és hosszban csak ilyet tudtam beszerezni. Ráadásul bevallom, miután összeraktam, konstatáltam, hogy elfelejtettem befűzni a tengelygenerátort meghajtó ékszíjat, szedhetem ki az egészet és kezdhetem elölről. Szóval gond volt utána kiegyenesedni. Aki a kommenteket is olvassa, láthatta, hogy kaptam egy tanácsot egy biztonsági elemre, mellyel egy esetleg később bekövetkező tárcsaszakadás esetén "sántaüzemben" el lehet kerülni a hajóval egy nagyobb havariát.http://racing-bazar.hu/alkatresz/egyeb/hardy_menesztotarcsa_ladara_elado Átláttam, hogy erre nekem szükségem van és felhívtam a hirdetőt. Tárgyalva a problémát megjegyezte, hogy létezik olyan BMW Hardy tárcsa, melyet a versenyzők azért használnak a Ladához, mert sokkal erősebb, viszont csereszabatos a furatkör. Abban maradtunk, hogy utánanéz a dolognak és értesít ha meg tudja mondani hogy juthatok hozzá. Mert akkor ez a megoldás.

Kindle, Tablet, Netbook ügyben totál elbizonytalanodtam. Nincsenek valakinek új szempontjai? Azon kívül, hogy persze legjobb lenne mindhárom, sőt mindenből kettő...ja és okostelefon is..több. :((

Teljesen igaza van silvermoonnak. Elvetve a benzinmotor  gépházba applikálása. A deckre kell tenni valamit, hogy mit és mekkorát az kiszámítandó a mérések után.

Ma alámerültem a gépházba. Az akció célja egy makacs kenőolajszivárgás volt, melyre egyelőre képtelen vagyok rájönni honnan jön. Nem egy nagy ügy, a motor alá rakott tepsibe mintegy 20-25 óra géphasználat alatt olyan fél deci olaj csöpögött bele, de nem tudom honnan. Mielőtt egyáltalán érdemi vizsgálódásba kezdtem volna körbenéztem minden rendben van e odalent a "bányában". Amikor a motor kihajtást az irányváltóval összekapcsoló Hardy tárcsára tévedt a szemem, meg is akadt mindjárt rajta. Alaposabban ránézve láttam, hogy a gumi elszakadt. Ennek ellenére ment vele a hajó, tehát még ilyen betegen is kitartott, de hát így nem maradhat. Van tartalékom kettő is, nem ez a baj, hanem ha csak ennyit bírt akkor ez alighanem olyan dolog amit hosszabb távon orvosolni kell. Nekiálltam szétszedni, a képen látszik kiemelés után a "beteg". Sajnos a csavarok is elgörbültek, pedig nem akármilyenek, 6 db M12-es 12.9-es edzett csavar, kiegyenesíteni se volt semmi őket, nem is sikerült tökéletesen ami meglehetősen megnehezíti az összerakást, egyelőre holnapra halasztottam a további munkát. Sajnos itt Ráckevén aligha kapok helyette másikat boltban, meg kell oldjam valahogy, aztán majd Pesten a Faborynál veszek újakat (ha nem sikerül így megoldani, elmegyek érte HÉVvel) és körbe kell nézzek, hogy van e netán erősebb, de azonos furatosztású Hardy tárcsa  a piacon (elég reménytelennek látszik) mint ez az 1500-as Ladához való. Szóval csak kijött a hibapont, nem olyan szép minden mint eddig hittem.

És akkor nagyjából (de csak nagyjából) eljutottam azon töprengések végére melyekkel alighanem kommentszám rekord dőlt meg tegnap és ma. Ez persze  változhat, de most itt tartok. Ehhez köszönetet mondok minden kommentben és Emailben kapott tanácsért nektek olvasóknak. Tehát.

1.A könyvolvasást, mobilkommunikációt, internetezést négy eszközzel kell megoldani. Kell a meglévő kártyafüggetlen mobiltelefon, amibe minden országban meg kell venni az odavalósi feltöltőkártyát. Kell a meglévő asztali PC, 230V AC tápról (erről még lesz szó) kell egy kicsi netbook, ehhez van autós táp 12V DC-ről,  és kell ez http://www.amazon.com/gp/product/B008GEKXUO/ref=fs_cl). Utóbbit a legszabályosabban meg kell rendeljem az Amazontól ezen a módon.http://prohardver.hu/tema/kindle_3_avagy_a_megfizetheto_aru_ebook_olvaso/hsz_1-50.html A hajónnetezést  USB kábelen a tetőre rakott tájolható netvadász eszközzel kell megoldani ahol találok nyilvános hálózatot, ahol nem, ott be kell menni (mondjuk azt már nem hajóval) netkávézóba. A kis netbook még akkor is kell, ha antymixnek sikerül életet lehelnie a nála lévő döglött laptopomba. Már csak azért is, mert ha a hajóról nem sikerül hálózatot találnom, a városban gyalogolva még találhatok, ahogy sokan teszik ezt. A hajón van még egy csekély tudású laptop, de ezen csak a navigációs szoftverek lesznek,  a vírusfertőzés veszélye miatt soha nem lesz rajta más és tanulva a korábbiakból a szoftverek lemezre , winchesterre plusz el lesznek tárolva.

2. A hajó energiaellátásának formába öntéséhez először is egy alapos monitorozásra van szükség. Ha a szívemre teszem a kezem, be kell valljam nagyon bizonytalan vagyok az egyes üzemmódokban felmerülő energiaigényekkel kapcsolatban. Márpedig ahhoz, hogy akár elvek (hol legyen a súlypont, solar, szélkerék, generátor, gáz, benzin, diesel stb) , akár konkrét készülékkiválasztási szempontok csak azután konkretizálódhatnak, ha PONTOSAN tudom melyik fogyasztóm hány ampert vesz fel, mennyit használom ha menetben vagyunk, ha horgonyon állunk, ha nappal van, ha éjjel van, ha hideg van, ha meleg van stb stb. Ehhez legfontosabb egy olyan táblaműszert felszerelni a főkapcsolótáblára ami milliamper pontossággal mutatja a pillanatnyi terheléseket. Ezzel egy adott készülék ki-be kapcsolásával pontosan meg lehet mérni az áramfelvételét. Az akkufeszültséget is tizedes pontossággal kell mérni (jelenleg mind az áramot, mind a feszültséget egy-egy kis, mutatós teherautó műszer mutatja, ezek nem rosszak, de pontos mérésre alkalmatlanok. Van valahol egy jó nagy, emlékeim szerint olyan 80 A körüli shuntöm, feltúrtam a helyeket a hajón, de sehol nem találom, alighanem a parti raktárban lesz ha egyáltalán még megvan, bár ez nagyon valószínű, hogy egy 75mV-os alapműszerhez való, nem biztos, hogy kalibrálható hozzá ez  http://www.hestore.hu/termek_10025586.html amit használni akarok. Mindegy, valahogy megoldom, mert ez az a kályha amitől el kell induljak. Ha lesz egy olyan táblázatom amiben valamennyi készülékem áramfelvétele benne lesz, ezt összevetve az egyes üzemmódok és fogyasztói gyakorlatok rendszerével pontosan kiszámítható az energiabalansz.  Ha megvan a teljesítmény és a fogyasztás, akkor az alábbi  energiatermelőket kell sorbavenni és alternatívákat összeállítani, illetve a variációkon elgondolkodni. 1. Indokolt e a meglévő napelem kapacitást bővíteni és kell e ehhez akkumulátorokat is venni, illetve a meglévőket cserélni? 2. Milyen teljesítményű aggregátort kell venni? (az hogy kell az sajnos biztos és jót kell venni az üzembiztonság és alacsony zajszint miatt és szinuszost kell venni a PC miatt, szóval drágát) 3. Indokolt e a motor tengelygenerátorának hajtását úgy átalakítani, hogy álló helyben egy a gépházban elhelyezett kis benzinmotor hajtsa, így  a 80 A-es generátor bőséggel ellát minden fogyasztót és az akkukat is nagy biztonsággal feltölti. 4. Eőbb-utóbb a rendszert ki kell egészíteni egy szélgenerátorral, ezekről még keveset tudok, alaposabban tanulmányozni kell a dolgot. Azt már látom, hogy nem olcsó és kissé tartok a mozgóalkatrészek karbantartásigényétől, de ez alighanem azért van mert nem értek még hozzá.

3. Erre meg http://vallalkozoi.negyed.hu/vnegyed/komment/20120919-az-ngm-nyilvanossagra-hozta-az-uj-nemzeti-hajozasi-strategia-vitaanyagat.html?SYSref=http%3A%2F%2Fbelepes.t-online.hu%2Fauth.html%3Fcmd%3Dgettid%26backurl%3Dhttp%253A%252F%252Fvallalkozoi.negyed.hu%252Fvnegyed%252Fkomment%252F20120919-az-ngm-nyilvanossagra-hozta-az-uj-nemzeti-hajozasi-strategia-vitaanyagat.html%253FSYSref%253Dhttp%25253A%25252F%25252Fvallalkozoi.negyed.hu%25252Fvnegyed%25252F20120919-az-ngm-nyilvanossagra-hozta-az-uj-nemzeti-hajozasi-strategia-vitaanyagat.html%2526cmnt_page%253D1%2526cmd%253Dauth&cmnt_page=1 azt mondom ugyanolyan blöff mint az olimpia, az új  Népstadion, meg az egymillió munkahely. Voltunk soros elnökök amikoris pontosan a Duna stratégia volt napirenden rábízva Barsiné Pataki Etelkára akinek megnéztem ezt a beszédét https://www.youtube.com/watch?v=9FYhoUsZB2k és bevallom egy kukkot nem értek belőle, illetve persze értem minden szavát, de azt nem tudom hova akar kilyukadni. De az ideiglenesen az elnöki palotában tartózkodó Schmitt Pál mindenesetre kitüntette érte. Amit viszont én látok, mindenki dumál, de vízgazdálkodás az nincs.

Tegnap a szokásos piacnap volt, séta némi esőben, zöldség, gyümölcs és kenyérbeszerzés. Nem nagyon akart kisütni a nap, kimenni se volt sok kedvem a jó meleg kuckóból. Szóval munka semmi. Hacsak nem nevezem annak, hogy megéleztem Béla svájci bicskáját és bócmankését. De miután ez a blog a saját készítésű dolgokról szól had említsem meg ezt a honlapot http://www.turnaroundbaby.hu/. Tessék őket jólfizető fellépésekre hívni! 

19:56 

Egész éjjel esett az eső, meg délelőtt is. Délelőtt macskáztunk, meg a neten barangoltam, aztán megjavítottam egy régóta nem működő olvasólámpát a szalonban a szófa fejénél, ebéd, csőbesült karfiol sok ráolvasztott sajttal, alvás és lássatok csodát elkezdődött valami derengés, na nem napsütés, de legalább már nem lógott az eső lába. Elköszöntünk MP-től, kihajóztuk a macskát és útnak indultunk. Na nem messzire csak ide a Viza oldalára, szóval maradunk egyelőre Ráckevén, csak innen közelebb van a "csitta". (régi tengerészszólás, "kicsapunk a csittába"). Útközben ezzel a sportemberrel találkoztunk a Senki Szigete mellett. Aztán egy kifogástalan manőverrel kikötöttünk a Vizára.

Tegnap szerda, piacnap volt. Ez Ráckevén rítus. Kibringáztunk a Dunaparton elterülő "sor"-ra, igazából nem nagyon akartunk vásárolni, csak némi gyümölcs és kenyér amit vettünk ( 500Ft egy kiló őszibarack...azért ez durva...kezdhetnék politizálni, de hagyjuk), a lényeg nem ezen van, hanem a piacélményen. Visszatérve váratlan látogatónk érkezett. Ajtó mellett fehér galamb ősz bárd...helyett Maszat cica emelkedett. Elfogyasztotta a felkínált tejet és tepertőt. Mint aki azt mondja "megjöttem, mostantól itt lakom". Dörgölődzik, élvezi a simogatást, ölbemászik, amikor elaludtam ebéd után azzal riasztott fel, hogy rámugrott, ezt nem díjaztam, leraktam a földre mire durcásan leheveredett és elaludt J fekhelye mellett. Délután lecsózni mentünk MP-hez, ekkor szomorúan volt kénytelen tudomásul venni, hogy kicsuktuk a hajóból, még este későn is ott keringett a decken keresve a bejáratot, de az új ponyván már nincs ilyen lehetőség. Miközben zuhanyoztam a nyitott felső head ablakon keresztül nyávogott befelé, J persze beengedte volna, de én a plüssállatokon kívül mást nem engedélyezek tartósan a hajón.

Tegnap este viharos széllel és éjszaka esővel megjött az az erős lehűlés ami augusztus 20-ával szokott régebben érkezni. Mondjuk az eső az nagyon hiányzott, na nem nekünk a túrához, de a növényeknek. Így is késő már, amikor P-vel autóztunk tegnap, katasztrofális kukoricatáblák mellett mentünk el, minden kiégett, az idei nyáron óriási volt az aszály, szóval a mezőgazdaságon már sokat nem segít ez a kis eső.  A macskák viszont aligha örülnek neki, Maszat már  reggel ott volt a decken és szemrehányóan nézett be az ablakon hogy mi reggelizünk ő meg nem kap, amikor az ablakhoz közeledtem rám is nyávogott, J behívta a cockpitba, megetette, majd amikor leült olvasni, a macska úgy gondolta, hogy az ölébe telepedik, nagyon megsértődött amikor le lett téve a földre, sőt én kiraktam a deckre, mert olyan hideg lett, hogy visszavonultunk a jó meleg szalonba, nem szeretném, ha olyat csinálna a cockpitban ami után takarítanom kell. A doghouse egészen tökéletes, nem győzök ujjongani, egy csepp eső se jött be a viharos széllel.Egyelőre dekkolunk itt Port Mihalikban amíg kicsit kijavul az idő, aztán továbbállunk, na nem messzire csak át a szokásos helyünkre a Viza oldalára, pár napra élvezve még a Ráckeve nyújtotta lehetőségeket.

Nakérem. Mint Mihalik Péter megsúgta, sikeresen megérkeztünk Ráckevére. De sorjában. Tehát pénteken még agyondolgoztam magam a pakolással, víztöltéssel, Mákvirág expediálásával, még szombat reggelre is maradt elég dolog, de délelőtt tízre megvolt minden az induláshoz, felmálházva így nézett ki a vándorcirkusz. Fél tizenkettő után nem sokkal eldobtuk a köteleket és nekivágtunk életünk első zsilipjének. Nem mondom, hogy egy kicsit se aggódtam, de persze ezt egyáltalán nem mutattam J előtt. Merthogy az a helyzet hogy még nagyon sokat kell tanulnom az Amapolával való manőverezést, egy hajó amin nincs orrsugárkormány és közel 20 tonna... Szóval behajózás a zsilipbe mínusz egy autógumi puffer amit egy baloldali  párnafánál sikerült leszakítani, meg egy jó kis kocc amit a jobboldali zsilipkapura mértünk amikor a hátramenetbe kapcsolt hajócsavar ahelyett, hogy megfogta volna az előremenetet, elkezdte kirakni a hajó seggét jobbra. Azóta rájöttem, hogy nem azt kell csinálni, hogy hátrába kapcsolok és otthagyom forogni, hanem hátra után egy erős de nagyon rövid gáz amitől megtorpan a hajó és nem megy el oldalt. Hogy ez minden hajónál így van, vagy csak Amapola sajátosság nem tudom, de azért írok le mindent nem szégyellve a hibáimat se, hogy mások okuljanak belőle. Viszont jó erős hajót építettem, az összes kimbe 20-as köracélok vannak behegesztve, lehet, hogy a zsilipkapu behorpadt, de a hajón nem látszik semmi. Kicsit előreugrok a mesével, hasonló nehézségeink voltak a tassi zsilipbe való behajózással is, azzal a különbséggel, hogy ott azért már kicsit rutinosabb voltam és nem volt semmi ütközés, de van egy nagy tanulság, hogy szart se érnek a párnafákkal szemben a hagyományos pufferek, pedig számítottam a nehézségre és többet is összekötöttem, valamint  az oldal kilengés ellen is kikötöttem őket előre-hátra, de amikor a tonnákat kell megfogni bármennyire is csigalassú a sebesség, úgy szakad el a 10-es perlonkötél mint a cukorspárga. Nem tudom még igazán mennyire segíthet a dolgon az amit az angol fenderboardnak nevez, ez egy  deszka ami két kötélen lóg a hajó oldalára kiakasztva, ez biztos jó ha legalább olyan hosszú mint a két párnafa közti távolság, de egy ilyen, legalább két collos deszka súlya legalább 40-50 kiló, ez nem a legkellemesebben hajón tárolható eszköz. Inkább valami "kopódörzslécen" gondolkodom, tehát nem olyanon amit annak hívnak, de tulajdonképpen dísztárgy, mint az autón a "lökhárító", ami ugye egyáltalában nem az. A másik nehézsége a zsilipeknek, legalábbis annak a kettőnek amin idáig átmentünk, hogy a kapaszkodók rendkívül ritkán vannak elhelyezve. Ez ugye nagyhajóknál nem probléma, ott egy hajóhosszon belül több is van, lehet válogatni mibe kötsz, kishajóknál meg kézzel, csáklyával egybe megkapaszkodsz a hajóközépnél, aztán ahogy billeg a hajó csak eltartod kézzel-lábbal elejét, farát. De egy soktonnás, de aránylag rövid hajónál ez az eltartogatás nagyon kemény meló. Tassnál szegény J megszenvedett rendesen, ő kezelte a kikötőkötelet középen (ugye igazából megkötni nem lehet, mert a vízszint változik) és elől meg közben csáklyázott, mindezt több mint fél órát, mert megvárt a zsilip egy későnjövő boxerhajót. Lett is izomláza szegénynek, de azért mázlista vagyok, mert keményen kitartott, ha valami műkörmös kéjhölgyet tartanék a hajón alighanem világgá futott volna a svédtorna után...vagy inkább elől. Bocs most ebéd aztán alvás blog folyt. köv.

15:33 Szóval átmentünk a zsilipen és cammogtunk kifelé. Előttünk két motorcsónak vánszorgott lefogva a szűk csatornát, ami sehogyse tetszett, mert erős, szinte  viharos északi oldalszél fújt, ami a magas part takarása ellenére nyomta a bal part felé a hajót, a kormányzáshoz némi sebesség jót tett volna, ezért koncentrálva az előző este felelevenített részre a legutóbb úgy negyvenvalahány éve tanulmányozott HSz "hangjelzések" fejezetéből, leadtam a két hosszú egy rövid hangjelzést (előzéshez jobbról helyet kérek), nem tudom ismerte e a kormányos mit jelent, de hátranézve felmérte a szituációt és gyorsan a másik motoros mögé sorolt, így nem kellett választanom a parthoz dörgölődzés vagy a legázolása közt. De előzésre végülis nem került sor, mert mindketten gázt adtak és véve a jobbkanyart elszáguldottak északnak. No minket a száguldás veszélye nem fenyegetett, de "most ugrott a majom a vízbe", vajh mit tud Amapola folyással szemben! Kihajózva a felvízcsatornából ott voltunk az "igazidunán"! Nos az előző villámbejegyzésben már írtam erről, még csak annyit, hogy félgázon mentünk öttel, de üveghangon se tudtunk 6,5-7 felett menni. Magyarul a hajótest ezt tudja, akármekkora géperővel se lehet valószinűleg belőle nagyobb sebességet kicsikarni. Az állóvizi elméleti testsebesség ugyan olyan 14,5 km/h, de ez nem egy karcsú schaerenkreuzer, hanem egy 3:1 hoszzuság/szélesség arányú quasi lakóhajó, ha mondjuk 5-6km/h-val jön szembe a Duna ezzel kell beérjem. Hát akkor megnéztük egy kicsit mint igazi vizituristák Budapestet. Régen láttam ebből a perspektívából, magamkormányozta hajóból meg még soha.

És átmentünk az első híd alatt.

Szegény Rehák Balázs jut eszembe mindig róla az egykori Lágymányosi (ma Rákóczi) híd egykori hídmestere.

Hinné valaki, hogy ez egy "Palota"? Ráadásul a művészeteké... Lehet nem szeretni a szecessziót, de én azt mondom inkább a soron következő néhány épületben gyönyörködöm, mint ebben, meg a másikban ami mellette áll és a Nemzet színháza.

A cet ráborult a közraktárra.

Emlékezetes hely, valaha itt állt a Matróz Csárda és előtte a pontonra kötve Mahart hajók, itt szálltam be ifjan életem első "igazi" hajójára a Buda iskolahajóra. Mindebből csak a ponton maradt. Oda a Matróz, a Buda, és az ifjúság. (de azért nemodabuda !) 

Szerencsére vannak még fiatalok és ahogy a mellékelt színes ábrán is látszik, mindenféle marhaságot csinálnak... akárcsak én annakidején.

Minden klassz, Felmentünk a Parlementig folyássa szemben, a fenékhez mért sebesség 5km/h volt félgázzal, a Margit sziget előtt megfordultunk, lejöttünk Hárosig, Itt éjszakáztunk horgonyon, nyaná, hogy az első szembeparti házban volt vitorlás klubtárs lakik, meglátott, megismert, az ő nappalijában írom e sorokat. Szóval szuper minden, megyünk délután Tassnak, holnap átzsilipelünk,

No. A tett halála az okoskodás. Tartós jó időt mond a meteorológia ás a Hydroinfo pedig az elkövetkező két napra némi vízszint emelkedést és utána is még pár napig 2m felett lesz a vízszint Budapestnél, tehát holnap elindulunk kifelé a Nagydunára. Ott majd kiderül, hogy hogy bírja Amapola a hegymenetet, szóval "nagypálya". Alighanem pár napig nem lesz blog, mert amióta asztali gépem van az nem megy 12V DC-ről, parti áramom meg addig nem lesz amíg ki nem kötünk Mihalik Péternél. Peti amikor jövünk befelé Tassnál hívlak telefonon. Most készülődünk, délelőtt mentünk még egy kört élelmiszerügyben, veszünk fel édesvizet, felkötjük Mákvirágot a helyére a darukra, csendes éjszaka várható, leszinglizem a köteleket és menetkészre csinálom a hajórendet. Folyt. köv. pár nap múlva.

No ez is megvan.