Ma búvárkodtam. Tavaly is csináltam ilyet de akkor még tapasztalatlanabb voltam. A gumicsónakból próbáltam merülni, de az teljesen alkalmatlan ilyesmire. Például leólmozva (a neoprén ancúg miatt több mint10 kiló ólom kell rám, hogy vízközt lebegjek) lehetetlen kimászni rá. Most viszont egy raklapot lógattam ki a vízre, azon kényelmesen lehet szerelkezni, kimászni bemászni. Remek dolog ez a festőkompresszor. Valamikor egészen jól merültem tüdővel, egy percet bírtam odalent és képes voltam 10 méterre is lemenni (persze ez a teljesítmény nevetséges a profikéhoz képest, a Fülöp szigeteken a bennszülöttek akikkel merültem, lementek 40-re kókuszdióhéjból faragott szemüveggel uszony nélkül) de megdöbbenve tapasztaltam amikor T hajóját vakargattuk pár hete az Adrián, hogy még a kétméteres vízzel is bajom van, szóval a kor és a gyakorlat hiánya megtette a magáét. Viszont most ezzel a 10m hosszú csővel és a szájreduktorral addig maradok a víz alatt amíg akarok. Ellenőriztem a kormánylapot, a hajócsavart az anódokat. Minden rendben odalent, a hajócsavarról levakartam spaklival a lerakodásokat, a magnézium anódokat is megtakarítottam. Holnap szivaccsal folytatom a munkát kihasználva a jó időt, az algagátlós festékről könnyedén lejön a trutymó, a halak csak úgy hemzsegtek körben, úgy tűnik eszik mint a cukrot. Kifejezetten kellemes a víz alig akartam kijönni belőle.
A csónakdaru ruhaszárítónak is jó, bár ahogy itt kinéz, a napon még neki is melege van, ezért könyörög hogy árnyékba mehessen.
Némi tűnődés után iderakok egy olyan képet is amit éppen akkor csinált rólam J amikor kiköptem a reduktort, lehet vele ijesztgetni a gyerekeket ha nem akarják megenni a spenótot. (én amúgy imádom) A képen viszont jól látszik saját találmányom a víz alatti szemüveg. Sok gondom volt ezzel. Tavaly beszélgettünk is róla, volt aki kontaktlencsét javasolt, én azt még soha nem próbáltam, a búvárboltban lehetett kapni méregdrága, a maszkba belülről ragasztható dioptriás lencséket, de egyik se volt az én vaksi szemeimhez elég erős. Végülis azt ötöltem ki, hogy a régi karcos szemüvegem helyett amikor új lencséket rakattam a régi keretbe, előtte kiszedtem a műanyag lencséket. Kifurkáltam a széleken és kalapgumival felkötöztem a maszk külső oldalára. Prímán bevált a módszer.
Következik M Gy hajónaplójának harmadik, befejező része.:
A meteorológia a szél enyhülését és D-K-re fordulását ígéri. D.u-ra valóban enyhül, de az iránya nem igen változik. Ricsi 15 órakor elindul.
Konrád lefekszik aludni. Mi többiek a hajó indulását készítjük elő (vizet veszünk, a vásárolt élelmiszert betároljuk, zéfesztelünk, stb.)
18:30-kor elindulunk motorral, de nincs hűtővíz. Emil észleli és amikor Konráddal közli, ő (igazságtalanul) Emilt szúrja le: „Nem pofázni kell! Hanem tenni valamit!...”
Egy olasz hajó mellé állunk. Motorszerelés… Konrád és Mihály új (utángyártott) járókereket tesznek a hűtőszivattyúba. A hűtővíz ellátás kielégítőnek tűnik…
Indulás az otrantói kikötőből 21 órakor. A szél É-i 4-es, a tenger 5-ös. A fedélzeten Konrád és Mihály. (Emil megsértődött nem vállal szolgálatot.) Teljes vitorlázattal 70 fokon megyünk kb. 4 tmf-et. A szél kicsit K felé módosul. Fordulás 21:30-kor, 350 fokos irányba, a parttal párhuzamosan haladunk. Emil alszik, én is lefekszem…
07.29. Éjjel 2 órakor leváltom Mihályt, Konrád marad. A szél ÉK-K-i 3-as, félszelezünk.
Reggel 7 órakor passzáljuk San Cataldo kikötőjét.
Emil reggel bejelenti, hogy Bariban kiszáll és hazarepül. Úgy döntök, hogy én is vele tartok. Délelőtt Orsi megveszi a repülőjegyünket a WizzAir kedd esti Bari-Budapesti járatára…
Az Adriának ezen a részén igen nagy a forgalom. Állandóan látunk 4-5 hajót. Komp-hajók, teherhajók, személyhajók, halászok és néhány vitorlás is (az utóbbiak mind velünk szembe haladnak.)
Horgászással próbálkozunk, de nincs eredménye.
11 órakor Konrád lefekszik aludni.
Egész nap kitart az ÉK-K-i szél, az erőssége 2-4-es között változik. A tenger 4-es. Ha lecsökken a szél a motorral rásegítünk.
D.u. Emil baráti jobbot nyújt Konrádnak. Kibékülnek.
Brindisi kikötője előtt 17 órakor haladunk el. Konrád korainak ítéli a kikötést. Megyünk tovább.
Konrád úgy tervezi, hogy este beállunk a következő kikötőbe (Savelletri üdülőfalu kis jachtkikötője). Így, ha reggel továbbindulunk, kedd délelőttre Bariba érhetünk…
A motor teljesen váratlanul leáll. Nem indul újra! Kurblival is csak nagy nehezen lehet megmozdítani. Besült?...
21 órától Mihályjal vagyok a kormánynál. A szél erősödik. Éjfélkor kijön Konrád is, reffeli a nagyvitorlát (első reff sor). A környező vizeken több halászhajó látható.
07.30. ÉK-K-i 4-5-ös széllel félszélben haladunk Savelletri kikötője felé. 1 órakor Mihály és én aludni megyünk. Konrád egyedülmarad a kormánynál…
Kb. 1:20-kor hatalmas csattanásra ébredek. A hajó kílje sziklazátonynak ütközött!
A havariát később így rekonstruáltuk: 1 órától Konrád egyedül volt a kormánynál, majd Emil csatlakozott hozzá. A hajó reffelt nagyvitorlával és vihar-fokkal, ÉK-K-i 5-ös szélben, robotkormánnyal 320 fokos irányba haladt Savelletri kikötője felé. A tenger 5-ös volt, a hullámok 1,5 m-esek.
Időpont: kb. 1:20. A hajó koordinátái: kb. 40o52’ N, 17o25’ E.
Konrád előrement, hogy a nagyvitorlán lekössön még egy reffsort. Emil a fall-kötelet engedte. A sötétben egyikőjük sem vette észre a hajó előtt magasodó sziklákat.
A hajó kílje sziklazátonynak ütközött! A hajó megállt. A hullámok keményen döngölték a killt a víz alatti sziklára.
Mihály, majd én is a kokpitbe rohantunk. Konrád az out-board motort próbálta beindítani, de vizet kapott és leállt. Nem indult újra…
A hajó, a víz alatti sziklán döngölődve, egyre közelebb került a vízből kiálló hegyes sziklákhoz.
Konrád csáklyával próbálta a hajót balra fordítani. Végre sikerült! A hajót a szél a jobboldalára döntötte. Valamennyien a jobboldalra mentünk, kiülni a hajót. Végre egy nagy hullám leemelte a killt a zátonyról. A motor egy pillanatra beindul és lökött egyet a hajón, a vitorlák megteltek széllel és hajó eltávolodott a zátonytól… Hullámvölgybe kerülve, a zátonytól a kormány kapott még egy utolsó, hatalmas ütést.
A szikláktól egyre messzebb kerültünk. A vitorlák a szélben hol jobbra, hol pedig balra csapódtak. A kormány furcsán viselkedett, a hajó nem reagált a kormányzásra… A hajófenékbe víz szivárgott (valószínűleg a tönkcsövön keresztül).
A sötétben egy hajóról (talán a partiőrség hajójáról), ránk reflektoroztak. Látva, hogy túlvagyunk a közvetlen veszélyen, továbbálltak.
Én javasoltam, hogy kérjünk vontatást, de Konrád (gondolom anyagi megfontolásból) elvetette javaslatomat.
A partvonallal párhuzamosan, D-K-i irányba sodródtunk, mint hamarosan kiderült teljesen kormányképtelenül! Ekkor vettük fel a mentőmellényeinket!
A közelben két hajó navigációs fényeit láttuk (halászok lehettek). Konrád kézi reflektorral többször egymásután SOS jeleket adott. Ám, a hajók fényeiket lekapcsolva távoztak.
Hajónk egyre közelebb sodródott a parthoz. 2:30-kor kb. 500 m-re a parttól, kb. 5 m-es vízben horgonyt dobtunk és leszereltük a vitorlákat. Brindisitől kb. 20 tmf-nyire É-ra vártuk a napkeltét.
Reggel Konrád búvárszemüveggel lemerül és felméri a károkat. A hajótesten sérülés nem látható, a tőkesúlyon a felütközés nyomai látszanak, a kormánylapát a vízvonal szintjén letört, a kormányveret deformálódott, a hajócsavar a tengelyvéggel együtt letört. A hajómotor nem használható, a hajó kormányképtelen. Ismét javaslom, hogy kérjünk vontatást, de Konrád saját erőből kívánja megoldani a helyzetet. Aggódom!...
Konrád és Mihály rendbe hozza az out-board motort. Konrád a Yamahát aktívkormányként kívánja használni.
10 órakor nagy nehézségek árán felszedjük a horgonyt és a 4-5-ös É-i szélben, 5-ős tengeren, egy viharfokkal, a Yamahával kormányozva a hajót elindulunk az egyetlen lehetséges irányba Brindisi felé. A hullámok magassága időnként meghaladja a 2,5 m-t. Úgy megyünk, mint az „ökörhugyozás”. Konrád birkózik a motorral…
14:30-kor egy német hajó kapitányának segítségével, szerencsésen kikötünk Brindisi kikötőjében. Emilnek és nekem itt ért véget a vitorlás túra!...
Mihály is a hazautazás mellett dönt. Konrád mindenáron folytatni akarja az utat. (Ez az ember egy megszállott!)
07.31. A nyugodt alvással töltött éjszaka után, Konrád a kormány megjavításának ügyében veszi nyakába a várost. Emil és én városnéző sétára indulunk.
Brindisi: A város az Adriai-tenger egyik öbölnél fekszik. Az öböl, amely kiváló természetes kikötő, mélyen benyúlik a szárazföldbe és két ágra szakad. Brindisi óvárosa a két ág közötti félszigetre épült.
A legendák szerint a várost a görög hős, Diomédesz alapította. A rómaiak Kr. e. 267-ben hódították meg. A pun háborúk során fontos katonai és kereskedelmi kikötő volt. Az itáliai polgárháborúk során, miután a győztes Sulla seregeit támogatta, lakosai római polgári címet kaptak, a várost pedig szabad kikötőnek nyilvánították. A római fennhatóság idején a városnak több mint 100 000 lakosa volt. Kikötőjének elsősorban a Görögországgal és a Közel-Kelettel való kereskedelemben volt nagy szerepe. Rómával a Via Appia kötötte össze.
A Nyugat-római Birodalom bukása után a Bizánci Birodalom fennhatósága alá került. 1070-ben a normannok foglalták el és a Szicíliai Királyság részévé tették. A középkorban többször gazdát cserélt: rövid ideig Velence birtokolta, 1707-ban az osztrákok hódították meg, akik 1734-ig birtokolták, amikor visszakerült a Bourbon-ház által vezetett Nápolyi Királysághoz.
1943. szeptembere és 1944. februárja között Olaszország átmeneti fővárosa volt.
A városban állomásozik az olasz hadiflotta San Marco regimentje, mely nevét II. világháborúban Velence védelmében való részvétele után kapta.
Főbb látnivalói: a Római oszlopok - a város jelképei, a Via Appia végét jelző két oszlop. A Duomo - a város katedrálisa a 11-12. században épült román stílusban. Castello Alfonsino – az erőd a 14. században épült a város kikötőjének védelmére (ma a Hadiflotta legénysége állomásozik benne.)
Konrád szerzett egy deszka darabot, amelyből ideiglenes kormányt fabrikál a hajójára. Azzal folytatja az útját Trieszt felé. Azzal a „gányolmánnyal”, megbízható motor nélkül Istenkísértés tengerre szállni! Örülök, hogy kiszálltam ebből a buliból!
Mihály csütörtökön utazik haza.
Emil meg én összepakolunk és búcsút mondva két „bajtársunknak”, a vasútállomásra megyünk. Egy órás vonatozás után érkezünk Bariba. A repülőgép indulásáig van még időnk egy rövid városnézésre, csomagjainkat beadjuk a csomagmegőrzőbe.
Bari: Nápoly után Dél-Olaszország második legnagyobb városa. Az Adriai-tenger partján fekvő, ma jelentős ipari és oktatási központot az illírek alapították egy kis félszigeten, amelyen ma az óváros áll. Jelentősége a római fennhatóság alatt nőtt meg, amikor a Via Traiana egyik fontos állomása, valamint a birodalom egyik jelentős kikötője volt. Később a longobárdok, a szaracénok és a bizánciak birtokolták, majd a normann hódításokkal a Szicíliai Királyság része lett. Amikor 1087-ben Myrából a városba hozták Szent Miklós ereklyéit, a város egyike lett Európa legjelentősebb keresztény központjainak. Az ereklyék elhelyezésére építették fel a San Nicola-bazilikát, amely a román kori építészet egyik legszebb alkotása. Az Anjou-ház, valamint az aragóniai királyok uralkodása alatt Bari gazdasági élete hanyatlásnak indult. Virágkora a 16. századra, Aragóniai Izabella milánói hercegnő uralkodásának idejére tehető. A város fejlődésében jelentős szerepe volt Sforza Bona lengyel királynénak, aki megözvegyülve visszatért Bariba és élete végéig nagyvonalúan támogatta a város szellemi életét. A város a 19. század elejéig a középkori városfalak közé szorult. Joachim Murat nápolyi király rendelte el az új, rácsos utcahálózatú, városnegyed felépítését. Napjainkban Puglia legjelentősebb gazdasági központja és Dél-Olaszország egyik legjelentősebb kikötője, úgy teher-, mint személyforgalom szempontjából.
Látnivalók Bari óvárosa (olaszul: Barivecchia) a régi és új kikötő közötti félszigeten fekszik, a régi városfalak által határolt területen. Délen a 19. század elején felépített Città nuova (am. „új város”), ismertebb nevén a Murattiano határolja. Az óváros keleti részén még állnak az egykori városfalak. A keleti part mentén promenád húzódik, viszont a félsziget nyugati partját már a kikötőt kiszolgáló épületek foglalják el. Az óvárosnak labirintusszerű, rendszertelenül szerteágazó utcácskái vannak. Két fő tere van, az északi részen a Piazza San Nicola, amely az itt álló katedrális után kapta a nevét, míg a déli rész központi tere a Piazza dell’Odegitria, ahol a San Sabino-katedrális áll. Az óváros délnyugati részét az egykori Stauf-vár tömbje, délkeleti részét pedig két impozáns tér, a Piazza del Ferrarese (a ferrarai kereskedőkről kapta nevét, akiknek itt álltak házaik) és a Piazza Mercantile (a régi piactér) foglalja el. Az óvárost jellegzetes középkori épületek tarkítják, amelyek nagy részén felfedezhetők az apuliai román stílus jegyei.
Elgyalogolunk az óvárosba, sétáltunk a zegzugos utcácskákon. A San Sabino katedrálist körbe járjuk, majd bemegyünk (éppen esküvő van), látjuk kívülről a Stauf erődöt. Végül visszatérünk az állomásra és busszal a repülőtérre megyünk. A másfélórás repülést követően féltizenkettőkor a budapesti Liszt Ferenc repülőtéren landolunk. Orsi vár bennünket.
Nos eddig a történet. Említettem, hogy a tanulságokat mindenkinek magának kell levonni. Én a magam részéről a következőket gondolom.
1. Nem szabad sietni. Egyrészt ki kell élvezni minden kikötőt, a hajózás nem fajulhat vesszőfutássá, másrészt meg kell várni azt az időjárást amiben a tervezett útszakasz a legbiztonságosabban teljesíthető. Minden kikötőben lehet időjárás előjelzést kapni, ami elég megbízható. Persze mindig jöhet váratlan vihar, de egyrészt erre is kell valami tervet szőni, másrészt a hajónak elég biztonságosnak kell lennie ahhoz, hogy egy 5-ös szélben ne forduljon elő havaria. Nem szakadhatnak el szegecsek például.
2.Nem szabad egy kipróbálatlan hajóval, kipróbálatlan legénységgel hosszabb útra menni. Félnapos menetekkel kell tréningezni, gyakorolni, kipróbálni hajót, technikát, embert, összeszoktatni a csapatot.
3.Az útvonalat nagyon alaposan kell megtervezni, ha part közelben kell hajózni, pláne éjjel, ismeretlen vizeken, kell a radar.
4. Nem szabad hajóra szállni ismeretlen útitársakkal, amikor mindenki mást vár el az úttól, a hajótól, a társaktól. Még olyanok közt is hamar előállhat a súrlódás egy bezárt közösségben, akik azt hiszik alaposan ismerik egymást. Hát még az idegenek közt!
Ennyi jut pillanatnyilag az eszembe, de szívesen hallgatok mindenkit aki esetleg mást gondol az eset kapcsán.
