Hálistennek enyhült a hőség mára. Éjszaka viharos széllel hidegség áramlott erre, reggelre helyreállt a normális nyári idő, ami azt jelenti, hogy végre lehetett fuldoklás nélkül dolgozni odakint. Persze csak a korábbihoz képest van hűvös, a fuxban odalent tegnap 45 fok volt, ma csak  35, a decken a 30 fok kifejezetten kellemes volt. Mindazonáltal még tegnap kész lettem az első szélvédő keretével és délután kettőre a helyére is tettük a polikarbonát lemezt. Ezután csak pihegtem az árnyékban a saját levemben ázva, 40 fok feletti hőmérséklettel megdőlt az évszázados hőségrekord. Ma reggel a bicikliutánfutó reparálásával kezdtem, megrepedt a műanyag láda a húzókánál, egy darab lemez és pár popszegecs segítségével ismét használható az eszköz. Nagyon bevált ez a pótkocsi, szinte napi használatban van, de hetente egyszer-kétszer biztosan. Aztán folytattam...volna a munkát a hajón, de olyan fáradtság tört rám, hogy hagytam a fenébe az egészet, ledőltem és elaludtam olimpianézés közben, csak ebédelni keltem fel,de aztán tovább aludtam, csak akkor nyitottam ki a szeme amikor J felébresztett, hogy magyar versenyzőt mutatnak. Csak késő délután folytattam a melót, lecsiszoltam a leműanyagozott tetőt, felcsavaroztam az alsó profilokat amik az új leműanyagozott tetőelemekhez rögzítik a szélvédőket a háló kabin és a szalon tetején. Ha nem jön vissza megint ez a trópusi hőség, talán lehet majd végre normális körülmények közt dolgozni.

Ma délelőtt elbicikliztem a szomszédba a tojásnagykerbe. Miközben a tojásokat pakoltam a tálcából a kereskedő mesélte, hogy 30000Ft-ra büntette a rendőr, mert a zebrától 5m-en belül állt meg (régen tanultam a KRESZT, de én úgy emlékszem, hogy csak akkor parkol valaki, ha otthagyja a kocsit), de amikor látta, hogy ott van a rendőr, már ment is volna tovább, tehát ki se szállt, de ez nem számított, kapta a csekket. A másik történetet tegnap mesélte a büfés Misi. Tiszatúrán voltak kenukkal. Kinézték maguknak a Túrt, hogy ott szállnak vízre, valaha 2m-es hajózható víz volt ott, majd elérve a Tiszát (ott ahol a kis Túr siet beléje, mint a gyermek anyja kebelébe) azon mennek lefelé. De hát változnak az idők. A Túr hajózhatatlan az uszadékfák miatt. Ugyanis a helyi önkormányzat előkapart valami rendeletet, mely szerint a lakosság csak 2000Ft/m3 áron szedheti ki és szállíthatja haza tüzelni az uszadékfát. Miután pénze senkinek sincs, a fa ott rohad bele a folyóba. Akinek meg talán van pénze, az 3000-ért megrendeli a fát, amit ellopnak neki az erdőből. Nekem nagyon úgy tűnik, hogy élén az állammal mindenki "feladta". Aki a karmai közé kerül azt megpróbálja lehúzni amennyire tudja. A jövőkép továbbra se fejlődésről, innovációs elképzelésekről, kitörési pontok kereséséről szól (nemzeti együttműködésről?) , hanem arról, hogy a másik fuldoklót hogy tudja maga alá gyűrni, hogy pár percnyi levegőhöz jusson. Valami pánikhoz hasonló jelenség ez, a tervszerű cselekvést önző, ösztön diktálta, vadállati automatizmusok váltják fel, az erős fennmarad a gyenge elpusztul. A természetben ez működik..egy darabig. De a társadalomnak az egységben van az ereje, nem abban, hogy atomizálódik, mindenki magának kapar, mindenki mindenki ellensége. Az ember aki soha nem hazudik nagyon helyesen látta, hogy nem homokra épít akkor amikor a hatalmát a belső ellenségeskedések iránti össznépi igényre alapozza. Most aztán így maradtunk egymás torkára szorított kézzel...