Csak hogy úgy mindenki érezze a nagyságrendeket. Van ez a hajó https://www.youtube.com/watch?v=y3GEcKpOAfQ   EZ a hajó. És akkor meg kell magyarázni a világ  minden tájáról összesereglett utasoknak, hogy hát igen…nem lehet rendesen kikötni és kegyetek most csak úgy tudnak kimenni  Budapestet megtekinteni, ha átbotladoznak ezen a két kocsmahajón…mert hát ..igen azokat  a kiötőpontonokat az állam letiltotta. Aztán kimennek a népek a városba, leveszi őket a Váci utcában a kocsmáros, végigballagnak a teleszart bedeszkázott portálú teletagelt Kossuth Lajos utcán, esetleg még néhány szemétkupacon keresztülgázolva a kies ötödik kerület mellékutcáin, hogy beszívják a hely levegőjét, aztán visszamennek a hajóra és bólintanak..Balkan Shit! Ahogy a francia főnököm szokta volt mondani amikor valami igaz magyaros dologgal találkozott..

Hát vége az olimpiának. Nem tudom ki hogy van vele de én ragadtam a képernyőre, rettenetesen drukkoltam és hatalmasakat örültem amikor valaki magyar érmet szerzett, de azt is élveztem amikor nem volt magyar érdekelt, például atlétikában amikor fantasztikusakat teljesítettek mások. Dicsőség a győzteseknek és tisztelet a veszteseknek is, mert már a kijutás is rendkívül komoly felkészültséget igényelt.

Miután egyfolytában fenyegetett napokon át az eső, éjjel esett is párszor, nem tudtam a ponyva projekttel igazán haladni. Ezért, főleg, hogy a hőmérséklet is végre tűrhetőre csökkent a fuxban,  egy régóta halogatott nagyon "nemszeretem" munkába kezdtem, rendcsinálásba.  Miután a korábbi hőség miatt igyekeztem minél kevesebbet ott tartózkodni, csak kiszedetem bedobtam a holmikat, ennek következtében elviselhetetlenné vált a rendetlenség szerszám-anyagfronton. Majd két napig molyoltam odalent, kivéve azt az időt amit vendégfogadással töltöttem, mert tegnapelőtt jöttek Kisemberék, le is fényképezkedtünk velük Amapola orrában (csak Deni kutya nem akart beállni a képbe), tegnap meg TE-ék jöttek a Baylinerrel és csak ma este mentek tovább a 7-es zsilippel, volt közös lecsófőzés és a régi idők felidézése.

Namost. A történet alapjábavéve szomorú. Schneider Karcsival e blog és a hajóépítés kapcsán kerültem ismeretségbe. Nagy álma volt egy motoros hajó építése, bele is kezdett, de úgy alakult az élete, hogy képtelen már befejezni. Már írtam korábban a hajójáról, most elszánta magát arra, hogy eladja a jelenlegi szerkezetkész állapotában. Idemásolom a levelét és a képeket a hajóról. Ha valakit esetleg érdekel, vagy tud olyat akit érdekelhet, véleményem szerint alkalmi vétel. Ez a blog alapból reklámmentes, még az elől is elzárkóztam, hogy a blog működtetője reklámot helyezzen el e naplóm  oldalain, pedig ez némi bevételt is jelentett volna számomra, de ez esetben kivételt teszek. Ezt a hirdetést időnként meg fogom ismételni, mert nagyon szeretnék Karcsinak segíteni. Tehát a levél: