Hajónapló

Tegnap eldugult a klotyó kifolyó. Ez onnan szokott kiderülni, hogy szép suttyomban megtelik a fekáliatank és ha a visszacsapószelep kicsit rosszul zár valami beszorult "anyagmaradéktól" akkor elkezd visszafolyni a WC csészébe. Ilyenkor első lépcsőben a deckről a tisztítónyíláson át kiszivattyúzom a tartalmat a  Dunába és megpróbálom átmosni...hátha. De még sose sikerült. Tegnap este itt hagytam abba, ma folytattam. Végülis nem maradt más hátra, mint szétszedni a golyóscsapot azt a bizonyos seacockot és kipiszkálni a dugulást. Ez jelen esetben azzal járt, hogy a csőben lévő maradék anyag kizuttyant a head padlójára a WC csésze mögé, merthogy a dugulás  a csap felett volt. A délelőtt nagyrészét, meg a délutánból is egy darabot ennek a kitakarításával töltöttem. Mit mondjak volt már kellemesebb munkám is az életemben. De ez volt az utolsó ilyen jellegű (na jó, most optimista vagyok) munkám, mert kiókumláltam hova kell tenni egy tisztítóidomot a csőbe ahonnan ilyen gusztustalankodás nélkül a tank kiszivattyúzása után egy dróttal ki lehet piszkálni a dugulást. Most már csak meg kell csináljam, mielőtt még egyszer eldugul, mert akkor  ismét  anyag lesz ott ahol most csak levegő. Miután mindent kitakarítottam magamat is beleértve, délután négy óra előtt valamivel meg is ebédeltem és elaludtam azonnal, olyan hulla fáradt voltam az egész napos japán meló (matatakakiba) után. Nem sokkal azelőtt ébredtem, hogy "J" visszajött a városból, friss zöldséget, kenyeret, kalácsot hozott hitvány testem energiáinak pótlásához. Holnap gombaleves lesz.

 Hát...azt hiszem nagy mázlim van, hogy tegnap rászántam magam, hogy ne halogassuk a horgonyok áthelyezését. "J" is javasolta, hogy ne várjunk vele, úgy hogy kihagytam az ebéd utáni alvást és sötétedésre meg is volt minden. Éjjel megjött az "idő". Viharos szélre és csapkodó esőre keltem reggel, az biztos, hogy ebben az időben nem ment volna simán a manőver, ha egyáltalán bele mertem volna vágni. Leginkább itt aggódtam volna, hogy megtartanak e a horgonyok annyi lánccal, kötéllel, és ha nem, mit tegyek, hogy Amapola ne menjen ki seggel a partra a kövekre. Mert az rendben, hogy géppel megindulni el a parttól, de két beszántott horgonyt feltépni szemben a viharos erejű széllel alighanem elég nehéz vállalkozás lett volna. Ha meg nem teszek semmit egész éjjel aggódtam volna, hogy jaj mi lesz, alvás persze semmi, ismerem az Adriáról, "horgonyőrség" kint a decken esőben beöltözve. Így viszont bélésen aludtam az ágyamban a hajó meg szépen ringatózik, a hosszú kötelek és láncok gyönyörűen csillapítják a mozgást, ezen a keskeny vízen jelentősebb hullámzás nem tud kialakulni, béke van még süvítő szélben is. A hajó farának baloldaláról megy ki egy 20-as poliészter kötél a partra. A jobb oldaláról egy vastag drótkötél, lehet vagy 18-as, ide persze túlzás, a hajó súlyát elbírná kétszer, de a ponton ezzel volt kikötve  én meg elhasználtam saját céljaimra. A képen nem látszik, mert csak akkor emelkedik ki a vízből 

amikor a hajó éppen erős szélnyomás alá kerül, akkor se teljesen, viszont a súlyával remekül "koptatja" a széllökések  rángatását. Felette a parti kábel kötél átfeszítésre függesztve, hol megmártózik a vízben, hol kiemelkedik,  jó kis gumikábel, nem árt neki a víz. A hajó orrából jobbra

 megy ki egy 10-es lánc  egy 20 kilós  Bruce horgonyhoz, balra egy 20-as kötél ami aztán 30m 10-es lánccal folytatódik, rajta a sokat emlegetett elveszett, majd meglelt  20 kilós Danfort horgonnyal. Elég megnyugtató a helyzet.

Nem olyan egyszerű hozzánk csak úgy "beesni" mostantól. Ma pl. itt volt a Maráczi Sanyi megcsinálni a gázpapírt ami kell a hatóságnak a gázszerelésemről, meg mellékesen megnézte a gáztűzhelyt ami nem hagyja magát rendesen szabályozni (termosztát rossz, folyt köv) és csónakkal kellett őt, meg a kollégáját behoznom a partról. Lehet, hogy macerásnak tűnik, de én kifejezetten élveztem, hogy "sziget vagyunk az óceánban". Lehet, hogy beindítom a Lakinger Béla (az abádszalóki hős) kalózrádiót.  Ifjabbaknak kötelező olvasmány, idősebbek elképzelhetetlen, hogy nem olvasták a "Ferencvárosi koktélt". :http://dia.pool.pim.hu/html/muvek/MOLDOVA/moldova00256a/moldova00267/moldova00267.html

Úgy tűnt, hogy remek napnak nézünk elébe. Kissé hűvös volt a reggel, de semmi szél és szikrázó napsütés. "J"  az APEH-hez indult ügyintézni (csoda történt, ő kap vissza pénzt, de hiszem ha majd megjön) én meg békésen szerkesztgettem a dinghit, amikor nem sokkal 12 után egy hatalmas lökés rázta meg a hajót. Kiugrok, hát a pontont amire kötve vagyunk éppen taszigálja a partnak egy Mahart hajó, a pribékek meg kötözik a bakokat a hajó orrához. Kérdezem, mi a tervük, meg akár szólhatnának is, hogy valamit kezdeni akarnak, bár persze láttam, hogy vinni akarják a pontont, de vajh úgy képzelték, hogy Amapolával együtt viszik a Szent István parkba? Nem, csak meg akarták kötni. Na jó én itt vagyok egyedül "letolt gatyával", cuccok a pontonon, puffergumik ugyancsak arra kötve, parti áram, villanyóraszekrény ugyanott, én csak úgy papucsban ahogy kiugrottam, na fiúk csak szépen sorjában, öltözés, adogassátok ki a cuccokat a partra, aztán ki a kábel, ki a szekrény, én csónakot leeresztem, csónakkal behozom a frissen megtalált horgony madzagját a hajóra, be a pufferek, be a kötelek, motor indul, eltávolodás, horgonyra kiállás. Elmondva se rövid, amúgy egy ilyen manőver normálisan kettőnknek legalább egy óra, most megvolt 10 perc alatt, de a nyelvem is kilógott. És persze nincs vége ezzel, ott állok a meder közepén, hogyan tovább? Végülis  estére kint volt két horgony "V"-ben elől, láncon, ehhez persze mozogni kellett géppel, ki-be a kormányállásból horgonyt húzni, ledobni (ismét áldom az eszem, hogy a darukat csináltam a hajó orrába, egy horgonycsörlő aminek csak az egyik oldalán van láncdió, a másik oldal kötélhez való, viszont mindkét horgonyon lánc van, tehát egyiket  kiszedni, áttenni, kézzel nem ment volna) hátul meg két kötél a partra és egy amin a parti kábel átfeszítése van. Ki-be járás csónakkal, merthogy a part mellett kevés a víz. Épp sötét lett mire befejeztem, "J" csak nézett amikor megjött, hogy hova lett a hajó. Hat óra meló megvolt keményen, étlen-szomjan, mit mondjak elfáradtam, ebéd este hétkor. Szóval nem minden nap olyan "haváj" mint a tegnapi.

 Tegnap csak limányoltam. Semmi komoly meló, csak a jövendőbeli bocimat rajzolgattam. Megpróbáltam kiszerkeszteni a kiterített palánk szabásmintát, de beletört a bicskám. Görbe felületek síkba terítése nem körzővel vonalzóval megoldható feladat....vagy én felejtettem sokat egykori ábrázoló geometria tanárom szegény jó "Gubics" (Isten nyugtassa békében) által a fejembe táplált tudományából. Szóval kell ide az amit abraxas meg a programja tud. Ma a szép időben télies feladatok voltak. Kiköltöztem a partra a láncfűrésszel és felaprítottam egy heti tűzifát, bevödröztem a hajóra. Szeretem a tűzifával való molyolást. Fűrészelni, válogatni, odakészíteni, hogy amikor eljön az ideje jó melegben ücsöröghessünk a szalonban. Aztán szeretem a hajón való matatást. Teszek-veszek a decken, ma például megcsináltam azt a két dolgot, amit a hajó vizsgán kifogásoltak és megígértem, hogy megcsinálom. Az egyik a kályha füstcsöve volt ami átmegy a head és a szalon közti válaszfalon. Ide béléscsövet csináltam a cső köré 1-es alu lemezből. A másik quasi hibapont szerint a cockpitból az üzemanyagelzáró fogantyút kellett piros színre befesteni. Amúgyis terveztem valamit, hogy az elzárás nehogy véletlenül bekövetkezzen, ezért csináltam egy kiürült borotvazselés flakonból egy zárókupakot a fogantyúra és ezt festettem pirosra. Már csak a két papírt kell megcsináltatni a gázról és a villanyról, hogy meglegyenek a vizsgában megjelölt dolgok, ma itt is volt a gázszerelő, Marácz Sanyi, hozott teli PB gázpalackokat a kiürültek helyett, aztán annyit pofáztunk, hogy a végén a papír teljesen kiment a fejemből, jöhet vissza valamelyik nap a héten.

 Amúgy meg éljük a sanyarúsorsú jachtosok életét, hogy silvermoonnak legyen sajnálkoznivalója rajtunk,ilyet voltunk kénytelenek vacsorázni akciós vörösborral.

20:57 "J" még egy kis tököt sütött vacsora utáni csemegének.

Három fok van odakint, "J" meg még alszik, kicsit hideg van kimenni horgonyláncot kurkászni meg egy kéz kevés hozzá (hajón egy ember az "egy kéz" nem kettő), kell valaki a ki a csónakot mozgatja a két lavírhorgony közt, szóval kicsit irkálok. Tegnap a Baross téren nézem a Greenpeace óriásplakátját. A jobb oldalon szélkerekek erdeje, nyilván a környezetbarát energia jelképei, a másikon a "sötét oldalon" a jelenlegi erőművek hűtőtornyai a belőlük kiáramló ijeszt(gető) felleggel. Na eddig terjed a Greenpeace szakértelme. Értem én, hogy ha valakit, valamit nem szeretünk, azt akár a sámlival is ütni kell, ha nincs gumibot a kéznél, de könyörgöm, mint cseppben a tenger látszik a tudatlanság! Az erőművek hűtőtornyiból VÍZGŐZ felhőzik kifelé, nem füst! Jelenlegi ismereteim szerint a víz nem ártalmas környezetszennyező! Ekkora hülyéket! És ezzel etetik a többi tudatlant. Merthogy füstölő kéményt már évtizedek óta nem látni. Gyárak kohók  megszűntek, erőművekben olyan precíz a tüzelés, hogy látható füstgáz nincs. Na most a gőzzel ijesztgetik a többi hozzájuk hasonló tudatlant. Merthogy meggyőződésem, hogy nekik sincs fogalmuk arról mi is a hűtőtorony, hogy működik és mi jön ki belőle. Csak a tudatlanok magabiztossága amivel mennek neki mindennek.

Tegnapelőtt a Tilos rádióban Papó említette, hogy míg nyugaton a felsőoktatásban 70-30 % a mérnök-bölcsész képzés aránya, addig nálunk pont a fordítottja. És hogy ez nagyon nem jó és hova vezet ez vajon? Nem gondolkoztam sokat, hogy a telefonomhoz nyúljak e és már mondtam is műsorba, hogy mennyire egyetértünk, majd említettem a kedvenc összeesküvéselméletemet a média mint első hatalmi ág és az ott uralkodó bölcsészhegemónia tudatlansággal vegyes, nézettség, olvasottsághajszolás miatti kártékony voltára. Na mindjárt megkaptam a beosztásomat a következő betelefonálótól. Nos változatlan a véleményem. Az országot csak működőképes gazdaság képes eltartani, állampolgárainak megélhetést biztosítani. Ehhez eladható mezőgazdasági, ipari és szellemi termékekre van szükség. Az eladható termékeket az iparban, mezőgazdaságba, művészetben (valamit kihagytam?) tevékenykedő állampolgárok hozzák létre. Szomorú lesz annak az országnak az életszínvonala, ahol művészfilmek, filozófiai értekezések, sajtóviták exportjából kell megélni. A tehetségesebbek elmennek majd más országokba az ottani nemzeti jövedelmet szaporítani, itt marad az egymás zsebében való turkálás. 

Tegnap becsaptam a Statisztikai Hivatalt. De hát ők akarták. Hogy is van a mondás? Aki azt akarja, hogy becsapják, azt végül be is csapják. Bejelentett lakcímünkön levélszekrényében a népszavazási kérdőív várt ránk. Ezt a házi feladatot  interneten teljesítettem. Mindjárt az első ív a lakást, lakhatás kérdéseit firtatta. Na szívesen bevallottam volna, hogy a bejelentett lakcímen nem élünk, de akkor az ideiglenes és még ideiglenesebb, netán külföldi lakás címeire lettek volna kíváncsiak. Amikor ezeket nem írtam be, lévén nincsenek, nem engedett tovább lépni a következő oldalra, állandóan figyelmeztetett, hogy hibásan töltöttem ki az oldalt. Szóval nem hagytak olyan lehetőséget, hogy bevalljam, hajón élek és sz@rok a lakásra, fix lakcímre és egyéb firlefrancokra. Én olyan vagyok aki a statisztikák szerint nincs. Végülis "bevallottam" hogy életvitelszerűen ott élek ahol nem. Durva a példa, mint amikor az Andrássy 60-ban addig verték a dolgozót a másik dolgozók, hogy vallja be amit nem is tett, hogy végül aláírta amit elé raktak.

18:46 Na kérem! Megvan a lánc a horgonnyal. Tíz óra tájban nekiálltunk és úgy másfél órai kutatás után egyszercsak  éreztem, hogy ez már nem fenékre süllyedt faág, vagy rettenetes mennyiségű rongy amit valamelyik disznó beleszórt a vízbe, hogy a ragya verné ki! Tehát a legutolsó csodafegyver beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Úgy dolgoztam vele, ahogy a lavina betemette sielőket keresik a hegyimentők. 

Szóval ez itt nem Ned Land a szigonyával, hanem én vagyok a sikeres keresőakció befejeztével. A lánc végén ott volt a kötél, de, és itt elnézést kell kérjek az ismeretlen sokat emlegetett csónakostól, nem idegen kéz volt a bűnös, hanem alighanem a saját hülyeségem volt az ok. A hullámzástól elfáradhatott az a drót amivel a bólyát a kötélhez rögzítettem, így vesztettem el egy időre a cuccot. Most a kötelet megtoldottam egy 20 méteres perlon zsinórral és tettem rá egy súlyt, meg a bólyát de mostmár nem dróttal, hanem a zsinórral megkötve és így egészen a hajó mellett van.  Szóval tanultam a hibámból. Amúgy az evezősök furcsa emberek. Ugye ott kűzdöttünk a vízen és ezek meg jöttek csőstül  mint a talajvíz. Hát nem egy szólt ránk, hogy mit ácsorgunk itt az útban! Meg nem fordul a fejében, bár látja, hogy egy hosszú vacakkal piszkálok a vízben, kötél megy előre-hátra, hogy valami oka van annak, hogy ott vagyok. Amúgyis nagy kedvemben voltam, mert a keresés nem egy kéjmámor, rohadt fárasztó az iszapot szurkálni, az egyiknek vissza is szóltam, hogy keresek egy horgonyt ami itt veszett el, nem kereshetem a parton, meg hozzátettem, hogy akár  ő is mehetne másfelé. Erre beszólt, hogy "Majd  lejátsszuk!" Nem tudom ezeket eleve a bunkók közül válogatják, vagy szorgos edzői munka eredményeként lesznek ilyenek, de se kajakossal, se kenussal soha semmi afférunk nem volt. Talán nem véletlen, hogy míg kajakban kenuban érmek sorát nyerjük, evezésben alulról karistoljuk a világszínvonalat. Úgy tűnik kevés az erő, a vizisportokhoz ész is kell, de ahogy az egyik kenus cimbora megjegyezte aki a Tilos Rádió révén ismert rám, az evezősök megálltak a törzsfejlődésnek egy alsóbb fokán. 

Délután elpakoltuk a lakatos csarnokban lévő sok ott lévő vasanyagot arról a helyről ahol a bocit fogom építeni hamarosan. Kaptam kölcsön pallókat, ott volt egy pár kőművesállvány, azt felállítottuk és bepallóztuk, ez lesz a munkaasztal. Aztán behordtunk Amapolára pár vödör tűzifát és kipróbáltam a Mihalik Pétertől kapott csodagyújtóst, valami vegyi kegyszer, piszok jól ég, egy kockacukor méretű darabbal (nem a mokka, hanem az a régi, nem tudom manapság kapható e még, akkora volt mint a mokkából 4 db) remekül begyulladt egy fél tűztérre való parkettahulladék. Ezek a parkettások remek sztrovacsekek, gyakran helyeznek ki príma tüzelőt, nekik szemét nekünk drága kincs. Most pedig a jól végzett munka elégedettségéval megvacsorázunk és már csak pihenünk.

Így néz ki első nekifutásban az abraxas készítette programmal kiszerkesztett rajz alapján készült 1:5 arányú makett. Ami jó benne, hogy működik a forma, tehát kiindulásnak alkalmas. Ami rossz, hogy a szerkesztéskor rengeteg törés volt a palánkok vonalában. Namármost első megközelítésben ezeket "kijavítottam" úgy saccra. De ettől illesztési pontatlanságok keletkeztek, ami azt jelenti, hogy ennek alapján a csónakot nem lehet elkészíteni, hisz milliméternél nagyobb pontatlanságokat nem lehet korrigálni a palánkok illesztésénél. Az a gyanúm, hogy mivel minden szerkesztési koordináta kerek centiméterben van megadva, a programba egy kerekítés van "beépítve". Márpedig ha mondjuk 5mm alatt lefelé, öt felett felfelé kerekít centiben, akkor akár 9mm eltérés is lehet két szomszédos koordináta közt, ami megengedhetetlen. Ugye az 1:5 léptékben is már 1,8mm és voltak is majdnem ekkora törések a makett szerkesztésekor a vonalakban. Most az a kérdés abraxas be tudja e rakni a centik helyett a millimétereket. Ha nem, akkor jön egy elég szopós meló, ki kell szerkesztenem valami hitványabb anyagra 1:1-ben a palánkokat úgy, hogy spárgával mérem az éleket és a szomszédosakat addig görbítgetem, amíg egyforma hosszúak lesznek, miközben a szerkesztési bordákon mért szélességek nem változhatnak. Aztán ki kell vágni és egymáshoz ragasztani, hogy kijön e a forma. Ha igen, akkor ismét szétszedni és az lesz a sablon a végleges anyagból (6,5mm vastag főzésálló nyír rétegelt lemezből) való kivágáshoz.

Amúgy ma nem volt hajómunka ezen kívül, mindenféle egyéb bevásárlás és családozás volt.

 Olyan vagyok mint Hitler Adolf, egyre újabb csodafegyvereket találok ki, de ezzel a mai csáklya-szigonnyal se találtam meg az elveszett horgonyomat a lánccal. Folytatása következik. Voltak itt a kommentekben ötletek, de az a helyzet, hogy van a víz alatt az iszapban egy nagyobbacska horgony, meg kifektetve 30m 10-es lánc. Volt a végén úgy 8m kötél egy bójával amit leszedtek róla. Így feltételezem, hogy a lánc, a horgonnyal együtt a víz alatt töltött vagy két hónap alatt alaposan besüllyedt az iszapba. Ezért se a mágnes húzogatása amit Silvermoon javasolt, se a korábban alkalmazott kb 20cm -es kampójú fentő nem lehet hatásos. Most szurkálással próbálkozom a szektorban ahol tudom, hogy ott van valahol a lánc. Hogy pont a horgonyt találom el abban nem is reménykedem, de a lánc az hosszan fekszik, azt talán sikerül elkapnom. Két segédhorgony közt kötélen vonszolom a gumicsónakot keresztben a nyomvonalon, egyelőre eredménytelenül, de még nem adtam fel. A búvárok mondták, hogy megkeresik fémkeresővel, de ahhoz merülniük kell és az haveri alapon se olcsó dolog. Namármost egy legfeljebb  húszezres cuccot mondjuk huszonötért kiszedni nem egy üzlet.

Amúgy még mindig a 100%-os próbaút eufóriájában fürdök, mondtam is "J"-nek, hogy valami nem stimmel nekem itten, nem normális dolog, hogy ennyire rendben legyen minden.

Nekiálltam abraxas rajza alapján kiszerkesztei egy 1:5 arányú modellt kartonból a dinghyre. Amapolát is így kezdtem. Ha a maketten minden stimmel akkor a végleges hajóval se lesz baj.

 Kimentünk a városba délelőtt egy utolsó sétára. A piacon az immáron szokásos büfékocsi-pecsenyesütőnél megismételtük a sült tarja&kolbász&mustár&friss kenyér ebédet, vettünk még gyümölcsöt és sütőtököt, megnéztük a vízimalom-múzeumot (http://hajomalom.rackeve.hu/) aztán visszasétáltunk Amapolára, beszedtük a köteleket és 13:15-kor elindultunk felfelé, hogy nem sokkel 18 óra előtt egy teljesen eseménytelen békés menet után megérkezzünk régi helyünkre  Csepelre a ponton mellé. A motor remekül szuperál, most már van benne több mint 20 üzemóra, nem folyik semmi, se gázolaj se víz, a mutatók mintha odanőttek volna az üzemi értékhez, olajnyomás 5 bar, olajhőmérséklet 90 fok, hűtővíz 90 fok, gépházhőméséklet 50 fok, fordulatszám 1500 körül, sebesség GPS-sel mérve 8-9,5 km/óra attól függően hogy épp mennyi a szembeszé és miután tegnap elkezdett emelkedni a Duna, talán valami szembeáramlás is volt. A próbautat sikeresnek minősítem. Ami viszont még jelentősen csiszolandó, teljesen béna vagyok erős oldalszélben tolatással való melléállásban, vagy 10 percet szerencsétlenkedtem, mert a hajót nem akartam odaverni, ezért mindig messze kerültem a helytől, végülis orral álltam a ponton sarkához és kötéllel odahúztuk a hajót párhuzamosra. De ugyanez egy zsúfolt marinában nagy bajokat okozhatott volna. Szóval ezt alaposan kell még gyakorolnom. Ami viszont remek, minden várakozásomat felülmúlja, el se akarom hinni, tehát még pontos méréssel ellenőrizni kell, 60 liter gázolajat töltöttem be indulás előtt, a nívóüvegen bejelöltem a szintet előtte és utána, most megnéztem a fele fogyott el, azaz 30 litert fogyasztott a gép kb. 80 megtett kilométeren bő 10 óra hajózással.  

  Ma ilyen itthon matatós nap volt. Én végre szétszedtem az olvasólámpát ami már régóta nem világított, de igazából nem nagyon kellett használni idáig, mert nappal még bejött a fény, este meg a nem messze tőle lévő fénycsőarmatúra elég volt. De mostanában hamarabb sötétedik és az asztalnál rajzolgatok, olvasgatok, kevés a fény. Megállapítottam, hogy a kapcsoló a rossz, kinéztem a neten, hogy van egy villanyszerelő alkatrészeket áruló cég az Árpád u. 46-ban, nekiindultam. Na kiadós séta után egy magas kerítéssel lezárt családi házhoz jutottam, boltnak se híre se hamva, csengőre senki nem jön ki, szóval valaki kitalálta, hogy csinál egy boltot, belevágott, regisztrált, netre rakta magát aztán meggondolta. Végülis jó nagy kerülővel a belvárosban találtam boltot és kapcsolót, ki is cseréltem, ismét van világítás a szófa felett. Aztán szekrényajtót szereltem, polcot igazítottam, téli-nyári ruházatot cseréltem, a nyáriak mentek a hálóba az ágy alá, a téliek jöttek elő a készenléti szekrénybe, ilyenekkel telt a nap.

 Délelőtt szép idő volt, kihasználtuk postán csekkfeladásra (ettől sajnos még nem tudunk eltekinteni, van egy lakás aminek van közös költsége és van TB fizetési kötelezettség "J" után még ha munkanélküli is), meg városnézésre. Ráckeve városképe vegyes,

 

kevés düledező régi ház, sok jellegtelen újabb 

 

 

 

és néhány figyelemreméltóbb még újabb.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  A régebbi stílusú "rangosabb" házak közül egyet találtam igazán jó állapotban.

Ez ügyvédi iroda. Ha jól sejtem generációk óta az lehet. Hja, az ügyvédek minden rendszerben találnak maguknak bevételt ingatlanfenntartásra.

 

 

 

 

 

A Viola utcában áll a szerb templom.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A környéken a táblák a "rác" eredetről árulkodnak.

 

 

 

 

 

 

 

 

Már tegnap is feltűnt, hogy a kertek növényei gyakran mediterrán jellegűek. Néhány régi kerekes kút is másképpen néz ki errefelé mint máshol az országban. Bár olyan nagonnagyon nem lehetnek régiek, mert a vasbeton és a belőle készült sorozattermékek nem ezeréves találmány.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy helyütt, mindjárt a főutca mellett a tűztoronytól bekanyarodva autók által kivasalt, szikkadt lócitromokat láttunk, na "amíg lószar van, veréb is van", mondtuk egyszerre (gyakran fordul elő velünk, hogy egyszerre mondjuk ki ugyanazokat a szavakat, mondatokat), merthogy nem tudom észrevettétek e, de elfogytak a verebek. Pár éve még rengeteg volt belőlük, de manapság alig látni, nekem hiányoznak a városból. Sehol se hallani korábban néha idegesítő csiripelésüket. No itt egyszercsak megláttuk őket, egy tócsában szemmel láthatóan  boldogan  pancsoltak. Tollukat felborzolva, szárnyaikkal csapkodva verték a vizet, amikor egy autó elment mellettük felrebbentek, aztán kezdték elölről a fürdőzést. Szóval van alapja a közmondásnak, tanúsíthatom.

 

 

 

 

 

A tegnapi nagy zabálás után ma szűkre szabtuk az ellátmányt, bekaptunk a főtéren a péknél két baconos sajtos izét, majd hazasétáltunk és egy pár szem szőlővel fejeztük be az "ebédet". Tegnap, amikor éppen a kastélybeli ebédet aludtam ki, felénk járt Golenár Feri a Tarna motorossal, de "J" nem akarta őket behívni, meg integetett nekik, hogy ne dudáljanak, mert éppen kómában vagyok. Na ma a városban sétálva felhívtam telefonon, hogy benéznénk hozzá, de hát ő még szegény dolgozó ember, bent volt Pesten a hivatalában, de megbeszéltük, hogy délután meglátogatjuk őket. Na hogy stílusosak legyünk (meg azért nem rajongok az ötkilométeres sétákért naponta kétszer) felraktam a gumicsónakra a kis Suzuki motort és bepöfögtünk a városba. Azt kell mondjam egészen más valahova vízről csónakkal megérkezni, mint autóval odagurulni, vagy gyalog odaslattyogni. Nem tudom megmagyarázni, de más a hangulata na. Halászlé és többféle remek bor mellett elbeszélgettünk és nyolc után tértünk vissza Amapolára. Amióta rájöttem, hogy semmi baja a Suzukinak, csak benzint kell bele tölteni, azóta egyrántásra indul, a tükörsíma vizen a sötétben direkt egész lassan kocogtunk haza, hogy kiélvezzük a kellemes estét, a csodás nyugalmat. Szél se rebbent, a parti fények megduplázódtak a víztükörben, néhány vízen szunyókáló hattyút zavartunk csak fel ("J"-től meg is kaptam érte a beosztásomat, mert valóban direkt csináltam), más mozgás nem volt. Ismét egy szép nap áll mögöttünk. Jókor értünk haza, engem megint elnyomott az álom (valahogy most jön ki rajtam a sok hónap fáradtsága {meg az elfogyasztott boroké}), éjfél előtt ébredtem fel ismét folytatni a blogot (és hallgatni az eső kopogását a tetőn, jókor értünk haza), most két óra már jócskán elmúlt, soká tartott berakni a sok képet, merthogy többen reklamáltak, hogy legyen több kép, hát most lett. De mostmár "igazából" lefekszem aludni, nemcsak úgy "szofázni".

Ajaj. Nem hagy a blog a régi formátumban dolgozni. Ettől féltem. Ez most egy kísérleti mondat. Mentem, publikálom, mindjárt kiderül mire jutottam. Ha látszik akkor megy ha nem akkor...nemtom...cseresznye?

Na némi bizonytalankodás után úgy tűnik műxik  (helyesírásellenőrző továbbra sincs már, mert ha lenne a "műxik"-et azonnal pirosozta volna ). A mai blog rövid lesz és velős (bár azt nem ettünk). Reggel alvás ...soká'. Eső vígasztalanul es'. Délelőtt idebent piszmogás, délben két esernyő alatt irány a Savoyai kastély. Ettem ("J" valamivel kevesebbet) húslevest, hortobágyi palacsintát, vadast zsemlegombóccal, gombás marhahúst nokedlivel, rántott gombát és rántott csirkecombot cacikivel, sült húst görög salátával, fánkot lekvárral, meggyes rétest porcukorral, szőlőt aszalt szilvával és mindezt Zveigelttel és ásványvízzel. Aztán valahogy hazatámolyogtunk immáron összecsukott esernyővel, mert közben alállt az eső. Alvás, és máris most van. Abraxas a koppintás mesterdalnoka.

Ja és MINDEN kaja nagyon finom volt!

 Ahogy boldogult anyám szokta mondani, "foga van az időnek". Mármint az időjárásnak, a hőmérsékletnek. Ő megélte gyerekként, fiatal felnőttként azokat a nyomorúságos időket (a hülye hobbimagyar fiatalok mostanság igen sztárolják), amikor nem volt rendes ruhájuk cipőjük és a hideg belemart a testükbe. Szóval szégyenszemre be kellett fűteni, mert fáztunk idebent. De a reggel gyönyörű. A tegnapi rút vizenyőt szikrázó napsütés váltotta fel, idebent a melegben szép az élet, ha meg majd kimegyünk a "csittába" (Temtom, Harpi 4, meg ha még van tengerészolvasóm emlékeztek még a régi tengerésszólásra?) beöltözünk téliesbe, hálistennek nekünk van mibe. Csak az a szokatlan, hogy nem a hajó jobb, hanem a baloldalán lévő ablakokon árad be a finom napsütés. Mindegy nekünk, csak süssön! Szóval ismét egy gyönyörű napnak nézünk elébe.

21:48 

Kis hajónk a Viza oldalára kötve, mögötte a Balabán hajó, helyi híresség. Átvágtunk a városi parkon a Savoyai kastély előtt és a Kossuth utcán mentünk a belváros felé. A valaha valószínűleg egységes, zárt beépítésű utcai front házsora mára elég vegyes képet mutat. Régen leginkább a régi Óbudára hasonlíthatott, alacsony ablakos, főleg vályogházak (egy levert vakolatú házat láttam az Eötvös utcában tegnap, ha vakolat van rajta bizisten nem hittem volna vályognak), ma már alig van belőlük, ha elmegy egy kakas az ablak alatt, a bent lakók azt hiszik vonul a legújabb Jobbik kosztümös csapat. 

A régi házak nyilvánvalóan még a társzekerek által használt út rezgéseire voltak tervezve , alapozva, 

minden fal reped, hullik a vakolat, 

pedig van néhány csinos, máshol nem látható díszítés, épületelem a házakon.

A régi moziépület (legalábbis annak nézem) is elég romos.

 

 

 

 

Ha nekem ilyen szép régi kapum lenne, egy kicsit jobban tartanám karban. Bár ha kihalnak a gazdák, jön majd valami újgazdag csirkefogó és kicseréli egy modern OBI termékre. ("J" ruházatán látszik, hogy ellentétben a tegnapi nyárral ma már tél van)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy műemlék jellegű épület falán ez a remek tábla van.

 

 

 

 

 

 

 

 

Miután kiderült, hogy Ráckeve az egyetlen amelyik joggal viselheti az Árpádsávos lobogót, megörökitettem a Tűztorony épületét a piacra haladtunkban.

 

 A piac akárcsak szerdán, a másik piacnapon (Tudtátok, hogy az egész országban szerda és szombat a "piacnap"? csak Budapest olyan zaklatott, hogy muszáj minden nap vásárolni? Én nem tudtam.) is zsúfolt árusokkal és vevőkkel.

 

 

Egy halomban vannak a ruhások, cipősök, egyéb göncösök, ezeknél "J" mindent áttúr és néha megpróbál barátkozni dolgokkal, szerencsére sikerül lebeszélni róla.

 

 

 

 

A második kép azért érdekes, mert a háttérben magasló omladozó ház "J" korábbi papájáé volt (neki ilyenből is kettő van), ma szemmel láthatóan lakatlan, ez a hátsó front a Dunaparti piactérre nyílik, az első, a főbejárat a párhuzamos Molnár u. 3 szám. Ma itt egy ilyen házhely sokmillióba kerül, szerencsére az én arám boldogult nemzőatyja még idejében alkoholba fektette a háza árát, így megkímélt engem attól, hogy egy multimilliomos legyen a feleségem.

Csodás reggelre ébredtünk. Isteni béke, sima víztükör, még kissé csípős idő, de a levegőt harapni lehet, a nap még csak tápászkodik a felkeléshez. Reggeli közben hallottuk "M P" autójának "pittyenését" ahogy nyitotta az ajtókat, gyorsan kisiettünk a deckre elbúcsúzni és mégegyszer megköszönni azt a szeretetteljes fogadtatást, vendéglátást amiben részesültünk. Szinte szégyelltem, hogy neki bele kell vetnie magát a mindennapi robotba, miközben mi csak "dolcsevitázunk".

  Reggel elkötöttünk a Vizáról és átálltunk a piac mellett kikötött Tarna nevű hajóra, ami az acélhajók építőjéé, Golenár Ferié. Kimentünk a piacra, vettünk kenyeret, kalácsot, zöldséget, gyümölcsöt, kolbászt, baromi erős óriás ruhacsipeszeket amikkel ragasztáskor össze tudom szorítani a dolgokat ideiglenesen (harmadik kéz), meg sikítóba darabolótárcsákat. Aztán áthajóztunk a Mihalik Péterhez, ahol csak beszélgettünk, ittuk a sört, megcsodáltuk Péter szép hajóját meg este megettük a gulyást amit Péter főzött. Nem voltunk túl sokan, Denivel együtt is legfeljebb ha tízen voltunk, ráadásul többen meg se várták a gulyást, pedig nagyon finom volt.  Már esti zuhanyozásra vonultam úgy fél nyolc után  amikor egyszercsak "J" kiabál a partról: "Megjött a Géza!". Az előzményekhez tartozik, hogy  Takácsy Géza egykori sárkányrepülő oktatóm ( http://www.xcontest.org/hungary/repulesek/reszletei:nagymagus2/30.5.2011/12:35 ), amúgy a Nagymágus nevű Európa 30-as tulajdonosa, szóval rendes hajósember felhívott korábban, hogy kilátogatna Amapolára kajakkal a Római partról. Miután megtudta, hogy Ráckevén vagyunk, egy kicsit tovább evezett, úgy 40 km-el, most ért ide sötétben. Közben vele ellentétben lemerült a telefonja, csak annyit tudtam elmondani éppen, hogy hol talál minket Ráckevén, de úgy gondoltam biztos visszafordul, mert ide csak sötétben érne le, bár ha visszafordul akkor meg haza. De nem számítottam rá, hogy megjön. Ő azonban vitézül kitartott, megérkezett, megette a gulyást, megitta a sörét, aztán máris indult vissza gyalog a HÉV állomáshoz, hogy még tömegközlekedni tudjon Pesten haza Rómaira. A kajakot majd mi visszük neki haza Amapolával, ha egyszer visszamegyünk, mert ha nem romlik el hosszabb időre az időjárás még csalinkázunk egy kicsit idelent, ha már lejöttünk.

Minden a legnagyobb rendben van, csak a horgászokkal van állandó problémám, itt mindenütt mindenki botokat lógat be damillal a vízbe én meg mint kezdő géphajós leginkább a manővereimre figyelek amikor valahová odaállok, vagy elindulok és legkevésbé se ügyelek az alig látható damilokra amik az utolsó pillanatban villannak meg előttem, vagy még csak nem is látszanak, mert a víz alatt vannak, csak abból kéne következtetnem rájuk, hogy ott arrébb a parton ül egy lassútekintetű egyén aki valamit tart a lábánál. Ma pl amikor "MP" felé mentem át egy keskeny szakaszon a Senkiszigete és a szárazföld közt már kifele haladtunkkor kiabált egy halgyilkos, hogy "Itt tilos átmenni". Hogy ezt honnan kellett volna tudnom?

A kommentek közt többen foglalkoztok a hajóm sebességével, a motor, a hajócsavar, a tolóerő problémájával. Nos amit én tudok az egy képlet. Vmax = négyzetgyök CWL szorozva  4,5 . Ez km/órában adja meg a sebességet. (csak "úszó" hajókra érvényes, azaz nem siklókra) A hajó elméletileg elérhető maximális sebessége ezek szerint kizárólag a vízvonalhossztól függ. Azaz a vízvonal az ami "úszik". Ha elérte a sebességmaximumot akkor semmiféle erővel se gyorsítható tovább, legfeljebb nagyobb hullám keletkezik, kiugrál a vízből, netán szétszakad  stb. Nos én úgy gondolom, hogy rendkívül fontos a test formája. Tehát nem mindegy, hogy mekkora a "gázolt" víz keresztmetszet. Nyilván sokkal nehezebb a 3:1 hosszúság:szélesség testarányú Amapola maximális sebességre való gyorsítása, mintegy 6:1 arányú scherenkreuzeré. A képlet alapján Amapola maximális sebessége nem egész 15 km/óra. Ehhez képest a 12 km/óra sebességmaximum nem feltétlen rossz eredmény, tekintetbe véve a testarányokat és a mindössze 50kW motorteljesítményt. Ha erre a motorra egy nagyobb átmérőjű, vagy menetemelkedésű  hajócsavart raknék, lehet, hogy még ezt a tolóerőt se érném el vele, mert alacsonyabb fordulaton is túlterhelné a motort. Ha kiszedném ezt a motort (nem fogom) és beraknék egy nagyobbat, nagyobb teljesítményigényű  hajócsavarral, lehet hogy képes lenne elérni ez a "trampli" test a vízvonal meghatározta sebességmaximumot, de annak hatalmas költség lenne az ára. Miután az üzemanyagfogyasztásom elég kedvezőnek látszik ezeken a fordulatszámokon, a motor meg remekül muzsikál, nem gondolom, hogy bármit is változtatnom kellene.

Más. tegnap mutattam egy képet a Szamosról, ami a haraszti komp mellett rozsdásodik. Ma ezt a képet kaptam a Kenedi Andristól. Biztos, hogy ez az a hajó (ha csak nem sorozttársa), megismerem a hülye formájú szivarról a fara alatt. Úgy tűnik a sorsa a Kisdunához kötődik. A képen a háttérben az akkoriban még nyilván fénykorát élő Nagyvásártelep mára elhanyagolt rommá silányodott csarnoképülete, mellette a farakodóval, szóval Amapola szülőföldje, ahonnan két napja elindultunk. Ez a szöveg állt a kép alatt: " Úgy tudom,hogy ez volt a BM vontatója. Előtte 1944-45 telén ez a vontató húzta azokat az uszályokat amik tele voltak emberekkel, hogy Őket az Óbudai  téglagyárban nyugatra vagonírozzák. A bátor hajós nép elvágta a vontatókötelet és útjára engedte az uszályokat. Sok embert megmentve. A háború idején a vontatót elsüllyesztette a legénysége és elsők között tették úszóképessé.   "

  Hogyaza...! A blog. hu új admin felületet talált ki, megpróbáltam nem tudom elmenteni amit írtam. Még szerencse, hogy éltem a gyanúval és egy mondat után megpróbáltam menteni és visszanézni, eredmény semmi.Egyelőre amíg nem teszik kikerülhetetlenné maradok a réginél. De utálom ezt az örökös szoftveres támadást!

Na ígéretemmel ellentétben mégis van ma blog, meglepően jó itt Ráckevén a mobil kapcsolat. Reggel épp reggelizünk, amikor telefonon hív Kenedi Andris régi Vízügyes vitorlázó klubtársam és azt mondja menjek a portára, mert hozott nekem egy hajókürtöt, de nem ér rá bejönni vele a hajóra, mert megy melózni. Na mondom befejezném a reggelit, de hagyja a portásnál. Kiszaladtam érte még indulás előtt  és ott volt egy remek trombita olyan a hangja mint a Quien Marynek. Pontban nyolckor "J" eltaszította a hajót a pontontól és elindultunk. A hajó kissé úgy néz ki mint amikor a vándorcirkusz összepakol.

 Autógumi pufferok elől, 

gumicsónak és bogrács hátul.

Szívesen mondanám, hogy teljesen problémamentes volt az út, de ez csak majdnem igaz. Szépen ballagunk 6-8 km/óra sebességgel, ez olyan 1300- as fordult környékén áll elő, amikor mondom lebukom a gépházba, mert bár minden műszer rendben lévő értékeket mutat (olajnyomás 4 bar, olajhőmérséklet 90-100 fok, hűtővíz 90 fok, akkuk töltődnek a generátorokról), de azért a gazda szeme hizlalja a motort nézzünk csak körül! Nos még régebben raktam egy kis, a Dunából kihalászott műanyag vödröcskét a diesel adagoló alá, mert akkoriban mindig csorgott, csepegett valami gázolaj ezen a környéken, ne menjen már a bilgébe! De milyen jó, hogy odadrótoztam. Most is lett benne egy bő deci gázolaj. Leálltunk horgonyra (csak úgy legényesen, semmi gépesítés, egy kis nyolckilós Danforth kötélen kézzel dobva, majd felhúzva, ebben a vaj időben bőven elég volt) és alávonultam a bányába felderíteni az okot. Némi törölgetés után megtalálni véltem a hibát, két csőbilincset meghúztam, a kézi légtelenítő pumpát jobban becsavartam, pikszist kiürítettük és már mentünk is tovább. Fokozott ellenőrzés során a hiba nem jött elő többet. Amikor már néhány órája haladtunk, kipróbáltam hogy állunk a sebességgel. GPS-szel mértem, amivel csak az volt a baj, hogy ez az autóra kitalált navigátor mindössze két számjegyet jelez ki, tehát 9,9 km/órát még mutat, de 10,1-et már nem, tehát 10 felett csak egészeket mutat. 10-ig szépen nőtt a sebesség a gázadással arányosan, de innen az egészek csak elég nagy fordulatszámnövelés után voltak hajlandók megjönni. 13km/óra már "üveghangon" jött csak meg, fel is forrt a hűtővíz (ezt a tágulási edényben hirtelen megemelkedő folyadékszint és az etilénglikol illat jelezte), gyorsan direktbe kapcsolva a pótszivattyút azonnal viszakotródott a mutató 90 alá, miközben persze azonnal csökkentettem a fordulatszámot. Szóval nem megy az én hajóm 12km/óránál többel. Ez olyan 6,5 tmf/óra. De persze nem siettünk, mentünk az érzésre gazdaságos fordulatszámmal úgy 7km/órával és azzal együtt, hogy Majosházánál megálltunk ismét horgonyra, ezúttal nyugodtan megebédelni, már du. 3 előtt megérkeztünk Ráckevére és egy, ha nem is elegáns, de baj nélküli és ahhoz képest hogy nem túl sok gépi manőver áll mögöttem, jónak ítélhető módon szerencsésen kikötöttünk régi ösmerősünk a Viza ex-csapatszállító oldalára. Ezután pezsgőztünk és fogadtuk a telefonos gratulációkat. Néhány kép az útról: 

 

 

 

Bahaladás a Gubacsi híd alá, melynek túloldalán a Kisember integet és az autójából Amapola szól a Mantovani együttes előadásában. Az a kis izé ott a tábla tövében ő, "J" nem hajlandó a gépen a zoomot használni, mert azt mondja, hogy nem látja szemüveg nélkül, hogy mit is csinál, szemüveg meg sosincs kéznél olyan ami jó lenne. Bár szerintem inkább az a baja vele, hogy túl sok a gépen a gomb. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A "Szamos" ami korábban itt rohadt nem messze tőlünk a Kvassay híd tövében, most itt enyészik tovább.

 

 

 

 

 Na ezért nem lehet vitorlázni errefelé 5m-nél magasabb árboccal! Mindig jön egy híd!

 

 

Az '58-as térképemen mindenfelé horgásztanyák látszanak a parton, nos azóta kicsit kinőtték magukat a házak,

 

bár most is látni nádviskót,

 

meg egyéb horgász menedékhelyeket .

 

Azt hiszem elég jól eltaláltam a hajótestet. Ilyen a farhullám és ilyen az orrhullám. Szóval gyakorlatilag nincsenek. Amikor terveztem a hajót azért, hogy valamennyire tűrhetően kreuzoljon a hajó, de ne legyen nagy a merülése egy "long keel"-es hajót találtam ki. Ennek viszont megvan az a hátránya, hogy nehezen fordul, ezt egy túlméretezett balanszkormánnyal ellensúlyoztam, de persze nem voltam egészen nyugodt az eredményre nézvést. Nos úgy tűnik sikerült megoldani a dolgot, mert a hajó rendkívül jól fordul a méreteihez képest, viszont egyenes menetben kíválóan tartja az irányt. A végefelé annyira elpofátlankodtam, hogy otthagytam a kormányt és hosszú percekig a hajó orrában beszélgettünk élvezve a táj szépségét és a végtelen nyugalmat, miközben a hajó olyan farvizet húzott maga után mintha robot kormányozna.

 

 Amikor mondtam "J"-nek, hogy kormányozzon nem igazán akart kötélnek állni, 

pedig csinálta már és nagyon ügyes volt, de mindennel úgy van, hogy amoikor én csinálom intenzív kritikát nyilvánít, de amikor mondom, hogy csinálja ő, akkor villámgyorsan visszavonulót fúj. Na de nem úgy van az, ráparancsoltam és annyira belejött a kormányzásba, hogy csak ebédkor volt hajlandó abbahagyni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Volt másik integető is, egyszercsak Sün 77 állt a parton Szigethalom egykori  hajóállomáson (valaha menetrend szerint közlekedő kishajójárat volt errefelé), megközelítettük annyira, hogy a mellette működő optimista horgász összes cájgját sikerült felszedni a fenékről, nem tudom mit gondolt egy ekkora hajó merüléséről ( és akkor Amapola  1,10-es merülése még csak nem is nagy), de bent hagyott mindent a lében, pedig látta, hogy arra közelítünk.

 

 

 

 

 

 

A találkozásnak a túlpartról szemtanúja volt Szőke Felicián a "Nagyhajók a Kisdunán" blog szerzője és meg is örökített bennünket ahogy üdvözöljük egymást.  

 

 

 

 

 

 

 

A taksonyi hídról is megörökített minket, pedig mi nem is vagyunk "Nagyhajó a Kisdunán".

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És a nap fénypontja,

 megérkezve és kikötve a Vizára. Szemben előttünk a ráckevei híd. Ez is Felicián fotója.

Persze még egy csomó fotót csináltunk madarakról, vad- és szelíd evezősökről, de leragad a szemem, nincs már lelkierőm blogot szerkeszteni, jóccakát mindenkinek és mégegyszer köszönöm a sok Emailt, blogbejegyzést, telefont. Elnézést, hogy csak így és nem személyesen válaszolok  mindenkinek külön külön, de túl sok lenne, mert hálistennek rengetegen vagytok.

 

 

Megvolt a szemle, van papírom a hajó mehet belvízen ahova akar(juk) és telik gázolajra. Betankoltam a meglévő mellé még 60 litert, bejelöltem a nívóüvegen előtte, utána, majd kiderül mire elég ez a huszonháromezervalamennyi forintnyi üzemanyag. Namost program a következő. Holnap indulunk reményeim szerint reggel, de azért nem hajnalban, ahogy össze tudjuk magunkat szedni. Aki útközben akar bennünket látni, integetni, hídról téglát a fejünkre hajigálni, az hívjon telefonon, megmondom hol járunk éppen és mennyivel megyünk, abból kiszámolhatja mikor érünk hova én nem fogok ilyesmivel foglalkozni, mert a motorra, a hajóra, a próbaút élvezetére, magunkra, a tájra a 7 éves megfeszített munka egy fontos állomásának érzékelésére fogok koncentrálni, megmondom őszintén minden szégyenérzés nélkül, lámpalázas vagyok, szóval nem igen fogok mással törődni, de ettől még egy rövid telefon belefér bármikor, a 30-2792250-en hívhattok reggel 8 óra után. (akkorra tervezem az indulást). A cél Ráckeve, remélem nem lesz semmi havariánk, ami megakadályozná, hogy eljussunk oda délutánra. Holnap, azaz kedden a VIzára akarunk menni látogatóba, gondolom nem lesz akadálya, hogy rákössünk éjszakára. Szerda reggel szedjük a köteleinket és lemegyünk Mihalik Péterhez, aki bográcspartyt szervez ez alkalomból. Péter ugyan mindenkinek akar főzni és inni adni, de én tudom, hogy a főzés szempontjából a legfontosabb a létszám soha nem stimmel, ezért pikniket javasoltam, hogy nálunk is volt, senki nem jött üres tarisznyával, de azért mi bedobtunk egy nagy bogrács pörköltet. De ezt mindenki egyeztesse Péterrel! Küldött egy térképet megpróbálom idekopyzni, a telefonszáma is rajta van, innentől mindenki vele logisztikázzon! Holnap nem tudom lesz e blog, a kommenteket még elolvasom legkésőbb holnap reggel indulás előtt, aztán majd beszámolok az eseményeket követően a történésekről, remélem csupa jóról.

Nem tudom bekopyzni a pdf filet :( Most nincs időm rajzolgatni, majd este megoldom, szóval nem maradtok térkép nélkül.

20:53 Remélem nem felejtettem el semmit. Azt hiszem technikailag és lelkileg készen állok az indulásra. Nem akarok nagy feneket keríteni a dolognak, végülis egy 40 km-es útról van szó, még kajakkal se nagy dolog, de nekem ez fontos állomás a hajó és az én életemben. Nagyon jól estek a gratulációk és jókívánságok (hogy valaki képes volt még Zürichből is felhívni ezért...) most nem fogok minden kommentre külön válaszolni, csak így generálisan, nagyon szépen köszönöm mindenkinek! Aki úgy gondolja, hogy ott lesz a Péter buliján szerdán, azzal meg ott találkozunk...persze ha minden jól megy a próbaúton.

 Ma ólmot öntöttem, blokkokat főztem, fentőt hegesztettem, horgonyt&láncot kerestem (nem találtam), pakoltam...és pakoltam...és pakoltam, szereltem, decket mostunk, "J" meg széttakarította és ugyancsak pakolta magát, hulla fáradtak vagyunk, megyünk aludni.

Lefestettem a vasakat kétszer-háromszor, minden szárad, holnap megy mind a helyére. Csináltam egy ólomöntő kanalat 2-es lemezből, azzal fogom összeolvasztani és formába önteni a Kisembertől kapott ellőtt légpuskalövedékeket, mert idáig a pontonon voltak egy tálcában, hogy a szél kifújja közülük a lőlap "papírkonfettiket". Amúgy jól lőnek az öttusázók, a legtöbbje fekete színű egyik oldalon, tehát 8-as körön belül volt a találat. Holnap nagy rendcsinálás, takarítás,  fedélzetmosás lesz, majd összerakom egy kupacba a cockpitba ami kötelező felszerelés a vizsgára kell, hogy ne hétfőn reggel kelljen innen onnan mutogatni. Közben kiöntöm az ólompogácsákat, hogy az is menjen a hajófenékbe, aztán a maradék tűzön megfőzöm a blokkokat és ha az megvan megy a gumicsónak a hajó farára a darukra a helyére. Bejött egy váratlan probléma, valahogy elszabadult a bólya ami a mederbe lerakott horgonyomat jelezte és a lánc végére kötött kötélre volt kötve. Ez azért érthetetlen, mert nekem még nem volt olyan csomóm ami magától kioldódott...alighanem valamelyik jóakaratú evezős oldotta le a kötél végéről az olajos kannát. Én észre se vettem, de "J" amikor délután kijött a deckre felkiáltott, hogy "Ott úszik a kanna!" Próbáltuk csónakból kitapogatni csáklyával a fenéken fekvő láncot, de nem sikerült. Holnap kell csináljak valami köracélból egy "fentőt", egy olyan négyágú horgonyszerűséget amit a fenéken vonszolva remélem beleakad  a láncba, vagy a lesüllyedt kötélbe, ha az nem merült nagyon mélyre az iszapba. Ha nem sikerül, akkor lőttek a jó Danforth horgonyomnak és rajta a 30 m 10-es láncnak.

Délután elhatároztam, hogy megnézem a Parlament előtt a tüntetést, amit "D nap"-ként nagy csinnadrattával harangoztak be a szakszervezetek, mint a csúcspontját a már korábban megkezdett sorozattiltakozásnak a kormány politikája ellen. Azt mondták legalább 30000 résztvevőre számítanak. Aki rendszeresen olvassa ezt a naplót tudja, hogy nem szívelem a pillanatnyilag regnáló kormányt (aki meg nem annak mondom, hogy az előzőt se szíveltem), Orbánt meg különösen nem, nála jobban csak a pofámbahazudozó hasbeszélőbábúját a Szíjjártót utálom, de hát ettől a tüntetéstől a Viktorgyereknek nem lesznek nyugtalan éjszakái. Először is, ha a téren lábatlankodó ferdeszemű (és nem a kormányra néztek ferde szemmel, arra ott voltunk mi, ők valami távolkeletiek lehettek) turistákat is beleszámolom, jó ha voltunk tízezren. (Legutóbb '89-ben voltam itt tüntetésen, akkor úgy százezren lehettünk, betöltöttük az egész teret és lelkesen ordítottuk, hogy soha többé kommunizmust!) Aztán a résztvevők nagyrésze hozzám hasonló nyugger volt, szóval olyanok akik már csak annyit számítanak mint a naptáron a légyszar. Se hatalmuk, se beleszólásuk, se érdekérvényesítő, nyomásgyakorló (sztrájk) erejük nincs, zúgolódhatunk, de mi már csak a prosztatánk okán se csinálunk forradalmat, gyakorta kell menni hugyozni, a barrikádokon nem lehet annyi Toy-Toy WC-t elhelyezni. Mégaztánabb akárcsak én, mindenki eljutott odáig, amit a szónokok is nyomatékosítottak, hogy érezze, velünk alaposan ki van b@szva, a Fidesz vezére össze-visza hazudozott akkor amikor úgy nyerte meg a választókat, hogy nem lesznek megszorítások, mert attól, hogy másképp hívják a kormányintézkedéseket attól azok még azok, ráadásul aki csak egy kicsit tovább lát az orránál, az ezt észre is veszi, tehát külön bosszantó, hogy ezt hazudja a szóvivő a képünkbe, ráadásul demokráciáról, alkotmányról, mindenféle "megmentésekről" papol, miközben a visszamenőleges törvényekkel, antialkotmánnyal, a munka törvénykönyve kiherélésével, a klientúra nyomulásával, a kiforratlan  ötleteléssel, a fontosabb pozíciók bebetonozásával, az alkotmánybíróság, a köztársasági elnöki pozíció, a média  glechsaltolásával, a látszatkormányzással, a köztisztviselők megfélemlítésével mintha a korai Rákosi idők lennének szoft remixelve. De ennyi. Tudjuk érezzük. És? OK tízezren elmentünk tüntetni. És? Valahogy nem vagyok már az az ordítozó ökölrázó, lózungokat skandáló "mintatüntető". Csak leheveredtem a szépen ápolt fűbe, fejem alá tettem a hátizsákomat és vártam, hogy talán a szónokok valamelyike mond olyat amit érdemes meghallgatni, mutat valami kiutat, amire érdemes felkapni a fejem, netán tapsolni éljenezni, ujjongani. De nem volt ilyen. Mit kezdjen az ember egy olyan kérdéssel amit a szónok beleordít a világba, hogy "Hagyjuk e, hogy elvegyék a megszerzett jogainkat?" Erre a választ persze visszaordítja a tömeg, hogy "Nem hagyjuk!" Én meg azt gondolom, hogy nem a fenét. Mit tehetünk? Azt mondja a szónok: "Nem tűrjük tovább..." ezt meg azt, meg ilyeneket. Meg "Akarjuk e..." Persze hogy akarjuk. De ez csak duma. Nincs más út mint a demokrácia, azt meg a saját fazonjára alakította egy ördöngős felcsúti akarnok, mert a karriervágyát olyan ügyesen csomagolta nemzeti színekbe és az előző kormányzás olyan csapnivaló volt, hogy az MSZP-SZDSZ a markába lökte az országot és most azt csinál vele amit akar. Szívás. Lehet ugatni, morogni (persze csak annak aki nincs állami állásban) de reménykedni nincs miben. Az már csak hab a tortán, hogy pattogós Radetzky marssal indított a harcosok szakszervezeti képviselője Kónya Péter, ami jól hangzott, mindaddig amíg nem jegyezte meg, hogy ezzel a lengyel (??!!) indulóval bont zászlót a lengyel Solidarność  mintájára alakuló magyar Szolidaritás szakszervezeti mozgalom. Régen gondolom (nagyjából sorkatonai szolgálatom óta), hogy a hivatásos katonák nem a kultúrában való jártasságukról híresek.  Valamelyik civil szónok egy nemzeti kerekasztal alakulását is bejelentette, (ettől a bútordarabtól már egy cirkálón utazó főrang is sokat remélt) szuper, még egy dumafórum amit lebohócozhat a király. A szónoklatok közben elhangzott az "Orbán takarodj!" ütemes skandálása, nekem egy másik orbán, Orbán Ottó   verse jutott az eszembe.

Utópiák, forradalmak,
kondérszámra dől a vér.
„A népnek minden hatalmat!”,
s jön új hóhér, új vezér.

Szóval kimentünk tízezren hőzöngeni, aztán mindenki elkotródott a vackába, kevesebb gondot okoztunk Orbánnak mint egy pattanás a seggén, az ország meg úgy megy befelé a burzsujdiktatúrába mint a sicc.

Ja, bocs..NEMZETI Burzsujdiktatúra. Ez a "nemzeti" az mint korábban a "népi" volt, szóval fosztóképző.

 Ma megjött a "Szentjános".  ( http://www.stjohn.hu/stjohn/fooldal.html )Az Atlanti Óceán túlpartjától indult útja  egyelőre itt ért véget a pontonunk mellett, merthogy kiköltöztette Dávid a gazdája a partra. Itt akarja rendbe  tenni és átalakítani (ez utóbbit én nagyon nem tanácsoltam neki, de végülis mindenki azt csinál a hajójával amit akar), mielőtt leviszi a Balatonra. Kicsit kerülgetni kellett a fákat, de aztán csak kitalált a partra, Amapola régi helyére. Azért ezzel a hajóbütyköléssel iskolát teremtettem itt a szakaszmérnökségen.

Miután bő egy hete áznak a blokkok az olajban, megint kettéfűrészeltem egy melléjük tett próbafát és immáron bő 2mm a beszívódás.

 Lehet, hogy ha hagynám benne tavaszig teljesen átitatódna, de nem fogom ezt tenni. Ma a harpi 4-től kapott kuktafazék fedelét sziloplaszttal "meggumiztam". Ez úgy néz ki, hogy eszembe se jutott nyakamba venni a várost, hogy ehhez az antik darabhoz gumitömítést keressek, inkább kikentem transzparens szilóval a perem nútját púposra, aztán amikor már nem ragadt, de még képlékeny volt, megzsíroztam a fazék peremét, hogy hozzá ne ragadjon és könnyedén alányomtam a fedelet, így a perem megformázta a tömítőfelületet. Ezután kivettem és holnapig hagyom megkötni, reggelre biztosan átkeményedik. Holnap megfőzöm benne az első négy darucsigát, mert úgy akarok lemenni Ráckevére, hogy ott lógjon a darun hátul a boci (ma ennek a felfüggesztésén munkálkodtam, még a gumicsónakos Ferivel is konzultáltam, hogy a legcélszerűbb fellógatni egy gumicsónakot), ha netán bármi motorhavariám lenne ezen a "hosszú" úton, csak leengedem a gumicsónakot, beprüttyentem a motort rajta és mellékötve tudom vinni Amapolát szép lassan. Persze bízom benne, hogy nem fordul elő ilyesmi, de a hajózásnál mindig kell legyen egy "pótkötél" , végülis ez lesz a tényleges próbautunk. Nagyon készülök rá, például ma "J" hazament mosni, meg tisztagöncért, meg piacozni és a lelkére kötöttem, hogy keresse meg a térképek közt a  Soroksári Duna térképet, amit még akkor vettem amikor itt jöttem mentem életem első vízijárművével egy Neptun túrakajakkal, úgy 45 éve. Már akkor se volt egy túl friss irka, már a címe is árulkodik: " Vizisporttérkép, a Duna Budapesttől Sztálinvárosig". A kiadás dátuma 1958. Azért csak odatalálunk vele Ráckevére, nem igazán lehet letérni az odavezető útról. Inkább csak arra vagyok kíváncsi mi minden változott azóta a parton, mert gyakorlatilag mindenütt nádas rekettyés partot és horgásztanyákat jelez a térkép , pedig azóta beépült az egész part. Ami érdekes az "éberség" korszakában minden térkép "hadititkoktól" gondosan mentesítve volt erről is hiányzik Tökölről a komplett reptér. csak arra vagyok kíváncsi ki a fene elől titkolták, merthogy a háború előtt is reptér volt ott, tehát minden régi térképen szerepelt. De hát emlékszem abban az időben még a pályaudvarokon is tilos volt fényképezni, ezt annyira komolyan vették, hogy kisgyerekként anyám elvitt az úttörővasútra ahol lefényképezett a hűvösvölgyi állomás előtt, mire odajött a rendőr és elkobozta a filmet a gépből. Annyi hasznunk volt a dologból, hogy miután kiderült (ezek szerint a felvétel elemzése alapján), hogy nem vagyunk imperialista kémek, visszakaptuk a filmet előhívva  és így nem kellett arra költeni. 

Amúgy nem szeretem ha "J" itt hagy a hajón egyedül, nincs aki enni adjon, ilyenkor hajlamos vagyok éhezni. Ma nekiálltam ebédet keresni a hűtőben, de MINDEN tejfeles műanyag vödrökben van, és amíg a bablevest és a "valódi" tejfölt megtaláltam, az összes többi nyolc tejfölös edényt ki kellett pakoljam és belenéznem, mert a dolgok természete szerint mindig az utolsóban van amit keresek.

No kész az utóbbi idők legjelentősebb lakatosmunkája Amapolán. Nagyon nem is szándékozom többe kezdeni. Mondjuk az árbocveretek még hátravannak, de az inkább műhelymunka. Tehát helyén a láncstopper (két darab 12-es betonvas, amiről a bordákat lesikítóztam kalodázza közre a láncszemet, ha átdugom a furatokon), a vascsúszkák amiken szánkázik a lánc, hogy ne fűrészelje szét a szegélylécet, meg a bowsprit tövét. A horgony egyelőre a jobboldali darun lóg, de annak is kész a tartója, sőt olyan, hogy több horgonyt is be lehessen készíteni és azt használni ami éppen kell. Holnap leföstök mindent, aztán ha megszáradt, holnapután helyre szerelem.

 Megelőztem a napot. Előbb keltem mint Ő. Még csak parázslik valami a keleti égboltot alulról szegélyező ferencvárosi házak mögött. Csendes víz, a part olyan mint a magyar kártya (vagy a francia csak nekem ez jutott eszembe először) fent és lent egymás tükörképe. Csak néhány tőkésréce, meg szárcsa pedálozik idelent, nekik nincs az égben tükörképük. Megint szép napnak nézünk elébe és én megint csak kérdezem Istent, mivel érdemeltük ezt ki, mitől ilyen jó hozzánk, hogy megengedi hogy ilyen csodában éljünk nap mint nap. Egyet tudok, ahogy Privát Elek mondja (bár kivételesen lehet hogy nem pontosan idézem) "odafent valamit jóváírnak a számlán talán azt a pénzespostást is", szóval én soha senkinek tudatosan nem ártottam. Még aki mindent megtett, hogy nekem ártson, annak se törlesztettem, sőt. A harag rövid időre felhorgadt bennem, dühöngtem, csúnyán beszéltem akár nők előtt is, aztán kífújt a biztonsági szelep és vége. Senkire nem haragszom aki megbántott, senkin nem álltam bosszút soha, viszont segítettem akin tudtam, még ha ezt nem érdemelte is meg, még ha hálátlansággal fizetett is érte, legfeljebb elkerültem ha tehettem. Van sajnos ilyen most is, nagyon nehéz a szívem ettől, mert ez  családon belül van, szóval nem az az "elmúlós" fájdalom, komoly seb ez. De hát ahogy a róka mondja a Kishercegnek, "Semmi se lehet tökéletes". No ennyit a lírából, amikor lobogóztam örömmel tapasztaltam, hogy ellentétben a tegnapelőttel és tegnappal, alig van harmat, reggeli után remélem lehet odakint kezdeni. Közben a nap is bekukucskált az ablakon, sebesen kapaszkodott fel a háztetők fölé, már erősen tűz, nem lehet belenézni se, este folytatom.

19:23 Ismét sötétedésben sepertem össze a decken a sok koszt ami a lakatosmunka után mindig  marad. Napközben csak a gunwale mellé partvisolom, mert utálok a recsegő levert hegesztősalakban, sikító és vasporban, levagdalt vasdarabokban tapodni. Na ezért jó az acéllemez deck, ilyet egy puccos teakfa borítású fedélzeten nem lehetne csinálni. Haladtam rendesen, kitaláltam hogy lesz a láncstopper, holnap ha minden jól megy meg is csinálom, a horgonyok konzolja kész, csak festeni kell. Még három papírt be kellett csatolni a hatóságnak a hajóvizsgához, be kellett menjek személyesen és még egy papír kell, de azt ráérek hétfőn a vizsgán átadni. Amúgy kiderült, hogy ex tengerészkollega a vizsgabiztos, én nem kérek semmi megkülönböztetett elbánást, szerintem minden tökéletes Amapolán az összes előírt felszereléssel biztonsági cuccal rendelkezem amit belvízre előír a HSz, aztán hogy a tengerre mivel megyek majd egyszer, az már az én dolgom és felelősségem. Csak kapjak már végre egy hajólevelet, amivel ha netán kitart az idő lemehetünk mondjuk baromi messzire, Ráckevére és főzzünk a parton a bográcsban egy jó halászlét, vagy slambucot. 

21:16 "J" mai kérdése. Mi ez? (elölnézet, oldalnézet és amit csinált belőle)

 

22:26 Ebbe most botlottam bele. Sok éve olvastam már hasonlót, vagy talán ugyanezt, de még mindig meglepődöm rajta.

"A cmabrigde-i etegyemen kéüszlt eikgy tnuamálny aítllsáa sznreit a szvkaaon bleül nincs jlneestőgée annak mkénit rdeeözndenk el a btűek: eyeüdl az a fntoos, hgoy az eslő és az uolstó betű a hlyéen lygeen; ha a tböbrie a lgnoeyabb özeássivsazsg a jleezmlő, a sövzeg aokkr is tleejs mrtébéekn ovasalthó mraad. A jnleeésg mgáayzrataa az, hgoy az erbemi agy nem eyedgi btüeket, hneam tleejs sazakvat ovals.

Íme a bzonytéik. Úhygoyg tnseseek mkneit bkébeén hyagni a hleysesáíi fmonisáokgkal"

Tudjátok mi az érdekes? Hogy az állandóan működő helyesíráselemző is csak hat (!!) szót húzott alá pirossal belőle, holott ebben a mondatban a "helyesíráselmező"-t azonnal alűáhúzta, mert szerinte két szó. Szóval még a gépet is becsapta a szöveg. Amúgy nem hiszem a "cambridge-i egyetem" dumát. Ez olyan "...angolszász tudósok bebizonyították...".

 A horgony rögzítő és láncterelő szerkezetet szabtam varrtam mindenféle vasakból. Ez utóbbiba valamiféle láncstoppert is kell integráljak, hogy a horgonylánc ne terhelje folyamatosan a horgonycsörlőt, arról akár le is lehessen venni, hogy mást, mondjuk az árbocállításhoz a forstagot lehessen vele húzni. Remek idő volt ma is, nem tudom meddig tart, de maradhatna még így sokáig. Nem részletezem a hajóvizsga dolgait, de ha minden igaz jövő héten hétfőn jelenik meg a hatóság Amapolán e célból. Legalábbis ezt a hírt kaptam ma. Fene egye meg, az lesz majd, hogy éppen elromlik az idő amire végre lehetne hajózni. Bár ahogy nézem az üzemanyagárak alakulását (valamint drága jó kormányunk legutóbbi makogását, hogy a magas nyugdíjakból akarják "megvédeni" az alacsony nyugdíjakat, szóval én aki bérmunkásként minden jövedelmemet leadóztam, melóztam napi 12 órákat és ezért aránylag megfizettek, ezért "pofátlanul magas "  nyugdíjam van, most támogatom majd azokat akik mindent elcsaltak és most minimálnyugdíjból tengődnek úszómedencés viskójukban) meg kell alaposan fontolni a dolgot. De úgy döntöttem nem izgatom magam, inkább már a bocin töröm a fejem, azt hiszem eldöntöttem, hogy ilyen vágott orrú "tender"-t építek http://www.gartsideboats.com/custom-boatbuilding/7-ft-clinker-pram.html, könnyebb megcsinálni sokkal, mert elmarad az orrtőkével való vacakolás. Pontosan arra találták ki amire nekem kell. A jól felhúzott orr nem fogja túrni a vizet, a férőhely viszont nagyobb. A gumicsónakos Ferivel csinálunk hozzá egy "hurkát", így szükség esetén rendkívüli módon megnövelhető a stabilitása, tehát egyesíti a gumicsónak és a merev boci előnyeit, ugyanakkor lehet majd vele vitorlázni is, ami gumicsónaknál (eltekintve az oldalswertes szükségmegoldásoktól) nem lehetséges.

 Kész mind a négy daruszár a csörlőkkel. Lefestve száradnak a pontonon. Alaposan kihasználtam a csodaszép időt, a festést már fejlámpánál fejeztem be mert rámsötétedett. Gyorsan rövidülnek a napok, sajnos itt a nyakunkon a tél, mindjárt fűteni kell. Kicsit bekavart, hogy vizet is kellett tölteni a hajóba, mert kifogytunk, a slaug kiteregetése meg feltekerése mindig utálatos feladat, ezért is csúsztam meg a melóval. Mindjárt itt a téli időszámítás, akkor még hamarabb fog sötétedni. Viszont úgy tűnik lesz helyem mégis a lakatos csarnokban csónakot építeni, novemberben kezdem. Ilyen lesz. http://www.duckworksbbs.com/plans/sf/dinghies/gp/redshank/index.htm Annyival lesz nehezebb megcsinálni, hogy ezt gyári kittben árulják, csak össze kell rakni, nekem viszont ki kell találni a szabásmintát. Kaptam számítógépes koppintást a palánkok szabásmintájára korábban abraxastól, majd meglátom menet közben, hogy mennyire működik.

  Kész mind a négy  darucsörlő és az összes apró alkatrész. Holnap ha nem jön közbe semmi fel is szerelem őket. Azért vagyok ilyen óvatos a tervezéssel, mert mára gondoltam befejezni, de ma is közbejött valami, egész pontosan valakik, délelőtt beállított a "kisemberfamilia" Deni kutyával az élen, úgy hogy abba is hagytam a melót, csak pofáztunk, meg kutyasétáltattunk, meg ettünk-ittunk, meg elmentünk fagyizni, szóval "angolszombat". (a legszebb tengerészkifejezés) . "B" hozott kölcsönbe egy ilyet http://www.armutato.hu/?action=product&productId=119311 amivel a videorekorder SD kártyáját be tudom olvasni a laptopba. A jövő héten keresek valami ilyet valamelyik boltban. Harpi 4 felajánlott egy 4 literes kuktafazekat, egyúttal azért is elmegyek, ezzel együtt, ha valakinek lenne egy 6 -8 literes, az továbbra is érdekel, mert minél többet tudok belerakni annál egyszerűbb lesz a fatelítés. Ráadásul a righez a shottok csigái sokkal nagyobbak lesznek mint a 10-es fallokéi amiket idáig csináltam. (meg még fogok is vagy 20 darabot) A nap végeztével kiültem a hajóorrba egy mérőszalaggal, meg papír-ceruzával és még sötétben is törtem a fejem a megfelelő horgonyrögzítésen, láncterelésen (képtelen vagyok úgy kitalálni valamit, hogy azonnal ne csináljak skicceket), nem mondom, hogy egyenesbe vagyok a dologgal, mert nem egyszerű jó megoldást kitalálni. Jónak nevezek minden olyan konstrukciót, ami egyszerűen működik, minél kevesebb benne a mozgóalkatrész, nem tud elromlani és könnyen kis erővel lehet működtetni. Bonyolult, sok mozgóalkatrészes megoldásokat könnyű kitalálni bármire bármikor. De mindig az egyszerűt a legnehezebb. Tipikus példa a Csonka fivérek első porlasztója. Valamilyen okból nem jutott eszükbe, hogy a benzint felülről vezessék az úszóházba. Addig eljutottak az ötlettel, hogy egy úszó szabályozza a benzinszintet a karburátorban, de bonyolult kilincsszerkezetekkel vitték át  a mozgást az úszó alá. Aztán később jött valaki akinek eszébe jutott, hogy az egész szerkezet felesleges, az úszó tetejére kell tenni a tűszelepet, ha felúszik zár, ha lesüllyed nyit. Vagy pl a bicikli hajtása. Régóta létezett a szíjhajtás mint erőátvitel és alkalmazták az eltérő tárcsaátmérők segítségével való fordulatszám és nyomaték áttételt is. De a kerékpárokon mégis az első kerekek átmérőjének növelésével és ezért rettenetes instabil szörnyetegek létrehozásával növelték a sebességet.

Most hogy visszakaptam a saját gépemet ismételten megpróbáltam a videokamera SD kártyáját lejátszani laptopon. A helyzet ugyanaz, mint antymix laptopjával volt, a fényképezőgép ötszázvalahány kB-os kártyáját felismeri és máris mutatja , a videokamera 8 gigás kártyáját csak megjeleníti a "sajátgép" oldalon amikor bedugom, de semmi más. Ha rákattintok az ikonjára (F meghajtó) akkor azt írja ki, hogy dugjam be a kártyát. De hisz bent van anyádat! Kihúzom, eltűnik az ikon, bedugom megjelenik stb, stb. Van valakinek ötlete, mert én maradik a hajóépítésnél, GYŰLÖLÖM ezt a szarozást, hogy SOHA SEMMI sem működik ebben a szép új PC világban.

20:30 Ma délelőtt elrobogóztam a "városba" ügyintézni. Többek közt bementem a Vodafonehoz, mert kibírhatatlanul lassú esténként a Tmobile-os netem. Amúgyis elegem van már belőlük, a múltkorjában már részleteztem az okokat, csak lusta voltam foglalkozni vele, de most már elszántam magam rá, hogy kipróbálok egy másik szolgáltatót. Ha beválik, felmondom a jelenlegi szerződésemet. Ez most a tesztüzem. Egyelőre új söprű jól seper gyors mint a villám. Alighanem nem élek az egyforintos eszköz lehetőséggel, mert ehhez két év hűséget kell vállalnom, inkább megveszek egy olcsóbb eszközt és nem veszem igénybe a három hónapos 2250 ft-os díjkedvezményt, ezzel ugyan vállalok plusz tizenvalahányezres költséget, viszont nem kell harmincvalahányezret fizetnem, ha felmondom a szerződést idő előtt. Mindezt persze csak akkor, ha jobban muzsikál a cucc mint a Tmobileé. Ha nem akkor kedd este 8 óráig következmény nélkül vissza tudom adni és megszüntetni a szerződést.

Azt hittem csak beugrok az OBI-ba és kapok gombelemet a zsebszótáram memóriájába, de el kellett robogjak a szakboltba a Katona József utcába. Ilyenkor jó, hogy van ez a benzinkecske, csak sitty-sutty és már a város másik végén vagyok. A szótárt azért kellett "újrapoweizálni", mert vagy 6-8 éve állt kikapcsolva, még valamikor akkor használtam utoljára amikor dolgozó ember voltam (nem úgy mint most henye nyugger). Kölcsön kapptam ugyanis "T M"-től  ezt a könyvet http://www.reviewsofbooks.com/bounty/, lesz most olvasnivalóm egy darabig, angolul azért jóval lassabban olvasok mint magyarul. (Na nem vágok bele még egy könyv kiadásba, bármekkora kedve is lenne harpi 4-nek lefordítani!)

Azért volt hajómeló is, délután folytattam a darucsörlőket, keményen hajtok, ki kell használni a jó időt a deckmunkákkal. Kössz az ötletet a kuktafazékkal a fatelítéshez, most sajnálom igazán, hogy két vagy három éve kidobtuk a régi 6 literes aluminium kuktafazekat (meg a kisebbet is), hogy sokkal szarabb olasz rozsdamentesre cseréljük, most milyen jó lenne a blokkokat meleg olajba merítve kompresszorral megnyomatni benne. Nincs valakinek elfekvőben egy méretes kuktafazeka?

 Felraktam a patkányriaszót. Így néz ki. Fogalmam sincs mekkora a hatókörzete, arra az oldalra raktam amelyik a ponton felé néz. Meglátom mit tud. Azért a csapdát is beélesítettem. Tegnap este elsült, de patkányt nem fogott. Vérnyomok nincsenek, lehet, hogy nagyon óvatos volt az állat, esetleg a csapdát állítottam túl érzékenyre és magától csapódott le.

Az első csörlő a daruszáron már működik, ez a hajó elején van jobb oldalt, mert a horgonyt így nem kézzel kell majd a helyére a görgőre helyeznem holnap, hanem  a daruval kényelmesen kifordítom  a víz fölé és csak beillesztem a láncot a helyére, aztán ráengedem a horgonyt és felhúzom a helyére a lánccal és a horgonycsörlővel. Nem boszorkányság, technika!

Délután éppen telefonálok a decken amikor boldogan rámront Deni kutya! Jöttek Balázzsal meglátogatni bennünket. Abba is hagytam a munkát és elmentünk sétálni. "J" délelőtt kifogott pár teniszlabdát a Dunából,  a kutya mindjárt boldogan rágta szét az egyiket. Aztán csak ültünk a fux tetején és beszélgettünk meg bámultuk az evezősöket. Jött egy sárkányhajó is nagy dobszóval. Sötétedéskor elpakoltuk a szerszámokat, búcsút vettünk "Deniéktől" és hopp már zuhanyoztam is, most meg vacsora és pihenés. Azért (is) csodálatos dolog hajón lakni és dolgozni, mert az ember munka végeztével hamar "otthon van", nincs közlekedés és az ezzel kapcsolatos időveszteség meg macera.

Most mondja a TV híradó, hogy magyargyalázás miatt visszavonták Kertész Ákos díszpolgári címét. Aztán azt is mondja, hogy leszerelték a beteg gyerekek segélyezésére kihelyezett ívóvízautomatákat, mert a becsületkasszába csak az emberek 38 százaléka dobta be a pénzt. Úgy tűnik Kertésznek 62 százakékban igaza volt.