Hogyaza...! A blog. hu új admin felületet talált ki, megpróbáltam nem tudom elmenteni amit írtam. Még szerencse, hogy éltem a gyanúval és egy mondat után megpróbáltam menteni és visszanézni, eredmény semmi.Egyelőre amíg nem teszik kikerülhetetlenné maradok a réginél. De utálom ezt az örökös szoftveres támadást!
Na ígéretemmel ellentétben mégis van ma blog, meglepően jó itt Ráckevén a mobil kapcsolat. Reggel épp reggelizünk, amikor telefonon hív Kenedi Andris régi Vízügyes vitorlázó klubtársam és azt mondja menjek a portára, mert hozott nekem egy hajókürtöt, de nem ér rá bejönni vele a hajóra, mert megy melózni. Na mondom befejezném a reggelit, de hagyja a portásnál. Kiszaladtam érte még indulás előtt és ott volt egy remek trombita olyan a hangja mint a Quien Marynek. Pontban nyolckor "J" eltaszította a hajót a pontontól és elindultunk. A hajó kissé úgy néz ki mint amikor a vándorcirkusz összepakol.
Autógumi pufferok elől,
gumicsónak és bogrács hátul.
és az autójából Amapola szól a Mantovani együttes előadásában. Az a kis izé ott a tábla tövében ő, "J" nem hajlandó a gépen a zoomot használni, mert azt mondja, hogy nem látja szemüveg nélkül, hogy mit is csinál, szemüveg meg sosincs kéznél olyan ami jó lenne. Bár szerintem inkább az a baja vele, hogy túl sok a gépen a gomb. 
meg egyéb horgász menedékhelyeket .
Amikor mondtam "J"-nek, hogy kormányozzon nem igazán akart kötélnek állni,
pedig csinálta már és nagyon ügyes volt, de mindennel úgy van, hogy amoikor én csinálom intenzív kritikát nyilvánít, de amikor mondom, hogy csinálja ő, akkor villámgyorsan visszavonulót fúj. Na de nem úgy van az, ráparancsoltam és annyira belejött a kormányzásba, hogy csak ebédkor volt hajlandó abbahagyni.
Volt másik integető is, egyszercsak Sün 77 állt a parton 
Szigethalom egykori hajóállomáson (valaha menetrend szerint közlekedő kishajójárat volt errefelé), megközelítettük annyira, hogy a mellette működő optimista horgász összes cájgját sikerült felszedni a fenékről, nem tudom mit gondolt egy ekkora hajó merüléséről ( és akkor Amapola 1,10-es merülése még csak nem is nagy), de bent hagyott mindent a lében, pedig látta, hogy arra közelítünk.
.jpg)
A találkozásnak a túlpartról szemtanúja volt Szőke Felicián a "Nagyhajók a Kisdunán" blog szerzője és meg is örökített bennünket ahogy üdvözöljük egymást.
A taksonyi hídról is megörökített minket, pedig mi nem is vagyunk "Nagyhajó a Kisdunán".
És a nap fénypontja,
megérkezve és kikötve a Vizára. Szemben előttünk a ráckevei híd. Ez is Felicián fotója.
Persze még egy csomó fotót csináltunk madarakról, vad- és szelíd evezősökről, de leragad a szemem, nincs már lelkierőm blogot szerkeszteni, jóccakát mindenkinek és mégegyszer köszönöm a sok Emailt, blogbejegyzést, telefont. Elnézést, hogy csak így és nem személyesen válaszolok mindenkinek külön külön, de túl sok lenne, mert hálistennek rengetegen vagytok.
