Ma ilyen itthon matatós nap volt. Én végre szétszedtem az olvasólámpát ami már régóta nem világított, de igazából nem nagyon kellett használni idáig, mert nappal még bejött a fény, este meg a nem messze tőle lévő fénycsőarmatúra elég volt. De mostanában hamarabb sötétedik és az asztalnál rajzolgatok, olvasgatok, kevés a fény. Megállapítottam, hogy a kapcsoló a rossz, kinéztem a neten, hogy van egy villanyszerelő alkatrészeket áruló cég az Árpád u. 46-ban, nekiindultam. Na kiadós séta után egy magas kerítéssel lezárt családi házhoz jutottam, boltnak se híre se hamva, csengőre senki nem jön ki, szóval valaki kitalálta, hogy csinál egy boltot, belevágott, regisztrált, netre rakta magát aztán meggondolta. Végülis jó nagy kerülővel a belvárosban találtam boltot és kapcsolót, ki is cseréltem, ismét van világítás a szófa felett. Aztán szekrényajtót szereltem, polcot igazítottam, téli-nyári ruházatot cseréltem, a nyáriak mentek a hálóba az ágy alá, a téliek jöttek elő a készenléti szekrénybe, ilyenekkel telt a nap.
"J" délelőtt kelkáposztafőzeléket főzött, de annyira visszakapcsoltunk az evéssel, hogy csak levest ettünk és a főzeléket a maradék marhapörkölttel vacsorára ettük. Ma délelőtt Bélával beszélgettünk, ő a Viza én az Amapola deckjén a régi tengerészes dolgokról. Most, hogy elmúltak az évtizedek, elmentek a ruszki katonák régen és nálunk is változott a világ, azt mondom át kéne már lendülni a régi sérelmeken. Megmondom konkrétan miről is beszélek. Onnan indítok, hogy különösen manapság sokaknak piszok nagy nemzeti büszkeség feszíti a mellkasát, hogy micsoda tökös népek voltunk mi magyarok, mekkora dicső múlt áll mögöttünk, mi uralkodtunk szerben, románon, horváton, a buta tótok, szőröstalpú mócok, kutya szerbek mind alattvalók voltak a Nagymagyarországban. Nos ha mi ennyire büszkék vagyunk a fegyverrel vagy csellel megszerzett magyar hegemóniára, nem sok erkölcsi alapunk van mondjuk az oroszok Nagy Sándor óta töretlen terjeszkedési politikáját bírálni. Viszont egy dolgot tudok, tudunk mi régi tengerészek. Ha bármi segítségre volt szüksége magyar hajónak idegen kikötőben, főleg ha szovjet építésű hajó volt amivel problémánk akadt, mindig számíthatott bármely szovjet hajóra. Az oroszok azt kell mondjam testvérként bántak velünk, adtak amijük volt, szakemberük átjött segíteni. Ugyanezt soha holland, német meg nem tette volna, ott már minden akkor is a pénzről és a másik szorult helyzetének kihasználásáról szólt. Piszok büszkék vagyunk szép, koszos, rendetlen, fegyelmezetlen, erőszakos, irigy, ellenséges, tolvaj néppel teli hazánkra. Tegnap szóba került "G F" útja a Tarnával Tiszalöktől Ráckevéig. Ugye ehhez le kellett menni a Tiszán Titelig, onnan meg fel a Dunán idáig. Nos a kutya szerbeknél minden hajózási jelzés világító festékkel lefestve, karbantartva, rend mindenütt. Mohácsnál belépve a magyar szakaszra minden bója barna színű, merthogy a rozsda ami látszik piros és zöld jelzésen. A Vízügyet az az idióta mozgalmár Illés Zoli uralja, hülyébb kecskére nem bíztak még káposztát soha. Nekem nagyon úgy tűnik sikerrel utasítjuk magunk elé Európa valamennyi nemzetét, mindenben utolsók leszünk, szégyellem, hogy ez a hazám.
