Ahogy boldogult anyám szokta mondani, "foga van az időnek". Mármint az időjárásnak, a hőmérsékletnek. Ő megélte gyerekként, fiatal felnőttként azokat a nyomorúságos időket (a hülye hobbimagyar fiatalok mostanság igen sztárolják), amikor nem volt rendes ruhájuk cipőjük és a hideg belemart a testükbe. Szóval szégyenszemre be kellett fűteni, mert fáztunk idebent. De a reggel gyönyörű. A tegnapi rút vizenyőt szikrázó napsütés váltotta fel, idebent a melegben szép az élet, ha meg majd kimegyünk a "csittába" (Temtom, Harpi 4, meg ha még van tengerészolvasóm emlékeztek még a régi tengerésszólásra?) beöltözünk téliesbe, hálistennek nekünk van mibe. Csak az a szokatlan, hogy nem a hajó jobb, hanem a baloldalán lévő ablakokon árad be a finom napsütés. Mindegy nekünk, csak süssön! Szóval ismét egy gyönyörű napnak nézünk elébe.
21:48
Kis hajónk a Viza oldalára kötve, mögötte a Balabán hajó, helyi híresség. Átvágtunk a városi parkon a Savoyai kastély előtt és a Kossuth utcán mentünk a belváros felé. 
A valaha valószínűleg egységes, zárt beépítésű utcai front házsora mára elég vegyes képet mutat. Régen leginkább a régi Óbudára hasonlíthatott, alacsony ablakos, főleg vályogházak (egy levert vakolatú házat láttam az Eötvös utcában tegnap, ha vakolat van rajta bizisten nem hittem volna vályognak), ma már alig van belőlük, ha elmegy egy kakas az ablak alatt, a bent lakók azt hiszik vonul a legújabb Jobbik kosztümös csapat.
A régi házak nyilvánvalóan még a társzekerek által használt út rezgéseire voltak tervezve , alapozva,
minden fal reped, hullik a vakolat,
.jpg)
pedig van néhány csinos, máshol nem látható díszítés, épületelem a házakon.
A régi moziépület (legalábbis annak nézem) is elég romos.
Ha nekem ilyen szép régi kapum lenne, egy kicsit jobban tartanám karban. Bár ha kihalnak a gazdák, jön majd valami újgazdag csirkefogó és kicseréli egy modern OBI termékre. ("J" ruházatán látszik, hogy ellentétben a tegnapi nyárral ma már tél van)
Ez ugyan nem a mai "minimal art" (olyan mindegy milyen, csak szép ne legyen) de
nekem meg kicsit túl cifra (fene a gusztusomat, nekem semmi se tetszik), itt is állhatott valami régi ház ás az új tulajdonos akart helyette valami ütőset. Ez lett belőle.
.jpg)
Egy műemlék jellegű épület falán ez a remek tábla van.
Miután kiderült, hogy Ráckeve az egyetlen amelyik joggal viselheti az Árpádsávos lobogót, megörökitettem a Tűztorony épületét a piacra haladtunkban.
A piac akárcsak szerdán, a másik piacnapon (Tudtátok, hogy az egész országban szerda és szombat a "piacnap"? csak Budapest olyan zaklatott, hogy muszáj minden nap vásárolni? Én nem tudtam.) is zsúfolt árusokkal és vevőkkel. 
Egy halomban vannak a ruhások, cipősök, egyéb göncösök, ezeknél "J" mindent áttúr és néha megpróbál barátkozni dolgokkal, szerencsére sikerül lebeszélni róla.
A második kép azért érdekes, mert a háttérben magasló omladozó ház "J" korábbi papájáé volt (neki ilyenből is kettő van), ma szemmel láthatóan lakatlan, ez a hátsó front a Dunaparti piactérre nyílik, az első, a főbejárat a párhuzamos Molnár u. 3 szám. Ma itt egy ilyen házhely sokmillióba kerül, szerencsére az én arám boldogult nemzőatyja még idejében alkoholba fektette a háza árát, így megkímélt engem attól, hogy egy multimilliomos legyen a feleségem.
A ruhásoknál kiegészítettük a zoknikészletünket, a szerszámosoknál fúrógépbe fogható ráspolyt és a kuktafazék nyomás alá helyezéséhez szükséges pneumatika csatlakozót vásároltunk.
A piacsor másik felén a kaják vannak, gyümölcsöt vettünk és a pecsenyésnél sült tarját lakmároztunk mustárral, friss foszlósbelű ropogós héjú kenyérrel, a látványt nagyjából tudom mutatni, az illatát és ízét sajnos nem tudom prezentálni.
Aztán hazatértünk hajócskánkra. Időközben ismét befelhősödött, de eső szerencsére nem esett, kivéve azt a pár cseppet, ami akkor esett amikor jól megérdemelt délutáni álmomat aludtam. Az égbolt valami csodálatos volt. Szóval ilyet csak az lát akit nem vesznek körbe épületek. A vakítóan halványkéktől a kék és szürke valamennyi árnyalatát a feketéig magába foglaló hullázó, kavargó firmamentum, több mint 180 fokos panoráma a hajóról tekintve maga a csoda. Nemcsak lefényképezhetetlen (befog belőle az optika 30-40 fokot...), de leírhatatlan is.
Ha nem is dolgozom, így pihenősben, azért az agyam fűrészel, folyamatosan készülök már fejben a dinghi készítésre, ma délután sebtében kiszerkesztettem egy lehetséges változatot csak úgy gyakorlatként, még azt kell kiólumlálnom, hogy lehet ebből palánk szabási tervet csinálni. Amúgy ez a minta http://www.clcboats.com/shop/boats/wooden-sailboat-kits/eastport-pram/eastport-nesting-dinghy.html#line_drawings azzal a különbséggel, hogy nem lesz kettéfűrészelve.
