Hajónapló

Tegnap túlhajtottam magam Lehet valami ebben az öregségben. Hogy az ember két héttel a 80. születésnapja előtt talán már nem ugyanolyan mint 40 évvel korábban. Arról van szó, hogy amikor a nagy fa bedőlt a Dunába a hajó előtti stég bejáróját lerombolva, azt a kábelt védőcsővel együtt ami a parton…

J kitúrt a konyhából. Még nézni se igazán hagyta, hogy hogy csinálja a cseresznyés rétest, nemhogy belepofázni. Azt mondta, hogy most ez az ő dolga. Hát engedtem az erőszaknak. Ez már a második, az első szeletet már megettem A második tepsi sül a sütőben És itt a vége. Lehet estére már nem…

Hajnali 1:05 van és ez a Szent Iván éjszakája. Az e napon gyújtott tűzről azt tartották, hogy megvéd a köd, a jégeső, a dögvész ellen, termékenységvarázsló hatású, elősegíti a jó termést. Lehet azért kéne tüzet gyújtani, de ebben a hőségben semmi kedvem hozzá, inkább megyek aludni. Majd reggel…

Az ember azt hinné, hogy felkészült és tudja és csinálja. Hát NEM. Sokkal inkább "ember tervez, isten végez" ahogy boldogult anyám mondta volt... bár visszagondolva, ő inkább úgy szokta mondani "mindig b@szik valamit a kutya". De mondom sorba. Tegnap piszok meleg volt, meg baromira sütött a nap,…

  Szép nap volt a tegnapi... ma viszont valahogy olyan csüggeteg (tudom nincs ilyen szó, de nem izgat) vagyok. Öregségemre egyre inkább eluralnak a hangulataim. Talán mert lehullottak rólam a társadalmi elvárások-, a megfelelés kényszere és a lelkem szabadon csapong a pillanatnyi irányba.…

Sokan voltunk mostanság, Andi, J lánya Mikivel a férjével voltak itt nyaralni pár napot. Kifogták a hőséget, én még nem megyek be a Dunába, mert nekem még hideg, de ők lubickoltak.  Tegnap kihasználtam, hogy van kéznél plusz "erő", a megreparált dögnehéz napkollektort visszacipeltük a hajóra. Nem…

Az úgy van, hogy onnan tudom, hogy MÁR MEGINT ELTELT EGY HÉT, hogy fel kell tölteni a rendszeresen szedett gyógyszereim heti adagolódobozát. Mert nézem a soron következő napot, és JÉÉ, üres. Nem sokfélét szedek és ebből is csak a minimális adagokat, továbbá ez se mind "gyógyszer", inkább…

Némi töprengés után elcsomagoltam a -5°C-os hálózsákot, TALÁN mostanában nem lesz már rá szükség. (merthogy pár napja amikor vagy húsz fokot hűlt a levegő két óra alatt, szégyenszemre visszabújtam bele egy éjszakára) Ebből az alkalomból átköltöztem a hőszigetelt ajtajú szalonból a hátsó hálókabinba…

Ma hazahoztam J-t a kórházból. Egész jól összerakták. Némi sajgás még van, de majd használ az "itthon".

Szép nap volt a tegnapi. Ritka esemény, meglátogatott Kata lányom aki már negyedik éve él Németországban. Miután J kórházban van, csak én és a két kutya üdvözöltük. Megragadtam az alkalmat és befogtam segíteni a hajóra, én bebújtam a gépházba őt meg a szerszámok kintről adogatására szántam. Sajnos…

Tegnap nehéz napom volt. Kivételesen nem folytattam a kertben a dzsungelirtást, mert Juditnak sikerült beutalót szerezni neten  és telefonon keresztül a Péterffy neurológiára. Mert bár a Ketoprofén hatóanyagú tapaszok valamit segítettek, de a mozgás továbbra is erősen fájdalmas volt, így lépni…

Hirtelen robbant be a nyár. Felraktam a télikert áttetsző tetejére a nádszövet árnyékolást, mert anélkül kibírhatatlan odabent a hőség. Kicsit aggódtam, mert eddig ezzel mindig ketten létráztunk, manővereztünk, de J most hogy kiakadt a dereka használhatatlan. Alaposan átgondoltam és egyedül…