Reggel elkötöttünk a Vizáról és átálltunk a piac mellett kikötött Tarna nevű hajóra, ami az acélhajók építőjéé, Golenár Ferié. Kimentünk a piacra, vettünk kenyeret, kalácsot, zöldséget, gyümölcsöt, kolbászt, baromi erős óriás ruhacsipeszeket amikkel ragasztáskor össze tudom szorítani a dolgokat ideiglenesen (harmadik kéz), meg sikítóba darabolótárcsákat. Aztán áthajóztunk a Mihalik Péterhez, ahol csak beszélgettünk, ittuk a sört, megcsodáltuk Péter szép hajóját meg este megettük a gulyást amit Péter főzött. Nem voltunk túl sokan, Denivel együtt is legfeljebb ha tízen voltunk, ráadásul többen meg se várták a gulyást, pedig nagyon finom volt.  Már esti zuhanyozásra vonultam úgy fél nyolc után  amikor egyszercsak "J" kiabál a partról: "Megjött a Géza!". Az előzményekhez tartozik, hogy  Takácsy Géza egykori sárkányrepülő oktatóm ( http://www.xcontest.org/hungary/repulesek/reszletei:nagymagus2/30.5.2011/12:35 ), amúgy a Nagymágus nevű Európa 30-as tulajdonosa, szóval rendes hajósember felhívott korábban, hogy kilátogatna Amapolára kajakkal a Római partról. Miután megtudta, hogy Ráckevén vagyunk, egy kicsit tovább evezett, úgy 40 km-el, most ért ide sötétben. Közben vele ellentétben lemerült a telefonja, csak annyit tudtam elmondani éppen, hogy hol talál minket Ráckevén, de úgy gondoltam biztos visszafordul, mert ide csak sötétben érne le, bár ha visszafordul akkor meg haza. De nem számítottam rá, hogy megjön. Ő azonban vitézül kitartott, megérkezett, megette a gulyást, megitta a sörét, aztán máris indult vissza gyalog a HÉV állomáshoz, hogy még tömegközlekedni tudjon Pesten haza Rómaira. A kajakot majd mi visszük neki haza Amapolával, ha egyszer visszamegyünk, mert ha nem romlik el hosszabb időre az időjárás még csalinkázunk egy kicsit idelent, ha már lejöttünk.

Minden a legnagyobb rendben van, csak a horgászokkal van állandó problémám, itt mindenütt mindenki botokat lógat be damillal a vízbe én meg mint kezdő géphajós leginkább a manővereimre figyelek amikor valahová odaállok, vagy elindulok és legkevésbé se ügyelek az alig látható damilokra amik az utolsó pillanatban villannak meg előttem, vagy még csak nem is látszanak, mert a víz alatt vannak, csak abból kéne következtetnem rájuk, hogy ott arrébb a parton ül egy lassútekintetű egyén aki valamit tart a lábánál. Ma pl amikor "MP" felé mentem át egy keskeny szakaszon a Senkiszigete és a szárazföld közt már kifele haladtunkkor kiabált egy halgyilkos, hogy "Itt tilos átmenni". Hogy ezt honnan kellett volna tudnom?

A kommentek közt többen foglalkoztok a hajóm sebességével, a motor, a hajócsavar, a tolóerő problémájával. Nos amit én tudok az egy képlet. Vmax = négyzetgyök CWL szorozva  4,5 . Ez km/órában adja meg a sebességet. (csak "úszó" hajókra érvényes, azaz nem siklókra) A hajó elméletileg elérhető maximális sebessége ezek szerint kizárólag a vízvonalhossztól függ. Azaz a vízvonal az ami "úszik". Ha elérte a sebességmaximumot akkor semmiféle erővel se gyorsítható tovább, legfeljebb nagyobb hullám keletkezik, kiugrál a vízből, netán szétszakad  stb. Nos én úgy gondolom, hogy rendkívül fontos a test formája. Tehát nem mindegy, hogy mekkora a "gázolt" víz keresztmetszet. Nyilván sokkal nehezebb a 3:1 hosszúság:szélesség testarányú Amapola maximális sebességre való gyorsítása, mintegy 6:1 arányú scherenkreuzeré. A képlet alapján Amapola maximális sebessége nem egész 15 km/óra. Ehhez képest a 12 km/óra sebességmaximum nem feltétlen rossz eredmény, tekintetbe véve a testarányokat és a mindössze 50kW motorteljesítményt. Ha erre a motorra egy nagyobb átmérőjű, vagy menetemelkedésű  hajócsavart raknék, lehet, hogy még ezt a tolóerőt se érném el vele, mert alacsonyabb fordulaton is túlterhelné a motort. Ha kiszedném ezt a motort (nem fogom) és beraknék egy nagyobbat, nagyobb teljesítményigényű  hajócsavarral, lehet hogy képes lenne elérni ez a "trampli" test a vízvonal meghatározta sebességmaximumot, de annak hatalmas költség lenne az ára. Miután az üzemanyagfogyasztásom elég kedvezőnek látszik ezeken a fordulatszámokon, a motor meg remekül muzsikál, nem gondolom, hogy bármit is változtatnom kellene.

Más. tegnap mutattam egy képet a Szamosról, ami a haraszti komp mellett rozsdásodik. Ma ezt a képet kaptam a Kenedi Andristól. Biztos, hogy ez az a hajó (ha csak nem sorozttársa), megismerem a hülye formájú szivarról a fara alatt. Úgy tűnik a sorsa a Kisdunához kötődik. A képen a háttérben az akkoriban még nyilván fénykorát élő Nagyvásártelep mára elhanyagolt rommá silányodott csarnoképülete, mellette a farakodóval, szóval Amapola szülőföldje, ahonnan két napja elindultunk. Ez a szöveg állt a kép alatt: " Úgy tudom,hogy ez volt a BM vontatója. Előtte 1944-45 telén ez a vontató húzta azokat az uszályokat amik tele voltak emberekkel, hogy Őket az Óbudai  téglagyárban nyugatra vagonírozzák. A bátor hajós nép elvágta a vontatókötelet és útjára engedte az uszályokat. Sok embert megmentve. A háború idején a vontatót elsüllyesztette a legénysége és elsők között tették úszóképessé.   "