Lefestettem a vasakat kétszer-háromszor, minden szárad, holnap megy mind a helyére. Csináltam egy ólomöntő kanalat 2-es lemezből, azzal fogom összeolvasztani és formába önteni a Kisembertől kapott ellőtt légpuskalövedékeket, mert idáig a pontonon voltak egy tálcában, hogy a szél kifújja közülük a lőlap "papírkonfettiket". Amúgy jól lőnek az öttusázók, a legtöbbje fekete színű egyik oldalon, tehát 8-as körön belül volt a találat. Holnap nagy rendcsinálás, takarítás, fedélzetmosás lesz, majd összerakom egy kupacba a cockpitba ami kötelező felszerelés a vizsgára kell, hogy ne hétfőn reggel kelljen innen onnan mutogatni. Közben kiöntöm az ólompogácsákat, hogy az is menjen a hajófenékbe, aztán a maradék tűzön megfőzöm a blokkokat és ha az megvan megy a gumicsónak a hajó farára a darukra a helyére. Bejött egy váratlan probléma, valahogy elszabadult a bólya ami a mederbe lerakott horgonyomat jelezte és a lánc végére kötött kötélre volt kötve. Ez azért érthetetlen, mert nekem még nem volt olyan csomóm ami magától kioldódott...alighanem valamelyik jóakaratú evezős oldotta le a kötél végéről az olajos kannát. Én észre se vettem, de "J" amikor délután kijött a deckre felkiáltott, hogy "Ott úszik a kanna!" Próbáltuk csónakból kitapogatni csáklyával a fenéken fekvő láncot, de nem sikerült. Holnap kell csináljak valami köracélból egy "fentőt", egy olyan négyágú horgonyszerűséget amit a fenéken vonszolva remélem beleakad a láncba, vagy a lesüllyedt kötélbe, ha az nem merült nagyon mélyre az iszapba. Ha nem sikerül, akkor lőttek a jó Danforth horgonyomnak és rajta a 30 m 10-es láncnak.
Délután elhatároztam, hogy megnézem a Parlament előtt a tüntetést, amit "D nap"-ként nagy csinnadrattával harangoztak be a szakszervezetek, mint a csúcspontját a már korábban megkezdett sorozattiltakozásnak a kormány politikája ellen. Azt mondták legalább 30000 résztvevőre számítanak. Aki rendszeresen olvassa ezt a naplót tudja, hogy nem szívelem a pillanatnyilag regnáló kormányt (aki meg nem annak mondom, hogy az előzőt se szíveltem), Orbánt meg különösen nem, nála jobban csak a pofámbahazudozó hasbeszélőbábúját a Szíjjártót utálom, de hát ettől a tüntetéstől a Viktorgyereknek nem lesznek nyugtalan éjszakái. Először is, ha a téren lábatlankodó ferdeszemű (és nem a kormányra néztek ferde szemmel, arra ott voltunk mi, ők valami távolkeletiek lehettek) turistákat is beleszámolom, jó ha voltunk tízezren. (Legutóbb '89-ben voltam itt tüntetésen, akkor úgy százezren lehettünk, betöltöttük az egész teret és lelkesen ordítottuk, hogy soha többé kommunizmust!) Aztán a résztvevők nagyrésze hozzám hasonló nyugger volt, szóval olyanok akik már csak annyit számítanak mint a naptáron a légyszar. Se hatalmuk, se beleszólásuk, se érdekérvényesítő, nyomásgyakorló (sztrájk) erejük nincs, zúgolódhatunk, de mi már csak a prosztatánk okán se csinálunk forradalmat, gyakorta kell menni hugyozni, a barrikádokon nem lehet annyi Toy-Toy WC-t elhelyezni. Mégaztánabb akárcsak én, mindenki eljutott odáig, amit a szónokok is nyomatékosítottak, hogy érezze, velünk alaposan ki van b@szva, a Fidesz vezére össze-visza hazudozott akkor amikor úgy nyerte meg a választókat, hogy nem lesznek megszorítások, mert attól, hogy másképp hívják a kormányintézkedéseket attól azok még azok, ráadásul aki csak egy kicsit tovább lát az orránál, az ezt észre is veszi, tehát külön bosszantó, hogy ezt hazudja a szóvivő a képünkbe, ráadásul demokráciáról, alkotmányról, mindenféle "megmentésekről" papol, miközben a visszamenőleges törvényekkel, antialkotmánnyal, a munka törvénykönyve kiherélésével, a klientúra nyomulásával, a kiforratlan ötleteléssel, a fontosabb pozíciók bebetonozásával, az alkotmánybíróság, a köztársasági elnöki pozíció, a média glechsaltolásával, a látszatkormányzással, a köztisztviselők megfélemlítésével mintha a korai Rákosi idők lennének szoft remixelve. De ennyi. Tudjuk érezzük. És? OK tízezren elmentünk tüntetni. És? Valahogy nem vagyok már az az ordítozó ökölrázó, lózungokat skandáló "mintatüntető". Csak leheveredtem a szépen ápolt fűbe, fejem alá tettem a hátizsákomat és vártam, hogy talán a szónokok valamelyike mond olyat amit érdemes meghallgatni, mutat valami kiutat, amire érdemes felkapni a fejem, netán tapsolni éljenezni, ujjongani. De nem volt ilyen. Mit kezdjen az ember egy olyan kérdéssel amit a szónok beleordít a világba, hogy "Hagyjuk e, hogy elvegyék a megszerzett jogainkat?" Erre a választ persze visszaordítja a tömeg, hogy "Nem hagyjuk!" Én meg azt gondolom, hogy nem a fenét. Mit tehetünk? Azt mondja a szónok: "Nem tűrjük tovább..." ezt meg azt, meg ilyeneket. Meg "Akarjuk e..." Persze hogy akarjuk. De ez csak duma. Nincs más út mint a demokrácia, azt meg a saját fazonjára alakította egy ördöngős felcsúti akarnok, mert a karriervágyát olyan ügyesen csomagolta nemzeti színekbe és az előző kormányzás olyan csapnivaló volt, hogy az MSZP-SZDSZ a markába lökte az országot és most azt csinál vele amit akar. Szívás. Lehet ugatni, morogni (persze csak annak aki nincs állami állásban) de reménykedni nincs miben. Az már csak hab a tortán, hogy pattogós Radetzky marssal indított a harcosok szakszervezeti képviselője Kónya Péter, ami jól hangzott, mindaddig amíg nem jegyezte meg, hogy ezzel a lengyel (??!!) indulóval bont zászlót a lengyel Solidarność mintájára alakuló magyar Szolidaritás szakszervezeti mozgalom. Régen gondolom (nagyjából sorkatonai szolgálatom óta), hogy a hivatásos katonák nem a kultúrában való jártasságukról híresek. Valamelyik civil szónok egy nemzeti kerekasztal alakulását is bejelentette, (ettől a bútordarabtól már egy cirkálón utazó főrang is sokat remélt) szuper, még egy dumafórum amit lebohócozhat a király. A szónoklatok közben elhangzott az "Orbán takarodj!" ütemes skandálása, nekem egy másik orbán, Orbán Ottó verse jutott az eszembe.
Utópiák, forradalmak,
kondérszámra dől a vér.
„A népnek minden hatalmat!”,
s jön új hóhér, új vezér.
Szóval kimentünk tízezren hőzöngeni, aztán mindenki elkotródott a vackába, kevesebb gondot okoztunk Orbánnak mint egy pattanás a seggén, az ország meg úgy megy befelé a burzsujdiktatúrába mint a sicc.
Ja, bocs..NEMZETI Burzsujdiktatúra. Ez a "nemzeti" az mint korábban a "népi" volt, szóval fosztóképző.
