Hajónapló

Végre nem kellett esőtől tartanom, így jelentősen haladtam előre. A ponyvához az alkatrészek ettől ( https://www.miederhoff.de/home/ ) a gyártótólgyártótól jönnek és nem messze tőlem a volt "Vörös Csepel" (alias Weiss Manfréd, alias Csepel Vas és Fémművek) területén üzemelő Sarolta Bellon ponyvásboltban kaphatók. Rengeteget spekuláltam, pontosan hogyan oldjam meg az acélszerkezeten a ponyvák rögzítését. Az oldalponyvák a helyükön vannak végre véglegesen, leengedve beütős patentok tartják  elől a szélvédő pereme és a szalon hátsó fal melletti lábon, de könnyedén feltekerhetők, ha éppen az kell. Fent a vízszintes szakaszon ( közel vízszintes, előre enyhén lejt a tető )pedig, miután teljesen leszedni nem kell soha egyszerűen felpopszegecseltem (illetve ha egyszer majd elöregszik simán lefúrom a szegecseket) nagy alumínium alátétekkel a popszegecsek feje alatt.  Sokat kerestem a hajón egy zacskó régi 20 fillérest, de valahova elkallódott, pedig azokból akartam alátéteket gyártani, így kénytelen voltam alu lemezből kivágni egy marékkal, pedig ha megtaláltam volna az érméket, miután egy alátét legalább két forint, ha nem több,  ezzel sikerült volna a tízszeresére  felértékelnem a forintot, azt hiszem ez egyedülálló lett volna a forint története során. Az első szélvédő immáron átlátszó, J meghámozta a külső-belső fóliát róla, egyszerűen FANTASZTIKUS, hogy csak úgy kilátni előre, itt pl. látható, hogy éppen a sárkányhajósok edzenek, de ilyenkor nem koptatják a sárkány fejét és farkát, azt csak ünnepélyes alkalmakkor szerelik fel. Edzésen dobos sincs, ha "gázt kell adni" a kormányos kiabál.

Ezt kaptam ma: http://index.hu/belfold/budapest/2012/08/10/kitiltottak_a_szallodahajokat_az_i._keruletbol/  Mit mondjak? Ez a tökéletes magyar abszurd. Alighanem eljutottunk arra a szintre, hogy gyakorlatilag a hülyeség használhatatlanná fertőzte a döntéshozás teljes rendszerét. Mi az ami kiveri a szemet? 1. Nincs olyan indok, háborút, elemi csapást kivéve, mely szükségkikötésre kényszeríthet egy többszáz utast szállító hajót. 2. Mi az, hogy az önkormányzat évi félmilliót kaszál egy kikötőért? OK, a kikötő üzemeltetőjének még egy sor komoly költséggel kell számolnia, egy rakás pénz a ponton fenntartása, biztos fizet az államnak még mederhasználati díjat, de hogy csak ennyit fizet a parthasználatért az gyanús. Lehet, hogy akit korábban megkentek az engedélyért annak kinyílt szeme? 3. Hogy pék f@szába lehet az, hogy Budapest kellős közepén nincs parti áram minden kikötőcönk tövében legalább 50 éve?? Hogy aki legutóbb a közműtervet elkészítette,  jóváhagyta nem ütött a homlokára, hogy "Gyerekek legalább három üres 200-as csövet rakjunk le 100 méterenként az aszfalt alá, hogy ha be kell húzni kábelt, vizet, gázt, internetet, megavénbánattudjamit ami még ki sincs találva ne kelljen bontani!" Ez az ország megérett arra, hogy az egyre divatosabb kelet felé orientálódás jegyében megvásárolja az egész csődtömeget valami okos kínai, esetleg a türkménbasi, (ez a rovásírásos hátrafelényilazó újungur szittyabetyár hobbimagyarságot nagy boldogsággal töltené el, ugye mégse a zsidók..) és elkezdje összerakni.

Ma befejeztem a doghouse acélszerkezetének festését. Halálosztó tegnapelőtti kommentjének hatására egy-egy tenyérnyi helyen meghámoztam kívül-belül  a védőfóliától az első és hátsó szélvédőket, nagy megnyugvásomra egyáltalán nem sültek rá a tűző nap hatására a polikarbonát lapokra (merthogy több mint egy hónapot tároltam az anyagot a tűző napon), könnyedén eltávolíthatók és remek a kilátás rajtuk keresztül, már előre kéjes érzéssel gondolok a télre, amikor majd csak bámulom a hóvihart az ablakon át és már csak emlék lesz, hogy mekkorákat szívtunk a korábbi sátor réseinek tömködésével. "J" olyan optimista, látva tökéletességre törekvésem, hogy még abban is reménykedik, hogy ha lezárjuk a sátrat még a szúnyogok se tudnak majd bejönni, na ebben én kételkedem. Viszont azt elképzelhetőnek tartom, hogy a sátortető fix részére két oldalt a padládák felett felgumizok moszkítóhálókat, melyeket leengedve lehetne nyáron kint aludni és a feltekert oldalponyvák alatt elalvás közben bámulni a csillagokat.

Na így néz ki az első szélvédő kívülről és belőlről. Itt is rajta hagytam a karcvédő fóliát.

Hálistennek enyhült a hőség mára. Éjszaka viharos széllel hidegség áramlott erre, reggelre helyreállt a normális nyári idő, ami azt jelenti, hogy végre lehetett fuldoklás nélkül dolgozni odakint. Persze csak a korábbihoz képest van hűvös, a fuxban odalent tegnap 45 fok volt, ma csak  35, a decken a 30 fok kifejezetten kellemes volt. Mindazonáltal még tegnap kész lettem az első szélvédő keretével és délután kettőre a helyére is tettük a polikarbonát lemezt. Ezután csak pihegtem az árnyékban a saját levemben ázva, 40 fok feletti hőmérséklettel megdőlt az évszázados hőségrekord. Ma reggel a bicikliutánfutó reparálásával kezdtem, megrepedt a műanyag láda a húzókánál, egy darab lemez és pár popszegecs segítségével ismét használható az eszköz. Nagyon bevált ez a pótkocsi, szinte napi használatban van, de hetente egyszer-kétszer biztosan. Aztán folytattam...volna a munkát a hajón, de olyan fáradtság tört rám, hogy hagytam a fenébe az egészet, ledőltem és elaludtam olimpianézés közben, csak ebédelni keltem fel,de aztán tovább aludtam, csak akkor nyitottam ki a szeme amikor J felébresztett, hogy magyar versenyzőt mutatnak. Csak késő délután folytattam a melót, lecsiszoltam a leműanyagozott tetőt, felcsavaroztam az alsó profilokat amik az új leműanyagozott tetőelemekhez rögzítik a szélvédőket a háló kabin és a szalon tetején. Ha nem jön vissza megint ez a trópusi hőség, talán lehet majd végre normális körülmények közt dolgozni.

Ma délelőtt elbicikliztem a szomszédba a tojásnagykerbe. Miközben a tojásokat pakoltam a tálcából a kereskedő mesélte, hogy 30000Ft-ra büntette a rendőr, mert a zebrától 5m-en belül állt meg (régen tanultam a KRESZT, de én úgy emlékszem, hogy csak akkor parkol valaki, ha otthagyja a kocsit), de amikor látta, hogy ott van a rendőr, már ment is volna tovább, tehát ki se szállt, de ez nem számított, kapta a csekket. A másik történetet tegnap mesélte a büfés Misi. Tiszatúrán voltak kenukkal. Kinézték maguknak a Túrt, hogy ott szállnak vízre, valaha 2m-es hajózható víz volt ott, majd elérve a Tiszát (ott ahol a kis Túr siet beléje, mint a gyermek anyja kebelébe) azon mennek lefelé. De hát változnak az idők. A Túr hajózhatatlan az uszadékfák miatt. Ugyanis a helyi önkormányzat előkapart valami rendeletet, mely szerint a lakosság csak 2000Ft/m3 áron szedheti ki és szállíthatja haza tüzelni az uszadékfát. Miután pénze senkinek sincs, a fa ott rohad bele a folyóba. Akinek meg talán van pénze, az 3000-ért megrendeli a fát, amit ellopnak neki az erdőből. Nekem nagyon úgy tűnik, hogy élén az állammal mindenki "feladta". Aki a karmai közé kerül azt megpróbálja lehúzni amennyire tudja. A jövőkép továbbra se fejlődésről, innovációs elképzelésekről, kitörési pontok kereséséről szól (nemzeti együttműködésről?) , hanem arról, hogy a másik fuldoklót hogy tudja maga alá gyűrni, hogy pár percnyi levegőhöz jusson. Valami pánikhoz hasonló jelenség ez, a tervszerű cselekvést önző, ösztön diktálta, vadállati automatizmusok váltják fel, az erős fennmarad a gyenge elpusztul. A természetben ez működik..egy darabig. De a társadalomnak az egységben van az ereje, nem abban, hogy atomizálódik, mindenki magának kapar, mindenki mindenki ellensége. Az ember aki soha nem hazudik nagyon helyesen látta, hogy nem homokra épít akkor amikor a hatalmát a belső ellenségeskedések iránti össznépi igényre alapozza. Most aztán így maradtunk egymás torkára szorított kézzel...

Dörög, villámlik, hol szemerkél, hol eláll, hol beborul, hol "veri az ördög a feleségét". Tegnap is ijesztgetett, de sablon után kivágtuk az első szélvédőt polikarbonátból és próbálgatva utánjavítgatva pontos méretre munkáltam. Leszabtam a keretek alu profilját és ma a jobb oldalon fel is popszegecseltem a keretre illetve a szalon tetejére. Meg kell mondjam nehezemre esik a munka a hőségben, 38 fok körül mozog odakint még árnyékban is, de sokat kell a napon is nyüzsögni, néha ott tartok, hogy lefekszem, mert elfogyott az erőm, de azért persze csak hajtok tovább. Tegnap leműanyagoztam kívülről a szalon tető deklit ahol korábban a tolótető volt, mostmár eshet rá az eső, még majd kicsit glettelni, csiszolni és festeni kell, de az már nem olyan ijesztő dolog, ha lesz egy nap amikor nincs sürgősebb dolog és tutira nem eshet az eső megcsinálom, nem olyan mint amikor minden kitakarva két napig, hogy lehessen haladni és elkezd felhősödni az ég.

Délután a lányomnál voltam robogóval, kerestem valamimet a pincében a kacatok közt, de már nem találtam. Viszont elpárásodott szemmel nézegettem ifjúkorom egyéb kacatjait, például huszonéves koromban lelkes fotós voltam, magam laboráltam a képeimet, ott egy csomó negatív, meg tán diák is...kidobjam..? Majd kidobja valaki amikor én már nem leszek. Mostanában sokat gondolkodom a "hogyan tovább"-on, meg azon, hogy tulajdonképpen mennyi van még hátra. Valaha úgy képzeltem, hogy "majd ha megöregszem", rendezgetem csendben a régi dolgaimat, rendszerezve hagyom hátra magam után, ehelyett folyamatosan új dolgokat csinálok. Hogy jön el így a "békés öregkor"? Meddig élhetek úgy, mint most, hogy "mintha rám nem vonatkozna az idő"? Pedig van valami latin mondás, ami magyarul úgy szól, hogy "Mindenek felett az idő az úr!". Nagy igazság. A napokban olvastam valahol Tacitus mondását: "Túléltük Nérót, Tibériust és Caligulát, de közben eltelt az életünk." Hát én? Túléltem (anyám hasában) Szálasit, majd Rákosit, Kádárt, a gengszterváltás valamennyi hülyéjét, reménykedem, hogy ezt a legutolsót is túlélem... és hát az van, hogy "ennyi volt"? Francnak kell nekem a régi kacatok közt turkálni.Olyan pocsék kedvem lett tőle.

Ma is hőségrekord, vagy aközeli idő volt (estére az egésznapos izzadástól a saját szagomat nehéz volt elviselni és zuhanyozáskor olyan lé jött le rólam, hogy virágot lehetett volna ültetni bele) , de azért oda kellett figyeljek, mert volt egy zivatar is. Szerencsére időben sikerült leponyvázni. Helyén a szalon lejárati tető, egy részét már le is műanyagoztam, most már olyan nagyon nem tud velünk kiszúrni az idő, bár persze megnehezíti a munkát amikor időnként villámgyorsan el kell pakolni és mindent letakarni. Rengeteget számít a gyakorlat, a hálókabin tetejével több mint egy hétig tartott az a munka amit most a szalonnál két nap alatt lezavartam.

Nagyjából rendbejött a derekam. Végülis a doghouse projekttel nem nagyon tudtam volna egyébként se haladni, mert minden nap, vagy éjjel esett az eső valamennyit, ehhez pedig ki kell takarni a cockpitot. Tegnap megjelent T és hozta a szivattyútörmelékeket, meg azokat az alkatrészeket amiket Angliából kapott hozzá, persze nem stimmelnek a dolgok igazán, 30 év nagy idő, azalatt mindenki kihalt aki ezt a típust személyesen láthatta, egész nap kínlódtunk a szétszereléssel, igazán átütő siker nélkül. Két belerohadt csapágyat próbáltunk kiszedni a csapágyházból.... az egyiket sikerült Bosch kővel elköszörülni és eltörve kipiszkálni, de a másodikba beletört a bicskánk, akarom mondani a köszörűnk. Közben összevissza autóztunk a többi alkatrészért, szóval nem volt egy túl sikeres nap, olyan 30 %-ig sikerült a probléma megoldásában előre jutni. Mára már száraz időt jósolt a meteorológia illetve az elkövetkező kettőre is, ezért nekizuhantam a munkának, most itt állunk égre nyíló szalonnal ( a második tolótetőt is eltakarítottam), bár J befüggönyözte, hogy legalább a szúnyogok kint maradjanak. 

Nagynehezen sikerült úrrá lennem az elpakoláson. J kissé lazábban állt hozzá a dologhoz, amikor már nagyon szekíroztam, hogy elpakolhatná végre a nagy tömött táskáját a cockpitból, egyszerűen elrejtette az ágya végébe. Viszont kijött a lumbágóm. Már tegnap este éreztem, amikor elbicikliztünk a Tescoba a kambuza feltöltésére, ma elég kínlódva kerekeztem ki a piacra zöldség-győmülcs-kolbász-sültszalonna-tepertőbeszerzésre. Vissszafelé kétszer belevágott a villám a 4-es 5-ös csigolyaközbe, jobbnak láttam nem erőltetni a dolgokat, ilyenkor egy megoldás van, feküdni, mint darab fa 3-5 nap alatt elmúlik. Régen kínlódom ezzel a bajjal, 25 éves voltam amikor először előjött, olyan 40 éves koromban megoperáltak gerincsérvvel, az sokat javított, de nagynéha azért előjön, mint most is. Szerencsére éppen olimpia van, nem unalmas a fekvés, az összes közvetítést végigdrukkoltam. Majd elfelejtettem, Horvátországban a kikötőben találkoztunk a Mihalik Péterrel. Legalábbis a horvát alteregójával. Annyira hasonlított rá, hogy alig tudtam megállni, hogy meg ne szólítsam. Lehet, hogy unokatestvérek?

,Pfhúú.... Iszonyatos a rendetlenség a hajón, kupacokban a motyó, kaja semmi vásárolni kell menni, de én azért irkálok amíg J kávézik. Szóval az a helyzet, hogy kaptam egy visszautasíthatatlan ajánlatot. Dr Rácz Tamással még  a Bisset könyv kapcsán és e blog nyomán ismerkedtünk meg pár éve. Van egy hajója Horvátországban. Ez az. Pár hete felhívott, hogy nincs e kedvünk kimenni vele pár napra a hajóra kicsit vitorlázni, meg éppencsak annyit szerelni, hogy ne legyen nagyon unalmas a hajózás. Visz-hoz autóval, szóval volt kedvünk hozzá. lindultunk 15-én hajnalban és este már az Adria kellemes langyos vizében úszkáltunk, ami az utazás (meg az azt megelőző hetek hősége)  után fantasztikus volt. Nagyon rámfért egy kis pihenés, mert amit írtam a fáradtságról az teljesen igaz volt, csak azt nem írtam a tegnap részletezett okokból, hogy nem Amapolán pihenek, hanem a Varunán. Varuna egy szigeten áll kikötőben, ide Zadarból mentünk komppal.

Ez olyan másfél óra, onnan még kicsit autózni kell. A komp magas fedélzetéről remek kilátás nyílik Zadarra, meg a kikötőben álló böhöm luxushajókra, manőverező vitorlásokra, de hamarosan mi is "igazából" hajózni fogunk!

16:26 Zuhog kint az eső, folytatom a blogot. Egyelőre 3:1-re vesztésre állunk a cuccokkal folytatott csatában. Minél többet elpakolok annál több jön elő olyan ami nem is volt velünk az Adrián. J teljesen feladja időnként, egyszer azt kiabálta sírós hangon, hogy "Elegem van, vissza akarok menni!!" Kétségtelen, hogy ha nyakig bent van a tengerben akkor érzi magát igazán jól. Én már vacogtam, de őt úgy kellett kiimádkozni a vízből. De félre a nyafogást nézzük mi volt aztán, hogy megérkeztünk a szigetre. Én mindenáron be akartam menni a tengerbe lemosni az egésznapi (meg az előző kétheti) fáradságot. persze amikor már a fürdőlétra tetején volt a lábam elkezdtem félni, hogy milyen hideg lesz a víz, de ehelyett szinte meleg volt, egészen megdöbbentett, szerintem volt vagy 26-27 fok. Mindjárt kiment belőlem minden ami rossz, csak élveztem a víz simogatását, a csendet és nyugalmat. Másnap körbenéztünk a hajón.

Itt láthatók a képek a belső terekről. Varuna úgy 30valahány éve készült  azt hiszem a USA-ben, minden szempontból prámiumkategóriás hajó volt, újkorában valami 270000 dollár volt az ára ha jól emlékszem T elbeszélésére. Ő is ilyen retro lelkű ember mint én tehát ilyen oldtimer hajóra vágyott, ezért volt képes a neten kikutatni ezt a hajót és elmenni érte Kanadába megvenni, persze már az eredeti ár töredékért vásárolta meg, mert hát a 30 év azért eléggé árcsökkentő tényező. És itt következnek a gondok. A gyártó mindent belerakott a hajóba ami az adott korban szem szájnak ingere volt, minden minőségi és borzalmasan bonyolult.

Én mindenesetre javasoltam kiírni a gépházajtóra, hogy  "Mensch wenn du diesen raum betrittts, dann lass alle hoffnungen drausen!"( Dante Pokol nemtomhanyadik szín," Ember ki itt belépsz hagyj fel minden reménnyel!) Rejtélyes csövek kanyarognak a zsúfolt gépházban, minden szerelhetetlen, hozzáférhetetlen, áttekinthetetlen  és bonyolult. Bár van egy hatalmas vastag service manual a hajóhoz, de ha valami kell, az pont nincs benne. T amikor megnézte az addig csak a neten látott  hajót miután benézett a gépházba, azonnal 20000 dollárral  csökkentette a kikiáltási árat, amit Bob a tulaj szomorúan tudomásul vett. Ezután megvásárolta és elhozta az Adriára, ahogy az akkor először felhúzott és most fóliatakaró alatt pihenő magyar lobogón mutatják a feliratok. Sajnos a magyar hatósági előírások miatt végülis a hajó USA lobogó alatt hajózik, merthogy azoknak a mienknél komolytalanabb és tengerhez kevésbé értő hajózási hatóságai nem tartanak igényt rá, hogy ötévente megnézzék egy rakás pénzért, hogy nincs e lejárva a mentődoboz dátuma, meg van e pecsét a tűzoltó készüléken, ami igazolja, hogy valóban zöldben áll a mutató. No szóval hála az eltelt éveknek a hajón sorozatban jelentkeznek a valaha minőségi alkatrészeken az elhasználódás, illetve az elmúlás jelei. T ezt valami felhőtlen optimizmussal kezeli, én  egy mérföldet nem mennék addig a hajóval, ameddig minden rendszert cafatokra nem szedtem és így meg nem ismertem, minden kopó alkatrészt ki nem cseréltem, fel nem újítottam, de hát mindenki másképp csinálja. Szóval első nap elkezdtük felrakni azt a darut a farkorlátra amit T itthon csinált a gumicsónak motorjának a gumicsónakba süllyesztése megkönnyítésére. Merthogy egy hatalmas motor van a csónakhoz, szükség esetén az egész hajót elviszi, de erőművész kellene a felszereléséhez. A motorhoz volt egy "hám" amivel a darura lehetett akasztani, de előző generációk szétbontották és azóta nem sikerült rájönni hogy is kell befűzni, ezt J segítségével sikerült megoldani, 1:0  a javunkra, büszkén is mutogatjuk a fényképen. A daru korlátra való szerelését is megoldottuk, ez már nem ment olyan könnyen, mert hiába mér ki az ember mindent a hajón, a műhelyben készítés közben állandóan próbálgatni kellene, ez még nekem is probléma, hát még T-nek akinek a műhelye Pilisszentlászlón van, míg a hajó ugye...De némi szolid sikitózásá és  nyers erőszak után a daru a helyé (2:0 ide), majd vele a motor immáron a kibillenés ellen veszélytelenített hámban leeresztettetett  (van ilyen szó? a helyesírás ellenőrző aláhúzta, de én állandóan nyelvújítok) és mi boldogan száguldottunk a hullámos vízen pattogva egy szembeszigetre, ahol J-vel felfedeztünk egy igazi homokos partszakaszt, ez igen ritka az Adrián, mert amúgy inden sziklás, ráadásul gyakori a tengeri sün, mérgező, az ember talpába beletörő tüskékkel, nem is merek másban mászkálni, mint búvárbakancsban. Szóval remekül telt a nap. Vérszemet kapva másnap elhagytuk a kikötőt és Varunával szembeszélben motorozva ( gentleman don't beat the wind, bár ez esetben J kormányzott, amit imád) áthajóztunk egy kellemes öbölbe, ahol horgonyt vetve fürdés, étkezés, szieszta volt a program. Visszafelé a viharos szélben egy mizzennel és génuával mentünk, ami rendben is volt nagyon, szépen kiegyensúlyozott volt a hajó raumban, de T nem rajong viharos szélben a halzolásért, úgy, hogy megpróbálkoztunk egy szamárfordulóval. Azám! De hiába pörgette J a tőle telhető legnagyobb sebességgel jobbra a kormányt, hogy jobbcsapásról szélen átforduljunk, a szembehullámokon megtorpant a hajó és ehelyett visszaesett félszélbe és onnan se té, se tova! Merthogy félszélből leesni se tudtunk bőszélbe, annyira nyomta a mizzent a szél, minden leesési kísérletnek ellenállt a hajó, csak félszél és éles menet közt lehetett válogatni, mindezt persze továbbra is jobbcsapáson. Mindeközben sodródtunk a sziklák felé! Két lehetőséget láttam a kilábalásra, az első, ráengedni a mizzenre, de ennek akadályát láttam abban, hogy a hátsó vantnik a bum kiengedásét eléggé korlátozták, alba nem volt, nem akartam égnek állítani a bumot, pláne így meghalzolni, aztán fene tudja hogy lehúzni onnan, inkább az egyszerűbb megoldást javasoltam, motor indít és szépen megcsináltuk a szamárfordulót gépi segítséggel. De persze miután kerültük a halzveszély miatt a hátszelet kellett legalább még egyszer csapást váltani hazafelé. Rábeszéltem a kapitányt egy halzra, nagy bajunk nem lehet ezzel a kis mizzennel, gondoltam megcsinálom a fékezett shottolást kézzel, behúzás nélkül, de bevallom túlbecsültem az erőmet, úgy rántott át leebe a kézben tartott csigasorral a bumm mint a pelyhet, sok volt a szél, olyan hetes körüli, néha tán több is, de a hajónak meg se nyekkent a dolog, persze időben kiengedtem a trawellert (leekocsi, gleitwagen) ütközésig, ütközött is, hiába kapaszkodtam bele teljes erőmből, de bírta, azért az amerikaiak se ma kezdtek hajót csinálni. Ezután már csak egy oldalszeles kikötés várt ránk a tarajos vízen, zsúfolt marinában a nehezen manőverezhető longkieles hajóval. Mit mondjak. Ahogy a képeken is látszik a hajók puffertávolságban vannak egymástól és hiába a rengeteg kiakasztott fender, csak ellengedeznek ha odanyomja a hajót a szél, egy kis festéknyomot sikerült a mellettünk álló hajóra kenni, de szerencsére nyom nélkül lejött egy kis mosószeres szivacsolással.

Másnap egy régi godjával ismertetett meg T. Beázik az első kabin ha esik az eső. Hiába slaugolja, nem tud rájönni hol megy be a víz, mert csak esőben ázik be! RP Ausztráliából most alighanem elmosolyodik, neki két évébe telt amíg a vadiúj hajóján megtalálta a folyás okát, nekem az első autómon SOHA nem sikerült megtalálnom hol jön be a víz esőbben, pedig órákat slaugoltam. Szóval a víz már csak ilyen. De nekem szerencsém volt! (ráadásul alatta aludt J, szóval volt motivációm) Mint a képen látszik a  már feltárt hiba, a hatch sarkában egy repedés alatt annyira megnyílt a laminálás, alighanem gyártási slendriánság miatt (bár 30 évig ha bírta azért az nem nagyon rossz ), ahol a fedél keretét a deckre illesztették, hogy ha az ember türelmesen öntözte, egyszercsak megjelentek alul a kabin mennyezetén a cseppek a műbőr borítás szélén. Ehhez ronggyal elgátolva, szakaszosan kellett fentről szorgalmasan áztatni a keret környékét. Miután kivéstem és sikítóval kivagdaltam a gyenge részeket Epokittal megfoltoztam és bár pár nap múlva megjött bőséges esővel a bóra, ami pontosan ugyanaz mint a Balatonon a háromnapos északi, többet egy csepp eső se jött be! Ez már 3:0 !

Na itt bíztam el magam. T már itthon mondogatta, hogy nincs megelégedve a motor ( egy hathengeres jókora Chrysler) hűtésével, alighanem cserélni kell az impellert a vízpumpában.Na másnap mondom T-nek "most cseréljük!". Miután a viharos szél és a tegnapi ugyancsak viharos kikötés után nem igazán akaródzott hajózni, neki is láttunk. Aztán amikor a kezemben volt a szivattyú akkor láttam, láttuk, hogy nem az impeller itt a bibi, hanem az egész. Attól eltekintve hogy T mit kínlódott amíg kiszedtük (ő volt bent a motor mögött), ahogy a mellékelt színes ábra mutatja az állapot elszomorító. EZT itt a hajón javítani képtelenség. Szimmering, csapágyak, tengely, tömítések összerohadva. Ami a gond, hogy hiába jött haza velünk a cucc, itthon ehhez semmi nincs, merthogy minden USA szabvány, MINDEN méret collos, ezek ilyen méretekben számolnak, hogy 7/64, meg 5/32, nem vicc láttam T eredeti fúrókészletét a millimétert hírből se ismerik, borzalom. mert ha DIN szabvány lenne, bemegy az ember a roncsokkal az SKF-hez, vagy a FAG-hoz és megkap mindent. De ehhez?? Szegény T (meg szegény mi, mert ezekután persze lőttek minden hajózásnak, a kikötőbe ki-be csak motorral lehet és szabad közlekedni) kereshet hozzá alkatrészt a neten, ha talál egyáltalán. De a helyzet még drámaibb, ha hozzávesszük a speciális horvát hozzáállást az idegenforgalomhoz, úgy általában. És most egy kis kitérőt teszek. Én igazából a világban való jövésmenésből nem igazán az idegen városok épületeit, a múzeumok kincseit, a zabálást a mediterrán éttermekben, a szép tájakat élvezem, hanem a helyi emberekkel való beszélgetést. Minden nyelvi nehézség ellenére például a Fülöp szigetekből annak a katonának az elbeszélése maradt meg bennem a legjobban, aki naponta ment ki a fegyveres csónakokkal harcolni a külső szigetekre a lázadókkal. Engem a leghatározottabban zavar az, hogy a horvátokkal beszélgetni lehetetlen a végletekig kiélezett merkantilista légkörben. Egyszerűen vannak ők és vagyunk mi. Ők üzemeltetik a szolgáltatásokat, mi igénybevesszük, MINDENÉRT fizetni kell. Ha a hajó a saját horgonyán áll bárhol, egyszercsak megjelenik valaki és követeli a sápot, mert az állam bérbe adta neki a tengerpartot. A kikötőben 10 kuna (400 Ft) a parti villany de nincs mindig, csak 8-12 és 16-22 óra közt. Bedobod a zsetont és három órára jön az áram, aztán kikapcs. Ha kell még, dobj be újabbat! Ugyanezért a zsetonért kapsz 40liter vizet. Ha reggel 6 és 7, valamint délután 4és 5 közt akarsz a klotyóra menni nyugodtan összesz@rhatod magad az ajtóban, mert akkor tilos bemenni mert takarítanak. A "vendég" olyan mint a fejőstehén, húzd meg magad, fizess, naná sokat, aztán húzz el a fenébe! Ahogy egy kicsit is lassítottunk az autóval, mert kerestük hogy hol kell befordulni, meg hát NYARALUNK, nehogymá száguldozzunk, AZONNAL valaki nyomta a dudát mögöttünk, vérig sértődve, hogy az ötvenes táblánál nem mehet nyolcvannal, hogy aztán másfél órát üljön a háza előtt a padon a tengert bámulva. Mert amúgy mint a tetűk, csak ülnek és beszélgetnek egész nap, ha arrébb kell menni már betegek, legalábbis vonszolják magukat. És most vissza a vízpumpához! Itt fizetni kell a tengeren való hajózásért, a kikötőért, a megérkezésért, a belépésért, mindenért. De vannak megátalkodott személyek akik mindezt kifizetik és még ezek után is jól érzik magukat. Hát kieszelték, hogy aki három éve van itt, az köteles kihajózni az országból nemzetközi vizekre és ha annyira szeret itt, akkor lépjen be újra, természetesen újabb sáp lefizetése ellenében. Nyilván rájöttek, hogy ha belépnek az EU-ba, akkor nem kérhetnek a tagországok állampolgáraitól sarcot a belépésért, ezért utoljára még megvágnak mindenkit. Namármost szegény T ha nem tud a szivattyújához javító készletet szerezni záros határidőn belül, akkor nem tudja elhagyni az országot és nem tud visszatérni, ezért majd jól megbüntetik. Megpróbáltunk bemenni a luckakapitányhoz és elmagyarázni a problémát, de csak a vállát vonogatta, alighanem nem is értette a dolgot, mert alig beszélt angolul. Elküldött a policijára ahol a 8 órai nyitvatartás ellenére 9 után szédelgett oda egy finánccsaj és 10 után egy rendőrlányka, a rendőr semmit, a finánc keveset beszélt angolul, de SEMMIT nem voltak hajlandók tenni, javasolni (azon kívül, hogy menjünk vissza a luckakapitányhoz) a probléma megoldása érdekében. Mindenki csak a vállát vonogatta és lesírt róluk, hogy "menj már a 3,14csába a problémáddal!". T nagyokat tudna mesélni róla, hogy a kikötői személyzet olyan mint a fóka a cirkuszban a jutalomhallal, csak akkor csinál valamit, ha lobogtatod a jattot, mert ha nem, akkor ott tesz keresztbe neked ahol tud, márpedig ha ott a hajód a kezei közt akkor erre ezer lehetősége akad. Viszont!  Azt meg kell hagyni, hogy nincs felesleges b@sztatás. Tehát, bizonyára talán mert a hajózás szempontjából ez is egy hozzánk képest komolytalan ország, végülis csak párezer kilométer tengerpartjuk és pártízezer négyzetmérfüld tengerük, meg  nem csak az emlékekben létező tengerhajózásuk van szemben a mi bányatavainkkal, folyóinkkal, Balatonunkkal, senkit nem érdekelt, hogy egy nagyjából háromszemélyes csónakban nyolcan ülnek, hogy ott úszik a tengerben mindenki ahol akar, nem jön a rendőr, hogy a halászok csónakjaiban amivel viharos időben is kimennek kenyeret keresni tuti nincs egy darab mentődoboz se. És annak ellenére, hogy tán jogszabály sincs rá, egy darab falfirkát se láttam, takarítják a házuk előtt a járdát és a drága édesvízzel öntözik azt a kevés növényt amim megterem a sziklás agyagos földjükön. Ezért aztán öröm volt odamenni, de nem volt hagy szomorúság eljönni onnan.

De vissza oda, hogy szivattyútalansággal sikerült mozgásképtelenné tenni a hajót és ezzel a 3:0-ról Varuna 3:1-re szépített (bár a szivattyúgond lehet, hogy legalább hárompontos, szóval egál), nem maradt más hátra mint bánatunkban mindenféléket dolgozni, végülis mint tudjuk "cruising is maintenance in exotic places", szóval igyekeztünk hasznosan eltölteni a "nyaralást". T korábban beszerelt egy pót horgonycsörlőt, mert a régiben nem bízik, de ennek még semmi villanya nem volt bekötve, ezért dacolva a nehézségekkel behúztunk kábelt a távműködtetésre a cockpitból, meg helyi működtetésre az orrdeckről. Alighanem működne is, ha T nem hagyta volna egy fontos alkatrészét itthon. Ehhez sokat kellett bujkálni szűk helyeken, a lánckamrába való folyamatos felhidalást fürdőgatyába tárolt szerszámokkal meghagytam T-nek, végülis a legfőbb élvezet mindig a kapitányé. Amúgy az amerikaiak zseniálisan a szalonon átvezető kábelpályát a mennyezet műbőr burkolatán zippzárral zárták le, egyszerűen leesett az állam amikor láttam, sajnos a 30 év alatt a zippzár működtethetetlenné vált, mert a műanyag fogai összegyógyultak, ezért már a korábbi tulajdonos is felvágta és összevarrta amikor a hangfalát, meg a hangulatvilágítást vezetékezte. Az orrkabinban naponta feldúltuk az ágyainkat részben az alattuk tárolt anyagokhoz való hozzáférés, részben a lánckamrában való matatás miatt, szegény J amint felkelt már takarította is el a matracát, mert perceken belül  szerszámok borították a deszkát. Felszereltünk még egy horgony és deckmosó szivattyút kapcsolóstul, kipuhatoltuk hogyan kell a hátsó fekáliatankból kiüríteni az anyagot, ennek kapcsán a gépházban kissé felszaporodott a speciális varunakoktél (fagyálló, tengervíz, olaj és sz@r keveréke) ezt kimostuk tengervízzel és T nagyívű terveket készített, hogy egyszer mit fog tenni a gépházban matatástól állandóan letörő melegvízcsonk helyére. Egyszer meglepett a drága parti táp a kinti fí kapcsoló folyamatos verésével, de mielőtt nekiálltam volna komolyabban testzárlatot keresni, hálistennek beugrott nekem, hogy van egy stecker a padládában a rendszerben, amit bolygattunk, megfordítottam a villásdugót ettől minden megjavult, azaz a nulla a fázis és a védővezeték a helyére került. Amúgy szórakozásnak maradt az úszás a tengerben a kikötő végében, egyszer elmentünk világítótornyot nézni és én egy kicsit sznorkeleztem, de sivár a tengerfenék errefelé, halak alig, leszámítva a párcentiseket, bár a hajó mellett kenyérmorzsákkal J akinek különös tehetsége van mindenhez ami állat, tenyérnyi halakat etetett állandóan. 

No. Elnézést, de volt egy kis dezinformáció részemről. Az a helyzet, hogy a pihenés Horvátországban volt, de nem akartam a netre feltenni, hogy őrizetlen lesz Amapola 10 napig, mert lehetnek olyanok akik nem az irántunk és a hajósélet iránti érdeklődés miatt böngésznek a világhálón, hanem  bizonyos keresőszavakkal azt kutatják ki megy el otthonról szabadságra, hogy ezalatt kirámolják az otthonát. Szóval úgy láttam biztosabbnak, hogy Amapola úgy fogad minket ahogy itthagytuk, ha nem verem nagydobra a dolgot, mégegyszer elnézést, de hát ilyen bitang világot élünk, illetve ilyen van nálunk, merthogy azért Horvátországban nem kell nagyon bezárni pl. a kocsit ha az ember kiszáll egy kicsit fagyizni a kompra várakozás közben. Egy fél órája léptünk a hajóra, ami hálistennek érintetlen, minden úgy van ahogy hagytuk, kipakolás van, holnap folytatom a dolgokat.  Átfutottam a kommenteket, megnéztem a statisztikát, érdekes módon annak ellenére, hogy egy sort se írtam 10 napja, az olvasottság napi 250-300-ról mindössze 180-230-ra csökkent, szóval megy ez nélkülem is!! Persze ez csak tréfa, azért majd holnap lesz részletes fényképes beszámoló. Idefele jövet az autóban már Budapesten hallgattam a Kossuth rádió 8 órás híreit, nem változott semmi, kormány a helyén, csapatai harcban állnak az IMF és Európa ellen, szóval semmit se hagytunk ki abból ami itthon történt.

Hölgyeim és Uraim! Elfáradtam. Piszok sokat dolgoztam az elmúlt hetekben és ahogy a tegnapi kommentekből is kitűnik mentálisan se vagyok éppen a csúcson. Pihenni fogok legalább egy hetet. Heverészek, olvasgatok, nem hallgatok híreket  és alighanem még a netet se fogom használni. Szóval amíg nem termelek valami mutathatót a hajón addig blog se lesz, mert ennek az üres, pláne politikai szócséplésnek semmi értelme.  Ha megjön az erőm és a kedvem a munkához és eredménye is lesz akkor jelentkezem. Most kikapcs.....

Jó kis vihar volt az éjjel, felhőszakadással kísérve. De nekünk BAKFITTY! Egyetlen csepp eső se jött be a cockpitba. Nagyon jó az új ponyvatartó szerkezet. A borító ponyva egyelőre még a régi, az volt a tervem, hogy újat szabok, de anyagi megfontolásból a régit fogom átszabni. A "doghouse" acélszerkezete teljesen kész, hegesztve lefestve. Megnyugtatóan szilárd és a forma kifejezetten szépen illeszkedik a hajóhoz, nem az az összevissza mint ami régen volt. A vihar meghozta az enyhülést. Vagy az enyhülés a vihart? Mindegy. A lényeg, hogy megszűnt az a pokoli hőség amiben második hete szenvedek a munka erőltetésével. Az igazság az, hogy alighanem túlhajtottam magam. Elfáradtam és akárcsak  Nagy Vezérünknek, nekem is mintha kicsit lemerültek volna az akkumulátoraim. Mondjuk még sok a munka ezzel a kutyaházzal, az első tolótetőt is meg kell szüntetni és átalakítani fixre, berakni az első szélvédőt a keretbe, ponyvát szabni, felpatentozni, fülezni, zippzárazni, vagy babakocsizárazni, szóval eltart még egy darabig amíg kész lesz.

Így néz ki a helyén a hátsó szélvédő. Az, hogy fehér, ne tévesszen meg senkit, ez a kétoldali karcvédő fólia, csak akkor húzom le majd ha kész az egész doghouse. Ma idekanyarodik egy ember Amapola mellé egy ...izében evezve. Félig van vízzel. Azt mondja  ez egy csónak, ő építette, most rakta vízre és a horgászkalyibákhoz igyekszik innen folyás irányban lefelé olyan 150 méterre. Adtam neki kölcsön egy szapolyt, hogy el ne süllyedjen amíg odaér. Egy darabig merte a vizet (aki mer az nyer), mondtam neki, majdcsak bedagad a ladikja, de amikor elárulta, hogy bútorlapból (!!!) csinálta, megváltoztattam a véleményem. Kérdeztem hogy jutott eszébe ez a teljesen alkalmatlan anyag? Azt válaszolta, hogy alaposan lekente, hogy vízálló legyen. Kérdeztem, hogy mivel kente, azt mondja Bonobittal...meg mindenfélével. Merte egy darabig a vizet, ami egyáltalán nem csökkent, aztán visszaadta a szerszámot és  továbbra is bokáig vízben ülve elkanalazott. Később már gyalog jött vissza a parton és eldicsekedett vele, hogy kishíján elsüllyedt amire odaért, ott is hagyta a járművét a barátjánál aki majd megjavítja, mert ő művészember, nem igazán ért hozzá. Mondjuk ez utóbbit valahogy idáig is sejtettem, de azért kíváncsi voltam milyen művész, azt mondja festő. Hát elég nyúvéves volt a ladikja színezése az szentigaz. Mondtam neki biztatóan, hogy ezen a ladikon csak a fűrész segít, a sok Bonobittal lekent bútorlap prímán fog égni a kályhában télen. Egész belerezgett a fejem, hogy mivel mer ember a vízre menni. Ha kicsit szélesebb a folyó, alighanem elsüllyed mielőtt átér a túlpartra. Miután horgászbotok, meg terepszínű őlcájgok voltak bepakolva a lábáztatóba (Meg tudja valaki mondani miért álcázzák magukat a horgászok rekettyének? A halak így nagyobb bizalommal viseltetnek a kukacuk iránt? ) alighanem a halak jártak a legjobban.

Kedd. Olvasom a moszkítóhálós kommentet. Nagyon rossz hírem van. Megjelentek az újfajta szúnyogok.Olyan kicsik, hogy átférnek a szúnyoghálón, hangtalanok és fájdalmasabb a csípésük a hagyományosénál. Minket már csípnek. Nincs sok belőlük, de ki tudja meddig lesz ez még így.

Kicsit elegem van már ebből a hőségből. Délelőtt piacra meg tescoba bringáztam utánfutóval, mert gyúmölcs, zöldséghiány volt már a hajón, meg tej, meg ásványvíz is fogytán. Még a kerékpározás is fárasztó ebben az időben. Alig valamit hűsít a menetszél, a nap meg mint a tagló súlyt le a koponyámra, hiába a sapka. Ma is negyven fok körül mutatott a külső hőmérő.Türelmetlen vagyok ebben a melegben, idegesít ha valami nem sikerűl egyből, ugyanakkor nincs energiám ahhoz a precizitáshoz, ami ahhoz kell, hogy minden simán menjen. Ergo apróságokon dühöngök. Néha az jut eszembe miért nem fekszem le az árnyékba és hagyom a fenébe az egészet? De persze folytatom. Ma a piacon további tapasztalatot szereztem, miért is olyan sikeresek a kínaiak. Citromlevet akartam venni, látom a polcon, az ára is oda van írva, 320 Ft, leveszem a polcról, kiszámolom az árát. Van ugyan előttem egy vevő, de gondolom, odateszem a pultra a pénzt és viszem az árut, attól még nyugodtam molyolhatnak az előttem lévővel, pokoli a meleg, mennék már tovább. De rámüvölt a kiscsaj, hogy várjak. Közbe bejön a fiúja, aki eddig kint pakolászott, adnám neki a pénzt, csak menjek már, de nem, az a rend, hogy a kasszánál kell fizetni. Az is kiabál, ne tolakodjak! Tolakszik a fene, senkit nem utasítottam magam mögé, ott a pénz, majd beüti a kasszába amikor ideje lesz, de NEM. Itt be kell tartani a rendet. Namármost. Nekem eszembe jutott egy olyan dolog amivel senkinek nem okoztam volna hátrányt, miközben előbb szabadultam volna a boltból, viszont nem ez a REND. Alighanem a sikeres rendszerek úgy működnek, hogy még ha nem optimumon jár is a rendszer, akkor is minden az előre kitervelt módon zajlik, semmi kreatív ötletelésnek nincs helye, mert akkor a RENDSZER sérül.

A hátsó szélvédő keretbe kiszabtam kartonból a polikarbonát lemez sablonját, ezzel sokat kellett vacakolni, úgy, hogy a végleges anyag kivágása holnapra maradt.

Nézem a neten ezt a legújabb blöfföt. http://burzsuj.blog.hu/2012/07/07/mindent_tudunk_a_magyar_luxusszigetrol#comment-form Majdnem olyan jó, mint egy hajó, csak sokkal szarabb, mert nem lehet vele arrébb menni, ha jön a ciklonidőszak. Ja majd elfelejtettem, az árából egy egész hajóflottát lehetne vásárolni.

Amikor az első hajómat építettem egy társasház udvarán és közeledett a tél, szemerkélt a hó de én csak csavaroztam a cockpit szekrényfalat. Amikor már nagyon fáztam, bementem a kazánházba, felültem az olajkazán tetejére és addig ültem ott amíg izzadni nem kezdtem. Aztán ki az udvarra és folytattam. A szomszéd épülő házról már lejöttek a pribékek, mert befagyott a malter, meg ők is ráfagytak a stellungra, de én csak nyomtam. Sose felejtem el. Na ezekben a pokoli meleg napokban pont az ellenkezőjét élem át.Nem akarok panaszkodni, de 40 fok volt ma is és egész nap kint dolgoztam a napon a decken. Hát ezt se felejtem el amíg élek. Hogy csak egy egyszerűt mondjak, a fém szerszámokat, például a pillanatszorítókat amint leteszem le kell takarni, mert máskülönben nem lehet velük dolgozni, annyira felforrósodnak, sütik a kezem. De estére összeheftelve helyén volt minden vas, még a parton lefestettem mindet, csak ahol hegesztem ott kell majd javítani. Nem véletlen, hogy ennyire sietek még ebben a melegben is, estére éppenhogycsak leponyváztuk az új vasakat, már jöttek a felhők és hamarosan dörgéssel, villámlással egy hatalmas zuhé.Trópusokon annakidején sótablettát szedtünk a Mahart hajókon az izzadtsággal távozó só pótlására, most kiskanál sót kaptam be tegnap ezért, de gyanítom nemcsak a nátrium, hanem a kálium pótlására is szükségem lenne (na meg a magnéziuméra, mert nemhogy a vádlim, de a combom és a kezem is begörcsöl néha), ma is megittam vagy 5 liter vizet, limonádét, hideg gyümölcslevest, már nem fér több lé a hasamba de még mindig szomjas vagyok. Viszont ha meglesz az új takarás a cockpit fölé, akkor 1. Kikerülnek az árbocok a takarásból, tehát hozzákezdhetek a veretezéshez, állókötélzethez, 2. nem jön be több eső, hó még viharos időben se a cockpitba, 3. A lefektetett árbocokra, vagy a felállított árbocoknál a bumokra feszített könnyű napvédő a most épülő ponyvarendszer fölött egy plusz árnyékot ad majd, a nyári hőségben paradicsomi állapotokat várok tőle a cockpitban. Szóval sokkal több lesz ez, persze csak ha minden úgy sikerül ahogy elterveztem, mint egy hagyományos bimini-dodger (sprayhood) kombináció. Szegény "J" kevésbé bírja a meleget mint én, jobbára bent "hűsöl" a szalonban, ahol persze nincs azért nagyon hideg, de hála a jó hőszigetelésnek amikor kint 40 fok volt árnyékban, akkor bent csak 31. Ha kész leszek ezzel a nagy munkával, tartok legalább egy hetes pihenőt

Kiköltöztem a partra a lakatosmunkával. Borzasztó hőség van, minden melegrekord megdőlt tegnap és ma, így a nagy nyárfa árnyékában (kicsit megbocsátok ezért neki a sok fehér szöszért amivel beborított májusban) elviselhetőbb a munka. Igaz kora reggel amikor a kép készült még, késő délután meg már nincs ott az árnyék a laposon, csak a domboldalban, de ott meg nem áll meg az asztal. De ahogy a róka mondja a Kishercegnek, semmi sem lehet tökéltes. Bár ruhát már nem bírok elviselni a melegben, ami azért rossz, mert így a bőrömbe beégnek a szikrák és az ívfénytől a mellkasom, a naptól meg a hátam ég le. Az egyik szemem sír a másik nevet (tudom, a sisakban nem látszik), merthogy egyrészt jó lenne, ha nem lenne ez az iszonyatos hőség, másrészt viszont ezt a munkát csak ilyen tartós száraz időben lehet csinálni, ha netán elkezdene esni az eső, nagy gondban lennénk a takaratlan cockpitban meg a parton a rengeteg elől lévő, éjszakára se elpakolt szerszámmal, géppel.Amit a képen hegesztek az a ponyvát tartó két középső lábak egyike, azért ilyen vastag, mert egyúttal a groszshott egyik behúzópontja is.

Így néz ki az új ponyvatartó sarokeleme. Az ívesen meghajlított tetőtartó csavarozhatóan csatlakozik a később majd a deckhez és a felépítmény tetejéhez hegesztett lábhoz. Miután szorítókkal ideiglenesen rögzítettem, kifúrtam és bemeneteltem a csavarok furatait. Hogy ne hulljon szanaszét az acélforgács, ahogy korábban a gépházban furkáláskor tettem,  ismét előszedtem egy hangszórómágnest ami ott tartja az összeset a furat körül. Egy szemernyi se hullik a deckre, vagy máshová. Ha az összes láb  (6 darab) és a három kereszttartó a helyén van csak akkor hegesztem le a lábakat. Addig minden csak szorítóval rögzül, mert elég nehéz pontosan megcsinálni, sokat kell próbálgatni, mert sehol egy derékszög, semmi se párhuzamos, ívelt a deck, ferde a cockpit oldalfal. Egyszerűbb lenne a helyszínen leszabni és összehegeszteni, de egyrészt ha nem csavarokkal lebonthatók a tetőtártók akkor a szélvédő polikarbonát lapokat nem tudnám becsúsztatni utólag, aztán így az összes egyéb kosz ami a sikítózás hegesztés velejárója, kint marad a műhelyben ahol sokkal egyszerűbb takarítani mint a hajón és a festés is egyszerűbb amikor minden kint van padon. Most, hogy végre van használható gépem megmutatom a rácsokat az előző projektből.

Már tegnap lehajtottuk "J"-vel az íves ponyvatartókat 30X30-as zártszelvényből. Ma folytattam a vasmunkát. Nagyon meleg van, a tűző napon különösen. Ma hallgatom a rádióban ezt a hírt.  http://www.webradio.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=265064 Csak nem feltűnt a vízügyes igazgatónak ugyanaz ami miatt én itt sok hete tépem a szám? (közmunkások a Vízügyben) Aztán szólni merészelt? Másik hír amire felkaptam a fejem ez volt. http://index.hu/belfold/2012/06/30/hatarserto_gepek_miatt_vetettek_be_egy_gripent/ Elképzelni nem tudom mi a fenét kezdett volna a harci gép a két UL-el, ha amúgy nem kezdenek maguktól leszállni Balatonkeresztúron. Merthogy azok  a Gripenhez képest vánszorogtak, ha megpróbál ő is annyival menni leesik mint a tégla, ha meg elmegy mellettük a legkisebb sebességgel amennyivel még nem esik le, akkor elfújja őket mint a pelyhet. Igazából ilyen esetre ki kellene hozni a múzeumból egy ME Bf 109-est. (http://hu.wikipedia.org/wiki/Bf_109) Amúgy majd Tabulátor megmondja a frankót, én nem vagyok szakember, de van egy olyan érzésem, hogy ez max szabálysértés. Ez már nem Mathias Rust ideje amikor börtön járt ilyesmiért. Nem túlzás egy "gyorshajtásé" felküldeni egy Gripent?

No kérem. Antymix remek munkát végzett. Itt a gép, gyors mint a fene. Rengeteg mindent csináltam ez alatt a pár nap alatt amíg nem tudtam rendesen naplózni, de nincs kedvem már részletezni. Csak röviden. Kész és működik a rács ajtón, ablakon. Hátsó kabintető lelaminálva, felesleges vasak levagdalva. Anyagok, vasak beszerezve az új ponyvarendszerhez. Részletek megtervezve. A cél, hogy az elkövetkező meleg csapadékmentes napokban felépüljön a dolog, nyomom sebesen, ezért nem fogok sokat irkálni, ha valami lesz lesz kép róla. Volt kis baleset, két napot próbálkoztam, hogy kijöjjön valami a szememből, de nem sikerült, kénytelen voltam orvoshoz menni, kipiszkálták, leragasztották, azt mondta a dokinéni, hogy egy hétig rajta kell hagyni a kötést és tilos kinyitni a szemem, mondtam hogy fogok így hazamenni, kérdi, "kocsival jött?" Mondom "Nem robogóval". Ettől megnyugodott, nyilván úgy gondolta robogóhoz kevesebb szem is elég, szóval ahogy kijöttem leszedtem a kötést és azóta is vidáman nézegetek az összes szememmel.

,őt, ha nem ír eszembe se jutMost a Syntexkeresekhez kéredzkedtem be. Nincs időm mindenre válaszolni, mert van vagy két tucat Email meg komment. Megvan a saját(használt)új PC. Egy IBM mini irodai gép, akkora mint egy cipősdoboz, de dögnehéz, szóval van benne anyag, csak a processzorhűtő ötszöröse a laptopénak. 1GB RAM,(van benne hely még egy memóriakártyánalk)160GB merevlemez. A tápegység 220 Wattors benne. Tehát szükség esetén inverterrel is használható, de egyelőre parti tápról minden megy ahogy Sandrovics írta. Aztán egyszer majd....majd sokára veszek egy kicsi netbookot, ha lesz egy olyan hónap amikor a nyugdíjból marad a hó végére is. Ez 40300 Ft  volt monitorostul kyboardostul, egerestül, drótostul, egy év garanciával, úgy, hogy a 2% pótgarancia is benne van, azaz ha elromlik bármi, azonnal cserélik mindenféle vizsgálat nélkül. http://www.marseus.hu/  korrektnek tűnik a cég, ahogy nézem a rendszergizdák is ide járnak. Elvittem Antymixhez, felokosítja, talán hét végére megszűnik a gondom.

Ja! És köszönöm szépen a névnapi jókívánságokat, hegyvidékitől kaptam az elsőt, ha nem írtatok volna róla, nekem eszembe nem jut a dolog, merthogy a naptár és az óra nem tartozik az állandó nyugdíjas túlélőkészletembe.

Muszáj valami gépet szereznem a héten,mert ez nem egy megoldás, hogy szegény "F"-et kipiszkálom a melóból, kimászik a gumicsónak alól, leszedi a porálarcot, kicsit tisztálkodik, aztán bejön velem a "púderosba" és csinál nekem PC-t. Elolvastam a tanácsokat, történtek mindenféle hajómunkák, de ez most nem az az alkalom, hogy felhőtlen mesélésbe kezdjek, majd ha lesz ismét saját üzemképes gépem, a héten valahogy megoldom.

Hehe.  Éjjel fél kettőig küzdöttem mint malac a jégen a Kisember gépével. Állandóan lefagyott. Ilyenkor a tapipad, vagy az egér mozgatta nyíl kimerevedik, mozgathatatlan és a kyboard felett lévő kis zöld hunyorgás elkezd folyamatosan világítani (egy VIM-es doboz /mentőgyűrű az ábra ami világít, fingom nincs mit jelent, de rosszat az biztos) és egyetlen mód van a menekülésre, kikapcs a begombbal és aztán bekapcs. és kezdeni elölről. Már volt, hogy eljutottam az új beírás második betűjéhez, kezdtem örülni, na akkor fagyott le. Most is rettegek, mentek is egyet. ....Aztán még jó sokat írtam, de mint lefagytam amikor a képeket akartam felrakni és minden ami a mentéstől írva volt eltűnt. Le nem írom mégegyszer. Most megpróbálom a képeket mégegyszer. Ha nem sikerül feladom.

Gond van. A gumicsónakos "F" gépén írok, úgy tűnik megadta magát a laptopom. Tízpercek amíg egyáltalán reagál egy billentyűparancsra, de a mobilnet programját már nem lehet kivárni, hogy feltöltse, az adatállományból se tölt be semmit. Kicseréltem a winchestert a régire, ami azóta, hogy egy nagyobb van a gépben külsőként csatolható a géphez, azzal meg beadja a nyitóháttért, de ikont semmit és azonnal kijelent. Nem értek hozzá, de tűzforró a processzor, alighanem infarktust kapott ebben a melegben. Lehet, hogy nem úszok meg egy gépvásárlást, a Tescoban szemeztem egy ASUS netbookkal 2GB memória 250GB merevlemez valami 75ért. Szóval egyelőre nem lesz blog.

20:42 No. Nemrég ment el a Kis ember itt hagyott egy laptopot, amit tudok addig használni, amíg valami megoldást nem találok a saját gépre. Majd elspekulálok azokon a tanácsokon amiket kommenteltetek, meg megírom, hogy mi volt tegnap és ma, csak megnézem a spanyol-francia meccset.

Kőkemény nap volt. Ilyenkor a nap végével érzem, hogy "van még bennem valami". Reggel korán keltem, egy gyors reggeli után elbicikliztem "haza" a Hernád utcába, rácsot szerelni. Mit mondjak, kegyetlen meló volt. A 110 éves körfolyosós házba besütött a nap, naná, hogy pont oda ahol dolgoztam, vágtam, fúrtam, hegesztettem azokat a tartókat amikkel az ajtórács keretét a falba rögzítettem. Légmozgás semmi. Délután háromig bírtam, aztán, miután a szerkezet biztonságosan a helyén volt, elpakoltam a szerszámokat, bezártam az ajtót, beleértve a rácsosat is, folyt. köv. holnap. Visszafelé Csepelre a hetedik kerületből, a kerékpárúton még megpróbáltam tartani a tempót a fiatalokkal, de a 30 évesek, pláne a versenybringások  lenyomtak, egyedül egy 20 év körüli kislányt sikerült tartósan megelőzni, ami azért is volt hasznos, mert amikor a menetszél lekapta a sapkámat udvariasan felvette és átnyújtotta. Mindenesetre azok után, hogy a rádió óva intett mindenkit a tűző napon való aktivitástól (38 fok volt állítólag árnyékban), amit én pont nem fogadtam meg, még csak nem is vagyok különösebben elfáradva, szóval alighanem rendben a kondícióm, a vérnyomásom 114/76 , igaz a pulzusom ugyancsak 114 volt az érkezés után még fél órával is.

Elkészültek a szemüvegeink, most várom amíg "J" összekészül és megyünk érte Budára. Akárhogy próbálom, nem tudom rábeszélni az én drágámat, hogy menjünk bringával, fél. Fél a melegtől, fél  forgalomtól, fél az öregségtől. Pedig szerintem jobb a kellemes menetszélben hűsölve gurulni, mint izzadni a villamoson utastársaink kipárolgásában. Na jó, a hídra fel kell tekerni, pár lépcsőn cipelni a gépeket, de hát kell a szívnek a tréning. De ebbe most beletört a bicskám, olyan kemény az ellenállása, hogy feladom. Amíg várok rá (egy ilyen felkelés, reggeli pipere, étkezés az nála minimum kér óra) blogolok. Napok óta dél-délkelet a szélirány. Ez azért kellemetlen nekünk, mert a szerencsétlen kényszermunkások a burjánzó zöldeket ezen a kiirtandó (amúgy reménytelen) parti sávon folyamatosan égetik, ezért a két nap hétvégét  kivéve keserű fojtogató füst terít be egy hete  bennünket. Ma eddig szerencsénk volt, vagy abbahagyták, vagy elfogyott az anyag, de még tudunk lélegezni. Ez a zseniális közmunkaprogram úton útfélen elgondolkodtat, tegnap ugye kibringáztam a csepeli piacra, az innen olyan 3km. A Weiss Manfréd út és a Kisduna közt korábban eperföldek voltak, pár éve még rengeteg epret szedtünk ott "szeddmagad" akcióban, de azóta megszűnt a földek művelése, most ott a tulajdonos (csepeli önkormányzat?) parlagfűültetvényt működtet. No a bicikliút menti félméteres sávot motoros kaszával tisztítják a közmunkások. Odafelé menet látom ülnek az árnyékban. Kitekertem a piacra, bevásároltam, visszafelé jövet még mindig ott ücsörögnek. Eltekintve attól az elvileg elképzelhető megfejtésétől a szituációnak, hogy  éppen pihentek amikor mentem és ahogy elhagytam őket azonnal lázas munkába kezdtek és amikor úgy egy óra múlva visszafelé jöttem pont akkor ültek le jól megérdemelt pihenőjükre...mi az értelme ennek az egésznek? Hogy embereket kizavarnak a hőségbe értelmetlen, szervezetlen, látszattevékenységet végezni? Vagy ebben is az éledező Horthykultusz a követendő példa? Amikor a háborúba kivittek munkaszolgálatra utat kaparni zsidó orvosokat, miközben a fronton cipőfelsőrészkészítőkből átképzett szanitécek látták el a sebesülteket.

19:42 Hát szégyenszemre délután csak henyéltem a cockpitban a ponyvák árnyékában, semmi kedvem nem volt kimenni a napra matatni. A délelőtt ráment a szemüvegezésre, majdnem ugyanolyan jól látok vele mint a régivel, csak ez (még) nincs összefestékezve karcolva.

20:36 Amikor végeztünk a szemüvegesnél elsétáltunk a Kende utcába a csavarboltba, mert fogytán az a fajta csavarom ami a tetőhöz kell. Ez a bolt korábban a Gárdonyi szobor tövében volt a Bartók Béla úton, de elköltöztek. Pont szembe vannak a Sztakival. (Magyar tudományos Akadémia Számítástechnikai Kutató Intézet) A Sztakiról Mindig  a Rákóczy Pisti jut az eszembe, egykori VSC-s klubtársam és kalóz kormányosom , aki valaha itt dolgozott és a szomszédban lakott a Lágymányosi úton. "P" -re azt kell mondjam, hogy zseni volt. Miközben a többiek uvkkel küzdötték át magukat a műszaki egyetemen, ő végig ösztöndíjas volt, a szüleinek egy fillérébe nem került a taníttatása. A legtöbb előadó kerülte a vele való vitát, mert akik csak úgy "leadták" a tananyagot azokat hamar összezavarta, mert miután megértette a témát mindjárt mindenféle kérdései lettek. Kevés volt köztük olyan, mint az , aki később, amikor "P" családostul kivándorolt Ausztráliába saját szabadalmát hivatalosan menedzselni, a Magony tanyán tartott búcsúbulin olyan iszonyatosan berúgott, aki minden esetben azt mondta a feltett fogós kérdésre, hogy "nagyon örülök a kérdésnek", szóval talán kicsit tartottak tőle az előadók. Egyszer egy, a Szatkitól érkezett vendégelőadót is elkezdett szekírozni az anyagával és az ahelyett hogy megsértődött volna,  felkínált neki egy állást a Sztakiban, ahol ezután az egyetem mellett dolgozott. Tette ezt olyan sikeresen, hogy miután megszerezte a diplomáját egyből osztályvezetői beosztást kapott. De hamar be kellett látnia, hogy Magyarország nem az a hely ahol a tehetség zavartalanul kibontakozhat. Ahhoz, hogy jól végezhesse a munkáját, például leginkább csempészett alkatrészekre volt szükség, hamar elkezdtek beválni a dolgai és elkezdett sok pénzt keresni, amit akkor Magyarországon tilos volt. Azt akarta, hogy a gyerekei ne ilyen körülmények közt nőjenek fel és azt mondta: "Na húzzunk el innen!" És megtette. Komoly karriert ért el egy olyan országban, ahol mint bevándorlót, nyilván nem terített asztallal és vörös szőnyeggel várták. Hogy miért mondom el mindezt? Mert egy ország fiataljainak jelentős része fontolgatja éppen ebben a pillanatban, hogy "Na húzzunk el innen!!". Ide jutottunk a "létező szocializmus" bukása után 22 évvel,  a végyvavágyott kapitalizmus építésének kiteljesedése során! Hogy ott tartunk, hogy elmennek innen a legjobbak, ahogy korábban is elmentek, elmentek "békében" (ahogy apám hívta az első világháború előtti időket), elmentek a két háború közt, elmentek Rákosi elől és alatt, elmentek 56-ban, elmentek, "kidisszidáltak" Kádár alatt és most megint és mindig. Melyik az az ország amelyik ezt képes elviselni? 

Csavarvásárlás után beültünk egy kis cukrászdába a Budafoki úton, ahol egy nagy kehely fagyi mellett elmélkedtem ezeken a gyötrő dolgokon...Kell nekem csavart venni a Kende utcában? A fagyi finom volt. Miért nem elég nekem CSAK A FAGYI??

Utóirat. "J" felháborodott, hogy azt írtam, hogy fél az öregségtől. Merthogy ő nem fél tőle, csak attól fél, hogy azért mert öreg, nem bír már hőségben 10km-t bringázni. Én is így értettem, de ő másképp értelmezte a bejegyzést. Na most megmagyaráztam, hogy más is így értse.

Reggel "kitanultam a ponyvás szakmát" a Dávid műhelyben. Igazából sok újat nem láttam, de azért okosodtam.  Délelőtt piac, paprika, paradicsom, eper, meggy, nektarin, meg sült tokaszalonna, aminek soha nem tudok ellenállni. A kerékpárpótkocsi remekül működik. Délután kifurkáltam és felcsavaroztam az első- és kimartam a mahagóni szegélyét és összeragasztottam a második tolótető helyettesítő tetőt. Piszok meleg van, miután a decken csinálom az asztaloskodást, déltől négyig sziesztáztam, valahogy nem volt kedvem a napon szenvedni. Mindenki azt kérdezi, hogy hogy bírjuk a hőséget a hajón, nos annyira jó a hőszigetelés, hogy 30,5 fok volt a maximum a szalonban, miközben kint árnyékban volt 35. Pucéran kibírható, még a ventilátort se vettem elő az idén, de holnap alighanem kiásom az ágy alól, mert még melegebbet mond a meteorológia.

Utolsó réteg lakk után így néz ki a tolótető helyetti fix tető belseje. A helyére raktam, ha felcsavaroztam le fogom műanyagozni a Mákvirág projektből maradt üvegszövettel és az abraxas által szervezett, másra nem igazán jó epoxival. Ez az anyag tévesen lett UV állónak diagnosztizálva, de miután le fogom festeni nincs jelentősége. Egyfolytában agyalok az új cockpit takaró ponyvasátor részletmegoldásain. Némi töprengés után úgy döntöttem, hogy az első és hátsó átlátszó rész (lásd  a 05.28 hétfői skiccet) nem  "átlátszó ponyvából", hanem polikarbonátból lesz....kerül amibe kerül. Ma miután meggoogliztam az anyagot utánarobogóztam és meg is vettem, hozzá a befogó aluminium profilokkal együtt. Hát...mit mondjak  levitt padlóra az ár, de sz@rt nem szabad beépíteni hajóba, ez a víztiszta torzulásmentes anyag olyan lesz elöl-hátul, mint az autóknál a szélvédők. Miután nincs már autóm, teherautót kellett fogadjak a 3m hosszú, 0,5 m széles két lap és az alu stánglik hazaszállításához, na az se volt két fillér. Ezek a szegélylécek zártszelvény keretekre lesznek felpopszegcselve, de hogy a tetőponyva hogy zárjon rá a zártszelvényre, hogy az vízmentes, de szükség esetén mégis bontható legyen, arra még nincs végleges megoldásom. Holnap "F" kivisz a a Dávid ponyvaműhelybe ahol amúgy dolga van és próbálok ihletet meríteni a profiknál. 

Néhány kép még az életünkből. A hét kiskacsából három érte el a "pecsenyekacsa" kort, alig kisebbek már csak a képen jobbra úszó anyjuknál. Eléggé életrevalóaknak tűnnek, amikor "J" eteti őket még a kifejlett gácsérokat is megkergetik. Ez úgy néz ki tőkésrécééknél, hogy a "betolakodót" a "védő" megtámadja, az menekül, a másik, üldözi és ha elég kitartó és utoléri, a farkába csípve addig lóg a menekülőn amíg néhány tollat ki nem sikerül tépni belőle. A támadó és a védő ezután vad erőfitogtatásba kezd, mint egy virtigli vizilabdakapus kitapossa magát csüdig a vízből, miközben felegyenesedve hevesen csapkod a szárnyaival. Ezzel vége a harcnak. És ezt kifejlett gácsérokkal megteszik már a néhány hetes kicsik is! (kivéve az erőfitogtatást, úgy látszik erre a szárnyaik még alkalmatlanok) Még egyszer nem láttam, hogy a megtámadott visszatámadott volna. Valahogy az első pillanatban eldől, hogy aki menekül az veszít. Ha semlegesnek tűnő területen találkozik két ruca akkor vagy békésen elpedáloznak egymás mellett, netán együtt indulnak a közös táplálék felé, de ha  már "tétre megy" a dolog akkor elkerülhetetlen a küzdelem, ami lehet egyszerű ijesztés, komolyabb üldözés nélkül, de lehet a fent leírt több körön keresztül tartó farokhúzogató küzdelem is. Az egyik tojó a hét végén két új kelésű, tehát talán egy-két napos tojásméretű aprósággal jelent meg, sajnos a kettőből tegnapra már csak egy maradt. Az apróság már eszi a bedobált kenyérfalatkákat, sőt ma kifejezetten röhejes volt, ahogy elkergetett (!!) egy kifejlett felnőtt récét.

Van még Szutyok a három kölykével, "akik" teljesen sportosra szopták a korábban már szépen kigömbölyödött anyjukat.  Egyfolytában ennének, az Isten se bírja őket kajával.

Hogy legyen giccs is, íme egy-két Szutyokivadék fonalgombolyag helyett újságpapírgombóccal játszik.

Fél egy van és már olyan kutyafáradt vagyok... Pedig igazi munka még nem is volt ma. Korán keltünk, mert "J" szüleit kellett a Horvátországból 7 órakor a Blahára megérkező busztól hazafuvarozni a Papa Trabantjával. Rendben visszaértek tele tengerélménnyel és holtfáradtan, talán az ragadt rám is át. Visszatérve lefektettük a 100m slaugot a kerticsap és Amapola közt és betankoltunk édesvízzel, mert már a négyes tankot fogyasztottuk vagy 10 napja, szóval alighanem az utolsó cseppek voltak benne. Miután megteltek a tartályok feltekertük és elraktam a tömlőt és most várom, hogy "J" megetessen, utána mindig jobb ember, és ha még alszom is egyet rá akkor tán még pihent ember is leszek. Merthogy ma még lesz egy macera, délután jön a "K J", neki van autója tetőcsomagtartóval és az összes zöldrevanazöldrevana vasat hazafuvarozzuk a Hernád utcába és felcipeljük a másodikra. Aztán majd a jövő héten valamikor hazaköltözöm egy napra és felszerelem ajtóra ablakra.

18:39 No. fent van minden rács a lakásban, hálókabin tetőlezárásra három réteg lakk felkenve, paradicsomok behordva a hajóra (már pirosodnak, nem akarom, hogy a termést ennyi gondoskodás után mások szüreteljék le), szorgalmi feladatként visszfuvarral még egy pár cserép hibiszkusz is kihozva a lakásból ide a partra.(hogy mi lesz velük télen, halovány fogalmam sincs).

Tudjátok miért fogják a kínaiak uralni az egész világot? Ezért. https://www.youtube.com/watch?v=5A8jZJaYhaU&feature=related  Az a szorgalom ami egy tőlük teljesen idegen hangszer ilyen szintű tudására serkenti őket csak náluk létezik. Mi ellustultunk. A minap is megy egy ( na milyen, naná, hogy amerikai) film a TV-ben, a konfliktus amire a cselekmény épül az, hogy a papa állandóan melózik, ezért nem megy el a gyerek évzárójára (baseballmeccsére, focimeccsére stb) ezért a felesége válni akar, a gyerekei utálják. És ez nem az egyetlen ilyen film, se szeri, se száma az ilyeneknek. A hülye feministák megetették a világot azzal, hogy a férfinak fél ötre otthon kell lenni! Az az igazi férfi aki pelenkázik, mos főz és hétvégeken a családjának él. Aki melózik mint az állat, hogy eltartsa a családot és mellékesen az országot, az egy szemét macsó. Régen a Józsibácsi aki még vasárnap is lement a műhelybe dolgozni a család büszkesége volt, ma egy szemét aki meglóg a mosogatás elől. Ehhez hozzá jön, hogy a gyerekeket kizárólag nők tanítják, a technikai ismeretek legtöbbjüknél valahol a "félek tőle" kategóriába tartoznak, ezt a "tudást" plántálják a jövő generációjába. Van is annyi filozopter meg bölcs ész, hogy Dunát lehet vele rekeszteni. Rekesztik is a vízépítést.

15:35 Olvasom a kommentjeiteket, kissé szélsőségesen antifeminista a hangnem. Én azért (remélem) nem vagyok ennyire  szélsőséges. Azért is gondolom, hogy van valami igazság a férfisovinizmus elítélésében, pl. ezt a képet plakátokon és szórólapokon látni a környéken, na remek példa arra, hogy focival csöcsökkel és sörrel, mindezt egyszerre, lehet üzletet gründolni. A feministák alighanem találnának kivetnivalót a plakáton.

23:33 Kiverték a görögök a ruszkikat az EB-n. Ahogy a maláj erőművész mondja a Honolulu Star fedélzetén, "Lenni nagy meglepetés". Ma befejeztem a rácsok festését. Aztán szerszámokat pakoltam ki-be, mert párhuzamosan dolgoztam, dolgozok fával és fémmel (tolótető, rácsok), ráadásul két helyszínen (műhely, hajó) ez állandó szervezést igényel. Raktam két réteg lakkot az új hátsó tető belső oldalára. Először acéllemezből akartam csinálni, de aztán 12mm vastag rétegelt nyír lemez mellett döntöttem, így nem kell külön foglalkozni a belső burkolással, kap lakkot és kész.