Utolsó réteg lakk után így néz ki a tolótető helyetti fix tető belseje. A helyére raktam, ha felcsavaroztam le fogom műanyagozni a Mákvirág projektből maradt üvegszövettel és az abraxas által szervezett, másra nem igazán jó epoxival. Ez az anyag tévesen lett UV állónak diagnosztizálva, de miután le fogom festeni nincs jelentősége. Egyfolytában agyalok az új cockpit takaró ponyvasátor részletmegoldásain. Némi töprengés után úgy döntöttem, hogy az első és hátsó átlátszó rész (lásd a 05.28 hétfői skiccet) nem "átlátszó ponyvából", hanem polikarbonátból lesz....kerül amibe kerül. Ma miután meggoogliztam az anyagot utánarobogóztam és meg is vettem, hozzá a befogó aluminium profilokkal együtt. Hát...mit mondjak levitt padlóra az ár, de sz@rt nem szabad beépíteni hajóba, ez a víztiszta torzulásmentes anyag olyan lesz elöl-hátul, mint az autóknál a szélvédők. Miután nincs már autóm, teherautót kellett fogadjak a 3m hosszú, 0,5 m széles két lap és az alu stánglik hazaszállításához, na az se volt két fillér. Ezek a szegélylécek zártszelvény keretekre lesznek felpopszegcselve, de hogy a tetőponyva hogy zárjon rá a zártszelvényre, hogy az vízmentes, de szükség esetén mégis bontható legyen, arra még nincs végleges megoldásom. Holnap "F" kivisz a a Dávid ponyvaműhelybe ahol amúgy dolga van és próbálok ihletet meríteni a profiknál.
Néhány kép még az életünkből. A hét kiskacsából három érte el a "pecsenyekacsa" kort, alig kisebbek már csak a képen jobbra úszó anyjuknál. Eléggé életrevalóaknak tűnnek, amikor "J" eteti őket még a kifejlett gácsérokat is megkergetik. Ez úgy néz ki tőkésrécééknél, hogy a "betolakodót" a "védő" megtámadja, az menekül, a másik, üldözi és ha elég kitartó és utoléri, a farkába csípve addig lóg a menekülőn amíg néhány tollat ki nem sikerül tépni belőle. A támadó és a védő ezután vad erőfitogtatásba kezd, mint egy virtigli vizilabdakapus kitapossa magát csüdig a vízből, miközben felegyenesedve hevesen csapkod a szárnyaival. Ezzel vége a harcnak. És ezt kifejlett gácsérokkal megteszik már a néhány hetes kicsik is! (kivéve az erőfitogtatást, úgy látszik erre a szárnyaik még alkalmatlanok) Még egyszer nem láttam, hogy a megtámadott visszatámadott volna. Valahogy az első pillanatban eldől, hogy aki menekül az veszít. Ha semlegesnek tűnő területen találkozik két ruca akkor vagy békésen elpedáloznak egymás mellett, netán együtt indulnak a közös táplálék felé, de ha már "tétre megy" a dolog akkor elkerülhetetlen a küzdelem, ami lehet egyszerű ijesztés, komolyabb üldözés nélkül, de lehet a fent leírt több körön keresztül tartó farokhúzogató küzdelem is. 
Az egyik tojó a hét végén két új kelésű, tehát talán egy-két napos tojásméretű aprósággal jelent meg, sajnos a kettőből tegnapra már csak egy maradt. Az apróság már eszi a bedobált kenyérfalatkákat, sőt ma kifejezetten röhejes volt, ahogy elkergetett (!!) egy kifejlett felnőtt récét.
Van még Szutyok a három kölykével, "akik" teljesen sportosra szopták a korábban már szépen kigömbölyödött anyjukat. Egyfolytában ennének, az Isten se bírja őket kajával.
Hogy legyen giccs is, íme egy-két Szutyokivadék fonalgombolyag helyett újságpapírgombóccal játszik.
