Hajónapló

A tegnapi egy teljesen feleslegesen elfecsérelt nap volt az életünkben. Kis feleségemet ráadásul lelkileg is nagyon megviselte, mert ő minden egyes alkalommal amikor rendőrségre kell menni, újabb kihallgatáson vallomást tenni, újra átéli az eseményeket. Én viszont úgy tűnk egy érzéketlen perverz állat vagyok, az abszurditás ellenére kifejezetten élveztem a tegnapi napot. Technikailag különösen érdekelt az egész.

Na ezen rejtélyes bevezető után elárulom, rendőrségi hazugságvizsgálaton vettünk részt. Bizony, mint a filmekben, amikor Steven Segalra rákapcsolják  készüléket. Csak ő persze átvágja a gépet. Na nekem nem sikerült. (erre még visszatérek)

Aki esetleg nem olvasta, vagy már elfelejtette, hisz két és fél éve történt az eset, itt megtalálja az előzményeket. https://amapola.blog.hu/2019/09/17/kedd_1729 Na azóta folyik a nyomozás. Többször is írtam róla, minket több ízben újból és újból kihallgattak, az elkövető apja megfenyegetett, hogy börtönbe fog juttatni (holott nem vagyok felperes, a bűncselekményre, mely hivatalosan "vízi közlekedés biztonságának veszélyeztetése",  az ügyészség hivatalból rendelt el nyomozást és emel vádat, ha szükségesnek tartja) Az eset teljesen egyértelmű, legalábbis számomra, de ők (merthogy az öreg mint hamistanú lépett be az eljárásba), bizonygatják, hogy mi támadtuk meg őket. Ehhez felbéreltek valami iszonyatos buzgó ügyvédet, aki minden lehetséges módon megpróbálja kihúzni az elkövetőt a szarból amibe keverte magát. Na itt tartunk és erre föl, miután a számtalan kihallgatás nyomán mind mi, mind ők kitartottunk az eredeti vallomásaink mellett, az ügyészség elrendelte a poligráfos vizsgálatot. Azért ez nem semmi!! Alapvetően egy pimf úgy, személyi sérülés nem történt, anyagi kár nulla, még azt is mondtam, az alezredes hölgynek aki rámrakta az elektródákat, hogy ha ezek a szarháziak odajöttek volna hozzám elnézést kérni, én személyesen tettem volna meg mindent ami tőlem telt, hogy lehetőség szerint enyhítsem a dolog súlyát, de hát a kutya nem kért tőlem ilyesmit, ők 19-re húztak lapot, hát így jártak.

Na szóval fogalmunk se volt, hogy már megint miért idéztek be minket a rendőrségre, ezúttal Angyalföldre, a Garam utcába. Na ott közölték, hogy hazugságvizsgálat lesz HA beleegyezünk. Merthogy nem kötelező, akár meg is tagadhatjuk. Persze eszünkbe se jutott, én kifejezetten érdeklődéssel tekintettem a dologra amit eddig csak filmekben láttam. Elöljáróban, kicsit se hasonlított azokra. Először is egy rakás papírt kellett kitölteni, mert (és ezt nagyon határozottan észrevettem) miután a csavaros eszű ügyvéd minden lehetőséget kihasznál, a rendőrség kínosan ügyel arra, hogy semmibe ne lehessen belekötni. Aztán bevitték J-t  a vallatóba. Hát majd két óráig tartott! Amikor kijött kérdeztem mi volt, azt mondta nem beszélhet róla. Nem is beszéltünk, de annyira zavarodott volt,  hogy mivel elindult "haza" mármint a pesti lakásba ahova a kéményseprőt is vártuk, el kellett magyarázzam merre induljon, mert még tájékozódni is elfelejtett.

Hát bevittek a színhelyre, ami egy sima iroda volt, a "félelmetes" ( legalábbis a törzszászlós valami érzékelhetően  megkülönböztetett tisztelettel említette) alezredes asszony meg egy rendkívül megnyerő külsejű, civilruhás nő a számomra legizgalmasabb korosztályból. Nyoma sincs spéci izéknek, egyszerű fotel a vizsgált személynek, rajta seggpárna (ami a farizmokat észleli), vérnyomásindikáló pneumatikus mandzsetta, szaturáció regisztráló a középső ujjra, két kézujjra kapcsolható elektróda (gondolom a bőr ellenállását méri az izzadással, esetleg kézremegést), a "gép" meg egy laptop az asztalon. Slussz. Először is minden gép nélkül el kellett mesélnem az egész eseményt immáron sokadszor.  Időnként belekérdezett a hölgy, talán jegyzetelt is. Aztán hosszas kiképzést kaptam az elkövetkező eljárás lefolyásáról. Tehát szó nem volt arról, hogy csak úgy megrohannak váratlan keresztkérdésekkel, még a kérdéseket is átbeszéltük, amiket fel fog tenni, hogy hogy üljek, hogy tartsam magam mozdulatlanul, hogy csak igennel, vagy nemmel feleljek, szóval semmi váratlan ami a filmekben szokott lenni. 

Már a bemelegítés is nagyon érdekes volt. HAZUDNOM KELLETT! Direkt és előre megfontoltan, parancsra! Ez úgy történt, hogy a hölgy mutatott egy sorozat kártyát amin számok voltak lefelé fordítva. Azt a parancsot kaptam, hogy húzzak egyet, jegyezzem meg a számot, és rakjam az asztalra természetesen lefelé fordítva. Ő kérdezni fog sorra számokat, hogy vajon azt húztam e, de nekem pedig mindegyikre azt kell mondani hogy NEM. Tehát le kell tagadjam mit húztam. Na kihúztam a 13-ast (előtte aggódtam nem fogom e elfelejteni mit húztam, mert a számok megjegyzésével mindig bajom van, de mázlim volt a 13 volt a rajtszámom, EZT nem felejtem el az életben soha). 

Ezután felszerszámozott az érzékelőkkel amiket fentebb említettem, meg rámrakott két rugós övet, az egyiket hastájékra, a másikat a mellkasomra, gondolom ezek kontrollálták a hasi és mellkasi légzésemet. Hát én mindent megpróbáltam. Nagyon be akartam csapni a gépet. De miután felsorolt egy csomó számot, aminek valahol  a közepén volt a 13-as és én mindre NEM-et mondtam, utoljára még egyszer megkérdezte a 13-at, amire megint NEM-et mondtam persze, de azt hiszem ezen buktam csak le igazán. Még magamnak se voltam igazán hihető. Rá is kérdeztem, mondta az ales, hogy na igen, az volt a nagyobbik bukta. De ő már az első hamis válaszomból is tudta, hogy a 13-asra hazudtam, gondolom ezért kérdezett rá mégegyszer a végén. Elképesztő.

Na ezután háromszor megcsináluk a tényleges vizsgálatot (az egyiket elrontottam, mert úgy hazudtam, hogy nem tudtam róla, ugyanis csavaros kérdések voltak, mert dupla állítások és tagadások voltak bennük és hiába beszéltük meg előre, az egyiket rosszul dekódoltam), köztük kétpercnyi pihenőkkel és itt volt vége. Kérdeztem, hogy "átmentem e", de mondta, hogy azt nekem kell tudni, hogy hazudtam e, vagy sem. IGAZ. Viszont ez nekem nagy megnyugvás volt, mert ez azt jelenti "implicite", ők viszont tutira nem mentek át. BÁR itthon J elmondta, hogy ő azt mondta az alesnek, hogy ezek úgy hazudnak mint a vízfolyás, szóval ők még  a gépet is át fogják vágni.

Na erre ment el a tegnapi nap. De én nem bánom. Mert egyrészt technikailag rendkívül érdekelt ( meg is köszöntem az alesnek) másrészt idáig azt hittem, hogy az egész el fog sikkadni a fenébe. Majd ejtik az ügyet, majd kibulizzák, netán még a végén minket fognak elmeszelni. De most kezdem azt hinni, mégis lesz a dolognak igazságos vége.

Más. Nálunk ezért virágzik, terem minden aminek csak virágja van.

A nap igazi vesztese J volt, mert túl a lelki megpróbáltatáson (ráadásul az ellenőrző kéményseprőt is hiába várta) késő délután szembesült azzal, hogy hogy néz ki a Picur kutya, ami ugye az ő kutyája. Merthogy két napja esett az eső és  két kutya egész nap az udvaron, a kertben volt, a télikert ajtaja nyitva, hogy ha kint unnák, akkor bent a szófájukra leheveredhetnek. Na a Picur egy shizu jellegű hosszúszőrű keverék,.....hát a kapuban az én drágámat egy rettenet sárgombóc fogadta. Ugyanis Picur ha teheti ás. Kiás mindet amit úgy gondol, hogy a föld alatt van és él. Ő Torgyán József földmunkás és kisgazda reinkarnációja. Úgy, hogy az én drágám az estét kutyafürdetéssel, hajszárítózással, rasztás szőrcsomók kifésülésével és kutyahibáztatással töltötte. 

Szilárd elhatározásom volt, hogy abbahagyom a "politizálást" (értsünk ez alatt bármit is amit annak szoktak nevezni okosak és buták) és csak az "emlékiratam" szerkesztésével fogok foglalkozni. Akarom is. Komolyan. De még nem megy. Mindenféle hatások érnek amiket fel kell dolgozzak magamban, amihez írnom kell, különben még álmatlan leszek (márpedig egyelőre úgy alszom mint a bunda, napszaktól függetlenül, ha leteszem a fejem) sőt netán a székletem is elkezd majd rendetlenkedni, márpedig az egészséges székletnél nincs fontosabb.

Juteszembe egy szösszenet amit még  a "létező szocializmus" idején olvastam valahol. Idős orvosprofesszornak panaszkodik fiatal orvos kollégája, hogy "fúrják" (ismeri még valaki ezt a szót?), mire rákérdez

-Mondja van magának rendes széklete?

-Természetesen professzor úr.

- Akkor meg mit panaszkodik??

Ezért írok még egyet kettőt, ami nem emlékirat.

Elöljáróban egy idézet Hetényi Zsuzsától: Csak később ismertem meg Sólem Aléchem örökbecsű mondatát, amellyel Tóbiás, a tejesember zárja keserű levelét: „Tudja mit, reb Sólem Aléchem? Beszéljünk valami vidámabbról. Mi hír az odesszai koleráról?”

Na szóval. Volt nekem egy kedves tengerész szakács kollégám a Legyesi, vagy ahogy mindenki nevezte, a "Légy". Mindenki szerette, mert azt hiszem ő is szeretett mindenkit. NAGYON jól főzött, ami egy szakácsnál általában fontos, de egy tengerjáró hajón szinte alfája és ómegája a személyzet hangulatának. Ennek megfelelően egyes hajószakácsokat néha elragadott a hatalmi gőg, mert ahol a kapitány az Isten után az első, ők gyakran a harmadiknak érzik magukat ebben a sorban. Ezeket a szakácsokat nem szerettük. Na a Légy nem ilyen volt. Még arra is odafigyelt, hogy ki mit szeret. Persze nem lehet mindenkinek személyre főzni, de gyakran megkérdezte, hogy ízlett az ebéd vagy vacsora, mi legyen a következő heti menüben, a "cupákot" nem dobta ki a tengerbe, hanem déleőtti kávékor kirakta a "pupára" ( a hajó farán lévő fedett fedélzeti rész, ahol a legénység kávézott), kenyérrel, sóval, mi meg lerágtuk az ízes husikákat a csontokról. Nem tudtam úgy elmenni a konyha előtt, hogy ne kérdezett volna meg "Elek nem vagy éhes, nem ennél valamit?" (hajón az "elek" a mindenkori elektrikus, függetlenül attól, hogy hívják)

Légynek az egyik szeme üvegből volt, mert egyszer kilőtte az autoszifon. Volt egy olyan tengerész, főleg pincér szokás, hogy "erős" szódát csináltak, kicsit több vízzel az autoszifonba, sőt két patronnal, na egyszer egy ilyen szódavízkészítés során lelőtte a fejet a szifon és pont a Légy szemébe. Ez olyan 1970 környékén történhetett. Odesszán került kórházba, sose derült ki, hogy netán menthető lett volna a szeme vagy sem, mindenesetre a kórházban aligha vacakoltak vele sokat, a sérült szemet kioperálták. Egészen szürreális dolgokat mesélt a szovjet kórházról, például azt, hogy fürdőszoba nem volt, lejártak a tengerre fürödni. Itt most felfüggesztem ezt a szálat, vissza fogok rá térni. Említettem, hogy szinte kizárólag Klubrádiót hallgatok. (A másik a Tilos rádió, de az ő lehetőségeik sokkal korlátozottabbak, a zenéjüket meg többnyire kifejezetten utálom.) Mielőtt a homlokukra csapnak kedves horthysta-bolsevik barátaim, hogy "naja a drágabolgárúr és az ő rádiója" NEM! Pont őt soha. Nem azért mert rá haragszom, ő olyan amilyen és még azt is elhiszem, hogy az összesből a legnépszerűbb a betelefonálós műsora, ahol minden seggfej nyugodtan és hosszasan, önmagát számtalanszor ismételve részletezheti a szellemi nyomorát "oldaltól" függetlenül. Nem értem ő hogy bírja, én hallgatni SEM. Még azokat sem akikkel egyetértek. Hanem azért, mert minőségi elemzések, érdekfeszítő emberekkel riportok, csodálatos dolgokra való rávilágítás csakis ebben a rádióban van. PONT. Pár napja hallgattam egy részletet egy stúdióbeszélgetésből (miután egyéb napi tevékenységem mellett, főleg munka közben hallgatok rádiót, a legritkább az, hogy egy komplett műsort elejétől végig hallgassak, így szinte soha nem tudom épp kit interjuvolnak), egy nő beszélt, aki az ukrán menekülteket segítette tolmácsként valamelyik érkezési pályaudvaron. Már akkor felkaptam a fejem, a ritka értelmes kerek mondatain és azok mély tartalmán. Tegnap délutáni kutyasétáltatáskor is szólt a zsebemben a "Brútusz" hangszóró ( ahogy most is miközben ezeket a sorokat írom is szól, egyszerre fogalmazok és hallgatom a hírműsort) és mitteszisten azt a műsort ismételték. Most se hallottam az elejét, tehát hogy ki a műsor vendége és megint nem tudtam végighallgatni, mert ismerőssel találkoztam, de hazatérve visszakerestem a rádió podcastjában a műsort és megtudtam, hogy a hölgy Dr Hetényi Zsuzsa egyetemi tanár és irodalomtudós. Amikor így megragadja a figyelmemet egy stúdióalany, mindig meggooglezom, hogy többet tudjak meg róla. Szinte szégyellem, hogy eddig fogalmam se volt ki ő. Egészen röviden egy éltre eljegyezte magát az orosz irodalommal, az orosz kultúrával (meg legalább egy orosz férfival is), ami elég sok viszontagságot okozott neki, de a mai napig állja a sarat ahogy elnézem. Amiért kitértem a Légy-re az Odessza és a kórház. Idelinkelem. https://litera.hu/.../hetenyi-zsuzsa-kolera-karanten.html Mondom, kicsit szégyellem, hogy eddig nem tudtam a hölgyről. Tessenek olvasni! Meg itt is https://www.facebook.com/zsuzsa.hetenyi.9

Rácsodálkozunk néha dolgokra. Minimális ismeretekkel kommentálunk szakcikkeket, teszünk párperces  Wikipedia előtanulmányok után holtbiztos állításokat, nagyban működik a Dunning-Krüger effektus. (leegyszerűsítve, az okosak mindig bizonytalanok, a hülyék mindenben holtbiztosak) Beszélünk ÁLTALÁBAN  "az oroszokról", ukránokról, cigányról, zsidóról, mindenkiről. Emberek lennének képesek mások vérében gázolni néhány félmondatból szerzett tudásra alapozva. Arról már nem is beszélek, hogy a választásokat a tudatlanok döntik el. Minden aljas rendszer úgy kezdi, hogy tömegbázist épít az erőszakos ostobákból. Amikor már stabil a hatalom, akkor egyre jobban kiteljesedik a bugris volta. MINDEGY, hogy fasizmus, bolsevizmus, barna, zöld, vagy vörös, mind bugrisdiktatúra. Az Oroszországot felváltó Szovjetunióban több mint száz év volt a kiteljesedésre, 1917 óta folyik a szisztematikus ciánozása a gondolkodásnak. Jevfroszinyija Antonovna Kersznovszkaja veretes mondata jut eszembe: "A szovjet ember mintaképe a diadalmas söpredék" Abban bíztam, hogy most, hogy vége a választási hisztériának, majd lesz valami lenyugvás. De NEM. Mintha semmi se történt volna. Az elemzők elemeznek, de MINEK?? (azon túl, hogy ebből élnek) A vesztesek egymást vádolják  DE MINEK? (azon túl, hogy a bizonyítványt magyarázzák) A győztesek még mindig a lábukat törölgetik a vesztesekbe DE MINEK? ( azon kívül, hogy a diadalmas söpredéküket csibészelik mint a harci kutyákat, a vesztesekre). Már csak az a kérdés merre megyünk, fasizmusba, vagy bolsevizmusba? (nem mintha lenne különbség) Gyenge lábakon áll a második világháborúból győztesen kikerült liberális polgári demokrácia.  Európa meggyengült. A Brexittel kezdődött.

Máshol ezt írtam a lehetséges jövőről : "Én látom a megoldást. Oroszország kiirtja az ukránok javát, a többit meg átrakja valahová az Urálon túlra, ott amúgyis nagy hagyománya van mindenkinek a Szibériába toloncolására akinek nem tetszik a pofája. Nekünk visszaadja az elnéptelenített Kárpátalját, amivel lehet Szabolcsot, meg BAZ megyét bővíteni Bereg, Máramaros, Ugocsa, Szathmár vármegyékkel. Addigra persze már kilépünk az EU-ból, meg a NATO-ból, szóval semmi akadálya nem lesz csatlakozni a Szovjetunió kettő-pont-nullához. És akkor Magyarország népe végre boldog lesz mert oda fog tartozni ahova hajlamai és kultúrája révén amúgyis való. Ja az undorító, örök békétlenkedő, nyugatmajmoló idegenszívű libsik is mennek majd a sarkkörön túlra Jakutföldre, itt meg marad a FideszKDNP, Mihazánk meg a Betyársereg színmagyar elit." 

Valaki  azt írta rá, hogy ".....az EU nem engedheti, sem a NATO, hogy ennyire a közepében legyen Oroszország......"

Én meg ezt válaszoltam: "Hát.... senki se lát a jövőbe. DE! Ha NETÁN győz Franciaországban Marine Le Pen, Olaszországban Matteo Salvini, az USA-ban meg visszajön Donald Trump, akkor lesz a NATO-nak elég baja a sok "erős nemzetállammal" amik igazából egymás torkának akarnak esni, semhogy föderatív államszövetségben működni. KÜLÖNÖSEN, ha Putyin leengedi a gázárat, meg olcsóbban adja az olajat mint az arabok, akkor nagyonis elképzelhető ez a tragikus forgatókönyv, mert hirtelen mindenkinek eszébe jut majd, hogy "nekünk a saját országunk az első", vigye a Putyin a picsába ha neki az kell a koszos tolvaj magyarokat, úgyis állandóan az EU-val van bajuk, miközben csak a markukat tartják!"

De most TÉNYLEG! KINEK hiányzik egy kavics a cipőjébe? Egy nő aki félrebaszik, szarul főz állandóan pénzzel kell tömni és még vissza is pofázik? Ha kell a szomszédnak HÁT VIGYE!"

PS. A képet ma (egy nappal a megjelenés után, azaz szombaton) küldte Nagymihályi Tamás kolléga, utólagos engedelmével beraktam ide emlékezetül. Légy ( de álljon itt a teljes neve Legyesi László) hamar, nagyon fiatalon "elment" és már az emlékezetünkben se él sokáig, mert mi is megyünk sorban, nincs hónap, hogy ne jönne szomorú hír. Isten nyugtasson barátom az égi hajókonyhákban!

Hoztam négy talicska csirketrágyát a szomszédból, felástam a paradicsomágyást és beforgattam a trágyát. Jó lehet a föld, mert elég sok giliszta volt benne. Viszont két napig tartott, mert fáradok. Egyrészt a téli tespedés nem tett jót az erőnlétemnek, másrészt alighanem kezd utolérni a korom. Amikor nincs fizikai igénybevétel, még aránylag jól mozgok, de ha például, mint most, ásóval kellett dolgozni, még ha nem is kemény a föld, mert csak a tavaly is felásott, tehát igazából laza, alig kell ráállni az ásóra, szinte kézzel is be lehet nyomni a földbe, de azért forgatni, súlya van, 10 perc alatt elfáradok, muszáj leüljek 10 percre. Nem tudom ez mennyire normális, júliusban leszek 77 éves, talán lehetnék kicsit jobb kondícióban is. Ez a tavalyi műtét az amire hajlamos vagyok sokmindent ráfogni, mert valahogy azóta kezdtem igazán hanyatlani.

Mindenesetre a zöldségágyás megvan. Azért volt sürgős, mert a télikertben a palánták egy része már kinőtte a 350 ml-es tejfölös poharat, idén egyszerűsítettem, kihagyom a PET palackba  való köztes átültetés fázist, ezeket egyből kiültettem az ágyásba, néztem az Aigner Szilárd-féle (tudom rég halott, de nekem őrökre ő marad "A METEOROLÓGUS") Eumet.hu kéthetes előjelzést, nem lesz mínusz, már csak a jégesőtől kell tartani. Ahogy mennek felfelé a zöldség árak (meg minden árak) jó befektetés a paradicsom ültetvény. Paprikát is ültettem, bár már harmadik szezon, hogy próbálkozok vele, de eddig még soha nem volt termés, elképzelni nem tudom hol rontom el, egy biztos, parasztnak... na jó kertésznek csapnivaló vagyok. A paradicsom az valami magától is termő elronthatatlan növény lehet, hogy még nekem is sikerül.

Vaszilij Grosszman Élet és sors c. könyve nemcsak a tartalmát tekintve nehéz könyv. Az ezervalahány oldal még vékony papíron is egy dögnehéz vastag könyvet ad ki, ledőlve szoktam olvasni, most, hogy a közepe táján tartok ( néha két-három, olykor négy könyvet is szoktam párhuzamosan olvasni) kifejezetten nehéz kézben tartani is. Nagyon egybevág ez a könyv a most folyó háborúval. Nincs kedvem magyarázni, de nem az az irodalom, ami ilyen napi háborús háttérrel vidám hangulatba ringatja az embert. Nem biztos, hogy jó az az egyénnek, ha elkezd túl sokat megérteni az életről. Április 3.-a óta sokat romlott a kedélyállapotom. És valahogy nem érzem azt, hogy a "győzteseké" meg valami sokat javult volna. Kapcsolgatom a TV csatornákat és azt látom, hogy mindenki ugyanazt a sz@rt rágja. A megélhetési elemzők elemeznek, csak épp MINEK, a vesztesek nem látom, hogy levonnának tanulságokat, a győztesek meg nem látom, hogy előállnának a terveikkel, melyek megvalósítása immáron nem ütközik semmiféle akadályba. Kéne valamit kitaláljak, hogy egyrészt a fizikai kondícióm javuljon, másrészt a hangulatomra is ráférne holmi javulás.

Húsvétra is van rossz hír. Két napja meghalt a Molnár Pali. Velem egyidős volt. Nem is értem. Tele volt energiával. Nürnbergben élt, egy (vagy tán két?) éve költözött haza Magyarországra nyugdíjasnak és csinált magának és párjának egy "szigetet" egy tanyán. Ahol elfért a hajója, meg az a sokminden kacatja ami a magunkfajtának nélkülözhetetlen kellék az élethez. Amikor Amapolát építettem akkor ismertem meg és lettünk barátok.

Isten nyugtasson Pali!

Esik az eső, de nem bánom. Nagyon kell a nedvesség a növényeknek. Kicsit lehűlt a levegő a tegnapi, szinte nyáriashoz képest, de mennyei érzés beleszippantani a tiszta levegőbe. Kihasználtam, hogy épp abbahagyta magát a csapadék és mentem egy kört a birodalmamban.

Minden virágzik ami csak tud. Ez itt a meggyfa. Idén se nyírtam meg pedig készültem, csak .... mégsem.

A háttérben az ugyancsak megnyirbálatlan almafa. Viszont nálunk nem lesz baj a beporzással, nyüzsögtek rajta tegnap a méhek.

Némi hezitálás után idén nem arattam le a nádat a kert végében. Korábban mindig levágtam és elégettem, de idén megszabályozták az égetést, csak kijelölt napon szabadott, akkor meg naná, hogy erős szél volt. Jogásznak kell lenni, hogy ilyen hülye szabályokat kitaláljon valaki. Szélben semmi szín alatt nem égetek. Így egyszerűen letapostam a kiszáradt nádat és ráhordtam a komposztálóból a félérett komposztot, meg a kertben levágott elszáradt elefántfüvet. Így együtt majd a természet komposztálja az egészet, a feltörekvő új nádhajtások meg benövik. Nincs több égetés, környezetszennyezés.

Szerintem a talajlakó apró élőlények, rovarok, sünök, hüllők, rágcsálók, növényevők és apró ragadozók is élvezik ezt a természetes élőhelyet.

Ha már Natura 2000.

Mondjuk nem az az "angolkert" de én élvezem.

J tulipánfája... azt hiszem így hívják.

A nárcisz már elvirágzott, de a tulipánok most kezdik.

A cseresznye is őrületes virágzásba kezdett. Sajnos csak a madarak örömére, olyan magasan van a termés, hogy reménytelen leszedni.

J tegnap legyalulta a füvet..... na jó mi hívjuk annak főleg tarack, de ahol két kutya száguldozik ás és ki mindent amit izgalmasnak talál, ilyen a "pázsit".

A kikötőben is beindult a nád meg a gyékény. Amióta le van vágva évente télen, azóta őrületesen bedúsult.

Szóval sokat pofáztam itt mostanában egyebekről, amik aggasztottak és amikkel egy cseppet se vagyok megelégedve most sem, de én itt mégis boldog vagyok. És melyhez hasonlót kívánok mindenkinek, PLÁNE,  hamár ünnep van.

Milyen hamar megszokott lesz a háború! Napjaimat az Email levélszekrény megnyitása után némi Fb-os üzenetek szemléjével kezdem, majd megnyitom a hvg.hu híroldalát. Mára lekerült az orosz-ukrán háború a hírek elejéről. Még az olyan, amúgy ma reggel 8:37-kor a 13. helyen álló hír is messze megelőzi, mint a " Felzaklatta a kedélyeket, hogy a brazil kormány potencianövelőt rendelt a hadseregnek." Igazából nem tudom jó e ez vagy rossz. Mindenesetre bizonyíték arra (ha egyáltalán szükség van bizonyítékra) hogy az ember azért került a tápláléklánc csúcsára, mert mindent képes elviselni, mindenhez képes alkalmazkodni, minden felett képes naprendre térni. 

Nézem ezt a képet.

Nem tudom kinek mi jut róla eszébe, nekem az, hogy a tankoknak valahogy lejárt az idejük. Ezt bizony kilőtték mint a sz@rt. Ott vannak rajta füzérben a reaktív "téglák", melyek feladata elvileg ellenrobbanással való elhárítása lenne a támadófegyvernek, szemmel láthatóan egy se "sült el". Vagy nem volt rá idejük, vagy az a fegyver amivel a csapást mérték rá, valami olyat tud, amit ők meg nem. Szóval alighanem egy újabb generációja a fegyverkezésnek. Mint amikor a korábban legyőzhetetlen páncélos lovagok találkoztak szembe az első tűzfegyverekkel. Mindjárt érthető, miért rekedt meg az oroszok, még nyugati katonai elemzők szerint is... mondjuk úgy, "legyőzhetetlen" seregének  inváziója Ukrajnában.

Én nem vagyok szakértő, még csak katona sem, elemző meg pláne. De voltam két évig katona és belülről láttam alulról a "sereget". Egyszer valami olyasmit olvastam valahol (nekem állandóan ilyennek jutnak az eszembe), hogy " a háború túl komoly dolog ahhoz, hogy katonákra lehessen bízni". Persze az is lehet, hogy csak azt hiszem, hogy olvastam és igazából én találtam ki, ez esetben magammal értek egyet. Mert száz százalékig igaz. Katonának lenni minden épeszű gondolkodást kizár. Eleve ki megy BÉKÉBEN  katonának? ( a "békében"-t azért emelem ki, mert háborúban az emberben hazafias érzelmek dominálnak, ami mindent felülír) 1. Aki eleve egy agresszív hülye, fizikai erő hívő, háborús videojátékon szociaizálódott, vagy a másik véglet, akit sokat abuzáltak gyerektársai és kompenzál. 2. Akinek szellemi kapacitása kevés a civil életben zöldágra vergődni, én emlékszem amikor a technikumban jöttek utolsó évben toborozni a Zrínyiből és belengették, hogy tudnak segíteni annak aki nagyon tart attól, hogy megbukik az érettségin. Lehetnek persze kivételek, például aki szerelmese valamilyen technikának, például pilóta akar lenni, annak gyakorlatilag muszáj elmenni katonának. Még valami fontos. Valószínűleg az USA-ban teljesen más a helyzet. Ott a hadsereg helyzete más. Aki szegény de tehetséges, annak nincs más lehetősége a felkapaszkodásra mint az army. Mert a legmagasabb és legjobb minőségű képzést adja ingyen, lehetsz mérnök, orvos, tán még jogász is és nem gyorstalpalón. DE én most csak arról a seregről beszélek amit ismerek és van okom azt hinni, hogy a "szovjet" és az utódja az orosz hadsereg sem különbözik sokban az egykor magyar "néphadseregtől". Namármost én ennek alapján ki merem jelenteni, hogy az orosz hadsereg emberanyagában eleve kontraszelektált. 

Megyek tovább. A seregnek eleve a legnagyobb hátrány az ami az előnye.  .... Megpróbálom ezt az ellentmondást feloldani.  Az előny az, hogy nincs demokrácia. Tehát nincs ez az utálatos időhúzó pöcsölés, pofázás, vitatkozás, ellentmondás, fékek és ellensúlyok. Hatékonyság van, parancs és annak végrehajtása, pikk-pakk, megy minden mint az ágybasz@rás. "Ha egy katonának azt mondják, hogy fesse be az eget, nem azt kérdezi, hogy hogyan, hanem azt, hogy milyen színűre." És ezt a legkomolyabban kötötték a lelkünkre anno elöljáróink, mert őket is ebben a hitben nevelték. A szovjet hadseregben a tisztek még rendszeresen verték is a katonákat. Ez a rendszer rendkívül hatékony... BÉKÉBEN. Tökéletesen leszoktatja a résztvevőket mindenféle komplikált gondolkodásról. Most eltekintve attól, hogy a rendszerbe szándékosan bekerülők eleve nem a legélesebb elmék, ezt még a rendszerszintű elbutítás pláne nem fogja javítani. Márpedig a háborúhoz ész kell. Főtisztek sokasága toporgott megdöbbenve két vesztes világháborúban azzal a problémával szembesülve, hogy hogy a πcsába van az, hogy szarráverték a seregünket, amikor mindenki meg volt borotválkozva és minden gomb felvarrva és begombolva. Háborúban mindazok a katonai erények, melyek alapján az előléptetést, dicséretet, kitüntetéseket osztják, nem érnek semmit. Mert csak az adott helyzetben alkalmazott kreativitás számít, a kreativitás meg nemcsak, hogy nem normázható (tehát nem lehet megmérni, hogy egy százados mennyivel kreatívabb mint egy főtörzsőrmester), de a rendszer eleve olyan, hogy kiveti magából azokat akik kreatív gondolkozással egyáltalán gyanúsíthatók is. Mindig mindenki teljesíti a parancsot, DE a rendszer legjobban azt szereti, ha parancs nem is kell, az alantas mindig kitalálja, mi az elvárása a felettesnek és aszerint cselekszik. És így megy lentről felfelé egészen a főparancsnokig. A rendszer ha jól olajozott ( ha hazavisszük az élelmiszerraktárból a katonák szalámiját, ha eladjuk az üzemanyagot és ebből jut akinek kell akkor pláne) akkor mindenki boldog, jönnek az előléptetések a kitüntetések, amit én láttam az ez volt. És nem hiszem hogy ezen a néphadseregek megszűnte sokat változtatott volna. SŐT. megintcsak "olvastam valahol"  a KUK hadseregről mely szerencsésen bukta el az első világháborút mintegy félmillió magyar áldozattal, hogy " ezek a katonatisztek előszeretettel nélkülözik a gondolkozást", szóval a világnak ezen a felén masszív hagyományai vannak a hadseregek kontraproduktív szelekciójának. Putyin fentieknek megfelelően nem kapott csak jól olajozott pozitív visszajelzéseket, mindenki a legpozitívabb volt, aztán megdöbbentek, hogy míg a Krímbe való bevonulásukkor még a hozzájuk hasonlóan  edukált ukrán hadsereggel kellett szembe szállniuk, mely ráadásul a nacionalista Ukrajnával legkevésbé szimpatizáló többségi orosz ajkú lakosság támogatását se élvezte, most meg az eltelt évek alatt a keleti végeken tartó folyamatos csatározásban megedzett, és az USA katonai iskoláiban egészen másfajta harcra kiképzett tisztek által vezetett, haderővel találja magát szemben. Mindehhez ukrán részről honvédő háború jelleget öltött a szituáció, még az Ukrajnában élő orosz ajkú lakosság is ellenük fordult, amikor a házait kezdték bombázni, a családtagjait öldösni. Ukránul nem beszélő oroszok fogtak fegyvert a betolakodókkal szemben, hazájuk védelmében. Egyik oldalon egy alacsonyan kiképzett, rosszul szervezett és korszerűtlen logisztikával vezetett motiválatlan támadó erő, mely egyedül számbeli és technikai fölényében bízhat, a másik oldalon egy sokkal gyengébb, de a korszerű nyugati gyalogsági fegyverekkel felszerelt hadsereg, magas harci morállal, a civil lakosság aktív, akár fegyveres támogatásával.

Itt térek vissza a kilőtt harckocsik tömegére. Persze az oroszok nem erre számítottak. Iszonyatos lehetett a mészárlás, amikor egész harckocsioszlopokat semmisítettek meg. Épeszű harcvezetés ettől taktikát kellett volna, hogy változtasson, de hát ők nem ebbe szoktak bele. Nem megy könnyen, majd megy nehezen, katona, technika van bőven, hulljon a férgese. Csak hát nehezen se megy. Igazából negyvenvalahány nap alatt még egyetlen igazi győzelmet nem arattak, nem uralnak biztosan területet, pláne utánpótlási vonalat, mely biztosítja bárhol is a fölényüket, még a légteret se uralják teljesen, köszönhetően annak, hogy mára hatékony gyalogsági fegyverekkel lehet védekezni nemcsak helikopterek, de még alacsonyan repülő sugárhajtású vadászgépek ellen is. Ezért nem maradt nekik más mint nem bemenni a páncélozott járművekkel fedett terepre, városokba, ahol a megbúvó ellenség könnyen megsemmisítheti őket, hanem messziről lerombolni a területet, megölni minden élőerőt, akár asszony, gyerek, az csak járulékos veszteség, ráadásul nem is nekik, aztán..."majdcsakleszvalahogy".

HA a világ jól csinálja, HA az ukránok kitartanak, Putyin el fogja veszteni ezt a háborút. Mindenféleképpen. Még akkor is ha a végén kínjában megnyomja az "atomgombot", mert akkor "csak" annyi a különbség, hogy a világ fele is vele pusztul. Azt már leírtam hogy a világ mit nem csinál jól. Azonnal le kellene állni minden pénzelésével Oroszországnak. Még ha ez a világnak sokba is kerül. Nem kell olaj, nem kell gáz, nem kell az Orbán féle magyar hazaárulás Putyin oldalán. Zárás van Oroszország felé. Ember jöhet, mert onnan is menekülne már aki értékes, ott se mindenki elvetemült Putyinista, ahogy nálunk se mindenki Orbánseggnyaló, de pénz, vagy bármi ami érték, ami háborús erőre váltható, ODA NEM. Kérdés az ukránok meddig bírják.

Csak hogy el ne vesszen a nagy hangzavarban. Hogy is mondja a miniszterelnökünk?

"Szokatlan dolog, hogy ha valaki bajban van, segítséget kér és megmondja NEKED, hogy hogyan segítsél neki és ha nem úgy segítesz akkor lehord."

Jól hangzik, az egyszerű hívő bólogat, de akkor Brüsszellel hogy is van ez? Kell a segítsége (ha nem lenne világos, a PÉNZE), de ne mondja meg, hogy nem szabad ellopni, hanem az ország felzárkóztatására kell felhasználni és ha te sunyi cigány mégis ellopod akkor ...... hüm..... hát lehordani még nem, de hümmög, meg írogat, meg hülyén csóválja a fejét, meg bizottságozik éveken át (de a pénzt azért nyomja neked)  "Brüsszel", mely éveket te folyamatosan Brüsszel gyalázására, békemenetelésre, gyarmatosítással való hazug vádaskodásra és szellemi (és valós) putrilakó néped vadítására használsz ki, meg persze a folyamatos pénzesőt magad, családod és klienseid tömésére. Mert egyszerűen a kulrtúrvilág ugyanúgy nem vágja azt, amit az én időmben úgy hívtak "cigánytempó",  mint a jóságos nagymama, aki beengedi a karján a purdéval a cigányasszonyt az előszobába, mert szomjas a gyerek, és meglepődik, hogy az mit keres a kezében a pénzzel, meg az ékszereivel, amit csalhatatlan cigányszimatával a belső szobában a sifonérból túrt ki amíg ő poharat keresett a konyhában és vizet töltött. 

 Mielőtt valaki elkezd engem rasszistázni, Orbán nem született cigány, csak azzá edukálódott. Van az a fajta pofátlanság  amihez nem kell feltétlen cigánynak lenni. Csak egyfajta csavaros észjárással, ravaszul önzőnek, amibe belefér a családon, a nemzetségen kívüliek "bepalizása". Ha már a költészet napja van ma, idézek egy versikét Moldova "Bűn az élet" c. könyvéből, ami a cigánybűnözésről szól, abból az időből, amikor a liberális PC-ség még megengedte ezt a kifejezést. "Miskolc mellett tó van,/ adjá' pénzt oszt jólvan." Mondom..... "cigánytempó". Győzike, Kisgrofó az állampárt legújabb arcai, meg az a földhözragadt félmillió analfabéta aki rászavazott, behozták Magyarországot diadalmas cigányországnak.

Valamit elrontottam. A Fb felhozott valamit amit nem akartam, hogy ott legyen, mert gyanítottam, hogy hirdetés. megpróbáltam eltávolítani, belebonyolódtam a beállításokba és sikerült úgy elrontanom, hogy most a kezelőfelületen csak a feltöltött anyagok, képek, videók jelenek meg de se hozzászólásokat olvasni, se írni nem lehet, minden ami betű, szöveg, eltűnt, valamint a kezeléshez szükséges ikonok is eltűntek, szóval kihipóztam (de tényleg, gyakorlatilag fehér a képernyő) az egészet. Gondoltam, hogy eltávolítom az egész alkalmazást és újra telepítem, de az se megy.  Úgy, hogy most ugrott a Fb használat. Legalábbis a PC-n, mert telefonon működik, de ott utálok pötyögni. Tud valaki segíteni?

11:15 MEGOLDÓDOTT! Na nem magától, de jelentkezett egy barát aki távműködtetéssel (és ahogy néztem a kurzor száguldozását a monitoron, és a felugrók sokaságát, kicsit se egyszerűen) megoldotta a gondot. Még egyszer köszönöm VG-nek.

13:28 Valahogy úgy alakult, hogy egy ideje csupa orosz író könyvét olvasom. Most épp Vaszilij Grosszmann "Élet és sors"-át, rettentő komplikált könyv, különösen nekem , aki képtelen vagyok a neveket megjegyezni, ebben meg több szálon fut a cselekmény számtalan szereplővel, akiknek ráadásul mint oroszoknak három nevük is van, amiből hol az egyiken, hol a másik kettőn, vagy csak a becenevükön vannak nevezve, egy idő után feladtam, csak hagyom magam sodorni a háborús, hol  sztálini, hol hitleri terror rafinált tengerén. Nem tudom az ágy alá söpörni, esetleg alkohollal elmosni azt a rengeteg felkiáltójelet és a rájuk mutató piros nyilakat, amik olvasás közben a fejemben folyamatosan keletkeznek. A történelem szól a mához a lapok közül. Eszembe jut valami régi mondás, "aki nem ismeri a történelmet, az újra fogja élni azt"...vagy valami ilyesmi. A huszadik században Európa erős nemzetállamai két világháborúban is egymásra támadtak, a következmény több tucat ( a pontos szám máig ismeretlen) millió halott a csatatereken, az otthonokban és a lágerekben. Az egyik következmény Európa föderalizálódása, belátása annak, hogy ilyen ne történjék meg többé, a határok feloldása, a megbékélés, a tolerancia, az unió. De elég pár évtized béke és az agresszív nacionalizmus újra támad. Az emberek elfelejtik a háború borzalmait és akarnok vezérek sikerrel szítják a gyűlölet lángját, nemcsak kockáztatva, de megteremtve az új háborúkat. Más akarnok vezér (hogy ne kelljen gondolkoznod kiről beszélek, IGEN egy hete választották meg újabb 4 évre Magyarország királyának) eközben azzal nyert, hogy ő a béke záloga. Miközben eddig az egész életében képzelete teremtette ellenfeleivel szemben háborút, csatát, harcot, kokikat és sallerokat-, valamint erős európai nemzetállamokat vizionált . Azt hittem 20 éve még, hogy Európában nem lehet több háború. Aztán széthullott legkevesebb két "erős nemzetállamra" a testvéri Jugoszlávia, akik azonnal egymás torkának estek, szomszédok mészárolták egymást. Most épp megint két erős európai nemzetállam gyilkolja egymást tőlünk jobbra és abban reménykedünk, hogy mi megússzuk. Mert majd a vezér megoldja. Mert azt hazudta.

Csak szólok, amit Európa tesz az gyalázat. NINCS olyan, hogy pénzzel támogatom a háborús agresszort azért mert olajjal gázzal zsarol. Erkölcstelen, gyáva haszonleső megalkuvás. Volodimir Olekszandrovics Zelenszkij lehet akármilyen nacionalista (tudom, magyar nyelvtörvény), de az Ukrajnát megtámadó Oroszország finanszírozása BÁRMILYEN okból a fasiszta háború támogatása. A csapokat , a gáz és olajcsapokat, de főleg a pénzcsapokat, Európának kellene elzárni, nem azért rinyálni, hogy nehogy Putyin  zárja el. IGEN, akkor majd fázni fogunk, meg nem fogunk autózni, meg rengeteg bajunk lesz, nem lesz műtrágya, meg minden évben új göncök, meg lefogyunk 10-20 %-ot élősúlyban (ránkfér nem?). IGEN, szar lesz. De nincs az az ár, ami ne érné meg a mielőbbi béke legdrasztikusabb eszközökkel való kikényszerítését. Mert a történelem meg fog ismétlődni, ami sokkal borzasztóbb mint a fűtött otthonban pucéran a konyhaasztalon helyett jól betakaródzva b@szni az ágyban, szükségmegoldása a téli szexnek. Ja és a lányok is örülni fognak, télen járhatnak nadrágban, nem kell a lábat borotválni.

Pocsék az idő. Viszont az esőnek nagyon kell örülni, mert nagyon ráfér a vetésre. Tegnap délután gyönyörködve néztük a szokásos szántóföldi séta során, amire  a kutyáink szoktak minket vinni, hogy szinte "kivirult" az őszi vetés ami pár nappal ezelőtt csak poros szürkeségben senyvedt.

 Azt mondtam nem fogok politizálni, de csak az ökör következetes. Talán nem "jelentős" de bizonyos megvilágosodáson mentem keresztül, melyhez ismeretlen és alig ismert barátaim járultak hozzá, bizonyítva, hogy a szociálmédia, ha az ember JÓL használja mennyivel fontosabb mint a hivatalos. Mai bejegyzésem ennek nyomán a Fb-on

Az ellenzék azért bukta el a választást, mert a vidék tudatlan lakossága leszavazta. De a hiba nem a tudatlan lakosságban van, hanem mégiscsak az ellenzékben. MINDENKI azzal a sz@rral főz amije van. A "nép"-et nem lehet leváltani. Viszont arra, hogy AZT, amit a választásra delegált 20000 szavazatszámláló "társadalmi" ha úgy tetszik ellenzéki civil ellenőr egy 12 órás műszak alatt rájött, a teljes ellenzéknek 12 év alatt nem volt érkezése rájönni, nincs mentség, EZÉRT volt a bukás. Természetesen gyalázatos a Fidesz és felszopópártja a KDNP becstelen győzelme, de az, hogy ENNYIRE nem volt képben a "népfront", hogy nemcsak elhitte, de elhitette mindenkivel akinek büdös az orbánizmus, hogy kizárólag a szavazóhelyiségekben való csalás ami miatt nem tudott idáig győzni, az szánalmas. 

És ami nyomán (többek közt) eljutottam eddig a gondolatsorig: 

https://www.facebook.com/622638132/posts/10158742059338133/

Több hasonló írást is olvastam, de ez az egy is elég, hogy  az ember megértse a lényeget. 

Mert csak egy hazánk van. 

Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól. (John Donne London, 1572 – London, 1631. március 31.)

Leráztam magamról a tespedést. Indul a munkásszezon. Kihordtuk a télikertből a leandereket, aztán nekiálltam átpalántázni a maradék paradicsomültetvényt a WC papír gurigákból tejfölöspoharakba. A hajó orrán a decken álló hordókból kiürítettem a vizet, ezzel 540 kilóval könnyebbedett meg a hajó orra, menten kiemelkedett 15 centit a vízből. Erre az "even-keel"-ről való orrabuktatott helyzetre, egy korábbi, rejtélyes eredetű fenékvíz ( máig nem jöttem rá mitől lett, az biztos hogy nem külső víz) teljes eltávolítsa és a bilge tökéletes kiszárítása miatt volt szükség. Miután ez megtörtént a tél folyamán, nem volt szükség többé az orr leterhelésére.

A kölcsönhordókkal visszaautóztam SP-hez, NANÁ, hogy pont most nem volt otthon, így csak beraktam a kapuja mögé, nem tudtam a helyére tenni, elnézést.

Holnap előszedem a hajóról a 20 literes acél marmonkannáimat. Van 6 db ha jól emlékszem, még "Táncoslábú Laces"-től kaptam. Valaha gázolaj volt bennük, de  aztán hogy kiürültek, a csónakmotorhoz használtam egyet benzinnek. Most kis kannákba fogom tölteni ami benne van, elautózok a MOL kútra és megtankolom benzinnel mindet, amíg 480 Ft a 95-ös literje. Lehet ez lesz életem legjobb befektetése. Ennél csak akkor jártam volna jobban, ha akkor jut eszembe , amikor 300 Ft volt literje, ráadásul nem volt benne "bio", mert ezt ha sokáig áll a kannában, alighanem finom szűrőn keresztül kell majd betöltenem az autóba.

Reggelizés közben szokás szerint hallgatom a Klubrádiót. Fiatalos női hang az interjúalany és ÚGY beszél, hogy MUSZÁJ odafigyelni. Dr Bányai Éva klinikai szakpszichológus, professzor emeritus ( https://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A1nyai_%C3%89va_(pszichol%C3%B3gus) ) Szakterülete a hipnózis, melyet a rákgyógyászatban alkalmaz. Amúgy 80 éves. Az jut eszembe, hogy hogy lehet az, hogy neki is csak egy szavazata van, amikor legalább ezret ér ez az ember? Az hogy van, hogy ilyen emberekkel csakis a jobboldali szellemi fölény magaslatáról lenézett, frekvenciaengedélyétől megfosztott, libsi Klubrádióban lehet találkozni?

"Április négyről szóljon az ének

Felszabadulva zengje a nép!."

Hogy mondta  Kersznovszkaja?  "A szovjet ember mintaképe a diadalmas söpredék". 

És lőn, megint győzött a nép. Nem mondom, hogy nem vagyok elkeseredve, mert nem erre számítottam. A leghatározottabban bíztam benne, hogy végre kiderül, ez a nép nem annyira hitvány sz@r, hogy negyedszerre is arra szavaz aki meglopta, aki sorozatos rossz döntésekkel szembeállította Európával, aki a legprimitívebb hazugságokkal traktálta az összes lehetséges fórumon. Túlbecsültem a népemet. Horthy népét, Szálasi népét, Rákosi népét, Kádár népét, Orbán népét. Öregeket és fiatalokat.

Hallgatom a Klubrádiót, olvasom a netes sajtót. John Fitzgerald Kennedy mondása jut eszembe valahogy úgy szól, hogy "A győzelemnek számtalan gazdája van, a vereségnek egy sem". Talán nem szó szerint így hangzott, sőt nem is ő mondta, MINDEGY. Az egyesült ellenzék úgy spriccelt szét MZP mögül mint a tócsa az autó kereke alól.

Személy szerint nekem pihenés jön és szemlélődés, hogy küzd meg a diadalmas söpredék és okos támogatóik a sz@rcunamival amit a győzelem érdekében mindnyájunkra rázúdítottak. Csináltam 44 évig, csak újra hozzá kell szoknom.

Ma olvastam egy kommentárt, melynek három mondata akár az enyém is lehetne. Miután kitűztem a célt, hogy nem fogok többé felesleges mondatokat kitalálni, ezeket idézem: "Ez nem egy ország. Ez egy vicc. Viszont akkor én is így állok hozzá..." (forrás Svájci bicska)

Az édesvíz szivattyúval az történt, ami az egyik legkellemetlenebb hiba fajta, hogy mire odaértem, hogy elkezdem keresni a hibát "meggyógyult". Pedig este azért nem tudtam zuhanyozni, mert nem volt hajlandó beindulni. De tegnap amikor kivonultam szerszámosládával, műszerrel, azonnal indult ahányszor bekapcsoltam. Fogorvosszindróma. Ilyenkor az ember elkezd nézelődni spekulálni, általában hiába. Ezért én nem tettem, majd ha kijön IGAZÁN a hiba akkor látszani fog. Addig meg megy ahogy most is. Végülis ez nem repülőgép, ahol nagy a kockázat. Legfeljebb nem folyik a csapból a víz. Kikormoztam  a kéményt és megraktam a kályhát, hogy este csak be kelljen gyújtani a zuhanyozáshoz. Na mondom akkor folytatom a naplót, de előtte még hívom J-t, hogy esetleg ebéd. De mondja, hogy szerel a szomszédban (ő is, mi mind ilyen "szerelők" vagyunk ) "M"  vett egy barkácsáruházi magaságyást de elakadtak az összerakással. OK megyek. HÁT....viccen kívül ELVILEG olyan a cucc mint a Lego, csak rakni kell összefele, DE a fa lécek elcsavarodtak, nem passzolnak az illesztések, pillanatszorítókkal és culagokkal kellett összeerőltetni a léceket, mit mondjak, egy Javelin vállról indítható rakétával könnyebben megsemmisítek egy T 80-as orosz tankot, mint amennyi ideig tartott ezt a vackot  hármunknak összerakni. Szóval ez volt ebéd helyett.

Na akkor folytatom ahol tegnap abbahagytam. Ott tarottam, hogy a rendszerváltó értelmiség (jelentsen ez bármit) ELVILEG elsöpörte a "kommunistákat". Persze a vértelen forradalomnak az volt az ára, hogy az előző uralkodó osztály megtarthatta vagyonát, társadalmi státuszát és minden erkölcsi aggály nélkül nyergelt át Lenin-ről Adam Smith-re, ami SZERINTEM még nem lett volna baj, ha a kapitalizmus működik. Végülis a véráldozat senkinek nem hiányzik, egy "igazi" forradalom elég randa dolog, általában az ártatlanok szenvednek a legtöbbet, jobb kihagyni. 

De sajnos az új rendszerváló elit nem tudott kapitalizmust csinálni, a régi meg aztán pláne nem, bebizonyosodott az, amit Szvetlana Alekszijevics állapított meg a Nobel díjas "Elhordott múltjaink" című  regényében, valahogy úgy szól, hogy " a lágerekben szerzett tapasztalatok csak a lágerekben hasznosíthatók". Szóval a "létező szocializmusban felnőtt nemzedék nem tud másban gondolkodni mint szocializmusban. Továbbá, és itt nyitok egy képzeletbeli zárójelet, szavam ne feledjem szóval ezt már én teszem hozzá, MINDEN forradalom előbb-utóbb felfalja gyermekeit (ez eddig nem a saját találmányom), még a vértelen "bársonyos" forradalmak során is bekövetkezik az, hogy a "nagy álmodók"-at akik miután megdöntötték az előző rendet, elfogja a bizonytalanság. Sorra jelentkeznek azok az aggasztó nehézségek, amikkel addig eszükbe se volt számolni. Ezekkel szemben már nem használ az addig jól bevált dumálás, mert egyszercsak megjelennek tömegek, akik elvesztették a megélhetésüket, ezért idegesítően mutogatják ványadt porontyaikat, kivonul a tőke, kiderül, hogy nincs eladható termék, vagy csak jön egy recesszió és azok, akik korábban kávéházakban remek szónoklatokat tudtak  levágni, hirtelen összesz@rják magukat. NA ILYENKOR jelennek meg a szorgos megváltók. Ezeket már nem a forradalmi hév, hanem az egyszerű uralkodnivágyás, a feltörekvés, a javak megszerzésének soha vissza nem térő lehetősége hevíti és az elbizonytalanodott "alapító atyák" kezéből könnyedén veszik át az irányítást, amitől azok már szívesen is szabadulnak meg, mert érzik a tehetségük kevés a helyzet kezelésére. Aztán lesz valami, általában diktatúra, Hitler boldogan szabadul meg a polgári antikommunista támogatóitól, Sztálin pár krokodilkönnyet ejt a kitömött Lenin üvegkoporsója felett, de felakasztatja Zinovjevet, Kamenyevet és jégcsákánnyal agyonvereti Trockíjt, Orbán csak kiebrudalja a Fideszből Fodor Gábort, a szabaddemokratákkal csak megutáltatja a politikát, az MDF-fel, kisgazdákkal meg kitörli a seggét. Így kerek a forradalom, zárójel bezárva.

És itthon is vagyunk a rövid, világra való kitekintésből. A "létező szocializmusban" szocializálódott második generáció elkezdi restaurálni az általa ismert egyedüli rendszert, a proletárdiktatúrát (lett belőle bugrisdiktatúra), miközben a régi rendszerben felnőttek meg kézzel lábbal akarják restaurálni AZT a 40 éve nem létező antik kapitalizmust, amire valamiért úgy emlékeznek mint a Kánaánra.  Ami persze sose volt, ellenben volt két világháború, szörnyű gazdasági világválság, amiben még milliárdosok is ugráltak ki felhőkarcolók ablakain, milliók éheztek, de ők csak arra emlékeznek, hogy a papától elvették a 32 holdat, idevele, de rögtön, dögöljön meg a TSZ! Hogy nem lesz mit zabálni? Ki nem sz@rja le, KÁRPÓTLÁST, IGAZSÁGOT és VISSZA TRIANONT (hogy ennek mi köze a rendszerváltáshoz?).....  és FŐLEG BOSSZÚT!!!! Amikor 30 éve ex anyósomat látogattuk meg Perkátán, döbbenten láttam, hogy a sokmilliós Klaas kombájnok kint rohadnak a szabad ég alatt, mert a TSZ széthullott, megszűnt a gondoskodás,  karbantartás, PONT mint amikor jött '19-ben a kommün és elzavarták a grófot, meg a jószágigazgatót és a cselédek vigadtak, a termény, a gazdaság meg ment pocsékba. Na a "kárpótlás"-ból lett sok ügyvédnek remek haszna, de én még nem találkoztam olyannal aki visszakapta volna apái földjét, nem is lehetett, mert Tesco, meg a Mc Donalds, meg autópálya áll rajta. Különben is....hány forinttal lehet kárpótolni azt akitől elvették a szülőjét, vagy a gyerekkorát?

De szorgalmasan működtek a hatalmat megszerzők, meg az utánuk következők,  és egyre tökéletesebb lett az új bolsevik mintájú rend, HISZEN egyedül ehhez értett az "újelit" is. Lehetett volna persze nyugati típusú polgári demokrácia, de olyan nálunk soha nem volt, szóval hiányzott a minta. És FÖLEG a  a polgár, és a demokrata hiányzott hozzá. Egyáltalán mi volt? Volt bőven 1000 éve jobbágyként szocializálódott szavazó, aki megszokta, hogy a túlélés záloga a vezérkövetés, a szabadság, az alkotmányosság, a törvényesség úri huncutságok, gondolkodni, saját magáról gondoskodni fárasztó, bezzeg Kádár alatt milyen jó volt neki, kellett francnak ez a "rendszerváltás", fenébe a sok hülye libsivel jól átb@sztak minket! És ha már a nagy tömegek is ilyen jól rájöttek, hát az új nagyúr hogyne szolgálná ki készségesen a népakaratot! Orbán Viktor a Liberális Internacionálé nemrég még alelnöke boldogan libernyákozik, ha már erre van igény, nem olyan ember ő, hogy bármit is megtagad a népétől, FELTÉVE, hogy nem kerül pénzébe. Miközben a tömeghangulatnak megfelelően napról napra szülte újjá a bolsevizmust. Megszerezte a TV-t, a Kossuth rádiót, a nyomtatott sajtó 90 százalékát, befalta mint kisgömböc a parlamentet, az alkotmánybíróságot, ő lett a Köztársasági elnök (tudom, tudom nem ő csak a cselédje), az összes fegyveres testület is ő lett, aki meg nem ő, az a családja. Különbözik ez bármiben is a leváltott "kommunizmus"-tól ? ( azért a rend kedvéért, Magyarországon sose volt kommunizmus)   Alig. A korlátlan hatalom egyetlen pártvezető kezében van, rendszere kicsit sem demokratikus, nem liberális, nem is kapitalista, mert a nagy állami pénzek megszerzéséből kiiktatta a versenyt, a rendszer neve bolsevizmus, mely feudalizmussal van nyakon öntve és azzal, hogy erősen húz az orosz mintára, ami meg Putyin alatt folyamatosan fasizálódik, ilyen jelleggel is bír. Annyival rosszabb Kádárnál, hogy most aki nincs velünk az ellenünk van! Már annyi sincs, mint Horn Gyula alatt, hogy az ellenzék bemegy a Nap TV-be és ott elvitatkozgat a kínpadon valakivel a kormányoldalon... jól kinéznénk ha ilyet lehetne! Az állami filmgyártás az Elqrtuk szintű, mint Rákosi alatt a "Dalolva szép az élet" a brigádmozgalomról, vagy a "Civil a pályán" az MHK mozgalomról, a "Felfelé a lejtőn" a munkahelyi lopásról vagy az "Állami áruház" az árufelhalmozó árdrágítókról. EZ a "jobboldali kultúrfölény". Hol lehetne ma egy olyan rendszerfeszegető filmet megcsinálni, mint Bacsó Péter  "Kitörés"-e, vagy pláne "A tanú"-t?

Nem állunk valami jól. 40 éve mi voltunk a lágerben a legvidámabb barakk, azóta magunk ELÉ utasítottuk talán egy kivétellel az összes ex-szocialista országot, amik kivétel nélkül mind mögöttünk kullogtak. Mi az oka ennek? 

Az átlagszavazó válasza erre a kérdésre egyszerű, "a politikusok, a pártok, a miniszterelnök, a sajtó stb" szóval mindenki más ami nem ő. Mindig valaki MÁS. Pedighát a bűnös a "nép". Aki vevő a süket dumákra, aki elhiszi, hogy lehet munka nélkül jól élni, aki hisz abban, hogy csak világkiállítást, olimpiát, futball VB-t kell rendezni és máris munka nélkül  lehet vagyonosodni. Csak kell valami lottóötös. És ezért olyanra kell szavazni aki ezt megígéri.  Ahol a többség ostoba, ott eleve nem lehet ígérgetés nélkül választást nyerni. És persze osztogatás is kell. Minden választás előtt, pontosan kimérve a célcsoportokat. Most ez különösen sokba került, mert a 13. havi nyugdíj, az extra nyugdíjprémium és egyéb pénzszórások valami 1800 milliárdos államadósság növekedést generáltak, amit persze majd vissza kell fizetni. A pillanatnyi állampárt úgy viselkedik mintha nem lenne holnap, mert mindenáron hatalmon akar maradni, hogy elkerülje a bukás esetén a felelősségre vonást. De hát beérett a kormánypárt elültette vetemény, azzal, hogy egyfordulóssá tették a választást azért, hogy a töredezett ellenzékből soha senki ne veszélyeztesse második fordulós koalícióval a hatalmukat, most az első fordulóban indulnak koalícióban, lehet besz@rni Viktor!

Szóval eljutottam a vesszőparipámhoz, hogy nem a fejétől bűzlik a hal, hanem pont fordítva, a fej azért büdös, mert rohadt a test. Gyáva népnek nincs hazája, amilyen a mosdó olyan a törölköző, similis simili gaudet... és még számtalan aranymondás szól arról, hogy választásos rendszerben ha a többség igénytelen, együgyű, irigy, gyűlöletre hajlamos  és lusta, akkor demagógiával könnyedén uralható egy közösség. Ez a többség a minőséget kiveti magából, mert érzi, hogy megzavarja köreit, még a végén tőle is elvárnák, hogy ne legyen bunkó, na takarodjon ez a g€ci okostojás! Minden totális rendszer be tudja kanalazni a szárnyai alá alsószintű végrehajtónak, de minimum választónak tehát a hatalom megfizetett szolgájának a söpredéket. Ez az első szignifikáns csoport. Ezeknek hatalmas elégtételt jelent, hogy amint nyilas karszalagot, ÁVO-s bőrkabátot öltenek, fingathatják a náluk különb emberminőséget akik előtt korábban csak lehajtott fejjel jelenhettek meg. '89-ben költöztünk új társasházba, volt egy alkoholista tehertaxis a házban aki MDF jelvényt hordott és naponta bejárt a gyűléseikre. Úgy beszélt Antall Józsefről, hogy "a Jóska" és hogy rendszeresen beszélget vele. Mondjuk nem hiszem, de ő akkor is azt hitte, hogy akkor most ő az alakuló új hatalom. Pedig csak egy rakás sz@r volt. De a szavazók nagyrésze azt gondolja, és ebben tulajdonképpen igaza van, hogy MOST ő is részese a hatalomnak és ez jó érzés, hisz győztes lett, annyi vereség és megaláztatás után, függetlenül attól, hogy azokat főleg saját képességei hiányának köszönhette. Herman Wouk "Zendülés a Caine hadihajón"  c. könyvében van egy számomra emlékezetes párbeszéd. A nevekre nem emlékszem pontosan, vagy 50 éve olvastam a könyvet, de két tengerésztiszt beszélget, az egyik valami ilyet mond a másiknak: "Azt hiszed ha holnaptól az Egyesült Államokat a cipőpucolók dirigálnák, meg lennének hatódva a nagy tisztességtől? Frászt! Fel lennének háborodva, hogy mekkora igazságtalanság az, hogy eddig nem ők irányítottak!." Szóval az emberek szeretnek győztesek lenni, különösen, ha ezért nem kell semmit fáradniuk, ezért lelkesek a focidrukkerek, ha győz a csapatuk, a dicsőség rájuk is sugárzik. Ez egy meglehetősen jelentős választói csoport, ők dumával, tehát olcsón beterelhetők a karámba. 

A következő a szintén akaratgyenge megvásárolható réteg. Kizárólag azt nézi mit kap. Hogy neki ez mibe kerül, nem érti, nem is érdekli. Még aránylag értelmes emberek is vannak köztük, tegnap többé kevésbé ismerőseim Fb párbeszédét olvasgattam, az egyik győzködte a másikat, hogy mért szavaz a Fideszre, amikor lopnak, azt válaszolta "De legalább adnak is belőle". Nekik nincsenek erkölcsi megfontolásaik. "Mind lop" mondják, ami akár igaz is lehet, de NEM LEHET napirendre térni felette és a tolvajt ki kell venni a rendszerből és megbüntetni! NINCS ALKU! Minden baj a megalkuvással kezdődik, mert nem lehet tudni hol a vége. Aki ezt vallja, az egye meg azt a levest amibe csak egy kicsit pisálok bele! Mit számít az? Attól még  a leves élvezhető. Emberek szívesen tartanak ki elvek, vezérek mellett akkor is amikor már rég kiderült, hogy az elvek és a vezérek akár homlokegyenest  az ellenkezői korább önmaguknak, csak a változás lassan ment végbe, mindig csak egy kicsit és hát ők mindig azt mondták, hogy "na jó, ENNYI még belefér, végülis nem azért váltottunk, ugye azért ő még mindig a mi kutyánk kölyke stb ".... de erre még visszatérek.

A következő a rettegő. Pláne ha van rá oka. Gyenge, szegény, mindig azt nézi hol csap le rá a végzet. Fenyegetéssel terelhető. Retteg, hogy megdugják kirabolják a migránsok, nem kap közmunkát, segélyt, fillérekkel megvásárolhatja a hatalom a szavazatát. Korábban elég volt ez a tömeg a választás megnyeréséhez, a Fidesznek nagy foghúzás volt az, hogy jelentős ellopható pénzekről kellett lemondania, hogy a korábbi 3 kg krumpli helyett nyugdíjprémiumot, 13. havi nyugdíjat kellett beáldozni ennek a rétegnek a fogyatkozását megakadályozandó, reménybeli megvesztegetéséhez.  

Most jönnek a nehézfiúk. Ők a rendszer haszonélvezői. Emberek akiknek cége, egzisztenciája, gyakran egész retyerutyája nem létezne ha a rendszer nem lenne az ami. Övék minden állami megrendelés fő vagy alvállalkozóként, az egész utca csak NER lovagként tiszteli őket a hátuk mögött, de szembe nyalni kell, mert ugrik a megrendelés. SOSE fognak másra szavazni, mint akitől a tápot kapják. Ide tartoznak természetesen az állampárt politikusai is. Mind parlamenti, mind önkormányzati szinten. Ők aztán tényleg családostul (és ajaj mekkora az a család, még a műkörmöse barátnőjének  a barátja is ezen a csecsen lóg) a vezér feltétlen szavazói, szóval ne tessék azt hinni, hogy csak a 133 "bátor" mameluk a parlamentben, ez egy masszív ezres nagyságrendű csoport, ebből nincs nemhogy kilógás, de még kibeszélés sem.

Legvégére hagytam kedvenceimet az állhatatosakat. Nekem ők fájnak a legjobban. Mert barátaim, volt kollégáim, sporttársaim, vagy csak egykori szimpatikus ismerőseim is vannak köztük, családtagjaim szerencsére nem. Azért lett olyan a személyes kapcsolatom velük mert valamikor összekötött velük a kölcsönös szimpátia, vagy csak a munkahely, a sors, az élet. Egy se rossz ember, ha azok lennének nem kerültek volna korábban közel hozzám. De sajnos baj van a gondolkodásukkal. Ők a hűséget, ami elvileg erény nem elvekhez, értékekhez gondolják fontosnak, hanem emberekhez. Tehát ha ők eldöntötték, hogy ők jobboldaliak, akkor a vezért a pokolba is követik. Akkor is, ha a vezér időközben 180 fokos fordulattal távolodott el az akkori hitvallásától amikor beleszerettek. Ha a haza megmentője a haza árulójává vált ők akkor is állhatatosan követik. Közös bennük, hogy őket, vagy felmenőiket valami súlyos igazságtalanság ért valaha az akkori "baloldal" részéről. Elvették a kulákbirtokot, a boltot, a gyárat, a műhelyt, a családot kitelepítették, osztályidegen voltuk miatt nem tanulhattak tovább, ezernyi bűn amit Rákosi alatt elkövettek ellenük a "kommunisták" és ezt soha nem bocsájtják meg és amíg élnek ellene szavaznak....minek is? A kommunizmusnak? Hol van az már? A kommunistáknak? Hol vannak már azok? Valakiknek akikről úgy gondolják, hogy eszmei jogutódaik a bűnösöknek. Hűségesek ahhoz aki valaha kijelentette hogy ő "jobboldali", még ha balról is indult, jött középre, liberálisból lett megélhetési jobboldali. Jobbhíján kötődnek most épp Orbánhoz, még ha MIÉP-ről is indultak, lettek Jobbikosok, most meg épp Fideszesek, vagy Mihazánkosok, de a patás ördögre is leszavaznak, ha nemzeti színűre festi magát, mert dögöljön meg mindenki akire azt mondja a bolsevik Orbán Viktor, hogy baloldali. Mert Orbán akkor is  a mi kutyánk kölyke. És ha nem is baloldali, mint a keresztény konzervatív jobboldali Márki-Zay Péter, akkor biztos a baloldali  (nagytőkés kapitalista ) Gyurcsány Ferenc embere, aki olyan fondorlatos, hogy képes volt a saját feleségét megveretni vele az előválasztáson, hogy a bábját juttassa be vezérnek.

Ki gondol itt már értékekre? Szabadság, becsület, igazság, tisztesség, mind relativizálható fogalmak, és ha a szükség úgy kívánja "meghághatók". mert a cél szentesíti az eszközt. Ha az eszme úgy kívánja szabad bűnöket is elkövetni. Nincs ennél nagyobb gazság! Mert lehet az igazságot hajlítgatni, unortodox félázsiai módszereket alkalmazni, de MINDIG ez okozza még akár nemes eszmék bukását is. Mert ha elviseljük, sőt támogatjuk a becstelenséget valamilyen képzeletbeli nemes cél érdekében, mindig a cél  lesz a vesztes. Oda jutunk mint a népboldogító kommunista eszme, ahogy Jevfroszinyija Antonovna Kersznovszkaja fogalmazza meg a torz rendszert a  "Mennyit ér egy ember" című könyvében  "A szovjet ember mintaképe a diadalmas söpredék". ....." A rendszer három pillére a félelem, az árulás és a szolgalelkűség".

Csak egy példa a végére. Ha egy hatalom olyan egyoldalúvá teszi a tömegtájékoztatást, hogy a minden adófizető által fenntartott köz-TV-ben 4 év alatt csak egyszer engedi megszólalni az ellenzék vezérét, mindössze 5 percig, szigorúan egy senki által nem nézett időszakban, miközben ő meg 4 évig bármikor megszólalhat ugyanott, valamint a választási kampánybeszédét meg egy nap teljes terjedelmében hatszor adja le ugyanaz a csatorna, akkor az a hatalom vegytisztán bolsevik. Márpedig SOHA TÖBBÉ bolsevizmust! Soha nem szabad megalkudni a bűnössel.

Szándékaim szerint ez az utolsó politikával foglalkozó írásom itt a vasárnapi választás előtt..... és remélem utána is. Persze soha nem lehet tudni mit hoz a jövő, de elég szilárd az eltökéltségem. Energiáim fogyatkoznak és komolyan gondolom Assisi Szent Ferenc imájának első énekét: " Uram, adj türelmet, hogy elviseljem azt, amin nem tudok változtatni / De adj bátorságot, hogy megváltoztassam, amire képes vagyok, / És adj bölcsességet, hogy e kettő közt mindig különbséget tudjak tenni!" , hogy ideje abbahagynom, vagy legalábbis csökkentenem a karaván ugatását. Persze a harcot elsősorban magammal szemben kell majd vívjam, mert  egész életemben külön utakon jártam és nehezen simultam bele az általános megalkuvásba. Most se fogok, csak a felesleges pofázást szeretném abbahagyni. Ha túlvagyunk a választáson és győz a  jelenlegi feudálbolsevik állampárt, akkor bebizonyosodott, hogy reménytelen jobbulást erőltetni, cél a túlélés, a szituáció hasonló mint 50 éve, hogy mindenki beletörődve passzív rezisztenciában élte életét. Ha meg buknak, akkor nagy aggódás jön, hogy a győztesek mennyire lesznek alkalmasak, és szerencsések, mert a helyzetük a lehető legnehezebb lesz egy szakadék felé irányított gazdasággal, szétlopott államkasszával, kedvezőtlen világpolitikai helyzetben, rengeteg, a közigazgatásba lehorgonyzott Fidesz-KDNP taposóaknával. Egyik esetben se gondolom, hogy olyan lesz a helyzet amihez csekély tudásommal könnyen és pláne eredményesen tudnék hozzászólni, BÁR (remélem nem lesz rá szükség) ha az esetleges győztes ellenzék ugyanazt  a becstelenséget folytatná mint a jelenlegi állampárt, akkor azt se fogom szó nélkül hagyni. Mert nem az "oldaliság" ami számít, hanem csakis a szabadság, a becsület és az igazság. Bizony ez még az "Isten-Haza-Család" -ot is felülírja. Mert míg az előzőben az utóbbi három is benne van, utóbbiban nincs, gondoljunk csak arra, hogy  mennyi becstelenséget és igazságtalanságot követtek el az utóbbi jegyében!

Na ezen hosszas bevezető után nagyot ugrok vissza időben, egészen a "létező szocializmus"-ig. Nem tudom pontosan mi volt általában másoknak a baja azzal a rendszerrel, azt tudom NEKEM az, hogy se szabad, se becsületes, se igazságos nem volt. Nagyjából csak azt szabadott ami kötelező volt, becstelenek élveztek hatalmi pozíciójuk okán előnyöket és nem volt jogállam. A nagy tömegeknek viszont megfelelt, mert mégiscsak mi voltunk a szocialista tábor legvidámabb barakkja, mindenkinek volt állása amiben nem kellett magát különösebben megerőltetnie, még pofázni is lehetett a vége felé veszélytelenül, Kádár vallotta, hogy "aki nincs ellenünk az velünk van", szóval aki nem nagyon ugrált azt békén hagyták élni. Kádár mindenki fazekába beletette vasárnaponként a tyúkot és hagyta lopni a gyárból, a TSZ-ből, ez volt a társadalmi konszenzus alapja. Aki persze tovább látott a fazekánál, annak nem tetszett a rendszer, ezek kezdtek mozgolódni. megjelentek a szamizdatok (https://wikiszotar.hu/ertelmezo-szotar/Szamizdat   pl Beszélő ), bizonyos újságok ( Élet és Irodalom, Mozgó Világ ) elkezdtek korábban megengedhetetlen dolgokról írni, ezért aztán kirúgták pl. a Mozgó Világ éléről Kulin Ferenc főszerkesztőt, ami felbolygatta azt az igazából szűk értelmiségi kört ami a rendszerváltás magja lett. Megalakultak ellenzéki (akkor még ez a kifejezés nem létezett, "másként gondolkodóknak" nevezték őket) csoportok, MDF Szabad Kezdeményezések Hálózata ( a későbbi SZDSZ), meg ifjúsági tagozatuk a Fiatal demokraták Szövetsége. Szóval elindult a rendszer erjedése, DE tömegbázisról szó se volt, igazából a tömegeket akkor is (ahogy 1000 éve, beleértve a mát is) leginkább a biztos megélhetéssel kecsegtető jobbágyi életmodell érdekelte. De általános volt valamiért az a tévhit (bevallom magam is hittem benne) , hogy ha van bajunk, akkor az kizárólag az, hogy szovjet uralom alatt élünk egy ránk kényszerített rendszerben (ez eddig igaz), aminek ha vége lenne akkor mi tehetséges nemzet "megmutatnánk a világnak" hogy mire vagyunk képesek (még ez is igaz, 33 év alatt "megmutattuk" csak én nem egészen erre számítottam) utolérnénk még Ausztriát is. És akkor ezt elkezdték tömegek hinni, hogy csak seggbe kell rúgni a "kommunistákat" és mi is ugyanúgy fogunk élni mint a labancok. Miután a Szovjetunióban megjelent Gorbacsov és az ő Peresztrojkája, lett pluralizmus és CocaCola, meg Trapper farmer, ami majdnem olyan volt mint a Lewis. Hurrá!

Emlékezetes könyv vágott SZERINTEM nagy léket a rendszer jegébe, pedig valójában egy vékonyka füzetecske volt Bokor Imre ezredestől a Kiskirályok Mundérban,  mely lerántotta a leplet arról amit amúgy mindenki tudott, hogy milyen korrupt a Magyar Néphadsereg legfelső vezetése. Bár a szerzőt sürgősen nyugdíjazták, de ahhoz képest, hogy tucat évvel korábban ki is végezték volna, ez a rendszer puhulásának jele volt. Szóval vérszemet kaptunk "mi rendszerváltók" értelmiség, és munkás-paraszt, pedig akkor már javában GMK-zott, meg háztájizott, meg TSZ melléküzemágazott és valóban elkezdett "jobban élni" mindenki akiben volt ehhez tehetség és tettvágy.

Kis szünet.  https://fb.watch/c2AUHgHCiy/

Megyek a hajóra hibát keresni, nem indul az édesvíz szivattyú, meg kéményt is kell kormozzak, lehet, csak holnap folytatom.

Élet és halál felett kellett sorozatban döntenem.  A WC papír gurigákba ültetett paradicsom magok elkezdték kinőni a gurigákat, így aztán a bölcsből átültettem a legnagyobbakat tejfölöspohár óvodába. De a magokat amikor ültettem egy gurigába nem egy magot ültettem, hanem kettőt-hármat, néha ötöt, ahogy sikerült az összetapadt aprócska magokkal. Most el kellett döntsem hányat hagyok meg. Ha az egyik nagyon vánnyadt, a másik meg erős, könnyű a döntés, az erős a túlélő. De ha egyformák? Amelyiknek pechje van meghal. Vagy meghagyom mindkettőt, néha hármat és elhalasztom a döntést. Esetleg kiültetem midet aztán öljék egymást! Gondoljátok Isten másképp csinálja az emberrel?

Fenébe, megbetegedtünk. J kezdte tegnapelőtt, hányás, hidegrázás, hasmenés, én folytattam tegnap általános levertséggel és  kifejezetten influenzaszerű tagfájdalmakkal. De azt hiszem átment rajtam, 37,2-ig ment fel a testhőmérsékletem és mára már csak némi fáradtság maradt belőle. J lassabban gyógyul, de ő is sokkal jobban lett mára, már tud valami keveset enni. Azt hiszem van valami aktuális vírus ami nem a Covid, azt kaphattuk be.

Ma ezt raktam ki a Fb-ra. Kedves barátaim. Ismerőseim, kedveltjeim és kedveletlenjeim. Minden hétre esik néhány jelölés, meghívás különféle csoportokba, amiknek a profilja elméletileg érdekel is, de így is túl sok időt töltök a neten, ELÉG VOLT. Ne vegye senki barátságtalanságnak, de nem lépek be sehová, se tagnak, se kedvelőnek, se odafigyelőnek... SOK EZ MÁR nekem így is, sőt éppenhogy elkezdek "leépíteni". Még tervezem az aktivitást a választásig, tehát ezen a héten. Aztán FÜGGETLENÜL a választás BÁRMILYEN eredményétől, erősen szándékozom csökkenteni az aktív részvételemet az internetes kommunikációs világban és ismét megpróbálok "normális" emberi életet élni ehelyett a felzaklatott helyett. Azokat az ismerősöket, akiknél tapasztaltam, hogy teljesen hiábavaló bármilyen épeszű érvelés ostoba politikai hitükkel, betanult és mantrázott szlogenjeikkel, szemellenzős, a tényeket figyelmen kívül hagyó szándékos csúsztatásaikkal szemben, sőt időnként pimasz hazugságokkal támadnak a hátam mögött, már elkezdtem a listáról törölni, ne csodálkozzanak, hogy se rám írni, se tőlem bármit kapni nem lesznek képesek. Legyen nekik könnyű a földi élet, én több szót és energiát rájuk nem vesztegetek, mert a sajátjaim is fogyatkoznak. A blog ( https://amapola.blog.hu/ ) lesz persze tovább is, de a főcsapás iránya az emlékek feldolgozása lesz, akit érdekel érdekel, akit nem, azt nem, a cél, hogy ne járjanak a hátramaradottaim úgy mint én a szüleimmel, hogy igazából akkor akartam volna kérdezni tőlük a "hogy is volt az amikor" kezdetű mondatokkal amikor már nem éltek.

Még megköpöm a markom és egyszer utoljára írok egy választási elemzést, szándékaim szerint talán holnap vagy holnapután, aztán befejeztem..... HACSAK nem történik valami extra. De ezt így nem akarom folytatni, mert a borsó falra hányásából, a karaván ugatásából PONT elegem van. Ráadásul bármi is lesz a választás eredménye, azt egészen biztos, hogy felesleges 3.-a után többé leírnom, hogy 

Botrányba fulladt a tiroli rétes. 

De csak sorjában. Az úgy kezdődött, hogy J tegnap volt 70 éves. A rétes egyszer nagyon ízlett neki amikor SJ-éknél voltam látogatóba és hoztam belőle, azt mondta kell a receptje, mert ő is akar csinálni. Na lett recept, de persze nem csinált, mert.....mert nem...MAJD. Na mondom megköpöm a markom, megsütöm szülinapjára. Persze nem olyan egyszerű. NEM AZÉRT mert olyan hülye vagyok hozzá (persze az is), de az nem úgy van, hogy kimegyek a konyhába és  elkezdek főzni. Mert ott áll mellettem és "NEM AZZAL!....  NE ÚGY!...NE ABBÓL!!.....NE ABBA!!!.... MÉG NEM, MAJD!.... JAJÍSTENEM HOGY FOGOD!!!! Amikor már cafatokban vannak az idegeim, feladom. Végülis igazából csak a gyúrás meg a habverés marad igazán rám, de az is sok kritikával. Viszont semmi se stimmel. A tészta túl lágy, alighanem túlkelt, a töltelék meg kétszer ennyi tésztához is elég lenne, pedig minden a kapott recept szerint lett bemérve, nem fér bele a kinyújtott lepényekbe. Azok amúgyis olyan lágyak lettek, hogy szinte folynak, megfogni nem lehet, a szokásos rétes-sütőfólia hengergetéssel is csak nagyjából ér össze a két széle, de amint elveszem a fóliát máris mászik széjjel. Utólag persze jönnek az okosságok, "a cukrot előtte el kellett volna keverni a tojássárgájával", meg ilyenek, de sajnos amihez nincs kapcsolási rajzom, legyen az halbelezés vagy gyümölcsfa metszés, az nekem nem megy. Na mindegy, nem lett tiroli rétes, lett tiroli lepény.

Viszont FINOM. A tészta habkönnyű, a sütés PONT jó, a töltelék ízletes, szóval ÉN meg vagyok elégedve vele.

Két napja megmetszettem az egyik almafát. Ezzel is úgy vagyok mint a rabbi növendék, ELMÉLETILEG tudom hogy kell. Ugye amikor azt mormolja maga elé "nem értem... nem értem" az öreg tanító rászól: "Kérdezz fiam és én majd megmagyarázom!"... "Nem jó rabbi.....MAGYARÁZNI én is tudom, de NEM ÉRTEM!!!". Szóval tudom, hogy a fa lombjának levegősnek kell lennie, hogy a befelé törő, keresztbe menő ágakat ki kell metszeni, hogy a felnyurgult magasba törő seprűsen besűrűsödött ágakat ki kell ritkítani és visszametszeni néhány rügyre.De amikor ott állok a több év alatt elvadult fa alatt, csak vakarom a fejem. Ráadásul jön J és elkezd tanácsokat osztogatni. NE ÚGY, NE OTT, NE AZT STB" Itt most szigorú voltam elzavartam, a kert azért mégse konyha. Nem mondom, hogy meg voltam magammal elégedve, de a nap végén egy halom levágott ág volt a fa alatt, szóval megtettem ami tőlem telt. J azt mondta a másik fához nem nyúlhatok, azt majd ő. Csak azt nem tudom mikor, mert már jönnek a bimbók. De nekem nem sok bíztatás kell, hogy valamit abbahagyjak amit egyébként is utálok csinálni. Hogy ebben az életemben már se cukrász, se kertész nem lesz belőlem az tuti.

Ma a Délpesti Szennyvíztisztító nyílt napján jártam. Korábban mindent elolvastam arról, hogy miért is van az, hogy az RSD, amin a hajóval állok a ház előtt és amiben nyaranta úszkálunk, időnként kommunális szennyvízzel szennyezett, és a szennyezés forrása ez a bizonyos szennyvíztisztító. Így hát semmi újat nem tudtam meg, de szerettem volna a saját szememmel is látni ezt a létesítményt, hogy hogy is működik. Elöljáróban, egy percig se gondoltam azt, hogy valami bűnös hanyagság okozza az időnkénti víz-szennyezést, olvasmányaimból pontosan tudtam az okot és azt is, hogy a megoldás egyáltalán nem egyszerű, bár korántsem lehetetlen, mindazonáltal messze meghaladja az objektum kezelőinek felelősségét, szóval határozottan nem csatlakozom a hülyék kórusához, akik mindenütt vagy trehányságot vagy pláne összeesküvést vizionálnak.

Akik nem mélyültek el a témában, azoknak röviden. A szennyvíztisztítás a durva szúréssel kezdődik, mind az üledéket, mind a hordalékot, mind az uszadékot több lépcsőben mechanikusan szűrik. Ezek különféle alakú és rácsfinomságú fix illetve mozgó, forgó szűrők, az így kiszűrt anyagot fajtánként elkülönítik, útépítőanyagtól a tüzelőanyagon át a komposztálásig szinte száz százalékig hasznosítják. A bejáratnál egy vitrinben láthatók voltak azok az extrának mondható tárgyak amiket az ember a legkevésbé gondol csatornában fellelhetőknek, a seregnyi mobiltelefontól különleges érméken át egészen a kispuskalőszerig. Ugyanitt láthattuk a hosszabb ideje próbaáztatott különféle ELVILEG lebomló popsitörlőkendőket, és azt is, hogy NEM bomlanak le, hanem igenis eltömnek mindent, (ahogy a pelenkák és intim betétek IS), de ezt magam is tapasztaltam a saját házi szennyvízátemelőm búbárszivattyújával is, amikor a járókerék beállt a törlőkendőtől, szóval számomra a dolog nem volt újdonság. (A Balabán szigeten nem gravitációs, hanem nyomott a szennyvízcsatorna, mert nincs hozzá elég esés, minden ingatlannak külön átemelője van, akik régen olvassák ezt a blogot, emlékezhetnek amikor vagy 8 éve építettem a rendszert.) A szennyvíz ezek után az előkezelő medencébe jut, ez a szokásos (mármint nekem aki nem az első ilyet látom) kör alakú műtárgy, a feneke kúpos, középről áramlik be a fenéken a víz, egy lassan forgó lapát tereli az anyagot, a víz gravitációs úton megszabadul az üledéktől, ez itt már igazából homok, mely lefolyik a legmélyebb pontra ahonnan kiszivattyúzzák egy szeparátorba, ahol megszabadul a víztől, marad a homok ami építőanyag. A víz megfelelő tartózkodás után a medence kerületén sorakozó bukógátakon át jut az üvegházak sekély medencéibe. Itt a fenéken lévő sűrített levegő buborékoltató szőnyeg oxigenizálja a vizet, mely minden öntisztulás alfája és ómegája, csak a természetes vizeinknél ez jóval rosszabb hatásfokkal zajlik mint itt a forszírozott levegőztetéssel. A medence felett lévő járható rácsszerkezetbe növényládák vannak függesztve, melyeknek gyökérzónája a vízbe ér, innen állandó táplálékot kapnak, az egész olyan mint az állat és növénykert trópusi télikertje. A lényeg, itt a víz biológiailag tisztul, mert a szervesanyag amit a vízzel magunkból és magunkról a szennyvízzel eltávolítunk a baktériumok számára éltető táplálék, ahogy a természetes vizek is ugyanígy tisztulnak, csak ott nagyobb a vízhozam és kisebb a szennyező anyag hányad. Amúgy nem kell nagyon rettegni a szennyvíztől, én aki gyakorlott házi duguláselhárító és átemelőszivattyúkarbantartó vagyok bizton állítom, hogy emberből mérgező anyag nem jön ki, a legfontosabb szempont pedig, hogy WC-be csak olyat szabad beleengedni amit az ember előtte megevett, akkor nagy baj nem lehet.

Nos miután a rengeteg bepumpált oxigéntől virulens bacik jól kiették a szervesanyagot a szennyvízből, a víz újabb kör alakú medencébe kerül, ahol utótisztul, itt már szemre kristálytiszta, de azért én nem innék belőle (bár aligha lenne tőle bajom, ha az embernek minden megártana ami tudtán kívül a táplálékon keresztül a szervezetébe kerül, sose szocializálódott volna dögevőből csúcsragadozóvá, hanem  már rég kipusztult volna). Ahogy az előülepítőben itt is a fenéken át távozik a még benne lévő szárazanyag, beleértve az elpusztult baktériumflórát, merthogy ők se élnek örökké, miután kidolgozták a hasznos életciklusukat, innen kiszivattyúzva préselve szárítódnak földnedves komposzttá fertőtlenítés után. A víz is fertőtlenítve van, korábban ezt klórozással végezték, de ez elég veszedelmes dolog, a klórgáz első világháborús harci gáz, manapság UV sugárzással végzik. Keletkezik nagymennyiségű biogáz a folyamat alatt, ezt gázmotorokkal hajtott generátorok villamos energiává alakítják, nemcsak a telep jelentős (számra nem emlékszem pontosan, de megawatt feletti) igényét kielégítve, de az ELMŰ hálózatba még vissza is táplálva. A lényeg, a szennyvíz nem "szemét" hanem nyersanyag, ami szinte teljesen hasznosul.

Namost a lényeg, mitől megy a sz@r mégis kedves RSD-nkbe? Ez a mennyiségeken múlik. Ha minden úgy menne ahogy kell, akkor nem menne bele egy csepp se. Körülbelül napi 50000 köbméter szennyvizet termel dél-Pest. Ez a telep 70000 m3/nap kapacitású, ami elégnek tűnik....DE.  Amikor az egészet méretezték még nem volt minden leaszfaltozva, betonozva, térkövezve és beépítve Budapesten, valamint fele annyian laktak bene. A lehulló csapadéknak a 85 %-át beszívta a talaj. A növények imádták, fák és bokrok nőttek mindenfelé, meg persze fű, meg gaz. Na de ez csúnya. A fák "szemetelnek", van pofájuk hullatni a lombjukat, a földes utakon nem lehet 10-40 %-al túllépni a megengedett sebességet, a parlagfüvet le kell(ene) kaszálni ami macerás, szóval BETON. Ettől a 85 % lement 60-ra vagy még kevesebbre. Ha jön egy hetes eső lesz napi 100000 m3 szennyvíz, amit ha ráengednének a tisztítóra, kimosná a Dunába a baktériumflórát a "víztisztító szakmunkásokat", az egész telep megszűnne működni, mert a baktériumok ugyan újratermelődnek, de az több hét, vagy akár hónap (a biológia egy bonyolult mátrix, gondoljunk csak arra, hogy itt például minden hőmérsékletfüggő és ez csak egy a sokból). Hosszas sírás után Tarlós István adott némi pénzt egy úgynevezett záportározóra, ennek az a feladata, hogy megfogja az esőhullámot, de, és erre voltam a legkíváncsibb, ez mindössze 7000 m3-es, most gondoljunk bele, ha a napi NORMÁL bejövő víz 50000 m3, akkor ehhez képest mennyi az a 7000? Segítek 14%. Hogy érezzük még jobban, egy másfél méter mély futballpálya alapterületű gödör. Ezt az egeret szülték a hegyek, emiatt megy a szennyvíz zivatarok esetén a Natura 2000 RSD-be, miközben a botlábú focistáknak sorra épülnek a száz záportározó költségbe kerülő stadionok, PEDIG ez is beton, vízépítésből is lehetne ugyanannyit lopni, és annak még haszna is lenne, például ha becsatornáznák az Alföldet nem lenne belőle sivatag 10 éven belül. De hát én csak egy tengerész vagyok, biztos nem értek hozzá.

Amúgy meglepett, hogy mennyi ember volt a bejáráson, azt hittem rajtam kívül legfeljebb ha pár tucat embert érdekel a dolog, de sokszázan voltunk olyan 10-20 fős csoportokban egy-egy vezetővel,

talán mégse olyan reménytelen a környezettudatosság az állampolgárokban, mert azért aki ide elzarándokolt, egész biztos, hogy minimum érdeklődő, ettől már csak egy lépés a "tevő". Kérdeztem volna még sokmindent a vezetőnktől, de sajnos a hangom hiányzott hozzá, pedig még a mikrofonos hangerősítő "tolmácskészüléket" is magamra akasztottam, de szabadtéren és gépházban az is kevés.

A telep megnyerően tiszta és rendezett,

indusztriálisan szép, mondjuk engem nem lepett meg, mert Vízügyes és Vegyterves múltam során volt tapasztalatom, de gondolom akik a "szennyvíz" szó hallatán valami koszfészekre gondoltak kellemesen csalódtak. Rám az igazi koszfészek kijövet a HÉV megállóban köszönt, országimázs formában

Ordas hazugságokat sunyi lopott pénzből terjesztő bolsevik propaganda, alig különbözik színvonalban attól amikor az iskolában Pistike kiírja krétával a falra, hogy "jozsi hüje". De hát ugye a "reálpolitika" alkalmazkodik a választói színvonalához.

Emlékeztek még a tavalyi nagy favágásra? Amikor vagy két héten keresztül fűrészeltem, aprítottam a szomszéd levágott nyárfa ágait?  ( https://amapola.blog.hu/2021/02/16/kedd_149   https://amapola.blog.hu/2021/02/18/csutortok_5779  https://amapola.blog.hu/2021/03/09/kedd_988  https://amapola.blog.hu/2021/02/24/szerda_849 ) Hát idáig tartott, csak a hűlt helye van.

Két köteget már a tavalyelőtti fabrikettből is behordtam a cserépkályha mellé, bár mind a hajón, mind a házban még az utolsó nyárfahasábok égnek a kályhában. A nyárfa nem a legideálisabb fűtőanyag, de hát ajándék fának ne nézd a fűtőértékét, így is kitartott  októbertől március közepéig, az öt és fél hónap, nem is rossz. Ez a maradék fabrikett alighanem elég lesz a maradék télre, sőt van ott még lent pár négyzetméter bontott tölgyfa parketta, úgy számolom a négy éves maradék bükkfa mögötte marad valamelyik eljövendő télre. Ha idén nem lesz valami "martalék" tüzelni való fa, például nem leszek képes kiemelni a Dunából az óriás rönköket, akkor sajnos vásárolni kell majd úgy három kaloda (olyan 30 mázsa) fát, ami alighanem horror áron lesz ahogy nézem az árát mindennek, nagyon meglódultak. Például ha két hete vettem volna a terménytelepen a madaraknak a napraforgómagot az etetőbe, akkor még 220 Ft volt kilója. De a múlt hét kedden már 350-ért adták, 7000-et hagytam ott a két vödör szotyoláért az 60 % áremelkedés, ennyit az 5-8 % várható éves inflációról.

Nem tudok másra tartósan gondolni mint a háborúra és nem azért mintha félnék, eszembe se jut, leéltem az életem, de az a borzalom, a mészárlás, a menekülés, emberek akik pont ugyanúgy éltek még két hete mint én, most meg ....ha szerencsések, itt várják, hogy legyen velük valami a bőröndjükön ücsörögve a Nyugatiban, Keletiben. Tegnap este néztem a Heti Napló-ban Benyó Ritát a Nyugati pályaudvarról. Általános panasz, hogy csak a civilek, meg a rendőrök foglalkoznak a menekültekkel, akik százával érkeznek ahogy a vonatok befutnak. SEHOL az állami jelenlét. A menekültek kezelése igazából nem civil feladat. OK adományok gyűjtése rendben, de a logisztika nem civil feladat, ezeket az embereket regisztrálni és az ellátásukat szervezni kellene. Általános probléma, hogy nincs rendes INGYEN WC, nincs hol tisztálkodni embereknek akik több napja úton vannak sanyargatott körülmények közt. Nincs ingyen parkoló a menekülteket tovább szállító civil segítők autóinak. Egy gyereket nincs hol átpelenkázni. HOL VAN MOST a nagypofájú mindig bölcsen nyilatkozó Bakondi György és az ő katasztrófavédelmi csúcsszervezete? Hogy nincs a parkolóban egy baszott nagy sátor, ahol lehetne egy rakás ágy ahol legalább ledőlhetnének a hosszú út alatt elcsigázott emberek, főleg nők és gyerekek, amiben lenne egy elfüggönyözött, rész zuhanyfülkékkel? Víz villany a CSM, Vízművek ELMŰ segítségével órák alatt megoldható lenne, csak hát ez nem pofázás, ami az egyetlen megoldása minden eddig felmerülő problémára a feudálbolsevofasiszta kormányzásnak. Az Orbán Viktor meghirdette "stratégiai nyugalom" igazából bénult bárgyú nézelődés kifelé a dagadt fejből, esetleg egy kis séta "sportos" öltözékben a testőrök gyűrűjében, elégedetten pózolva a szarrá üldözött sorosista civilek által összegyűjtött és logisztikázott adományhalmok közt.

 Nem szabad neveket, helységnevet mondanom, mert Ukrajnában hírzárlat van és az ottani magyarok meglehetősen meg vannak félemlítve. Amíg csak hallja az ember "nyelvtörvény" addig nem is érzi igazán, de amikor lát egy videót testvértelepülésünk iskolájából, ahol kizárólag ukrán feliratok vannak mindenütt, mert még a faliújságra is tilos kirakni bármit magyarul, miközben mindenki magyarul beszél, azért megérti miből is lett elegük az oroszoknak. Csakhát egy hatmilliós kisebbséget kicsit nehezebb fingatni mint 150000 magyart. Leírtam korábban mit gondolok a háborús bűnös Putyinról, szóval nem relatívizálni akarok.

Szomszédasszonyom Kárpátaljára ment egy kisbusznyi segélyszállítmánnyal, melyet városunk gyűjtött össze a testvértelepülésünk igényei szerint. Ez már a második fuvar volt és holnap megint visznek egyet. Korábbi üzenetében megrázó szavakkal ecsetelte a kinti állapotokat. Azon már túlvagyunk, hogy csak a kinti magyarok menekülnek. Ezt most én teszem hozzá, aki akart és volt hová mennie, elindult Magyarországra, de a hadrafogható korú férfiakat akik nem kettős állampolgárok, tehát nincs magyar útlevelük, az ukránok nem engedik ki az országból. ELVILEG érthető, csak hát ez "nem a mi háborúnk". A nacionalista Ukrajna vívja honvédő háborúját a nacionalista Oroszországgal. Ezért most a még békés keleti határra, Kárpátaljára érkeznek a  menekültek. Jólöltözött, jólszituált, oroszul beszélő kultúremberek, akiknek tegnap még munkahelyük, otthonuk, biztos egzisztenciájuk volt, ma szó szerint földönfutók, akiknek csak az maradt a javaikból, életük munkájából, amit magukon viselnek és egy kerekes bőröndben maguk után húznak. Van aki még a gyerekét se tudta felöltöztetni, csak felkapta a kiságyból és kiszaladt vele a házból, amit mögötte szétlőttek.

Na szóval szigorúan névtelenül idézem az üzenetét: "Kedveseim! Soha ne tapasztaljuk meg, azt amit itt làtok és megélek. Mindenkinek, aki hülyeségeket beszél, kötelező jelleggel itt kellene néhány napot dolgozni. Nem vagyok képes hazamenni, mert rengeteg a munka, csecsemők, kisgyermekek. Minden felsővezetés hazudik. Szemem láttára zajlanak a családi tragédiàk. Meglett férfiak sírva borulnak a nyakunkba, hogy nekik azt mondták a magyarok szarházi, szemetlàdàk. A nőket nem merték engedtek kiszállni a kocsiból mert azt mondták nekik, hogy a magyarok lelövik. Tegnap ez a család zokogva hozott nekünk virágot. Éjszaka átlagban 10-20 menekült érkezik, sokan egy napra, akinek már nincs háza, de nincs hová mennie több napra. A megérkezés tartózkodó magatartása mára szinte baráti. Kiveszik a kezemből a felmosót, jönnek segítenek. Mondjuk van három bunkó nő is, akik négy napja kiszolgáltatják magukat, tegnap az ukránok estek nekik, hogy mit képzelnek. Hát ennyi. Nagy ölelés. A XXX-i iskola, óvoda vezetői és munkatársaik megállás nélkül éjjel nappal talpon vannak. Nincsenek szavak arra, ahogy ezek az emberek helytállnak, egyetlen panasz szó nélkül. És még kedvességet is tudnak adni az érkezőknek." 

Mire számírott Putyin, amikor ebbe belevágott? Hogy kenyérrel és sóval fogják fogadni azok akiknek előtte szétlövi a fejük felett a tetőt? 1000 éve élnek egymás mellett és nem ismerik egymást. Az oroszoknak alighanem megvan az erejük hozzá, hogy lerombolják a nagyvárosokat, de hogy fogják birtokolni, pacifikálni azt a hatalmas országot? Ha eddig lehetett azt mondani hogy az ukránok "nem is egy külön nép, pláne nemzet" mostantól azzá kovácsolta őket az erőszak. Milyen motivált harcos lesz abból a férfiból, akinek megölték a családját? Nem tanultak Afganisztánból? Hogy fog Oroszország kimászni abból a gödörből, ami mélyebb mint a hidegháború idején volt, amiben elszigeteltebb lesz a világtól mint valaha volt, mert napról napra bizonyítja be emberhalálok százaival, ezreivel, hogy latorabb latorállam mint Brezsnyev idején volt? Hogy lesz ennek vége?

Kemény volt a tegnap, de délutánra kipucoltam a dzsumbujt a vízieszközeim környékéről.

Aztán ledőltem és azonnal elaludtam. Ami a képen balra látszik azt SP vágta le akkumulátoros sövényvágóval, szóval nem az én művem. De a legkeményebb feladat a vízből kiszedés volt, ennek nagyrészét is ő csinálta, nekem még ez a kicsi is elég volt. Azt hiszem ma egész nap pihenni fogok. Akarok írni is, mert lenne mit, de ahhoz is kell egy kis "erő", csak nem fizikai.

Hát nem voltam tegnap nagyon sikeres. Az a munka ami ha befagyott volna a Duna, a jégen egy délelőttös munka lett volna, az most komplett kínszenvedés. Abba is hagytam egy idő után a rövidtett pengéjű kaszával való manőverezést csónakból, még így is érzem, hogy túlerőltettem a derekam és úgy elfáradtam délutánra, hogy a kutyasétáltatási távot is levettem a felére, mert ellenállhatatlan vágyat éreztem rá, hogy a szinte tavaszias időben leheveredjek a szántóföldre pihenni, mert remegtek a lábaim a fáradságtól. Ha felmelegszik a víz, tehát majd nyáron, bemegyek gyalog a vízbe és a fenéken sétálva levagdalom a gyékényt ahol túlnötte magát.

A víz hozott egy nagy fatörzset, olyan bő 3 méteres darabot. Sajnos a túlpart lakói ha valami útban van, egyszerűen behajigálják a vízbe, az uralkodó szélirány meg mind áthozza hozzám. Ezzel  a nagy fával gondolom nem tudtak mit kezdeni, bedöntötték a Dunába "oszt jónapot". Ez már a második, van még egy belőle, csak az jobb helyen, nincs útban. Nem volt pofám hozzá, hogy visszahúzzam vízközépre aztán vigye a szél máshová, mondom megpróbálom kiszedni. Nagynehezen csónakkal elvonszoltam az Ervin sólyájáig, azt gondolva, hogy ott a végét kihúzom szárazra, és láncfűrésszel felszeletelem, aztán felvágom baltával kályhaajtó méretre, két hónapot simán kifűtök vele, legalább hasznosul. Na alaposan túlbecsültem az erőmet.

Ez a fadarabka többszáz kiló, csak kacagott rajta, amikor megpróbáltam emelgetni a végét. Ma kimentem, hogy elvontassam onnan a másik mellé, hogy ha E jön és le akarná tenni valamelyik csónakját ne legyen útban, de hideg szél fúj, semmi kedvem odafagyni, megvárom amíg kicsit melegebb lesz. Addig további terveket szövök, hogy mit csináljak vele.

10:00 Miközben az este elcsattant egérfogóban a diót pótolom ( nem fogtam semmit, vagy nem is volt egér csak magától elsült az érzékeny csapda, vagy az egér volt túl ügyes ) Örkény egypercesének utolsó sora motoszkál az agyamban: „Hozott szalonnával egérirtást vállal doktor Varsányiné.” (szerintem a dió jobb csali)

Na megyek, talán kissé felmelegszik az idő (reggel -2°C volt), megpróbálok csónakból motoszkálni.

Talán "apátia" a megfelelő szó az állapotomra. Bár J azt mondja, egyszerűen csak megöregedtem. De én nem hiszek az ilyen hirtelen változásokban. Ősszel, pláne tavaly nyáron még tele voltam energiákkal. Most meg semmi kedvem semmihez. Nem tudok megbékélni ezzel az idegsérülés okozta nyaki hangszálbénulással, aminek csak a legszignifikánsabb jele a suttogássá torzult rekedteség, de sokkal rosszabbak az időnkénti légúti görcsrohamok, a váladékozás, és az ezzel járó gusztustalankodás. Erre a lelkiállapotra ez a borzalmas háború még csak "rátett egy lapáttal". Ami viszont jó, hogy tegnapelőtt voltam teljes labor kontrollon és szinte minden paraméterem bent van a "tól-ig"-ban, egy kivétellel, az össz-koleszterinem kicsit magas, 7,2 volt, de ez se lehet olyan nagy baj, mert a HDL, meg az LDL már normális volt, szóval lehet ha egy nappal előbb vagy később van a mérés már ezzel sincs gond.

Ma megpróbáltam magamról lerázni ezt az undorító enerváltságot, végülis a tavaszi fáradtság is lehet ok, de én tudom, hogy minimum négy öt oka is lehet és egyáltalán nem biztos, hogy közte van az amire egyáltalában gyanakszom. Szóval miután az idő is elég szép volt, nekiálltam a külső munkáknak. Először is a stég mellett álló 470-es behorpadt ponyvájából távolítottam el a száz liternél is több vizet, a ponyvát aládeszkáztam, hogy ne forduljon elő többet a csapadékvíz gyűjtés. Nem volt könnyű, a hajót körbenőtte a gyékény, amit, miután ezen a télen nem fagyott be a Duna rendesen nem tudtam levágni, holnap valamit trükközök csónakból. Nekiálltam az egyik almafa szabályozásának, de hamar elfáradtam, nem is erőltetem, a hosszas lustálkodás után lassan akarok belelendülni a fizikai megterhelésbe. 

Hosszú volt a téli tespedés, megpróbálom magam felrázni. Egy ideje elkezdtem nézni egy tökéletesen idióta TV sorozatot, a címe "Hotel Margaret". Annak, hogy nézni kezdtem egyetlen oka van, kedvenc balatoni kikötőmben játszódik a tihanyi "Berbank"-ban. Sajnos a sorozat nézhetelen, a sztori bugyuta és logikátlan, a szereplők minden tehetségüket latbavetve próbálnak megbirkózni azzal, hogy valamiféle vígjátéki késztetésből idiótákat kell alakítaniuk. Egyetlen sorozat volt a "Vészhelyzet", amit szerettem, de hát ott minden epizód egy mini dráma volt, kidolgozott, hihető történettel, kifogástalan színészi játékkal. Ez a "berbankos" meg alulmúl minden lehetségeset, egy luk a gödörben, ha lehet még a "Drága örökösök"-et  is, pedig abból is átaludtam pár részt mielőtt felhagytam vele. Na így tettem most ezzel is, kedvenc kikötő ide vagy oda.

Sajnos hogy most hogy hívják éppen, fogalmam sincs énnekem ez a neve örökre, mert amikor 50 éve elkezdtem vitorlázni még a "Beruházási Bank" egyesület kikötője volt, ahol mindig barátságos fogadtatásra talált mindenki aki a vihar elől bemenekült, vagy csak egy éjszakára megállt aludni. Hogy most kié a hely nem tudom, de a lányszobor kezében zászlócskával ugyanott áll a spiccen mint amikor 40 éve kikötöttem a  lábához a vendéghelyre, gondolom a természetvédelmi terület miatt irtatlan szúnyogok ugyanúgy véresre csípnek mindenkit aki elfelejti a szúnyoghálót felrakni éjszakára a hajójára, szóval vannak dolgok amik valószínűleg nem változnak, csak a Barát Stefi aligha fogad már baráti öleléssel minden betérő vitorlázót, mint annakidején amikor, ma már hihetetlen, de  mindenki ismert mindenkit aki versenyzett, de még a közeledő hajót is messziről megismertük a sziluettjéről, mert olyan kevesen voltunk. 

Szinte minden más gondolatomat elsöpörte a háború. Azért mondom, hogy "szinte", mert beteg a gyerekem és egyedül van és idegen országban. Nem Covid, de magas láz és gyengeség. És nem tudok rajta segíteni.

Putyin elindított egy háborút. Egy független ország ellen és bármit mond ez akkor is agresszió. Nézem a HÍR TV-t Gajdics Ottó relativizál. Még Gyurcsány is szóba kerül ( naná, majd pont ő nem), meg Kuba és a Hruscsov-i Szovjetunió, Kenedi amerikai elnök idejében az atomrakéta-válság kapcsán. Szóval egy virtigli "jobboldali", a kommunista Szovjetunió viselkedésével mentegeti most Putyin agresszióját. 

Csak hogy felfogjuk mit indított el tegnap Владимир Владимирович Путин.... ma kaptam messengeren egy videót. lementettem és megpróbáltam a Fb-on megosztani, egy perc se telt belé és letiltottak, valamint megfenyegettek, hogy ha mégegyszer akkor végleg. Mondjuk engem előbb-utóbb mindenhonnan klitanak, de ez az első, hogy igazából egyetértek vele. A tartalom TÉNYLEG FELKAVARÓ, ELBORZASZTÓ. Ez is volt vele a szándékom, de nem öncélú, hanem oktató jellegű. Hogy ha valaki még nem érezné, akkor lássa a saját szemével, hogy ez nem videojáték. Ez HÁBORÚ. Öldöklés és embertelen. Valamelyik olvasmányélményemből rémlik fel. "A háború mindannyiunkat szörnyeteggé tesz." Miután nem akarok mégegyszer bajba kerülni, csak elmesélem. 

Egy Lada Niva csomagtartójából lábuknál fogva holttesteket húzgálnak ki a földre. Katonák. A szöveget nem értem, bár nyolc évig tanítottak nekem orosz nyelvet. De elküldtem valakinek aki érti az egészet és megírta, hogy a véres  hullák ukrán katonának beöltözött oroszok. Térdelő orosz katonákat hallgatnak ki elég durván. Érezni a félelmet és a nyomást. Aztán megint a hullák. Fiatal szép arcú katona... csak a bal szemétől fölfelé hiányzik a koponyatető, pár bőrcafat, mellette a kifolyt agyvelő.

A HÍR TV-ben egymást túllicitálva viccelődtek a "Térjünk a lényegre" műsor résztvevői a hülye  USA-n, hogy bemondták, hogy melyik nap fogja megtámadni Oroszország Ukrajnát. Kvázi a világ bohócának állították be, hogy másnap se, meg harmadnap se. Hogy épeszű ember nem gondolhatja komolyan csak ugye a hülye "baloldali", "liberális". Hát tényleg, lehet négy napot is tévedtek ezek a buta usákok a támadási időpontjában. És a második nap már Kijevet támadják. Nézem a TV-t egy harckocsi hirtelen irányt vált valahol Kijev egyik széles főútvonalán és legázol egy vele szemben közlekedő személyautót. 

Most a TV képernyő elől jövök, különféle csatornákon okoskodnak elemzők és politikusok. Miközben ezresével vonulnak a határállomások felé emberek, akiknek annyi maradt az előző életükből, amennyit egy hátizsákban, meg egy kerekes bőröndben magukkal tudnak hozni Magyarországra. A semmibe, ahol nem tudják hol fogják álomra hajtani a fejüket. Te tetted ezt Владимир Владимирович Путин

Hát... szégyenszemre bolti paradicsommagokat kellett elültetni. Többfélét is, például ilyet.

Sehol nem találom az eltett tavalyi magokat. Sebaj...bár kicsit aggódom, hogy ezek a, zacskóikon lévő fényképeken remekül mutató termések a valóságban milyenek lesznek és mennyire lesznek ízletesek, de még az is lehet finomabbak lesznek az eddigieknél. Végülis kapnak napot, vizet, trágyázott termőföldet csak meghálálják.  Gyakran előfordul, hogy amit az ember elsőre balszerencsének gondol (mint most azt hogy nincs meg a vetőmag), később szerencsének bizonyul, soha nem lehet tudni mi lesz a végén, sőt azt se, hogy hol a "vége". Egyébként meg csak meglesznek azok a magok egyszer, azonkívül miután a termés kétharmadrésze lehullik és természetes úton kikelnek belőle a magok, nincs elveszve örökre a bevált fajta, csak később fog kihajtani és beérni mint a télikerben palántázott és május elején kiültetett.

Két napja Budapesten voltam, amit általában utálok. Mármint odamenni. Egyrészt mert eleve utálok kimozdulni. Bárhová. Itt szeretek lenni a világ közepén... vagy legalábbis az ÉN világom közepén és azt akarom, hogy minden nap pontosan olyan legyen mint az előző. Másrészt a "pestremenés" általában eleve valami utálatos dolog miatt van, rendőrségre idéznek (még ha nem is vádlottként, akkor is), valami hatóság fingat éppen, vásárolni muszáj valamit ami nem megy csomagküldővel (utálok vásárolni, ha egymásután három boltba be kell menjek már "idegbe vagyok", nem tudom a nők mit zabálnak rajta, kis feleségem időnként akar nekem venni valami ruhafélét, kézzel lábbal tiltakozom, egy szakasz katonaszökevényt tudnék beöltöztetni civilbe annyi a göncöm, 50 évig is élhetnék még mire elhordom az összeset), temetésre kell menni, szóval csupa "nemszeretem" dolog, de legalább most az egyszer nem ilyenről volt szó. Említettem a két kölcsönkapott könyvet orosz szerzőktől, na azokat vittem vissza Sefcsik Józsi barátomnak.  Hozzá legalább szívesen mentem. Józsi keramikus, specialitása a nagy méret, tehát akkora kemencéje is van, amibe embernagyságú alkotás is belefér. Ez egyrészt előny, másrészt hátrány, mert pár éve leszerződött egy ehhez mért többmilliós sorozat munkára, amire felvett bankkölcsönt, elkészítette, leszállította, csak épp nem fizették ki, erre majdnem ráment a háza, otthona műhelye, egzisztenciája. Én nem is tudom hogy éltem volna túl, szerencsére ő nálam keményebb legény, ha nem is könnyen és sebek nélkül, de átvészelte. 

A rövid körbenézés alatt rengeteget tanultam, hogy ezt (is) egy életen át kell tanulni, mert az, hogy az anyag hogy dolgozik, száradás közben hogy zsugorodik, hogy reped, égetés közben hogy gázosodik ( ha elszúrod az anyagválasztást, akár az egész kemencét kidobhatod) a kemencében hogy tapad, melyik máz hogy színeződik az valami varázslat. És ha nem találod ki előre, he nem próbálod ki, ha hiányzik az előrelátás, ha korábban nem dokumentáltad magadnak, hogy el ne felejtsed, "mikor mit hogyan",  akkor nagyot lehet hibázni. És ha nagy a termék akkor a kár is nagy, ezek nem apró biz-bazok ahol pár dekányi anyag és energia (emberi, villamos, gáz) megy kárba.

Józsival érdemes beszélgetni, egészfalakat beborító könytárszobája láttán Moldova egyik sora jutott az eszembe, "Nem mindegy, hogy ha a gyerek otthon nekidől a szekrénynek, egy befőtt esik a fejére, vagy egy Dante-kötet!" (most is hoztam tőle két könyvet) Szerintem az olvasottság sokat számít, manapság illik lebecsülni a lexikális tudást, de régi elméletem, hogy a legfontosabb tudás a kérdezni tudás, aki már egy jó kérdést meg tud fogalmazni az már tud "valamit", a hülye hiába "gugliz", mert  amit talál azzal csak a tudatlanságát erősíti, hiszen igazából ahhoz keres megerősítést. És a  tudást csakis olvasás árán lehet megszerezni. Mert az olvasás megmozgatja az elmét, míg a mozgókép ellustítja a fantáziát. Klári a felesége finom tiroli rétessel kínált, még soha nem ettem ilyet, kaptam tőle hazahozni is, J kéri a receptet mert neki is nagyon ízlett.

Visszafelé eleredt az eső, de miközben a villamost vártam még jobban megvidámodtam ennek az óriásplakátnak a láttán. 

Ha már az adómat milliószor ennyire költötte el "kormánytájékoztatás" címén a bolsevofeudálfasiszta állam, akkor abból a kevésből amit én is adakoztam a pillanatnyi ellenzéknek legalább erre futotta.

TE ADTÁL MÁR?

Egyébként akinek csak egy napos erkélye van, már annak is érdemes paradicsomot ültetni, ha máshova nem, pár cserépbe, mert nagyon hálás növény, különösen ha annyira szereti mint én, miközben a szupermarketekben kapható paradicsomnak (kivéve talán a cocktail fajtákat) továbbra sincs íze. De még ha ez nem is mindig igaz, akkor is teljesen más íze van annak amit a teljes beérés után, étkezés előtt öt perccel szedsz le a száráról. https://www.google.com/search?q=cserepes+paradicsom&tbm=isch&ved=2ahUKEwjExKKa0ZX2AhUOiVwKHbt8AIIQ2-cCegQIABAA&oq=cserepes+paradicsom&gs_lcp=CgNpbWcQDFAAWABgAGgAcAB4AIABAIgBAJIBAJgBAKoBC2d3cy13aXotaW1n&sclient=img&ei=zA4WYsSuAY6S8gK7-YGQCA&rlz=1C1GCEA_enHU915HU915

A kedvenc hely.

Az ember melegségre vágyik.( https://www.stb.hu/videa/tyeLXgLHwA2H6RcN       58:17-től, de az egészet érdemes végignézni, már persze ha valaki szereti Örkény groteszkjeit..... mint én. )

Melyhez mindenkinek hasonló kellemes vasárnapot kívánok. 

Egyelőre botrányba fulladt a palántaültetés. Sehol nem találom a paradicsom magokat, amiket gondosan kiszárítottam és elraktam tavaly ősszel.

Reggeli idill.

Hiába van viszonylag meleg, mégse igazán alkalmas az idő kinti tevékenységre. Vagy csak én lettem kényesebb. Boldogult anyám úgy hívta "olyan takonyhúzó idő van". Szóval hol eső, hol erős szél (csak úgy döngenek a hullámok a hajó oldalán a fülemtől 20 centire, a kikötőkötelek meg egész éjjel sírdogálnak) , pedig lenne már kerti munka, de semmi kedvem hozzá. Holnap mindenesetre eldugdosom a paradicsom magokat a télikertben a WC papír gurigákba töltött földbe, hogy májusra legyenek kiültethető palántáim.

MONDOM ÉN, hogy itt a tavasz!

A hóvirágok a kertben már több mint egy hete kibújtak.

De már a krókuszok. is nyílnak.

Nekük a nevük is beszédes, ők a "téltemetők".

Sajnos vannak a természetközeli életnek kellemetlenebb velejárói is.  Nos ők a konyhában gondolták az érvényesülést.

Amikor odakint nagyon hideg van akkor szoktak bent megjelenni, rejtélyes utakon beszökve, de már se hó, se hideg nincs kint, élelem is van bőven. Én kint nem bántom őket, már két éve nem csapdázok se a tornácon, se a sufniban, mert magamba szálltam, de idebent nincs kegyelem.

Ma befejeztem Jevfroszinyija Antonovna Kersznovszkaja (Евфросиния Антоновна Керсновская)  döbbenetes könyvét. (ezen a jelzőn, hogy "döbbenetes", egy darabig törtem a fejem, mert igazából nem lehet rá jó szót találni. Egyszerűen ezt a könyvet nem lehet a szokásos módon olvasni. Az embernek a szíve szakad meg olvasás közben, a világ ami feltárul a lapok közül emberi ésszel elfoghatatlan. Még visszatérek erre, de előbb amit mások írnak róla. Ez a könyv utolsó oldala:

( a dőlt szöveg tovább a netről van) Memoárhoz képest szokatlanul hosszú terjedelme ellenére a könyv mindvégig érdekfeszítő. Egyfelől azért, mert Kersznovszkaja döbbenetes dolgokon ment keresztül, másfelől mert tántoríthatatlan erkölcsű, klasszikus műveltségű és ráadásul kiváló memóriájú elbeszélőnek bizonyul, aki személyes sorsára és a tágabb társadalmi kontextusra is nagyobb rálátással rendelkezik.

1940 nyara, a Molotov-Ribbentrop-paktum értelmében a Szovjetunió megszállja Besszarábiát. Kersznovszkaja családját kuláktalanítják. Anyját átmenekíti Romániába, ő maga pedig - abban a hitben, hogy kemény munkával hasznossá teheti magát - megpróbál beilleszkedni az új rezsimbe. Ám az nem kér belőle, és egy évre rá sok ezer honfitársával együtt internálják. A következő időszak fő vonalai részint ismerősek a Gulag-irodalomból: embertelen munkakörülmények a narimi tajga fakitermelésén, teljesíthetetlen normák és ennek következtében fokozatosan csökkentett kenyéradagok, nyáron vérszívók hada, télen mínusz 40 fok. A történet váratlan fordulatot Kersznovszkaja szökésével vesz, melynek során átkel az Ob folyón, és egyedül tesz meg közel 1500 kilométert. Hónapokig tartó bolyongása dicstelen véget ér, egy gyerek komszomolka adja föl a hatóságoknak. Halálos ítéletét tíz év börtönre mérséklik, amit különböző lágerekben fizikai munkásként, ápolóként és bányászként tölt le.

A jó memoárt az emlékező személyisége tartja össze, Kersznovszkaja pedig kivételes egyéniség. Sokat változik, kérgesedik az évek során, de soha nem mállik le róla a civilizáció. Nem panaszkodik, a maga kárára is kiáll a kiszolgáltatottak mellett, ragaszkodik az emberi közösségvállalásba, humánumba vetett hitéhez.

Gorkijjal szólva "az én egyetemeimnek" nevezi megpróbáltatásait. Írása nem csupán saját életének története, tudatosan törekszik arra, hogy az egyéni sorsoknak, a történelem margóján sem szereplő nők és gyerekek szenvedésének minél szélesebb spektrumát dokumentálja. Szuggesztív rajzai a legélesebb pillanatokat rögzítik: anyjával békésen szamovároznak egy dolgos nap végén; meztelen nők vonulnak röhögő katonák előtt;

szifiliszes férfiak letolt gatyával követelik a kórház által elsikkasztott gyógyszerüket;

Kersznovszkaja nővér csont és bőr hullákkal a hóna alatt;

köztörvényes bűnözők vegzálják a politikai elítélt egyetemi professzort; rabnők légyottja a fegyőrökkel a latrinán, egy falat kenyér reményében; egy asszony próbálja megfojtani nem kívánt csecsemőjét. Mindez ceruzával, tollal, finom pasztelltechnikával. Bizarr kontraszt.

Ez egy tizenéves éves kislány, akit "munkahelye önkényes elhagyásáért" ítéltek  kényszermunkára.

Itt hagyták lassan meghalni, miközben az anyja kint várt a láger kapuja előtt, de soha nem láthatta meg a gyermekét még holtan se. Elkaparták a többiekkel együtt mezítelenül bedobálva kétszázad magával egyikébe a tömegsíroknak, amiket még nyáron ásattak meg az elítéltekkel, mert télen a fagyos földben már nem lehetett volna ásni. Aztán tavasszal amikor felengedett a föld és a rothadó hullák a felolvadt hólében úszkáltak rájuk dobták a földet.

Elképesztő ez  a nő. Egyszerűen minden sorscsapást úgy fog fel, hogy ebből neki tanulnia kell.  És minden körülmények közt a maximális teljesítményt nyújtani. Példaképét Jeanne d'Arc-ot tobbször emlegeti, aki állítólag ezt mondta "Tedd amit a legjobbnak látsz, aztán lesz ami lesz". Máskor Don Quijote-hoz hasonlítja magát. Képzett, beszéli a főbb európai nyelveket, bár alighanem főleg autodidakta gazdász és állatorvos, fiatal lány létére, miután apja jogász és nem ért a gazdálkodáshoz, lánya mintagazdaságot létesít, növénynemesítéssel gépekkel és állattenyésztéssel, amiben a béresei mellett maga is dolgozik, példát mutatva nekik. Alighanem ez alapozta meg, hogy fizikailag képes volt túlélni a lágerek poklát, ahol száz kilónál nehezebb ládákat cipel, a 70 kilós zsákokról azt mondja "pihentetően könnyűek voltak". Mindezt olyan élelmiszer fejadag mellett, amin a litvánok nehézsúlyú olimpiai bajnoka hajszál híján éhen halt. Nem ismer megalkuvást, többször majdnem kivégzik, mert kérlelhetetlen igazságérzete, társai védelme okán ököllel támad a kínzóira és nem ő húzza a rövidebbet, csak amikor azok már sokan vannak ellene. Amikor úgy érzi végképp nem bírja tovább, a megaláztatást és a megalkuvásképtelen természetével ellenkező igazságtalanságokat, elhatározza, hogy meghal. Ezért kieszközli, hogy a biztos túlélést garantáló kórházi, kórboncnoki (azt is kitanulta és jobb lett benne mint a tanult orvosok) beosztásából a bányába vezényeljék, ami akkor biztos pusztulásnak látszott. Szerencsére kitartása és jelleme még a szénporból is kiviláglott, rab létére sztahanovista élmunkás, rövid idő alatt kivívja munkatársai, rabok, politikaiak, köztörvényesek és szabadok egyaránti tiszteletét. Persze itt is előbb utóbb szembekerül valaki hatalmassal és innen is arrébb rakják. -50-60 fokban hóban cseréli társaival a hideg miatt a zsugorodástól elpattant vasúti síneket (métere 60 kg) és nem siet a sorakozóra, mert be akarja fejezni rendesen a munkáját. Ezért a felügyelő akinek nem sok kedve volt várni a létszámra a hidegben, ordítva lehordja, de mielőtt kimondaná a szó, hogy "mocskos ku..." ököllel leteríti. Ezért kishíján halálra kínozzák, egyik keze sokáig béna a bilincstől. Miután mindezt és még százféle szörnyűséget túlél "szabadul", de ez nem jelenti azt, hogy hazatérhet, továbbra is a bányában kell dolgoznia, hamarosan már vezető. Ez már Sztálin halála után Hruscsov alatt van, a rettenetes NKVD helyét a KGB veszi át és újabb eljárások sorozatát vívja ki maga ellen megingathatatlan gyémántkeménységű jellemével, mely csodával határos módon végülis ismét megmenti mint annyiszor azelőtt. 

 A Gulag szigetcsoportot Alekszandr Szolzsenyicin Nobel-díjas író ábrázolásában tanulta meg a világ. Jefroszinyija Kersznovszkaja nevét Oroszország is csak 1990 óta ismerheti, amikor az Ogonyok című hetilap 20 rajzot és szövegrészletet közölt abból a 680 lapból, amelyen egy orosz nő 25 életévének történetét írta és rajzolta meg.
A történet 1940-ben indult Besszarábiában, ahol egy földbirtokos lányaként boldog és dolgos napjait élte. De jött a Molotov-Ribbentrop-paktum, és a Szovjetunió megszállta az országot. Zárult 1965-ben, amikor a Gulag különféle lágereiben, kórházaiban, hullaházában és bányáiban rabszolgamunkát végző asszony hazatért szülőhazájába, és megtalálta az édesanyját. Neki írta és rajzolta le egyszerű iskolásfüzetekbe elveszett huszonöt évének "hétköznapjait".

Néhány emlékezetes mondata:
"Folyjon ki a szeme annak, aki a múltat megtagadja. Ha pedig elfelejti - ne lássa meg többé a napvilágot. Emlékezésem ajánlom azoknak, akiknek nem adatott meg, hogy maguk beszéljék el ezeket a dolgokat."

"A kései megbánások megelőzésének egyetlen ellenszere: sohasem szabad letérni az egyenes útról, a mellékutakon keresve a boldogulást. Nem az a fontos, hogy milyen sors méretett rád, hanem az, hogyan nézel szembe vele."

És most, azon túl természetesen, hogy a naplóm mindig arról szól, hogy épp mit csinálok, rátérek, hogy miért írtam erről ilyen részletesen. Mert bármit is olvasol, a legfontosabb, hogy mit tanulsz belőle. Még a legegyszerűbb lektűrben is találni megszívlelendőt, például sose felejtem el valami amúgy teljesen felejthető cowboy filmben Kirk Douglas így oktat egy sihedert: "Két dologra mindig figyelj oda! Hogy ki a barátod és hogy hova dugod a farkadat!" Nos mint a fenti két emlékezetes mondatából látszik Kersznovszkajára is érdemes odafigyelni. Például egyhelyütt  Ilyet ír: "A szovjet ember mintaképe a diadalmas söpredék". Vagy máshol: " A rendszer három pillére a félelem, az árulás és a szolgalelkűség". Ha valaki, akkor ő biztos tudja. Negyed évszázadnyi lágerélet alatt volt alkalma megtanulni.

De mit kell NEKÜNK megtanulni tőle? Mert csak azért, hogy elborzadjunk és összecsapjuk a kezünket, teljesen felesleges végigszenvednünk vele 670 oldalt. Lehet más mást fog megtanulni tőle, de én azt tanultam meg, hogy a rossz mindig megpróbálja "levágni a kanyart",  megúszni a szabályokat (unortodox, valósághajlító, ismerős?).  A jó mindig egyszerű, becsületes, VISZONT fáradságos. Az embert normális esetben az élet az értékén méri. Persze vannak kivételek, de NORMÁLIS körülmények közt általában a sikert a becsületes, kitartó munka, a tehetség, némi szerencse hozza meg. De LASSAN. Ha nem én, majd az utódom azon amit én megteremtettem, aztán valahogy kialakul egy társadalmi ranglétra. Ez a nő nem véletlenül lett az aki, hanem mögötte vannak a felmenői, akik nemcsak a születésük, de a társadalmi felelősségük vállalása révén is lettek arisztokraták. 

Mi történt Oroszországban 1917-el kezdődően? Az első világháború nyomorúságos helyzete megteremtette a bolsevik hatalomátvétel lehetőségét. Hogy Marx, meg Engels milyen ideológiával járult hozzá a liberális álmodók, Lenin, Trockíj, Kamenyev, Zinovjev és Sztálin (meg a többiek) által végrehajtott "forradalmi terror".-hoz fogalmam sincs, keveset  olvastam tőlük , tanították nekem, tán pont ezért utáltam, mint ballasztot a mérnöki tantárgyak mellé. De ami lett belőle, az maga a borzalom. A forradalom leszámolt a burzsoáziával, ami addig az államot működtette. Aztán Sztálin leszámolt a konkurens forradalmárokkal. Lenin időben meghalt így megúszta, de a többieket kivégezték. Mindig így megy. Ez tán még "rendben is van", de Sztálin paranoiás volt és folytatta a tisztogatást, és megindult a fordított evolúció. Az ország elbunkósítása.  Még Lenin alatt az arisztokratákat a burzsoáziát, tehát a nagypolgárságot és a földbirtokos osztályt irtották ki, esélyt se hagyva nekik arra, hogy netán integrálódjanak az új rendszerbe. De 1937-ben megindult a "nagy tisztogatás" végeztek azokkal a kommunistákkal, valamint minden "külföldivel" is, valamint mindenkivel akiktől tartott a vezér. És "külföldi" volt az is akinek mondjuk az új határok meghúzásakor rokona maradt Lengyelországban. Elpusztították az ország krémjét. Az intelligenciát. Negatív evolúció. A társadalom minőségi leépülése. Ne feledjük! Hogy kezdődött? Pár könyv, igazából közgazdaságtan, újságcikkek unortodox gazdaságpolitikával és retorikával. Aztán jött a söpredék és megérezte, hogy eljött az ő ideje, mert az, hogy ő csak sz@rlapátoló a másik meg ügyvéd, mérnök, az mekkora igazságtalanság! Csak kell írni az NKVD-nek egy feljelentést és máris be lehet költözni az orvos lakásába, azt meg viszik tíz év kényszermunkára Szibériába. MICSODA LEHETŐSÉGEK!  És MINDIG ez megy. Hitler a börtönben írt egy zagyvaságokkal teli könyvecskét, a címe "Mein kampf"  Mindenki kinevette a féleszű, félresikeredett festőt a hülye pártjával. Aztán amikor rácsukták a gázkamra ajtaját azokra akik korábban ezreknek parancsoltak, már késő volt átgondolni. A söpredék lelkesedik minden olyanért amitől valami társadalmilag indokolt kanyar levágásával hirtelen magasat ugorhat a ranglétrán. Hisz csak nyilas karszalagot kell ölteni, ÁVO-s bőrkabátot felhúzni és máris eltűnnek a kellemetlen osztálykülönbségek. A becsület, hűség, igazság, szabadság (vagy a demokrácia, pláne a hozzá tartozó fékek és ellensúlyok) mind "lúzerség", mert valaki elméletet gyártott ami levágja a kanyart. Nem melózni, hanem világkiállítás, olimpia, futball VB, hozza a gazdagságot. És a negatív evolúció, a  "diadalmas söpredék" a félelem, az árulás és a szolgalelkűség pilléreire építve meghozza az új világot. Akinek nem tetszik a folyamat megpróbál előle menekülni. És mindig a hasznosak mennek el először. A  n e g a t í v  e v o l ú c i ó működik.

-Nem sütöm még ki a májat, majd csak ebéd előtt. Mikor akarsz ebédelni? 

( Jóideje az "igazi" ebédet kihagyom. Későn, 9-10 körül reggelizek, ez egész januárban négy szelet bejgli és egy bögre tej volt, amióta meg elfogyott a bejgli azóta valami "komoly", laktató hidegkaja, kenyér, sajt, töpörtyű, szalonna, felvágott, lilahagyma, szezonban meg paprika paradicsom mix az elmaradhatatlan bögre hideg tejjel.  Valamikor 4-5 óra körül "megebédelek", a vacsora meg egy gyümölcs, vagy egy pohár kefír, benne három kávéskanál lenmagőrlemény, én csak fűrészpornak hívom, esetleg hozzá pár szem korpáskeksz de van hogy ha bőséges az ebéd akkor semmi. Így is híztam 4 kilót amióta a pajzsmirigyhormont nem magam, hanem a gyógyszergyár állítja elő )

Na szóval ott tartottunk,  "mikor akarsz enni?"

-Olyan 5 óra felé, ha visszajöttünk a  kutyasétáltatásból. 

-Az nem jó.

-Mért nem? 

-Mert akkor a Lajosnak kell enni adjak.

Jaaa.... elfelejtettem. Életem párja hétfőig "ügyeletes". M-ék Athénban vakációznak és ő a beosztott állatgondozó. Baromfiak, emu és egyéb madarak aránylag rugalmasak, de Lajos a "törpe" malac szerintem nézi az órát. Ha nem kap percre pontosan ugyanabban az időben enni, balhézik. Ezenkívül meg kell pisiltetni, kakiltatni, kiengedni sétálni, M naponta sétálni és legelészni is viszi.

Tudjátok milyen a szovjet törpe? ÓÓriási. Na Lajossal is ez történt. Az ELTE törpemalac etológiai kísérleti programjában volt házhoz kiadott, családtagként nevelt jószág.

Akkor még (2018) így nézett ki. ( a képek Flóra Fb oldaláról valók, "hivatalosan" ő a gazda)

A programnak vége, a Lajos meg csak nőtt tovább. Most lehet olyan bő 80 kiló. A "szobában lakik itt bent", csak nem miakő tyúkanyó, hanem szép nagy disznó, saját szobája van a házban.

Télen bent alszik, meg napközben is bent van, de nyáron van egy túlméretes kosara a tornácon az asztal alatt, abban matrac és paplan, úgy be tud takaródzni, hogy semmi nem látszik ki belőle.

-Na jó, akkor amikor kapok. (sóhajt)