Említém, hogy a zöldség-ágyás át lesz helyezve a napos oldalra. Na J kitalálta, hogy neki "magaságyás" kell, mert ő nem akar hajolgatni. SEMMIT. Egy kicsit se. ( azt mondja itt mellettem, hogy nem nem akarok hanem nem tudok b@szki) Na ezen tegnap egy jót veszekedtünk, mert ragaszkodik a 80 centis magassághoz. Én beértem volna 60-al is, de nagyon kiabált velem, szóval beadtam a derekam ( aszongya itt a jobb {süket} fülem mellet, hogy azért, hogy az övé ne törjön el).
Na de miből legyen a magaságyás? Az eszményi anyag itt van https://www.leier.hu/.../magasagyas.../magasagyas-alapelem őssze lehet belőle Legózni a tervezett 10 méter hosszú, 1,20 széles ágyást, egy baj van csak vele, hogy 8319 Ft-ba kerül és kellene belőle 72 db (!!) Szóval 600000Ft. Na ENNYIT nem vagyok hajlandó kiadni egy ilyen szarságra (és akkor kell még bele 8 m3 föld, meg vastagfólia, meg vasak). Mert amúgy egy hasonló méretű beton kerítéselem, amiben még kevesebb "anyag" van (ennek egy része fahulladék, mert "fabeton") ennek a negyedébe kerül. Na kitaláltam, hogy használt raklapból lesz, erre számtalan példa van a neten. Valaki mondta, hogy használt raklap 1000 Ft, ebből kell 18 db, mindjárt kedvezőbb a bekerülés. Tegnap körbebicikliztem a helyi forrásokat, legijesztőbb volt a baráti Tüzép telep, ahol 8300-ért adták(volna) a nyakukon maradt használt raklapokat ( a gyártó nem veszi vissza, viszont nekik ennyiért számlázza az újat a következő szállítmánnyal), kaptam volna hibásat 3000-ért, de ahogy elnéztem az csak tüzelni jó. Kezdtem kiábrándulni a projektből, de azért nem adom fel ilyen könnyen, némi guglizás és telefonálás után találtam innen 22,5 km-re egy kereskedést, ahonnan még vissza is hívtak telefonon és volt jó állapotú, igaz színesre festett raklap 1800-ért.
Ma reggel 6-kor már a Szmájli kutya sétáltatott a szántóföldön, 7-re a helyi laborba bicikliztem vérvételre a háromhavonta esedékes TSH vizsgálathoz, 9-kor meg már robogtunk a Sári Pistával utánfutóval a raklapokért. 21 db fért fel, ebből lesz a magaságyás.
Emlékeztek még a vízirendőrök kékdeckes motorcsónakjaira? Amikkel Balatonon és a Dunán, teljesen oda nem illő szárazföldi egyenruhában, tányársapkában szekírozták a tilosban fürdőzőket, kalózban négyen ülőket és egyéb súlyos szabálysértőket? ( mert viharban menteni nem voltak se a csónakok, se az emberállomány alkalmas, levitte volna a sapkájukat a szél) Na így múlik el a világ dicsősége. SP kapott barterba 2 db ilyen roncshajót, egy quasi szeméttelepen néztük meg őket miután lepakoltuk nálam a raklapokat, az egyikből még egy fa is kinőtt. Ő még alatta van a 70-nek, teli van energiával, elhatározta, hogy rendberakja őket kidobva belőlük a négyhengeres (talán Moszkvics), benzinmotort, és használni fogja kölcsönözni. ÉN tuti nem vágnék már bele ekkora melóba, de hát ő még olyan fiatal.
A telepen lakott egy szuka kutya, staffordshire jellegű keverék, én minden kutyával jóban vagyok, megsimogattam, ettől annyira belémszeretett, hogy felágaskodva a két mellső lábával átkarolta a combomat és muszáj volt attól kezdve úgy közlekednem, hogy rajtam lógott és simogatom a fejét, meg a nyakát masszírozom, ő meg finoman harapdálja a kezemet. Amikor már nagyon elég volt és rászóltam, akkor hanyatt feküdt a hasát mutatva ( ami kutyánál a teljes megadás jele) és elvárta, hogy a hasát vakarásszam. Mondta az ott dolgozó, hogy egyszercsak megjelent és attól kezdve náluk lakik. Jól bánhatnak vele, mert jól táplált volt és ápolt külsejű. Megható volt az állatban tomboló szeretetvágy és szeretetet adni vágyás.
Ha már utánfutósnap, elhoztunk még egy alumínium csónaktestet is belső reparálásra, szóval eredményes délelőtt volt. Hazafelé miután az alu csónakot leraktuk SP-nél egyszercsak befutott a Németh Sanyi, egykori gépmester tengerész kollégám aki az Angyali szigeten lakik, úgy, hogy hazáig se kellett gyalogolnom 400 métert, mert a csónakjával suhantunk a stégig.
