Reggel 7 óra. Kint a decken -1,6°C, bent a szalonban 2,3°C, gyorsan kibújok a hálózsákból, bebújok a kabátomba és bevonulok a parti házba. Itt 21 °C van, de a cserépkályha már csak langyos. Szmájli kutya már türelmetlen, úgyhogy a fürdőszobai pipere és öltözködés után sétálni indulunk. Kissé csípős a szél a szántóföldön, de elmegyek a szokásos "nagy tócsáig", addigra Sz is kirohangássza magát (egyfolytában egereket keres, még soha nem kellett a körmeit levágnom annyit ás), érdekes, hogy a vadászvér mire van benne "kihegyezve" a tökésrécék a Dunaparton egyáltalán nem érdeklik, de ha meghallja a fácán károgását, azonnal rohan a hang irányába, a darvak énekétől, pedig azok magasan a fejünk felett szállnak teljesen lázbajön, szóval a "nagy tócsánál" már fordul is vissza.
A Vitorla utcában találkozunk a Sári Pistával, aki vasárnapi műszakot tart, az utca kátyúit javítgatja önkéntes útkaparóként.
Közben beszélgetünk múltról, jelenről és jövőről. Többek közt az eljövendő önkormányzati választásról. Mondhatnám, hogy "furcsa ez a város" de semmivel se "furcsább" mint az ország. Borzasztóan sajnálom, hogy a jelenlegi polgármester (aki amúgy a barátom) nem fogja vállalni az újabb megmérettetést, és bevallom, hogy azzal a szándékkal kezdtem vele a múltkor beszélgetni, hogy ettől a szándékától eltérítem. De miután elmondta az okokat, nem tudtam vele nem egyetérteni. Anélkül, hogy részletezném, mert erre nincs felhatalmazásom, egyszerűen ez a város nem érdemli meg, hogy valaki a saját életét is felégetve áldozatot hozzon érte. Amikor emberek képesek egy eső után kirohanni az utcára és a murvás utcákon a tócsákat fényképezve elárasztani a Fb-ot acsarkodó kommentekkel, miközben arra képtelenek, hogy kimenjenek egy kapával és lapáttal bekaparni a gödröket, legalább a saját házuk előtt.... kár minden önfeláldozás. Amikor a hangadók úgy gondolják, hogy a közhivatal vállalás azt jelentim hogy "beülnek a húsosfazék mellé", az kizárólag azt jelenti, hogy ŐK hogy gondolják, mit tennének ha ők lennének a vezetők. Ahol a közömbös többég meg kussol, ott ezt érdemli a város. Hogy ne legyen aki kiáll érte, hogy olyan legyen aki vállalja aki nem a közért, hanem csakis magáért vállalja. "Ezért a népért úgyis mindegy, ebsorsot akar hát akarja"
https://www.facebook.com/watch/?v=671002836686253
Este folytatom a mesét.
17:04 Tegnap a városi Karácsonyi ajándékozási estre voltunk hivatalosak. Ez úgy működik, hogy az óvónők összeírják a rászoruló gyerekeket, akik bediktálják, hogy mit szeretnének kapni karácsonyra. És a város azon lakói akik tehetséget éreznek hozzá, ezeket az ajándékokat megvásárolják és ilyenkor Karácsony előtt egy kis ünnepség keretében átadják a gyerekeknek. Tavaly is így volt, ahogy idén is. De jóval kevesebben voltunk, mint 2022-ben. Hogy ennek az az oka, hogy kevesebb a rászoruló gyerek, vagy az ajándékozó a kevesebb.... találja ki akinek kedve van hozzá! Amúgy nagyon jó hangulatú rendezvény volt. Jack Sparrow kapitány fogadta a kis vendégeket. Akinek volt hozzá bátorsága jelentkezni
még a színpadra is felmehetett bűvészkedni... akarom mondani varázsolni.
A kalóz hóesést is varázsolt szabbanbuborékokból, amikért a gyerekek sikongatva ugráltak a színpad előtt
volt fényvarázslat is
de a legnagyobb sikere a tömeges hógolyózásnak volt, melyben részt vett a teljes közönség kortól függetlenül.
Z a polgármester rövid beszéde után
elkezdődött a színpad előtt sorakozó ajándékok
kiosztása. Az ajándékozók személyesen adták át ajándékaikat a gyerekeknek.
Itt épp J Mirellának
Icuka meg Zselykének
Volt egy kicsi aki úgy döntött, hogy nem vár ő addig amíg sorra kerül, kiment és kiválasztotta a legnagyobb dobozt és el is indult vele vissza, csak nehezen volt hajlandó lemondani róla, viszont, PONT az volt az ő ajándéka, úgyhogy nemsokára meg is kapta "hivatalosan".
M ( Z felesége aki az egész rendezvényt megszervezte és a végére már eléggé elfáradt) be kellett érje egy kölcsöngyerekkel.
Bár a végére maradt volna "háromra" az ajándékbontás, de hát a gyerekek fele nem bírta ki odáig, amint a helyére ért a csomaggal, már tépte, szaggatta a csomagolást.
Volt mézeskalácsépítészet bemutató
és szerényen terített asztal.
Aki eljött érezhette az igyekezetet és a szeretetet. Hogy jövőre mi lesz, azt majd kiderül.
