Alakul a magaságyás helyszíne.
Egy biztos. Itt soha a büdös életben nem fogunk annyi zöldséget termelni, hogy a bekerülés megtérüljön. Még így se, hogy az "olcsó" raklapból készül. De hát nem is erről szól a projekt. J kiadta az ukázt, "legyen magaságyás" és LESZ magaságyás. (lásd még Virág elvtárs és a magyar narancs) Ma elautóztam Szigetbecsére Dörken lemezért.
Ezzel az anyaggal lesz kibélelve belülről az ágyás alul vakond, oldalt korhadás ellen.
A talajmenti korhadás ellen kívülről az alsó részt lekenem bitumennel. Ez is saját "találmány", a házzal vettem még a kerti szemétdombba ágyazott, nejlonzsákos, kőkemény, szilánkosan, kagylósan törő 25 kilós bitumen tömböt, ezt összetörve, fazékban gázon melegítve és elhasznált sütőolajjal hígítva remek faimpregnáló szert nyertem. Amúgy mindkettő veszélyes hulladék LENNE, HA kidobnám. Mint már sokszor említém, nálam minden hasznosul.
Ma odafalé Becsére vettem még egy kiló szöget a raklapok összeerősítésére. Az is egy ezres volt. Szóval eddig bene van a projekt vagy 50000-be és még sehol sincs a késztől. De hát nem a rút anyagi haszon miatt készül.
Sajnos a raklap-matyálást (tengerész műszó, a festést jelenti) abba kellett hagyjam, mert esni kezdett az eső, meg hideg is volt, a felforralt bitumen-étolaj keverék ráfagyott az ecsetemre. Majd ha kisüt a Nap hőlégfúvóval átsimogatom a munkadarabokat. Ettől azt várom, hogy vagy 20 évig megóvja a faanyagot a szerves rothadástól. Hogy AZTÁN mi lesz, bevallom ENGEM már nem izgat.