Az az igazság, hogy többé-kevésbé besz@rtam. Hozzájárult, hogy több figyelmeztetést is kaptam blogolvasótól, Tilosrádió hallgatótól, hogy ne kezeljem félvállról ezt a szem-dolgot, mert a tünetek tipikus retinaleválást jeleznek, ami igen rövid idő alatt teljes vaksághoz vezet. Ismerős dolgozik a vakok intézetében, ha valahol, akkor ott tutira értenek ehhez, de a doki épp szabadságon van, ezért hát visszamentem "garanciálisra" a Péterfybe, merthogy ahogy elolvastam, megnéztem mindent a neten ami ide vonatkozhatott, egyre jobban kezdtem félni, pl rájöttem, hogy az a csillogás amit a TV nézéskor a szemüvegkeretemen jelentkezőnek gondoltam, az nem ott, hanem a szememben belül jelentkezik, ami aztán tuti retinaleválási tünet, legalábbis a netes doktor szerint. De a doktornéni ( olyan jó tízessel lehet fiatalabb nálam) megnyugtatott, hogy 1. Az, hogy elmúltak a tünetek időlegesen, az attól volt, hogy még egy darabig tartott a pupillatágító hatása, ami eltüntette a pöttyöket is, 2. Alaposan megnézte a szemfeneket, higgyem el, semmi leválás nincs ott, az időnkénti felvillanásokat az okozza, hogy ezek a szem kocsonyás testében úszkáló szemetek időnként nekikoccannak a retinának, szóval aggódásra nincs ok, hacsak hirtelen rosszabbodást nem tapasztalok. Hálistennek egyelőre mintha fogynának ezek a pöttyök, szóval mintha javulnék, ami lehet a napi 500 mg C vitamintól, én, talán miután semmi gyógyszert nem szedek, ha néha mégis be kell vennem valamit, azonnal nagyon pozitívan reagálok mindenre. Mindazonáltal ha megjön a vakok doktora szabadságról vele is megnézetem a dolgot.
Minden lassabban megy mit az ember tervezi, már múlt hét pénteken beindítottam a horgonycsörlőt (üresjárásban 55-65 A közt van az áramfelvétel), csak úgy ideiglenesen, hogy kiderüljenek a forgásirányok, melyik drótvég melyik, naná, hogy valahova elkevertem a kapcsolási rajzot, szerencsére a neten találtam egyet. Mindazonáltal egy rakás szerelés volt hátra, kellett csináljak egy kis kapcsolótáblát a fuxba amire a szovjet harckocsiból származó áramvédőkapcsolókat szereltem, a gépházba a tápkábel elé ( a motor starter akkujai táplálják a csörlőt) egy 250 A-es "NKI" olvadó biztosító aljzatot 125A-es betéttel a tápkábel zárlatvédelmére ( 70 éve nincs NKI biztosító, NOL van, de mindenki a régi nevén hívja), a fuxba meg egy olyan csatlakozó aljzatot amibe be lehet dugni egy hosszú kábelhernyón (mint a telefonkagylók rugós kábele)lógó kézi kezelőegységet amin egy FEL és egy LE gomb van, ezzel lehet a csörlőt működtetni úgy, hogy az ember nézi közben a láncot, hogy hogy dolgozik, merthogy csak akkor szabad a láncot húzni ha az laza, azaz nem arra való a csörlő, hogy azzal húzassuk a hajót a horgony fölé, pláne hullámmal, széllel szembe, a horgonyra rá kell motorozni, máskülönben leold a túláramvédelem, szerencsétlen esetben leég a motor. Amikor a Mahart hajókon dolgoztam, nekem mint elektrikusnak manőverkor mindig a főkapcsolótábla előtt kellett waccsolnom, mert gyakori volt, hogy valamelyik winchet "leültették", szóval kioldott a betápjának a túláramvédelme, pláne ha hülye volt a kezelő ( a horgonynál a bócman, a kikötőcsörlőnél a hajóács teljesített szolgálatot) és a gyors, kizárólag kötélbeszedésre való fokozatba kapcsolta a csörlőt, mert az volt a kényszerképzete, hogy akkor "erősebb" a gép. Az áramfelvétel és a terhelés összefüggését nagyon szemléletesen mutatta az ampermérő a betápban, a mutató minden láncszemnél lendült egyet, ha számoltam volna, a gépházban meg tudtam volna mondani hány nódus jött be. Idevaló történet, hogy "okos" elektrikus tett róla, hogy ne oldjon le minden szíre-szóra a védelem és ne sokat macerálják egyéb elfoglaltsága közben, hogy " Eeeeleeek! Már megint nincs áram a konyhában a tűzhelyben!" (akárhányszor kifutott a leves és belefolyt a kapcsok közé testzárlatot okozva). Így történt, hogy valamelyik kiselejtezett és ócskavas árban megvett, egyenáramú német építésű hajón ( három volt ilyen, a Duna, a Tisza és a Rába, ezeknél a hajótest is áramvezető volt ha jól tudom, én nem szolgáltam ilyen tipuson) a "Lucskos" (a szakács, az igazi nevét bizisten nem tudom) beleejtette a villát a sütőbe, ami csinált egy nagy zárlatot, de nem a tűzhely védelme oldott le, hanem a segédgépé, villany nélkül maradt az egész hajó, így a kormánygép is, majdnem kimentek miatta a partra. Amúgy a horgonycsörlőmet a kormányállásból is lehet működtetni, csak akkor elől is kell egy "szem" aki jelez, hogy mikor laza a lánc. Pár forrasztás van már csak hátra és kész az egész, azt tudom, hogy a csörlő az hibátlan, remélem a kapcsoló-irányváltó egység is az. (használtan vettem az egészet, de a motor kommutátorán látszott, hogy tán még sose üzemelt).
J nagy örömére új tűkésréce család jelent meg, itt hat fióka van és az előző anya is olyan sikeresen vigyáz a kicsinyeire, hogy két hét elteltével is megvan mind a nyolc.
Ma délelőtt kirobogóztam megnézni kik jöttek vitorlással a Dunán ahogy akiga belinkelte pár napja. ( http://sailing.hu/egyebek/esemeny/balatoni-vitorlazok-a-dunan/488332) Kicsit keresni kellett, elsőre a hajógyári öbölbeli kikötőbe mentem,. merthogy az van az Árpád híd alatt, de ott megtudtam, hogya Foka öbölbe várják őket. Na ezt nehezebb volt megtaláljam, utoljára úgy 60 éve jártam ott, akkor még Foka (Folyamszabályzó és Kavicskotró Vállalat)se volt, oda jártunk pecázni, azóta kissé megváltozott. Na becsattogok a marina irodába, kérdem hova jönnek a siófoki vitorlázók, mondják amott lent van egy vitorlás, aki azon van az tudja. Megyek le, hát ki van a hajón?! A "kis" Fluck Jenő ( azért "kis", mert a papája volt "nagy" Fluck Jenő", klubtársam és jóbarátom a Vízügy klubban Siófokon), itt oktat vitorlázást, úgy megörültem neki, mindjárt a keblemre öleltem, nem láttam vagy 25-30 éve. Kimentem velük, beszélgettünk, miközben a tanítvány mindenféléket csinált a kormánnyal és a grószshottal. Aztán megjelentek a siófoki hajók, 
sajnos a Pomucz Tamáson kívül nem volt köztük ismerős, reméltem pedig, hogy itt lesz a Luxi (Lukács Alexander) is, de csupa ismeretlen, leginkább fiatal volt.
Sajnos a "trimarán" pont nem fér be erre a helyre.
Át kell álli a túloldalra. Az a baj, hogy túl sok az üres hely a kikötőben. A Balatonon ilyesmi nem tud előfordulni manapság már.
Ja, Kormi cica teljesen megegészségesedett, a jóltartás következtében kifényesedett a bundája, kiteltek az idomai, sohanemlátott viháncolásba kezd időnként, rátámad mindenre ami mozog, kiderült róla, hogy egészen játékos jószág, de a kutyákat továbbra se szíveli, amikor a szemészetről jöttem visszafelé a portás nevetve mesélte, hogy a Béla exkandúrral és ezek után alighanem exszerelmével (aki szintén felépült már a múltheti miskárolásból) ketten, ollóba fogva támadták meg szegény Lüszi kutyát, aki fejvesztve menekült előlük.