Szóval az a helyzet, hogy megint azért sumákoltam itt a blogban, mert nem célszerű világgá kürtölni, hogy Horvátországba készülünk vitorlázni Rácz Tamás barátunkkal, akinek hajója van ott. Nem szívesen tértem volna vissza arra, hogy egy "blogolvasó" kirámolta az őrizetlenül hagyott Amapolát. Ráadásul kicsit hosszasabb lenttartózkodásra készültünk, miután tavaly a (számomra) emlékezetes vízpumpa havaria lehetetlenné tette a hajózást. Na idén még annyi se lett belőle, 6 nap után itthon vagyunk, de hát ember tervez, Isten végez, az apropó a sajnos, de haladok sorban, arra is sor kerül.
Vasárnap hajnalban indultunk, hogy időben elérjük a Zadarból induló kompot ami kivisz a szigetre ahol a hajó áll. Az csak ott derült ki, hogy nem 16, hanem 18 órakor indul a komp, szóval alhattunk volna még két órát, de legalább körbesétáltuk a múltkorinál kicsit jobban Zadart, azaz Zárát, ahogy magyar időkben hívták. Mert jelentős magyar idők voltak itt (is), bár mindig is horvátok lakták, csak valami okból különféle olyan egyéneknek, akik koronát viseltek, de nem itt laktak, belpolitikai okokból fontos volt ennek a városnak az elfoglalása. Velence például állandóan megjelent a várfalak alatt és hajókkal ostromolta, de a mi Nagy Lajos királyunk is errefelé mozgolódott, gondolom a rácok ha már muszáj volt urat választani maguk fölé őt gondolták kisebb rossznak ( a történelem nem változik, csak ismétli önmagát, sz@r, lesz az uralom, de melyik lesz a kisebb??) mert sokáig a magyar uralkodóval szövetkeztek, de aztán valamikor a XIV században a velenceiek elverték Lajosunkat (Toldi Miklós ellenére) és elfoglalták Zadart, ebből az alkalomból, hogy ne csak az ostromot követő vidám gyilkolászásról, szabadrablásról és különféle leleményes módokon meggyalázott feminákról legyenek emlékezetesek, építették ezt a kaput a (z akkori) kikötő torkába a várfalba.
Na ezt nevezem kikötőnek!
Ide aztán se bóra, se ellenség be nem jön! Ahol ott a piros ház jobb oldalán a bejárat látszik az nem ám a nyílt tenger még, hanem egy várfalak alatt kanyargó csatorna, ahonnan a betolakodót(mondjuk a bórát azt nem) nyilazni, ágyúzni, olvasztott ólommal és egyéb forrókutyaszarokkal locsolgatni lehetett. Gondolom ahhoz, hogy most itt csónakot, hajót tarthasson valaki, legalábbis 12 generáció helybenlakó felmenővel és egyéb érdemekkel kell rendelkezzen.
A tengerparton sétálva egy nagyon lebarnult emberre leszünk figyelmesek, csak közel érve derül ki róla, hogy egyrészt egy óriás, másrészt azért barna, mert bronzból van, ott ücsörög egy kikötőbakon és amit a kezében tart az nem egy könyv, merthogy messziről olvasó négernek néztem, hanem egy csigahéj.
Aztán beautóztunk a kompba ami elvitt bennünket Bribinjbe ami a Dugi otok-on ( otok = sziget) van, onnan tovább autózva értünk Veli Rat falucskába ahol a kikötőnk van. Szépen indult minden, akkor még nem sejtettük, hogy... (mint Pelikán József a gátőr) de erről később.
Kezdetnek felszereltük a T által a tél folyamán szabott "lazy jack"-eket, amik ma már nem a történelmi ( http://www.google.hu/imgres?imgurl=http://upload.wikimedia.org/wikipedia/en/thumb/c/c7/Lazy_jack_diagram.PNG/300px-Lazy_jack_diagram.PNG&imgrefurl=http://en.wikipedia.org/wiki/Lazy_jack&h=336&w=300&sz=21&tbnid=xTjbAzAGSVFmbM:&tbnh=92&tbnw=82&zoom=1&usg=__hhQS-xmOVcdQI8lWmuQXzJ-hpgI=&docid=ovVQUxI2JO3FfM&sa=X&ei=VybZUbfVNMyP4gSzmYDABw&ved=0CEMQ9QEwAg&dur=458) köteles megoldás, hanem a perzening lézidzsekkesített változata, a hagyományos madzagok egy zippzáras hosszú tokkal kiegészítve, melybe beleomlik a vitorla amikor leejti az ember és bezippzározva majdnem könnyedén eltüntethető a vitorla. Ehhez persze szerelni kellet, pl nem maradt el az árbocmászás sem.

Közben a női kezeknek is akad munka,
T hajója mostantól USA (delawarei) helyett horvát lobogó alatt és zadari lajstromszámmal működik, aminek főleg anyagi okai vannak (amúgy legdrágább a magyar lobogó, naná, egy ilyen hatalmas hajózó nemzetnél mint a magyar, nem ám mint a senki amerikaiak akiknél valami 50 dollár a költség), de pl.horvát hajó kiköthet sok helyen ahol idegen nem.
A lazy jack remekül néz ki, 
hiába, ha valakinek van pár diplomája, néhány évtized egyetemi oktatói gyakorlata, egy-két kandidátusija, egész jól elboldogul a varrógéppel. Viszont amivel szegény T nem boldogult el jól az jelen esetben az egészsége volt. Alapjábavéve már betegen indult el velünk, de ugye vitorlázó ember egy kis heveny gombamérgezéssel kapcsolatos májkárosodástól nem esik kétségbe, pláne ha a kezelőorvosát is sikerül erről meggyőznie, szóval úgy indultunk, hogy T beteg ugyan még egy kicsit, de majd menet közben rendbejön. Hát ez nem sikerült. A javulás helyett az állapota egyre romlott, gyakorlatilag nem tudott enni, J például remek túróscsuszát főzött, itt látható az én adagom és az övé. Amúgyis ösztövér alakja folyamatosan csontvázasodott, a bőre pedig egyre jobban hasonlított egy kezdő leprására
végülis Zadarban fejeztük be a kórházban a nyaralást ahonnan csak némi infúzió után helyezték ideiglenesen szabadlábra. Megjegyzem, és NAGYON hangsúlyosan jegyzem meg, annak ellenére, hogy idegen állampolgárról van szó, angolul jól beszélő orvosok kifogástalan pár órás ambuláns eljárás során csináltak teljes labor, EKG, belgyógyászati kivizsgálást, diagnosztikát és sürgősségi terápiát, gyógyszerrel ellátva bocsátották útra további magyarországi kezelésre persze, de hazaautózható állapotban. Nemrégi János kórház-beli, ezen blogban bőségesen részletezett tapasztalataim alapján teljes bizonyossággal állítom, hogy a világhírű magyar egészségügyben azt amit a horvátok három óra alatt csináltak, ahhoz egy magyar kórháznak három nap kellett volna. Hátha meghal közben a páciens és akkor egy gonddal kevesebb van, a temetés meg a kormány legújabb leleménye következtében úgyis kedélyes családi gödörásási hepening.
11:35 T az imént hívott, rosszabbul van megint ( kiment belőle a horvát elsősegély) és az ügyeletes kórház a Szt.János nevű hullagyár. Kezdünk nagyon aggódni.
18:42 Nézem az RTL híradóját félszemmel, miközben Benkó dixielandet hallgatok a youtubeon. 12 milliárd forintból akar a rendőrség technikai eszközöket beszerezni az autópályákra a gyorshajtók fülöncsípésére. Tegnap úgy 600 km-t vezettem autópályán hazafelé, nagyrészt a maximális 130 km/óra sebesség közelében és néha, ha kellett kicsit annál többel. Nem gondolom, hogy attól, hogy egy túlságosan közeli előzéses szituációt elkerüljek helyenként felmentem 140-re, valami rettenetesen veszélyes lettem volna a forgalomra. Viszont az a fehér BMW-s egy helyen már Budapest felé közeledve, ahol három sáv van és én a középsőben ballagtam 130-al egy nemrég a jobb szélsőben haladó autót előzve, úgy gondolta, hogy nem tértem elég gyorsan vissza a szélre, magától értetődő természetességgel akart elszáguldani mellettem jobbról. Tehát nem balról szabályosan a teljesen üres belső sávon. Ez bizony életveszélyes. Szerencsére magyar vagyok, tehát számítok a szabálytalankodóra, látva a szándékát, indexeltem és kotródtam le gyorsan jobbra, mire visszavágott középre. Az egésznek olyan autóversenyzéses, kivágok-bevágok jellege volt. De az autópálya nem versenypálya. Az igazi veszélyt nem az abszolút gyorshajtók jelentik, hanem a tolakodva szabálytalankodók, akár bőven a maximális sebesség alatt is. Ezeket 12 milliárd költség alatt is ki lehetne szűrni, csak némi kreativitás kellene hozzá. Nekem pl az jut eszembe, hogy levideózni a leállósávban előzőket, bevágókat, sávok közt cikázókat, tehát az azonnali életveszély okozókat helikopterről ( akár távirányítású modellről, párszázezres tétel) ezeket a következő leágazásnál motoros rendőr kivezeti a sztrádáról, kiszállítja, jogosítványát elkobozza, autót autómentő sofőrrel együtt elszállítja. Ha újra levizsgázik a kocsit az aktuális piaci érték 50 %-án visszakaphatja. Ha céges autó, a céget az autó új értékére bírságolni.(érdekes lesz amikor a papíron veszteséges, a 40 milliós autó tizedével bejegyzett törzstőkéjű költségleírásra alapozott adócsaló cégeket büntetik így). De hát a kreativitás, ellentétben a technikai eszközökkel nem megvásárolható dolog. Ezért pillanatnyilag hiányzik a rendőrség eszköztárából.
Juteszembe, hungarikum. Előttünk terepjáró, hátul felpakolt biciklikkel, cuccokkal tömve, jön a tengerpartról. Sokat várunk utána állva az autópálya kapunál. A másik sorban már négy autó is elment. Na mire várunk? A koma számlát kér az autópályadíjról, hogy megspóroljon vele némi adócskát. Ahogy magyaros jelenség amikor a 10 éves gyerek bemegy a boltba radírt, ceruzát, füzetet venni és természetesen mondja a cégnevet a számlához. Ezek ugyanolyan magától érthető specialitásaink, mint a sz@rulvezetés, legyen az autó, vagy állam.
Más.Félszemmel a TV " A lényeg" c műsorát nézem. Nédda! Obersovszki vitatkozik! Nem a szokásos alázatos, nyalonctekintetű mikrofonállvány ahogy a Fidesz alanyokkal beszélget. Aztán rájövök kivel beszélget ilyen tökösen. http://videotar.mtv.hu/Videok/2013/07/07/19/A_Lenyeg_2013_julius_7_.aspx 22:55-től tessék csak nézni milyen kétségbeesetten próbálja belefojtani a szót a gyerekbe! Nagy baj lesz ebből Péter! És ráadásul a riportalanyé az utolsó szó, kihagyott a figyelem, sehol bevágva a végére egy Selmeczi Gabriella, vagy Gulyás Gergely, hogy narancsosra faragja a végét. Hova lett a "vörös farok" elvtársak?!
Ja,
https://www.youtube.com/watch?v=rYaqN6JgdAE ezt a hangot 1:57-től!! ( mondjuk Japánban nem a Benkóék játszanak, de sebaj) Az összeállítás következő darabja Joe Murányival (Isten nyugtassa mester) a Budapesti Kongresszusi Központban készült (egykori munkahelyemen saját páholyomból néztük az összes darabját a jazztörténeti emlékkoncert sorozatnak, amelyekből többet is látni ezen a linken). Joe Murányival muzsikál már azóta az égben a trombitás Zoltán Béla is.