Erősen fáraszt már a kerti munka is. De azért próbálkozok. Tegnap, miután már dél felé járt az idő, kiültünk lazítani a stégre a hintaágyra. Itt nagyon jó. Az ember letelepszik és csak bámulja a vizet. Kellemes friss "kereskedelmi" szél fújt, igazi vitorlázó-idő, de nincs már kedvem hajóba ülni és vitorlát húzni se, csak ülni, csak hallgatni a hullámok csobogását és bámulni magam előtt a soha nem változó, mégis megunhatatlan látványt.
Egy idő után rámjött az álmosság, lehajtottam a fejem a mellettem ülő J ölébe
és mély álomba zuhantam. A zsebemben lévő telefon csöngése riasztott fel. A segédjegyző hívott a nagypénteki események miatt.... Sokáig gondolkodtam megírjam e ide a blogba, de miután ez egy napló, amiben minden szempontból pontosan akarom rögzíteni az életünk eseményeit (továbbá nagyon gyakran magam is itt keresem vissza az akár sok éve, már általam is feledésbe merült történéseket) , hát idemásolom amit a jegyzőnek írtam tegnapelőtt.
Ez volt az apropó.
Tisztelt Jegyző Asszony!
2025 április 18-án (Nagypénteken) délután szokásos délutáni sétánkat végeztük feleségemmel és két, pórázon vezetett kutyánkkal a Balabán utca-Vitorla utca-Balabán utca útvonalon. Visszafordulva déli irányból a Balabán utcába, szembe találkoztunk egy kóborló, kb. 12 kilós fekete francia bulldoggal. Ezt a kutyát gyakran látni az utcán, helyileg a Balabán u. 48. sz alatt lakó népes famíliához tartozik, eddig nem volt vele gond. Elindult előttünk hazafelé, mi lassan követtük. Nem tetszett igazán a dolog, ivaros kankutya, mint az én 19 kilós vizsla-beagle-foxterrier-bizonytalan keverék Szmájli kutyám, amit visszafogtam, a másik kutya nyugodtan érjen haza nélkülünk. Amikor a bulldog befordult a soha még becsukva nem látott kapun, egyszer csak szembefordult és mivel az én kutyám visszatartását alighanem meghátrálásnak vélte, az utcára kiugorva a kutyámra támadt. Azt hiába fogtam vissza, amint létrejött a testkontaktus azonnal ráharapott a bulldogra. Ez persze a kisebbik kutya hangos visítását okozta amire a népes család kirohant és hangos ordításba, átkozódásba fenyegetésbe kezdett. De a kutyákat szétválasztani nem segített senki, én térdeltem a sárban az összekapaszkodott kutyákra vetve magam, kétségbeesetten próbáltam a bulldogot kiszabadítani a kutyám állkapcsai közül, mert biztos voltam benne, ha hagyom tovább folyni a harcot megöli a bulldogot. A család átkozódva, fenyegetődzve kórusban ordított (másnap a Tókert sorról kérdezte valaki mi volt az a ribillió ami 1 km-re az RSD túloldaláról is hallatszott), annyi "segítséget" kaptam, hogy az egyik férfi egy husánggal elkezdte a kutyámat ütlegelni. Nem tarthatott tovább az esemény 20-30 másodpercnél, de nekem óráknak tűnt mire a saját kutyám torkát elszorítva sikerült a másik elengedésére bírnom. Már a szétválás után vettem észre, hogy a kutyám véres, majd azt, hogy a vér az én kezemből folyik. Közben az ordítozás tovább folyt (ehhez hozzá tartozik, hogy nekem suttogásnál erősebb hangom nincs, mert 3 éve egy nyaki műtét következtében a bal oldali hangszálam lebénult) nem is vállalkoztam válaszra, de ők csak fenyegetődztek, többek közt azzal, hogy mindjárt rendőrt hívnak, aminek kifejezetten örültem volna. Hazatérve valamelyest leápoltam a kezemet (jobbkéz mutatóujj, körömágyi seb 8 napon belül gyógyuló, HA a köröm nem fog leválni). Aggasztott a dolog, hogy a bulldog oltott volt e. Normál esetben visszamentem volna elkérni a kutya oltási könyvét, de abba a fenyegető közegbe ez nem lett volna okos dolog, ezért felhívtam a 112-es segélyhívót. Ott intézkedést ígértek, majd visszahívott egy magát rendőrként azonosító hang és azt tanácsolta tegyek feljelentést a helyi kapitányságon, továbbá vetessek orvosi látleletet. Elsősorban egy ideig pihentem (80 éves vagyok és a fenti testedzés egy kicsit megviselt), aztán autóba ültem és felkerestem a ráckevei rendőrséget. Leültettek az előtérbe mondták várjak. Jódarabig ücsörögtem ott, de minden tagom fekvést kívánt, bekopogtam, hogy mégis mi várható, egy kedves tiszthelyettes megnyugtatott, hogy soká kell várni, mert kint van a járőr, majd ha visszajön kihallgat. Mondtam, ha úgyis a terepen vannak, megadom a címet, ugorjanak be hozzánk, várni fogom őket. Így is történt, 18 óra körül megjelent a járőr. A rangidősnek elmondtam az esetet és HANGSÚLYOZTAM, hogy nem akarok senkit feljelenteni. Hangsúlyozottan nem vagyok rasszista, nem lihegek bosszúért, az esetet elkönyvelem balesetnek, a sebem majd begyógyul, nem nagy ügy, történt ami történt, viszont a kutya oltási könyvét azt látni akarom, viszont visszamenni oda, mitagadás félek. De ha ők odamennek, megnézik, és biztosítanak engem arról, hogy a kutya oltása rendben van, akkor minden továbbitól eltekintek, NEM CÉLOM a feszültséget kelteni. Ebben maradtunk. A járőr elment, majd egy óra múlva visszatért azzal, hogy azt mondták nekik, hogy a kutya egy ismerősüké, aki külföldön van, de holnapra megszerzik az oltási könyvet és bemutatják nekem, még azt is megígérték a rendőrnek, hogy nem, szokásuk szerint csoportosan fognak vonulni, hanem csak egyikük fogja nekem bemutatni az okmányt. Kérdeztem mi van, ha nem jön senki? Mondta a rendőr, hogy akkor feljelentést kell tegyek, de ehhez az orvosi látleletet még aznap fel kell vetetnem. Nem tehettem mást megkértem barátomat vigyem be autóval Szigetszentmiklósra ( sötétben már nem vezetek), ahol elláttak, felvették a mellékelt jegyzőkönyvet, elküldtek a szükséges tetanus oltásért az éjszakai patikába és visszatérve beadták azt. Éjfél előtt itthon is voltunk.
Másnap persze nem jött senki se oltási könyvvel se anélkül, meg azóta se.... valahogy sejtettem. A kérdés továbbra is az, hogy oltott volt e a kutya és mit keresett felügyelet nélkül az utcán. De én oda nem megyek ezt kinyomozni az biztos. Viszont a rendőrségi feljelentést megtettem, ahol azt tanácsot kaptam, hogy forduljak a jegyzőhöz, mert ilyen ügyben a jegyző hatásköre eljárni. Ezt a feljelentést ők is Önnek fogják átküldeni, de miután fontos, hogy megfertőzhetett e a kutya bármivel is, az időmúlás nem közömbös. Ez ügyben kérem szíves hatósági intézkedését!
Tisztelettel
stb.
Bevallom megviselt a dolog egy kicsit. Nem hagy nyugodni a dolog, hogy itt a "nyugalom szigetén" kell ismét (mert akik régóta olvasnak emlékezhetnek rá a több éve a vízen történt megtámadásunkra) konfliktusba keverednem, otthonunktól 100 méternyire, MIKÖZBEN bejártam a világot, olyan helyeken jártam, ahol igazán megtörténhetett volna bármi is, de mégcsak görbén se néztek rám, itt meg....Na ilyeneken rágódom.
Apropos, rágódás. J rágja a fülem évek óta, hogy vágjak ki egy nagy fenyőfát, mert árnyékot vet a virágaira, zöldségeire. Következetesen nemet mondtam rá mindig, nem vagyok hajlandó ezt az egészséges fát kivágni, de most rászántam magam, hogy köztes megoldásként levágjam azokat az ágait, amik kétségtelen, majd földig érve a nagy árnyékot adták. Felkopaszítottam a törzset olyan 6 m magasságig, így lett napsütés, és a fa is élhet tovább. A módszert az olaszoktól lestem, Rómában az összes liget, ahol fenyőfák állnak így néz ki.
Úgy döntöttem, többé 6 méternél magasabbra már nem mászok létrára.... hacsak nem nagyon muszáj.
