Van az úgy, hogy nem gördülnek a dolgok. Most is ez van. Naná, hogy nincs epoxiragasztó, naná, hogy eltört a bicikliutánfutó kereke, naná, hogy az új hibás volt, naná, hogy miután elhatároztam, hogy beruházok sokkal erősebb küllős, felfújható kerekekre, a város ellenkező végein kaptam kereket és gumit, naná, hogy amikor félnapi városbanrobogóvalcirkulálás után nekiláttam összerakni a cuccot, kiderült, hogy az átokfajzat boltos a Laky Adolf utcában a 12"-os külsőkhöz 12,5"-os belsőket adott el nekem, holnap vihetem vissza! Azt hiszem becsapok egy felest. ... vagy kettőt.
A jó hír az, hogy J gyógyul, a rossz, hogy most én kezdek köhögni, tüsszögni. Viszont az állatállomány rendületlenül fejlődik, mindhárom kismacsek ( Munkanevük Húsvétvasárnapi Zénó, Ubul és Gerzson) immáron villogtatja összes a szemeit és körmeit meresztve tiltakozik amikor kiszedem őket a dobozból, ahol a napot szopással és egymásba bújva alvással töltik, viszont az időnkénti kézbevétel fontos, hogy megszokják az emberközelséget és ne utólag kelljen őket majd a gazdiknak megszelidíteni. Az is biztos, hogy zajra is immúnisak lesznek, már az anyjuk hasában megszokták, itt a lakatosműhelyben ahol fogantak és kifejlődtek, úgy "húzzák a lóbőrt" a nagy hidraulikus prés tövében ami olyan 80-90 dB közt sivít alapban és amikor lezuhan a vas-kos, akkor erre még rájön 10-15, mintha puhapihe párnán pihennének a zöld erdőben..
Zénó
Ubul
Gerzson