Ez is megvan. A blokkok bedobozolva várják, hogy levigyem őket Sopronba az egyetemre "kezelésre". Ma délelőtt még így nézett ki a munkaplacc. 
A Videoton rádiót a közmunkások kukázták és látva azt a roncsot amit hallgatok és a sok leeséstől már alig van rádióformája ( ott van a barna smirgliguriga mögött), megajándékoztak vele, kifogástalanul szól, csak az a baj, hogy még a kommunista URH van rajta, a Kossuthot lehet csak hallani középhullámon. Az a kivágott doboz a háttérben a macskalak, amint megjelenek reggel, a Kormi cica kirohan 
és mindent elkövet, hogy ne tudjak dolgozni tőle.
A kicsik bent szunyálnak, időnként betuszkolom hozzájuk az anyjukat, akkor nagy alapossággal elkezdi őket nyalogatni, ezért ilyen patyolattiszták
, ellentétben az anyjukkal mert az mindig belefekszik a fűrészporba, a fekete bundájával rettenet néha ahogy kinéz. Aztán elhemperedik, csak a szeme világít kifelé a doboz sötétjéből és a kicsik meg szopnak mint a gép. 
De ha J megjelenik már jön is kifelé, hatalmas, tejtől duzzadó csöcseit szemérmetlenül mutogatva tűri a kényeztetést,
vagy csak gondol egyet és bármit csinálok odajön és elkezd döfködni a fejével, hogy azonnal hagyjam abba és simogassam.
A minap akiga említette, hogy a gumicsónakot a nap eszi meg, hogy mennyire így van, itt a példa, ennek a csónaknak a vége kiállt a ponyva alól, amit takart a ponyva, az évtizedek után is tökéletes, de a végeit újra kellett gyártani, mert egyszerűen szétégtek a nap UV sugárzásától.
