Na ezt figyeljétek! Első autóm egy Renault 4-es volt. (http://hu.wikipedia.org/wiki/Renault_4 , amúgy ez az autó volt amit életemben a legjobban szerettem. Használtan vettem valamikor 1972-ben és kellett némi javítást eszközölnöm a karosszérián, ahol kirohadt a sárvédő és a doblemez. Ehhez kieszeltem, hogy valamivel ragasztani fogom, mert semmiféle olyan eszközöm nem volt amivel vékony lemezt hegeszteni lehet. Ismerős ismerőse révén eljutottam a valahavolt Műanyagipari Kutatóintézet Soroksári úti telepére, ahol kaptam egy kilós fémdoboz epoxi gyantát a hozzá való edzővel. Ezzel és némi üvegszövettel sikeresen abszolváltam a karosszériajavítást, majd a maradék, mintegy 80 dekányi gyantát az edzővel leraktam a pincébe. Azóta négyszer költöztem és az egydecis laborüvegben lévő edző valahogy elkallódott, a gyanta meg parafinszerűen bekötött a dobozba, egészen úgy nézett ki mint amiből a gyertyát öntik. De még ide a hajóra is kihoztam, hogy egyszer tán még jó lesz valamire. Mondom 40 év!! Nyáron felhívtam az Alvinplasztos Molnár Józsefet, hogy ezzel a bekötött gyantával lehet e valamit kezdeni, vagy jól gondolom, hogy alighanem kuka, illetve rosszabb, veszélyes hulladék. Azt mondta "...nem biztos..meg kéne kicsit melegíteni óvatosan..." Na kitettem a napra, ott állt a decken hónapokat, jött az ősz, majd a tél és tegnap beraktam azok közé a gyanták közé amiket egy vödörben a robogó csomagtartóra felpakolva kivittem a Molnárhoz sza/g/k/érteni. Gondoltam ha nyáron egyáltalán meg is folyósodott a napon, mostanra biztos bekötött megint. DE NEM! Rendes folyékony epoxi volt, a szélestudású vegyésznek a történetet, az eredetet, az elveszett edző mennyiségét és víztiszta küllemét elmesélve pontosan beazonosította, hogy ez az annakidején népszerű Tipox400-as gyanta, kiszámolta most milyen edzőt kell tőle vegyek hozzá és milyen arányban keverjem és tegnap amit összeragasztottam vele az mára betonkeményre összeragadt!
Ma naná hogy megint esett az eső, de azért már mutogatja magát a tavasz, két eső közt megjárattuk az új kerekekkel a bringautánfutót a Tescoig és vissza, tejért, ásványvízért, meg ilyesmik, kifejezetten kellemes volt a napsütésben kerekezni, bár ez a folyamatos köhögés mindkettőnk erejét megnegyedelte ( négyezetötszázat hagytam a patikában ). Amúgy már minden blokk ki van szabva, az utolsó három kivételével a maradék ragasztva, összeszorítózva bent köt a melegítődobozban, holnap kész vagyok velük ha csak nem történik valami, már hinni se merek benne, hogy végre túlleszek rajta.