Hajónapló

Reggel leszereltem az orrsudarat (bugsprit, bowsprit, ki hogy szereti), mert az elmúlt két év alatt (hogy röpül az idő, mintha most lakkoztam volna a Viza hombárjában) amióta kint napozik a helyén, kissé megviselt lett rajta a tizenkét lakkréteg, így nem lehet nekimenni vele a télnek, szóval K A R B A N T A R T ÁS ! ! Merthogy valaki nálam tapasztaltabbat idézzek; "Cruising is  maintenance on exotic places." Nos lehetne tanakodni azon, hogy a kies Ferencváros és Csepel mennyire egzotikus, de a karbantartás fontos. Ez volt a próba, holnap folytatom a többi farésszel ami kint van a szabadban. Szóval kiraktam a stánglit a pontonra a munkaasztalra, átcsiszoltam és lekentem három réteg kikoricasárga Kemikál Diszlazurral. Nos ha a fele igaz annak a 10 évnek amire a dobozon lévő felirat szerint garanciát vállalnak, akkor az anyag, bár szívtam a fogam, mert a két doboz, összesen másfél liternyi anyagért kifizettem majd ötezret (amióta EU lettünk nincs már literes festék, csak 0,75-ös), nagyon megéri a pénzt mert fantasztikus. 

1. Lakkhoz szokva azt gondoltam először, hogy nagyon sűrű az anyag, de szó nincs róla, nagyon szépen terül ecsettel, ugyanakkor egyáltalán nem hajlamos megfolyni, ott marad ahova felkentem. Szóval teljesen felesleges az a "tudomány" ami a lakkhoz kell, hogy pontosan mennyire hígítsa meg az ember, ha vízszintesen fekvő kerek tárgyat, vagy függőleges falat ken, hogy se túl vastag és ezért hullámos, ecsetnyomos ne legyen, se le ne folyjon, engedelmeskedve a gravitációnak.

 2. Vízbázisú anyag, tehát vége a drága oldószerrel, komponensek keverésével való vacakolásnak, az ecsetet az ember munka után kitötyböli egy vödör dunavízzel és kész, nem szennyezi a környezetet.

3. Nagyon szép átlátszó selyemfényű felületet ad, az ecsetnyomok tökéletesen eltűnnek, az az érzésem nem is lehet csúnyán felkenni, a hülye is elboldogul vele, mondjuk a jó minőségű ecset valószínűleg nem árt. Még elgondolni is szép lenne, ha 10 évig nem kellene hozzányúlni, de ahogy mondom a felével megelégszem. Két réteget javasol a gyártó, én felraktam hármat és a felső részre ahol a legnagyobb az igénybevétel négyet...nos meglátjuk. Ha működik, megszűnik odakint a lakkozás.

Aztán megjöttek a hajódöntögető fiúk, stílszerűen vízről érkeztek "PGy" aknásznaszádjával, mert a munkát egy kellemes csapatépítő hajózó tréninggel kötötték össze. Aztán befutott "MA" is a hordókkal,

amiket felpakoltunk a deck jobb oldalára és búvárszivattyúkkal megtöltöttük őket, összesen 920 liter vízzel.

Ezzel, meg azzal, hogy két ember sertepertélt azon az oldalon, ennyire dőlt meg a hajó. Leolvasva a dőlésmérőt, picivel több, mint 7 fokra. Ezzel, meg a sok oldalméréssel a különböző testhelyzetekben, ki fog adni a számítási képlet egy elméletben felhúzható maximális vitorlafelületet, meg egy lélekszámot ahányan felszálhatnak a hajóra és erre fog szólni a hajólevél.

Délután még befutott egy látogató, akinek a nevét minduntalan elfelejtem, aki itt volt a parti partyn talán még emlékszik rá, ő volt aki rokkantkocsival odakűzdötte magát Amapolához, fagyit hozott én meg sört mellékeltem hozzá, jól elbeszlgettünk. Este nosztalgiaséta volt kettesben "J"-vel, röhögjetek ki, időnként odaszóltunk a "kutyának"..."gyere Deni, ne maradj le!". Reméltük, hogy ő is gondol ránk.

 Tegnap elég rövid voltam, de délután és este sokáig beszélgettünk a "Kisemberékkel", majd búcsúzkodtunk a Deni kutyától.  Nem akarom lelőni a poénokat, szóval nem mesélek el abból semmit amit Balázs  a Disney hajón és egyáltalán az USA-ban szerzett élményeiből mesélt, hátha még megírja a saját blogjában (http://vizizene.blog.hu/), mindenesetre figyelemreméltó, ahogy a dagadt, tudatlan, műveletlen, konzumidióta, nejlonkommunista amerikaiak, szorgalmas, célratörő,  teljesítményorientált, figyelmes, kapitalista magatartásukkal lepipálják a rendszerváltás óta egyhelyben topogó, művelt, intelligens, kreatív, gyűlölködő, irigy, erőszakos magyarokat. Délelőtt meg jött a kislányom látogatóba és szabad tűzön, öntöttvas lapon sütött tarja, krumpli és vörösbor mellett múlattuk az időt a parton a japán keserűfű bokrok árnyékában, majd délután szokás szerint hatalmasat aludtunk. Éppen kikísértük a Katát, amikor már jöttek is "Deni szülei". Érdeklődve néztük a kutya reakcióját, ahogy elsőre nem is ismerte fel őket, aztán ahogy "nem akart hinni a szemének" és csak akkor kezdett önfeledten tombolni amikor alaposan megszaglászta "B"-t, íly módon győződve meg róla, hogy valóban szeretett gazdája áll előtte.

Ma varrogattam és pakolásztam, meg hosszasan tárgyaltam a Pompor Gyulával telefonon a holnapi döntéspróba számításaihoz szükséges adatok tárgyában. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy fogjuk megdönteni a hajót, mert úgy gondolom, hogy annyira stabil hajót terveztem és építettem, hogy nem lesz egyszerű az előírt 10-12 fokra megdönteni. Holnap kiderül.

Meg lettünk kutyátlanítva.:(  Megjöttek Balázsék és  elvitték Deni kutyát haza. 

 Reggel vizet töltöttünk a hajóba nagysebesen még reggeli előtt. Merthogy valahol a föld alatt szétrohadt a tűzivíz vezeték a telepen, bugyogott a térburkolat résein a víz, "J" vette észre tegnap este kutyázás közben, szólt is az őrnek, de igazából csak ma délelőtt jutott el a dolog a cselekvés szintjéig, ami nagy vízelzárásokban mutatkozott meg. Mi már az utolsó édesvíztankból fogyasztunk két napja, nem tudom  meddig fog tartani a javítás, de nem szívesen maradtam volna itt víz nélkül, gyorsan megtöltöttük a tartályokat, így akár egy hónapig is tarthat a víztelenség, bennünket már nem zavar. Ma volt az utolsó forró nyári nap a meteorológusok szerint, ki is használtuk, nagyot fürödtünk a jószággal a Dunában, szegény nem sejti, hogy vége a "Havájnak", holnap viszi haza a Kisember. Felraktam volna ide a kutyafürdetős videot (lehet nem mondtam, de nemrég szert tettem egy kedvező árú kamerára, felébe került, mint annakidején a nem különösebben márkás fényképezőgépem), de halvány fogalmam sincs hogy kell (és melyiket célszerű) használni a netről letölthető ingyenes video szerkesztő programokat, és ha már megszerkesztettem, hogy lesz neki URL-je vagy bemásolókódja mert csak úgy lehet bemásolni ide a blogba. Ha valaki ért hozzá és el tudja mailben magyarázni kérem a vilmosbartyikkukachotmail.com-ra írja meg! (a kukacot a spamek miatt írtam ki Kisember tanácsára, így találja meg a nyavajások keresőprogramja ha tudja!)

 Lebontottam a 2-es édesvíztank tisztítónyílásának fedelét, mert a múltkor szivárgott, most újra tömítettem. Egyúttal szabtam léceket, amiket a padlódeszkákat tartó bordák alá beszorítottam, hogy a rozsdamentes lemezből készült tartályok elvileg sík lemez teteje ne tudjon "huppogni" annak megfelelően, hogy éppen teli van a tank, vagy már lefogyott belőle valamennyi víz. Így megszűnik az az idegesítő dolog, hogy amikor betöltjük a vizet az összes padlódeszka kiemelkedik a helyéből és úgy marad mindaddig, amíg nem fogy pár liter víz a készletből és le nem taposom a deszkákat. Az 1-es és 3-as tanknál is meg kell csináljam ugyanezt. Amúgy nem sok mást csináltam, ebben a hőségben csak limányolunk.

 Hogy nehogy kárt okozzak a lelki fejlődésükben, ha netán 18 éven aluli lánykák is belenéznek a blogba, kitakartam a képből azt a részt amit amúgy a meleg miatt nem takart semmi, merthogy nagyjából pucérok vagyunk egész nap idebent.

Délután ma is megúsztattam a kutyát a Dunában, mindjárt vidámabb lett, hogy lehűlt egy kicsit, mert már nagyon elpilledt itt a hajón. Hiába biztatom, hogy maradjon a parton és heverésszen a hűvösben a bokrok alatt, nem hajlandó mozdulni mellőlem.

Eléggé megviselte a kültéri faalkatrészeket, korlátokat, hablécet az intenzív napsütés. A lakkozás sok helyen felhólyagzott, a pácolás kifakult.  Buga Pisti javasolt egy Kemikál terméket, melyre több év garanciát adnak. Ma elrobogóztam a Tagló utcai telepükre és vettem kétfélét ebből a "Diszlazur" nevű anyagból, kipróbálom, hátha tartósabb lesz mint az idáig alkalmazott csónaklakk.

Éppen kezet mosok az esti kutyadögönyözés után amikor a kacsákat etető "J" hangosan kiabál a deckről, hogy jöjjek gyorsan. Persze amire kimásztam már semmi se látszott , de az addig a hajó mellett nyüzsgő tőkésrécék úgy eltűntek mint a villám. Ugyanis egy legalább méteres harcsa jött fel a felszínre hatalmas pofáját kitátva, alighanem a viháncoló madarak keltették fel az érdeklődését, de még "J" is megijedt tőle, pedig ő vagy másfél méterre a víz felett állt a fedélzeten. Szóval van itt élet alattunk a vízben!

Apropos kacsák. Volt ugye az első család. Mutattam őket amikor még aprócskák voltak, kikeltek vagy tízen és elérték a felnőttkort talán heten. Aztán volt 11 tojás a sólyatéren a gazban, ott dübörögtek a fiúk a pontonokon a vasakkal 10 méterre, de az anyjuk ült a tojásokon, még akkor se rebbent fel amikor mellette mentem el 2 méterre. Na ebből a fészekaljából kikeltek tízen úgy két hónapja, mára nagyjából elérte a közel felnőttkort hat darab. De ezek teljesen mások mint a korábbiak. Azok békések voltak, sőt az idegenek üldözték el őket etetéskor a kaja mellől. Ezek viszont rendkívül agresszívek. Meglepő volt látni, hogy a mindössze néhány napos kicsik felnőtt kifejlett récéket kergetnek el a vízbe dobált kenyértől!! Ráadásul nem egyformán fejlődtek az elején, most már ugyan kiegyenlítődtek a különbségek, de korábban volt egy kicsi amelyik valahogy lemaradt a fejlődésben eleinte, jóval kisebb volt a többieknél. De nem ám az életrevalóságban! Egymást nem bántották, persze versengés volt a kajáért, de ha idegen "nem családtag" közelített, azonnal rárontott a család és elkergette a betolakodót. A kicsi képes volt a fenekébe csípve a fejveszetten menekülőn csüngeni métereket akár a víz alatt is vonszoltatva magát. Azóta is uralják a hajó környékét, mára szépen kifejlődtek, elég csak megjelenni valamelyikünknek a decken, máris száguldanak a hajó felé, ha meg nem látnak senkit, de arra járnak, hangos hápogással tudatják, hogy éhesek. Persze  minden kenyér kevés nekik, szerencsére pár napja esti sétánkkor találtunk vagy hat cipót a kukában a telep hátsó végében. Ott székel egy catering cég és olyan rendezvényük lehetett ahol nem fogytak el a kilós cipók. Nos kitúrtuk a kukákból és még tart a készlet. Amúgy olyan finom illata és külleme volt a köménymagos rozscipóknak, hogy miközben a kacsáknak tördeltem az eledelt megkóstoltam...előbb a belét, ugye azt nem érte a kukásedény, de hát ugye a kenyérnek a ropogós héja a legfinomabb....annyira megkívántam, hogy nem tudtam ellenállni, végülis a pék se mindig tartja a kenyeret olyan steril körülmények közt..egy falat a beléből a kacsáknak, egy a ropogós héjából nekem. Mit mondjak semmi bajom nem lett tőle. Csak tudnám hol lehet ilyen finom kenyeret venni, mert boltban sose láttam, ezelőtt utoljára gyerekkoromban ettem igazi rozscipót. 

Ma is rendkívül meleg volt, így kipróbáltam a frissen öntött ólmaimat. Felraktam az övre a két másfél kilósat, így 17 kiló van rajta, ez pont annyi amennyivel nagyjából lebegek a vízben. Ha kifújom a levegőt merülök, ha beszívom emelkedek, szóval pont jó. Levittem a  víz alá a frissen készített lámpámat amit mágnessel rögzítek a hajófenékre, azt már látom, hogy erősebb égő kell bele. Aztán kell csináljak egy "stellungot", azaz egy a hajó oldalára kifüggeszthető, annak támaszkodó lapot, amit -ellentétben a szokásos festőstellungokkal- a víz alá is le lehet ereszteni úgy 20 cm-re. Erre ki lehetne ülni cihelődni búvárkodáskor. Merthogy leólmozva fel-le mászni a boszkalinán macerás, de így le lehetne ereszteni az ólmot a deszkára, leülve rá, lehetne nyugodtan uszonyt felvenni (ugye uszonyban aztán végképp nem lehet létrázni), maszkba köpködni, ólomövet felvenni, pihenni stb. Ma, ahogy legutóbb is, uszony nélkül merültem, mert csak így tudok lemászni a boszkalinán, viszont odalent a fenéken mászkálva (nincs 30 centinél több víz a kiel alatt) felkavarom az iszapot és azért nem látok semmit, szóval uszony kell és nem szabad a fenékhez érni ha látni akarok valamit is, de uszony nélkül esetlenül úszom. Ja és még egy dolog. Nem célszerű borotválatlanul búvárkodni, mert az orrom alatt kiserkenő kétnapos borosta szép lassan "beáztatja" a maszkot.  Juteszembe, megoldottam a szemüveget is. Szépen felkötöztem egyik "szártalanított" szemüvegemet a búvármaszk külső oldalára némi gatyagumival és madzaggal. Tökéletes. A végleges megoldás az lesz, hogy kiszedem az üveget az eredeti keretből, beleragasztom egy kifejezetten a maszkra felpattinthatóra készített keretbe, ez mégis elegánsabb lesz mint a gatyagumi. Na ezek voltak a mi nap értékes tapasztalatai.

Reggel ép sétálunk az ebállattal, amikor felhív a Kisember (Deni gazdája). Itthon vannak, vége a jószág vakációjának (szegény még nem tudja). megállapodunk, hogy egyelőre marad a kutya, mert ebben a melegben nem tudnak vele otthon mit csinálni a szoba-konyhában. Szombaton jönnek érte, szóval addig még élvezheti a hajósélet gyönyöreit. Mondjuk el kellett menni bevásárolni neki főznivalót, mert úgy kalkuláltunk, hogy holnaptól már nem lesz nálunk és "J" már nem főzött neki, de hát egy jóbarátért megteszi az ember. Van ugyan szárazkajája, de azt csak végszükség esetén eszi, bezzeg a csirkepörköltet azt habzsolja. Imádja a hideg tejet, szóval olyan mint én.  Amúgy mindnyájan piszokul élvezzük ezt az életet, szóval nemcsak a kutyának mennyország ez. Ha éppen nem azt figyeli, hogy mit csinálunk akkor, pláne ebben a hőségben, elbóbiskol a cockpitban.

 Lefekszik a padláda mellé ahol ebéd után én is alszom egy órácskát, fejét feltámasztja a sámlira és alszik. De amint felkelek, vagy abbahagyom amit idebent csinálok és kimegyek a deckre, esetleg a partra, ő is elkezd mozgolódni és ha megindulok valamerre, követ mint az árnyék. Ha azt akarom, hogy ne jöjjön velem, muszáj megkötni, mert az olyan parancsra, hogy "itt maradsz!!", az amúgy végtelenül szófogadó állat a füle botját se mozgatja. Próbáltam, leült mintha együttműködne, de fél perc múlva ott volt a seggemben. Mostmár, hogy megszokta a helyét időnként magára hagyjuk, ha nagyon kell menni valahova, mint pl ma bevásárolni a Tescoba. Legfeljebb ha másfél órát voltunk távol, de amint észlelte, hogy jövünk, már kint hangoskodott a decken, fulladásig húzva a pórázt (drótkötélből csináltam) és amint elengedtem őrült le-fel rohangálásba kezdett amiből csak jó pár perc múlva csendesedett le. Most, hogy jócskán lement róla a háj amúgyis rendkívül mozgékony, a napokban amikor még a tüzelés miatt pórázon kellett vezetni, a robogóval megindultam a műhely felé. Hát "J" kénytelen volt futni vele (még csak 40 éve ismerem, de futni most láttam először), mert egyszerűen a póráznál fogva vonszolta maga után az állat, mert mindenáron utol akarta érni a robogót.

Szóval jó itt kutyának embernek egyaránt. Ebben a melegben a cockpitban az oldalponyvák felhajtva napvédőnek kiakasztva a korlátokra, így átjár a szél,  egész kibírható még ez az extra hőség is. Délelőtt csináltam egy hosszú vezetékkel egy lámpát, amit mágnessel a hajó fenekére lehet tapasztani és ha búvárkodok, terveim szerint holnap, akkor fogok látni rendesen odalent a homályban. Délután megoldottam a hűtőgép szabályzó egységének a beépítését, már csak az érzékelőt kell rendesen bevezetni a hűtőtérbe, mert egyelőre csak úgy lifeg a vezetéke végén és az ajtó mellett van bevezetve a hűtőbe. Holnap reggel kipakolom a hűtőt amíg még nincs nagy hőség és megoldom valahogy. Benedek István "Csineva" címűregénye második kötetének a végénél tartok. Annakidején még volt szerencsém ennek az enciklopédikus műveltségű embernek az előadásait szájtátva hallgatni a televízióban. Remek a könyve, a kislányomtól kaptam szülinapomra, bevallom fogalmam se volt, hogy regényíró is az amúgy polihisztor  "B I".

Idézem egy szereplő, egy lusta remete szavait röviddel halála előtt:

"Az emberek szamarak. Nagyszerűen élhetnének, mégis rosszul élnek és ennek érdekében mindent elkövetnek. Módszerük, röviden összefoglalva ebben áll: hogy mások életét elronthassák, hajlandók magukat is tönkretenni.

Azt hiszem gyógyíthatatlanok......alapjában...azt a bölcsességet szűrtem le; az embereken nem lehet segíteni, de nem is érdemes."

Szóval így élünk itt. Ma azt mondta a meteorológus, hogy annak van szerencséje aki a vízparton töltheti ezeket a rendkívül meleg napokat. Nos ennél csak nekünk van nagyobb szerencsénk, mert mi mégcsak nem is a parton, hanem a vízen élünk. Bár a mai napom egy részét, amíg kiszabtam a felerősítő lemezét a hűtő kütyüjének, a fuxban töltöttem, hát ott volt 45 fok, kifejezetten jó volt utána kijönni a szellős deckre ahol csak 35 fokot mutatott a hőmérő. 

Most háromnegyed tizenegy van, kellemes a hőmérséklet, szúnyog szinte semmi mézédes a levegő odakint az andalító éjszakában. Megyünk is egy kört a Denivel, úgyse élvezzük már soká egymás társaságát, szombaton megy haza szobakutyának és ha leviszik a nyóckerben sétálni az aszfaltra, senki se fogja tudni róla, hogy ott megy "Toprongy a Gyilkos".

Hát...visszajött a nyár. Nagyon helyes! Megmondom őszintén, ellógtam a délelőttöt. Válaszoltam a mailekre, olvasgattam. De délután elszégyelltem magam és amit már régóta halogatok nekiálltam a hűtőgép új elektronikájának 

betápkábelét véglegesíteni. Amióta a Gyulával felszereltük azóta a főkapcsolótábla 12V DC próbakapcsokról működött. Na ennek vége, átraktam a saját betápjára, ehhez persze kicsit bujkálni kellett a bilgében, hogy a motorkábelről leágazzak, de estére kész voltam vele, megszűnt a szalon padlóján tekergő ideiglenes kábel. Még lesz dolgom a kis vezérlő kütyű elhelyezésével, mert egyelőre azt is szigetelőszalag tartja a hűtő peremén, valami ravasz megoldást kell kitaláljak, mert hely nem igazán van neki ott.

Egész jól tartja a hőmérsékletet a hűtő, nem működött az egész, három, vagy négy órás művelet alatt és csak ennyire szált el a hőfok benne...na jó, lehet, hogy pár fokkal melegebb volt, mert megy már vagy egy órája.

 Szegények vagyunk, de azért nem élünk nagyon rosszul. Ilyeneket eszünk..merthogy nem volt kedvünk, meg időnk elmenni vásárolni, hát az itthon lévő himihumiból, tésztából, sajtból angolszalonnából sikerítette "J" ezt a szükségkaját. Hideg gyümölcslevessel elment valahogy...

Spekuláltam tegnap ezen az ólomöntéssel és valahogy nem bíztam abban, hogy elég meleg lesz az olvasztáshoz a szabadtéren fával rakott tűz. na mitteszisten tegnap este belenéztem a "Hazafi" című amerikai filmbe valamelyik csatornán (amúgy semmi különös, a + hőst megalázzák családját kiirtják, de bosszút áll) és a   Mel Gibson egy nagyon praktikus szerszámmal öntött benne puskagolyókat szabad tűzön ólomkatonákból (ennek valami fontos jelentése lehetett a filmben, de engem csak az ólomöntés érdekelt a dologból). Nos  ma megpróbáltam egy kicsit nagyobb léptékben.

Jó erős tüzet raktam tölgyfa parketta hulladékból és türelmetlenül vártam, hogy a baltával feldarabolt ólomcső darabok olvadásnak induljanak. És megtörtént.

Az első darab nem sikerült túlságosan szépre, nem állítottam be pontosan vízszintesre az öntőformát, valamint a kesztyűn és rongyon keresztül is égette a kezem az olvasztóedény, de újra olvasztottam a munkadarabot immáron vizes ronggyal betekerve a kesztyűs kezeimet, a formát vízszintesre igazítva 

egészen szép súlyokat öntöttem, számszerint 4 darabot, két másfél kilósat és két egykilósat.  

Így lesznek felrakva az övre.

Van egy régi talány. Annakidején spekuláltunk rajta, hogy mi lehet az a gyorsan burjánzó növény a parton amit én kínai nádnak neveztem jobb híján, de néhány kommentelő kételkedett benne és elnapoltuk a meghatározást amíg a növény elkezd virágzani. Nos elkezdett. Így néz ki most.Van valakinek ötlete?                                                              

 Én már készülök a télre. A parkettások, akik úgy egy bő éve vertek tanyát a csarnoképületben, kipakoltak egy bő fél köbméter szabási hulladékot. Olyan párezer darab 2X3 cm keresztmetszetű 50cm hosszú tölgyfa léceket. Amikor a múlt héten beszélgettünk, mondták, hogy vigyem el ha kell. Egy zsák tikkfa hulladékot is zsákmányoltunk, eltalicskáztam az egészet a rekettyésbe a partra és felraktam egy raklapra máglyába, ezzel egy bő hónapot is kifűtünk a télen.

Miközben ezeket a sorokat írtam "J" hív a pontonról, "gyere ezt nézd meg, vedd fel videóra!". Na kimászok a kamerával, hát a kutya büszkén hoz a pofájában egy galambot. Ahogy "J" meséli, kint sétáltak és hátulról becserkészte a madarat a fűben és amikor az éppen felrepült, rávetette magát és egyből kitörte a nyakát. Na most mi legyen vele? "J" azt akarja, hogy vegyük el tőle, de én azt mondtam hagyjuk, az ő zsákmánya, tegyen vele amit akar. Hát azt tett, hogy gyakorlatilag "szőröstül-bőröstül" felfalta, csak  a nagy evezőtollakat hagyta ott a fűben. Ezentúl csak úgy fogom hívni, hogy "Toprongy a gyilkos". Amúgy mindjárt a beszari formáját fogja mutatni, mert a tűzijátéktól, egész pontosan a dörgésétől rettenetesen fél.

Ja...augusztus 20. Nézem a TV-ben a "Szent Jobb"-hoz kapcsolódó hepeninget a bazilika előtt. Én úgy gondolom mindenki ünnepeljen ahogy akar, de valahogy olyan operettíze van a dolognak számomra. Az utángyártott mentékben pompázó nyalka uraságokról, majd az azt követő műsorban megjelenő rekonstruált egyenruhákba öltözött koronaőrökről egy olyan világ jut az eszembe, ahol pompás ünnepségek voltak keveseknek és sokaknak olyan nyomor és elnyomás, amit mai ésszel elképzelni se tudunk. Én retro lélek vagyok amúgy, azért is építek ilyen "antimodern" hajót, de ez nekem nosztalgiashownak tűnik, cukormáz, csak nehogy a nyomor is restauálódjon, mert attól  70 év alatt elszoktunk. És hogy nehogy olyan édes legyen a cukormáz...nem figyeltem a műsor elejét, csak arra kaptam fel a fejem, hogy a beszédet tartó mitrát (püspöksüveg) viselő, tehát magasrangú egyházi méltóság, miközben a szeretetről beszél, idéz egy esetet ahol a katolikus fiatalokat kigúnyolták inzultálták a vallásukért erőszakos személyek. Ez valóban csúf dolog, mindenkit békén kell hagyni a hitében, elveiben, az ilyen típusú bunkóság nekem eddig úgy tűnt főleg a szélsőjobb erőszakos militáns hobbimagyarjaira jellemző. De a főpap folytatja és (nem akarok hinni a fülemnek) ezeket a garázda személyeket LIBERÁLISOKNAK nevezi! Eddig azt hittem a katolikus egyház ügyel az egyházi személyek megfelelő képzésére. Ehhez hozzá tartozna, hogy a nemzetközileg ismert és nálunk is meghonosodott idegen szavak jelentését ismerik a teológiát végzett személyek. Vagy pedig ott tartunk, mint amikor kitört a kommunizmus. A szavak új jelentést kaptak. Akkor a "revizionista", "kispolgár", "reakciós" voltak a szitokcimkék. Most a "liberális", azaz szabadságpárti. Ha ezt Rákóczi tudta volna nem írták volna a zászlókra, hogy "Pro Patria et Libertate". Pedig Rákóczi katolikus volt.

 Nemrég értem haza. Reggel elmentem a "mankógyárba" megvettem a kapaszkodókat a fürdőszobába és fel is szereltem, hogy "J"  egyre nehezebben mozgó szülei végre tudják használni. Kirobogóztam a Maritimehoz a Szentendrei útra, hogy membránt vegyek a hajó WC öblítővíz szivattyújához, mert a meglévő kilyukadt és csak némi lábmosás mellett lehet klotyót öblíteni, de nem volt szerencsém, ilyen membrán nincs, szerelhetem vissza a régi lyukasat, ráadásul a gumicsónakos "F" is eltűnt valahova, pedig neki van anyaga amivel a régit még meg tudtam volna foltozni, hogy egy darabig még működjön. Elhoztam a búvároktól az ólomöntő formát és az olvasztóedényt, a hét végén az ólomcsöveimből övre húzható súlyokat öntök. Itt a nyakunkon aug. 20. ami azt jelenti, hogy vége a nyárnak. Ilyenkor mindig elszomorodok egy kicsit...

 Tegnap délelőtt ügyintéztem, délután vártam a szakembereket dönéspróba megbeszélésre. Végülis megjöttek. nehéz volt  a "P Gy"-t meggyőzni róla, hogy hagyjuk már a fenébe az árbocállítást. Egyrészt ha most neki kell állnom állókötélzetet gyártani, amire kész leszek vége a szezonnak, nem lesz hajózás az idén. Másrészt nem rajongok az ötletért hogy az árboccsúcsnál fogva  döntögessük a hajót, akkora a stabilitása a hajónak, hogy ahhoz, hogy mondjuk 20 fokkal megdöntsük, tonnás erőkkel kéne meghúzni szerintem, jobban szeretném ha a vitorlák egyenletesen megoszló terhelése terhelné, nem egy ilyen goromba igénybevétel. Harmadrészt a hajó menetkész súlya olyan 16-18 tonna. Ehhez képest a stabilitás szempontjából tökmindegy, hogy egy 70 kilós stángli 8,20 m magasra kiáll belőle avagy sem. Azért egy árboc és 24 m2 a bevallott rigje a hajónak, mert egyelőre ennyivel akarom levizsgáztatni, bár megszűnt a "motorsailer" kategória. Aztán hogy hány árboccal és hány négyzetméter vitorlával fogok a tengeren hajózni, ha majd egyszer odajutok, az már az én dolgom. Nem bízom benne, hogy a közeljövőben valamelyik pártunk és kormányunk nem fogja prolongálni a hajóadót és nem vagyok hajlandó kockáztatni azt, hogy azért mert hat éven keresztül melóztam mint egy állat, még évente egy-kéthavi nyugdíjamat visszatereljék az államkasszába azért mert teszefosza hülyék (és akkor még kedves vagyok, mert mondhatnék cinkos tolvajt is) módjára hagyták lopni az adót a szemfüleseknek és most abból indulnak ki, hogy akinek nagy háza, hajója , repülőgépe van az mind gazdag adócsaló, tehát fizessen. Vannak optimisták, akik bíznak a hajóadó eltörlésében, szerintem ha azt fontolgatják, hogy aki mondjuk sziklamászás, ejtőernyőzés és más az éppen aktuális hatalom szerint extrém sport során sérül meg ( a foci nem az, bár éppen most rúgták fejbe a Bajnai Gordont, az Orbán ettől ha szeretné se fogja bevezetni, márcsak a fiára való tekintettel se) annak a TB csak az amputálást fizeti, ha gipszelni kell, azt már nem, szóval ha ekkora a córesz akkor lesz hajóadó is nemsokára.

Tegnap odaadtam stabilitást számolni a hajó tervcsomagját a "P Gy"-nak, aki azt azonmód lerakta a kikötőbakra a pontonon amíg még beszélgettünk...aztán ott is hagyta. Na ma elrobogóztam vele azt irodájába Budára.  Robogó....tegnapelőtt amikor a seklikért robogóztam egyszercsak nem akart indulni. Naná hogy nem itthon, hanem a város másik végén. Önindítóznék semmi pörgés, rúgom...semmi. Eszembe jut, hogy van egy Wickmann olvadóbiztosító az ülés alatt a bukósisaktartóban, még én raktam be a régi tönkrement japán helyett. Na kipakolok, semmi...még a drótok is eltűntek. Alápiszkálok, hát a legutóbbi javításkor a "T" siettében rápakolta az ülést amikor visszaszerelte és most sehol az aljzatból a betét a fejjel. Naná, hogy nincs semmi villany. Kínomban egy csavart dugok a két bejövő drót közé, egyből indul a gép, hazáig elmegy. De nincs még vége. Miután kicseréltem az egész cuccot, vidáman száguldozok tegnap a városban, egyszercsak hazafelé a Kvassay hídon, naná, hogy éppen előzés, besorolás közben hopp, lefullad a Yamaha. Gyorsan beállok a záróvonalra, így egyik irányból se fognak elütni, aztán kigurulva hazatolom a járművet, szerencsére csak párszáz méter. Na ma nekiálltam keresni a hibát, volt egy jó kormos gyertyám, megpucoltam, megy mint a villám, szóval gyertyaslusszom volt...gondoltam én. Ezekután indultam el a hajópapírokkal a Lágymányosi hídon Budára. Épp átérek a túlpartra...lefullad a motor. Önindítózok pörög, de nem indul. Semmi kedvem a tűző napon szerelni a földön guggolva, elkezdem tolni visszafelé. Jó hosszú az út innen hazáig, sehol egy nyugodt árnyékos hely, végülis már a Weiss Manfréd úton egy fa árnyékában nekiállok leszedni a burkolatot, mert amúgy semmihez nem lehet hozzáférni szerelés nélkül, nem úgy van ez már manapság, mint anno a Danuvián. Hát.. úgy fogom fel, hogy mázlim van. LEESETT A GYERTYAPIPA! Az a helyzet, hogy az utóbbi idők szerelései során elmúlt az a rugóacél izé ami a pipában a gyertya végét szorongatja. Egyelőre visszaraktam anélkül, mást nem tehettem, elintéztem minden dolgomat délután amit terveztem, csak egyszer kellett megállnom a Hamzsabégi úton szerencsére veszélytelen szituációban amikor ismét leugrott a pipa. Késő délután még beszabtam és felszereltük a Marekban a fürdőszobára a harmonikaajtót,  "J" ugyanott egész nap nagytakarított a nagy meló után, aztán hazatértem Amapolára, ahol Deni kutya kitörő örömmel fogadott, merthogy vagy 4 órát volt egyedül a cockpitban, őrizve a hajót, mint egy igazi watchdog. Amikor elengedtem őrült száguldozásba kezdett, a gazdái nem fognak ráismerni jövő héten ha majd letelik a vakáció, erre a szélvészre, ami lett a dagadt szobakutyájukból.

Elrobogóztam a http://www.h-itb.hu/osszekotoelem.aspx -hez horgonyseklikért meg összekötőelemekért. Arról van szó, hogy a 10-es horgonylánc végére rakok egy  KTG 10-es szemet amibe be lehet seklizni bármiféle horgonyt amit éppen használni akarok. A gond csak az, hogy a 10-es lánc terhelhetősége  3,15 tonna, de a sekli aminek a csavarja befér a 20 kilós Bruce horgonyomba az csak 2 tonnát bír. Ugye "minden lánc olyan erős mint a leggyengébb szeme", tehát a sekli gyengébb mint a lánc. De a horgony furatát nem akarom bővíteni, mert az a szárat gyengítené, marad a 2 tonnás sekli, pedig már megvettem a 3,25 tonnásat, de annak 19mm vastag a stiftje, a furat meg csak 18-as, így kénytelen voltam visszavinni és kicserélni. A hajót 4 db 3,25 tonnás seklivel emeltük, van egy pár darabom belőle, a nagy Rocna horgonyon majd ilyen lesz, ehhez a Bruce-hoz meg csak elég lesz a 2 tonnás. 

Ma vettem egy görögdinnyét, mert nem tudtam ellenállni a vágynak, hogy telezabáljam magam még egyszer az idén vele, pedig már egy "Lőrinces" volt a múlt héten amit vettem és megfogadtuk, hogy nem eszünk idén már többet, de hát "csak az ökör következetes". Elvileg holnap jönnek a fiúk és megbeszéljük hogy legyen ez a döntéspróba ami az utolsó (??) követelmény a hajóvizsgához...majd kiderül.

Kis mai életkép. Kutyasétáltatok a parton. Öreg horgász ül a botja mellett. Ugye velünk szemben a túlparton a lepukkant egykori nagyvásártelep körben a dzsumbuj, szeméthegyek, rekettyés. Szóba elegyedünk,az öreg anyázza Demszkyt, hogy megszüntette a nagyvásártelepet;

-De hát bátyám, a nagyvásártelep valamikor a '60-as években szűnt meg, amikor a Demszky még iskolába járt...

- Igen...igen... A marhahúst meg vidékről hozzák amikor itt voltak a vágóhidak.. Az a hülye Demszky, mindent tönkretettek...

Mondjam, hogy egy fülkeforradalmárral beszélgettem?

Ma kirándultunk. "E" elvitt bennünket Hárosra. valaha, vagy bő 40 éve voltam ott egyszer, már nem emlékszem milyen apropóból, akkor volt ott néhány csónak az öbölben, most van párszáz és egy komoly villasor a hárosi partrészen. Mindazonáltal természetvédelmi terület, tehát ősvadon van a félszigeten. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Érdekes módon a németeknek megéri hajóznia Dunán. Láttam egy sereg román lobogójú hajót is. Csak magyart nem láttam egyet se. Visszafelé közvetlen a "Petróleumkikötő", majd a Szabadkikötő bejárata előtt mentünk el. Semmi hajóforgalom. Pedig valaha milyen jövés-menés volt itt. Mégcsak nem is a dunatengerjárókra godolok, hanem a régi Mahartos folyami árúszállításra. Most minden közúton zajlik, véleményem szerint jóval drágábban. Gazdag ország a miénk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

De menjünk sorjában. 10:45-kor elbúcsúztunk Amapolától.és elindultunk a Kvassay zsilip felé. 

Elég régi lehet a zsilipkapu, legalább 60 éve nem csinálnak már szegecselt acélszerkezeteket, mindet hegesztenek. A zsilipnél találkoztunk a "Hepajka" kocsmahajóval, ők a Római part felé igyekeztek. A 7 órási zsilippel jöttünk vissza, megint velük találkoztunk. odafelé csorogtunk a folyással, visszafelé suhantunk.

 

 

 

 "E" még nálam is sportosabb, annyira felizgattam a búvárfelszerelésemmel, hogy ma délelőtt lemerült vele csak úgy fürdőgatyában és spaklival levakarta a hajócsavaromról a vízkövet. Nem tudom  miért lesz vízköves minden hajócsavar. "E" kapott búvárkiképzést sok évvel ezelőtt a honvédségnél, meg javított készülékeket a hőskorban, bár merülni sose merült igazán. Szóval ma délelőtt megint búvárkodás volt a program. Én is beöltöztem, hogy elgyönyörködjek a tükörsíma hajócsavarban, bár a szemüveg a maszkban még nem jött össze. További tapasztalatokra tettem szert. Persze ha elmennék egy tanfolyamra biztos megtanítanák amire így magamtól kell, hogy rájöjjek, de hát a személyes tapasztalat mindennél többet ér, azt az ember soha az életben nem felejti el. Tehát úgy tűnik ebben az átlátszatlan vízben egyszerűen nem lehet lámpa nélkül boldogulni. Szóval nem csak a szemüvegtelenség ami akadályoz. Merthogy "E" se sokat látott, pedig ő nem hord pápaszemet. Aztán. Kísérleteztem az ólmokkal. Semmi másra nem ügyeltem, csak a lebegésre, uszonyt se vettem fel. Nos csak teljesen kifújt tüdővel süllyedek le a fenékre, amint beszívom a levegőt, már emelkedek is. Tehát nemcsak ezt az ólomcső tekercset kell formába öntenem, hanem még egy jó kilót rá kell tenni, hogy ne igényeljen erőfeszítést munka közben a lent maradás.

A búvárkodást megelőzte egy reggeli "kellemes" program. Tegnap este "J" rezignáltan közölte, hogy "már megint nem folyik le a mosogatóból a víz". Na ma reggel, miután eredményetlenül próbálkoztam a gumicsónakpumpával, bevetettem a "nehéztüzérséget". A headben lévő tisztítónyíláson keresztül benyomtam a csőbe a duguláselhárító spirált (ugye teljesen természetes, hogy minden hajón van ilyen), az eredmény azonnal megmutatkozott, iszonyatosan bűzölgő zsírcsombékokkal és egyéb nyálkás, valamint megkövesedett koszokkal dús szennyvíz árasztotta el a head padlóját, innentől kezdve csak a hosszan tartó takarítás volt hátra a dugulás megszűnt. A legkellemetlenebb, hogy a zsírcsomók nem kiszivattyúzhatók a bilgében lévő graywater rekeszből, mert a maradék víz tetején úsznak akkor is, amikor a búvárszivattyú már csak szörcsög, mert levegőt szív. Csak úgy tudtam megszabadulni az illatozó mocsoktól, hogy beengedtem a Dunavizet a rekeszbe és a tetejéről lemeregettem az uszadékot egy szűrőkanálra terített csipkefüggöny darabbal. Ezt többször megismételve (a bilgébe fejjel lefelé lógva) a végén "ivóvíz tisztaságú" szennyvíz volt már csak a tankban. Hja a jachtosok élete csupa öröm és henye élvezetek tömkelege.

 Tegnap este visszajöttek "E" ék a Baylinrrel. Ma búvárkodás volt délelőtt. Némi izgalommal álltam a dologhoz, soha nem csináltam mégy ilyesmit, hogy készülékkel merüljek a víz alá. Beöltöztem (ez a legnehezebb a dologban, azt a tapadós neoprén ancúgot felhúzni, nem tudom a búvárok is ennyit kínlódnak e vele mint én) és alámerültem.... Volna. Mert a 14 kiló ólom kevés volt, mindig feldobott a víz, kepesztenem kellett a lentmaradáshoz, ami lihegéssel, buborékok tömkelegével jár, szóval nem működött a dolog. Elmentem a gumicsónakos Ferihez  plusz ólmot kölcsönkérni, de nem volt otthon, a búvárok meg sehol, szombat van, pihennek a Margit híd után. Végülis egy tekercs ólomcsövet kötöttem pluszban magamra (milyen jó, hogy én nem hagyom ott az ilyen hasznos dolgokat a sittben), így már nagyjából súlyon voltam, pár deka hiányozhat csak már, mert kifúváskor lebegek, beszíváskor úszom csak fel.

Hozzákészülés.

Elrugaszkodás. (látszik a hátamon az ólomcsőtekercs)  

És már csak a buborékokból látszik, hogy "búvár dolgozik a hajó alatt".

Nos az algagátló remekül működik, a legalsó képen látszik ahogy nagy foltokban válik le a hajófenékről ahol hozzáérek. Tehát megtelepszik ugyan, de a legkisebb erőhatásra lejön, reményem van rá, hogy menetben egyszerűen a vízáram lemossa. De ha beletanulok ebbe a búvárkodásba, megpróbálom egyszerűen szivaccsal letörölni. Ehhez két dolgot kell feltétlen fejlesztenem. 1. Kell öntsek ebből az ólomtekercsből, plusz még egy kicsit hozzátéve a fürdőszoba felújításkor kitermeltből egy, az övemre passzoló további súlyt, 2. Meg kell oldjam egy régebbi szemüvegem beleépítését a búvármaszkba, mert így nem látok rendesen. Amúgy amiért tulajdonképpen a mai merülés történt az rendben van. Az anódok bár valamennyit lunkeresedtek, de bőven van anyag, nem kell cserélni, az algagátlóról már szóltam, amúgy meg minden rendben van odalent, ezt a búvárkodást azért még szokni kell, pl bevallom kicsit féltem az elején, amikor elmerültem, ösztönösen kapkodtam a levegőt, amíg le nem győztem az érzést, ami tulajdonképpen a fulladástól való félelem lehetett. Meg is kérdeztem amikor feljöttem, hogy a kompresszor hogy bírja a fogyasztást, de megnyugtattak, semmi baj, normálisan ki-be kapcsol.

Délután régi program valósult meg. Elautóztam a Poszlovszki Rezsőért és feleségestül unokástul elhoztam őket megnézni Amapolát. Akik netán kezdettől olvassák ezt a naplót és még emlékeznek az első lépésekre tudják, hogy Rezsőnek múlhatatlan érdemei vannak Amapola építésében, ő esztergálta a csavartengelyt a bronz perselyekkel csapágyházakkal, tömszelencével  és tengelykapcsolóval, valamikor 2004-2005 fordulóján. Most jár a 90. évében, hálistennek egész jól mozog, nem jelentett neki gondot beszállni a hajóra. Kellemesen elbeszélgettük a délutánt "J" almáspiskótája  és némi vörösbor mellett, aztán hazasofíroztam őket.

 Megcsináltam a csáklyanyelet. Felsőmaróval, abrichterrel, sarokcsiszolóval kerekre munkáltam a tegnap összeragasztott léceket. Délelőtt jött temtom és kicserélte a tűzoltókészülékemet egy újonnan töltöttre, mert a régin nullán állt a manométer. Merthogy ugye készülök a hajóvizsgára, még jó, hogy megnéztem, mert amúgy még érvényes vignetta volt rajta. Délután vettem az OBI-ban egy harmonikaajtót a fürdőszobára, mert a régi ormótlan tolóajtót némi töprengés után kihajítottuk. Megvolt a családi kupaktanács, kitaláltuk a kapaszkodókat a falra, a fürdőszoba osztatlan elismerést aratott "J" szüleinél, nem dolgoztam hiába.

 Délelőtt megnéztem a gyógyászati segédeszközök boltjában a kínálatot fali kapaszkodók témában. Van sokféle, nem vállaltam fel a döntés felelősségét, hoztam egy fénymásoklatot, aztán holnap összejön a kupaktanács a fürdőszobában és eldöntjük mit és hova. Elugrottam a Lehel piacra kenyérért, de amikor indultam volna visszafelé először rángatni kezdett a robogó alattam, aztán végképp leállt és nem volt hajlandó elindulni. Puff neki, még egy svájci bicska sincs nálam, nemhogy csavarhúzó, gyertyakulcs. Kénytelen voltam eltolni a gépet a Frangepán utcába a Tomedhez (3-4 km?), ahol Tamás megállapította, hogy kicsúszott a gyertyakábel a pipából. A pipát még csak kitapogattam, de a kábelt már nem értem el, neki is le kellett bontania a burkolatot, még az ülést is le kellett venni, hogy hozzáférjen. Hogy mondjak csodát is, egy fillért nem fogadott el a félórás munkáért. Na ezzel elszórakoztam a délelőttöt ebédre kolbászos krumplileves és görögdinnye, majd alvásból ébredve frissensült baracklekváros palacsinta után aláhanyatlottam a fuxba és nekiálltam egy kevés rendet csinálni, mert már mozdulni nem tudok a cuccoktól, nemhogy dolgozni. A 20 kilós Bruce horgony jó lesz a vizsgához, de a kötelet ami most van ideiglenesen rajta láncra cserélem, igazából ez iniciálta a rendcsinálást, mert képtelen voltam hozzáférni a lánckamrához. Kivágtam és összeragasztottam három csík kőris lécet, kerekre gyalulva egy erős, de rövidebb csáklyanyél lesz belőle. Nagyon jó egy hosszú stángli a hajón, de a 3,5 méteres az egyszerűbb műveletekhez túl hosszú,  körülményes a használata. Olyan véget akarok rá szerkeszteni, hogy cserélni lehessen rajta az eszközöket, a csáklyavég helyett lehessen rá erősíteni jégfűrészt, esetleg szigonyt is.

 Na mindjárt más, hogy vajas lekváros kalácsot reggeliztem hideg tejjel! Ebédre meg görögdinnyét akarok enni őszbarackkal! Akutyafáját!! Amúgy más vonalon is kedvező a helyzet, úgy tűnik vége a kutyaféltésnek. Már tegnap is feltűnt, hogy kinézve a partra sehol a kis kan. Séta még pórázon persze, de nem követ minket tisztes távolságból, mint jó pár napja folyamatosan. Bár "D" állandóan tekintget hátra, de sehol a lovagja. Na mondom menjünk át provokátorba (imádok kísérletezni, az egész életem abból áll), felkerestük "ZS"-t "aki" szokásos helyén a portán heverészik a sorompó tövében (időnként ráhajt valaki autóval a lábára, mert olyan hülye/lusta, hogy nem megy arrébb az Istennek se, ilyenkor napokig 3-3,5 lábon közlekedik). "D" lelkesen ráront, függőlegesen tartott farokkal kínálja magát, "ZS" kényelmesen feltápászkodik, unottan beleszimatol, a biztonság kedvéért belenyal a szokásos helyre, majd hátat fordít és undorodva bevonul az őrbódé alá kapart odújába. "D" még szomorúan vakkant párat aztán értetlenül leereszkedik a fenekére és szomorúan bámul befelé az odúba, de "ZS" fenékkel fordul felé, mégcsak szemkontaktusba se bocsátkozik. Így múlik el a szerelem. Tisztára mint az emberek. Szerencsére nincs dráma, vidáman futkározunk, ma már póráz se volt, visszatértünk a biciklis futkározásra, jóízű szaladgálásra szimatolásra a rekettyésben.

Más vonalon viszont kedvezőtlenség van, tegnap felhívtak a kereskedésből, hogy nincs 50 literes Hajdu boyler, az összes beszállítójuk lemondta, kénytelen vagyok 7000-el többért megvenni a Praktikerben. Ezek is olyanok mint a Grűn, nála mindíg olcsóbb a káposzta mint a Kohnnál, csak nem tart belőle. Mindegy, ma boylerszerelés lesz, meg takarítás, estére lesz kép a fürdőszobáról.

"E"-ék útrakeltek Szigetszentmiklósra ma reggel az öreg, de kifogástalan állapotban lévő Baylinerrel, "E" talán még nálam is nagyobb hajóbütykölő, a karbantartásban legalábbis jobban jeleskedik. Visszafelé még egyszer útba ejtenek bennünket és akkor talán bográcsozunk egyet, mert tegnap az állapotom nem volt erre alkalmas, merthogy azt terveztük. Nagyon úgy néz ki, hogy csúszik ez a hajóvizsga, pedig szívesen vettem volna részt a ráckevei lampionos hajófelvonuláson, de hajólevél nélkül nem merek odáig osonkodni.

18:43 Most értünk vissza a fürdőszobázásból. Készen van a lényeg. Csak az encsembencsemek vannak hátra, fogasok, polcok, törölközőtartók, szárító, kapaszkodók. Holnap elrobogózok kapaszkodó ügyben a "mankógyárba", ez a gyógyászati segédeszközök valahavolt gyára a Dózsa György úton az egykori Volga szálló közelében, tudomásom szerint egy bolt még van ott, megpróbálom megvenni ami kell és visszafelé jövet fel is szerelem. A többit majd kitalálják a használók, hogy mi legyen még és hol. 

 

Itt éppen a villanybojlert nézem, hogy ki-be kapcsol e a termosztát. Aztán bekötöttem és már melegszik is a víz.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem kell aggódni, hogy valaki beveri a fejét a bojler aljába.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aki szerencsés a nyitott ablak alatt is elfér.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Amúgy így néz ki a kész munka. Félreértés ne essék, a villanyszerelés kivételével mindent más csinált én csak a szervezést a bevásárlást és a szállítást végeztem, de azért mégis a "saját termékemnek" érzem a fürdőszobát.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem kedvelem a zuhanytálcát. Körülményes belépni, leverődik a zománc, vagy elreped a műanyag, eldugul a lefolyó. Itt, mint korábban Balatonon, meg egy korábbi lakásomban is olyan megoldást alkalmaztam, hogy a zuhany alatt egy 90X90 cm-es négyzeten 3cm-el mélyebb a padló és van benne egy összefolyó.  A zuhanyfüggönnyel is csak a baj van. A kéményhatás következtében a függöny alja rászívódik az ember lábszárára, ha meg a lesúlyozott függönyt használom bepenészedik, elkoszolódik a varrásnál. Az eltolható falú zuhanykabinnal is az a baj, hogy nehéz tisztán tartani, ráadásul az olcsó kategória semeddig se tart, törik, szétesik, ami jó az meg nagyon drága.  Itt van bőven hely pancsolni, ami víz meg kifröcsköl azt egy nyeles gumilehúzóval be kell húzni a lefolyóba és kész.

Tegnap elintéztem a vizsgához szükséges soronkövetkező dolgot, megvan a motor emissziómérési jegyzőkönyve. Már csak a döntéspróba van hátra és annak a jegyzőkönyve, számítási eredménye a beadandó papírok közül. Amúgy rossz hírek vannak. Az tényleg semmi, hogy elkapott a cifrafosás, második napja tart a dolog, tegnap még eléggé félvállról vettem, étkeztem ahogy szoktam, ebédre pörkölt kelkáposzta főzelékkel, vacsorára kolbász, de ma már remegnek a lábaim olyan gyenge vagyok, most keserű tea és kex van és ez lesz egész nap, túl kell lendüljek a dolgon, nincs most időm ilyesmire. Az igazi rossz hírek a barátoktól jönnek, "B" hívott fel pár napja, máj- és vastagbélrák amit diagnosztizáltak rajta, ma hívott "K", mindkét térdét cserélni kell, vége az álmoknak, eladja az enyémhez hasonló méretű negyedkész hajóját, kérdezte tudnék e rá vevőt, csak annyit tudtam felajánlani, hogy ezt a blogot sok hozzám hasonló fantáziadús ember olvassa, hátha valakinek kedve támad egy ekkora hajót befejezni, majd ha kapok még képeket, meg árat közzéteszem itt. Most visszakerestem a régi Emailek mellékleteiben, így nézett ki amikor éppen mozgatták. Mindezidáig szigorúan reklámmentesen tartottam ezt a blogot (na jó ma saját kiadású könyvem az kivétel volt), de ez most egy más dolog.

Megnéztem a naplóban, múlt hónap 10-én vasárnap töltöttük fel az édesvíztankokat. Általában kitart a vizünk egy hónapig, de most már csütörtökön ki kellett teregessük a salugokat, mert szerda este épp csak annyi volt, hogy lezuhanyozhassunk. Ma nagytakarítás volt a program, tipikus tengerész "angolszombatra" való munka. Felszedtem a padlódeszkákat is és rettenetes mennyiségű koszt kisöpörtem, kiporszívóztam az édesvíztankok tetejéről és a bordaközökből. Volt itt még ami a hajóépítés során a belső famunkákból maradt bent fűrészpor is, de amúgy akárhogy is akar az ember nem behozni koszt a partról, papucsozásal mezitlábazással, ez mind hiába, minden mélyedésben előbb-utóbb felhalmozódik a homok és a hajszálak.  2-es édesvíztank tetején a tisztítónyílást újra kell tömíteni, mert a töltéskor keletkező statikus víznyomástól ereszt. Csak el ne felejtsem, mert ha már fogyás van a tankból azonnal megszűnik a probléma de a következő töltéskor persze újra jelentkezik majd. Felsöpörtem és porszívóztam a cockpitban felhalmozódott kutyaszőrt, ezt amúgy naponta csináljuk, de reménytelen a dolog, amint bejön az ebállat, megrázza magát, hogy csak úgy csattog a füle és máris felhőzik belőle a szőr, pedig naponta fésülöm, kefélem, túrom, vakarom tépem mint a libát, de nem fogy el soha belőle a hulló szőrszálak tömege. Amúgy egyenesbe jöttünk a tüzeléssel, az ember mindent kitanul idővel. Az éjszakáink nyugodtak immár, mert úgy néz ki, hogy azért volt a nagy izgalom, mert a sötétben a "Zs" beosonhatott a pontonra és habár a hajóra nem mert beugrani, de miután  érezték hogy közel vannak egymáshoz, "D" rákezdett a műsorra. Két napja viszont élére állítjuk a járót ami a pontonra vezet plusz elbarikádozzuk a feljárót, így csak a parton tud őrködni a kis hülye, így "D" nyugodtan végigalussza az éjszakát és ami ennél sokkal fontosabb mi is. A séta meg  csak pórázon működik sajnos. Sajnálom szegény állatot, hogy vége a gondtalan futkározásoknak, bokorban való, sündisznókergetésnek, fácánriogatásoknak, szóval megannyi izgalmas dolognak amiben városi kutyának csak ilyenkor van része, de hát tegnap is keményen "megszívtam a hátulütőjét". Megsajnáltam szegényt és elengedtem a pórázról, bízva, hogy a hódoló valahol távol jár. Na ehelyett egyszercsak előtűnt a semmiből, "D" rárontott, mire elvágtattak én persze utánuk, berohantak a legsűrűbb tüskebokrok közé az ártérre, hiába kiabáltam, az amúgy mindig engedelmes "D" rám se hederített, csak nagysokára sikerült megállítani és pórázra venni. Szerencsére a kibontakozófélben lévő aktushoz mindig meg kellett állniuk, azt nem lehet csak úgy "kutyafuttában" (most értem meg mit is jelenthet ez a kifejezés) lebonyolítani, ilyenkor mindig beértem őket mire a gyáva kukac "Zs" menekülni kezdett, a vágytól űzött "D" meg minden parancsom ellenére utána. Így rohantunk árkon-bokron át, végülis a térdig érő vízben kötöttünk ki ahol valahogy lehűlt a szerelmi téboly, "Zs" végképp megpucolt, "D" meg bevárta, hogy megfogjam. Na tanultam az esetből, meg a vérző sípcsontomból és a tüsketépte bőrömből, többet nincs póráztalanság. Este a 7 órási zsilippel megjöttek Ervinék a Baylinerrel, hazafelé menet itt éjszakáznak, aztán majd holnap vagy holnapután indulnak vissza a hajógyári sziget mellett a "K" híd tövében lévő báziskikötőjükbe. Sajnos az üzemanyagárak nem tesznek lehetővé hosszabb utakat, csak Hároson voltak egy kikötőben pár napot, meg egy éjszakát az M0-ás híd felé egy vadregényes sziget alatt horgonyon, hja nyuggereknek nem felhőtlen a hajósélet, eléggé bekorlátozza a jövedelem, bár alighanem a még aktívaknak sem egyszerű az életük, sőt.

 A fürdőszoba felújítás nagyjából kész. Ma majdnem minden vízvezeték szerelés befejeződött, működik a mosdó, zuhany, egyedül a villanyboylerre kell várni, mert így 7000-el olcsóbb, hogy nem megveszem és hazaviszem, hanem megrendelem és kihozzák, de erre várni kell a jövő hét közepéig. De világítanak a végleges fényforrások, fent van a falon a tükrös szekrény, igazából csak takarítani kell, meg kitalálni hova kell még pár kapaszkodót, fogast felfúrni a falra. Szóval a szerelvényezés volt a mai program. Megmondom őszintén olyan jóleső érzés volt körülnézni, hogy alig volt kedvem otthagyni a kész munkát, hosszú percekig nézegettem körbe-körbe az amúgy cseppnyi fürdőszobában.

 Kellemetlen éjszakánk volt, a kutya gyakorlatilag nem hagyott aludni bennünket. Mivel érzi a partról a hódolója szagát, hallja a hangját, egyfolytában nyugtalankodik. Rángatja a pórázt amivel ki van kötve, nyüszög, dobog, veri az ajtót a farkával, kaparja a bordás lemezt, egészen a hányásig fuldoklik a nyakörv húzásától. Reggelre ő is kimerült meg mi is, a saját hányadékába hanyatlottan találtam immáron lenyugodva gondolom a kimerültségtől, csak bágyadtan pislogott rám. Mit mondjak én se voltam sokkal jobb állapotban, a fejem majd széthasadt, ma csak ténferegtünk. Muszáj volt autózni, amit még akkor is utálok a városban, ha amúgy kipihent vagyok. Cuccoltunk haza és otthonról, meg csináltunk egy nagybevásárlást, mert eléggé kifogytunk a kajából.  Érdekes módon, illetve javítok, egészen természetes módon amint eltávolodtunk a teleptől a kutya lenyugodott, a lakásban békésen lefeküdt, ő is én is elaludtunk, amíg "J" elintézte a nagymosást, a postát, szóval ha nincs a közelben a gaz csábító, akkor semmi gond nincs vele. Hazatérve a lovagja már a pontonon várta, az egész cirkusz kezdődik elölről. Séta már csak pórázon működik, mert amint meglátja a kant azonnal ráront és bár az kifejezetten félénk, tehát elsőre menekül, de miután "D" a legráutalóbb magatartással kínálja fel magát, aminek az végülis nem tud ellenállni, szóval amikor nem volt rajta póráz úgy értem oda, hogy majdnem késő volt. De így ha elkezdődik az előjáték, csak "ráshottolok" a pórázra, fenyegetőleg megemelem a botot  és "Zs" már pucol is.

 A változatosság kedvéért megint szakad az eső. Még jó, hogy hajnalban felkeltem kutyázni, akkor még nem esett így nyugodtan tudtunk sétálni. Nyugodtan....Denivel egyre komplikáltabb az élet. Arról már nem is beszélek, hogy mindenünk tele van kutyaszőrrel, pedig naponta fésülöm, kefélem, tépem mint a libát. Újabban csak toprongynak hívom, tisztára mint egy öreg partvis. De most már hangos is. Szegény "J" már tegnap se tudott tőle éjszaka egy szemhunyásnyit se aludni, mert egész éjjel "énekelt" kínzó szerelmi bánatában. Én nem ébredtem fel, gondolom a süket fülem volt felül, de ma reggel én is felébredtem rá. Preventív okokból vége az éjszakai bizalomnak amióta elkezdett tüzelni meg van kötve, de azért kibontotta a ponyvát, kierőlködte magát a deckre és ott mint a Fehér Agyar a Vadon Szavában nekiállt vonyítani. Amúgy nagyon dallamosan teszi, nem csak úgy egy hangon, hanem kicirkalmazza, "úúúúííínyííí...aaajííííúúú és így tovább, de erre ébredni nem egy gyönyör. Persze "J" még rá se szólna "szegény állatra", de én kevésbé vagyok elnéző, kimentem és kissé erélyesebben léptem fel, na nem nagyon (Márti nyugodj meg!), kapott két kisebb pofont meg egy seggreverést hangos szidás kíséretében, mindjárt tudta merre lakik az atyaúristen, szemrehányó tekintetek kíséretében lekushadt duzzogni a helyére és attól kezdve hangját se lehetett hallani. Persze nem lehet rá igazán haragudni, tényleg olyan mint egy gyerek, de megálltam, hogy ne simogassam meg mert akkor oda a nevelés hatása. Pár napja is este nekiállt ugatni és egyéb ráutaló magatartással követelődzni, hogy menjünk már kifelé, de én még blogoltam, így rászóltam szigorúan, hogy várjon a sorára, feküdjön a helyére és maradjon csöndben. Előbb visszapofázott, de a megismételt parancsra  olyan szomorú szemrehányás volt a szemében ahogy a helyére feküdt, hogy elröhögtük magunkat. Na ezt észlelve egyből érezte, hogy nem komoly a dolog, máris kezdte elölről a rendetlenkedést. Aztán itt ez az átok Zsömi, meg a Bodri. Hála a folyamatosan elhelyezett jeleknek (ez is érdekes, nem ám kipisálja magát egyszerre, hanem beosztja, hogy állandóan legyen neki anyaga a jelöléshez) a két kan mindig tisztában van a helyzetünkkel. Főleg a "Zs" az aktív, tisztes távolságban követ bennünket, de az "én kutyám" minden figyelme rá irányul. A korábban szinte szemmozdulatokkal irányítható állat makacs, alkalmi süket lett, amint lankad a figyelmem megindul és ráront a kanra, véleményem szerit annak félénk érdeklődését próbálja felerősíteni valami akcióra serkentve. Egyelőre mindig sikerült beavatkoznom amikor még más "nem volt bent", csak az orruk egymás fenekében. De nem bízom benne, hogy megmaradnának a pettingnél. A járót éjszakára az élére állítjuk, plusz eltorlaszoljuk a bejáratot, így reggel amikor  már itthon voltunk csak sóvárogva nézett egymásra a két eb, "D" a fenekén ülve szomorkodott idefent a pontonon, "Zs" lent a parton ácsorgott a fűben, fél szemével engem figyelve, mert tartott tőle, hogy bár a botot letettem, de az az izé amit rászegezek, sőt az előbb villant is egyet, valami még a botnál és a köveknél (amiket korábban a séta során felé hajítottam), is veszélyesebb. Rómeó és Júlia erkély jelenete jutott az eszembe, én most mi vagyok, Montagu....vagy Capulet? "Zs" szemében persze nyilvánvalóan egy gonosz pinairigy ellenség. "J" meséli, hogy miközben éjjel elemlámpafénynél halat pucolt a pontonon, a két udvarló kitartóan várakozott a parton, hogy hátha... Vajon egymás között már eldöntötték, hogy ki lesz az "erősebb kutya". Merthogy egyelőre még szövetségeseknek tűnnek. Olyan ez, mint amikor Alfonzó mesélte, hogy annak idején amikor a közel-keleten dolgozott artistaként, a zsidók és a palesztinok szövetségesek voltak a brit gyarmatosítókkal szembeni harcban.

Ma elvittek két pontont,egyik volt az amire vagy két évig kötve volt Amapola, a Spoon nevű étteremhajó mellé lesz kötve mint pótkocsma. Még jó, hogy akkor még nem esett az eső, jól eláztunk volna a kötélmanőverben ha ez lett volna mint ami most van.

 Kicsit aggódom. Elkezdődni látszik az öregkori elhülyülés. Ma két dogot egyszerűen elfelejtettem. Reggel odarobogóztam a Marek József utcába és vártam "A"-t hogy nyolckor kezdje a festést a fürdőszobában meg a konyhában. de "A" sehol. Felhívtam, hogy merre jár, meg elbüszkélkedjek vele, hogy ma kivételesen nem késtem el (most úgy tűnik ő késik), mondja, hogy az jó, de csütörtökre beszéltük meg, ma meg szerda van... Délelőtt a városban szaladgálva benéztem a lányom munkahelyére, mert már régen kíváncsi voltam hol dolgozik. Jó puccos hely, három megjegyezhetetlen nevű amerikai ügyvéd magyarországi leánycége, de nem ez a lényeg, miután én ajánlottam fel, hogy megyek hozzá ma délután a csempézést követő villanyszerelésre (mi ilyen örökösen csempézők vagyunk, én kivételesen nem személyesen csak "generálkivitelezőként", de a Kata keményen saját maga), ezt mégegyszer jól meg is beszéltük. Ehhez képest hazajöttem a hajóra, megebédeltem, szunyáltam egyet, aztán tökéletesen megfeledkezve a dologról, nekiálltam kutyát sétáltatni, Emailekre válaszolni, hajón matatni, bográcsra fedőt csinálni (ez utóbbiért "J" vagy két éve rágja a fülemet, de most a szilvalekvár főzés okán nem halogathattam tovább), amikor is hív az én lányom, hogy "na nem jössz?". Hát kénytelen voltam bevallani, hogy kiment az egész a fejemből. Eszembe jutott szegény "J J" bácsi, isten nyugtassa,  aki fénykorában komoly gépészember volt a Rábánál, de megöregedve Arzheimer professzorral keveredett közelebbi ismeretségbe. Leautózott Balatonudvariba a sógornőjével (vagy menyével...mindegy), majd amikor kimatatta magát a telken a ház körül, lement horgászni, szóval megvolt a "rutin" ahogy már évtizedek óta, beült a kocsiba és hazaautózott. Eszébe nem jutott, hogy nem egyedül jött.

Elintéztem a közjegyzőt, 22ezerért van egy olyan papírom amiben a közjegyző elismeri, hogy azt állítom, hogy én építettem Amapolát. Amúgy meggogliztam a közjegyzői kamara ajánlását a közjegyzői óradíjakra, az 1500 Ft...nos mit mondjak. Az egész tartott tán fél órát  úgy, hogy ezalatt nagyrészt arról faggattam az amúgy kifogástalanul kedves, szimpatikus  hölgyeket, hogy hogyan lehetne legolcsóbban megúszni a családi ingatlanok gyerekeimre ruházását még az én életemben. Nos úgy tűnik a közjegyző se olcsóbb mint az ügyvéd. Ki van ez találva kérem. Ahogy a foglár mondja a "Tanú"-ban "Így vannak ezek egymással!"

Csak azt tudnám miért van az, hogy a betűméret minden nap más ezen a blog.hu  izén...

  Tegnap a 11 órási zsilippel megjöttek Török Ervinék egy helyes kis Baylinerrel. 

"E" az aki hol géva gombával, hol csemegekukoricával érkezik, mikor mivel találkozik (vízi) útközben, most egy nagy vödör szilvát hozott, ez éppenséggel saját termés, ő ha nem is hét-, de háromszilvafás. Ma elbicikliztünk a Tescoba kristálycukorért és holnap "J" lekvárt fog főzni, sok kedve ahogy nézem nincs hozzá, de kész tények elé állítottam, mert a szilvalekvárt szeretem az összes lekvár közül a legjobban, a gyümölcs itt van, megrohadni nem lehet hagyni. Ervin és felesége Zsuzsa itt éjszakáztak ránk kötve és a 11-es zsilippel mentek tovább a hárosi öbölbe, most hogy kicsit kijavult az idő, párnapos túrájuk során ejtettek bennünket útba. 

A kép címe "reggeli a szabadban", csak nem annyira impresszionista, mint Claude Maneté. Ettünk ittunk, beszélgettünk, sokat nem dolgoztam a két nap alatt, csak a baloldali mentőgyűrű kötelének zacskóját fejeztem be, meg ma a robogó szetenderdjére raktam egy kampót, amivel felemelt állapotban rögzíteni lehet, mert nagyon lötyögőssé vált a nagy té idő függvényében és bedöntött kanyarnál karistolta a betont, féltem, hogy beakad valamibe és elesek. merthogy holnap egész nap a városban fogok cirkulálni, többek közt elintézem a közjegyző előtt tett nyilatkozatot a hajóépítésről, kérdeztem mibe kerül, 25000 Forintot mondtak irányárként, ez gondolom 10 perces meló nekik, merthogy Emailben elküldtem mindent legfeljebb csak a saját formátumukra kell átpofozni a word dokumentumot. A gengszterváltás annyi haladást hozott, hogy a parlamentet úgy lepték el a jogászok ahogy Rákosi idején a munkásparasztok, ha más nem is jut kenyérhez ők elintézték maguknak azt a fajta jog(ász)államot ahol lassan már fingani se lehet ügyvédi, közjegyzői ellenjegyzés nélkül, aztán mégis tele az ország szabálytalan, hamis, megszegett szerződésekkel.

Szerda 20:01. Hehe. Jól megírtam a naplót tegnap este de elfelejtettem rákattintani a "publikál" feliratra, így maradt vázlatban. Ha Rácz tanár úr nem ír rám észre se vettem volna. Most kinyomtam. Bocs.

Befejeztem a villanyszerelést, minden működik. Miután az egész házban nincs földelővezeték kiépítve (!!) kénytelen voltam a vízvezeték csövére, ott ahol "S" kivéste a falból, hogy csatlakozzon a régi horganyzott vascsőhöz  az új "ötrétegűvel" (fogalmam sincs ennek a vízszerelési rendszernek mi a pontos neve, műanyag és alumínium rétegekből áll a cső, könnyű tekergetni, hajlítani és az idomokat egyszerű szerelni, majdnem olyan egyszerű mint a kábelezés)  egy vörösréz lemez bilincset csinálni, erre forrasztottam rá a földelésemet. Ez a megoldás ugyan ma a műanyagcsövek korában már nem szabványos, de ebben a százvalahány éves házban még minden cső vas, meg ólom és hát  más választásom nem volt. Megmértem a meglévő földelőérintkezős konnektorokat a lakásban, nos az eredmény siralmas, négy ilyet találtam, kettőre semmi föld nincs rákötve, a másik kettőnél 112 OHM az ellenállás a földhöz képest. Mondjuk ez a műszer 9 V-os tápfeszültségével mérve, szóval a 230V-ra az azért valószínűleg hatásos földelés, a földeletlen konnektorok meg a parkettás szobákban vannak. Valaha a melegpadlós helyiségekben megengedett volt a sima kétsarkú dugaljak alkalmazása, a régi budapesti házak 90 százalékában még ilyen a szerelés. Ami megnyugtató, hogy az ilyen helyeken használt készülékek szinte mind kettős szigetelésűek, nincs is földelőérintkező a villásdugójukon.

Ahogy hzizi (majdnem) mondja  az eső monnyon le! De nem akarom elkiabálni, errefelé ma nem esett. Bár a nap nagyrészén nem voltam itthon, villanyt szereltem "J" szüleinél, mert hálistennek a derekam ha nem is javult még meg, de úgy tűnik jó úton van a javulás felé. Ilyenkor meghúzom a széles súlyemelő övemet a derekamon ami támaszt ad a 4-es, 5-ös csigolyáknak. A maradék időben kutysétáltatás volt. Kissé komplikált a kutyapecérek élete, amikor a tüzelő szukát kell tréningezni. Elmondom hogy zajlik a "séta", ahogy a gazdájának is megírtam:

 Az a szerencse, hogy bátrabb kan nincs a környéken, eltűnt az a hatalmas rotweiler, amelyik a környék összes szukáját lerendezte, még a saját lányával Sivával se szégyellt vérfertőző viszonyt ápolni. Szegény gondolom elpusztult, mert már 6 éve amikor idejöttem is "benne volt a korban". Szóval kialakult egy rendszer. Indulunk bringával a körútra, valahol egyszercsak feltűnik a Zsömi és elkezd legyeskedni, ez a büdös kurva meg szemmel láthatóan szívesen fogadja. Na akkor én üvöltök, amitől a Zsömi elkezd iszkolni, a Deni utána, mert biztos szégyelli, hogy az udvarlója ilyen gyáva kukac. Száguldunk, elől a  "Zs" utána én tekerek és hangosan fenyegetőzök, mellettem, utánam a "D". Amikor a portához érünk "Zs" úgy gondolja, hogy ez a "ház", itt már nem érheti bántódás, a portás megvédi, leül a seggére, "D" leállna, de én ráparancsolok, hogy "tovább", így engedelmesen nyargal velem, "Zs" meg szomorúan bámul a távolodó remény után.

Hamár állatszerelemnél tartunk ideteszem a kedvenc állatos képemet, "leánykérés" címet adtam neki.